Vörös Zászló, 1956. február (5. évfolyam, 26-50. szám)

1956-02-01 / 26. szám

2 ■ Jelölőgyűlések Csík-rajonban Csik-rajon községeiben és falvai­ban esténként bensőséges ünnepségek zajlanak le. A munka befejezése után egy egy választókerület dolgozói össze­ülnek, hogy kijelöljék azt, akit leg­­m­elóbbnak találnak arra, hogy érde­keiket az államhatalom helyi szer­veiben, a néptanácsokban képviselje. Ünnepi hangulatúak ezek a gyű­lések, melyeken a résztvevők, amel­lett hogy kijelölik a Népi Demokrá­cia Frontja képviselőjelöltjét, elbe­szélgetnek az elért eredményekről, a megvalósításokról. Ilyenkor ve­tik számba az eredményeket: az új ku­­túrotthonokat, az iskolákat, sz­loc­t­­honokat, a gazdasági épületeket, a megjavított utakat és hidakat. Felele­venítik azt a munkát, amelyet a dol­gozók a néptanács vezetésével értek el. Hargita községben az egyik je­lölő gyűlést a vasutasok kul urnájé­ban tartották meg. Ide gyűltek össze a vasúti műhelyek munkásai, az uta­zó személyzet, a vasúti tisztviselők. Ide jöttek el a község dolgozói is. Ez volt a legnépesebb jelölő gyűlés. Érthető, mert hiszen ez alkalommal jelölték ki a 44-es számú tartományi választókerület képviselőjelöltjét. A vasúti dolgozók nevében Bereczki Béla fűtőházi munkás Gere Mihályt, az RMP Központi Vezetőcégének ak­tivistáját javasolta tartományi képvi­selőjelöltnek. A javaslatot hosszan­tartó taps követte. A részvevőknek nem kellett bemutatni Gere elvtársat, mert az évek során többször megfor­dult a községben, sokat segített mind a vasúti munkásoknak, mind a köz­ség dolgozóink a legkül­­bözőbb kérdések, feladatok megoldásában. Szilágyi Márton, Becze József és még többen hozzászólásaikban a ja­vaslat helyességére mutattak rá és egyetértettek azzal. A jelenlévők egy­hangúlag elhatározták, hogy a 44-es számú tartományi választókerületbe Gere elvtársat javasolják az NDF­ képviselőjelöltjének. Csiszár Gyula, a község köztiszte­letnek örvendő lakosai közé tartozik Ezt a megbecsülést szo-po­.mas rr­ u­má- , javai érdemelte ki. Bár több mint­­ hat évt­zed szállt el feje felett, még mindig fiatalos hévvel dolgozik, mindenütt ott van, ahol segítség­e, tanácsra van szükség. A község me­zőgazdasági­­ társulá­snak titkára, aj tajor­i néptanács képviselője. Az ő­­ önfeláldozó munkájának is nagy ré­sze van abban, hogy a község egyre jobban fejlődik, szépül. Fáradságot nem kímélve tevékenykedett azért, hogy Csaracsa településen az iskola új otthont kapjon, és hogy­­ község­ben is új iskolát építsenek. Amikor a jelölő­­gyűlésen Kristóf András újból Csiszár­­Gyulát javasolta képvielője­­löltnek a 11. számú injeni választó­­kerületbe, percekig tartó taps jelezte, hogy a javaslat min­dannyiuknál he­lyeslésre talált. Botár Orbán, Juhász Sándor és még többen mások, akii a javaslatot támogatták, azokról a feladatokról beszéltek, amelyek az el­­­­következő években a község dolgozói előtt állanak, és amelyek megvalósí­tásában Csiszár Gyula szervizei, irá­nyító munkája nagy segítséget jelent majd. Csíkszépvizen a dolgozók a 46-os tartományi