Vörös Zászló, 1953. június (2. évfolyam, 130-153. szám)

1953-06-03 / 130. szám

. A függöny összecsapódik. Vége a a kultúrpróbának. A napi munkától és a kultúrpróbán kifáradt ifjak sze­­delőzködnek, készülődnek hazafelé. — Elvtársak! Aztán reggel ponto­sak legyetek — mondja Barabás Jó­zsef IMSZ-titkár a távozó ifjaknak, akik csoportokba verődve oszlanak szét és indulnak el a sötét utcán, az alvó házak között, hazafelé. — Csak jó idő lenne reggel, úgy örvendek, hogy a kollektív gazdaság­ba megyünk — mondja egyik eleven leány. — Úgy vártuk már ezt a na­pot. ★ Gyönyörű, napsütéses reggelre vir­radt Marosszentkirály lakossága ezen a napon. A fényes, meleg napsugár hivogatóan kacsintgat be a házak ablakain. De nem kell nagyon hívo­gatnia, már nyitnak is a kapuk és innen is, onnan is szép román és magyar nemzeti viselettv? öltözött ifjak sietnek frissen és jókedvűen az iskola felé. Szentgyörgyi Joán, a marosvásár­helyi Autójavító-műhelyek dolgozója kilép a kapun, szétnéz, megigazítja ruhája övét és szapora léptekkel igyekszik a gyülekezés színhelyére. Amint az innen is, onnan is előbuk­kanó ifjakat meglátja, örömmel ál­lapítja meg, h­ogy nem volt hiábavaló az agitátorok jó munkája. A kultúr­­gárda tagjai gyülekeznek már, s cso­portokba verődve vidáman beszélget­nek az iskola előtt. A Világifjúsági Találkozóról, a nagy ifjúsági ünnep­ről folyik a szó. — Bustya elvtárs, — szól a taní­tóhoz egyik ifjú — tudja, mit sze­retnék? Azt, hogy ha mi mindnyájan ott lehetnénk a Találkozón. Milyen szép is lesz a mi fővárosunk, é­s arca ragyog e gondolatra. Barna, keménykötésű fiút látunk az ifjak között. Hol az egyik, hol a má­sik ifjúhoz megy, kérdez, magyaráz. Barabás József, a marosszentkirályi ÍMSZ-szervezet titkára. Traktorista. Nem ismeri a fáradtságot, amikor az ifjúmunkások tevékenységének meg­szervezéséről van szó, s arról, hogy az ifjaknak segítséget adjon. — Szeretem ifjú elvtársaimat — mondja — s ugyanezt látom az ifjak egymás iránti magatartásában is. Szervezetünk román és magyar ifjai teljes egyetértésben, testvéri barát­ságban élnek és dolgoznak. Soha nincs közöttük nézeteltérés, házalko­dás azért, hogy egyik román, s a má­sik magyar. Azon a gyűlésen, ahol feldolgoz­tuk a Világifjúsági Találkozóval kapcsolatos határozatot, mintha ve­zényszóra történt volna, úgy jöttek a vállalások, indítványok, javaslatok az ifjak részéről.. — A csoportokon belül is jól meg­szerveztük a munkát — kapcsolódik a beszélgetésbe Gyéresi Balázs, a III. csoport felelőse. — A növényápolás­sal kapcsolatos felvilágosító munkán kívül közmunkát is végeztünk. A n­éptanács kertjében 150 méter vízle­vezető árkot ástunk és két hidat meg­javítottunk. — A csoportok versenyben dolgoz­tak és Ardeleanu Aurel csoportja tűnt ki a munkában — dicsekszik egy barna leány, miközben büszkén kihúzza magát szép, székelyviseletű ruhájában. Hogyne, hiszen ő is an­nak a csoportnak a tagja, amely élenjárt a munkában. — Hát a kultúrmunkáról elfeled­keztetek? — kérdi méltatlankodva Gyulai György kultúrotthon igazgató —a minden­­sti próbákról, arról, hogy Náznánfalvára, Mezőpanitra és Udvarf­alvára megyünk vendégszere-“­­pelni, hogy