Vörös Zászló, 1954. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1954-10-01 / 230. szám
2 Kína az iparosítás útján A Kínai Népköztársaság megalapításával Kínában új korszak nyílt meg: a szocializmusba való fokozatos átmenet korszaka. A kínai nép a népköztársaság kikiáltása óta eltelt öt év alatt nehéz és hősies harcot vívott s megteremtette az ország tervszerű iparosításának, a szocializmusba való fokozatos átmenetének feltételét. Ennek a feladatnak keresztülvitele igen nagy erőfeszítést követelt a kínai néptől, mivel a régi Kínában a gazdasági élet fejlődésének egyenlőtlen félgyarmati jellege volt. Termelési eszközök gyártásával berendezett üzemek alig voltak. Az össztermelés nagy részét a könnyűipari termékek alkották. A meglévő kevés nehézipari üzem a külföldi monopóltőkések kezében volt, akiknek a nyersanyag kihasználása volt a fő céluk és csak helyenként, főleg a partmenti vidékeken építettek gyárat vagy üzemet. Az ország belsejében ritka kivételnek számított egyegy korszerű vállalat. A népi Kína ipara ma gyökeresen megváltozott. A Kínai Népköztársaság ötéves fennállása óta az ország dolgozói teljesen befejezték a népgazdaság helyreállítását s ezzel megteremtették az iparosítás fejlődéséhez szükséges főtételeket. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának idején az ország ipari termelése alig haladta meg a háború előtti színvonal felét. Most viszont valamennyi fontos iparágban jóval túlszárnyalták a háború előtti legmagasabb színvonalat. Már 1952-ben 70 százalékkal több acélt, 53 százalékkal több cementet gyártottak, mint a háború előtti években. Az ipari össztermelés, mely az újjáépítési időszakban átlag évente 36,9 százalékkal növekedett, 1954 végén 4,2-szerese lesz az 1949 évinek. A kínai ipar ma már olyan termékeket állít elő, amiket a múltban nem gyártottak: gépkocsikat, mozdonyokat, elektromos motorokat, trolibuszokat, műszereket, mező-, gazdasági gépeket, bányafelszerelést stb. Jelenleg Kínában hét nagy korszerű építő és szerszámgépgyártó üzem létezik. Ez év végére a szerszámgépgyártás 8,5- szöröse lesz az 1949 évinek. Fejlődik és erősödik a villamosenergiaipar is. A villamosenergiát előállító ipar fejlődése ebben az évben 2,5-ször fogja felülmúlni az 1949 évi villamosenergia termelést. Az ipar nagyarányú fejlődése tovább folytatódik. Az ötéves terv folyamán 600 nagy ipari vállalatot építenek újjá. Ezek alapját az a 141 vállalat képezi, amelyeket a Szovjetunió segítségével építenek. Ezek között korszerű gépipari kombinátok, nehézgépgyártó üzemek stb., lesznek. A kínai nép a nehézipar fejlesztésére összpontosítja figyelmét, de ezzel párhuzamosan továbbfejleszti a mezőgazdaságát, könnyű- és élelmiszeriparát is. A tudomány és kultúra új hajtásai A győzedelmes népi forradalom felszabadította a kínai nép alkotó erejét és új korszakot nyitott meg a tudomány és kultúra fejlődésében. A Kínai Kommunista Párt és a központi népi kormány útmutatásával, a kínai tudósok és művészek minden erejüket arra összpontosítják, hogy az elmaradott Kínát előrehaladott kultúrájú, erős szocialista ipari állammá alakítsák át. A tudósok, írók és művészek állami támogatása, a kínai Tudományos Akadémia létesítése, fényes bizonyítékai annak, hogy az állam egyik legfontosabb feladatának tekinti a tudomány és kultúra fejlesztését. A kínai tudósok a tudomány minden ágában jelentős sikereket értek el, így például a geológusok igen gazdag szén-, vas- és kőolaj-lelőhelyeket tártak fel. Hua Lo-gen ismert matematikus sikereket ért el az atomfizika terén és jelenleg a vas különböző ötvözeteit tanulmányozza. A kínai vegyészek kidolgozták a penicillin és más gyógyszerek előállítását. Az elemi iskolákban több mint 55 millió gyermek, a középiskolákban ez évben több mint 3 milió 280 ezer iskolás