Vörös Zászló, 1952. december (1. évfolyam, 285-309. szám)

1952-12-01 / 285. szám

­ A nagy nemzetgyűlési képviselővá­lasztások tiszteletére november 28-án délután 5 órakor ünnepélyes keretek között avatták fel Marosvásárhelyen az „Encsei Mór" üzemet. A lel­kes hangú,utó gyűlés részvevői számtalan esetben szakították félbe a beszélőket, éltették a Szovjetun­ót, s a béketábor nagy vezetőjét, Sztálin elv­­társat, hazánk vezetőjét és irányítóját, a Román Munkáspártot, első képvise­lőjelöltünket, pártunk KV szeretett fő­titkárát, Gheorghe Gheorghiu-Dej elv­­társat és a Népi Demokrácia Frontjá­nak választási győzelmét. Az ünnepi gyűlésen résztvettek az üzem építői, a 802-es építkezési válla­lat dolgozói és többi marosvá­­rhelyi üzemek dolgozóinak kiküldöttei, a tar­tományi és a városi pártbizottság tag­jai, az RNK fémipari minisztériumá­nak kiküldöttje, az országos kötött- és kon-fekciós ipar központjának kiküldöt­tj ír. Az ünnepi gyűlést Both György elv­­társ, az üzembizottság elnöke nyitotta meg. Ezután Acasiu Ruffel elvtárs, a könnyűipari minisztérium kiküldötte mondott beszédet, rámutatva arra, hogy mint, ahogy országunk szocial­ista iparosítása terén elért eredmé­nyeinket is épp úgy ennek az üzemnek a megvalósítását is felszabadítónk és segítőnk, a Szovjetunió támogatásá­val értük el. A szovjet technikusok, a szovjet módszerek segítségével építettük fel az üzemet a kitűzött idő előtt. Ugyan­csak az üzem belső berendelésében is nagy segítséget kaptunk a Szovjet­unió hatalmas gépiparától. A továb­biakban a beszélő rámutatott arra, hogy a könnyűipari r­vn­sztéri­um nagy reményeket fűz az „Enese­ Mór" üzem dolgozóinak a munkájához. Ezután Mihai Elena elvtársnő a kö­tött- és konfekciósipar központjának igazgatónője kihangsúlyozta: az új üzem dolgozóinak feladata mindent el­követni, hogy a mai gépfels­é­relés gyártó üzem, önállóan gépeket gyártson. " Az üzemet abban a re­ményben adjuk át, hogy az új üzem lelkes dolgozói eleget fognak tenni an­nak a feladatnak, amit országunk munkásosztálya, a párt joggal elvár tőlük, — fejezte be beszédét Mihai E­ella elvtársnő. Moldovan Lajos elvtárs az új üzem igazgatója beszédében rámutatva az eddig elért eredményekre, kihangsú­lyozta, hogy az üzem dolgozói a gé­pek felszerelésével egyidőben teljesí­tik az előírt normájukat. A választá­sok tiszteletére az üzem dolgozói lel­kesedéssel vettek részt a munkában. Az új káderek, az új szakmunkások, mint például Rácz Ilona normáját ál­landóan 40—50 százalékkal haladja túl. A továbbiakban kihangsúlyozta azt, hogy a pártunk és kormányunk azért létesítette ezt az üzemet a Ma­gyar Autonóm Tartományban, hogy ezzel is segítséget adjon a régi rend­szer káros maradványainak mielőbbi felszámolásához. Üzemünk létesítésében felmérhetet­len az a hatalmas segítség, amelyet a Szovjetuniótól kaptunk és kapunk. Ehhez hozzájárul­ hazánk új gépipará­nak termelése, valamint a bari, n éo­ demokratikus országoktól kapott gé­pek is, — mondotta Mold­ován elv­társ. — A dolgozók azt mondják, m ilyen műhelyben, ilyen gépekkel nemcsak könnyű, de öröm is dol­gozni. Erre­ mutat rá az, hogy üzemünk dolgozói a választás tiszteletére az október havi tervet 123 százalékban, novemberi tervünket