Vörös Zászló, 1957. október (6. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-02 / 230. szám
A Un „Apa vagy te Vagyim Mirszkij? ! *— kérdezik az újságok vastagbetűs ” címei. S ezt kérdezi Mirszkijtől felesége, akit tizennégy éve elhagyott, ezt kérdezi a törvényszéki bíró, ezt kérdezi a közvélemény. Nevezheti-e magát apának, az, aki kisgyermekét, s feleségét felelőtlenül elhagyta, nem ; törődve azzal, hogyan boldogulnak majd az életben. S van-e joga hoszszú évek után, mikor a gyermeket az asszony egy más férfi segítségé- vel felnevelte, van-e joga részt kérni a gyermek szeretetéből, van-e joga arra hivatkozni, hogy ő a gyermek apja és elszakítani a gyermeket attól a családtól, amelyben szerető gonddal, féltéssel felnevelték, ahol nem érezte az apa hiányát? Ezt a bonyolult problémát tárgyalja a film. Nikoláj Taube újságíró az életből leste el ezt a témát és sikeresen írt belőle forgatókönyvet. Tengerparti város egyik utcája elevenedik meg előttünk. Mennyi mindent tudnának az utca lényei, a szobák ablakain át kiszűrődő fények mesélni... Nézzünk hát be az egyik ablakon. Kocsán törvényszéki biró él itt családjával. Szvetlána kislányuk még nem jött haza s most beszélik meg, mit vásároltak meglepetésül születésnapjára ... Ezen az estén egy idegen érkezett a városba. Nagyon rég nem járt itt: Mirszkij rendező, aki a város színházának művészeti igazgatója lesz. S ez a Mirszkij nem minden ok nélkül jött éppen ebbe a városba. A balettiskolások között ráismer már felnőtt lányára, Szvetlánára, akit 14 évvel ezelőtt hagyott el anyjával együtt. Elhatározza, hogy sivár, magányos életét lánya visszaszerzésével teszi boldoggá. Felkeresi volt felesége családját, aki miután Mirszkij elhagyta, férjhez ment Kocsán törvényszéki bíróhoz, akivel együtt harcolt az élet gondjainak leküzdésén s aki mellett valóban megtalálta a boldogságot és nyugalmat. Ezt a megszokott nyugalmat most feszültség, izgalom váltja fel: amint Mirszkij belép Kocsán lakásába az asszony rögtön kitalálja, hogy mi vezette ide a felelőtlen férjet, de hallani sem akar arról, hogy sétányukat odaadja. Mirszkij minden úton-módon megpróbál Szvetlána bizalmába férkőzni mivel jól tudja, hogy törvény szerint a gyermek nem őt illeti s csak Szvetlána szivét megnyerve érheti el célját. A fiatal, tapasztalatlan gyermeket nem nehéz a maga oldalára hódítani: mint művészeti igazgató Szvetlánának állandóan főszerepeket juttat, bár vannak nála tehetségesebbek is. Mirszkij fölkelti a kislány hiúságát, becsvágyát, nagy karrier, sikeres pályafutás lehetőségével kecsegteti s amellett mindenképpen rokonszenvesnek, kedvesnek igyekszik előtte feltűnni. • A kislány még mindig nem sejt semmit a szülei között folyó küzdelemről, míg egyszer Mirs-Kij egy tizennégy évvel ezelőtt készített családi képet felejt szándékosan az asztalon s arról Szvetlána rájön a valóságra. Első felindulásában kétségbeesetten támad nevelőapjára, azzal vádolja, hogy az becsapta őt, eltitkolta előle a valóságot. Az ügy lassan a nyilvánosság elé kerül: pártgyűléseken, sajtóban foglalkoznak vele s végül az utolsó fórumhoz, a bírósághoz is eljut. Szvetlánának kell kimondania a döntő szót s a gyereklány élete eddig legnehezebb pillanatait éli át: választani anyja és nevelőapja, családja vagy apja között. Hiszen ő sajnálja és szereti mindeneket... Mirszkijhez költözik. Anyja, nevelőapja és kisöccse kimondhatatlanul