szórakoztassuk a kollek­tivistákat. S így folyik vidáman a beszélge­tés az ifjak között. Megérkezik két ifjú a zászlókkal és felsorakoznak. — A röplabda itt van-e? Hát a sport­cipők ? — hallatszik a kérdés. Mert a kultúrműsor után röplabdamérkőzés is lesz Náznánfalván. És megindul a menet, szép ren­dezett sorokban. A halk, egymás kö­­zötti beszélgetést egyszerre vidám, fiatalos tűzzel teli ének váltja fel és száll szabadon a dal: „Egy a jel­­szónk, a béke, harcba boldog jövőért megyünk.. . A kapuk mögül innen­­ is, onnan is kiváncsi fejek kandikálnak ki, s sze­rető tekintetek simogatják végig az énekelve tovamenő ifjakat. — Milyen más az ő életük — mondja az öreg András bácsi mel­lette álló fiatalabb társának. — Én ilyen idős koromban a kulákoknál robotoltam látástól vakulásig, s még vasárnap sem volt annyi időm, hogy legalább becsületesen megmosakod­jam. — Bizony András bácsi, most más­képpen van, mint a maga fiatalsága idején volt. A mi pártunk gondosko­dik az ő boldog, gondtalan életükről, ifjúságukról. S éppen ezért kell ne­künk mindent megtennünk, hogy pár­tunk útmutatásához híven végezzük minden munkánkat, s teljesítsük fel­adatainkat a mező­gazdasági munkák terén, hogy ezáltal tevékenyen hoz­zájáruljunk ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséhez és a béke meg­védéséhez. PÁLL ERZSÉBET Neresszentkirály romén és magyar dolgozó ifjai lelkesen készülnek a Világifjúsági Találkozóra VÖRÖS ZÁSZLÓ Seps!-rajon! hírek a Világifjúsági és Diák-Béketalálkozó előkészületeiről A cigarettagyár békeharcbizottsága ír lilái alapszervezetével a már meg­lévő 4 békebrigád mellé újabb két if­júsági békebrigádot szervezett. A hat békebrigád szovjet módszereket alkal­mazva, szocialista versenyben teljesíti túl normáját. Az 1-es számú békebri­gád, Papp Erzsébet vezetésével, nor­máját már kezdetben 12,52 százalék­kal teljesítette túl, a csomagoló­ osztá­­lyon. A 2-es számú békebrigádot Pa­­raschiv Elisabeta vezeti. Alkalmazzák a Vorosin szovjet módszert. A brigád minden tagja hozzájárul­ ahhoz, hogy vállalásukat 120 százalékban teljesí­tették. Péter Vilma ifjúmunkásnő ve­zetésével a 6-os számú ifjúsági brigád, ugyancsak a Vorosin módszerrel 105,12 százalékos eredményt ért el A „Gábor Áron“ szövetkezetben pártalapszervezeti és IMSZ alapszer­vezeti ü­lésen ismertették, a Világifjú­­sági Találkozó jelentőségét. A gyűlé­sen tett munkavállalások teljesítését azonnal megkezdték. Csia Anna, ifjú sztahanovista, Korovkin szovjet mód­szer alkalmazásával tervét 105 száza­lékban teljesítette. A ifjú sztahanovista a VIT tiszteletére ifjúsági békebrigá­dot szervezett, amelynek keretében takarékossági akciót indított. Pél­dájukat még követte a 15. fiók­üzlet. Ezideig 7760 lejt takarítottak meg. Opra Ilona, az IMSZ alapszervezet tit­kára vállalta, hogy a VIT tiszteletére minden hónapban 5 százalékkal túltel­jesíti normáját, ezideig 145 százalékos teljesítményt ért el. A zaláni kollektív gazdaságban a me­zei brigádokban dolgozó ifjak normá­jukat a növényápolásnál állandóan túl­teljesítik. 