Vörös Zászló, 1958. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1958-05-03 / 102. szám

ÜNNEPSÉGEK TARTOMÁNYSZERTE Marosvásárhelyen (Folytatás az első oldalról.) A taps nem szűnik, sőt még foko­zódik, amikor a Simó Géza bútorgyár dolgozóinak zenekara elhelyezkedik a díszemelvénnyel szemben, népdalokat játszik, s egy ifjú csoport ropja a szé­kely népi táncot. És jön, megállás nélkül jön az em­beráradat. Elvonulnak az Erdőigazga­tóság dolgozói, akik napjainkban igen hatékonyan érzik a munkásosztály szolidaritásának igazi tartalmát. Az erdei kártevők legyőzésében a testvér­ként segítséget nyújtó szovjet embe­rek, s a népi demokratikus országok dolgozói támogatják őket, hogy meg­mentsék a borszéki, a Tölgyes kör­nyéki és más fenyőerdőket a pusztu­lástól. S íme, most haladnak el az emel­vény előtt a Tartományi Építkezési Tröszt dolgozói, akiknek lelkes és fá­radtságos munkája eredményeként a május elsejei ünnep előestéjén több dolgozó, egészséges, kényelmes ott­honba költözött Marosvásárhelyen. Népi demokratikus hatalmunknak egyik hajtása a marosvásárhelyi Lá­zár Ödön Helyiipari Vállalat. Dolgo­zói közül sokan már csak keserű em­lékként őrzik a burzsoá rendszerben megtartott május elsejei ünnepségeket. Könnyes szemmel ünnepeltek, munka­nélküliség, éhség gyötörte a munkás­embereket akkor. Most, arcukról öröm és boldogság sugárzik. Ez érthető is, hiszen munkájuk van, szabadok, mesz­­szi, távoli országokba is eljutnak gyá­ruk termékei. Mennyi tisztelet és meg­becsülés övezi őket. Ezt bizonyítja az is, hogy élmunkások képét viszik az egyik feldíszített autó emelvényén. Nyomban utánuk haladnak a Nemzet­köziség Helyiipari Vállalat dolgozói. Egyik feliratos táblájukról azt olvas­hatja az ünneplő tömeg, hogy május elseje tiszteletére tett vállalásukat 109,5 százalékban teljesítették. Jó érzés volt látni a marosvásár­­helyi Orvostudományi és Gyógyszeré­szeti Felsőoktatási Intézet hallgatói­nak hosszú sorát. Vidáman menetel­nek ezek az ifjak. Dalukkal, jelsza­vaikkal népköztársaságunkat, drága hazánkat, pártunkat éltetik. Igen, ők, népköztársaságunk boldog fiai, akik pártunk és kormányunk gondoskodása folytán jó körülmények között tanul­hatnak. Őszhajú tanáraik is velük jön­nek, akik közül a múltban sokan nél­külöztek a diplomáért. Tudják ezt ezek a fiatalok? Igen. A hála szavai a kórusban kiáltott jelszavak is: „Éljen a párt, éljen a Román Munkáspárti“ Kiapadhatatlan sorokban vonul az ünneplő tömeg. Igen, ünneplő, ez sem­ az arcokról, meg az öltözékről is. Mi­kor látott az ember ennyi jól öltözött dolgozót, talán soha. Ez is azt bizo­nyítja, hogy a II. pártkongresszus irányelvei az életszínvonal emelésére vonatkozólag a gyakorlatban valósul­nak meg. Ezt lehetett látni az ILE­­FOR dolgozóinak felvonulásán is. De ők a népi demokratikus rendtől nem­csak kaptak, hanem adnak is annak. 116 százalékban teljesítették ünnepi felajánlásukat, ezt mutatja egyik jel-­­szavas táblájuk. A szovjet-román barátság elenged­hetetlen biztosítéka országunk további felvirágzásának. Tudják ezt iskolása­ink is. A Bolyai Farkas középiskola tanulói e barátság mellett tüntettek az ünnepi felvonuláson. Az ünneplők között láttuk a művészeti intézmények dolgozóit, szeretett és megbecsült szí­nészeinket, a Székely Népi Együttes tagjait, akik közül ugyancsak sokan, nemrég indultak el épp a párt segít­ségével