Vörös Zászló, 1953. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

.... ............. .■ 1 ■■■ | ZASZLrt _■ A féldigkratikus, s tervszerűtlen munkamódszer az oka, hogy Sepsiszentgyörgy és Sepsi-rajon dolgozói tű­zifahiánnyal küzdenek A kemény, téli hideg napról-napra fokozódik, mindenki igyekszik besze­rezni az első negyedévre járó tűzi­fá­ját. Ott, ahol követik a párt és a kor­mány, a dolgozók faellátására vonatko­zó határozatának előírásait, nincs pa­nasz. Más a helyzet Sepsiszentgyör­­gyön, ahol Szász Imre néptanácsi al­­elnök szobájában naponta sort állanak a kisgyermekes anyák, nyugdíjasok, szabadnapos dolgozók, hogy tűzifaje­­gyet és ezzel fát kapjanak. Kérésükre azonban mindig ugyanaz a felelet : né­hány nap múlva elintéződik a kérdés, s akkor majd megkapják a választ. Válasit ugyan kapnak, de tüzifajegyet, nem. Mi az oka annak, hogy Sepsiszent­­györgy dolgozói még a mai napig sem kapták meg 1953 első negyed­évére szóló fajegyet, s ezzel együtt a fát sem. Nézzük meg, mit válaszolnak erre a „Corobusabil“ illetékesei?: „Kérem, mi nem­ vagyunk fakitermelők, a ki­termelést az IPEIL és az erdészeti hi­vatal végzik“. Az IPEIL és az erdé­szeti hivatal viszont még nem kapta meg a kitermelési tervet. Amikor azonban megérkezik a fakitermelési terv, ismét kész a válasz: nincs rá pénz­ügyi fedezet. Ennek tudható be, hogy a tüzelőfamennyiség kitermelését csak január 18 és 20 között kezdték meg.­­ És mit tesz a városi néptanács, hogy kielégítse a naponta kérvényező kis­gyermekes anyákat, dolgozókat a szükséges tüzelőfamennyiséggel ? Tud­va azt, hogy a „Corobustibil“ határá­ban már összegyűlt bizonyos mennyi­ségű tüzelőfa, a városi néptanács el­nöke — nem lévén fajegy — fajegy­­helyett cédulán előlegez bizonyos­­mennyiséget addig, amíg megérkez­nek az illetékes szervektől a lakosság részére járó fajegyek. Eddig rendben is volna a­ dolog. A rajoni faelosztó központ azonban, a tartományi fael­­osztó központ utasítására hivatkozva, egyszerűen visszautasítja a faelőlegek kiadását. A rajoni faelosztó központ, valamint tartományi központja, egy­másra igyekeznek hárítani a felelőssé­get. Vajjon mit takar a felelősség kér­désének ilyenszerű tologatása? Azt, hogy nem tartják tiszteletben a párt és a kormány, az intézmények és a dol­gozók faellátására vonatkozó határo­zatát és annak végrehajtását a büro­krácia posványába fullasztják. Nyil­vánvaló, hogy mindenekelőtt a rajoni és a tartományi faellátó központ bü­rokratáit terheli a felelőse De nen, kisebb felelősség terheli a rajoni fa­kitermelő központot, az erdészeti hi­vatalt, amely vajmi keveset tett an­nak érdekében, hogy idejében bizto­sítsa Sepsiszentgyörgy és Sepsi-rajon dolgozóinak a szükséges tüzelőanya­got. De a tűzifaellátás szempontjából nem rózsásabb a helyzete a rajon dal­fejlettebb technikájú szovjet gépek­kel. A „Dózsa György“ textilgyár Szovjetunióból érkező gyapotja minő­ségileg felülmúlja a más országokból kapott gyapotot. Szőcs Teréznek („Dó­zsa György“ textilgyár), Jakabovits Jó­zsefnek (Autójavító-műhelyek) és még sok más sztahanovistának a szov­jet munkamódszerek alkalmazása ré­vén emelkedik állandóan a keresete. A szovjet módszerek alkalmazása a mezőgazdaságban is nagy ered­ményekhez vezet. Bebizonyosodott, hogy a kollektív gazdaságok, melyek következetesen alkalmazzák a szov­jet agrotechnikai