pedig 27-ig 112 százalékban teljesítették. Ezután számos dolgozó kért szót. ..afedm építői, a 802-es építkezésű­ vállalat dolgozói közül többen rá­mutattak arra, hogy milyen sokat tanultak és hogy számos élmunkás és szakmunkás emelkedett ki az üzem dolgozói közül az építkezések során, amely népi demokratikus rendszerünk egyik nagyszerű megva­lósítása. Az új üzem dolgozói nevében Rezi Domokos elvtárs, az alapszervezet titkára tett munkavállalást. Vállalta, hogy évi tervüket Sztálin elvtárs születésnapja tiszteletére, december 15-ig befejezik. Ehhez a vállaláshoz csatlakoztak az üzem ifjúmunkásai és többen az üzem dolgozói közül. Az üzent technikusai nevében pedig Hasan Gheorghe elvtárs csatlakozott a vállaláshoz. A város többi...ü­ze­­m■ ideinek és intézményeinek vagyam is támogatásukról biztosították az új üzem dolgozóit. Az ünnepi gyűlésen a városi párt­bizottság titkára, Benkő János elvtárs mondott zárószót. Benkö Já­nos elvtárs beszédében rámutatott arra, hogy azok a drága gépek, amelyek az új üzemben vannak, hozzá fognak járulni hazánkban a szocializmus felépítéséhez. A továb­biakban Benkő elvtárs fokozott éber­ségre intette az üzem dolgozóit. A párt- és az­IMSZ-tagok feladata példát mutatni és élenjárni a mun­kában, — fejezte be beszédét Benkő elvtárs. Az ünnepi gyűlés a „Sintó Géza“ bútorgyár énekkara és a marosvásárhelyi Állami Székely Színház művészei által adott kultúr­műsorral ért véget. • • Ünnepélyes keretek között avatták fel az „Encse! NcrÍ£ üzemet Marosvásárhelyen VÖRÖS ZÁSZLÓ A „XIX. Kongresszus“ nevét viselő új cementgyár felavatása Csütörtök délután, az új, hatalmi­ cementgyár építői ünneplőbe öltöztek. Ünnepi díszbe öltöztették az új gyár nagykiterjedésű területét is. A gyár építői, a marosvásárhelyi 8-as építke­­­zési tröszt 801-es vállalata dolgozói­­nak öröme, büszkesége teljes mérték­ben indokolt volt: az új cementgyár terve hazánkban készült, az előrehala­dott és gazdag szovjet dokumentációs anyag alapján. A gyárban felszerelt rengeteg gép és gépi felszerelés bi­­zánc munkásainak alkotása. Az óriási, korszerű gépi felszereléseket, villany­­motorokat, a bukaresti „Augusztus 23", a sztálinvárosi „Vörös Zászló“, a craiovai „Electroputere“, stb. üzemek munkásai készítették. A „XIX. kongreszus“ cementgyár felépítése nagyszerű, meggyőző iga­zolása szocialista iparunk fejlődésé­nek, amelyet a Szovjetunió testvéri tá­mogatása, valamint az SZKP dicső ta­pasztalatát követő pártunk iparosítási politikája tesz lehetővé. A marosvásárhelyi 801-es építkezé­si vállalat dolgozóinak büszkesége an­nál is inkább érthető, mivel ez évi épít­kezési tervüket 9 hónap és 24 nap alatt valósították meg, s több millió lej értékű anyagm­egtakarítást értek el. Ily módon a gyár építői becsülettel ele­­get tettek hazafias vállalásuknak, hogy november 30-án, a nagy nemzetgyű­­lési képviselőválasztások tiszteletére, idő előtt teljesítik a tervet. A gyár megépítése megdönthetetlen erővel igazolja munkásaink hazafias­ságát, amely abból a gondolatból fa­­kad, hogy országunkat egy­ v­örösen, de gazdagabbá tegyék, a h­iét pedig boldoggá és elégedetté. Bizonyítja azt, hogy hazánk munkásainak, techniku­sainak, mérnökeinek minden képessé­­­gük megvan a