10 hektár búzavetést gyom­­talanítottak. A zaláni kollektív gazda­ság ifjai a növényápolás mellett kivet­ték részüket az erdei legelő megtisztí­tásából is, mintegy 100 hektárnyi le­gelőt tisztítottak meg, ugyanakkor részt vesznek a faleszállítás munkájá­ban is. Eddig 30 mázsa tűzifát szállí­tottak, valamint a „Június 11“ vállalat­nak 500 drb. talpfát. A brigádok kö­zötti versenyben a III. mezei brigád jár az élen 10 százalékos normatúltel­­jesítéssel. Az ifjak a brigád kere­tén belül­­szép eredményekről számol­hatnak be. A kőrispataki napközi otthon a gyermekek igazi otthona Elmúlt már az az idő, amikor a kő­­rispataki dolgozó asszonyok kénytele­nek voltak egész nap bezárva, magukra hagyni kicsinyeiket, míg ők a mezőn, a kulákoknak dolgoztak.­Pártunk és kormányunk gondosko­dása folytán ma napközi otthon van a községben. Idény-napközi otthon ez, amely kora tavasztól késő őszig kelle­mes tisztasággal, sok-sok szórakozási lehetőséggel várja a kis apróságokat. Már kora reggel látni lehet, amint a kollektivista anyák, az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztasszonyok ké­zenfogva viszik legdrágább kincsüket a napközi otthon felé. A 2—4 éves egészséges, napbarnított gyermekek kis kosárkával a kezükbe, vagy ,,óvo­dás tarisznyával" a vállukon, szaporán lépkednek. Nem csoda, hisz nekik ket­­tőt-hármat kell lépniök, míg­ anyjuknak egyet. De ezzel a kis apróságok nem tö­rődnek, türelemmel várják, hogy a gyermekek közösségébe érkezzenek. Kacsó Anna óvónő szeretettel várja őket. Ő mindenkinél hamarabb ott van az otthonban. A szülők, amikor átadják neki gyermekeiket, tudják, hogy jó ke­zekre bízták. Gondjukat viseli, akár tulajdon anyjuk. Reggeltől estig nem mozdul el mellőlük. Velük játszik, ve­lük van a déli ebédnél, sőt, amíg a ki­csinyek ebéd utáni álmukat alusszák. Kacsó Anna IMSZ-tag óvónő könyvet, vagy újságot olvasva, kis széken mel­lettük ülve vigyáz rájuk. Valamelyikük felébredhet és megzavarja a többieket, ha nem vagyok itt — szokta mondani. Amint a napközi otthon felé közele­dünk, már messziről hallani éles, csen­gő hangjukat, sivitásukat, kacagásu­kat. A kicsinyek az udvaron játszód­nak. Fogócskáznak. Csetri Elek, Pé­terfi Alagda, Szabó Menyhárt kollektiv­ista szülök gyermekei, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok aprósá­gai pajkoskodnak itt. Szaladnak, re­pülnek egyik helyről a másikra, néha nekiszaladnak egy fiatal barackjának, amelynek szirmai, mint tarka lepkék szállnak a boldog gyermekseregre. Itt is velük van Kacsó Anna. Ő is a gyer­mekekkel játszik. Mikor elérkezik a komoly foglalkozás ideje, szeretettel, de szigorúan mondja: — Szépen sorba­­állta­ gyermekek! — s a kicsinyek, mintha nem is két-három évesek len­nének, kettes sorba állva, komoly arc­cal indulnak a foglalkozási terem felé. Serpiló, csilingelő hangon éneklik , Dolgoznak a traktorok a szántó­földeken, Minden gazdasági munka gyorsab­ban megyen, Gözelre szánt, gép a magvető, Gépesített gazdálkodás, nálunk ez a fő. Beérve a foglalkozási terembe, már komolyabb dolgokat is tanulnak a ki­csinyek. Apró kis terseket tudnak az ifjúság életéről, a kollektív gazdaságról, az állatvilágról. Kacsó Anna óvónő lelki­­ismeretes munkáját bizonyítja mindaz,­­amit