tanul. A meglévő 201 felsőoktatási intézetben 220 ezer főiskolai hallgató végzi tanulmányait. A tudományos munka fejlődése elősegítette az irodalom és kultúra fellendülését is. Az új irodalmat nemcsak új témák, új hősök, hanem új formák, s lényegében új nyelv is jellemzik. Az országban több mint 2400 különböző osztállyal rendelkező kultúrpalotát és kultúrházat építettek, amelyek hozzájárulnak a milliós néptömegek kulturális felemelkedéséhez. A Kínai Népköztársaság kikiáltása óta eltelt 5 év alatt a kínai dolgozó nép lelkes, odaadó munkával helyreállította és hatalmas mértékben fellendítette Kína elmaradt gyarmati és hűbéri mezőgazdaságát. A földreform szétzúzta a hűbériség bilincsét, s a kínai dolgozó parasztok ráléptek a mezőgazdaság szocialista átalakításának útjára. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma igen gyorsan növekszik. Az ország szövetkezeteinek száma a múlt év őszétől az idei tavaszig a valamivel több mint 14 ezerről 95 ezerre gyarapodott. A jövőben az ország északi terülein 1957-ig, (az első ötéves terv utolsó évére), az egész országban pedig a második ötéves terv folyamán, általában befejeződik a mezőgazdasági termelés szövetkezetesítése. A kínai parasztok szabad elhatározás alapján tömörültek a kollektív munkatípusokba, amelyek a jelenben 47 millió 900 ezer gazdaságot foglalnak magukba. Kína népi kormánya nagy segítségben részesíti a dolgozó parasztokat. Az állam évről-évre nagy- és közepes víztárolókat épít, az állami költségvetés kiadási részének 5 százalékáig kiterjedő hitelekkel segíti a mezőgazdaság fejlesztését. Hitelbe, vagy készpénzért műtrágyát, új mezőgazdasági szerszámokat, víztárolók építéséhez szükséges gépeket, növényvédő szereket ad a parasztoknak. Az állam műszaki segítségben is részesíti a parasztokat. Ezt a célt szolgálják a mezőgazdasági gépállomások (1953- ban 11 ilyen állomás működött), az állami gazdaságok és állattenyésztő telepek (tavaly 59 gépesített gazdaság, több mint kétezer nem gépesített gazdaság és 83 állattenyésztő telep működött), az állami kísérleti gazdaságok, az agrotechnikai propagandával foglalkozó állomások (tavaly 3.600 ilyen állomás működött). Az ország további iparosítása és az állami eszközök további felhalmozása lehetővé teszi, hogy évről-évre növeljék ezt a segítséget. • A kínai mezőgazdaságban elért eredmények igazolják, hogy milyen gazdag termést hoz Kína földje, és milyen rohamosan fejlődik mezőgazdasága, akkor, ha annak megmunkálásában és továbbfejlesztésében, egyesül a kínai paraszt munkaszeretete, a hazáját és boldog életét építő ember szeretetével. Ma öt éve, 1949 október 1-én Kína ősi fővárosában, Pekingben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A kínai nép dicső Kommunista Pártja vezetésével, véget vetett történelme hosszú időszakán át szenvedett elnyomásának és rabságának. Döntő győzelmet aratott a burzsoá földesúri, kuomintangista reakció és a külföldi imperializmus egyesült erői felett, s megteremtette a népi demokratikus diktatúrán alapuló Kínai Népköztársaságot. A Kínai Népköztársaság megszilárdításáért vívott harcban, a kínai nép nagyszerű eredményeket ért el. A Szovjetunió testvéri segítségével, gyorsan helyreállította népgazdaságát, amelyet a hosszú háború tönkre tett, s ma már túlszárnyalta ipari és mezőgazdasági termelésének háborúelőtti legmagasabb színvonalát. Az országban új gyárakat építettek, új bányákat tártak fel. A földreform eredményeként a parasztság földhöz jutott s egyszers mindenkorra megszabadult a földesúri elnyomástól. Ugyanakkor a nemzetgazdaságban beálló forradalmi változásokkal párhuzamosan a tudomány, kultúra és népművészet is virágzásnak indult. A kínai mezőgazdaság fejlődése A Kínai Népköztársaság szakmai iskolás tanulói, gyakorlaton az egyik szocialista