Vörös Zászló, 1956. szeptember (5. évfolyam, 207-232. szám)

1956-09-01 / 207. szám

2 A sepsiszentgyörgyi sportpályának még az ősszel el kell készülnie A sportpálya építéséről az aut­óbuszban hallottam. Néhány utas szenvedélyesen vitatkozott arról, hogy milyen nagy jelentőségű ennek a sportlétesítménynek a megvalósít­ása és támogatásától senkinek sem szabad távol maradnia. Azt gondoltam, hogy útitársaim valamelyik sportközösség vezetői és ezért tárgyalnak olyan hévvel a pálya építé­séről. Tévedtem s csak később győződtem meg arról, hogy a pálya építése nem csupán a sportolókat, hanem a város majdnem minden la­kosát érdekli, mindnyájan szívügyüknek tekintik, hogy a sportolók és sportkedvelők minél előbb új otthont kapjanak. Az Állami Székely Színház múlt évi munkájáról, és az új évad­nyitásról MEGVALÓSUL A RÉGI TERV A sepsiszentgyörgyi sportpálya lé­ - tesítésének kérdése nem újkeletű. A gondolat körülbelül tíz évvel ezelőtt­­ vetődött fel először, amikor a város egyre jobban gazdagodó sportéleté­nek már nem felelt meg a régi pálya. Ekkor kiszemelték a megfelelő terü­­­­letet, terveket készítettek, de kivite­lezése valahol elakadt. A sportpálya hiánya pedig egyre jobban éreztette­­ hatását, egy adott pillanatban a to­vábbfejlődés gátjává vált. Sokan szerettek volna sportolni, de nem volt hol. A meglévő pályát a sok­­ használat tönkretette­ és előfordult az is, hogy a pálya rossz állapota miatt a város legjobb labdarúgó csa­patának idegenben, kölcsönkért pá­lyán kellett lejátszania bajnoki mér­kőzéseinek egy részét. Nem túloznak azok, akik a város minőségi sportja visszaesése egyik okának a pálya hiányét tekintik. Az elmúlt évben végre megkezd­ték a régi terv valóra váltását. A vá­ros apraja-nagyja támogatta az épít­kezést, amelyhez a legjelentősebb hozzájárulást a textilgyár nyújtotta. A dolgozók több mint 100 ezer lejt gyűjtöttek össze felajánlásból és kö­rülbelül ugyanekkora értéket képvi­selnek az önkéntesen elvégzett mun­kálatok is. A pálya elkészítéséhez­­ több mint 10 ezer köbméter földet­­ mozgattak meg, közel egy kilométer­­ távolságról vezették be a vizet, a szekerek tízei hordták az alagcsöve­­­­zéshez szükséges követ. A pálya épí­tésének nagy részét az elmúlt évben elvégezték. A futópálya néhány mé­teres szakasz kivételével teljesen el­­­­készült, a labdarúgópályán is elvé­gezték a talajegyenesítési munkálato­kat. Hogy jól dolgoztak ezt bizonyít­­j­­a az is, hogy a legnagyobb felhő-­­ szakadás után is a pálya használat­képes, nem válik méllyé. EL KELL VÉGEZNI A MÉG HÁT­RALÉVŐ munkálatokat is Az elmúlt évi lendület ez év tava­szán valahogy alábbhagyott. Az építkezés irányítása sem történt már olyan szervezetten és a legutóbbi hat hónapban alig végeztek valamit. A labdarúgó pályát még nem gyepesí­tették, nem kezdték meg az ugró- és dobópályák építését, a lelátók elké­szítését. S emiatt sokan kedvüket veszítették. Bizony néhány héttel ezelőtt még joggal lehetett azt gon­­­­dolni, hogy a pályát ebben az év­ben sem fejezik be. Ekkor váratlan segítség érkezett. A felsőbb sporthatóságok értesítették a néptanácsot, hogy 150 ezer lejes hozzájárulással segítik a pálya befeje­zését. Ez a segítség szárnyakat adott. A pálya építése újból előtérbe került, újabb felajánlások születtek és egyre határozottabban hangoztat­ják a város dolgozói: a pályának őszire el kell készülnie. A félbeszakadt munkálatokat újból megkezdték. Már épül a főbejárat, készítik a futópályát körülvevő drót­kerítést. Azonban még vannak olyan tennivalók is, amelyekhez hozzá sem kezdtek. Itt elsősorban a lelátók kér­désének megoldására gondolunk. Két­ségtelen, hogy jelenleg nem lehet fedett betonlelátókat építeni, de a pályáról kihordott földből egyelőre megfelelő földlépcsőket készíthetnek, amelyek jó látási körülményeket biz­tosítanak.