Vörös Zászló, 1954. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1954-07-01 / 153. szám
. Annak idején, amikor a végrehajtó bizottsági ülésen, majd pedig a népgyűlésen először hallott a burgonya és kukorica négyzetesen fészekbe való ültetéséről, illetve vetéséről, sokat gondolkozott a dolgon. Azt mondják, így sokkal többet terem hektáronként .. . aztán könnyebb a megművelése... a Bukarestben megtartott élenjáró termelők értekezletén ők maguk, az ilyen módszerrel dolgozók tényekkel bizonyították be, milyen előnyös így dolgozni... ők pedig csak tudják, hiszen nem alkalmaznák, ha nem vált volna be... így forogtak fejében a gondolatok. Aztán, amikor alaposan áttanulmányozta a tavaszi munkálatokkal kapcsolatos párt és kormányhatározatot, nem kételkedett többé. Pártunk megmutatja az utat. Ezt kell tenni. Ez biztosítja a több termést. Most pedig minden mezőgazdasági dolgozónak arra kell törekednie, hogy minden terménynél bőséges legyen a betakarítás. Neki is, akinek 5 kiskorú gyermeke van és mindenkinek. Menyhárt Sándor, Székelyvaja pártalapszervezetének titkára nem elégedett meg azzal, hogy ő maga megértette mit kell tennie. Sokat beszélgetett erről több dolgozó társával. Papp Albert kommunista képviselő is azon a véleményen volt, ha a párt azt mondja, hogy ez javukra van, így kell cselekedni. Tóth András és még néhány képviselő társa is így gondolkozott. Munkához láttak. Az alapszervezeti titkár részletesen ismertette az agitátorokkal a tennivalókat. Az agitátorok házcsoportjaik keretében házrólházra, a képviselők pedig választási kerületükben magyarázták meg a dolgozó parasztoknak, hogy miért előnyösebb, ha az új, szovjet módszer szerint, négyzetesen fészkekbe ültetik, illetve vetik a burgonyát és kukoricát. ★ Jólesik körülnézni Székelyvaja határában. Legelső, amit a szem észrevesz, hogy eltérően a más helyeken tapasztalt látványtól a gabonatáblák ..itt nem „virítanak“ sárga színben a gabona között élősködő vadrepce virágjától. Itt-ott az árpatáblák kezdenek ugyan sárgulni, de már a nap éltető sugara pirítja őket aranylóra. Ezeket a gabonatáblákat látva, tisztelettel gondol az ember a dolgozó parasztokra, akik becsületesen elvégezték a gyomirtást. A burgonya és kukoricatáblákat szemlélve, kitűnik, hogy nem volt hiábavaló a pártalapszervezet által irányított agitátorok és a képviselők felvilágosító munkája. Ott, meg amott is négyzetesen fészkekbe vetett kukoricát látni. Öszszesen 62 hektáron — tehát az erre előirányzott összterület 78 százalékán — vetették el ilyen módszerrel a kukoricát Székelyvaja dolgozó parasztjai. Burgonyájukat pedig az egészet így ültették. 25 hektáron nyárit — ezt le is szerződtették a szövetkezettel — 20 hektáron pedig őszit. Mikor a növényápolási munkálatokra került a sor, akkor látták a dolgozó parasztok, hogy annak idején igazuk volt az agitátoroknak és képviselőknek, így nagyszerűen lehet a növények között géppel kapálni. S milyen gyorsan megy. Igen, sok helyen még most kapálnak másodszor, s ők már több mint ötven százalékban elvégezték a harmadik kapálást, így jut idejük arra, hogy a szőlőben is dolgozzanak. A község dolgozó parasztjainak összesen 32 hektár szőlőjük van. Már elvégezték a szőlő kétszeri kapálását és a hónaljazást. Már megkezdhetnék a harmadszori permetezést, ha a szövetkezetben volna kékkő. A napokban jött 70 kilogramm, de mi az a szükséglethez képest? A szövetkezet vezetősége arra hivatkozik, hogy nem kap a Rajoni Szövetkezeti Szövetségtől. Székelyvaja szőlőssel rendelkező egyénileg dolgozó parasztjai felhívják a Marosvásárhely-rajoni Szövetkezeti Szövetség illetékes osztályának figyelmét arra, hogy pártunk és kormányunk a növényápolás és