itt látunk és hallunk. A játék, a tanulás után finom ebéd várja a kőrispataki napközi otthon apró lakóit. Hosszú asztalnál, apró kis szé­keken farkasétvággyal fogyasztják a finoman elkészített, tápláló ételt. Kacsó elvtársnő itt is mellettük van. Hol egyiknek, hol a másiknak segít meg­küzdeni az önálló evés még oly nehéz műveletével. Kétszer is kérnek a kis apróságok az ebédből. Addig ehetnek, amíg jól laknak. Meg is látszik rajtuk. Csak úgy duzzadnak az egészségtől. Ebéd után az apróságok lefeküsznek. A hálónak berendezett szobában még nincsenek ágyak. A szépen felsorolt padlón egymás mellett sorakoznak a hófehér lepedővel leterített szalmazsá­kok. Minden gyermeknek kispárnája, takarója van. Fa van bőven, tüzet lehet gyújtani, ha szükség van rá. A délután is ilyen kellemesen, vidá­man telik. A kockák, babák, mackók és edények különbnél különb játszási lehe­tőségeket nyújtanak. Különösen az au­tók és traktorok kedvenc játékaik a gyermekeknek. Előfordul az is, hogy ezen össze is vesznek. Haragjuk azon­ban nem tartós, de nem is tarthat so­káig. Kacsó elvtársnő mindig igazsá­got teremt, így gondozzák, nevelik ma Körispa­­takon és országunk sok-sok városában és községében a jövő reménységeit, addig, amíg szüleik dolgoznak, építik gyermekeik napfényes jövőjét, a szo­cializmust. lerfomänytink fieiidiardrizottsägAiiieh munhdjöbdl Tartományunk dolgozói cselekvően vesznek részt a békéért folyó harc­ban. Az üzemi, intézményi és körzeti békeharcbizottságok különböző mód­szerekkel népszerűsítik a békéért fo­lyó küzdelem bel- és külföldi esemé­nyeit Mozgósítják a munkásokat, dolgozó parasztokat, értelmiségieket, háziasszonyokat, hogy mindenki a maga vonatán járuljon hozzá­­egy újabb háború kirobbantásának meg­akadályozásához. A Magyar Autonóm Tartomány bé­­keharcbizottságai számos előadást szerveztek a különböző kérdések is­mertetésére, így például csak a Bé­ke Világtanács felhívásával kapcso­latosan 600 előadást tartottak váro­sokon és falvakon. A koreai háború megszüntetéséért 700 tiltakozó gyű­lést szerveztek, ah­ol 120.000-en vet­tek részt. A tartomány dolgozóinak nevében 4000 hozzászóló tiltakozott az agresszió, a vérontás, az ártatlan anyák, gyermekek, öregek legyilko­­lása ellen. A békeharcbizottságok igyekeznek minél változatosabb formában és minél alaposabban népszerűsíteni a nemzetközi eseményeket. Hasznos eszköznek bizonyult a rádiósító köz­pontok kihasználása, amelyet eredmé­nyesen alkalmaztak a régeni IFIL- nél, Marosvásárhelyen a „Bernáth Andor“ cukorgyárban. Csíkszeredában a rádiósítási állomáson keresztül minden héten „béke-órát“ tartanak, amelynek keretében hírt adnak a vi­lág minden táján folyó békeharcról. De nemcsak a „béke-óra“ adásainak keretében foglalkoznak a békeharc kérdésével, hanem minden problémát összekapcsolnak a békeharccal. A rádiósítási állomásnál szervezett ,,béke-óra“ helyességét mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a sok levél, amely ennek nyomán érkezett a bé­­keharcbizottsághoz különböző kérdé­sekkel. A békéért folyó mozgalomban hat­hatós eszközek bizonyult az ember­­től­ emberig, házról-házra végzett felvilágosító