szenvednek. S ő sem tudja apjának nevezni azt a férfit, aki csak most bukkant fel az ismerősei között... Hiszen minden egyes gyermekkori emlék nevelőapja alakját juttatja eszébe! Szvetlána dönt: visszatér anyjához s nevelőapjához, aki akkor sem szeretné jobban, ha saját lánya lenne. Erről szól Nikoláj Taube szövegkönyve, amely nagyon megtetszett V. Zsitinnek, az odesszai filmstúdió fiatal rendezőjének. Az életből merített téma valószerűségével, mély realitásával arra ösztönözte Zsilint, hogy megkísérelje filmre vernni. Azonban nehéz volt olyan fiatal színésznőt találnia aki balettezik is vagy olyan balettáncosnőt, aki jól játszik. Végülis a moszkvai Nagyszínház bale tikárában fedezték fel Vika Radunszkaját, aki nemcsak jól táncos, hanem a film szövegkönyve főszerepének eljátszására is alkalmasnak bizonyult. A film mindegyik szereplője tökéletesen alakít. A nézőnek az az érzése, hogy ■ maga az élet pereg szeme előtt. S mert nemcsak Szvetlána esete az egyetlen, akinek nevelője és igazi szülei között kell választania, a film nem egy néző lelkében érint érzéki kény húrokat. Válaszúton — Szovjet film — Századgyűlés volt. A katonák mozdulatlanul ültek helyükön, úgy látszott az eWorld — az IMSZ titkár — szavai mélyen elgondolkoztatták őket. — Egy másodpercnyi csendben valahol hátul, a sorok közt megreccsent egy pad kiszáradt deszkája. Vajon megértették e, amit az IMSZ-titkár mondott! — suhant át a parancsnok agyán. Az arcokról nem lehetett leolvasni a választ. Az IMSZ-titkár folytatta: A tekintetek a beszélőre szegződtek. — Ez a puska kívülről nézve ugyanolyan, mint a többi. Puska. De közelebbről meglátjuk a különbséget. Rozsdás a csövei A rozsda legalább kétnapos. Halk moraj volt a válasz. Senki sem tudta, kié a fegyver. A számát nem látják, az IMSZ-titkár pedig nem említette a tulajdonos nevét. A katonák többsége nyugodtan tilta már, aki biztos volt a dolgában, hogy az ő fegyvere nem lehet rozsdás. Egyik, másik oldalt tekintgetett: kié lehet a fegyver? Ki miatt hívták össze a századgyűlést. — Ennek a puskának története van — folytatta az IMSZ-titkár. Elmondom, tanuljon belőle mindenki. Egy évvel ezelőtt a mi századunknál teljesített szolgálatot Mihály Albert szakaszvezető. Az övé volt a puska, elválaszthatatlanul. Együtt voltak jóban, rosszban. Egy alkalommal gyakori laton volt a század. A hegyekben jártak, úttalan utakon. Mihály elvtárs azt a feladatot kapta, hogy a legrövidebb idő alatt keresse meg azt a helyet, ahol elszakadt a távbeszélő vezeték, kösse össze és vonuljon be. Mihály elvtárs sötétben, zuhogó esőben indult el. Közel járt már céljához, amikor meredek, sziklás hegyoldalon kellett leereszkednie. Hirtelen vakító villámcsapás, világította meg a környéket. Utána koromsötét lett. Mihály szakaszvezető megbotlott, elesett. . . Végighempergett a meredek hegyoldalon. Lábáit kificamította, kétszáz métert tett meg kúszva. Összekötötte a vezetéket és csak azután jelentette, hogy nem tud bevonulni. Amikor gépkocsival érte mentek, ott ült a vezeték mellett. Sátorsávját magára terítette és az esőtől védve, puskáját tisztította a sártól, ami esés közben rátapadt. . . Az IMSZ-titkár elhallgatott. A parancsnok újra az arcokat figyelte. Különösen Sandura volt kiváncsi, aki ott ült a hátsó sorokban. Arca krétafehér. Nem mert felnézni. Olyan volt így, magábaroskadtan, mint, akit szörnyű csapás ért. És a többiek! A