betakarítással kapcsolatos határozata feladatul adja a szövetkezeteknek, miszerint kötelesek ellátni a falvak dolgozóit a szükséges vegyszerekkel, éppen ezért sürgősen intézkedjen, hogy a szükséges kékkő minél előbb eljusson a községbe. ★ Az elmúlt vasárnapok egyikén igen forgalmas volt Székelyvajában a kultúrotthon felé vezető út. A község öregje, fiatalja oda igyekezett. A pionírok, kezükben virágcsokrokkal már ott szorongtak a színpad közelében, ők fogják felköszönteni az élenjárókat. A néptanács végrehajtó bizottsága azon a gyűlésen értékelte ki a dolgozók közötti hazafias verseny eredményeit. Hatalmas taps és gyönyörű virágcsokrok köszöntötték az ötös és hetes számú választási kerület dolgozóit, akik megnyerték a növényápolás minél hamarabbi befejezéséért indított versenyt. A község dolgozóinak szeretete és megbecsülése veszi körül Simon Lajost, Puskás Jánost és sok hozzájuk hasonló dolgozó parasztot, akik a nap minden percét kihasználva azért dolgoznak, hogy minél több termést takaríthassanak be. Milyen kár, hogy az ő nevük és a hozzájuk hasonlóké, nem szerepel a néptanács székháza előtt elhelyezett faliújságon, hogy mindenki, aki arra jár -láthassa: Íme ezek a munka hősei, ezek igazi hazafiakhoz méltóan szeretik a dolgozó nép államát. De tükrözhetné a faliújság azt is, hogy vannak becsületes, a dolgozó népet szerető képviselők a községben, akik nem ismernek fáradtságot, amikor arról van szó, hogy a dolgozóknak meg kell magyarázni pártunk és kormányunk szavát. De én még azt is megírnám a faliújságon, hogy bizony olyan képviselők is vannak, mint Bányai Juliánna és Ráduly Márton, akik még a néptanács ülésszakára sem mennek el, s így nem is tudhatják, hogy mi is a feladatuk. Egészen biztosan tudom, hogy ha a faliújság ilyen segítséget nyújtana az említett elvtársaknak, azok menten ráébrednének, hogy tulajdonképpen mivel is bízta meg őket a dolgozó nép. PÁLL E. SZORGALMAS MUNKÁVAL A TÖBB TERMÉSÉRT 30RISZ POLGVOT: A hangoshíradó-csoport tagjai arra a szép és nehéz feladatra vállalkoztak, hogy lépésről-lépésre megörökítsék a kommunizmus egyik legnagyobb építkezésének a történetét. Hangszalagra vették az építkezés életét és baráti körben leforgatták. Erre az izgalmas bemutatóra meghívták az egyik legfontosabb részleg vezetőjét is. A mindent legyőző kommunista alkotóerőről már sok könyvet írtak. Az egyik népszerű könyv szerzője éppen ezt a híres építészt választotta ki hőséül. A telepen épült új szálló egyik kis szobájában helyezkedünk el. A szoba annyira megtelt, hogy mozdulni sem tudtunk benne. Az építészt — a megkülönböztetett tisztelet jeléül — az egyetlen karosszékbe ültették, a sarokasztal mellé. Aztán a nagyobb hatás kedvéért kikapcsolták a világítást. Megkezdődött az adás. A zsúfolt szoba egyszeriben megtelt az ismerős zajjal, amely már annyira odanőtt valamennyiünk szívéhez. Sohasem gondoltam, volna, hogy egy közönséges hangfelvétel ilyen kifejező képet adhat egy építkezésről. Mindenféle zaj zúgott, hol összeolvadva, hol szétszakadva, hol erősebben, hol halkabban. A gőzzel hajtott cölöpverékos szörnyű csapásokkal verte földbe az acélgerendákat. A fém nyögött, mintha nem akarna engedelmeskedni az ütemes, súlyos ütéseknek. A lépegető exkavátor villanymotorja halkan, de élesen süvöltözött. Éreztük, milyen könnyedén dolgozik ez az óriás; kotróvedreinek lánca tompán megcsörren, a kiemelt föld a magasból a gödörbe zúdul és ez aknarobbanás fojtó dörrenésére emlékezteti a frontharcosokat. A szivó-kotrógépek fogaskerekei egyhangúan csikorognak, kemény vezényszavak hallatszanak, az óriási talajmaró tompán dübörög, a hajómester mérgesen közbeszúr egy-egy csípős megjegyzést; halljuk amint az alámosott