Vörös Zászló, 1952. december (1. évfolyam, 285-309. szám)

1952-12-01 / 285. szám

VÖRÖS ZÁSZLÓ Az ákosfalvi választókerületben már jóval 6 óra előtt Ákosfalva utcáin élénk zeneszó csendült fel. A község lakossága zenés ébresztőre kelt a nagy napra. Öregek, fiatalok, nők és férfiak szívébe könnyed izgatottság lopódzott. Mindenki elsőnek akarta leadni szavazatát a Népi Demokrácia Frontja, a dolgozó nép jelöltjére. A cserefalvi kollektivisták, dolgozó földművesek a szavazás megkezdése előtt félórával a szavazókörzet helyiségének ajtaja előtt várták a szavazás megkezdését. Sötét és hűvös volt, de a dolgozó földműveseket, a szavazó honpolgárokat felmelegítette az a tudat, hogy elsőkként adhatják le szavazatukat a Népi Demokrácia Frontja jelöltjére, Farkas Lujza elvtársnőre, akit jól ismernek, szeretnek és becsülnek és akiben teljességgel megbíznak, hogy az érdeküket jól fogja képviselni hazánk Nagy Nemzetgyűlésében. Két órányi idő telt el, míg kivilágosodott. Ez idő alatt többszáz dolgozó szavazott le. Mintha csak összhangban lett volna a nagy ünneppel, a vidéket kellemes napsütés árasztotta el. A cserefalvi dolgozók után a szentbenedeki dolgozók járultak az urnához, majd az ákosfalviak. A nagy ünnepnap tiszteletére a község díszbe öltözött. A szavazókörzet közelében az épületeket zöld fenyővel, vörös- és népköztársasági zászlókkal díszítették fel. Számos helyen Sztálin elvtárs kedvesen mosolygó arcképe volt látható. Sztálin elvtárs, mint felszabadításunknál, most is jelen volt. Sztálin elvtárs képe alatt az RMP Központi Vezetősége szeretett főtitkárának, dolgozó népünk első képviselőjelöltjének, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak az arcképe állott. Valamivel alább Farkas Lujza, az ákosfalvi kollektív gazdaság brigádosa, az ákosfalvi választókerület képviselőjelöltjének képe tekintett le a választókra. A község dolgozói legszebb ünneplőruhájukban vonultak fel. Jól tudták, hogy így illik fogadni azt a napot, amelyen hazánk egész dolgozó népe a Nagy Nemzetgyűlés képviselőit megválasztja. A szavazás zavartalanul folyt, a legteljesebb rend és fegyelem uralkodott a szavazókörzetben. Halvány nyoma sem volt a régi rendszer választási cirkuszainak, a részeges, verekedő, botos legényeknek, verekedésnek. Azok a választópolgárok, akik későre kerültek sorra, a község kultúrotthonába vonultak, ahol már kora reggel óta filmvetítés és kultúrműsor szórakoztatta a szavazásra várakozókat. Rövid néhány óra alatt közel 1000 választópolgár vette át a szavazócédulát, hogy szavazatával lerója háláját a pártnak, a kormánynak azért, hogy szabadon és emberi körülmények között élhet népi demokratikus rendszerünkben. A száz meg száz választók között találjuk Nagy Páli 72 éves és Bocsárdi Jánost jé 70 éves kollektivistát, aki bár gyengén lát, de eljött, hogy ezzel is kifejezze ragaszkodását népi demokratikus rendszerünk és pártunk iránt, amely a dolgozó parasztságot a kollektiv gazdaság útjára irányította s öregségére nyugodt megélhetést biztosított. — Én már öregasszony vagyok, — mondja Bocsárdi Jánosné. — sok mindent átéltem. A múlt rendszerben engem sosem kérdeztek meg, hogy mit és kit akarok. Nagyon jól esik, hogy a mai rendszerben engem, idős asszonyt figyelembe vesznek Azért is jöttem el, bár öregesen, hogy leszavazzak, mert nekem sokat adott ám a mai rendszer. Kollektív gazdaságunk nekem is juttat a termékekből. Meg aztán erősen jólesett, hogy ezelőtt két héttel teljesen ingyen kúráltak a marosvásárhelyi kórházban. Már a vak is megláthatja azt, hogy ez a rendszer a mi javunkat