választókerületbe Páll Imrénél javasolták képviselőjelöltnek. Miért éppen ez? Erre adtak feleletet a gyűlésen Rancz Anna, Medgyes Ferencné, Nagy Anna, Pál­ Károly és még többen mások. Páll Imréné a mezőgazdasági társulás tagja, bátran alkalmazza a fejlett mezőgazdasági módszereket és azok alkalmazására buzdítja többi dolgozótársait is. Mint a nőbizottság tagja felvilágosító, mozgósító munkát végez a nők so­raiban. Szeretet, megbecsülés övezi. Ennek legjobb kifejezője az, hogy most képviselőjelöltnek javasolták. A tedes számú rajoni választási kerületbe a csíkszépvizi dolgozók László Józsefet másodszor javasolták képviselőjelöltnek, úgyszintén másod­szor javasolták képviselőjelöltnek a 20. rajoni választókerületbe Benő Dánielt is. Harmadszor jelölik Erdő Mózes közép­gazdát Felsőrákoson mindenki jómódú, e­n­­gedett embernek tartot­ta. Ő azonban érez­i, hogy gazdaságának vi­rágzása nem kielégítő, hogy látástól vakulásig végzett munkájának sokkal nagyobb kellene legyen az eredménye Évezte, hogy a kemény munka, amelyet egyéni gazdaságában végez, nem bizto­í­t fárad­­ságihoz mért ered­ményt. Új utat keresett, arra vágyott, hogy a földbe fektetett munka valóban meghozza ered­ményét és hogy ne kell­jen állandóan a holnap gondjaival küzdenie. Amikor e­tc‘50 ben a községben először hang­zott el, hogy jó volna kollektív gazdaságot szervezni, amely lehető­vé tenné a gépi erő, a fejlett módszerek alkal­ma­­zását, ő az él­ők kö­zött jelentkezett, majd több társával együtt fá­radságot nem kímélve munkálkodott, hogy mi­­nél több dolgozó pa­rasztot győzzön meg a közös munka előnyeiről. A gazdaság megalaku­lása után pedig jó pél­dával járt elől. Házába beköltözött a főség. Erdő Mózes me­gázta azokat a hatalmas lehe­tőségeket, ame­lek nö­velhetik a gazdaság jö­vedelmét,­­ vább fokoz­hatták a tagok jólétét. Tanácsait, ötleteit a gazdaság minden egyes tagja örömmel fogadta. Erdő Mózesben meglát­­ták a jó szervezőt és vezetőt és ezért a gazdaság elnökévé választották. Nem csa­latkoztak. Rövid idő alatt irányításával a gazdaság olyan konyha­kertészetet létesített, amely évente több száz­­ezer lej hasznot hoz. 1550 ben, az e­ső nép­­tanácsi képviselőválasz­táskor a dolgozók Erdő Mózest javasolták kép­­viselőjelöltnek. Meg is választ­­ták. 1993-ban, amikor újból képviselőt kellett jelölniök a rajo­ni néptanácsba, nem gondolkoztak sokat, er­dő Mózest javasolták. Ez alkalommal sem csalatkoztak Erdő Mó­zes becsülettel eleget tett megbízatásának, hű­en képv­­elte választói érdekeit, hathatós támo­gatást nyújtott a rajoni néptanácsnak az előtte álló feladatok megoldá­sában. Az elmúlt napokban Felsőrákos dolgozói új­ból azért gyűiltek össze, hogy a március 11-i választásokra NDF jelöl­tet javasoljanak a ra­joni r­éntanácsba. Mér­legre téve képviselőjük tevékenységét, úgy dön­töttek, hogy harmadszor is Erdő Mózest javasol­ják képviselőjelöltnek. KUSTÁR LAJOS Zenei életünk hírei Mozart Requiem-jének előadására készül a filharmónia A Bike Világtanács felhívást in­tézett a világ haladó emberiségéhez, hogy 