Beregi Hírlap, 1994. január-június (50. évfolyam, 1-49. szám)

1994-04-30 / 33. szám

Május első vasárnapja az édesanyák napja Ez az az ünnep, amikor a csa­­ládi háztól messzire került gyerekek hazatérnek, hogy felköszöntsék a gyakran magukra maradt édesanyákat.­­ Lapunk virág helyett egy csokor verssel köszönti az ünnepeiteket. Fogad­ják szívesen. CSOÓRI SÁNDOR ANYÁM SZAVAI Köszönjük neked, fiam, hogy hazajöttél, mert mi már olyan öregek vagyunk, mint fönt a padláson az a falióra s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat. Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e? Amikor jössz, az a mi vasárnapunk-Apád még csak-csak, idefut, odafut, de nekem már a kisajtóig is ménkű hosszú az út, hányszor megemlegetem azt a körtefát, amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba, meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba. Talán ha bottal járnék! — No még csak az hiányzik! Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el a ház végéig, a kapuszájig, minthogyha dolgom volna. Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra. Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket . A múltkor is, amikor Amerikába mentél, A szemem belülről kisebesedett: eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém? mert nekem minden távolság, tenger és tüskebokor és minden repülő lezuhan, amelyen te utazol. Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet, hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek? és annyi havat álmodok össze vissza: hókazlat, kőhegyet és mindegyik mögül a fiamat hallom — igen, a köhögésedet, de fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet. Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te, nem féltelek a kilengő, magas házaktól s a krokodilusos tavaktól se, a mosolygó, késes emberektől, akik bankóit rabolnak, vagy csak játszanak, álarc van rajtuk, mint szüretibálos ördögökön s bohócos nagykalap, de ki szegény, akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül , ki van az én szívem verve, hét vassal köröskörül. JACOPONE DA TODI STABAT 'Alit az anya keservében, sírva a kereszt tövében, melyen függött szent Fia, 'kinek megtört s jajjal­ tellett 'lelkét kemény kardnak kellett kínzón általjárnia. Oh mily búsan, sújtva állt ott amaz asszonyok­ közt-áldott, ki Téged szült, Egyszülött! Mily nagy gyásza volt sírása "Mikor látta szent Fiát, a szívtépő kínok között! Van-e oly szem, mely nem sírna Krisztus anyjával s e kínra hidegen pillantana? aki könnyek nélkül nézze, hogy merül a szenvedésbe f­ia mellett az anya? Látta Jézust, hogy fajtája vétkéért mit vett magára­­ és korbáccsal vereték s látta édes fiát végül szaldokolni vigasz nélkül, míg kiadta életét. Kútja égi szeretetnek, engedd éreznem sebednek mérgét, hadd sírjak veled! Engedd, hogy a szívem égjen Krisztus Isten szerelmében, s­­ szeressen engemet! MATER­ O szentséges anya, tedd meg, a Keresztrefeszítettnek nyomd szívembe sebeit, Oszd meg, kérem, kínját vélem, kinek érdem nélkül értem tetszett annyit tűrni itt! Jámborul hadd sírjak ygyed és szenvedjek míg csak élek Avval, ki keresztre szállt! Álljak a kereszt tövében! "Szívem szíved keservében Társad lenni úgy sovárg! Szüzek szüze! légy szívedben hozzám jó és nem kegyetlen! Oszd meg vélem könnyedet! Add, hogy sírván Krisztus sírján sebeit szívembe írnám s bánatodban részt vegyek. Fiad sebe sebesítsen! Szent keresztje részegítsen és vérének itala, hogy pokol tüzén ne égjek! S az ítélet napján, kérlek, te légy védőm, Szűzanyai Ha majd el kell mennem innen, engedj győzelemre mennem anyád által. Krisztusom! És ha testem meghal, adjad, hogy lelkem dicsőn fogadja a pálmás paradicsom! (Babits Mihály fordítása) «Шат Керегіжшшж». Орт Берегівської райом­•оі Ршт нарадите «му татів • грсмадеьжа-вожі Аж 6)*ég magyar ét uk­rán nyalván jelenik mag. Ideiglenesen hetente kátixar — exotértékán ét »жат haton «egbtráUU в< в В­К сімом: is tvliponszamaink: 293S10. laiogxaétx. Muekédií и. 1. Smrtkiift: 2-31-54. helyette» K­orkan­tá: 3-35-M; a magyar kiabás (BlBlet Morketatéje: MWt; teleléi titkár 2-44-44; ipari, mezégazdaségi rovat, rádióadlán 2-21-0; taveleséal ro­vat» MKQSi könyveUh 24H1 KásxOH a K4np4taijai Terüle­ti Végrehajtó tixottság Kia­dói 41 Nyomdaipari Főosz­­tályának haregtxátxi J414ni Nyomdájában. 