Beregi Hírlap, 1993. július-december (49. évfolyam, 46-95. szám)

1993-08-12 / 58. szám

ANYANYELVÜNK NORVÉGIÁBAN Anyanyelvünk megőrzésének, gyermekeinkre­­ való­­ átörökítésének több, a magánélet szférá­jába tartozó módszere van ugyan, mégis, a ta­pasztalat azt mutatja, hogy szervezett, szaksze­rű oktatás nélkül erőfeszítéseink ritkán vezet­nek tökéletes anyanyelvi ismeretekhez. Ezért tekintsük most át a magyar tanulás Norvégiában fellelhető szervezeti formáit. Az állami iskola­­rendszeren belül két szinten lehetséges, mint anyanyelvi oktatás az általános iskolában (a 9-ik osztályig bezárólag) és az egyetemen. 1971-ben kezdték az idegen anyanyelvet külön regisztrálni a norvég isko­lákban. 1974-ig a speciá­lis oktatás részeként adtak segítséget a nem norvég anyanyelvű gyerekeknek, önkéntes jelentkezőknek anyanyelvi oktatásra 1976 óta biztosítanak pénzügyi keretet az állami költség­­vetésből. Az oktatás akkor még az iskolák pszicholó­giai szolgálatának volt alá­rendelve. 1980-ban ezt át­­szervezték, az oktatást normalizálták és lakóhely szerint szervezték meg. 1985-ben az új oktatási tervben az anyanyelvi ok­tatás már megkapta méltó helyét: a terv kívánatosnak tartotta azt az 1—9. osz­tályban. Meghatározott, szakmailag magas szintű terv szerint, amelynek ma­gában kell foglalnia nem­csak a nyelv, hanem a kul­túra (irodalom, történelem) ismeretét is. Az önkormány­zatok nagy lelkesedéssel szervezték meg az órákat. Minden gyermeket jogo­sultnak tartottak, akinek családjában külföldiek van­nak. Később, az anyagi helyzet romlásával, ezt szigorították: ma a leg­több helyen megkívánják, hogy a­ gyermek legalább valamelyest beszélje a nyelvet, ne idegen nyelv­ként tanulja anyanyelvi oktatás keretében, de nem kell tökéletesen tudnia, mert az oktatás egyik cél­ja éppen a nyelv romlásá­nak megállítása. Később egyre­­ újabb szempontokat vezettek be a pénzhiány miatt: a gyer­mekek legalább egyik szü­lője legyen külföldi, sőt, az anyagilag igen gyengén ál­ló helyeken még ez sem elég, hanem mind a kettő­nek külföldinek kell lennie. Esetenként nagyobb súlyt fektetnek a két nyelv kom­paratív (összehasonlító), párhuzamos oktatására. Mint az újságból tudjuk, Oslóban az anyagi gondok olyan politikai döntéshez vezettek, amely az anya­nyelvi oktatást már csak a norvég nyelv tanulása eszközének tekinti és csak norvégul nem tudó gyerme­keknek biztosítja meghatá­rozott időre. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez a pedagógiai­­lag he­lyes álláspont, el kell mon­danunk, hogy szakma­beliek­­a minisztérium, a tanárképző főiskolák, sok igazgató és tanár az isko­lákban) továbbra is az 1985-ös oktatási terv hatá­rozatait tartják helyesnek, amelyeket nem is vontak vissza. Éppen ezért a szü­lőknek továbbra is joguk van gyermekeik számára anyanyelvi órákat kérni, azokat pl. traerumban, Skedsmóban örömmel biz­tosítják is, míg más helye­ken a pénzhiányra hivat­kozva igyekeznek kitérni előle. Mégis, milyen hát­rányai vannak ennek? Egy­szerű a válasz: bár ezer­számra járnak idegen anya­nyelvű gyermekek a nor­vég iskolákba, még egyet­len nyelvzseni­­sem buk­kant fel, aki mindkét nyel­vet elsajátította volna se­gítség és nehézség nélkül, csak úgy magától, egyfor­mán magas szinten. A ne­hézségek taglalására itt nincs helyünk, de a nagyon enyhétől (pl. a gyermek, később a felnőtt n­em élve­zi az irodalmat) a nagyon súlyosig (ún. félnyelvűség) terjedhet. A mi gyermeke­ink általában elfelejtik, vagy meg sem tanulják ren­desen anyanyelvüket. Az anyanyelvi oktatás te­hát nem halt meg, sőt„ a napi politika sem sújtja mindenütt egyformán. Bár még korai erről beszélni, megemlítendő az is, hogy mindenképpen számolnunk kell majd az EK tagság hatásával. A középiskolákban nincs anyanyelvi oktatás, kö­zépiskolások magántanuló­ként tehetnek magyarból érettségit. Örömmel mond­hatjuk, hogy ezt egyre többen meg is teszik: az utóbbi években átlag 4­-6 fiatal érettségizett magya­rul. Sokan azok közül, akik elvesztették, vagy csak hiányosan ismerik anya­nyelvüket, felnőtt fejjel igyekeznek azt újra meg­tanulni. Felnőtteknek szabadok­tatás — • Fr­undervisning — kisebb-nagyobb meg­szakításokkal 1970 óta folyik.