Beregi Hírlap, 1996. július-december (52. évfolyam, 58-107. szám)

1996-07-04 / 58. szám

KATONAI TUDÓSÍTÓBÓL - ÜZLETEM Eötvös József, lapunk egykori munkatársa, későbbi ismert katonai tudósító, jelenleg pedig a­. Vibidék vállalat elnöke nemrég kollektívánk vendége volt. Előtte a 11. sz. szakiskolában járt, ahol annak idején elsajátította a szobafestő-mázoló szakmát. Találkozott a tanárokkal, a termelési szakoktatókkal, Ilecko Mihajlo igazgatóval, ott volt a cukrászok versenyének zsűrijében. Egyébként az első helyet elnyerő gyönyörű tortát a tanintézet egykori végzősének ajánlották fel, aki elsőként kapott vörös diplomát a diákok közül (a képen). Vétek lett volna, ha elszalasztjuk a lehetőséget, hogy elbeszélgessünk vele, hiszen a megyei lapok hasábjain úgy ismerhettük meg őt, mint újszerűen gondolkodó üzletembert, aki komoly pénzeket fordít jótékonysági célokra, szponzorálásra. —József, hogy­an alakult életutad? — 1962-ben születtem Tiszaújlakon. Tanulmányaim során rengeteg akadályba ütköztem, mivel édesapámat 1946-ban "szovjetellenes tevékenység" miatt elítélték. Ah­hoz, hogy én ötöst kapjak, sokkal többet kellett tudnom azoknál, akiknek szülei lojális állampolgárok lettek. Édesapám építkezéseken dolgozott, rengeteget utaztunk, jártunk és éltünk a Poltával, Kirovográdi, S­aratovi területen, a Krímen. Amikor szakmát kellett választanom, követni s szerettem volna édesapám példáját, s egy­úttal oda szerettem v­olna menni, ahol senki nem ismer. Beregszászba, a ll. sz. szakiskolába vezetett az utam. Az itteni tanulmányaim egy­fajta átmenetet képeztek az iskola és a felsőfokú tanintézet között. Ennek során szorosan egy­üttműködtem a Vörös Zászló c. járási lappal. Emlékszem, 15 éves legény voltam, amikor felkerestem Csanádi Györgyöt, a lap szerkesztőjét. Elvittem magammal verseimet, s azt mondtam, hogy Alekszandr Puskin élete során 700 v­erset írt, az­ én gyűjteményemben pedig már 800 van! A profi újságírásba a diplomázás előtti gyakorlaton csöppentem, amikor az­ északi hadseregcsoport Lenyinszkoje Znamja című lapjánál dolgoztam — írásaid közül melyek a legemlékezetesebbek, amelyek a legtöbbet jelentik számodra?­­ — Egy karcolatsorozatot írtam a jelenkor hőseiről, publikáltam történelmi témájú any­agokat, többek között az­ 1956-os magyarországi eseményekről. Ezen esemény­ekben egy­ébként sok meg az olyan kérdés, amit mind a mai napig nem tisztáztak, sok a találgatás, sok tényt elferdítenek Tény például az, hogy az esztergomi hadosztály­t kivonták Magyarország területéről, s csak azt követően tért oda v­issza, hogy ezt az­ a kormány kérte, amely több mint 30 éven át volt hatalmon. írtam az MSZMP utolsó kongresszusáról, amelyen nem választották újra Kádárt A kutatások és levéltári anyagok alapján egy könyvet írtam, amely bekerült egy "A határőrőrsök előtt" című gyűjtemény­be, amely­et Budapesten adtak ki orosz ny­elv­en. A gyűjteménybe bekerült Vlad Vinogradov egyik elbeszélése is, amit egy századosról írt. Kevesen tudják, hogy az 1919-es magy­arországi forradalmat egy Kablukov nevezetű orosz százados is irányította. A gyűjteményben szerepelt egy másik elbeszélés is, amely arról szólt, hogy­an mentették az­ embereket az 1988-as magyarországi árvíz idején a szovjet katonák, hogyan szültek a tankokban a magyar nők, akik közül az egyik Ivánnak, a másik pedig Szergejnek keresztelte gyermekét. A népnél ugyanis nincs bölcsebb, a nép hely­es következtetéseket v­on le, bármerre is próbálnák terelni " vezérei". A köny­v­ért járó honoráriumot közös elhatározással egy, az Afganisztánt megjárt katonák rehabilitációjával foglalkozó