szolgálja. Azért szavazok, hogy legyen erősebb és legyen még jobb az élet. Bocsárdi Jánosné mellett álló dolgozók megértően és helyeslően fogadják a hetven éves asszony halk, de lelkesedéssel teli szavait. A szavazó terembe egy 19 éves, fiatal, egészséges, barnaképű ifjú lép. Megkérdezzük, hogy hívják. — Ciubáncan Emil, — majd további kérdésünkre a következőket mondja: — Dézs rajonból vagyok. Itt dolgozom az új híd építésén, amelyet a hitlerista fenevadak által felrobbantott híd helyébe építünk. — Román nemzetiségű ifjú, de magyarul is tud, nagyon jól megérteti magát az ákosfalvi magyar kollektivista ifjakkal. — Azt hiszem, minden ifjú választópolgár úgy érez, ahogy én. Számomra nagy öröm, hogy szavazha-tok, az hogy emberszámba vesz a mi rendszerünk, s az is öröm, hogy olyan emberekre szavazhatunk, akik a dolgozó nép, az ifjak érdekeit képviselik. Nem rég tartózkodom a községben, de háziasszonyom, Gáli Gizi néni sok szép dolgot mesélt el Farkas Lujza elvtársnőről. Az ilyen képviselő, aki a dolgozó emberekkel nőtt fel, aki velük együtt küzdött meg a nyomorúsággal a régi rendszerben, aki együtt dolgozik ma is a kollektív gazdaság felvirágzásáért, az nem csaphatja be a népet, mint ahogyan a régi rendszerben tették az úri osztály képviselői. Ciubáncan Emil mellett lép a szavazóterembe a 19 éves Burján Regina, aki életében először szavaz. Vidáman, nevetgélés közepette várakoztak a választópolgárok, hogy leszavazzanak. A szavazókörzet mellett elhelyezett rádió időnként ütemes indulókat, meg lelkes felhívásokat közvetített. A szavazó honpolgárok jó hangulatát, lelkesedését fokozta az is, hogy képviselőjelöltjük, Farkas Lujza, egész nap körükben volt. A jól előkészített agitációs munka, a helyes szervezés, a dolgozók lelkesedése volt a forrása annak, hogy este 6 óra tájt az ákosfalvi szavazókörzet választópolgárai megtették hazafias kötelességüket. Leszavazták Szavazatukat a Népi Demokrácia Frontja jelöltjeire, a szabad, virágzó, bőséges életre adták. Boldog vagyok, hogy szavazatommal hozzájárulhatok az NDF választási győzelméhez Sepsiszentgyörgy dolgozói határtalan lelkesedéssel köszöntötték a választás napját. Már a hajnali órákban pattogó induló hangja verte fel a felvisztlel utcák csendjét. Reggel 5 órakor munkások, értelmiségiek, háziasszonyok, ifjak és öregek igyekeztek a választókörzetek felé, hogy leadják szavazatukat a Népi Demokrácia Frontjának jelöltjére, Receanu Ileana elvtársnőre. A ,.Dózsa György'“ textilgyáriján berendezett 4 számú szavazókörzet helyiségében 6 óra után néhány perccel megjelenik Starez Ti. Lujza és a város dolgozó asszonyai üdvözletét túlmázsolja a választási bizottságnak, s hatalmas virágcsokrot nyújt át. Az udvaron a gyár zenekara forradalmi indulókat játszik, majd a román és magyar népi táncok dallamára a szavazó polgárok táncra kerekednek. A gyár nagy előadótermében várakoznak a dolgozók, hogy belépjenek a szavazóhelyiségbe, itt várakozik Rúzsa Ferenc textilgyári munkás feleségével, leányával és fiával. — Most jövök először szavazni — mondja Rúzsa Mária, aki a gyár befűzőosztályán dolgozik. — Végtelenül boldog vagyok, hogy szavazatommal, amelyet Ráceanu Ileana elvtársnőre adok hozzájárulhatok a Népi Demokrácia Frontja választási győzelméhez. Pontosan 6 órakor rövid megnyitó beszéd után Svarcz B. Lujza elsőnek helyezi el összehajtott szavazólapját az urnában. Csata Karola textilgyári sztahanovista örömtől ragyogó arccal másodiknak lép ki a szavazófülkéből rögtön utána Kovács Piroska sztahanovista, adja le szavazatát az NDF jelöttjére, Ráceanuleanara. ★ Málnás községben a kollektív gazdaság tagjai boldogan indultak szavazni november 30-án a kora reggeli órákban. Kocsis Kálmán és felesége agitátorok jó korán 28 házat látogattak meg és hívták meg a választókat a szavazásra. — Valamennyi házban már indulásra készültek — mondja Kocsis Kálmán és felesége. — Velük együtt boldogan adtuk szavazatunkat az MDF jelöltjére, Szőcs Teréz elvtársnőre. — Községünkben az idén alakult meg a kollektív gazdaság. A 40 százalékos előleg fejében 40 mázsa és 15 kiló gabonát és 39 mázsa burgonyát vittem haza. Rápolti Mózes háromgyermekes kollektivista ezt mondja, amikor szavazólapját elhelyezi az urnában: — Tudom, mit jelent a kollektív gazdaság. Már az idén — a gazdaság segítségével — házat építettem, s eddig 303 munkanapegységem van. A magam és családom derűs jövőjére szavaztam ma. om Örömmel adtam szavazatomat jelöltünkre, Farkas Lujzára Dopovetz Gyula bácsi már nem fiatal ember, felül van az ötvenen Gyermekei, a három fiú, meg a két leány, régen kiröppent a kis falusi házból Ki erre, ki arra, a szélrózsa minden irányába, Sztálinvárosba, Konstancába, Vármezőre és Lekencére. Amikor az agitátorok a kollektív gazdaságban november elején feldolgozták a Népi Demokrácia Frontja Központi Tanácsának Kiáltványát, úgy érezte, hogy az elhangzott szavak személyesen hozzá is szólnak: „A dolgozó parasztok ma már nem robotolnak a földesurak földjén. Egyszers mindenkorra letűntek azok az idők, amikor a parasztot megzsarolta, terrorizálta a csendőr bot..." Valóban ráillettek Dopovetz Gyulára ezek a szavak. Hiszen a múltban eleget robotolt másnak, de ma már magának dolgozik a nagyernyei kollektív gazdaságban. A múltbeli ,,vá,lasztások" alkalmával elégszer megcsúfolták. A ma szabadon és megelégedetten adta szavazatát Farkas Lujza elvtársnőre, az MDF ákosfalvi választási kerületének jelöltjére, az ákosfalvi kollektív gazdaság brigádosára. Már mindjárt a kollektív gazdaság megalakulásakor aláírta a belépési nyilatkozatot. De nem is bánta meg! Tavaly 350 munkanapot teljesített s most is már túl van a háromszázon. A fizetség sem maradt el, mert a 40 százalékos előlegosztáskor közel 20 mázsa gabonát rakott a szekérre, s még jár neki. — Jól dolgozik bizony Dopovetz elvtárs — mondja Márton Klára elvtársnő, aki a kollektív gazdaság iskolában lévő elnökét helyettesíti. Az elnökhelyettes Ujfalvi Sándor, néptanácsi referenssel és Kovács György elvtárssal, a külső IMSZ-alapszervezet titkárával, a falu betegeit és az öregeket keresi fel lakásukon, mozgó urnával. önkéntelenül is az jut az ember eszébe, hogy a múlt rendszer urai akkor örültek, ha a dolgozó ember nem szavazott. Ma, ha beteg vagy magatehetetlen, otthonában keresik fel. íme a szabadságjogok anyagi biztosítéka! Ahány helyen jártunk a mozgó urnával, mindenütt hálásan és szeretettel fogadtak. Boldogok voltak, hogy szavazhattak. Köszönetüket azzal fejezték ki, hogy a Népi Demokrácia Frontja jelöltjére adták ők is a szavazatukat — teszi hozzá Márton Klára elvtársnő. A szavazóhelységgel szemközt a domb tetején emelkedik az állami gazdaság épülete. Grófi kastély volt valamikor, ahová a dolgozó parasztnak tilos volt a bejárás, legfeljebb a cselédlépcsőig Most a hatalmas teremből dal csendül, a lendületes, induló hangjai idáig hallatszanak: „Egy a jelszónk, a béke ... Marosvásárhelyi kultúrcsoport vendégszerepel a választások tiszteletére. Dopovetz Gyula bácsi kilép a szavazóhelység ajtaján. Az indulóra ő is feltekint a dombtetőre. Reánk néz, elmosolyodik: — Jöjjenek fel az elvtársak is, hallják? Megindulunk