Vörös Zászló, 1952. augusztus (1. évfolyam, 185-207. szám)

1952-08-05 / 185. szám

2 « Csíkszépvíz a hegyek alatt húzódik meg. Ha átmegyünk a hegyeken, már­is a gyimesi falvakban találjuk ma­gunkat. A Szépvíz fölött elterülő he­gyekről gyönyörű kilátás nyílik az egész tájra, látni lehet Csíkszeredát és a környező községeket. De szép, rendezett maga a község is. A falakat Alkotmánytervezetünkkel kapcsolatos jelszavak díszítik. A köz­séget szorgalmas dolgozó nép lakja. Későn feküsznek és korán kel­nek. A kakas első kukorékolása m­ár munkában találja. A szorgalomnak meg is van az eredménye, nem úgy, mint régen, amikor a dolgozó nép szorgalmának, verejtékes munkájá­nak gyümölcsét a község heréi: ügy­védek, tőkések és kulákok rabolták el. A község a régi rendszerben já­rási székhely volt és csak amúgy hemzsegtek benne a léhütő urak, akik csaltak, loptak, azután nagyokat mulattak. A községben rengeteg volt az írás­tudatlan és az úri rablók ..jóvoltából a sötét babona ülte meg az ágyakat.­­Nem volt egy helyiség, ahova a dol­gozó parasztok összegyűlhettek vol­na, kielégíteni kultúrszomjukat, de még szórakozásra való helyiség sem volt. Volt azonban az uraknak. Dobál úr, malmos és gyáros társai a dolgozó nép véres verejtéke árán, egyre-másra rendezték a bálokat, a nagy dinom­­dánomokat. A felszabadulás után, miután a dol­gozó nép lett az ország ura, minden megváltozott. Nagyot fordult itt is a világ kereke. Az urak hajdani bűnbar­langja, ahol reggelig tartó tivornyá­kat rendeztek, ma a község öntudatos dolgozó parasztjaié, ahova kultúrott­­hont rendeztek be. Jól felszerelt könyvtár és mozi szolgálja a dolgo­zók kulturális igényét. A kultúrott­hon igen népszerű a dolgozó parasz­tok körében. Azok a sorozatos elő­adások, amelyeket a kultúrotth­onban rendeztek, nagymértékben segítették a dolgozó parasztokat megérteni, hogy a közös munkában van az erő. Töb­bek között számos előadást tartottak a közös, nagyüzemi gazdálkodásról. A pártalapszervezet irányításával és se­gítségével látogatásokat szerveztek meg több kollektív gazdaságba, ahol a dolgozó parasztok nagyon sokat ta­nultak. Saját szemükkel győződtek meg a közös munka eredményei­ről. A látottak alapján a dolgozó parasztok közül mind többen kezde­nek rájönni arra, hogy az egyetlen helyes út a közös gazdálk- ’S­. útja és elhatározták, hogy társas gazdálko­dást alakítanak. Már eddig 19 sze­gény- és középparaszt iratkozott fel a megalakítandó társulásba. Nagy szerepet játszott ebben a rendszeres mozilátogatás is, ahol a dolgozó parasztok több olyan filmet láttak, amelyek a kolhozok boldog és bőséges életét mutatták be. — Nagyon sokat tanultam ezekből a filmekből — mondja Becze József, — igaz, rendszeresen is látogattam a mozinkat. Volt úgy, hogy kételkedve fogadtam, amit a mozi vásznán lát­tam, de amikor megnéztem néhány kollektív gazdaságot, s láttam, hogy azok a filmek a valóságot mutatták be nekünk, szilárd lett az elhatáro­zásom, hogy én is rálépek az új útra. Azonban olvastam sok olyan szépirodalmi könyvet is, amelyek a kolhozok életéről szólnak. Egy-egy ilyen könyv elolvasása után sokáig gondolkoztam, magam elé képzeltem jövőnket, amely előttünk, dolgozó parasztok előtt áll. Új Alkotmányter­vezetünk megjelenése után még szebbnek látom kibontakozó jövőn­ket a párt vezette munkásosztály irá­nyításával. Becze József egyike azoknak a szegény­ parasztoknak, akik a legha­marabb meglátták a kollektív munka felsőbbrendűségét. Elsők között irat­kozott fel a társasgazdaságba és, mint politikailag jobban felkészült, má­sokat is erre buzdított. Sok ilyen Becze József van még a községben, például György Ignác, Rancz Domo­kos, Páll Károly és