legkorszerűbb üzemek, gyárak megépítéséhez. A cementgyár építői már néhány nappal az avatási ünnepségek előtt, a napi munka befejezése után a gyár díszítésével foglalkoztak. A gyár épí­tői azt akarták, hogy az avatási ünnep­­ség, valamint a választások napjának tiszteletére valóban ünnepi díszbe öl­tözzék az új gyár. A gyár bejáratánál és főbb épületein Sztálin elvtárs, Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs, az RMP KV tit­kárainak arcképe állott. Az épületeken zöldágak, vörös és a népköztársasági zászlók lengése, jelszavak — amelyek felszabadítónkat, a nagy Szovjetuniót és nagy vezérét Sztálin elvtársat, pár­tunkat, a Népi Demokrácia Frontjának jelöltjeit éltették — mind azt igazol­ják, hogy a gyár építői életük egyik legszebb napját élik át. Az építők kö­zül a legtöbben még csak nem is lát­tak ilyen hatalmas alkotást nemhogy még építői is lehessenek. A gyár udvarán elhelyezett ünnepi emelvényen élmunkások, sztahanovis­­ták, a pártszervezet vezetői, az igazga­tóság tagjai, valamint Gh. Hossu épí­tésügyi miniszter foglalt helyet. Az avató ünnepségen az építők százai vet­­­tek részt. A nagygyűlésen élmunkások, szta­­hanovisték technikusok szólaltak fel. Lelkesedéssel tele szavaik arról a hő­sies, küzdelmes munkáról szólott, amellyel a dolgozók a gyárat építették. Majd Gh. Hosszú miniszter elvtárs be­­szélt. Beszéde elején felolvasta a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének törvény­rendeletét, amelynek alapján Arsenal Joan mérnököt „Munkaér­emrend"­ del, Fodor Ferenc, Kiss Márton szta­hanovistákat, Máthé Ferencet, a 80 f­ős építkezési vállalat igazgatóját, stb. munkaéremmel tünteti ki azokért a kiváló munkateljesítményekért ame­lyekkel lendületet adtak a többi épí­tőknek és amelyekkel elősegítették a gyár idő előtti üzembehelyezését. Ez­után Gh. Hosszú miniszter elvtárs be­szédében kiemelte, hogy a új gyár megépítése elképzelhetetlen lett voln­a a Szovjetunió sokoldalú segítsége nél­kül. Az új cementgyár megépítésével hazánk munkásai tettekkel bizonyítot­ták be határtalan szereteteket Nép­­köztársaságunk iránt és ragaszkodá­sukat a népi demokratikus rendszer iránt. A „XIX. kongresszus“ cementgyár építői, munkásai határtalan örömmé­ fogadták a pártbizottság titkáránál­ javaslatát, hogy üdvözlő táviratot küldjenek pártunk Központi Vezetésé­­ge szeretett főtitkárának, Gh. Gheor­­ghiu-Dej elvtársnak. Az üdvözlő táv­irat szövegét, amelyben az építők újabb nagyszerű vállalásokat tesznek, az ünneplő tömeg határtalan lelkese­déssel fogadta. A marosvásárhelyi olaj­malom fejlődése A marosvásárhelyi olajprés még a háború befejezése után is egy jelen­téktelen kis rozoga épület volt. A kizsákmányoló gyártulajdonos sötét, egészségtelen, szűk helyiségben dol­goztatta a munkásokat. Szinte elvi­selhetetlen volt a munkások sorsa. A gyártulajdonos mindent elkövetett, hogy fokozza a kizsákmányolást és hogy minél több hasznot saj­toljon ki a munkásból. A tulajdo­nos ezenkívül még a környékbeli falvak dolgozó parasztjait is könyör­telenül kizsákmányolta. A hozzávitt olajmagvakból kikerült olajnak, bár a préselés ára ki volt fizetve, csak bizonyos százalékát adta visz­­sza a dolgozó parasztoknak. Rozoga, kis épületben kezdte az olajprés