1956-ban, születésének 200. év­fordulója alkalmából emlékezzenek meg a nagy zeneszerző 31, Wolfgang Amadeus Mozartról. Hazánkban egy­mást követik Mozart műveinek bemu­tatói, a velük foglalkozó előadássoro­zatok és megemlékezések. A Magyar Autonóm Tartomány Filharmonikus zenekara is ez év fo­lyamán több alkalommal mutatja be a nagy zeneköltő legkiválóbb alkotá­sait. Az Orvostudományi és Gyógy­szerészeti Felsőoktatási Intézet, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főskola, zeneiskoláink és más kultu­rális intézmények kezdeményezésére egy valóban nagyszabású Mozart ünnepséget a­ekszik előkészíteni, melynek során Mozart egyik legna­gyobb műve, a Requiem kerül bemuta­tásra. A fenti intézmények és a Fil­harmonikus Zenekar énekkara felhív­ja azoknak a zenekedvelőknek a fi­­gyelmét, akik tevékenyen szeretnének b­­ekapcsolódni e szép kezdeményezés megvalósításába, hogy február 2 án, csütörtökön este 8 órakor jelenjenek meg a Kulim palota kistermében tar­tandó énekkari piócán. ★ A Filharmonikus, zenekar február 1-én, szerdán este félkilenc órakor­­ tartja rendes heti hangversenyét a­­ kultúrpalota nagytermében. A szim­­i­fonikus hangversenyt Bács Lajos ve­zényli. Közreműködik Halmos György érdemes művész. Bartók: Román tán­cok, Beethoven: Zongoraverseny, Brahms: III. szimfóni 3 - mű­soron. »«›Vörös UszUmmmm Szervezettebb munkát a terményátvevő központokban Az elmúlt év nehéz feladatok elé állította tartományunk valamennyi terményátvevő központját. Az esős nyár miatt a terményfajták nedves­sége és idegen magvakkal való szeny­­nyezettsége a megszokottnál nagyobb volt. Éppen ezért a gabona jó álla­potban való megőrzése alapos, lel­kiismeretes munkát, állandó gondos­kodást, kezelést igényelt. E munka sikere pedig jórészt az egyes átvevő központok vezetőinek irányításától, ellenőrzésétől függőet, vagyis attól, hogy helyesen vagy gondatlanul szer­vezték meg a munkát. A munkaülésen elhangzott hozzá­szólások világosan bizonyítják ezt az állítást. Zsigfrond Jenő, a szentsi­­moni terményátvevő központ főnöke a munkával zsúfolt időszakokban is sikerrel megoldotta a feladatokat. Hogyan sikerült ez neki? úgy, hogy munkáját a párttagok segítségével, nagy gonddal, lelkesedéssel végezte. Állandóan a munkások között vett, irányított, tanácsot adott. Ugyanak­kor Pásztori Tibor, az Udvarhely-ra­jon­ terményátvevő központ főnöke gyakran felelőtlen magatartást tanú­sított a munkával és munkatársaival szemben, ami károsan befolyásolta a munka­­ általános menetét. Még sú­lyosabb a helyzet a régeni átvevő központban és nem véletlen, hogy éppen itt merült fel a legtöbb hiá­nyosság. Egyes vidéki terményátvevő köz­pontok (a baráti, sepsiszentgyörgyi) jelentéséből megállapítható, hogy sokkal gyakrabban lett volna szük­ség a tartományi központ küldöttei­nek látogatására és segítségére. A marosvásárhelyi terményátvevő köz­pontba ugyanakkor naponta elláto­gattak a tartományi központ küldöt­tei (több esetben 3—4 is — mondja a jelentés). Tehát a terepmunka egyenletes elosztása terén is akad