módszereket, 500— 800 kilogrammal nagyobb termést gyűjtöttek be hektáronként, mint az egyéni gazdálkodók. Tartományunkban a szentgericei kollektív gazdaságban például búzá­ból az átlagos termés 2026 kiló, ku­koricából 4616 kiló és árpából 2846 kiló volt hektáronként. Ugyanakkor a szentgericei egyénileg dolgozó pa­rasztok búzából 1200 kilót, kukoricá­ból 800 kilót, árpából 1300 kilót ter­meltek hektáronként. Kuli Zsigmons, a kollektív gazdaság egyik tagja, amikor még a burzsoá­ földesúri rendszerben a kulákok szolgája volt, még arról sem álmodhatott, hogy naponta jóllakjon. Ez évben négy ta­gú családjával 58 mázsa kukoricán 34 mázsa búzát, 45 kiló cukrot és más terményeket kapott az évvégi elszámolásnál. Kuti Zsigmond örök hálával és szeretettel gondol a Szovjetunióra, mely boldogságának forrása. A szovjet tudomány, kultúra és művészet jelentősen és eredménye­sen befolyásolta tudományos, kultu­gozóinak sem. Bizonyos kitermelésre váró területet kijelöltek ugyan, ahol a munkákat már meg is kezdték, azon­ban az onnan kitermelt famennyiség túl kevés ahhoz, hogy valamennyi Sepsi-rajoni dolgozónak jusson. Az er­dészeti hivatal illetékesei ezévi ter­vükre hivatkozva, a felelősséget ugyancsak tartományi központjukra hárítják. Nézzük meg, mit tett és mit tesz a rajoni néptanács? A rajoni néptanács keretén belül egy bizottság alakult, azzal a feladattal, hogy megjavítsa Sepsi-rajon dolgozóinak faellátását. A bizottság minden pénteken összeül és megbeszéli a fa­fuvarozás kérdését. Azonban alapos, tervszerű munka he­lyett, kapkod fáhöz-fáh­oz, mindenki­től segítséget kérve, ahonnan azt csak remélni lehet. A rajoni néptanács hi­bája, hogy nem adja meg a kellő támogatást­­a bizottságnak, s nem von­ja felelősségre a feladatukat, hanyagul végző bizottsági tagokat. Coltofeanu olt társ aki a rajoni nét-t­anács részé­ről felel a fafuvarozás megszerve­zéséért, s a terv szétosztásáért, — ahelyett, hogy megoldásokon törné a fejét — görcsösen ragaszkodik a for­maságokhoz és meleg irodahelyiségé­ben, abban a biztos tudatban, hogy saját családja nem fázik, tehát a fa­kérdés nem is lehet olyan sürgős — újabb határidőt tűz ki „kedves vendé­­gei“-nek, s így halogatja napról-nap­ra, hétről-hétre, a faci­látás kérdésének megoldását. A néptanács keretén belül működő bizottság munkatervet dolgozott ki a községi néptanácsok számára, az 1953. évre. Ezt a tervet a községi néptanácsok még a multévben meg­kapták. Egyes néptanácsok, mint pél­dául a bükszádi, — amely multévi fafuvarozási tervét túlteljesítette — komolyan vették feladatukat. Vannak azonban néptanácsok, ame­lyek nemtörődöm módon, hanyagul kezelik a fafuvarozási terv teljesíté­sét, így többek között Oltszem, Nagy­­ajta, Középajta és Zágon, ahol 8 hó­nap alatt, egyetlen szál fát sem szál­lítottak le az erdőből, sőt, mi több, Nagyajtán január 13-án még a szál­lítási terv sem­­ volt elkészítve. Végül is a bizottság tagjainak segítségével Nagy- és Középajtán elkészült a terv, azonban még január 17-én sem kezd­ték meg a fuvarozást. Nem sokkal jobb a helyzet Nagybacon és Magyar­­hermány községekben, ahol összesen 2 köbméter rönköt fuvaroztak le Ma­­gyar kormány néptanácsi titkára azt a kijelentést tette, hogy: jöjjenek ki a rajontól és szervezze be a rajnai néptanács a fuvarozást, ő ki­­kidoboltatta, ennél többet nem tehet. Nagyajsán