művészi pályájukon. A béke, a szocializmusért vívott harc jegyében lezajlott dolgozók fel­vonulását az Élelmezési Nagykereske­delmi Vállalat dolgozói zárják be. Utánuk a sportközösségek tagjai következnek. Mutatós felvonulásukat szűnni nem akaró tapssal fogadja a közönség. Száz, meg száz ifjú és fel­nőtt sportoló halad el a díszemelvény előtt. Sokan közülük felvonulás köz­ben is csodálatosan szép tornagyakor­latokat mutatnak be. A sportolók felvonulását a Honvé­delmet Támogató Önkéntes Egyesület motorkerékpárosai zárják be. ------------------------------------­­ A Sztálin-téren még hullámzik,­­ a tömeg, amikor az utcákon már megjelennek az első hátizsákos, t, tele kosarakkal és nylon szatyrok­­­kal felpakolt emberek.­­ A felvonulás befejeződött, sorra nyílnak az éttermek, sörözők, s a­­ sétatereken felállított sátrakban már sütik a „flekként". Az ünnep­ ' lök nagy része haza siet ebédelni , aztán elindul ki erre, ki arra. Ma­­­jálisra... " Egyesek a Somostetőre, mások a Kakasdi-erdőre igyekeznek, noha­­ a késő tavasz miatt ezúttal a ma­jálist nem ott rendezték meg. Mé­­s­tis sokan keresik fel e hagyomán .­­­nyos kiránduló helyeket s a hátul­­­­ról hozott elemózsiával megrakod­va, lihegve igyekeznek felfelé a '­ kaptatón. .. A „megrögzött" természetkedve­­lőket nem fogadja se lomb, se dús pázsit. A nagy tömeg inkább­­ a ligetbe s a Bulevárdra igyekszik, ahol rostonsült, sör, bor, — és nem utolsó sorban — székek, pa­dok, asztalok várják a vendégeket. Délután a liget zsúfolásig tele van ünneplőkkel. Az asztaloknál zene szól s vidám társaság nótá­­zik. Fel is hangzik a hagyományos nóta, hogy Szeretnék május éjszakáján Letépni minden orgonát Hát ami azt illeti, az idén nem igen tépdeshetett senki emberfia orgonát... Dehát, a nóta nóta s száll a dal, lágyan, szerelmesen. Az asztalvé­gen egy leányka h­ul­pirul. Talán neki szólt a dalba szőtt titkos üze­net? Odébb idősebb „fiatalok“ ülnek. A Minszki Lajos fémárugyár s a Simó Géza bútorgyár több dolgo­zója, családjaikkal. Beszélgetnek s az első szabad május elsejéről fo­lyik a szó, milyen volt az első, ti­zennégy évvel ezelőtt. Meg a ré­giek, amikor titokban ünnepeltek. Aztán énekelnek is. Azt, hogy „Fel, vörösök, proletárok .. .* Meg a régi dalt. Sose hallok olyan Gyönyörű nótaszót, Amilyent sihedernyi koromban... A gyepen fiatalok labdáznak, s aki vét, elejti a labdát, — az fi­zet. Sokat, és szívesen, ha az ille­tő — az illető. Persze csak a fizet­ség. Sok édes, kedves kis történet szövődik ezen a napon és születik ezernyi felejthetetlen emlék. Május van... A Bulevárdon hatalmas ember­áradat hömpölyög. A Tulipán-fala­tozó terraszán egyetlen üres szék sem található. Étel, ital itt is bő­ven kapható. Nemcsak itt mutat­kozik nagy kereslet, hanem a ke­reskedelmi vállalat játékszer­bolt­jává alakított bódé előtt is sokan tolongnak. Léggömböt, különböző játékokat árusítanak itt, s a ki­szolgálók arcáról patakzik a verej­ték. — Csak egy kis türelmet, azon­nal kérem — nyugtatják meg a türelmetlen vevőket, s közben ta­lán arra gondolnak: még egy-két ilyen majális és esedékessé válik egy pihenő szabadság... A sokaság hömpölyög az úttes­ten. A közelben cigányzene szól és a nézők kiváncsi gyűrűje táncoló párokat vesz körül. Sárga fejken­dős, katrincás, népviseletbe öltö­zött leányok járják a ropogóst vá­rosi legényekkel. — Melyik