Beregi Hírlap, 1999. július-december (55. évfolyam, 72-148. szám)

1999-10-28 / 123. szám

Emléktábla-avatás a beregardói Perényi kúria falán­ (Folytatás az 1. oldalról), az ezek megmentésére irá­nyuló munkáról számolt be. Örvendetes, hogy a bereg­szászi honvédsírok gondo­zását felvállalták a cser­készek és a Pro Patria szö­vetség tagjai, illetve, hogy folyik a Beregvidéken élt híres emberek, közöttük a szabadságharc résztvevői emlékének megörökítése. Soós Kálmán tör­ténész, a Kárpátaljai Ma­gyar Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese az 1848—1849-es szabadság­­harcnak az ukrán történet­­írásban való ábrázolásáról tartott előadást. A szemerkélő eső ellenére igen szép számban gyűltek össze a város társa­dalmi szervezeteinek tagjai, hogy fejet hajtsanak a sza­badságharc vértanújának emléke előtt. Az ünnepség második részében került sor az emléktábla felavatására. Pirigyi Béla, a BMKSZ el­nöke ünnepi megemléke­zése után dr. Perényi János, a Magyar Köztársaság Eu­rópa Tanács Melletti Állan­dó Képviseletének nagykö­vete, Kovács Miklós parla­menti képviselő, a KMKSZ elnöke, Zubánics László, a megyei tanács képviselője, az RMDSZ kárpátaljai regi­onális elnöke báró Perényi Zsigmondnak a mához inté­zett üzenetéről, az európai integrációról és a nemzetek békés együttélése fontos­ságáról beszéltek. Rövid ünnepi műsorral kedves­kedtek a megjelenteknek a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium diák­jai, Csobolya József, Jurinka Zsanett és Barta Teodóra, a Beregszászi Művészeti Is­kola egykori növendékei. Ezután a vértanú leszármazottai nevében dr. Perényi János, Ardó telepü­lés nevében pedig Lőrincz András leplezte le az emlék­táblát. A táblán lévő Pe­­rényi-domborművet Dal­­may Árpád, a BMKSZ ala­pító elnöke felkérésére Ba­logh Géza nyíregy­házi mű­vész ajándékozta a Bereg­­vidéki Magyar Kulturális Szövetségnek, valamint Beregszász és Ardó magyar­ságának. Balogh Gézát gyö­kerei ehhez a tájhoz kötik, hiszen édesapja Ardóban, édesanyja pedig Forgo­­lányban született. A megjelent szer­vezetek ezután elhelyezték koszorúikat az emléktáb­lánál. FOGARASI O­któber 22-én, pén­teken nemzeti ün­nepünk előestéjén a járási művelődési és szabadidő­­központban tartotta az 1956-os forradalom és szabadságharc 43. évfor­dulójának szentelt megem­lékezését a Beregvidéki Magyar Kulturális Szö­vetség. Az ünnepséget Pi­rigyi Béla, a BMKSZ elnöke nyitotta meg, aki köszön­tötte a megjelent vendége­ket, Viski Jánost, a Magyar Köztársaság Ungvári Fő­konzulátusa konzulját, Tóth Istvánt, a Határon Túli Ma­gyarok Hivatala főosztály­­vezetőjét, Gajdos Istvánt, a Beregszászi Járási Tanács ^ ★ 1956, Te Csillag! ^ ^ btrtguidtkitk a szabadságharcra emlékeztek elnökét, Babják Zoltánt, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal el­nökhelyettesét, Kincs Gá­bort, a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának elnökét. A BMKSZ elnöke elmondta: az 1956-os for­radalomról sokáig suttogva sem lehetett beszélni vidé­künkön. Pedig azok az ok­tóberi harcok az igazságot szolgálták, a zsarnokság, a képmutatás ellen irányul­tak. A mai nemzedék nem élte át a forradalmat, de a mi szívünk is megdobbant a “Ha én rózsa volnék” című dal szövegére, ör­vendetes, hogy ma már a kisebbségbe szakadt ma­gyarság is ünnepelhet és reménykedhet. Tollas Tibor Túlélők című verséből idézve: “Múltunkat elrabolták, a sivár jelen hallgat. Ők élik túl, a holtak a győztes forradalmat.” A Himnusz elhang­zása után Zubánics László történész és Tóth István, a HTMH főosztályvezetője