hajlatokba a föld sóhajtva leroskad. A hatalmas bal- Élő történelem dózerek motorjai vadul üvöltenek; kései csikorogva vágnak a kemény talajba; a talajnyeső csaknem nyöszörögve vágja-emeli a közetet, a betonfuvarozó gépkocsik izgatottan tülkölnek. A munkairányító hangja azonban uralkodik ezen a zsivajon, túlszárnyaló és visszhangozva cseng a nagy betontömbök között, amikor a rádión rendelkezéseket mond be és ide-oda irányítja az embereket és a gépóriásokat, mintha karmesterként irányítaná ezt az egész hatalmas zenekart. — Milyen nagyszerű dokumentum ez az alkotó, építő ember uralma a bömbölő, üvöltő, kattogó és csikorgó acélóriásokon — kiált fel váratlanul egy kamaszos hang a sötétben. A festő volt, aki az utóbbi hetekben hol itt, hol ott bukkant fel rajztömbjével és festékeivel, ceruzáival. Lepisszegték: — Csend legyen, ne zavarj! Ekkor már az utolsó hét eseményeinek hangfilmje pergeti; amit most hallunk, az csak egyetlen egyszer hangzott el és többé nem ismétlődik meg. Az építkezés vezetőjének nyugodt hangja szólal meg a rádióban: —Elrendelem az alapárok megtisztítását. Megkezdjük a Don vizének beeresztését A futódaru csigahengere megcsörren, a felhúzott zsiliptáblák csikorognak, csobogva tódul a víz a duzzasztó alá, előbb csak óvatosan, mintha kitapogatná az utat, aztán az ár zúgása hirtelen megerősödik és üvöltésbe csap át. De a víz üvöltését is túlharsogják az emberek örömkiáltozásai; az építők kiáltoznak, tapsolnak, elragadtatással füttyentgetnek, így fogadják a hatalmas betonedénybe zúduló első hullámokat. Új kép, a Don keresztzsilipjének elzárása, a legizgalmasabb pillanat következett: a szovjet építők ráparancsolnak a hatalmas folyóra: lépj ki évszázados medredből, fordulj erre, kövesd akaratunkat, tedd azt, amit parancsolunk." Mini pompásan megörökítette, a hangfilm a körzetvezető mérnök lelkes szavalt a nagy szovjet népről és a bolsevik pártról, amikor ebben a történelmi pillanatban az építőkhöz beszélt. Aztán felhangzott a rendelkezés, hogy vágják el a Dont. Halljuk a hatalmas tehergépkocsik végtelen sorának összefolyó dübörgését is, amint kövei megrakodva felhajtanak a pallóhídra, halljuk a lezuhanó kőtömbök robaját, amely batyuzók sortüzére emlékeztet. Élethűen haljuk a elzár dühödt bögését, a hulló kövek újabb meg újabb sortüzét, érezzük az ember ádáz viaskodását élet-halál harcát a tomboló folyóval. De a folyó ereje lankad és aztán csendesedik: halkabban, tompábban zúg, a megszelídült, legyőzött folyó hullámai alig-alig csobbannak. A körzetvezető hangja ismét megszólal, most már fáradtan, de még mindig nyugodtan: — Gratulálok, elvtársak. Erőjej szűése ek folytán harmincöt óra helyett nyolc óra ötven perc alatt zártuk el a Dont. .A szobában illő emberek most már nem tudják türtőztetni magukat. Hiába ígérték meg, hogy csendben maradnak. Tapsvihar zúgott fel, és mindenki kiabálni kezdett: — Éljen, éljen! Micsoda teljesítmény! Ez már igazi történelem. Ez többé nem ismétlődik meg... —■ Ez nem fontos. Meg fog ez még ismétlődni, sőt nagyobb méretekben is. A fontos az, hogy a szovjet emberek még száz év múlva is hallhatják majd azoknak az építkezéseknek a szívdobbanását, amelyek akkor már egész nagyszerűségükben fognak előttünk állni — mondotta valaki. — Nos, mit szól hozzá? Hogyan tetszett — kérdezte az egyik rendező az építésztől. Választ nem kapott. Valaki felgyújtotta a villanyt, a máskor annyira nyugodt férfi felhevülten és megrendülve ült a helyén és az asztalba kapaszkodott. Amikor felgyűlt a mennyezetlámpa, hirtelen félrefordította tekintetét. Hiba volt a lámpát idő előtt felgyújtani! VÖRÖS ZÁSZLÓ Pályaválasztás előtt jöjjetek a székelyudvarhelyi Kertészeti Műszaki Középiskolába