295510. levág­ásért. II. tákéczi ferent tár 1. uéa Feixerkeirtó: Mrá Léatké A magyar kiadásért letel. Matm Magd* Of siet nyomás. 1. nyomdai Iv. 4540 páldány. Rende­sállxám • 572- indexi 41111. ADY ENDRE AZ ANYÁM ÉS ÉN Sötét haja szikrákat szórt, Dió­ szeme lángban égett. Csípője ringott, a büszke. Kreol-arca vakított. Szeme, vágya, epep­ajka Szíve, csókja mindig könnyes. Ilyen volt a legszebb Az én fiatal anyám. Csak azért volt­­ olyan szép, Hogy ő engem megteremjen Hogy ő engem megfoganjon S aztán jöjjön a pokol. Bizarr kontyán ült az átok. Ez az asszony csak azért jött, Hogy szülje a legbizarabb, A legszomorúbb fiút-Ő szülje az átok sarját Erre a bús magyar földre, Az új hangú tehetetlent, Pacsirta-álcás sirályt. Fénye sincs ma a szemének, Feketéje a hajának. Töpörödött, béna asszony Az én édes jó anyám. Én kergettem a vénségbe. Nem jár tőle olyan távol Senki, mint torz­ életével Az a szomorú fia asszony. SINKA ISTVÁN MAMU SIR Мати sír. Az ágya szélén sirdogál és fel se tekint. Körötte a csend zúgása pici lábain tovaring, öreg тати és szomorú, keze már földöntúli ág, s világít és tapogat, mint romok között a holdvilág. Sír тати és le-lehajlik, panaszkodik az ágy végnek, s mint amikor sírás közben і két nagy lélek elbeszélget. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ FÉNYES KOSZORÚ Megsértették az én édesanyámat, azt mondták róla, hogy már öregasszony, ráncos a homloka, napja,múlóban, s ily korba bizony látása homályos. Ó jaj, dem­egértik a bölcsek a végzet otromba parancsát, ó jaj, bel tudósok. De én, a tudatlan nem érthetem ezt meg. Hát ismeritek ti, hogy szólni merészel izgága szátok a hű szeretetről? Láttátok-e arcát és kék szeme tündér­­fényét a sötétbe, ha rémeket űzve hozzám suhogott a gyermekszoba mélyén, s ágyamra hajolva körülötte csönd lett, fény lett körülötte? Láttátok-e aztán, hogy tűnt tova lassan ,visszatekintve, az­ért aranyozva, rám hagyva a békét? Tudjátok-e, hogy nekem ő az egyetlen, és nem fiatal nekem ő, nem is agg­ó. — csak édesanyám, akit angyali szó hív szépen­ csevegőnek, Euláliának. Nem hagylak el én, lásd, nem hagylak el, áldott s mint egykor a gyermek, kis lovagod már öklét mutogatta ha bántani mertek, úgy zördülök én most a vadkani­ aljas életre, mi megtép disznó-agyarával a porba alázva téged, te magasztos. Nem hagylak el sohasem te legelső asszony a földön, a gyermeked itt van, hogy védjen örökre és az időn túl fölrakja fejedre fényes koszorúdat. BERDA JÓZSEF KÉPEK NAGYANYÁNKRÓL Mily szép, hogy hervadt vagy és oly szomorú, ami már öröm. A komor borongás szépít meg téged. — olyan vagy, mint a búcsúzkodó ősz: mindenkit, aki szomorú, maga köré gyűjt s vigasztaló szavakat suttog nékik a boldog halálról, melynek méhéből születik meg újra és újra a megújuló fiatalság! I KECSKÉS BÉLA­­ ANYÁM Anyám nyolcvan évét hordja, mint a zsákot meggörnyedve hordja, azt mondja, hogy átok. Sóhajtja, elég volt, de végzi a dolgát, szeme ma is fénylő, keze ma se holt cg­i Kötelességtudat, ösztön, ami viszi? — 0. öregek titka!­­«*­­Hogy érdemes, hiszi. Hajnali harmatban megmosakszik reggel, körülveszi magát angyali sereggel, virággal, lugassal, árnyas falombokkal, nyulakkal, kacsákkal, búgó galambokkal — s ha az idő hajlik alkonyba, estébe, csillag­tengerit szór tyúkjai elébe. 11988) Horváth Anna rajza

Next