felfelé. A világifjúsági induló üteme egyre erőteljesebben hangzik. Kisfiam boldog jövőjéért Sötétkék formaruháján csillogni!; a gombok, tányérsapkáját a kezelőn szorongatja. A balkezéb , mert a jobbkezében tartja a négyrét, szabályosan összehajtogatott szavazólapot. Martin Ilie, a sáromberki vasútállomás forgalmista tisztje. Feleségével együtt jött szavazni. Felesége alacsony fiatalasszony, s mint sok milliónak mi ebben a szép hazában — mosolygó, derűs az arca. Martin Ilie is, meg a’ felesége is örömtől sugárzó arccal, szinte másodpercnyire egyidőben léptek ki a szavazófülkéből.• helyezték el egymásután a szavazólapot az urnában. Pop Teodor elvtársra, a Népi Demokrácia Frontja sáromberki választókerületének jelöltjére adták szavazatukat. Magitól értetődő egyszerűséggel mondja Martin Uie: Négy és féléves kisfiam van. Nap mint nap látom, itt a mi falunkban meg Marosvásárhelyen mennyire szebb, tartalmasabb a mi életünk. De szebb és tartalmasabb lett ebben az országban minden becsületes dolgozó ember élete nemzetiségre való tekintet nélkül- úgy éreztem, hogy kicsiny fiam jövőjét teszem még virágzóbbá azzal, hogy a Népi Demokrácia Frontja jelöltjére szavazok. November 30-án Népköztársaságunk ezer meg ezer szavazóhelyiségében, a fővárosban és a tartományok székhelyein, a nagy építkezési munka, telepeken, a gép- és traktorállomásokon és kollektív gazdaságokban sokszázezer házaspár gondolt arra, ami a szülő előtt a legszentebb. Gyermeke boldog jövőjét biztosította azzal, hogy az NDF jelöltjére szavazott. S a szülői szív nem csalatkozik. Ezt példázta Martin Ilie sárombe,aki forgalmista tisztviselő és feleségének szavazata is... 3 Magyar Aulindmartiny tetei hatarlalap lelessel Mali az ursán ma Egy félóra a marosvásárhelyi északi választó kerület 5. számú szavazókörzetében Reggel hatkor már ott állott a szavazókörzet várótermévé berendezett kultúrterem ajtajában és várta a szavazókat Ahogy meg-megigazította fején a szakmai iskolások sapkáját, s ahogy végig simította szürke egyenruháját, minden mozdulata arról árulkodott, hogy izgatott. Komenczi Ferenc ifjúmunkás érezte, hogy megtisztelő feladatot kapott: neki kell déli két óráig minden szavazni jövő dolgozót bevezetni a váróterembe, helyet keresni számára s gondoskodni arról, hogy addig a néhány percig, amíg a választóhelyiségbe léphet ne unatkozzék. De ki is tudna ezekben a nagyszerű percekben unatkozni? Hiszen mindenkit hatalmába kerít a választási küzdelem izgalma. Minden öntudatos szavazó honpolgár tudja, hogy amikor az NDF-re adja le szavazatát, a békére, saját maga és gyermekei boldogságára szavaz. És egyre jönnek a szavazóit. Munkások, tisztviselők, nyugdíjasok, őszhajú öregek és első ízben szavazó tizennyolcévesek. Komenczi Ferenc mindenkit egyforma szeretettel és tisztelettel fogad: — Erre tessék elvtársak... itt van egy egész üres széksor... Erre tessék elvtársnő... Olvashatunk újságot? — kérdik. Komenczi Ferenc már int is az újságot szétosztó agitátorok felé: — Az elvtársnő egy „Vörös Zászló“-t kér... Az újságot szétosztó agitátorok, — valamennyien éppen olyan lelkesek mint Komenczi elvtárs — a széksorok között szaladgálnak. Császár Károly vasúti munkás már minden újságát szétosztotta, pedig még messze van adél is, hát még az este? De igyekszik Szekeres Sándor, Fikó János és a többi agitátor is, hogy egyetlen választó se maradjon újság nélkül ezen az ünnepnapon. A széksorok előtt gazdag bilifé. Van itt minden, amit szem és száj kíván, s nem is kéretik magukat a választók, mindenki akar legalább egy ropogós, ízes-vajas