mások, akiknek beszédén, magatartásán meglátszik, hogy új világban élnek, hogy a párt neveli őket. Mindebben — a pártalapszervezet nevelő munkája mellett — nagy ré­sze van a kultúrotthonnak is, amely­nek színjátszó-, tánc- és szavaló cso­portja van, amelyeket a dolgozó pa­rasztokból, azok fiaiból és leányaiból szerveztek meg. A kultúrotthon most, a legnagyobb nyári munkálatok ide­jén sem szakította meg tevékenysé­gét. Helyesen járt el a kultúrotthon vezetősége, amikor színjátszó- és tánccsoportot szervezett azokból a tanulókból, akik szabadságukat ott­hon töltik. A tanulók lelkesen kap­csolódtak be a munkába. Színdarabot tanultak, s a hét végén, amikor a dolgozó parasztok hazajönnek a mun­kából, a mezőről és a havasokról, a kultúrothonban előadásokat rendez­nek. De rendszeresen működik a község dolgozó fiataljaiból alakult kultúr­­gárda is. Nagyobb időközökben szin­tén tart előadásokat. Nemrégiben például Csikszentmihályon vendég­szerepelt nagy sikerrel a községi kul­­túrgárda. Az élénk és eredményes kultúrálét annak az eredménye, hogy a párt­alapszervezet jól betölti irányító és ellenőrző szerepét a kultúrotthon fö­lött. A pártalapszervezet Rancz Lajos elvtársat bízta meg a kultúrmunka, a kultúrotthon ellenőrzésével, aki rend­szeresen el is jár a kultúrotthon gyűléseire, előadásaira és segítséget ad a kultúrotthon vezetőségének. A kultúrotthon igazgatója minden má­sodik hónapban részletes jelentést ad a pártalapszervezet vezetőségének a kultúrotthon tevékenységéről. Ilyen­kor komolyan kielemzik a kultúrott­hon munkáját. Mindez hozzájárul ah­hoz, hogy a párttagok nagy fontos­ságot tulajdonítanak a kultúrmunká­­nak. A pártalapszervezet nemcsak bírá­lattal segíti a kultúrotthon tevékeny­ségét, hanem mozgósítja az agitáto­rokat is annak népszerűsítésére. Egyes előadások alkalmával az agitá­torok végigjárják a háztömböket és minden egyes dolgozóval ismertetik az előadás tárgyát és fontosságát. Ennek tudható be az, hogy a kul­túrotthon mindig népes, s hogy mind eredményesebben tölti be hivatását a község dolgozóinak nevelése és a megvalósítandó feladatok teljesítése terén. A kultúra fegyverével az új életét! iHitodei* áeáé­an gty&zd&n „Drága föld, szülőhazámnak földje, Draga föld, mely drága kincset ad..." Harsogják messzehangzóan az üzem területén a hangszórók, s a munkába jövő öregek és fiatalok mosolygó arc­­cal hallgatják a dalt. A hármas számú IMSz.brigád — a délutáni váltás — tagjai most lépnek be a szélesre tárt vaskapun. Elöl Csata Erzsébet jön, utána Székely Irma, Lukács Regina és a brigád többi tagjai. — Halljátok elvtársnők, ez a mi tiszteletünkre van, — mondja Csata elvtársnő s máris rázendít a dalra: „Nincs e földön gazdagabb, szebb ország. Minden ember érzi, hogy szabad..." Dalolva megy a szövődé felé a brigád többi tagjaival, akik szintén átveszik a dalt. A nyomukban haladó idősebb munkások mosolygó arccal néznek utánuk.­­ Azt mondják, hogy a lányok a tegnapi tervüket 115 százalékban tel­­jesítették, meg aztán az is hírlik, hogy óránként túlteljesítik a tervet, — mondja az egyik idősebb munkás, tár­­sához fordulva. — Én vékonyan hiszem, — hangzik a válasz. — Hát csak ne higgye... nem is kö­veteli senki, hogy higgye... Jöjjön el és győződjön meg saját szemével... Nézze meg a grafikonunkat, — szól közbe vá­­ratlanul a brigád egyik hátramaradt tagja. Mit gondolnak az elvtársak, mi ifjak nem tudunk dolgozni?.... De igenis tudunk és megmutatjuk az egész üzemnek, hogy tudunk... — mondja a lány elmenőben, hangjában kis sértődöttséggel. — Minek is szóltam. Így van ez, mindenütt elkotyogom magam, s utána jön a kioktatás. No de utána nézek én az ifjak munkájának, — mondja tréfásan