tekintetek árulkodtak. .. fátyolos szemekből szinte kiolvasható volt a kérdés: kié a puska? A parancsnok nem szólt, nem mondta meg, hogy kié. Így tervezte el a dolgot már a délelőtt. S Sandu sem tudja — legfeljebb csak sejti —, hogy az ő puskájáról van szó. A parancsnok úgy gondolta, hogy magától jöjjön rá és jelentkezzék, ne felejtse el soha ezt a napot, a századgyűlést. Az IMSZ-titkár tovább beszélt, a parancsnok pedig Sandut figyelte. Szerette ezt a csendes, halkszavú katonát. Ez késztette arra, hogy összehívja a századgyűlést és „ügyet" csináljon az esetből. Bízott a fiú őszinteségében, becsületességében. Ismeri jól, tudja, honnét jött és mi lett belőle. Sandu árván nőtt fel, idegen tenyéren. Baja, bánata tengernyi volt, öröme kevés. Tízéves korában elvesztette szüleit. Nehéz évek következtek ezután: faluról, falura járt, szolgált, cselédeskedett. Annyi volt a gazdája, mint az aprópénznek. Az évek múlásával azután megtalálta a helyét. Gépállomásra került. Traktoros lett. Motorkerékpárt is vásárolt és új, szép ruhában járt. Megtalálta a szép, boldog étetet. ... Az IMSZ-titkár befejezte mondanivalóját. A katonák hallgattak. Sandu nem mozdult, ült leszegett fejjel. Széles vállai néha megrándultak, ritkán és mélyeket lélegzett. Merev mozdulatlansága már feltűnő volt. Szomszédja oldalba is lökte, mert azt hitte, alszik. Sandu felemelte fejét. Ijesztően sápadt volt. A parancsnok felállt. — Elvtársak! Érces, kemény volt a hangja. Az IMSZ-titkárhoz fordult és elkérte tőle a puskát. — Ezt a fegyvert a mai ellenőrzésen rozsdásan találtam. Gazdája a tegnapi gyakorlat után nem tisztította ki. Kívülről letörölgette, de becslbről csak felületesen olajozta be. Fegyelmezetlenül, hanyagul viselkedett, nem ápolta a fegyverét. Ezért felelősségre vonom... Néma csend fogadta a parancsnok szavait. Sandu szemében különös fény csillant. Arcán halvány pír jelent meg. Szája megmozdult, szólni akart. Aztán hirtelen felállt és elindult. Egyenesen a parancsnok elé lépett. Mindenki feszülten figyelt. Mi lesz most? — Főhadnagy elvtárs, jelentem, a fegyver az enyém... Halk moraj futott végig a sorokon. A parancsnok nem szólt, csak bólintott. Keze önkénytelenül megmozdult mintha vissza akarta volna adni a puskát. De nem tette. Hangja szigorú volt, amikor megszólalt. Most nem az öné, Sandu elvtárs. Csak akkor vallhatja igazán magáénak, ha becsülettel gondját viseli. Nem gondozta, nem ápolta úgy, ahogy azt kötelessége lett volna. Ezért vonom felelősségre. Ha letelt a fenyítési ideje, visszakapja a puskát Addig a legkiválóbb katonák gondozzák, mert ez a fegyver szeretetet, megbecsülést érdemel. Ezt soha ne felejtse el.... Este volt. Csendes, holdvilágos nyári este. Gyűlés után mindenki pihenőre tért. Csak egy katona nem tudott nyugodtan aludni: Sandu Traian közkatona. Minduntalan felriadt, különös dolgokat álmodott és mindig a puskáról Fogta, szorította, ahogy csal bírta. Közben egyre azt hajtogatta: nem adom. Az ügyeletes belépett a hálóterembe. Vigyázva, nehogy zajt keltsen, betakari a nyugtalanul alvó katonát. BALAZS VILMOS . I i*:'. 