­­Az egyetemen né­mi előzmények után 1986 óta folyik magyar tanítás, jelenleg négy csoportban, különböző fokokon, jó eredménnyel. • Ezenkívül hallgatóink közül többen magyarországi nyári egye­temeken is részt vesznek. Reméljük, hogy rövidesen teljes szakként is fel lehet majd venni a magyar nyel­vet az oslói egyetemen. Igazán magas szintű tudás­sal a fordítói vizsgát is meg lehet próbálni, de mint tudjuk, ez minden nyelv­ből nehéz (tavaly mintegy 80 jelentkezőből egynek sikerült). Nagyon szeretném, ha minél többen romlatlanul megtartanánk, továbbad­nánk gyermekeinknek anyanyelvünket. Hiszen olyan gazdag. Figyeljük csak meg, hány készen vett formulát használnak a norvégok a mindennapi­­ beszédben (sőt, a költészet­ben is), változtathatatlanul, s milyen gazdag választék­ból válogathatunk mi, han­gulatunknak, árnyalatnyi különbségeknek megfelelő­en! Mindig külön örömmel foglalkozom szegény, el­szánt norvég hallgatóim­mal, akik részben éppen­­ a formagazdagság követ-­­­keztében oly nehéz anya­nyelvünket kitartóan tanul­ják... dr. Tatár Mária Mag­dolna MBK Híradó, Osló, Norvégia AZ UNESCO DÍJAZOTTJA Gondolnák, hogy ez a kiadvány, amelynek át­fényképezett borítóját és egyik oldalát látják ké­peinken, egy városi gyer­mekkönyvtárban készült? Méghozzá nyomdatechnikai eszközök nélkül, kézírással és fénymásolással sokszo­rosítva! A magyarországi Szerencs — amely kiváló csokoládéiról ismert világ­szerte — gyermekkönyvtá­rának dolgozói, szakmájuk — azaz dehogy szakma! — hivatásuk szerelmesei ál­doznak rá időt, fáradságot, hogy immár második esz­tendeje negyedévenként megjelentessék kis olva­sóiknak saját lapjukat, a Betűkertet. A Kölyöklap kiadója a Szerencsi Kulturális Köz­pont, főszerkesztője Somp­­ákné Karaffa Katalin, az illusztrációkat ugyancsak az egyik könyvtári dolgo­zó, Kazsik Marianna készí­ti. S mi minden van ebben a bájos kiadványban! Kul­­túrhistóriák a görög mito­lógiából, interjú hangsze­rekkel (a júniusi számban a karmesteri pálcát »szó­laltatják meg«), az állatok jogainak ismertetése, könyvújdonságok bemuta­tása, diák Murphy, kislexi­kon, illemkocka, játékos csillagászat, rejtvény, fej­törő, sőt a legkisebbeknek, akik még csak ízlelgetik a betűket, külön mellékletben képregény, és még sok más érdekes, eligazító ol­vasmány, mindmegannyi az olvasás megszerettetését se­gíti elő. Oly nagy szeretettel, s annyi sok ötlettel készítik kis olvasóiknak a lapot, s annyi új ismeretet adnak közre játékos formában, hogy az UNESCO is felfi­gyelt rá: tavaly ötezer dol­lárral díjazta ezt az erede­ti kiadványt. S a könyvtá­rosok mi másra is fordít­hatták volna ezt a szép sum­mát — újabb értékes" kiad­ványokat vásároltak a gyermekkönyvtár számára. Mikor lesznek a mi gyermekkönyvtáraink olyan helyzetben, hogy hasonló kiadványokat megjelentes­senek? Számukra, akik he­lyiséggondokkal küszköd­nek, ez csak vágyálom. Balogh Irén itt, a nuaT, •'u,+cctycu-A -aUjt •­ tarka 7 áftxt , -ratekira atfor ax. áCjaU'k- «л *тХ/х,­tEeCir.cj tíria. a Octcjar AltjcU.ci, tr.Vj ae.Ua *o cjusejttése. -méc} yverctaut fa. ^.jur. " 6уцkater a . Juovon -nofvCXO" <: •-,)■} f.a£.ct '.ty­tomoaxÁk Л- U*me-5«i r ■scnlatoXoö i • • io/ V. //>‘A fr \ чі v-AeíioUtv a a Ь-сЛ/ +! ■ fc ' ‘ r, rr^r^.-.xdr.cur. а, • _ / jjrf ‘/JflUTd. Uvracjdl- ovtíütr. чг­ .nuvrttx о h.r/ur. ‘.tijtr.ix­­t.cA.cok jo.’V' - V-4 ■rAf.’VJX^O.-r fajrSxvxib. a% aác-r­.rj.,r.i‚iy Z'X‚. "K -V. '■ '-'-<4 -<■ - -' -.laArk ' /' ' .;,C., vi mn І ■ '■■■" Ґ: -і: ‘..