a „kioktatott öreg munkás és társaival együtt elindul a beszéde felé. A brigád becsületéért az imént olyan lelkesen kiálló leány alighogy elfordul, nevetni kezd, jókedvvel igyekszik a társaihoz, öröm és büszkeség tölti el, hogy a brigádjukról, annak munkájá­ról az egész üzemben beszélnek. A nagy szövőterem hangos. A szö­vőgépek ezernyi hangot adnak, de ez a sok hang egyetlen ritmusba olvad össze: mind többet és jobbat... A gyár szirénája három órát jelez, a brigád délutáni váltásának tagjai már a helyükön állnak. Várják, hogy átve­­gyék a munkát. Átadás előtt a délelőtti váltás tagjai keményen megszorítják egymás kezét. Egy pillanatra tekinte­tük az óragrafikonra szegződik: — Teljesítettük a tervet, — kiáltja hangosan a váltás egyik tagja, de hangja elvész az éljenzésben. — Mi délután meg túlteljesítjük, — válaszolja a délutáni váltás vezetője. Az óragrafikonon elalszanak a villa­nyok, a grafikon néma lesz, a számo­­kat is letörlik róla. Megkezdődik a munka. A szövődé ajtajában az IMSz alapszervezet titkára jelenik meg, gyors léptekkel közeledik a brigád gépcsoportja felé, megáll a grafikon előtt, kissé elgondolkozik, majd odaha­­jól Lukács Reginához. — Túlteljesítitek a tervet, elvtársnő? — Igen, — válaszolja határozottan Lukács Regina. — Ma délután a nor­­m­atúlteljesítést jelző kék lámpa nem fog kialudni. — Kádár elvtárs, az IMSz titkára minden lányhoz odamegy, egy­két szót vált velük, s aztán elmondja, miben is áll a módszer, amelynek al­kalmazásával az IMSz-brigád dolgo­zik. — Valentina Hriszánova komszomol­­ista módszere ez, — kezdi magyarázó, tát Kádár elvtárs. — Lényege az, hogy a brigád napi tervét felbontottuk nyolc részre. A brigád egy órai terve 269 ezer verés. Ha ezt a számot elérik, akkor a grafikonon kigyúl egy piros villanykörte, amely jelzi, hogy az első órában teljesítették a tervet, ha nem teljesítik, nem gyullad ki a villanykörte. Ha pedig túlszárnyalják, kigyullad egy kék villanykörte is, amely jelzi a túl­teljesítést. Ha a második órában nem teljesítik a tervet, elalszik a kék vil­lanykörte, de nem gyullad ki a második óra piros villanykörtéje sem. A brigád tagjai három váltásban dolgoznak és mind a három váltás lelkesen küzd azért, hogy a norma­­túlteljesítést jelző kék lámpa ki ne aludjék. Közben eltelik az első óra s egy kékköpenyes elvtársnő szalad végig a termen a gépek között, leírja a számo­kat, összeadja és máris szalad a gra­­fikonhoz, s a következő pillanatban szinte egyszerre gyulad ki a piros és a kék villanykörte. A kislány nagy, ke­­rek számokkal felrajzolja a táblára: „Első óra 286 ezer szálver­és." Minden tekintet egy pillanatra a grafikonra szegződik, aztán ismét újult erővel zúgnak fel a gépek. Csata elvtársnő a grafikonnal átellen­­ben nyolc gépen dolgozik. Gépei alig állanak meg, újból zúgni kezdenek. Gyors kézmozdulatokkal cseréli ki a fonalat és toldja össze a szakadt szá­lakat. — Egyik legjobb IMSz.tagunk. Az üzem sztahanovistája, — mondja Ká­dár elvtárs, gyönyörködve Csata elv­­társnő kézmozdulataiban. — Rendesen túlhaladja normáját. Csata elvtársnő elindítja a nyolcadik gépet is, aztán kissé megáll, körülnéz és fütyörészve, vidáman az IMSz-titkárhoz lép s fülé­hez hajolva megkérdi: — Meg vagy elégedve Kádár elv­­társ? — Adhattok többet is, elvtársnő, — válaszolja mosolyogva az IMSz.titkár. — Adunk is, Kádár elvtárs. Mond­juk úgy ötezer többletveréssel megelé­gedsz? — Szavadon foglak. — Engem nem, — válaszolja és b­ityörészve visszamegy a gépei közé. Ravaszkásan kacsint Székely Irma ,­ír társ­nőnek, aki közelebb hajol hozzá. — Szerezzünk egy kis meglepetést Kádár elvtársnak. Még többet vár, de nem akarja elhinni, hogy képesek