viszont a terv nem teljesí­tését azzal indokolják, hogy a népta­­nács elnöke tanfolyamon van. Ugyan­­án­s életünket. A szovjet tudomány alapján fejlődik orvostudományunk, mely dolgozóink egészségének meg­védéséhez és megjavításához járul hozzá, úgyszintén más tudomány­ágak. A szovjet zene, irodalom és film új, haladó művészi alkotásokra ösztönzi művészeinket. Százezrek olvassák országunkban a nevelő hatá­­sú, gyönyörű szovjet könyveket és nézik meg a csodálatos szovjet fil­meket. A szovjet könyvek, filmek, hazaszeretetre nevelik és hősi mun­kateljesítményekre ösztönzik a dol­gozókat. Országunk dolgozói a legnagyobb hálával és szeretettel gondolnak nagy barátunkra, a Szovjetunióra, melynek testvéri segítsége, állandó gazdasági, politikai és ideológiai tá­mogatása folytán országunk biztosan halad a napfényes jövő felé. Hazánkban nincs munkanélküliség, nemzetgazdaságunkat nem rázkód­­tatják meg gazdasági válságok. Dol­gozóink életszínvonala fokozatosan emelkedik. Milyen ellentéte a szocialista tá­bor országai közötti újtípusú, egyen­lő jogú kapcsolatoknak a tőkés or­szágok között megkötött leigázó jel­legű szerződések. Az amerikai impe­rializmus úgy kezeli a vele szö­vetségben­­ lévő tőkés országokat, mint a gyarmatokat. A „segély“ ürügye alatt reájuk kényszerített szerződé­sek lábbal tiporják a megsegített országok nemzeti függetlenségét, tönkreteszik iparukat, kereskedelmü­ket, leértékelik valutájukat, elrabolják gyarmataikat és fegyverkezésre kényszerítik őket, csak kidobol­tással próbálta beszer­vezni a fafuvarozást a nagybaconi nép­tanács elnöke is. Mindebből látható, hogy a rajonban a tüzifaellátás terén fennálló súlyos hiányosságokért ko­moly mulasztás és felelősség terheli a községi néptanácsok végrehajtó bi­zottságait is, valamint az alapszerve­­zeteket, amelyek nem adták meg a szükséges irányítást és segítséget, a néptanács vezetőinek. A rajoni népta­nács hibája, hogy mindeddig nem tett, hatékony intézkedéseket a helyzet megjavítására. A rajoni fakitermelő központ illetékeseinek sürgős feladata változtatni eddigi nemtörődöm, kö­zömbös, bürokratikus magatartásu­­kon. A sepsiszentgyörgyi erdészeti hivatal vezetőjének, Vass Gyula elv­társnak­ mindent meg kell tennie a fakitermelés biztosítása érdekében, hogy idejében megfelelő mennyiségű tűzifát, bocsáthasson a Sepsi-rajoni dolgozók rendelkezésére. A jövőre pedig igen helyes lenne, ha előre te­kintenének, így nem történne meg az az eset, ami most előfordult, hogy az utolsó pillanatban sopánkodnak, hogy a tervükben előírt famennyiség nem elegendő a rajon dolgozóinak ellátá­sára. Helyes lenne úgy megszervezni a munkát, hogy előre termeljenek ki bizonyos mennyiségű fát, mert ezzel a dolgozók faellátását idejében biztosít­hatnák. Ami a tartományi és rajoni faelosztó központ vezetőit illeti, sú­lyos és meg nem engedhető mulasz­tás terheli ezért, hogy jegy hiányá­ban még azt a bizonyos famennyisé­get sem bocsáthatják a dolgozók ren­delkezésére, amely­­ raktárban van. A rajoni faelosztó központ vezetőjé­nek, Schobell Izidor elvtársnak, de a tartományi központ illetékeseinek sem volna szabad megfeledkezniük arról, hogy bürokratikus eljárásukkal, akarva nem akarva, az o­sztályellen­­ség malmára hajtják a vizet.. Ez pe­dig, — úgy véljük — nem lehet ér­dekük nekik sem. A rajoni párt­bizottság