idézték fel az ’56-os for­radalom és szabadságharc eszmeiségét, annak ha­tását a mára. Tóth István egy kis magyar falucska példáján mutatta be, hogy helyenként a Vörös Had­sereget felszabadítóként üdvözölték, mert azt hitték, hogy az majd elűzi a meg­szálló oroszokat. Buda­pesten szovjet tankok ti­porták el a forradalmat, de ’56 szelleme ma is él, s reményt ad a magyar­ságnak, hogy van jövő és van feltámadás. Krajnikné Hegyi Irén és Kishegyi Mária pedagó­gusok vezetésével a Be­regszászi Zrínyi Ilona Kö­zépiskola diákjai ismét pél­dát mutattak a nemzeti ha­gyományok ápolásából. A közel egyórás zenés iro­dalmi műsorban lepergett előttünk a diadalmas ok­tóber 23-tól a november 4- ét követő megtorlásokig a magyar szabadságharc minden mozzanata. Tudósítónk ~V j­árásunk településein az utóbbi időben nehéz helyzet alakult ki a tűzvédelem terén. Ezt tovább bonyolítja az a tény, hogy felszámolták a tűzrendészeti, illetve az őrszolgálatokat vagy csökkentették azok számát. Az olyan mezőgazdasági v­állalatoknál, mint a Bor­­zsova KMV, az Ukrajna KMV, a Barát­ság KMV, a Kalász KMV még státussal sem rendelkeznek e szolgálatok. A gazda­ságok vezetői a súlyos pénzügyi-gazdasá­gi helyzettel magyarázzák mindezt. A tűzvédelmen való takarékos­kodás oda vezetett, hogy a Kárpáti Tenyészüzemben, a Kaszony-Somi KMV-nél, az Új Élet Agrárcégnél, a Muzsalyi Szovhozüzemben mellékál­lásban dolgoznak a balesetvédelmi mérnökök, így nem is lehet remény­kedni abban, hogy hatékonyan megoldják a tűzvédelemmel kapcsolatos kérdéseket, operatívan reagálnak tűz esetén. A tűzvédelemhez való ilyen hozzá­állás rányomta bélyegét a gazdaságokban lévő tűzvédelmi eszközök és a technika állagára is. Ezeket évek óta nem javítot­ták, sok esetben nem rendeltetésszerűen használják és teljesen tönkremennek. A tűzoltóautókat a községekben bárhol lehet látni, csak nem ügyeletben. Nem csoda, hogy amikor emberéletek, vagyoni értékek mentéséről van szó, Beregszászról hamarabb a helyszínen v­an a tűzoltóautó, mint az adott gazdaságból. Az utóbbi években tönkretették azt a rendszert, amit hosszú időn át hoztak létre, s ami elég hatékonyan működött. Különösen aratáskor és az erre való felkészülés során érzékelhető ez a tény, amikor nap mint nap ellenőrizni kell a szabályok betartását. A tüzek gyors eloltásában nagy­­szerepe van annak, hogy a helyi tűzoltók megfelelő telefonkapcsolattal rendel­kezzenek a beregszászi tűzoltóalakulattal. Sajnos, ez a kapcsolat nem megfelelő. Szvobodán, Bótrágyon, Zápszonyban és Orosziban egyáltalán nincs telefon­­kapcsolat a helyi tűzrendészeti és őrszolgálatokkal. Nagyon rossz a helyzet a vízzel való ellátás terén is. A járás településein lévő 116 tűzoltási célokat szolgáló víztározó közül 42 nem alkalmas a felhasználásra. Egyiket sem látták el vízszintmutatóval. Ezért előfordul, hogy sok felesleges kilométert kell megtenniük a tűzoltóautóknak, amíg megfelelő vízforrást találnak. Emiatt időt veszítenek a tűzoltók, nőnek a veszteségeik, több a panasz a lakosság részéről. A tűzvédelemmel kapcsolatos problémák megoldásához szükség van arra, hogy a járás vezetése, a gazdasági vezetők megértsék ezek fontosságát, hiszen tőlük függ a telefonkapcsolat milyensége, a pénzeszközök kiutalása a szükséges státusok fenntartására. HO NNKA JEVHEN tűzrendészeti felügyelő Mili ! A tűzvédelmen­­ nem szabad takarékoskodni! зр* 1999. október 28., csütörtök BEREGI HÍRLAP Társadalon­néprajz­i feljegyzések Bereg község életéből A társadalomnéprajz területen végzett vázlatos megfigyelések