kórháznak adtuk át, ami miatt sok kellemetlenségünk volt. Az akkor nagy pénznek számító több millió forintot Ioán atyának (polgári nev­én Kádár Iv­an Ivanovicsnak), az orosz prav­oszláv templom vezetőjének adtuk át. A hadseregcsoport politikai főosztályában nem bíztunk így hát mind a mai napig ebből a pénzből gyógykezelik, segítik az "afganisztániakat". — Mikor döntöttem úgy, hogy otthagyod a katonai újságírást és üzletember leszel? — Mind a mai napig nosztalgiát érzek az újságírás iránt. Szívesen írogatok most is, ám akkor már készen v­oltak azok a dokumentumok, amely­ek szerint a Krasznaja Zvezdánál dolgoztam volna tovább. Ehhez azonban le kellett volna tennem az orosz, fegyveres erők esküjét. A jellemem azonban nem engedte ezt meg. Szerintem ugy­anis az­ életben csak egyszer lehet esküt tenni! Őszintén elmondtam parancsnokaimnak, hogy elárultak mindannyiunkat. Döntésem semmiféle kapcsolatban nincs nacionalista tendenciákkal. Amúgy is úgy tartom, hogy a nacionalizmus az emberiség legnagy­obb ellensége. Lehet­­e nacionalista az­ ember, ha édesapjának rokonsága Szlovákiában, édesanyja rokonai Magyarországon, feleségének rokonsága Ukrajnában él, jómaga pedig magyar.­ Valamikor nevettünk a "szovjet nép" sztálini meghatározáson, s úgy ozt akkor csodáltuk az amerikaiak erős hazafias érzéseit, akik különböző nemzetiségűek Nagy­on szeretem az­ orosz, nyelvet. S talán csak azért tanultam meg tökéletesen, mert nem kényszerítettek rá. A tiltott gyümölcs mindig édesebb. — Azt mondják, az ember azt a nyelvet tudja a legjobban, amelyen gondolkodik. Te milyen nyelven gondolkodsz? — Azon kapom magam, hogy oroszul. Volt egy tragikus eset életemben. A Varsói Szerződés Duna 86 hadgyakorlatán az egyik páncélozott jármű vezetője elveszítette uralmát gépe felett, s az felborult. A járművezető és egy másik katona a hely­színen meghalt. Én életben maradtam, ám megsérült a gerincem. Az a veszély is fenyegetett, hogy egész életemet tolókocsiban töltöm. A Varsói Szerződés győri kórházában 6 műtétet hajtottak végre rajta. Akkor volt a labdarúgó v­b, s a szov­jet csapat 6-0-ra győzte le a magy­ar v­álogatottat. A sebész még viccelt is, hogy ha a szov­jetek berúgják a 11-est is, s 7-0-ra alakul a végeredmény, még egy műtétet kellett volna végezni. Egy életre emlékezni fogok arra a meccsre! A katonai kórházban megfogadtam, hogy ha Isten segedelmév­el meggyógy­ulok, az életben semmit sem tagadok meg magamtól. Ám ez­ a filozófusok szav­ával élv­e csak a felépítmény. Szükség volt hát az alapra, így v­ezetett utam az üzleti életbe. A könyv újbóli kiadása lehetővé tette, hogy egy épületet vegyünk, beindítsuk saját vállalkozásunkat. A mézzel kezdtük , roppant értékes termék ma kilogrammonként két dollárba kerül, akkor pedig 50 cent volt az­ ára. Igaz, külföldön a kis kiszerelésű méz kilójáért 6—7 dollárt is megadnak. A Luganszki területen beindítottunk egy kis üzemet, ahol kórházak, szállodák számára csomagoltunk mézet. Az­ Albidok magyarországi cég volt a partnerünk, innen ered cégünk neve is. Ekkor tanultuk az üzletet, alakítottuk ki kapcsolatainkat. Manapság a kereskedelmi-közvetítői tevékenység kerül az­ előtérbe, hiszen ahhoz, hogy saját termelést indítsunk be, nagyon sok pénzre van szükség. Ennek ellenére vannak elgondolásaink, sőt kész terveink. Tiszaújlakon például egy szállodakomplexumot szeretnénk építeni. Annak idején 5 milliárd karbov­anccbe került volna ez, ám ahhoz, hogy megkezdjük a munkát, azt követelték, hogy a településre v­ezessük be a telefont, a v­ezetékes vizet, a villanyt stb. Kiszámoltam, hogy mindez még három milliárdba