foglalkozott és foglalkozik a kérdés megoldásá­val, azonban különösebb eredményre még eddig nem jutott. A látszat az, mintha minden próbálkozása és kez­deményezése megtört volna a­ rajoni facrosidó és a rajoni fakitermelő köz­pont ' paragrafusokkal ’ felfegyverke­zett, s a bürokrácia posványába süly­­lyedt vfizetőinek „kötelességtudásán“. A rajoni pártbizottság feladata: sok­kal erélyesebb intézkedéseket fogana­tosítani a helyzet megjavítása érdeké­ben és minden erejével odahatni, hogy a párt és a kormány határozata a fa­­ellátásra vonatkozólag Sepsi-rajonban is pontról-pontra mielőbb megvaló­suljon. A falusi alapszervezetekre és annak irányításával a tömegszerveze­tekre az a feladat hárul, hogy szé­leskörű felvilágosító munkát, fejtsenek ki a­ dolgozó parasztok körében a fu­varozási terv teljesítése érdekében. Az ilyen együttműködést termé­szetesen a nép sínyli meg. Egyre nő a munkanélküliek száma. A nép nyomora napról-napra elviselhetetle­nebbé válik. Franciaország, Anglia, Olaszország, Belgium, Hollandia, Japán és a többi „segélyzett“ or­szág népe egyformán gyűlöli saját tőkéseit, akik dollárért eladták or­száguk függetlenségét s ugyanakkor gyűlöli azok amerikai gazdáit is, akik a Szovjetunió s a népi demokráciák ellen tervezett háborújukban b ágyútölteléknek szánták őket. Ilyen a helyzete az imperialista országok, vagy az imperializmus, jár­mában lévő gyarmati és függő or­szágok népeinek. Nem is lehet más ott, ahol a kizsákmányoló osztály van hatalmon s éppen ezért a tár­sadalom alapvető gazdasági törvé­nye a tőkéseknek a maximális, leg­magasabb profitért folytatott harca. Hazánk nemzetgazdasága felfelé ívelő fejlődésének és békénknek szilárd biztosítéka a hatalmas, válsá­gokat és munkanélküliséget nem is­merő, kommunizmust építő Szovjet­unió, melynek ereje növekedésével arányosan, hazánk ereje is növeke­dik s ezzel együtt népünk életszín­vonala is állandóan emelkedik. A Szovjetunió és az RNK között megkötött barátsági együttm­­űködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­dés ötödik évfordulóján forró szerete­tünket, és hálánkat küldjük a Szov­jetuniónak és a világ dolgozói nagy vezetőjének, Sztálin elvtársnak és egy pillanatra sem felejtjük el, hogy sza­badságunk és függetlenségünk döntő biztosítéka a Szovjetunió és Népköz­­társaságunk közötti újtípusú kapcso­latok. ...................................­­ .......................... 3 Szovjet munkamódszerek alkalmazása a marosvásárhelyi közüzemeknél Kimagasló termelési eredmények­kel zárult az 1952. év. Hazánk va­lamennyi üzeme, gyára teljesítette és túlszárnyalta az állami tervet. Nagyszámú üzem, a termelés szem­pontjából, túlhaladta a naptári dá­tumokat. A Szovjetunió példáján és segítségével megszületett hazánk­ban a sztahanov-mozgalom Az újítók, feltalálók, valamint az ész­­szerűsítők száma napról-napra nö­vekedik. Mindezen eredmények megvalósí­tásához nagymértékben hozzájárult a szovjet sztahanovisták munkamód­szereinek széleskörű alkalmazása. A marosvásárhelyi közüzemek dol­gozói szem előtt tartva az állami terv teljesítésének és túlszárnyalásá­nak fontosságát, fokozatosan mind szélesebb körben alkalmazzák a legkiválóbb szovjet munkamódszere­ket, így a vállalat alkalmazottainak nagy része alkalmazza Kuznyecov, Kotleár, Lozinszkij, valamint Lídia Korabelnyikova takarékossági brigád­jának