mű­ködését. Ennek azonban véget vetett az államosítás, így került az olaj­prés a néptanács keretében működő iparvállalatok közé. A rozoga épület helyén, új, korszerű épületet emel­tek. A néptanács az üzem ve­zetőségével karöltve mindent el­követett, hogy a legolcsóbban és leggazdaságosabban szerezhessék be a gyár jó működéséhez szükséges korszerű gépeket. Ma a kivilágított, korszerű olajütőben három prés van, amelyek közül kettőt az üzemben dol­gozó lakatosok szereltek fel. Teljesen új és korszerű maghántoló és mag­rostáló gépet szereltek fel s ezzel a legjobb minőségű olajat állítják elő. A gépek beszerelésénél különösen ki­tűnt Kozma János egységvezető, valamint Mányoki György, Kádár György és Gödri Pál elvtársak. Az üzem újjászervezése óta elért eredményeket mi sem szemlélteti job­ban, mint az alábbi két szám: az üzem napi termelése 1947-ben, a tő­kés tulajdonos idején, 2500 kiló fel­dolgozott olajmag volt, míg az 1952- ben megindult kampány ideje alatt a feldolgozott mennyiség öt és félszer nagyobb. A munka termelékenysége is igen nagy arányban fokozódott. A gépe­sítés fokozásával a munka termelé­kenysége 80 százalékkal emelkedett Az olajmagokból kikerülő hulladék feldolgozására, a gyár területén nem is olyan régen, egy új szappangyárat építettek. A gyár dolgozói ezzel ha­talmas összeget takarítottak meg a választások tiszteletére. Azt az anya­got, amely eddig kárbaveszett, ma felhasználják és évente 7-8 vagon szappannal többet adnak a város dolgozóinak. Ezek a szép eredmények minden szónál jobban bizonyítják pártunk és kormányunk következetes harcát az ország iparának gyors ütemben való fejlesztéséért. A malom dolgo­zói nagy hálával, szeretettel és mély­séges bizalommal fordulnak pár­tunk felé. A választások tiszteletére vállalták, hogy havi tervüket 10 szá­zalékkal túlszárnyalják. A dolgozók vállalásukat 20 százalékban teljesí­tették. Az olajmalom dolgozói no­vember 30-át méltóképpen köszöntöt­ték, ma már 1953-ra termelnek. EGY PÉLDAMUTATÓ AGITÁTOR A választási kampányban fontos feladat hárult az agitátorokra, akik­nek hivatásuk volt széleskörű felvilá­gosító munkát végezni a Népi Demokrá­cia Frontja választási győzelmének si­kere érdekében. A legtöbb agitátor sem tévesztette szent elől azt sem, hogy az agitációs munkát nem sza­bad a választási kampányra leszű­kíteni, hanem össze kell kötni azt az országunk előtt álló többi sokol­dalú feladattal, össze kell kapcsolni az üzemekben a termelés és a mun­katermelékenység fokozásának kérdé­sével, a falvakon pedig az állam iránti kötelezettségek teljesítésének, a beszolgáltatás és az adók idejében való fizetésének kérdésével. E sokoldalú feladatok megértésé­nek szellemében végezte munkáját Fenyőd községben (Székelyudvarhely­­rajon) Samu Imre agitátor, a Ma­gyar Népi Szövetség titkára, aki 1949-től az alapszervezet agitátora. Samu Imre munkájával kiérdemelte, hogy 1950-ben rajoni néptanácsi ,képviselőnek választották. Samu Imre atsitátor tudatosan mondja, hogy eredményes agitációs munkát csak az az agitátor végezhet, aki állan­dóan fejleszti politikai és ideológiai színvonalát, aki tanulmányozza a párt és a kormány határozatait, aki élenjár a termelésben és az állam iránti hazafias