kerülne, s ehhez jönnének az­ adók. Aztán megkérdeznék: honnan v­an a pénz? Talán nem is kell tovább magyaráznom, miért nincs Tiszaújlakon szállodai komplexum! — Egy őszinte kérdés — könnyen válsz meg a pénztől? — Üzletember ismerőseim bolondnak tartanak. Olyan a természetem, hogy nem tudok nemet mondani. Ám ki szeretném hangsúlyozni: azért teszem ezt, hogy példát mutassak Le kell küzdeni a fukarság gátját. Senki semmit nem visz magáv­al a másv­ilágra. Nem láttam még koporsót garázsokkal,­­ kocsikkal, v­illákkal, pénzzel. Meggyőződésem hát, hogy minden üzletember képes arra, hogy 200—300 dollárt találjon a jó ügy érdekében Ha minden faluban lesz 10—15 ilyen üzletember, akkor szinte automatikusan megoldódnak a települések problémái. — Szeretsz másokat irányítani? Nagyon! Különösen, ha hallgatnak rám az elnikinek, jelenleg 30 munkatársunk van, s önszántából még senki nem távozott tőlünk Igaz, kemények a követelményeink nem tiltom el a munkahelyen az italozást, a felelőtlenséget. A vállalatnál egyébként általában olyan emberek dolgoznak, akiket még az iskolából, a szakiskolából ismerek. — Amikor képviselőnek jelöltetted magad, meg szerettél volna változtatni valamit az életünkben, vagy a képviselői mentelmi jog érdekelt jobban? Az­ utóbbit képes v­agy­ok magam is biztosítani Természetesen voltak illúzióim, hogy jobbá lehet tenni a dolgokat, ha alulról kezdeményezünk, a hatalmi piramis legalsó szintjéről. Egyébként úgy gondolom, hogy nem a megfelelő emberek lettek képv­iselők. A mandátumokért, az előjogokért, azért harcoltak, hogy nekik is jusson az állami húsosfazék mellett egy kis hely. A céljuk az, hogy pénzt keressenek, élvezzék a jó életet Megértem azt, ahogy Ratusnyák Szergej hatalomra került. Mindene megvan, s amikor hatalmat kapott, lehetősége nyílt rá, hogy helyesen ossza be tőkéjét, valami hasznosat tegyen, s egyúttal elhatárolja magát az erőszakszervezetektől, azoktól, akiknek a keze ragadós, a szeme irigy Úgy gondolom, hogy sokat tett. Hint képv­iselő, igaz, hogy ez főleg pénzügy­i tev­ékeny­ség volt, ám jelenleg ez­ az egyetlen lehetséges út. — Köszönöm a beszélgetést! Markitán Volodimir Alekszandrov Borisz felvétele B­EREGI H­ÍRLAP Megbízott főszerkesztő és a magy­ar kiadásért felel: MESTER MAGDA Lapalapítók: a Beregszászi Járási Tanács, a járási állami közigazgatási hivatal és a szerkesztőség kollektívája. Címünk és telefonszámaink: 295510. Beregszász, Munkácsi út 3 Szerkesztő: 2-33-05. Magyar kiadás: 2-33-05. Ukrán kiadás: 2-21-43. Felelős titkár, könyvelő: 2-31-54. Regisztrálási szám: ZT 89.­­Kelt: 1996. IV. 24. Számlaszámúak: 363903. Ukrajna Bank, Beregszász Az újság magyar és ukrán nyelven jelenik meg hetente kétszer: csütörtökön és szom­baton A címünkre beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, azok recen­­zálását, visszaadását, levélben történő megválaszolását, vala­mint más szervezetekhez, in­tézményekhez való továbbí­tását nem vállaljuk. A publiká­ciókban közölt tényekért és véleményekért minden esetben a szerző, illetve a reklám megrendelője viseli a fele­lősséget. Számítógépes szedés: Fenyvesi Piroska és Püspöki Magdolna. Számítógépes tördelés: Fenyvesi Piroska és Biró László. Nyomdai kivitelezés: Debreczeni Dezső és Mágocsi Ferenc. 3 300 példány Rendelésszám: Index: 61813. A nyomás minőségéért a nyomda felel. Készült a Beregszászi járási Nyomdában. 295510. Beregszász. A Rákóczi Ferenc tér 1 Ofszetnvomás, 1 nvomdai ív "вісник Sefretiám^uftu" Засновники: Берегівська районна Рада, райдерж­­адміністранія та редакція газети._______ * 2. oldal BEREGI HÍRLAP 1996. július 4., csütörtök

Next