vállalatban. Kínai pionírok, a szocialista kultúra jövő harcosai, laboratóriumi kiseratek,et végeznek. AGNES SMEDLEY: A k&smí mmeidés (Részlet a szerző hasonló című könyvéből Agnes Smedley az alábbi írás szerzője, az azóta elhunyt amerikai származású írónő az események szemtanúja volt. A kínai nép történetének, sőt az egész világtörténelemnek egyik legnagyszerűbb haditénye, a Hosszú Menetelés. A kínai munkások és parasztok az 1930-as évek elején a kommunisták vezetésével az ország jelentős területeit szabadították fel Csang Kajsek terrorja alól és megteremtették a Kínai Tanácsköztársaságot. Amikor azonban a japán imperializmus Kína elleni támadása egyre veszélyesebb méretet öltött, a Kommunista Párt és a Tanácsköztársaság vezetői, élükön Mao Ce-tunggal elhatározták: a Vörös Hadsereggel áttörik az áruló kuomintang csapatok zárógyűrűjét és észak felé törnek, hogy a hazájuk eltiprására törő japán fasisztákkal vegyék fel a harcot. 1934 nyarán kezdődött meg a 13.000 kilométeres történelmi Hosszú Menetelés. A kínai Vörös Hadsereg erős sodrú folyókon, hegygerinceken, sivatagokon, tizennégy tartomány területén, tömérdek csatát vívva hatolt át, míg 1935 végén elérte a kínai Nagy Falat és Ienanban létrehozta az új Központi Tanácsterületet és onnan harcba szállhatott a japánokkal. Erről a nagyszerű hőstettről írta versében Mao Ce-tung: Szállnak a felhők, s mint a hó, oly hidegek, A vadlúd délre száll, a kedvesebb ívidék, Hogyha a Nagy Falig eljutunk ,nem tehet, Kína, érted való szerelmünk nemelég-Kiangszi déli részén Mao Ce-tung és Csu Te csapatai valóban nehéz harcot vívtak. A militaristák felfegyverzett csapatokat küldtek ellenük és állandóan újabb egységeket vetettek be üldözésükre. A vörös katonák fáradhatatlanul meneteltek Dél-Kiangszi hófedte csúcsain át. Az állandó menetelés mellett naponta legalább 90 fit tettek meg a vidék nehéz terepén, de remélték, hogy sűrűbben lakott területre érnek és ott, a tömegek mozgósításával, segítséget kaphatnak. Kemény, vadhideg volt a hegyekben, a katonák szenvedése éjszakánként szinte elviselhetetlen volt. Az egyik sebesült katona, aki egy póni hátán utazott, nap mint nap aggódva figyelte Mao Ce-tungot. Szegényparaszt volt és valamikor a Csingkangsanon Vang bandájának egyik tagja. Számára Mao Ce-tung, az értelmiségi, szinte emberfeletti lény volt. Egyik nap, mikor Mao a póni közelében menetelt így szólt: „Mao elvtárs, én csak egy ostoba fickó vagyok és nem számít, ha az út mentén meghalok. És mégis lóháton utazom, míg te gyalogolsz. Beteg vagy. Most te ülj a lóra — rád szükségünk van, hogy gondolkozz helyettünk!“ Mao ránézett az emberre. „Nem! Te nem fogsz meghalni az útszélen. Együtt fogunk élni és harcolni , és együtt gondolkodni. Ez tesz bennünket elvtársakká és kommunistákká“. A paraszt tovább is lóháton utazott, de minden pillanatban azon fáradozott, hogy valamit találjon Mao lábára. Száraz füvet gyűjtött, vagy a parasztokkal alkudozott, vagy egy darabka rongyért, szandálért harcolt. Akkor odavitte Maohoz és ragaszkodott hozzá, hogy viselje. A kemény menetelés és nehéz harcok e 30 napja alatt egyetlen szökés, egyetlen árulás sem történt. Az emberek szavai kemények, egyszerűek voltak. Meggyőződésük szilárd, vad gyűlölet lobogott bennük a Kuomintang, a földesurak, meg a militaristák ellen és ez a gyűlölet erősebb volt a halálfélelemnél. Február harmadik hetében a vörös katonák olyan környékre értek, ahol a parasztok és munkások kíváncsian, érdeklődéssel, sokan lelkesedéssel vártak jövetelükre. Itt, egy Tapote nevű helyen,, egy Kuomintang-hadosztály került útjukba. A harcot nem lehetett kikerülni. A vörös csapatok megvívták a tapotei ütközetet, amely még soká élt Dél-Kiangszi népének emlékezetében. Fogytán volt a vörös csapatok lőszere és ezt a fehérek tudták. De