volnánk erre, — mondja és elnevetik magukat mindketten. .. hír gyorsan továbbterjed a gépek között. Rövid idő múlva tudják mind a tizenketten, s úgy tűnik, mintha a gépek most még erősebben zúgnának. — Huncutok ezek a lányok, de jó munkások, s ami a legfontosabb, bíz­nak erejükben s állják szavukat, — mondja Kádár elvtárs, miközben büsz­kén tekint végig a lányokon. Az IMSz alapszervezetnek is nagy része van ab­­ban, hogy ilyen ifjak vannak az üzem­ben, amely a pártszervezet vezetésével neveli az ifjakat. Gyorsan telik az idő, s egyszerre azon vesszük észre magunkat, hogy a kékköpenyes elv­­társnő újból végigszalad a termen és felírja a számokat. Néhány perc múlva meg is van az összeg, amit szép kerek számokkal felrajzol a táblára: „Má­sodik óra 307 ezer szálverés" és kigyúl a második kis piros villanykörte, de égve marad a kék is. — Na Kádár elvtárs, nem fogsz engem szavamon, — kiált vidáman a gépek közül Csata elvtársnő. Kádár elvtárs csak nevet, nem is tudja hir­­telen, mit válaszoljon. Nem mond sem­­mit, csak erősen megszorítja a kezét, de ebben a kézfogásban benne van minden: öröm, elismerés és dicséret. A lányok boldogok. — Most Alkotmánytervezetünk tisz­­teletére, ebben az órában még tízezer veréssel többet! — Ezzel a kiáltással szalad Kádár elvtárshoz Lukács Re­gina élmunkásnő. — Ezzel tartozunk a pártnak. — Te Lukács elvtársnő, nem lesz ez sok? Ez 317 ezer verést jelent. Nem tudjátok teljesíteni, — szólt Kádár elvtárs. — A te fejed azért ne fájjon, — vá­laszolja és máris a gépe mellett áll. Feltűnik a mester alakja. Lassan végighalad a gépek között, megnézi azokat. Egyik gépnél sincs javítani való. — Mester elvtárs, vigyázzon a gé­pekre, nehogy baj legyen, mert ebben az órában a lányok 317 ezer verést akarnak adni, — szólítja meg a mes­­tert Kádár elvtárs. — Ne búsuljon, Kádár elvtárs, a gépek szolidaritást vállaltak a lányok­kal, azok is az új Alkotmányterveze­­tünkért dolgoznak,­­ és mosolygó arccal továbbmegy, miközben egy pil­lantást vet a grafikonra. Kádár elvtárs jel és alá kezd járkálni a gépek kö­zött, megnézi itt is, ott is a számokat, átmegy a másik részlegre is, aztán el­­tű­nik. Múlnak a percek, a szövődében meleg van, az arcokon verejtékcsöppek gyöngyöznek végig, de azért a munka üteme nem lankad. Az ifjúmunkás, nők néha-néha felpillantanak, de nem az órát nézik, amely ott függ a falon, hanem a grafikonban gyönyörködnek, amely két győzelmüket hirdeti. Kádár elvtárs újból feltűnik a szövődében, kezében az óra, még csak néhány perc vár­ hátra. — Ad­játok az ígéretet? — lép köze­lebb Lukács elvtársnőhöz. — Mondtam Kádár elvtárs, hogy ne izgulj, — mondja és diadalmasra néz végig a gépek között. Innen is, on­­nan is egy-egy csillogó szempár tekint feléje. Rövid percek múlva megvan a harmadik óra eredménye is. A kék­köpenyes elvtársnő siet a tábla felé, mindenki feszülten figyeli, tekintetükkel szinte sürgetik, hogy ne olyan kényelmesen írja azokat a szá­mokat. Szinte ragyognak az új számok, melyek az új győzelmet hirdetik, de , VÖRÖS ZÁSZLÓ M SAJTÓLEVELEZŐK FIGYELMÉBE! A sepsi-, kézdi-, csíki- és az udvarhelyi rajonok sajtóle­velezőinek figyelmét felhív­­ju­­, hogy a jövőben sajtóle­veleiket a következő címre küldjék: „VÖRÖS ZÁSZLÓ" SZERKESZTŐSÉG Magyar Autonóm Tartomány, Marosvásárhely, Bartók Béla utca 1. Telefon: 50. A szovjet vasutasok napja tiszteletére Augusztus 5-ét, a szovjet vasu­tasok napját lelkesen köszöntik a marosvásárhelyi CFR osztálymér­nökség munkásai, technikusai és tisztviselői. Az osztálymérnökség dolgozói rendkívüli értekezlet ke­retében értékelték ki eddigi mun­kájukat és elhatározták, hogy a szovjet vasutasok nagyszerű ta­pasztalatait