még tennivaló­. A terményátvevő központok műkö­désével kapcsolatban feltétlenül meg kell említenünk az önköltségi ár csök­kentésének kérdését, annál is inkább, mivel a II. pártkongresszus irány­elvei nagy figyelmet fordítanak er­re. Mind a tartományi, mind a vi­déki központoknak nagy feladataik vannak ezen a téren. Nem engedhető meg, hogy egyes központok saját ha­nyagságuk, szervezetlenségük követ­keztében súlyos költségekbe keverjék a vállalatot. Több esetben megtör­tént, hogy egyes terményátvevő köz­pontok nem a megfelelő minőségű gabonát küldték az illetékes gyár­nak vagy üzemnek (sörgyár, malom) és kénytelenek voltak azt visszaszál­lítani. Ez fölösleges fuvarköltséget jelentett. Szervezett munkával feltét­lenül elkerülhető az is, hogy a meg­rendelést — miután a vagonok m­a­­megérkeztek az illető központhoz —, meg kelljen semmisíteni vagy érvény­teleníteni. Az említett és ezekhez hasonló ese­tek elkerülésével jelentős mértékben csökkenne az önköltségi ár. Sokan azonban nem foglalkoznak kellő ko­molysággal ezzel a kérdéssel, ami — többek között — arányos politikai felkészültségre is vall. A termény­átvevő központok munkaülésének ép­pen az az egyik hibája, hogy kevés szó esett a központok dolgozóinak szakmai-politikai neveléséről. A tar-­­ tományi és a vidéki központok párt-­­ alapszervezetei a jövőben fordítsanak­­ sokkal nagyobb gondot erre a kér-­­­désre, mivel a megnövekedett fela-­­­datokat csak politikailag és szakmai­lag képzett, lelkiismeretes munkát végző dolgozókkal lehet valóra vál­tani. Ugyancsak a munka minőségén javít az, ha az élenjáró átvevő köz­pontok főnökei a munkaülésen átad­ják tapasztalataikat, módszereiket a többi átvevő központ dolgozóinak. Tartományunk terményátvevő köz­pontjai a jelentésekből, hozzászólások­ból felszínre került hibák kiküszöbölé­sével, s a szakmai politikai nevelés­sel sokat javíthatnak munkájukon „Mély tiszteletet érzek a román nép iránt...“ — Beszélgetés Illyés Gyulával — A ritkán látott, váratlanul érke­zett kedves vendég mindig nagyobb örömet szerez az embernek, mint az, akire már jóelőre számított, akit várt. A nagyobb öröm, a tartós él­mény titka rendszerint abban rej­lik, hogy a váratlan találkozás pil­lanatában egész sor felejthetetlen élmény emléke válik eleven való­sággá, új élménnyé, hogy, úgy­mondjam, ünnepélyesebbé. Valahogy így jártunk Illyés Gyula kétszeres Kossuth díjas íróvendé­­günkkel is. Váratlanul érkezett hozzánk. Eljött Marosvásárhelyre, hogy a Székely Színházban megte­kintse a Fáklyaláng századik — s ezúttal kétszeresen is ünnepi — előadását. Ismertük őt a népi élet­be gyökerező, forradalmi hangú, az új élet lüktetését kifejező gyönyörű verseitől, ismertük Petőfi­jéből és nem utolsó sorban a Fáklyaláng-ből, melyet eleddig közel félszázezer ember látott hazánkban. Mégis — s éppen e sok-sok felejthetetlen él­ményt nyújtó, maradandó értékű írás révén­ — személyes jelenlété­vel szerzett igazi nagy örömet, él­ményt számunkra. Türelmetlenül vártuk, hogy belépjen a színházba, hogy elmondja véleményét a mi