munka. Helyesen alkal­mazták ezt a módszert Csíkszentdo­­mokoson, ahol hat csoport rendsze­resen végzett felvilágosító munkát, vagy a Régen-rajoni Marosvécsen, ahol Márton Mihály, a békeharcbizottság elnöke személyesen is részt vesz a felvilágosító munkában és helyesen szervezi meg az.r, összekötve a nem­zetközi és országos események meg­világítását a helyi élettel. A békeharcos irodalom ismertetése lényeges hozzájárulás a tömegek fel­világosításához. Marosvásárhelyen nemrég tartották meg Spanov „Gyúj­togatok“ című nagyszerű művének is­mertetését, amelyen számos dolgozó vett részt. Az olvaskörökben az újságok do­kumentációs anyagán kívül a béke­­harccal kapcsolatos brosúrákat is ismertették. Tartományunkban 150 olvasókört szerveztek. Különösen jól működnek a marosvásárhelyi körzeti békeharcbizottságok olvasókörei. Csik­­rákoson a­z olvasókör megszervezé­sében nagy segítséget adott Antal József, a kultúrotthon igazgatója. „A világ népei a békéért harcol­nak" című kiállítást a tartományban több mint 30.000-en tekintették meg. Ügyesen dolgozott e téren a Maros­­rajoni békeharcbizottság, amely pon­tos terv szerint, idejében küldte a községekbe a kiállítást. Népszerűsí­tette, s mozgósított a látogatására és rövid ismertetéssel tájékoztatta azokat, akik megnézték a kiállítást. A békeharcbizottságok munkájának tökéletesítése szempontjából nagy fontosságuk van a tapasztalatcserék­nek, amelyeket a tartományi és ra­­joni békeharcbizottságok szerveznek, így például Marosvásárhelyen 82 békeharcbizottsági elnök vett részt az egyik tapasztalatcserén. Tartományunk 191 békebrigádja komolyan járul hozzá az üzemek, gyárak tervének teljesítéséhez. Sze­mély Gyula sűtő, békeharcos, 15 ton­na szénmegtakarítást vállalt és 27 tonnát takarított meg. Szép eredmé­nyeket érnek el a marosvásárhelyi „Unitatea“, a gyergyószentmiklósi, a Csíkszeredai és a kézdivásárhelyi termelőszövetkezetek békebrigádjai is, amelyek normájukat átlagosan 20—50 százalékkal teljesítik túl. A békeharcbizottságok lelkesen kapcsolódnak be a Vitágifjúsági és Diák- Béketalálkozó előkészületeinek munkálataiba. Különösen kiemelked­nek ezen a téren az iskolák békeharc­­bizottságai, amelyek az IMSZ alap­szervezetekkel dolgoznak karöltve. A sepsiszentgyörgyi leánylíceum, a kö­zépfokú textil szakiskola békeharcbi­­zottságai ajándéktárgyakat készítenek a Találkozóra. Valamennyi békeharc­bizottság ismerteti a VIT jelentősé­gét a béke megvédésének szempont­jából. A békeharcbizottságok munkája számottevő. A tartományi és rajoni békeharcbizottságoknak, munkájuk tö­kéletesítése érdekében feltétlenül rendszeresíteniök kell a tapaszta­latcseréket, a legjobb munkamódsze­rek népszerűsítésére, új módszerek alkalmazásáért. Nyárádmagyarós tantestülete fordítson több gondot a nevelő Most, amikor a nevelők és a növen­dékek számára minden perc kin­cset ér, amikor az évvégi vizsgákra készülünk, az Erdőszentgyörgy-rajon­­ban lévő Nyárádmagyarós község 7 osztályos iskolájában a tantestület tagjai lelkiismeretlen módon elhanya­golják a tanulók nevelését, az össze­foglaló ismétlések időszakának kihasz­nálását. Bár az iskolában lényegesen nagy