kultúrcsoporthoz tar­toznak? A kérdezett fejkendős leányka kacag. — Egyikhez sem. .. Libánfalvi vagyok. Régen rajoni itt a legtöbb táncoló. Itt dolgozunk. Maros­vá­sárhelyen, háztartási alkalmazot­tak vagyunk, a fiúk meg gyárak­ban, ki itt, ki ott... És járják a táncot, dobbantanak, forognak s aki nézi, két nemzeti tánc sajátos lépéseinek összefonó­dását fedezi fel benne. Erdélyi tánc ez, ízig-vérig az. A muzsiká­ja is. Az utcákon motorkerékpárok zúg­nak, így estefelé legtöbbjük poros, hosszú útról tér meg. Meglepően sok köztük az idegen tartomány jelzésű, s akad Nagyváradról, Ko­lozsvárról, sőt Bukarestből érke­zett is. A motorosok kihasználták az ünnepet s eljöttek hozzátarto­zóikhoz, rokonaikhoz. Amikor sötétedik, a Sztálin-téren felgyullad a sokszáz, vörös villany­­körte. A nép most is hullámzik az utcán, senki sem akar hazamenni. A városi néptanács előtti emelvé­nyen zenekar húzza a csárdást s itt-ott egy-egy pár már forogni kezd. És mind többen, többen ... S akik nincsenek a szabadban? Azok közül is sokan mulatnak. Otthon. Vendégeket hívtak, a nyi­tott ablakokból zeneszó árad s a rostonsült illata. Mindenki táncol, mindenki vigad. Majális van, s a szívekben ta­vasz. Így csak azok vigadhatnak, akik hisznek és bíznak a békés jövőben. A saját jövőjükben s az emberiség békéjében. (G. T.) Vlahicán A vasüzem dolgozói az ünnepi nagygyűlést április 30-án este tar­tották meg a kultúrház nagytermé­ben. Svella Ferenc, az üzemi bizott­ság elnöke nyitotta meg a gyűlést, majd átadta a szót Kőmíves elvtárs­nak, a rajoni pártbizottság első tit­kárának, aki elmondotta ünnepi beszé­dét. Megemlítette a vasüzem dolgo­zói által elért eredményeket, akik össztermelési tervüket 10 százalék­kal haladták túl a vállalt 6 száza­lékkal szemben, ami 293.000 lej érté­kű terméket jelent. A beszélő meg­említette az egyes és munkások által elért szép eredményeket, mint András János Dombi főkohász csoportját, Silye Lőrinc öntő és Orbán Mihály ifjú kovács csoportját. Az ünnepi beszéd elhangzása után Balla Mihály főmérnök és Németi László IMSZ titkár felolvasták azok­nak a munkásoknak a nevét, akik a vállalati alapból pénzjutalomban ré­szesültek. A 350 dolgozó között több mint 42.000 lej került szétosztásra. Az ünnepi gyűlést a pionírok 9-es számú egysége és a munkásgárda egyik raja üdvözölte. A kultúrterem kicsinek bizonyult, hogy a résztvevők nagy tömegét be­fogadja. A megjelentek lelkesedéssel fogadták a tartományi pártbizottság üdvözletét. Az ünnepi gyűlés a he­lyi elemi iskola és a szakszervezeti ku­ltúrcsoport műsorával ért véget. Május elsején a vasüzem dolgo­zói a régi sportpályán jól sikerült majálist rendeztek. A vasgyűjtésben kitűnt ifjak pedig kirándultak Szo­­vátára. Kézdivásárhelyen Málr napokkal ezelőtt ünnepi dísz­be öltözött a város. Üzemek és vál­lalatok, középületek és lakóházak homlokzatára felkerültek a vörös és nemzeti színű zászlók. A nagy ün­nep reggelén korán megélénkült a város. A dolgozók rendezett sorok­ban vonultak fel a rajoni pártbizott­ság előtti térb­e hogy részt vegye­nek az ünnepi nagygyűlésen, ahol Ruparcsics József, a rajoni pártbizott­ság első titkára mondott ünnepi be­szédet. — Rajonunk dolgozói méltóan kö­szöntötték a 14. szabad május else­jét — mondotta — Tervüket nem­csak teljesítették, hanem jóval túl is haladták, így a kézdivásárhelyi Iprodcoop üzem