munkánkról, a századik előadásról. A színészeket rémi izgalom fűtötte s ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a szerző előtt kellett vizs­­gázniok. A szerző előtt, aki sok-sok ihletett órán át formálta meg ko­­­­runk Bánk bánjának méltón nevez­hető darabját s egyben a történe­lem nagy-nagy alakjait. Illyés Gyula nem csalódott az előadásban, azazhogy... kellemesen ■r-tódott s nekünk pedig nincs miért szégyenkeznünk: mi is sok örömet szereztünk szivének. . Az előadást követő napon már­­ kissé lecsillapodtak a kedélyek s­­ megnyugodva hallgattuk a kedves­­ vendég szavait, véleményét. — Gyö­nyörű ez a kis város, nem kazama­tában, hanem mindjárt a természet­­­­ben érzi magát az ember, ha kilép­­ az utcára — mindenekelőtt ezt mondta, /'­tán az előadásra tere­­lődött a szó.­­ — Az összehasonlítás mindig­­ egyik vagy másik rovására törté­­­­nik, mégis összehasonlítom a pesti és az itteni előadást őszintén mon­dom, nagyon meglepett, hogy új és­­ bizonyos szempontból jobb, szebb f­­áklyalány­t láttam itt. Meglepett­­ az, hogy nem utánoztátok a pesti­­ előadást, a drámai csúcspontok más­­ és jobb helyre kerültek s Kossuth­­ alakja is sokkal inkább megfelelt az­­ én elképzelésemnek. Kovács György­­ a bensőséges, a lelki, a politikus a Kossuthot alakította mesterien, azt,­­ aki a kossuthi hazaszeretet szén- ■ vedélyességével akarja meggyőzni­­ az árulót a forradalom ügyének ér- ■ dekében. Csodálatosan tudta ábrá­­­zolni a nagy sz­ónok páthoszát. Mintha azt a Kossuthot láttam vol­na, akinek szónoklatát hangszóró nélkül és háromszáz méterről is jól hallották annak idején a czeglédi piacon. Nálunk az ország három legjobb színésze alakította a főszerepeket s én eddig abban a tudatban voltam, hogy darabom sikere elsősorban az­­ ő érdemük. De látom, hogy itt sem maradtak alul s most úgy érzem,­­ hogy a darab sikerében nekem is­­ van egy kis részem. Más, népszer­­­­ű­bb, közvetlenebb Andrási Józsá­­j­­a, és egészen más Szabó Ottó­­ Görgey se, mint nálunk, de mind-­­­egyik nagyszerű. Nagyon hasznos-­­ nak tartanék egy színészcserét,­­ mindkét színház sokat tanulhatna. ’ Mindenesetre az első felvonás szá­­­­momra is tanulság, még nem elég­­ kiforrott, nem elég drámai, még­­ dolgoznom kellene rajta, bár itt­­ drámaibb volt, mint Pesten. Jóleső érzés volt hallani ezeket a­­ közvetlen, elismerő, őszinte baráti­­ szavakat, s különösen jól esett az,­­ amit a beszélgetés vége felé mon­­­­dott Illyés Gyula. Mely tiszteletet érzek a román nép iránt, hogy itt, ebben az országban, ahol valami­kor dühöngött a sovinizmus, nacio­nalizmus, most tisztán, csonkitala­­nul, az álhazafiság és magyarko-­ó­dás leghalványabb jele nélkül játsz-­­ hatják darabomat.­­ Ugyanilyen mély tiszteletet ér­­t­zünk mi iránta s a baráti MNK­­ népe iránt, mely velünk együtt és­­ azonos célokért küzd, s mely éppen­­ úgy szereti a román Eminescut,­­ Balcescut, Mihai Beniucot, mint­­ hazánk dolgozói Petőfit, József At­­­­tilát és Illyés Gyulát.