a lemaradott tanulók száma, a tantes­tület tagjai, — élen Patek Ede igaz­gatóval, — minden más kérdést a neve­lés megtisztelő feladata fölé helyeznek. Nem foglalkoznak a rájuk bízott nö­vendékek képzettségének emelésével. Az iskolában délelőtt 10—11 órakor még zárva vannak az ajtók. A tanítók csa­ládi alapon kiépített csoportjaiban civakodások, marakodások helyettesí­tik a komoly nevelői munkát. Maguk a növendékek mondják el, hogy nem men­nek korán iskolába, mert 11 óra előtt úgy sincs ott senki a tantestület tag­jai közül. Nézzük meg, honnan ered ez a fe­gyelmezetlenség a tantestület tagjai között amely annyira kihat az egész iskola tevékenységére. A hibák gyöke­rét mindenekelőtt Patek Ede igazgató­­tanítónál kell keresnünk. Patek Ede megfeledkezik arról, hogy most a dol­gozók gyermekei, a szocialista társa­dalom új emberei vannak az ő, és a vezetése alatt álló tanítók kezére bíz­va, akikből öntudatos, fegyelmezett emberek kell váljanak, olyanok, akik szocialista építésünk minden terén megállják a helyüket. Elnézi, hogy a tantestület tagjai között frakciók ala­kuljanak, de nemcsak, hogy elnézi, hanem maga is szívesen részt vesz ezekben az elvtelen csoportosulásokban. Könnyen beleegyezik abba is, hogy a gyűléseket elhalasszák, s taní­tás helyett más „kellemesebb“ dolgok­kal foglalkozzanak. Természetes, hogy az ilyen irányi­ munkára­ tás, az ilyen elvtelen, megalkuvó ma­gatartás kihat a tantestület tagjainak tevékenységére, de még jobban az is­kolai fegyelemre, a tanulók előmene­telére. A harmadik negyedévben a fel­ső ciklusra beiratkozott 84 tanulóból 11 egy-két tantárgyból és 7 tanuló 3 tan­tárgyból elégtelen osztályzatot kapott. Még rosszabb az eredmény az alsó ta­gozatnál, ahol gyenge eredmény és hiányzás miatt 25 tanuló bukott el. De nem jobb az eredmény most sem. Bár Patek Ede igazgató-tanító féltve őrzött kincsként őrzi „a lemaradott tanulók számának nyilvánosságra hozásait, elszomorító valóság, hogy sok gyerek van a lemaradottak sorában. Még el­szomorítóbb azonban az a tény, hogy mindez még most sem nyugtalanítja a nyárádmagyarósi tantestület tagjait. Nem foglalkoznak lelkiismeretesen a lemaradott tanulókkal, s nem fordíta­nak gondot az összefoglaló ismétlések megszervezésére. A szilenciumokat éppen a gyenge ellenőrzés következt­é­­ben nem használják ki eléggé a tanu­lók. Nincs az IMSZ- és pionírszerve­­zet, valamint a szülők között összemű­­ködés, amely pedig az eredmény egyik alapvető feltétele. A még hátralévő időt a rajoni nép­tanács tanügyi osztálya segítségével a nyárádmagyarósi iskolában is hasz­nálják ki alaposan. Bodó Ibolya és Dani­é Veronika IMSZ-tag tanítónők ne engedjék magukat befolyásolni te­vékenységükben, hanem járjanak az élen jó példával, mind a fegyelem, mind a lemaradott tanulókkal való foglalkozás terén. Patek Ede igazga­tó-tanító sürgősen változtasson maga­tartásán és a rajoni pártszervezet poli­tikai irányításával, valamint a rajoni néptanács tanügyi osztályának segít­ségével minden eszközzel küzdjön az eddigi mulasztások helyrehozásáért és az év végi ismétlések időszakának alapos kihasználásáért­­ a vizsgák sikere érdekében.

Next