Az alig pár évvel ezelőtt létesült iskolánk már negyedik alkalommal bocsátja szárnyra az ifjú kádereket, hogy tudásukkal és munkájukkal hozzájáruljanak mezőgazdaságunk szocialista átalakításához és felvirágoztatásához. Az iskola minden egyes tanulója tisztában van hivatása fontosságával. Útjaink büszkék arra, hogy ők is részesei annak a nagy harcnak, amelyet dolgozó népünk hazánk felvirágoztatásáért vív. Ahol a szocialista mezőgazdaság ifjú káderei nevelkednek „Fokozni kell a munkát, a szocialista mezőgazdaságban szükséges káderek kiképzésére“. (Gh. Gheorgiu-Dej). Ettől a gondolattól áthatva végzik a tanárok ifjaibk szakmai, politikai és kulturális nevelését. Tudatában vannak nevelői feladatuk fontosságának, hogy nagyrészt tőlük függ, hogy milyen káderek kerülnek ki az iskolából. Iskolánkban a tanulmányi színvonal emelése mellett komoly figyelmet szentelnek az iskolai rendszabályzat betartására. E cél elérése érdekében az IMSZ vezetősége, havonként tanulmányi és fegyelmi kiértékelőket szervez, amelyen részt vesz az iskola tanulmányi igazgatója" is. Ezekken a kiértékelőkön az alapszervezet bizottsága beszámoltatja azokat a tanulókat, akik a tanulás és a fegyelem terén az utóbbi időben lemaradtak. Az IMSZ ugyanakkor beszámoltatja azokat a tanulókat is, akik a tanulásban és a fegyelemben kimagasló eredményeket értek el. A felrperált kérdések alapján a bizottság határozati javaslatot terjeszt a tagság elé, amelyet megvitatnak és elfogadás után, mint törvény szerepel iskolánk életében. A tanulás és a fegyelem megjavításának másik módszere az osztályok között szervezett munkaverseny. Havonként az osztálybizottság titkárai, a már előzetesen lefektetett versenypontok alapján beszámolnak az osztályszervezetek tevékenységéről s az élenjáró osztályszervezetet versenyzászlóval jutalmazzák. A fegyelem megjavításának igen hathatós módszerévé vált iskolánkban a bentlakásbizottság működtetése. A bizottságot az ifjak legjobbjaiból alakítják, köztük találjuk az éltanulókat, valamint a nevelőket és bentlakásvezetőt. Ez a bizottság hetenként kiértékeli a munkát, ahol minden osztály tanulási- és hálófelelése beszámol az utolsó hét eredményeiről. Az ifjak politikai nevelésével behatóan foglalkozik alapszervezetünk. A tanulás mellett elsőrendű kérdésnek tekinti az ifjak kommunista nevelését. A politikai nevelés egyik eszközét a kollektív és egyéni újságolvasás képezi, valamint a havonként megtartott politikai tájékoztatási óra. An-nak érdekében, hogy tanulóink naponta értesülhessenek a kül- és belpolitikai eseményekről, az alapszervezet bizottsága különleges gondot fordít az újságelőfizetés megszervezésére. A nevelés másik hathatós módszere a könyvtár felhasználása és annak az ifjak nevelésének szolgálatába való állítása Szabad idejükben ifjaink gyakran látogatják könyvtárunkat és tanulmányozzák a legjobb irodalmi termékeket, politikai, ideológiai , könyveket. Ugyancsak ezt a célt szolgálják a heti osztályú evelői órák, valamint az iskola falsúságjai. Az iskolában behatóan foglalkoznak az ifjak testnevelésével is. Ezen a téren is szép eredménnyel büszkélkedhetünk, mert a középiskolák közötti rajoni atlétikai versenyen tanulóink számos első és második helyezést értek el. Eredményes munkánk annak köszönhető, hogy az iskola igazgató ága és az iskola IMSZ alapszervezete szoros együttműködésben dolgozik. Ezekkel a módszerekkel sikerült az iskola szervezeti munkáját úgy megjavítani, hogy rajoni viszonylatban a középiskolák között az első helyet foglalja el. A gyakorlat teszi ifjainkat szakemberekké Az iskola tervében kétféle gyakorlat van beiktatva: iskolai és termelési gyakorlat. Az iskolai gyakorlat alatt, amelyet