­­- A pálya egy részén pa­dokat is lehet elhelyezni. A dolgozók által felajánlott összegből a padok lábát már a tavaly elkészítették. A közel 400 darab lábból ma mindössze 97 darab van meg. A többit a park padokkal való ellátásához hasz­nálták fel. Ez nem volt helyes. A vá­rosi néptanácsnak sürgősen intézked­nie kell, hogy pótolják a hiányzó padlábakat. A labdarúgó pálya gyepesítését sem szabad halogatni. Kisgyörgy Ta­más, a helyiipari vállalat igazgatója elmés szerkezetet készített a gyep­téglák kiásásához. De ideje volna megkezdeni az ugró- és dobópályák építését is. JÓ SZERVEZÉS SZÜKSÉGES A még hátralévő munkálatok nagy részét önkéntes munkával is el le­het végezni. Az építést irányító bizottság az IMSZ, a szakszer­vezetek, a sportközösségek támo­gatásával szervezze meg a dolgozók önkéntes hozzájárulását. Azt hisszük nincsen a városnak olyan sportked­velő lakosa, aki legalább egy délután ne segítene a lelátó, a dobó- és ug­rópályák elkészítésében. A sportpálya építése az egész vá­ros ügye és éppen ezért helyes vol­na, hogyha az építkezést irányító bi­zottság gyűléseken tájékoztatná a dolgozókat a munkák menetéről és a hátralévő feladatokról. Ideje volna már tájékoztatni a dolgozókat az általuk fizetett összegek felhaszná­lásáról is. Az építkezést állandóan napirenden kell tartani és akkor a várt siker nem marad el. A tervnek megfelelően őszire elkészül a pálya és jövő év tavaszától a város sportélete új ott­honában nagy léptekkel haladhat elő­re a fejlődés útján, ahogyan azt a város minden egyes lakosa már rég óhajtja. Már csak néhány hét választ el attól, hogy az Állami Székely Szín­ház ismét megnyissa kapuit és meg­kezdje az 1956/57-es esztendei új színi évadot. Évadnyitás előtt a színház egész munkaközössége számba veszi az elért eredményeket, a művészi mun­kában észlelt hiányosságokat, hogy az elkövetkezendő színi évadban an­nál nagyobb lendülettel induljon meg a munka az előadások művészi színvonalának további emelése, a színház társadalomnevelő, műveltsé­get terjesztő, szórakoztató hivatásá­nak minél nagyobb fokú kiterjesztése érdekében. Ha az Állami Székely Színház múlt évi munkásságát mérlegre tesz­­szük, az első, ami megragadja fi­gyelmünket a bemutatók számának növekedése. Míg az elmúlt színl évadban összesen négy bemutatót tartott a színház, addig az idei évadban a bemutatott darabok száma hatra emelkedett, amihez ha hozzászámít­juk az Állami Filharmónia rendezé­sében a Székely Színház művészei­nek közreműködésével bemutatott Em­ődy Szirmai: Mézeskalács című daljátékát, az idei évadban tartott bemutatók száma csaknem kétszere­sét adja a tavalyi esztendők bemuta­tóinak. Természetesen, a jövőben még fokozottabb mértékben kell arra törekedni, hogy a bemutatók számá­nak további növelésével az elkövet­kezendő esztendőkben elérjük az évi nyolc-tíz bemutatót. A színház múlt­évi műsorán összesen tizenegy darab szerepelt. A hét bemutató között egy hazai román szerző műve­ (Vornic Tiberiu — Postelnicu Ioana: Felszáll a köd), egy szovjet darab (Arbuzov: Második szerelem), egy nyugati klasszikus mű (Machiavelli Mandra­gora), két magyar darab (Bródy Sándor: A tanítónő, Heltai Jenő: A néma levente) és három klasszikus orosz (Csehov) egyfelvonásos szere­pelt. A bemutatókon kívül a színház felújította Gorbatov: Apák ifjúsága, Broniszlav Nusics szerb klasszikus kegyelmes asszony, Kiss László és Kováts Dezső: Vihar a havason és Illyés Gyula: Fáklyaláng című szín­műveket. A bemutatók és a felújítá­sok eredményeképpen a színház mű­sora változatos, színes és érdekes volt. Sajnos a bemutatott darabok kö­zül joggal hiányolhatjuk a hazai magyar darabot. Az Állami Székely Színház e mulasztását már csak ak­kor tudja jóvá tenni, ha még ebben az esztendőben műsorra tűzi egy hazai magyar szerző, új, a mi sajá­tos kérdéseinket tárgyaló színmű­vét. Az elmúlt színi évadban legna­gyobb közönségsikere a MANDRA­GORA, A NÉMA LEVENTE, A TA­NÍTÓNŐ és a MÁSODIK SZERE­­LEM-nek volt. Az első két darabot, nemcsak városunkban, hanem a tarto­mányunk más városaiban, falvaiban, sőt hazánk több nagyvárosában is bemutatták, így a MANDRAGORA 110, A NÉMA LEVENTE pedig 70 alkalommal szerepelt a játékrenden Az elsőt 38.586, a másodikat csak­nem 26.000 néző tekintete meg. Bró­dy Sándornak A TANÍTÓNŐ című színműve, mely művészi szempontbó az évad legjobban sikerült előadásé­nak mondható, s melyet Marosvásár­helyen kívül Bukarestben és Kolozs­váron is nagy sikerrel játszottak összesen 36 alkalommal került szín­­re 20.856 néző előtt. A csak Maros­­vásárhelyen játszott Második szere­lem szintén az évad nagy sikerei közé sorolható, mivel 26 előadáson 12.265 néző tekintette meg a szovjet drámairodalom e jól sikerült alkotá­sát. Sajnos a színmű rendkívül bo­nyolult díszletmegoldásai komoly akadályt jelentenek abban, hogy e mű tartományunk kisebb városainak színpadjain is bemutatásra kerüljön. Az évad folyamán a színház több jubiláris előadást tartott. Kiss Lász­ló és Kováts Dezső: Vihar a hava­son, Illyés Gyula: Fáklyaláng és Machiavelli: Mandragora műveinek századik előadása, Nusics: Kegyelmes asszony és Heltai Jenő A néma le­vente darabjainak ötvenedik előadása mind azt bizonyítják, hogy dolgo­zó népünk szereti a színházat és a magas eszmeiséggel rendelkező, magas művészi színvonalú előadások komoly közönségsikerre számíthatnak. De az elmúlt évadban tovább mé­lyült a színház és a vidéken lakó dolgozók kapcsolata is. A színház igazgatósága szüntelenül arra törek­szik, hogy az Állami Székely Szín­ház ne csak egy város, hanem az egész tartomány színháza legyen, s ezért gyakran szervez vidéki vendég­­szerepléseket, s ha csak egy mód van rá az itt bemutatott darabokat más városokban és falvakon is elő­adja. Az elmúlt időszakban a szín­ház összesen 80 előadást tartott vi­déken. A színházi alkotómunka minél m­a­­gasabb fokú megszervezésével ebben az esztendőben először sikerült elér­ni azt, hogy a színház több alkalom­mal, egy este két helyen is (Maros­­vásárhelyen és vidéken is) tarthatott előadásokat, valamint azt, hogy dol­gozóink nyári szórakoztatásának is eleget tegyen. Ennek eredménye­képpen, a közönség egyre növekvő művelődési igényeinek kielégítése érdekében az Állami Székely Színház, az 1955/56-os évadban összesen 302 előadást tartott csaknem 130.000 né­ző előtt, ami az ezelőtti évekhez vi­szonyítva szintén szép eredményt jelent. Érthető tehát, hogy a közönség jogos várakozással tekint az elkövet­kezendő színházi évad elé. A