a vörös harcosok és parasztok forradalmi jelszavakat kiáltozva támadtak. Mindnyájan harcoltak, a katonák és parancsnokaik, a teherhordók és parasztok, a betegek és sebesültek, mindenki, aki csak egy követ fel tudott emelni. Töltetlen puskával, bunkókkal és a földből kitépett kövekkel harcoltak. Az ütközet egyre tartott. A sötétség kedvezett a vörös harcosoknak, mert az éj leple alatt, forradalmi jelszavakat kiabálva, rajtaütöttek az ellenségen és fegyvert meg golyót zsákmányoltak. |i--).,r M«-Ti ir»-„^rir-wi - <n nun Napfelkeltekor mintegy 800 ellenséges puska, lőszer és ugyanannyi fogoly volt a vörös csapatok birtokában. A vörös csapatok általános támadásra készültek, mikor meglepetésükre és a fehérek megdöbbenésére, az egyik dombon vörös zászlók jelentek meg. Százával bukkantak fel és lobogtak a szélben. Amint közeledtek, úgy tűnt, mintha vörös csapatok menetelnének az ellenség mögött. A vörös század megindította a támadást, az ellenség pedig sietve hátrált. Igyekezett eltávolodni attól a helytől, ahol a zászlók százai lobogtak a napsütésben. A 2. és 4. fehér század megtagadta a visszavonulást és fegyverestől, golyóstól átállt a vörösökhöz. Mire dél lett, a vörös csapatok, foglyaik és a paraszt- és munkástömegek maguk maradtak ,győzelmük színhelyén. Ekkor a zászlók serege is megindult lefelé a dombtetőről, hogy csatlakozzék a győztesekhez. Kiderült, hogy ez nem egy újabb Vörös Hadsereg volt. Asszonyok és gyermekek vitték a zászlókat. Minthogy máskép nem tudtak segíteni a parasztasszonyok, mindenféle rongyból és anyagból száz meg száz vörös zászlót készítettek, vödröket, dézsákat és hosszú deszkákat szedtek össze, hogy azzal lármázzanak. Azután nagy zajt csapva megjelentek a dombtetőn. Ezzel azt a benyomást keltették, hogy újabb vörös sereg készült hátbatámadni az ellenséget. A csel sikerült, a fehér hadosztály megfutamodott. Nagy, de félelmetes győzelem volt. Az ütközet után a hadsereg parancsnokai megszámlálták a harcosokat. A Csingkangsanál, a harcok kezdetén, számuk valamivel több mint 4000 volt. Nananfunál és Namjungnál közel ötszázan csatlakoztak hozzájuk. De most, a 30 napi nehéz menetelés, kemény harcok és a tapotei csata után az eredeti csapatból alig több mint kétezer katona maradt életben. A seregnek több mint a fele pusztult el. Elestek a harcban, belehaltak sebesülésükbe, vagy megfagytak útközben. A sokszáz fehér és vörös harcos temetése a tapotei csata után, nagy tömegtüntetéssé vált. Hosszú tömegsírokat ástak és egymás mellé helyezték a holtakat. Közöttük volt Csu Csang is, Csu Te, a Vörös Hadsereg főparancsnokának a felesége. Ott feküdt a sovány parasztok, a beesett arcú kulik, a lefogyott vasúti munkások, a nyugatról származó magas Imnani bányászok, az alacsony, vékony katonai fegyvergyári munkások, a kantoni és honkongi tengerészek és a Jangce völgyéből való törékenytestű értelmiségiek mellett. Csu Te, Mao Ce-tung és a vezérkar ismét megtekintették a holtakat. Csu megpróbált beszélni, de hang nem jött ki a száján, megrendülten, a szenvedéstől kemény arccal állt felesége holtteste előtt. Akkor lehajolt, felvett egy marék földet és rádobta a holttestre. Azután a mellette fekvő bajtársak holttesteire szórt földet. Az elvonuló sokezernyi ember, sorjában lehajolt és földet szórt a holtakra. Csupasz kézzel töltötték meg a hevenyészett sírt és hányták fel a hosszú, alacsony sírhantot. A sír végén vörös katonák álltak magasra emelt vörös zászlókkal. A Vörös Hadsereg soraiban felhangzott az Internacionalé dallama. Az énekesek a sír körül csoportosultak. Először a holtaknak szólt énekük, de azután az élők, a parasztok és az új vörös csapatok felé fordultak, akik először hallották a világ proletárjainak közös dalát. VÖRÖS ZÁSZLÓ hím. Élje— Tagsággoa Eza gl* & l4iwaS Népköztársaság