Vörös Zászló, 1952. szeptember (1. évfolyam, 208-232. szám)

1952-09-02 / 208. szám

Szervezze meg jobban munkáját a NDF U­dvarhely-rajoni tanácsa Udvarhely-rajon dolgozói határtalan lelkesedéssel fogad­ták hazánk Alkotmányterveze­tét. A munkások, kollektivis­ták, dolgozó parasztok és az értelmiségiek munkaválaláso­­kat tettek az Alkotmányterve­zet tiszteletére. A vlahicai üzemnél a bányá­szok ünnepi műszakot szer­veztek, s 164 százalékban tel­jesítették napi tervüket. Egyé­nileg Péter Imre, András Já­nos, Mag Márton és Bence Mihály több mint 100 száza­lékkal túlteljesítették napi elő­irányzatukat. A székelyudvar­helyi „Gábor Áron” fémipari termelőszövetkezetnél Szakáts József és Boldizsár Károly az Alkotmánytervezet tiszteletére vállalták, hogy a műhely tete­jét önkéntes munkával lefestik, azért, hogy megóvják a rozs­dától. A „Május 1” kisipari termelőszövetkezet konfekciós üzemében pedig a szervezett rekord­napon olyan kimagasló eredmények születtek, ami még nem fordult elő soha ezidáig az üzem életében. Dobai Jó­zsef 303 százalékban teljesítet­te napi normáját s a leggyen­gébb eredmény is 130 százalé­kon felül volt. A tordátfalvi kollektív gaz­daság brigádosai vállalták, hogy a csoportfelelősöket meg­tanítják a normák helyes ki­számítására, a vállalás gyakor­lati megvalósításához már hoz­zá is kezdtek. Azt is vállalták, hogy augusztus 23-ig a hordást, cséplést, tarlóhántást és be­szolgáltatást 100 százalékban végrehajtják, amelyet meg is tettek. Abásfalva dolgozó pa­rasztjai az Alkotmányterve­zet tiszteletére kezdeményező bizottságot alakítottak tartós társulás létrehozására. Már 43 családot beszerveztek. Az Alkotmánytervezet szé­leskörű megismertetése érdeké­ben közel 3000 agitátor dolgo­zik a rajon területén és 536 NDF-ből alakult, ahol szaka­szonként dolgozzák fel az Al­kotmánytervezetet. Augusztus 23-ig Udvarhely-rajon terüle­tén több mint 50.000 dolgozó előtt ismertették az Alkot­mánytervezetet. A községi NDF - bizottságok többsége megértette feladatát és szer­vezetten végzi a munkát. —­ Jó szerencsét —­ üdvözölte a pártalapsszer­vezet titkára és az igaz­gató az ifjakat — mennyit emelte­ted ki? — Vagy öt és két mázsát — szólt Szása Miklós. —­ De «»ég van a vízben elég — tokit a. n»eg a szót Németh László. — Szép eredtet­é»! •— mondta az igazgató. Ez a vasmennyiség közel két napi pótlást jelent a kohók ter­meléséhez. — Az igazgató megbecsü­­léssel tekint a távolodó ifjak felé. — Az üzem ifjai tudnak dolgozni, csak irányítani, mozgatni kell őket. — fordult az alapszervezeti titkár felé. — A­t már való, hogy ilyen ko­moly önkéntes munkát még nem vit­tek végbe a mi ifjaink. Eközben az ifjak az üzem parkja elé értek. Megálltak. Huncut m mosoly­­lyal figyelték az ifjú leányokat, akik eközben a partot szedték rendbe. Vi­rágokat ültettek és r­egipeszelték a köveket. Sisikszai Margit és Lukács Lidia már az utolsó simításokat vé­gezte a gereblyével, amikor a fiuk csapatából Márton Sándor incselked­ve szólott feléjük: Hát ez is munka? A leányok, akik észrevették, hogy a fiuk „húzni“ akarják őket, kedvesen, komolyra változtatott arckifejezéssel végezték tovább a munkát. — A