kiflit. A várótermet betölti a hangszóróból szétáradó kellemes zene A legnépszerűbb dalokat közvetíti a rádió s nem egy várakozó halkan dúdolja a kedves dallamért. Mindenfelé derűs, vidám tekintetek. A váróteremben állandóan változnak a csoportok. Kincs tolongás, nincs zaj, ötösével-hatosával lépnek be a választó helyiségbe. Egész családok jönnek. Apa, anya, fia, menye s még a legkisebb unoka is. Hadd ismerje meg már most, mi is az a szavazás. Idősebb asszony lép be a terembe s amikor meglátja a teli széksorokat vissza akar lépni Tekintete elárulja, hogy attól fél, későre kerülhet rá a sor. — Tessék csak nyugodtan belépni fordul mosolyogva hozzá Komenczi Ferenc — Hz perc sem telik el, s már le is szavazott Tessék beljebb jö,mi... Némethi Jánosné hitetlenül néz körül. — De hiszen itt ezer ember is van... estére sem kerül reám a sor, s én még azt hittem a piacra is kimehetek.. — Ezer ember? — mosolyogja el magát egy cukorgyári munkás. — Még százan sem férünk el egyszerre ebben a teremben. Úgy megy itt a dolog mint a karikacsapás itt jön le nyugodtan az elvtársnő garantálom, hogy még a piacra is elérkezik... Alacsonytermetű, öszfuist ember mögött csukódik be az ajtó. Éjjeliőr az egyik állami vállalatnál. Ő is vizsgálódva áll meg az ajtóban. — Miért nem lép beljebb az elvtárs? — fordul hozzá az egyik agitátor. — Van itt hely bőven... — Várom a családomat — feleli Szabó bácsi — egyszerre akarunk szavazni, tudja mindég így csináljuk, amióta mindnyájunknak van szavazati joga ... most, hogy a tizennyolcévesek is szavaznak, hát még a legkisebb fiam is itt lesz. Ünnepnap ez elvtárs, de az biza .. A hangszóró hirtelen abbahagyja a közvetítést. Mindenki a színpad felé figyel. Miért hallgatott el a rádió, hiszen olyan kellemes volt ez a muzsika. — Kultúrműsor következik — jelenti be mosolyogva az egyik agitátor. — a filmgépészi szakmai iskola énekkara, tánccsoportja s szavalói jöttek el szórakoztatni bennünket... — Ez már igen! Na halljuk a filmeseket — kiáltja egy ifjúmunkás és érdeklődve nyújtja a nyakát a színpad felé. A szavazó helyiségben alig egy pillanatig lehet megállani. Egyre jönnek a szavazók. Bemutatják személyazonossági igazolványukat, átveszik a szavazólapokat s már el is tűnnek a kabinokban, hogy néhány perc múlva az urnák elé járuljanak. — Hogy megy a szavazás? — kérdezzük a bizottság egyik tagjától. — Nagyszerűen! Alig fél tizenkettő az idő s az 5. számú körzet 2.900 szavazója közül 1.210 már leszavazott. Mindenki igyekszik idejében itt tenni s eleget tenni honpolgári kötelezettségének. Ez a néhány adat sok mindent elárul Bizonyítja azt a lelkesedést és örömöt, a pártunk és kormányunk iránti odaadó szeretetet és bizalmat, amelyről dolgozóink széles tömegei ez alkalommal is tanúságot tesznek. Az a tény, hogy minden szavazó honpolgár siet az NDF jelöltjeire leadni szavazatát ékes bizonyítéka annak, hogy, mind szélesebb tömegek sorakoznak fel a munkásosztály s annak élcsapata, a Román Munkáspárt mögé abban a küzdelemben, amely egy boldogabb és napfényesebb életért folyik. Egyre nyílik az ajtó. Egyre újabb és újabb embercsoportot jönnek, vidáman, ünnepi hangulatban és Komenczi Ferenc fáradhatatlan szívességgel kalauzol mindenkit az üres széksorok felé. — Itt vagyok reggel hat óra óta, de szívesen itt maradnék a választás végéig is, — feleli arra a kérdésünkre, hogy még nem fáradt, — de ez még nem minden. — mondja büszkén. Máris eltűnik egy népes csoporttal, amely most jött be az ajtón. Egytől-egyig ifjak, az Autójavító-műhely dolgozói, akik most szavaznak először.