«г 4/і - .i-Tj /• - ♦ 2. eidtJ Az MBK Híradó a Norvégul Magyarok Baráti Kö­­rének lapja, amely negyedévenként jelenik meg Osló-­­ ban. Minden kommentár nélkül adjuk közre az idei , júniusi számban a magyar nyelv állami szintű oktatá­sának, a bevándorolt, nem őshonos szórványmagyar­ság anyanyelve megőrzésének állami szintű megköze­lítéséről szóló cikkét. A GYÓGYÍTÓ VÍZ CSEPPJEI Városunk nevezetes he­lyei­­között szerepel egy olyan is, amely nemcsak Ukrajnában, hanem a FÁK-tagországaiban is egyedülálló — a köztár­sasági Kárpátalja Sport­­csarnok. Fennállásának 20 éve alatt emberek tízezrei for­dultak meg itt, többek kö­zött ismert sportolók, vi­lág- és Európa-bajnokok, a volt Szovjetunió és Ukraj­na bajnokai. Az óceánihoz hasonlító vizű uszoda sok betegnek segített a felé­pülésben. Az egyik jakut­­földi gépkocsivezetőt példá­ul szinte hordágyon hozták ide, míg hazafelé már bol­dogan ment a saját lábán! Most azonban nem ar­ról lesz szó, milyen nagy jelentőséggel bír a bereg­szászi uszoda honfitársaink egészségének megőrzésé­ben, hanem arról, hogy nap mint nap új pénzügyi­­gazdasági problémákkal találja szemben magát a sportcsarnok kis kollektí­vája, amelyet Mittelman Ignác irányít. Képzeljék el: csupán egyetlen szivattyú (950 méter mélyből hozza a fel­színre a termálvizet) közel 4 millió karbovanec értékű villanyáramot használ el egyetlen szezon folyamán, 11 milliót pedig egy éven át. A bevétel pedig éves tekintetben csak 6 milliót tesz ki. Érdemes-e fenntar­tani ilyen körülmények kö­zepette az uszodát? Pláne, hogy még a vízért is fi­zetni kell, nem is keveset, 4 milliót évente! A válasz így is csak igen lehet, hiszen egyedül­álló az itteni víz összetéte­le. A sportcsarnok azon­kívül, hogy uszodáját nyit­va tartja a nagyközönség előtt, részt vesz az isko­lások és óvodások úszások­tatásában, más­ szolgálta­tásokat is nyújt. Szauna, masszázs, gyógyfürdő, súlyfürdő várja a vendé­geket, akik asztaliteniszez­hetnek, tornázhatnak. Ét­kezde és szálloda is van itt. Az uszodába szóló egy­szeri belépőért 300, a szau­nába szólóért pedig 900 kupont kell fizetni. Nem szeretném untatni a számokkal az olvasókat, hiszen Önök is jól tudják, hogy a megélhetéshez egy­re több pénz kell. A víz nem kenyéri s az­ első pillantásra úgy­ tűn­hetne, hogy meglehetünk az uszoda, az itt nyújtott többi szolgáltatás nélkül is, ám az ifjú sportolók tíz­ezreinek ez nagyon sokat jelent! Arra sok dokumen­tum van, hogy hová és mennyit kell fizetni a vil­lanyért, a közművekért, olyan viszont egy sincs, amely, segítené a fenntar­tási költségekhez szüksé­ges pénz előteremtését. A járási tanács üléssza­ka határozatot fogadott el, amely lehetővé tette a sportcsarnoknak, hogy ne fizessen illetéket a termál­víz felhasználását célzó geológiai feltáró mun­kálatokért, ám az adófelü­gyelőség nem támogatta ezt, azzal indokolva a dön­tésüket, hogy a befolyó összeg az állami költség­­vetésbe kerül, tehát csak az illetékes minisztérium ad­hat felmentést az illeték befizetése alól. Az ered­mény az, hogy ideiglene­sen nem fizetnek illetéket, várják a Miniszteri­­ Kabi­net döntését. Eközben azonban nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy a sportcsarnok nem nyereséget termelő vállalat, hanem sajátos egészségügyi létesítmény is. Romanenko Marianna GAZDASÁGI VEZETŐK FIGYELMÉBE! Ukrajna Gazdasági Mi­nisztériumának 1993. 08. 03-án kelt 37—1657/98. sz. határozata értelmében 1993. augusztus 6-tól a villamos energia fogyasztá­sára az alábbi díjszabások vannak bevezetve: 1. Kettős díjszabás: alapfizetés — 7400 krb kilowattonként egy hónap­ban. pótfizetés — 100 krb kilowattóránként. 2. 750 kilowatt/amperes teljesítményig az iparnak és a nem ipari jellegű fogyasztóknak, beleértve a vallási közösségeket, is — 120 krb kilowattóránként. 3.. Mezőgazdaság — 55 krb. kilowattóránként. Beregszászi Járási Vil­lamos Hálózat BEREGI HÍRLAP 1993. augusztus 12., csütörtök

Next