park is szép kell legyen­­— mondta dallamos hangján Rácz Emma. Bögözben például az NDF-­ bizottság munkaterv szerint­ dolgozik és minden tagnak konkrét feladata van. Itt he­lyesen szervezték meg a kö­rök munkáját. Egyekét fejeze­tet olvasnak fel az Alkotmány­tervezetből, alaposan­ megvi­tatják és összekötik a legsür­gősebb feladatokkal. Az agi­­tációs pont munkaterv és program szerint dolgozik. Es­ténként előadásokat és kultúra­műsort tartanak. Az agitátorokat rendesen felkészítik és a bizottság tíz­­naponként kiértékeli munkáját, ahol beszámoltatják a kollek­tíva felelősöket, s ahol segít­ségre van szükség, azonnal megadják. Állandó kapcsolat van a köz­felelősökkel, akiket folyamatosan ellenőriznek. En­nek a tervszerű és rendszeres munkának meg is van az ered­ménye, mert a község dolgo­zóinak 90 százalékát bekap­­­csolták az Alkotmánytervezet megvitatásába. Ugyancsak jól működnek a bizottságok Ko­­bátfalva, Ülke, Homoródszent­­márton, Vargyas és még sok más községben. Az elért eredmények mellett azonban vannak kirívó hiá­nyosságok is. Máréfalván pél­dául a bizottság még az­ állandó szolgálatot sem szervezte meg az agitációs pontnál és még semmi intézkedést sem tett a körök megszervezése érdeké­ben. Felsőboldogfalván augusz­tus 24-ig még nem kezdték meg a körökben az Alkotmány­­tervezet feldolgozását s az agi­­tációs pont is úgy el van dugva, hogy a község dolgozói nem is tudták, merre van. Hibája az is a bizottságnak, hogy községhez tartozó falvak kol­lektíváinak nem adott segítsé­get Farkaslakán papíron ki­jelölték ugyan a kéri felelősö­­ket, de nem ismertették velük feladatukat, sőt egyesek nem is tudtak arról, hogy NDF-kör vezetésével bízták meg. Tarcsafalván a párt alap­szervezet bürója nem törődik a NDF munkájával s így van ez a községhez tartozó többi falvakban is, így aztán nem is lehet cso­dálkozni, ha nem megy a munka. Oroszhegy községben a NDF­ bizottság elnöke el a könyv tündököl a vlahicai ifjúság előtt. Az ifjúság Alkotmányterveze­tünkben látja tükröződni szabad éle­tét, boldog és napsugaras jövőjét. Az IMSZ-szervezet vezetősége, mi­után részletesen megkapta az irányt, hozzákezdett az Alkotmánytervezet népszerűsítéséhez az ifjúság soraiban. Ennek érdekében a székházat tisztára, utazott a községből és helyet­tese azt sem tudja, hogy ki tartozik a bizottságba, az agi­tációs pont pedig többnyire zárva van. Ezekért a hiányosságokért hibás a NDF rajoni tanácsa is, mert az ellenőrzést, vala­mint a segítségadást rendszer­telenül végzi. Habár megszer­vezték a szakbizottságokat és kollektívákat, ezek tagjait nem képezték ki, úgy, hogy teljes­­értékű munkát fejthessenek ki. Máthé Mózes elvtárs a szer­vezési bizottság felelőse el­­aprózza munkáját és nem tart kellő fegyelmet a bizottság tagjai között. Ez azonban hi­bája egyes olyan tagoknak is, mint Horváth Géza elvtárs, aki a néptanácsi alkalmazottak szakszervezetének elnöke és még ezidáig egyetlen gyűlésen sem jelent meg. Hiányosság az is, hogy a szervezési bizott­ság tagjainak nincs egyéni munkaterve. Deák Béla elvtárs a propa­ganda és agitációs bizottság fe­lelőse elszigetelten dolgozik. A bizottság tagjait