munkásai havi ter­vüket több, mint 107 százalékban teljesítették. A kovásznái asztalos­­üzem dolgozói 102 százalékban tet­tek eleget előirányzatuknak, s így mintegy 39.000 lej értékű árut állí­tottak elő terven felül. Hasonló szép eredményeket értek el a kézdivásár­helyi Sportind, a Munkás kisipari termelőszövetkezetek dolgozói, a Gá­bor Áron helyiiipari vállalat és más üzemek dolgozói. De nem maradtak el a dolgozó parasztok sem. A nyúj­tódó és sárfalvi társulások, a nagy ünnep tiszteletére 100 százalékban befejezték a vetést, a kézdivásárhe­lyi és petőfalvi kollektivisták pedig 73 illetve 53 százalékban tettek ele­get tavaszi vetési tervüknek. A dol­gozó parasztok rajonszerte lelkese­déssel járultak hozzá a központosí­tott alap megteremtéséhez, így a kézdivásárhelyi kollektivisták amel­lett, hogy gazdaságuk már azelőtt 18.000 kg kenyérgabonára kötött szer­ződést, most maguk a tagok újabb 18.000 kg gabonával járultak hozzá a központosított alap megteremtésé­hez. A kollektivisták példáját számos egyénileg dolgozó paraszt követte. Sepsiszentgyörgyön zeneszóra ébredtek a város dol­gozói. A városi zenekar tagjai for­radalmi dalokkal köszöntötték május elsejét. A munkások ünnepi ruhában igyekeztek vállalataik felé, hogy majd együttesen, rendezett sorokban vinul­­hassanak fel a díszemelvény elé. 9-et illett a toronyóra öreg mutatója, ami­kor az első csoportok megjelentek a Szovjet Hősök emlékműve előtt fel­állított díszemelvénynél. Egymás után érkeztek a város üzemeinek, intéz­ményeinek dolgozói. Hatalmas taps fogadta a 75 éves Dózsa György textilgyár dolgozóit. Elöl a fúvós­zenekar játszotta a szebbnél szebb forradalmi dalokat, majd a munkás­gárda következett sötétkék egyenru­hájában. Utánuk a gyár szorgalmas dolgozói jöttek, akik május­­ tisztele­tére több ezer méter vásznat termel­tek terven felül. A fonoda dolgozói büszkén emelték magasra grafikon­jukat, hadd lássa mindenki, hogy tervüket több, mint 102 százalékban teljesítették. Ezután a szövőde dolgo­zói következtek. Ők sem maradtak le a fonómunkások mögött. A nagy ünnep tiszteletére tervüket 101,8 szá­zalékban teljesítették. Emelt fővel jöttek el a nagy­gyűlésre a dohánygyár munkásai, mérnökei és technikusai. Volt mivel büszkélkedniük, hisz május 1 tisz­­teletére 3 millió cigarettát gyártottak terven felül. A tér gyorsan megtelik, de majd újabb és újabb emberáradat érkezik és mire felhangzik az Internacionale és a Román Népköztársaság himnu­sza, mintegy 2.500 ember szorong a Szovjet Hősök emlékműve előtt. Az ünnepi gyűlést Lédán Gyula, a vá­rosi pártbizottság titkára nyitotta meg majd Kovács B. Mihály, a rajoni pártbizottság első titkára mondott ün­nepi beszédet. — Rajonunk üzemeinek, vállala­tainak dolgozói, a Dózsa György tex­tilgyár munkásaitól kezdve egészen a köpeci bányászokig méltóképpen ünnepelhetnek — mondotta Kovács elvtárs —, hisz a Dózsa György tex­tilgyár, a cigarettagyár, a Június 11 Helyiipari Vállalat, a Lázár Mihály közüzemek, a Köpeci bánya és más vállalatok és intézmények dolgozói nemcsak teljesítették, hanem jóval túl is haladták május­­ tiszteletére tett vállalásaikat. A szónok beszédét többször félbe­szakították a város dolgozói. Hossza­san éltették a Román Munkáspártot, a Szovjetuniót és annak dicső had­seregét, akiknek köszönhető, hogy ma már szabadon ünnepelhetjük a dol­gozók nagy nemzetközi