­­ M. J. I ! ! CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 2. A Román Rádió 1. műsora: (1935, 285, 397 m) 5.00: Dalok. — 5.30: Rádióhíradó. — 6.15: A Scinteia ve­zércikkének ismertetése. — 7.44: Reg­geli koncert. — 9.00: Szimfonikus zene. — 10.00: A rádió népi zeneka­ra játszik. — 11.00: Mindenre! min­denkinek. — 12.00: Román könnyű­zene. — 12.40: A Nagy Honvédő Há­ború szovjet dalaiból. — 12.55: Hí­rek. — 13.00: Román népi muzsika. — 14.45: Esztrádzene. — 15.30: Hí­rek. — 15.00: Szovjet hazafias da­lok. — 17.15: Zenés gyermekműsor. — 17.48: Könnyűzene. — 18.15: Népi demokratikus országok népi muzsiká­jából. — 18.35: Orosz nyelvtanfo­lyam II. ciklus. — 19-55: Hírek. — 19.45: Teodor Rogalski — A szerző és a karmester. — 21.52: Könnyű­zene. —■ 22.30: Román ■ népi muzsi­ka. — 23.00: Rádióhíradó és sport­hírek. — 23.15—23.55: Tánczene. — A Román Rádió II. műsora. (261, 351. du. 285, 397 men is) 13.05: Ra­­du Dragán dalaiból. — 13.25: Köny­­nyűzene. — 14.30: A Scinteia anya­gának ismertetése. — 14.10: Az IMSZ énekegyüttesének műsora. — 13.00: Hírek. —• 15.05: Román népi muzsi­ka. —• 15.15: Indiai és spanyol népi muzsika. — 16.45: Krasovickaja szov­jet énekesnő műsora. — 17.30: A szatmári „Glinka” zenekari műsora. — 19.30: Élmunkások kívánságmű­sora. — 20.20: Tánczene. — A baráti országok rádiójának műsorából. Moszkva I. (1271, 1068, 779, 41, 50 m.) 17.25: Cseh­ dalok. — 19.20: I Chopin-nocturnok. — 19.40: Szovjet könnyűzene. — 21.00: Litván dalok. — 21.20: Beethoven: Trio. — 22.05: Miljutyin-hgv. Moszkva II. (1734, 309, 370, 55 m.) 17.20: Operaközvetítés. — 21.00: Esztrád. — 22.00: Kaminszkij: Zong. és zenekari hangverseny. — I., Kossuth-rádió Budapest. (556 m) Az MNK időszámítása szerint. —2­4.30—8.00: Reggeli zenés műsor. — 8.10: Mezei csokor. —­ 9.40: A Med­ve­ utcai fiúiskola vonószenekara ját­szik. — 10.00: Hírek. — 10.40: Ba­­lázsfai Attila zongorázik. — 11.00: Válaszolunk hallgatóinknak. — 11.30: Hősi harcokra emlékezünk. — 12 00: Hírek. — 13.15: A Fővárosi Népi Ze­nekar játszik. — 14.15: A Rádió Gyermekújság műsora a kisiskolá­soknak. — 15.00: Hírek. — 15.10: A két szerető. — 17.00: Az épülő kom­munizmus nagy országában. — 16.30: Szív küldi szívnek szívesen. — 17.00: Hírek. — 17.27: Tánczene. — 18.00: Ifjú figyelő. — 19.00: Mindenki me­gint mást csinál. Esztrádműsor. — 20.20: Operaest. Pergolesi: Az úrhat­nám szolgáló. — 22.00: Hírek. —■ 22.15: Az operaest folytatása. — 23.04: Könnyűzene. — . Petőfi-rádió (344 m) 14.00: Zene­kari hangverseny. — 15.10: Egy fa­lu — egy nóta. — 17.02: Kamara­zene.— 17.57: A szovjet ember alkotó ereje. — 19.00: Szvit Sosztakovics a Berlin eleste című film kísérőzené­jéből. — 19.30: Lányok, asszonyok. — 19.45: Tánczene. — 21.10: Laka­tos Sándor és zenekara játszik. — 21.40: Sporthíradó. — 22.00: Köny­­nyűzenekari muzsika. — ÁLLAM! SZÉKELY SZÍNHÁZ MŰSORA: 1956 február 2. csütörtök este 8 órakor: Mandragora. Sorozatszám::25. Február 3. péntek este 8 órakor: Mandragora. Sorozatszám: 26 -on MAROSVÁSÁRHELY MOZIK MŰSORA: Haladás: Díszelőadás. Vörös Lobogó: Zene és szerelem Új Idők: Rákóczi hadnagya.

Next