1 1 Híradás Szovátáról Rég nem jártam Szovátán s amikor a napokban arra vezetett utam, mindjárt szemembe tűnt: megszépült a város arculata. A szovátaiak büszkék arra, hogy végre megoldották a villamosítás kérdését. Ugyanis eddig a helyi áramforrások táplálták a villanykörtéket és sok volt az üzemzavar. Most a Vörös Csillag hőerőmű szolgáltatja az áramot. Meglepő a néhány év alatt végzett nagyarányú parkosítás is. Amikor a néptanács elnökével, Fülöp Józseffel és a helyi gazdálkodási ügyosztály vezetőjével Fogarasi Sándorral elbeszélgettem, megtudtam, hogy ebben az esztendőben 3500 folyóméter hengerelt utat építettek s ezzel párhuzamosan kiástak egy 6200 m. hosszúságú sáncot. Ezenkívül 6500 négyzetméter utat kockaköveztek és 3114 négyzetméter gyalogjárót aszfaltoztak. A tervbevett évi közmunkának eddig 81 százalékát végezték el. Építettek egy 350 férőhelyes előadótermet újjáépítették a kantinokat és 14 villát. A marosvásárhelyi Bernáth Andor cukorgyár dolgozói részére most építenek egy 137 szobás villát. Ugyancsak most épül a 350 férőhelyes filmszínház is, melyet december 30-án szeretnének átadni a dolgozóknak. Tervbe vették egy gát önkéntes munkával való felépítését. Az 1958/ 59-es iskolai év kezdetéig a jelenlegi 4 osztályos iskolát ki szeretnék bővíteni 11 osztályos iskolává. Szovátán is nagy méreteket öltött a lakásépítés. Az erdőkitermelési vállalat (IFET) két blokkot emelt, ezenkívül 1956 és 1957-ben 112 család épített házat. Ottlétem alatt azonban hibákat is tapasztaltam. Véleményem szerint a tűzoltólaktanya és a néptanács közötti útszakaszt is meg kellett volna javítani, mert mivel a város közepén van rontja az összhatást. Ugyancsak jobb karban kellene tartani a jelszavas táblákat. Rendbe kellene hozni a faliújságokat, melyeken csak ünnepek alkalmával jelennek meg cikkek. Ezenkívül jó lenne, ha nemcsak a telepen, de a városban is rendszeresen vetítenének filneket. H. J. Ahogy a közvagyonnal nem szabad bánni A történet színhelye Bárdos falu, szenvedő szereplője egy keremorzsoló gép, amely egyes bordosi lakók szerint már három éve, hogy az ég alatt hever. Jakab bácsi udvarán. Ne higyje senki, hogy Bárdoson nincs csűr vagy más alkalmatosság, ahová behuzathatnák a gépet. Van hely a néptanács székházának udvarában is csak éppen idő nem jutott arra, hogy a gépet odaszállítsák. (Vagy jutna idő, csak a lelkiismeret hiányzik?) Szóval szegény heremorzsoló még ma is ott szomorkodik az ég alatt, ha eső van, ázik, ha napos az ég, párolog, párologtatja a beszívott víz egy részét és észrevétlenül korhad a felső része. Olyannyira a pusztulás szélén áll, hogy már használhatatlan. Persze, mostanig senkinek sem jutott eszébe, hogy csűrbe vigyék, most is csak azért került szóba, mert időközben elérkezett a herccséplés pillanata. Morzsolni kéne, de mivel? — Ott van a heremorzsoló Jakab bácsi udvarán — ajánlotta egy „szemfüles" ember, de a néptanács vezetői lemorrogták Ugyan, semmire se jó már. Így aztán a tanács elhatározta, hogy más gépet hozat. S csodálatos, hogy most sem jutott eszükbe, hogy a meglévőt megjavíttassák, vagy legalább fedél alá vontassák. Ezt nevezi a bordosi néptanács a közvagyon megbecsülésének. Már azon sem csodálkoznék, ha dicséretet várnának felelőtlenségükért. DIMÉNY ÁRPÁD levelező T* AZ ELMÚLT napokban ünnepelte Temesvár tartomány Chizätäu községe énekkara fenállásának 100 évfordulóját. Ebből az alkalomból a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége a Munkaérdemrend II. fokozatával tüntette ki Chizätäu kórusát. DR. JELENIK bécsi sebész az orvosok szövetségének ülésén részletesen ismertette új kezelési módszerét, melynek segítségével 24 óra alatt teljesen meggyógyítja az angina