is fontos vonásokkal egészíthetik ki az egy-egy településen élő lakosság népi műveltségéről körvonalazandó képünket. A néprajz e jelentős, de elhanyagolt témaköréből származó minden közlés jó szolgálatnak számít általános néprajzi ismereteink és a további kutatás szempontjából. Figy­elmünk mindenek­előtt a közösség és a közösségi élet alapját képező együttes tevékenységekre, a szabadidő eltöltésével, a családi eseményekkel kapcsolatos különféle szokásokra terjedt ki. Lekvárfőzés Az olyan munkák elvégzésére, amelyek egy ember erejét meghaladják vagy egyhangúak, még ma is különféle összetételű és tevékenységű csoportok alakulnak. A lekvárfőzés a mai napig ilyen tevékenység. Előtte való nap a gyerekek segítenek szilvát szedni, a magvaváló szilvát kimagozzák, nehogy a hegy­es mag kiszúrja a sokszor több család által közösen használt rézüstöt. Az udvaron a féleresz alatt a férfiak vályogból katlant építenek, ebbe hely­ezik az üstöt, amely Beregen rendszerint vitorláskanállal van felszerelve. Egy üstbe 5—6 véka szilvát mernek. A lekvárfőzés nehéz munka. Az állandó kevergetés mozdulatai előbb-utóbb monotonná válnak. A háziak ezért meghívják a szomszédokat is a kavaróba. Ennek különösen a gyerekek örülnek, mert ilyenkor megkínálják őket ciberével. Amíg erre várnak, töklámpást készítenek: késsel lemetszik a takarmánytök felső részét, kivájják a belsejét, majd a héján nyílásokat — szájat, szemet, orrot — vágnak. A száj vonalát cakkosra díszítik, hogy a fej félelmetesebb legy­en. Amikor a töklámpás elkészül, égő gyerty­át tesznek bele, majd ráhelyezik a lemetszett tetejét. Lesben állnak és jól megijesztik a kavaróba érkezőket. A gyerekek körberakják a katlan szélét töklevéllel, arra fröccsen ki a cibere. Amikor már elég van rajta, leszedik a levelet és lenyalják róla az édes masszát. Amikor a lekvár sűrűsödni kezd, a háziasszony tiszta fakanalat merít az üstbe. Ha megáll rajta a lekv­ár, ki lehet menni a szilkékbe. Évekig nem romlik meg. A káposztataposás is nagy munkának számít, mivel félévi savanyúság­tartalékot jelent a családnak. Nagyanyám még nem hallott arról, hogy a hordós káposztában sok a C-vitamin, de az anyjától úgy hallotta, hogy ez “tüdőnevelő”. Éppen ezért a zsíros ételek mellett a sav­anyúkáposzta is mindig ott volt az asztalon. A káposztát októberben rakják be, külön e célra tartott fahordóba. Egy négytagú család a tél folyamán körülbelül másfél mázsa káposztát fogyaszt el. A háziasszony kiválogat néhány szép érett, egyforma nagyságú, gömbölyű káposztafejet, ebből lesz a tölteni való, úgynevezett fás káposzta. A munkálatban a család egy­ik férfi tagja is részt vesz: ő gyalulja le az aprókáposztát. Egy tálba csöves erőspaprikát, egy másikba sót készítenek elő és körülbelül 25 darab almát. A hordó fenekére különböző fűszerek kerülnek: kapor, meggyfalevél, torma, babérlevél, borsfű. A fűszerekre egy sor gy­alult káposztát raknak, majd egy sor káposzta­fejet. Az utolsó sorba mindig gyalult káposzta kerül. Közben a háziasszony beleteszi a hordóba a sót, a paprikát és az almát is. A káposztát rétegenként tapossák, a legerősebb családtag alapos lábmosás után beleáll és addig tapossa, amíg nem habzik. Amikor minden réteg a helyére kerül, deszkákkal lefedik a hordót és káposztáskövet raknak a tetejére. Decemberig nem bolygatják, ám utána gyakran hozzányúlnak (előtte minden alkalommal megmossák a deszkákat). Káposztáspaszulyás főznek vele, ami úgy jó igazán, ha a disznó belelép, azaz ha füstölt csülök is van benne FÜZESI MAGDA * 3. oldal

Next