csak az utóbbi­­ napokban képezte ki, míg addig csak Kalauz Károly és Fapp János elvtársakat vonta be a munkába, így propaganda és agitációs téren még sok a tennivaló a hiányosságok fel­számolása terén. A rajoni NDF tanácsának bürója is nagyobb súlyt kell fektessen a tervszerű munkára. Rend­szeresen ellenőriznie kell a bizottságok tevékenységét és állandósítani kell a bizottsági felelősök kiképzését. A jövő­ben nem fordulhat elő az az eset, ami például Máthé Mózes elvtárssal történt, hogy amikor átvette a bizottság vezetését, egyetlen doszáron kívül semmi utasítást nem adott neki a büró arra vonatkozólag, hogy miként szervezze meg munká­ját. Az Udvarhely-rajoni NDF ta­nácsnak sürgősen fel kell szá­molnia a hiányosságokat. A jól dolgozó községi NDF- bizott­ságok munkáját még jobbá kell tennie míg a gyengébbek mun­kájának megjavítása érdeké­ben gyors és alapos segítséget kell adnia, hogy Udverhely vajon dolgozói kivétel nélkül megismerhessék pártunk győ­zelmének történelmi dokumen­tumát — az Alkotmányterve­zetet. Deák András levelező ★ Az Alkotmánytervezet kibocsátása valósággal izzó tevékenységre serken­tette a forrásban levő ifjakat. Az Al­kotmánytervezet mint fényes arany­fehérre meszelték és gyönyörűen fel­díszítették. — Így illik kinéznie egy gyűléste­­remnek, ahol ifjak élnek — mondo­gatták az idősebb munkások. — De nemcsak a külsőségre kell figyelmet fordítani — szokta hangoz­tatni Máthé elvtárs, az alapszervezet bürótagja Mag Ferenc IMSZ titkár­nak, — az a fontos, amit benne tár­gyaltok, hogyan ismertetitek az Al­kotmány tervezetet. Megy az is Máthé elvtárs, — felelte egyszerűen May elvtárs.­­— Nézze meg, ifjú agitátoraink hogyan készülnek, hogy az ifjúság tudatába bevigyék az Alkotmánytervezet szaka­szainak nagyszerűségét. A vlahicai ifjúság eredményes te­vékenysége sokoldalú. A sport, a po­litikai tanév előkészítése, az újságol­vasás kiszélesítése és sok más ered­mény, mind egy-egy állomás azon az úton, amelyen a választás napján in­dultak el és, amely az ifjak szakmai, politikai és kulturális színvonalának felíveléséhez vezet. A vlahicai ifjúság, hazánk egész ifjúságával együtt, a szocializmus építésének szélesre tárt, biztos útján halad előre, mert előtte a Komszomol példája ragyog és 6­ pártunk vezeti. csomomzss. VÖRÖS ZÁSZLÓ. Elen­yésztás a bőr­spataki kollektív gazdaságban Kollektív gazdaságunkban felsza­badulásunk 8. évfordulóján történt meg a 40 százalékos előlegosztás. An­nak ellenére, hogy gazdaságunk csak a tavasz folyamán alakult meg, mégis jelentős eredményeket értünk el, így például Török Zsigmond, családjával együtt 302 munkanapegység után 514 kiló búzát és 970 kiló szénát ka­­a­pott. ---------­A kollektív gazdaság elnökének be­számolója után számos tag kért szót. Márton Ferenc elvtárs elmondta, hogy az osztályellenség igyekezett befolyá­solni abban, hogy belépjen a kollek­tív gazdaságba, de ma már, hála pár­tunknak, látja, hogy a kulákok be­széde hazugság és rosszindulaton alapul, ő maga pedig jobban meg van elégedve életsorsával,­­ mint valaha életében. Délután búzával és egyéb termé­nyekkel megrakott szekerek indultak ki a kollektív gazdaság