pectorisban szenvedő betegeket. A GYŐR (MNK) Pamuttextil- és Mírbőrgyárban nemrég fejeződtek be a kísérletek a legújabb műbőranyaggal. Az új műbőranyag lényegesen könnyebb a réginél és eddig 12 pasztellszínben állították elő. A VALEA CASELOR kőolajtelep dolgozói, a termelési ág Vörös Zászlajának birtokosai, eddig 12 kőolajkutat fúrtak terven felül s az év kezdete óta 4 millió 800 ezer lejt takarítottak meg. A MŰSZAKI tudományok fejlődése olyan kábelhíd megépítését teszi lehetővé, amelynek legnagyobb nyításával 1500 métert lehet áthidalni. A hídépítésnek ezt a fejlődését először a Messinai-szorosban, az Appenini félsziget és Szicília összekötésére tervezett függőhíd építésénél alkalmazzák. A híd teljes hossza 4,2 kilométer, maga a függőhíd 2888 méter, a középső nyilas pedig 1524 méter hosszú lesz. * * wtixsssmt Haladás filmszínház: Válaszúton (szovjet film). Vörös Lobogó filmszínház: Egyszer az életben (angol film). Ifjúsági filmszínház: Budapesti tavasz (magyar film). Munkásmozgó: Cár és az ács (színes német film). Szakszervezetek Művelődési Háza: Szerelmesek (olasz film). CSÜTÖRTÖK, október 3. A Román Rádió I. műsora. 5.00: Hírek. 5.10: Dalok. 5.20: Mezőgazdasági éttermelők tapasztalataiból. 5.30: Az orvos beszél. 5.35: Fúvószene. 6.00: Hírek. 6.15: Román népi melódiák. 6.45: Kíváncsiak klubja. 7.00: Hírek. 7.07: Szórakoztató zene. 7.30: Dalok és román népi táncok. 750: Dalok. 8.30: Zene. 9.00: Könnyűzene. 9.30: Mi tetszett jobban. 10.40: Román népi zenei szólisták. 11.00: Esztrád-hangverseny. 12.00: Zene. 12.40: Győzelemről győzelemre. 13.00: Hírek. 13.05: Dunajevszkij-karingők. " 14.00: Népi zenei műsor. 14.45: Mi énekelünk, ifjúság. 15.00: Ifírek. • 15.05: Operaáriák és kettősök. 16.15: * Moszkva beszél! 16.45: A párt harci dalaiból. 17.00: Hírek. 17.19: Román népi táncok. 17.30: Iskolatársak. 18.00: Könnyűzene. 18.40: Német zenei hét. 19.00: Hírek. 19.05: Időszerűségek a szocialista országokból. 19.45: önkéntes levelezőinktől. 19.55: Jó éjszakát, gyerekek! 20.10: Esztrád-hangverseny. 21.00: Faluhíradó. .I 21.40: Dan Moisescu. 22.00: Hírek és sport. 22.30: Népünk harcának tükröződése a román zenei alkotásokban. I 23.30: Könnyűzene. 23.52: Hírek. a A Román Rádió II. műsora. ?400 .. Hírek. 14.03: Keringők. 14.40: Roán népi muzsika. 15.30: Könnyűzene. 16.00: Hírek. 16.20: A hét zeneszerzője. 17.35: A népek szabadságharca. 18.00: Hírek. 18.13: Román ... népi zenei hangverseny. 18.55: Az új orvos beszél. 19.00: Ion Vasilescu a könnyűzene. 19.45: Az 1957—58 zeenei évad megnyitása. 22.40: Az emberiség tavasza. 23.00: Hirak és sport. 23.15: Román kórusmuzsika. 23.35: Román népdalok. Kossuth rádió, Budapest. (Az MNK , időszámítás szerint). 4.30—8.00 ; Reggeli zenés műsor. 8.10: Félóra e könnyűzene. 8.40: Kórusok. 9.00: Édes anyanyelvűnk. 9.25: Kispajtások hanglemeztára. 10.00: Hírek. 11.00: Új hajtás. 11.25: Volt egy édes régi ** nyár. 12.00: Hírek. 12.10: Operarész* letszk. 13.15: Könnyűzene. 14 30: Az Állami Férfikar énekel. 16.00: Hírek. 16.10: Közvetítés a Vasas—CDNA- Európa Kupa labdarúgó mérkőzéseiről. 17.00: Ahogy a mérnök látja... 17.10: Kamarazene-hangverseny. 18.00: Hírek. 18.10: „Huszár vagyok, rózsám...“ 18.40: Egy üzemi párta szervezet. 19.54: Jó éjszakát, gyerekék. 20.00: Esti krónika 20.35: Smeki tana: Az eladott menyasszony. 22.00: Hírek. 23.03: „Ne felejts el!...“ Konyai nyű zene. 24.00: Hírek.