megtakarítási módszerét. A vállalat keretében a legelterjed­tebb a Kuznyecov-féle szerszámfel­újító módszer. Mit is jelent a Kuz­­nyecov-módszer? E módszer beveze­tése előtt az elhasznált szerszámok nagy részét eldobták. Most e mód­szer alkalmazásával az elhasznált szerszámokat lekicsinyítve, vagy újra átdolgozva, megint sikeresen felhasz­nálják. E módszer bevezetésével a vállalat dolgozói jelentős eredménye­ket értek el. A vállalat egyik köz­ponti kérdése a fémvágó-fűrészek beszerzése volt. A Kuznyecov-mód­­szer bevezetésekor Barabás Géza, a vállalat kiváló sztahanovistája, egy ötletes készülék szerkesztésével elérte azt, hogy naponta száznál több fémfűrészt vág újra, amit kitűnő eredménnyel használnak fel a terme­lésben. Hasonlóan szép eredményekkel al­kalmazza a Kuznyecov-módszert Ve­ress Lajos, az alapszervezet titkára. Az általa újravágott reszelékkel je­lentős összeget takarítottak meg. Szép eredményeket értek el e mód­szer alkalmazásával a villanyháló­zati osztály dolgozói közül Lovász Gergely és Madaras János lakatosok, akik elhasznált szerszámaik felújítá­sával elősegítették a termelés foko­zását. Egy másik módszer, amit eredmé­nyesen alkalmaznak a közüzemek dolgozói, Kotl­ár — a káderek mun­kahelyen való kiképzésének — mód­szere. Komáromi András kommu­nista, a villanyhálózati osztály fe­lelőse, szerződést kötve Barth­a Mik­lós ifjúval, igyekezett tudását átad­ni tanulójának. A szükséges elméleti oktatás után maga mellé vette ta­nulóját és szemléltető mozdulatok­kal magyarázta el a villanyszerelés alapismereteit, nagy súlyt fektetve az óvintézkedések ismertetésére, vala­mint a szerszámok helyes kihaszná­lására, a jó és tartós minőségű mun­kák elkészítésére. Barth­a Miklós rövid idő alatt elsajátította a villanyszere­lés mesterségét. Ma sikerrel büsz­­kélkedhetik mestere. Az ifjú szerelő nagyon szereti mesterségét és hálás a Kotl­ár-módszer bevezetéséért. — A szovjet módszerek bevezetése megnyitotta számomra a fejlődés felé vezető utat. Egy év alatt sike­rült jól elsajátítanom a szakmát, amit nem érhettem volna el e mód­szer bevezetése nélkül. A szovjet sztahanovisták iránti hálámat jó munkámmal fejezem ki, — mondja Bariba Miklós. Szép eredményeket értek el még e módszer alkalmazásával Olasz Lajos és tanulója, Felei János segédmun­kás. A mester mindenüvé magával vitte tanulóját. Megmagyarázta min­­den anyag eredetét és összetételét, valamint a szerszámok teljes kihasz­nálásának lehetőségét. Az első perc­től munkába állította tanulóját s rö­vid idő múlva önálló munkával is megbízta, amit sikeresen el is vég­zett. Eredményesen alkalmazza a Kotl­ár - módszert Molnár Zoltán, a teker­­cselő-osztály élmunkás vezetője, aki tanulóját, Szőke József ifjút — aki a villanyóra-javítóműhelyben dolgo­zik, — egy félév leforgása alatt jól­­képzett szakmunkássá nevelte. Ma a keze alól kikerülő javítások m­ind minőségileg mind mennyiségileg alapos szakmai tudást árulnak el. László József és Breja Ioán, — a központi műhelyek esztergályosai — Bikov módszere nyomán lényegesen fokozták a termelést, gyors és jó mi­­nőségű munkájukkal hozzájárulva a terv idő előtti teljesítéséhez. Lidia Korabelnyikova takarékossá­gi módszerének alkalmazásával az 1952. évben a vállalat dolgozói nagy­­mennyiségű nyersanyagot és üzem­anyagot takarítottak meg. A szovjet munkamódszerek