kötelességek idejében­ teljesítésében. — Ahhoz, hogy a választási kam­pány sikere érdekében eredményes agitációs munkát tudjak végezni, — folytatja Samu Imre agitátor, — rendszeresen részt vettem az agitáto­rok felkészítő ülésein, amit Lőrinczi Imre alapszervezeti titkár mindig alaposan előkészített. Tanulmányoz­tam a Népi Demokrácia Frontja Kiáltványát. Beszolgáltattam a bur­gonyát, a kukoricát, idejében kifizet­tem az adómat és eleget tettem az önmegadóztatási kötelezettségemnek. Az így végzett agitációs munkának mindig megvan az eredménye, így például a november 16-án végzett agitációs munka egyik feladata az is volt, hogy mozgósítsuk a dolgozó parasztokat a kukoricabeszolgáltatás befejezésére. Samu Imre agitátor munkája itt is eredménnyel járt. Elbeszélte a dol­gozóknak, hogyan lehet gyorsabban megszárítani a kukoricát, mert ő már beszolgáltatta és száraz kuko­ricát vitt az átvevő központba. Meg­magyarázta, hogy minél szélesebb és szellős helyre kell elteregetni a ku­koricát, mert sokkal hamarabb szá­rad. Felvilágosító munkájának ered­ményeként másnap abból a körzetből, ahol házi agitációt végzett, a dol­gozók nagy része bevitte a kukorica­­kvótáját. Ezek között voltak Dávid Miklós, Gergely P. István, Miklós Dénes, Gergely Balázs, és mások. Samu Imre agitátor örömmel mond­ja, hogy az ő utca részletében min­denki idejében tudatában volt no­vember 30-a, a választások napjá­nak jelentőségével. A községben mindenki ismerte a képviselőjelölt életrajzát és tevékenységét. Ugyan­akkor a választók nagy része leírta, hogy milyen szám alatt szerepelt a választási névjegyzéken. Samu Imre agitátor elmondta, hogy ezt a mun­kamódszert Lőrinczi Imre alapszer­vezeti titkártól sajátította el. A további feladat Fenyéd község­ben,­­ de nemcsak Fenyéd község­ben, hanem más községekben is,­­ az, hogy Samu Imre agitátor mun­kamódszerét a többi agitátorok is elsajátítsák. Az alapszervezet bürója intézkedjék, hogy az agitátorok min­dig ugyanabban a körzetben végez­zék a házi agitációt. A ,,Muresul Filharmónia" 75. hangversenye Novem­ber 25-én a marosvásárhelyi Filharmónia a kultúrpalota nagytermé­ben hangversenyt tartott. Ez a hang­verseny fennállása óta a 75-i fő kon­cert, amit az együttes megérdemelt sikerrel adott elő. Ez a szám azt mu­tatja, hogy az együtes teljesíti a pár­tunk által­­ elbízott feladatokat, Nép­köztársaságunk kudúrforradalmának kiszélesítésében. Akkor, amikor hazánk dolgozói az NDK jelöltjeinek­­választására, készül­tek az együttes ezt a hangversenyt is a munkásosztály újabb győzelmének sikere tiszteletére ajánlotta fel. A hangverseny első szánta Csaj­­kovszkij ti. katélikus szimfóniája volt. Ez a mű a nagy orosz zeneszerző utol­só műve, aki élete végefelé össze­gyűjtve minden erejét, halhatatlan művet komponált, amely bámulatba ej­­tette az akkori idők zeneszerzőit. Zsdanov, Csajkovszkij szinfóniájá­­ról a következőképpen emlékszik meg: „Ez a mű a Beethoven utáni korszak legkiemelkedőbb alkotása. Azzá teszi a mű érzéseinek mélysége, őszintesége, valamint az a teljes egyéniség, amely a művet formai tökéletességében egye­síti.