szín­ház igazgatósága mindent elkövet, hogy a következő hónapokban új, érdekes, színvonalas bemutatókat tarthasson. Az új évad előrelátható­lag szeptember közepén kezdődik. Az ünnepélyes évadnyitó előadás mű­során a Béke Világtanács által ünne­pelt száz évvel ezelőtt született nagy angol szerző G. B. Shaw. War­­renné mestersége színműve szerepel, mely már az elmúlt évadban elké­szült és csak bemutatóra vár. A tervek szerint ezután előreláthatólag Vörösmarty Mihály, klasszikus ma­gyar költőnk csodálatos szépségű mesejátéka a CSONGOR és TÜNDE kerül bemutatásra, melyet majd va­lószínű egy hazai szerzőnk új műve követ. Az elkövetkezendő évad mű­sorterve még nem végleges, mivel a többi hazai magyar színházzal is össze kell egyeztetni, de e három darab biztosan szerepel a jövő évi műsortervben. Az elért eredmények arra kötele­zik a színház egész munkaközössé­gét, hogy a jövőben még fokozot­tabb igyekezettel dolgozzék, s jobb­nál jobb előadásokkal szerezzen ma­radandó művészi élményt a nézők tízezreiben. GÁBOR DIÁK — Színes magyar film — Huszka Jenő Im­már klasszikussá vált Gül Baba cí­mű operettjét majd­nem mindenhol is­merik és szeretik. Szettében hosszá­ban, városon és fa­lun egyaránt ének­lik dalait, a Daru madár­t és Az utolsó kívánságom­at. Nem ismeretlen és nem is népsze­rűtlen tehát a film­vásznon kissé meg­változtatott form­á­­ban jelentkező Gá­bor diák és a szép­séges Leila, e klasszikus operett főhőseinek történe­te sem, amelyet Babay József szö­vegkönyve alapján Kalmár László Kossuth díjas ren­dező ültetett át filmre. A Gábor diák című új ma­gyar színes filmet nagy sikerrel vetí­­tik Marosvásárhe­lyen a Vörös Lo­bogó filmszínház­ban. U H flö­r* _______ VÖRÖS ZÁSZLÓ SPORT Marosvásárhely vasárnapi műsora Vasárnap mindössze három labda­rúgó mérkőzés szórakoztatja Maros­­vásárhely sportkedvelő közönségét. A legnagyobb érdeklődés természete­sen a Recolta és a lupényi Minerul B osztályos mérkőzés felé irá­nyul, mely a vásárhelyi csapatra nézve igen fontos az első hely megtartása érdekében. Előmérkőzésként a tarto­mányi labdarúgó bajnokság első két helyezettje találkozik. Habár a vásár­helyiek több pontos előnnyel állnak jelenleg a táblázat élén, mégis mö­göttük szorosan sorakozik fel az ud­varhelyi testvércsapat. Ezen a mérkő­zésen szeretnének az udvarhelyiek tö­rölni a vásárhelyiek több pontos elő­nyéből. Nagy feladat előtt állnak a marosvásárhelyi Voinja játékosai A részletes műsor: Recolta pálya: 13 óra, Medgyesi Flacara (B) — Marosvásárhelyi Re­colta (Ifjúsági bajnokság,­ 15 óra: Udvarhelyi Voinja Ma­rosvásárhelyi Voinja (Tartományi lab­darúgó bajnokság). 17 óra: Lupényi Minerul (B) — Ma­rosvásárhelyi Recolta (B oszt. bajn.) Jó volna Sürgősen el kell utazni valahová, vagy tegyük fel a rosszabbik esetet, beteget kell gyorsan orvoshoz szál­lítani. — Ez nem nehéz — gondol­ják sokan, hiszen Marosvásárhe­lyen az állami taxik, a Pobjedák pillanatok alatt elvisznek a város legtávolibb részébe is. Ez igaz, de tegyük fel az utas kint lakik a Le­nin utca végén vagy épenséggel a Szabadi úton és a lakásáról akar az állomásra menni. Hogyan juthat ilyen esetben taxihoz? Sehogy. Egyetlen megoldás a gyaloglás vagy a véletlenül elfogott konflis. Jó volna, ha a Közüzemek, amely az állami autókat kezeli telefonállomást létesítene a gépko­csi-standon és így lehetővé tenné a gépkocsik házhoz rendelését is. ★ Csíkszeredában általában sok utas