értékesítve új mtvista­­eredményekkel köszöntik a szov­jet vasutasok napját. Az osztálymérnökség dolgozói augusztus 1én ünnepi műszakot tartottak. E napra tett vállalásai­kat összekötötték augusztus 23 tiszteletére tett munkavállalásaik teljesítésével. A dolgozók faliújságon népsze­rűsítik a szov­jet vasutasok nagy­szerű munkamódszereit, hogy azokat minden dolgozó alaposan megismerje s a gyakorlatban még jobban alkalmazhassa. A vezetőség vállalta, hogy rend­kívüli gyűlés keretében fogja is­mertetni azokat a szovjet mun­kamódszereket, amelyeket az épít­kezésnél alkalmaznak. Levelező kolletkiva. Tölik ügyeimet az újságelosztásra a „Fáklya“ malomban A marosvásárhelyi „Fáklya’* malomban megengedhetetlen mó­don végzik a saj­tóterjesztést. Bi­zonyítja ezt az a tény, hogy a július 12-én megérkezett 69 da­rab Szakszervezeti Élet július 17-én, tehát 5 nap múlva is, a portás fülkében porosodott. Szőcs István sajtófelelős úgy látszik nem törődik azzal, hogy a dolgo­zók előre kifizették az újság árát és jogosan elvárják, hogy azokat idejében megkapják. Szőcs István sa­jtófelelős az újságok szétosztá­sában tanúsított hanyagságával akadályozza a dolgozók politikai színvonalának emelését. Csobot Géza alapszervezeti titkár és Fá­bián Márton üzembizottsági elnök feladata, sürgősen intézkedni, hogy a dolgozók rendszeresen kézhez kapják az újságokat. S. B. levelező ISKOLAI HÍREK A kolozsvári jog- és közgazdaság­­tudományi főiskola a következőket hozza az érdekeltek tudomására: A főiskola m­indkét osztályán (jogi és közgazdaságtudományi osztály) a fel­vételi vizsgára a beiratkozás végső határideje augusztus 13. A beiratko­záskor a jelentkezőknek főiskolánk titkárságától rendelkezésükre bocsá­tott tipuskérvényt kell kitölteniük. Azok, akik levél útján jelentkeznek, a tipuskérvényt utólag, a személyes­le­ntkezés alkalmával, ugyancsak augusztus 13-ig töltik ki. A felvételi vizsga augusztus 15-én reggel 3 óra­kor kezdődik. Az írásbeli és szóbeli­­ből álló felvételi vizsga tárgyai a következők: Jogtudományi osztály: írásbeli: ro­mán nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, a RNK története. Szóbeli: a RNK alkotmánya, egyetemes törté­nelem, román nyelv és irodalom. Közgazdaságtudományi osztály: írásbeli: román nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, matematika (stk. és térmértan trigonometria nél­kül; számtan, algebra és függvények; differenciál- és integrálszámítás nél­kül). Szóbeli: a RNK földrajza, a RNK alkotmánya, matematika. A jelöltek tanulmányozzák át a BNK­­ új Alkotmánytervezetét is. Külön elő­készítő tanfolyamot nem tartunk, de a jelentkezők kérésére tantestületi tag­jaink felvilágosítás, tanácsadás és szakmai előkészítés céljából készség­gel állnak a jelöltek rendelkezésére. A beiratkozáshoz szükséges iratokat közli a Főiskolai Oktatás Bizottsága által 1952—53. évre kiadott tájékoz­tató (Indrumar pt. absolventii acolilor medii, 69—70. old.), amely megtalál­ható valamennyi néptanács tanügyi osztályán, valamint a középiskolák igazgatóságain. Főiskolánk titkársága készséggel nyújt kiegészítő felvilágo­sítást az érdeklődőknek akár szóban, akár írásban vagy távbeszélőn. Cim. Cluj, Str. Bastionului Nr. 15. Tel.: 16­99. ★ A kolozsvári ,,Gh. Dima” Zene­­művészeti Főiskola az érdekeltek tudomására hozza, hogy a felvé­teli vizsgára a beiratkozások meg­kezdődtek. A felvételi vizsgák augusztus 20-tól lesznek megtart­va. Augusztus 8-án kéthetes elő­készítő tanfolyam kezdődik, ame­lyen résztvehetnek mindazok, akik az első évre felvételi vizsgára jelentkeznek. A teljes ellátás na­pi 3,50 lejbe kerül. Bővebb felvi­lágosítások a Titkárságnál, Ko­lozsvár, Mátyás u. 4 sz.

Next