sikeres alkalmazásával a vállalat dolgozói múlt évi tervüket 110,5 százalékban teljesítették. A termelékenység a terv­előirányzathoz viszonyítva 6,3 száza­lékkal növekedett. A szovjet módszerek sikeres alkal­mazásához nagymértékben hozzájá­rult a helyi MTTE-kör állandó tá­mogatása. A Mérnökök és Techniku­sok Tudományos Egyesülete havi gyűléseket tartott, ahol széles körben megvitatta a szovjet módszerek tu­dományos alapokon való alkalmazá­sát. Az MTTE-kör tagjai ismertették az üzem­ dolgozóival csoportonként és egyenként valamennyi alkalmaz­ható szovjet módszer lényegét. Moz­gósító jelszavakat függesztettek ki a vállalat valamennyi osztályán. Min­den osztályon táblázaton mutatják ki, hogy a műhely dolgozói milyen szovjet munkamódszert alkalmaznak. Az MTTE-kör nagy fontosságot tu­lajdonított az újítók mozgalmának kifejlesztésére Így az elmúlt évben a vállalat munkásai 63 újítást ter­jesztettek elő, ezekből huszonötöt el­fogadtak, tizenhatot elutasítottak és huszonegy tanulmányozás alatt áll. Az újítások bevezetésével a vállalat dolgozói 331.232 lejes megtakarítást értek el. Az eddig bevezetett újítá­sokért 4.698 lej pénzbeli jutalomban részesültek az újítók. Ezeket az eredményeket a vállalat dolgozói a pártalapszervezet politikai irányításával valósították meg. A párttagok, élen az alapszervezeti tit­kárral, jó példával jártak elől a szov­jet sztahanovisták módszereinek al­kalmazásában, mozgósítva a vállalat dolgozóit. Az alapszervezet vala­mennyi ülésén széles körben megvi­tatta a szovjet módszerek alkalma­zásának fontosságát és annak lehe­tőségét. A vörössarokban található szak­könyvek segítségével mind szélesebb körben ismerkednek meg a vállalat dolgozói a különböző szovjet mód­szerekkel és azoknak alkalmazási lehetőségeivel. A marosvásárhelyi közüzemek dol­gozói által elért szép eredmények fényesen igazolják, hogy ahol az alapszervezet betölti politikai nevelő, irányító szerepét, ott az eredményei­ nem maradnak el. A közüzemek dolgozói által eddig elért eredmé­nyek azt bizonyítják, hogy a vál­lalat munkásai lendületes, odaadó munkájukkal hozzájárulnak az ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez. Weisz Sándor ÁL­LAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ műsora Február 1, vasárnap délután 3.30-kor: Elveszett levél. 35-ik előadás. Sorozat­szám: 52. Üzemi bérlet: III. 9. Február 1, vasárnap este 8 órakor: Elveszett levél. 36-ik előadás. Sorozat­szám: 53. Üzem­i bérlet: HL 10. Február 3, kedd este 8 órakor: Két tábor. 20-ik előadás. Sorozatszám: 54. Üzemi bérlet: III. 11. Február 5, csütörtök este 8 órakor: Két tábor. 21-ik előadás. Sorozatszám: 55. Üzemi bérlet: 111. 12. Február 7, szombat este 8­ órakor: Vihar a havason. 42-ik előadás. Soro­­zatszám: 56. Üzemi bérlet: III. 13. A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház műsora: Január 29-tő­l Február 15-ig naponta. „Figaro házassága“ Sepsiszentgyörgyön A,.Harminc ezüst pénz"-zel Csik­ ra» jo«bam turné: Január 31. Csikszentdomokos. Február 1. Csikszentmárton. Február 2. Szerűimre. Február 3. Hargita. Február 4. Csíkszereda. Február 5. Csikkorrpás. Február 6. Menaság. Február 7. Csikszépviz. Február 8. Csikszen­tsimon. Marosvásárhelyi mozik műsora. Vö­rös Zászló filmszínház: Nyugati övezet. Haladás filmszínház: A tengeri sas. Új Idők filmszínház: Új műsor.

Next