száll fel a vonatokra. Mivel a város­ban nincsen menetjegyiroda, a je­gyet mindannyian az állomás pénz­táránál vásárolják. Az előrelátók jóval az indulás előtt az állomásra sietnek, sajnos fölöslegesen. A pénz­tárt legtöbb esetben csak a vonat indulása előtt 15—20 perccel nyit­ják ki. Ha szerencséd van akkor jegyhez jutsz és elutazhatsz, ha nincs, akkor többtized magaddal szomorúan nézed a vonat távozását. Ez az állapot már évek óta tart. Jó volna, ha a vasúti igazga­tóság kötelezné a Csíkszeredai ál­lomás alkalmazottait, hogy a je­gyek árusítását a vonat indulása előtt legalább egy órával kezdjék meg. ★ A legfőbb marosvásárhelyi élel­miszerüzletben az a szokás, hogy az egyik alkalmazott blokkol, a má­sik pedig kiszolgál. Mivel a blokko­lás lényegesen gyorsabban megy, mint az egy blokkra felírt 5—6, sok esetben szeletelést, mérést, csoma­golást igénylő áru kiszolgálása, így a kiszolgáló pult előtt mindig nagy a torlódás. Jó is ilyenkor az isme­retség, mert máskülönben későre jut az ember az áruhoz. Jó volna, ha az élelmiszer üz­letek igazgatósága intézkednék, hogy ott, ahol az egyik alkalma­zott blokkol, legalább ketten szol­gáljanak ki, főleg a főtéri üzletek­ben. * A nyári kánikulában jól esik egy pohár jégbehűtött ásványvíz. Igen ám, de Marosvásárhelyen az Ás­ványvízárusító üzletben legtöbb eset­ben csak „sósvizeket“ árusítanak. Ez esetben nincs más megoldás, mint a Vörös Lobogó mozi előtt lévő mozgó árustól venni szörpöt vagy szódavizet. Ezt pedig nem minden­ki szereti. Jó volna, ha az Ásványvízáru­­sító üzletben mindig elegendő mennyiségű és választékú borvi­­zet találhatnánk, hiszen elsősor­ban ez az üzlet célja és nem az édességárusítás, mint jelenleg. Vagy talán hazánkban nincsen elég borvíz? * Nem irigylésre méltó az, aki arra kényszerül, hogy Sepsiszentgyör­­gyön a vendéglőben étkezzék. Az első bosszúság az étlapkéréskor kezdődik. A vendéglőben nincsen ét­lap, vagy ha van is üres formaság, mert a rajta szereplő ételeket nem szolgálják fel. Arra a kérdésre, hogy mit ebédelhetsz, a pincér rö­viden válaszolja: húslevest és va­das bélszínt. Megrendeled az ételt. Igen ám, de a vadas helyett sültet hoznak. Ha netalán nem szereted, akkor éhesen maradsz. Jó volna, ha a sepsiszentgyör­gyi vendéglő vezetősége változa­tos, legalább 5—6 féle ételekről gondoskodna. Ha ez nem lehetsé­ges, szüntesse be az étlap szerinti kiszolgálást és árusítson csupán menüt, így legalább a vendégek nem kifogásolhatják a választékot. Levelezőnk tudósítása Tamás Constantin arról tudósítja szerkesztőségünket, hogy a felsőidecsi kollektív gazdaság Régen vajon egyik legszebben fejlődő gazdasága. A kol­lektivisták mindannyian szorgalmasan dolgoznak és idejében tesznek eleget feladataiknak. Lelkiismeretes munkájuk meghozta gyümölcsét. A gazdaság ez évi pénzjövedelme július 31-ig több mint 282.909 lejt tesz ki, így a kol­lektív gazdaság vezetősége vajon­ vi­szonylatban is elsőnek osztott ki 14.470 munkanapegységre 115.791 lej előle­get, vagyis 8 lejt egy munkanapra. Mindez arra ösztönzi a gazdaság tag­jait, hogy továbbfejlesszék a baromfi­­tenyésztést, mert ez gazdaságuk leg­jobb pénzjövedelmi forrása. A kollektív gazdaság pénzbeli jöve­delme ugyanakkor lehetővé tette, hogy a kollektivisták nem is olyan rég egy 60 állatot befogadó istálló és egy betonból készült trágyatelep építését kezdték meg. Az új istállót még az ősz folyamán átadják rendel­tetésének.

Next