napját. Felavatták Dózsa György szobrát Sepsiszentgyörgyön a május 1-i ünnepség nem ért véget a nagy­gyűléssel. Munkások és tisztviselők, kollektivisták tömegesen vonultak a textilgyár elé. Mindenki a fehér vá­szonnal letakart Dózsa György szo­bor felé igyekezett, hogy kegyelettel adózzon a nagy paraszt vezér em­lékének. A gyár nagy kultúrotthonában az ünnepi gyűlés elnökségében egymás után foglalták el helyüket a párt, az állami szervek és a gyár vezetői va­lamint a szobor alkotója, ifjú Kul­csár Béla szobrászművész. Szabó T. Mária a textilgyár pártbizottságának titkára emelkedik szólásra. — Dózsa György meghalt, de uno­kái, dédunokái kivívták szabadságu­kat — mondotta —. Ma már nemcsak a földeket, hanem a gyárat is magu­kénak­­mondják. Ez tette lehetővé, hogy a textilgyár 75 éves fennál­lásának és a 14. szabad május el­sejének tiszteletére méltó emléket emel­jenek a Székelyföld híres paraszt­vezérének. Szabó T. Mária szavai után a textilgyár dalárdistáinak ajkán fel­csendült a dal. Ezután a tömeg a kultúrház elé vonult. A szobor talpazatánál Hegyi Zoltán, a textilgyár igazgatója mon­dott ünnepi beszédet, majd le­tépt­e a nagy parasztvezér mellszobrát. A ö­­meg hatalmas éljenzésben tört ki. Hosszasan éltették a Román Munkás­pártot, a román nép és az egyfitt­­ető nemzetiségek megbonthatatlan ba­rátságát. A leleplezés után székelyruhás fiuk és román nemzeti viseletbe öltözött lányok babérkoszorút helyeztek el a szobor talpazatára. Gyergyóban Gyergyó rajon dolgozói a régi ha­gyományokhoz híven ünnepelték meg május elsejét, a dolgozók nemzet­közi szolidaritásának nagy ünnepét. Bensőséges meleg ünnep volt, tele hálával és szeretettel a kormány a párt iránt. Gyergyószentmiklós város ünnepi köntöst öltött, örökzöld fenyőkből font koszorúk díszítették a középü­letek homlokzatait, vörös és nemzeti színű zászlókat lengetett a szél. A rá­­diósítási központ hangszórói a Ro­mán Munkáspárt Központi Vezetősé­ge ünnepi köszöntőjének jelszavait harsogták. Délelőtt 10 órákkor gyülekezett az ünneplő tömeg a főtérre. A rajoni művelődési ház fúvószenekara forra­dalmi indulókat játszott. A menetet a kis pionírok pattogó léptei nyitot­ták meg, majd a sportolók hosszú sora következett. új szín volt a felvonuláson a gyer­­gyószentmiklósi lenfonóda. Jelszavas táblájukon büszkén hirdették, hogy május 1 -ét köszöntő munkavállalásu­kat túlteljesítve 575.000 lej értékű árut termeltek terven felül. A kisipari termelőszövetkezet, a he­lyiipari vállalatok, az értelmiségiek, a dolgozó földművesek zárták be a több ezer főből álló tüntető tömeget. Mezei Gyula, a rajoni néptanács végrehajtó bizottságának elnöke nyi­totta meg román és magyar nyelven az ünnepséget. Csóg József, a ra­joni pártbizottság első titkára ünnepi beszédet mondott. Dicséretben részesítette Gyergyó ra­jon üzemi munkásait, akik a nagy ünnep tiszteletére tett munkavállalá­saikat túlteljesítve 5 millió lej értékű terven felüli termékkel gazdagították hazánk nemzetgazdaságát. Dicsérettel szólt a rajon dolgozó földművesei néi is, akik lendülettel kezdték meg az idei bőséges termés eléréséért indított tavaszi csatát. Az Internacionale zárta be a nagy­gyűlést. A kürtök hangja messze szállt, hirdetve, hogy Gyergyó ra­­jonban a Román Munkáspárt veze­tése alatt egy boldog nép építi vi­rágzó életét, a szocializmust. TÖLGYES JAKAB

Next