udvarából, hogy kinek-kinek hazaszállítsák a ka­pott előleget. A tagok ismételten megfogadták, hogy a jövőben még szorgalmasabban dolgoznak. Ezzel nemcsak gazdagabbá teszik kollektív gazdaságukat, hanem hozzájárulnak országunk dolgozói életszínvonalának emeléséhez. Jakabfi József levelező Válasz a dolgozóknak az Alkotmánytervezettel kapcsolatos kérdéseikre Több olvasónk választ kér arra a kérdésre, hogy milyen szerepe van a Magyar Autonóm Tartomány létesíté­sének a román és magyar dolgozók testvériségének megerősítésében. Ugyanakkor arra is feleletet adunk ol­vasóink kérdésére, hogy miért használ­ja az Alkotmánytervezet „a nemzeti kisebbség" kifejezést az „együ­ttlakó nemzetiségek" kifejezése helyett. Milyen szerepe van a Magyar Autonóm Tartomány létesítésé­nek a román és magyar dolgozók testvériségének megerősítésében? A közigazgatási-területi autonómia még jobban egyesíti az Autonóm Tar­tományban élő magyar dolgozókat az egész ország dolgozóival a párt és a RNR kormánya körül. Ez annak ered­ménye, hogy a Román Népköztársa­ságban a városi és falusi dolgozóké a hatalom, míg a nemz­ei viszálykodást és elszigetelődést hirdető volt földes­­urakat, tőkéseket / kulákokat eltávo­lították a hatalomról. A Magyar Auto­nóm Tartomány megteremtése erős csapást mér a reakcióra, amely a na­cionalizmust és nemzeti elszigetelődés eszméjét hirdeti. Az Autonóm Tarto­mány helyi kádereket von be a hata­lom szerveibe, a közigazgatási szervek­be, az igazságszolgáltatásba és az is­kolákba, lehetőséget nyújt az anya­nyelv használatára és ezzel szétzúzha­­tatlan kapcsolatot teremt a tömegek és az államhatalom között s ez oda vezet, hogy az Autonóm Tartomány dolgozó tömegei egyre jobban megszeretik a néphatalmat, a népi demokratikus ál­lamot, amely ezeket a szabadságjogo­kat biztosítja számukra, hogy a ma­gyar és más nemzetiségű dolgozók egyre forróbb hazafisággal szeretik a dolgozók drága hazáját , a Román Népköztársaságot. Az Autonóm Tarto­mány konkrét formája a tartományban élő magyar dolgozók egyesülésének a Román Népköztársaság egész dolgozó népével. Mindennek eredményeképpen a magyar és a többi nemzetiségű dol­gozók még szorosabb kötelékekkel fű­ződnek a román munkásosztályhoz, amely a párt vezetésével már az ille­­galitás nehéz éveiben magasra emelte a proletárnemzetköziség zászlaját a burzsoá­ földesuri rendszer nacionalista politikájával szemben s legjobb fiai­nak élete árán is harcolt a nemzeti ki­sebbségeknek a román néppel való egyenjogúságáért, amelyet ma követ­kezetesen megvalósít s­ amely a népi demokratikus román államban ma megtestesül. Miért használja az Alkotmány­­tervezet a „nemzeti kisebbségek“ kifejezést az „együttlakó nemze­tiségek“ kifejezés helyett? A burzsoá­ földesúri rendszer idején a nemzeti kisebbségeket kizsákmányol­ták és elnyomták. A „nemzeti kisebb­ség“ meghatározása akkor a nemzeti elnyomást, azt a politikai és állampol­gári jogi osztottságot tükrözte, amely­re a nemzeti kisebbségeket kárhoztat­ták. A népi demokratikus rendszer felté­telei között a „nemzeti kisebbségi meghatározás , amelyet a marxiz­­mus-leninizmus klasszikusainak összes munkáiban megtalálhatunk