tanulóink saját gazdaságunkban végeznek, megtanulnák, hogyan kell dolgozni, egyes munkálatokat elvégezni az agrotechnikai szabályok alapján, lehetőségük nyílik különböző kísérletek végrehajtására, és gyakorlatra tesznek szert a vezetés, a munkabeosztás tekintetében is. A gyakorlati munka alatt a tanulóknak lehetőségük nyílik arra, hogy megismerkedjenek egyes növénynemesítési alapismeretekkel, mint a kiegészítő pótbeporzás, fajtán belüli szabad beporzás, szemzés, oltás, stb. Ezenkívül megismerik az üvegház növényvilágát, valamint a különböző zöldségfélék melegágyban való előnevelését. Az állami gazdaságban végzett gyakorlat alatt az iskola tanulói, mint csoportfelelősök, vagy brigádfelelősök egész sor tapasztalatra tesznek szert. Az iskola padjaiban szerzett elméleti tudás, valamint az iskolai és termelési gyakorlat előkészíti tanulóinkat arra, hogy a termelésbe kikerülve, helyüket becsületesen megállják. Az iskola olyan embereket bocsátott szárnyra, akikre méltán büszkék lehetünk. Ezek közé sorolható: Székely József, aki ma a moszkvai „Timirjazev“ mezőgazdasági főiskola hallgatója, vagy Györffy István, Wagner István, Máthé László, Lőrincz Miklós és sokan mások, akik hazánk különböző főiskoláin folytatják tanulmányaikat kiváló eredménynyel. Végzett növendékeink közül sokat sorolhatnánk fel, akik jó felkészültségükkel eredményes munkát végeznek az állami gazdaságokban, mint Lukács János és mások. Az út, amely felénk vezet . Mint hazánk valamennyi iskolájára, a mi iskolánkra is nagy és megtisztelő feladat hárul a kádernevelés szempontjából. Az iskola növendékeinek egy része a termelésbe kapcsolódik be, mint mezőgazdasági, kertészeti technikus, másik része pedig továbbfolytatja tanulmányait hazánk különböző főiskoláin. Iskolánk, amilyen mértékben neveli ki évente ifjú kádereit, olyan mértékben kell állandóan gondoskodjék új ifjakról, akik az új, fejlődő szocialista mezőgazdaság szakemberei kívánnak lenni. Nem sok idő választ el attól, hogy iskolánk megnyitja kapuit az új felvételizők előtt. A fentiekben ismertettük iskolánk tanulóinak boldog életét, azt a megtisztelő feladatot, amely a jövő agronómusaira hárul. Bizonyára sok azoknak a tanulóknak a száma, akik a hét osztály elvégzése után mezőgazdsági szakemberek szeretnének lenni. Tartományunk és országunk valamennyi 7 osztályos iskolát végzett tanulója gondolkozik pályaválasztásán, s ha a kertészélet megtetszett neki, biztos léptekkel haladhat felénk. Az az út, ami idevezet, az olvasó előtt világossá vált. Cikkünkből megismerhette azt, hogy az a munka, amely iskolánkban folyik, nem a legkönnyebb, de büszke lehet minden ifjú, aki alkotó tevékenységével részt vehet majd a bőséges termésért folytatott harcban. Ifjú elvtársak! Fontos esemény előtt álltok, a pályaválasztás előtt. Tudnotok kell azt, hogy a szocializmus építésének nagyszerű célkitűzései arra köteleznek benneteket, hogy alaposan vizsgáljátok meg a pályaválasztás kérdését, s ezt a közösség iránti felelősségérzet tudatában oldjátok meg. Valamennyi hétosztályos iskola igazgatójára és tanítójára hárul az a feladat, hogy a közösség iránti felelősségérzettel igyekezzen segítséget adni a még ingadozó pályaválasztóknak. Próbálják megszerettetni tanulóikkal a mezőgazdaságot és számolják fel azt a hiányosságukat, amely eddig gyakran volt észlelhető, hogy a közepes, de főleg a gyengébben felkészült tanulókat irányították kertészeti és gazdasági szakiskolákba. Felemelő érzés tölti el valamennyi ifjú szívét, amikor arra gondol, hogy ő is egyik harcosa lehet mezőgazdaságunk szocialista átalakításának, a mezőgazdaságra háruló nagy feladatok megvalósításának. TOKOS JÓZSEF és FLÓRA GÁBOR IV. évf. tanulók