“ A szimfónia négy részből áll- Az első része sötét hangulattal indul. A fa­gottok hangján bánatos sóhajként szállnak fel a főtéma hangjai, hogy helyet adjanak a feldolgozási részben a törtisszimóig felerősödő hangoknak, míg a melléktéma nemes dallama és megilletődött hangjai klasszikus ellen­­tétet képeznek a f’őtéma viharos, zor­don hangjával. A dallam minden egyes hangja a meggyötört ember lelkiálla­potát fejezi ki. A hangok az ég felé szállnak, a magasba törnek, majd mint szárnyszegett madár esnek vissza. A második tétel ötnegyedes ütem­ben írt dalforma, amelynek középső része, ellentétben a tétel vidám tánc­­szem hangulatával, finom, fájdalmas melódiával­­ szenvedő népével együtt­érző költő fájdalmas lelkiállapotát ér­zékelteti. A harmadik tétel ragyogó scherzo, amely hatalmas csataszerű jelenettel indul, majd indulóban éri el csúcs­pontját, amelynek minden akkordja ér­­zékeltetni tudja a hallgatókkal azt a fájdalmat, amit a komponáló mester érez a meggyötört népe iránt. A mű hűen tolmácsol minden embe­ri érzést és szívhez szóló dallamaival, amelyeket az indulatok akkordjai vál­tanak fel, a legbensőbb emberi hango­­kat hozza felszínre. A tételek ezektől a mesteri hangoktól kapták a patétikus elnevezést. A hangverseny második felében, mi­vel Murajev műve késve érkezett és az együttes nem tudta kellőképpen elő­készíteni, helyette Szergej Prokofjev „Romeo és Júlia“ című balettszvitt­­jének „Romeo a forrásnál“ és „Regge­i tánc“ című tételét játszották. Prokofjev világhíres zeneszerző akinek művészetét az érdekes tema­­tika, ötletes harmonikus f­edolgozás és eredetiség jellemzi, ma már ismert dolgozóink körében. Sokoldalú, nagyszerű munkásságát a szovjet nép 1951-ben Sztálin-díjjal jutalmazta. A műsor következő száma Delly Szabó Géza ,,Új élet“ című nyitánya volt. Delly Szabó Géza hazánk egyik legnevesebb zeneszerzője, akinek fő­leg kórusművest hallani. Az „Új élet“ nyitány magyar népi témára felépített mű, amelynek vidám hangulata és feldolgozása sikerülten érzékelteti az együttélő népek testvé­­riségét. Utolsó számként Franz Hoffman :Román táncai­ következtek. Dalai és felőadásra kerülő román tánca ötletes és dallamgazdag hangulattal teli mű­vek, amelyek a szerző tudásáról tesz­nek tanúságot". Az együttest Egresi Richárd, a szatmári Filharmónia kar­mestere vezényelte. Városunk közön­­sége jól ismeri Egresi elvtársat, aki a helyi „Székely Színház“ dirigense volt. A „Muresul“ Állami Filharmónia ez­úttal is bebizonyította, hogy a pártunk által kijelölt úton halad. Az egész előadás arról tett tanúsá­got, hogy a Filharmónia tagjai tudásu­kat a nép szolgálatába állították az­­zal hogy a választások tiszteletére va­lóban élményt jelentő hangversenyt adtak. Kiss Ernő Csökkentenék a városi épületek biztosítási értékét A minisztertanács 1952. novem­ber 26-i határozata értelmében az Álla­mi Biztosítások Adminisztrációja (ADAS) által kötelezővé tett épü­letbiztosításnál a felbecsülés ebben az évben a 18/1952. számú törvény­­erejű rendelet értelmében a házadók alkalmazására megállapított szabá­lyok szerint történik. A biztosítási értékek csökkentése következtében, az Állami Biztosítá­sok Adminisztrációjával (ADAS) biztosítást kötött városi háztulajdo­nosok, a folyamatban lévő évre, az adóügyi szervek becslésének megfe­lelően fizetik a biztosítási részleteket.

Next