új való­ságot tükröz: a nemzeti kisebbségek teljes jogegyenlőségét a román nép­pel, a népi demokratikus rendszer nagyszerű megvalósításait az összes nemzetiségű dolgozók közötti testvéri­ség politikájának alkalmazása terén. Ai ember­ek a gátóc m­ellett Benke Ferenc már fiatalon elkerült a szülői háztól, szülei nagyon szegé­­nyek voltak és ezért, amint elemi isko­láját elvégezte, máris munka után kel­lett néznie. Sokat vándorolt, de még az élelemre sem futotta, ruházkodásra nem is gon­dolhatott: hosszú hideg teleket húzott ki egyetlen vékony ruhában. Sok nyo­morúságon és nélkülözésen ment ke­resztül, amíg 1945 januárjában a szo­­vátai IPEIL üzembe került segédgáte­­resnek. Benke Ferenc nem kímélve erejét, kötelességének eleget tett. A szétrom­bolt üzem felépítésében elsőnek vette ki részét. Nagyon szereti szakmáját és soha egy percet sem hiányzott munka­helyéről. 1947-ben első gáteres tett. Benke Ferenc sokat tanult, hogy politi­kai és szakmai ismereteit bővítse. Na­gyon sokat tanulmányozta a szovjet sztahanovisták módszereit, amelyek ké­sőbb a legjobb segítőtársai lettek mun­kájában. Jó munkájának jutalmául 1950 május 1-én, a világ dolgozóinak nagy ünnepén, megkapta az élmunkás­zintet. Ugyanebben az időben az üzem dol­gozói a szocialista munkaverseny f­ele­­lősének választották. Ebben■ a felelős­ségteljes munkában már nem volt úév, hogy csak saját magát nevelje, az Üzem dolgozóit is nevelnie kellett. Benke Fe­renc nem csüggedett el a munkában adódó nehézségek láttán, hanem biza­lommal fordult a párthoz, amelytől mindig segítséget kapott. Rövid idő le­forgása alatt a szocialista versenyt új­jászervezte. A pártilapszervezet és az üzemvezetőség segítségével a dolgozók kérésére, termelési brigádokat­­létesí­tett. 1951-ben Benke Ferenc két segéd­munkást képesített a Kotlear szovjet sztahanovista módszerével. Ekkor már többféle szovjet sztahanovista módszert alkalmazott. Nap-nap után szebb és szebb eredményeket ér el. Napi elő­irányzatát 70—70 százalékkal szárnyal­ja túl. 1951 november 7. tiszteletére munká­jának még jobb fokozásáért megkapta a sztahanovista címet.­­ Ezután még nagyobb lendülettel fo­gott a munkának. Minden munkából el­sőnek vette ki részét és az Üzem dolgo­zóinak példaképe lett. Mint versenyfe­­lelős széleskörű nevelőmunkát végzett a dolgozók közt, átadta tudását a töb­bi dolgozónak. Benke Ferenc kiváló eredményeket ért el az Alkotmánytervezet és augusz­tus 23. tiszteletére rendezett munka­­versenyben. Vállotta, hogy állagban 85 százalékkal szárnyalja túl a normáját, amit 95 százalékra növelt. Az utóbbi napokban már 110 százalékkal szár­nyalja túl normáját. Minőségi szem­­pontból első az üzemben. Benke Ferenc tisztában van azzal, hogy ma munkásnak lenni megtisztel­tetés, nem úgy, mint a múltban, ami­kor a munkás megalázott ember volt, törvény és gyáros egyaránt elnyomta. Éppen ezért munkájával azok elen harcol, akik el akarják venni mindazt, amit népi demokratikus rendszerünk adott és Alkotmánytervezetünk szente­sít: a jogot és szabadságot, a boldog jövő táv­nyr Benke Ferenc jó munká­jával mér csapást a háborús uszítókra és belföldi ügynökeikre.

Next