Vörös Zászló, 1958. december (7. évfolyam, 282-307. szám)

1958-12-02 / 282. szám

Tízéves a székelyudvarhelyi Műbútor-asztalos kisipari termelőszövetkezet • Több mint 300 százalékkal emelkedett a taglétszám A termelés mennyisége értékben kifejezve 1000 százalékkal magasabb m­űlorofi évre növekszik az év végi osztalék A Műbútor-asztalos kisipari termelőszövetkezet ez év no­vemberében ünnepelte fennál­­lásának 10 éves évfordulóját. Megragadjuk az alkalmat, hogy egy pillantást vessünk a múlt­ba, megnézzük, hogyan kezdő­dött el a közös munka ebben a szövetkezetben tíz évvel ezelőtt. 1948 novemberében 3 kisipa­ros segédeivel és tanoncaival a „Munkások gazdasági és ipari szövetkezete“ keretében megala­kította az asztalos részleget, amelynek létszáma év végéig 22-re szaporodott. Kezdetben a kisiparosok által behozott el­avult, régi gépekkel, egészség­telen munkaviszonyok közt a helybeli vállalatok, valamint a lakosság részére gyártottak kü­lönböző termékeket. Az első tervév végén, 1950- ben, a szövetkezetnek már 95 tagja volt és ha ezt az évet vesszük alapul, akkor elmond­hatjuk, hogy 1958 novemberéig­ a taglétszám 331 százalékkal emelkedett. A szövetkezet tá­gas, világos műhelyeiben dol­gozó ifjúmunkások csak hallo­másból tudják, hogy ezelőtt 10 évvel idősebb munkatársaik ro­zoga, egészségtelen műhelyek­ben kezdték el a közös munkát. Azóta az asztalos részlegen kí­vül a szövetkezet kárpitos, láda­készítő, esztergáló, festő, kőmű­ves és fodrász részlegekkel bő­vült és így ma betölti a kisipari termelőszövetkezeteknek azt a hivatását, hogy kiszolgálja a dolgozókat, jó minőségű és ke­resett bútorokat gyártson a szocialista kereskedelemnek. Éppen a minőségi munka elis­meréseképpen, a szövetkezet évek óta kivitelre is dolgozik. Ez a fejlődés megkövetelte, hogy a szövetkezet részlegeit korszerű gépekkel és felszere­léssel lássák el. 1950-től 1958 novemberig a beépített gépi fel­szerelés és a felhasznált villa­mosenergia fogyasztás 342 szá­zalékkal növekedett. A szövetkezet dolgozóinak ér­deme, hogy éppen a 10 éves év­forduló tiszteletére teljesítették az 1958 évi globális értéktervü­ket és a közgyűlésen felszólaló munkások, mesterek és techni­kusok vállalták, hogy év végé­ig teljesítik a terv minden mu­tatószámát. Ha az 1950-es év globális ér­tékterv teljesítését vesszük ala­pul és összehasonlítjuk az 1951 novemberig elért eredményekkel akkor az emelkedés 1023 szá­zalékot tesz ki. A globális termelés ilyen óri­ási arányi­ növekedéséhez első­sorban az járult hozzá, hogy míg a régi kisiparosok elavult munkamódszerrel dolgoztak, ad­dig a szövetkezetben a munka­fázisok nagy része gépesített, a szövetkezet tagjai pedig csoport­normák alapján félszalagrend­­szerű munkát honosítottak meg Nem kismértékben járult hoz­zá a termelés és munkaterme­lékenység emeléséhez a kisgé­­pesítés szélesebb alapokra vall helyezése, valamint az újító mozgalom kiszélesítése az ösz­szes részlegeken. Az 1958-as év első 9 hónapjában ez a növe­kedés 18 százalékot ért el az 1957-es év ugyanezen időszaká­hoz viszonyítva. A termelőmunka mellett a szövetkezet tagsága szívesen sportol, művelődik. Ennek bi­zonyítéka az, hogy az 1956 évi Országos Kisipari Termelőszö­vetkezetek kultúrversenyén a szövetkezet székely népi tánc­csoportja II. díjat nyert, míg a dalárda és agitációs brigád a tartományi szövetkezeti kultúr­­verseny I. díját kapta. Sport téren pedig a szövetkezet dol­gozói a helybeli Akarat sport­közösség gerincét képezik. Éppen a kultúrmunka iránti szeretet és érdeklődés késztette arra a tagságot, hogy az épülő rajoni kultúrház asztalos mun­káinak jelentős részét önkéntes munkával végezze el. Az elmúlt 10 év alatt a kö­zösségi szellemben nevelt dol­gozók megértették, hogy csak a közös munka eredményezhet több hasznot, amit bizonyít az a tény is, hogy évről évre nö­vekszik a szövetkezeti tagok ré­szesedése az év végi osztalékból. A szövetkezet létszámának és termelésének emelkedése is bi­zonyítja, hogy a Műbútor-asz­talos termelőszövetkezet az el­múlt 10 év alatt sokat fejlődött. A jelenlegi követelményeknek már nem felelnek meg a helyi­ségek, s helyszűke miatt további beruházások sem eszközölhetők. A szövetkezet végrehajtó bi­zottsága ezért elhatározta, hogy a központi szervek segítségével a jövőben korszerű, új asztalos­ipari gyárat épít, ahol több szövetkezeti dolgozó jut biztos megélhetéshez, de a szövetkezet az új gyár felépítésével nagy­mértékben hozzájárul Székely­udvarhely iparisításához is.­ ­ LUKA REZSŐ s tervosztály vezető Az épitkezések minőségének javításáért .Kivül szép... belülről robban Akik a Haladás filmszínházba igyekeznek, kivétel nélkül vé­gigmérik tekintetükkel az alig néhány hónapja befejezett, új nyomdaépületet. Nem egyszer hallottunk elismerő megjegyzé­seket. — Szép, nagy épület, korsze­rű nyomdahelyiség. Tény, hogy államunk valóban korszerű, jól megépített nyom­daépületre folyósította a több­­százezer lejt, hogy a Magyar Autonóm Tartomány székhelyén, Marosvásárhelyen kibontakozó és egyre gazdagabbá váló kul­turális­­ és irodalmi élet szá­mára a szüntelenül fokozódó igényeknek megfelelő nyomda­ipari vállalat állíthassa elő a sajtótermékeket és az irodalmi műveket. Az építkezés minőségéről kell szólnunk néhány szót. Megvált­juk, nem tudunk dönteni afö­lött, hogy maró gúnnyal, avagy a jogos felháborodás hangján emlékezzünk meg az építkezés tervezőinek és kivitelezőinek munkájáról. Ha a nem működő villany­­kapcsolókat látjuk, akkor arra kell gondolnunk, hogy vajon „kapcsoltak-e“ azok, akik felsze­relték őket. A villanykapcsolók után ítélve, nehezen juthatunk erre a következtetésre. Ha az eldugult lefolyókat és vízvezetékeket nézegetjük, ame­lyekből éjjel-nappal ömlik a víz, önkéntelenül is arra kell gondolnunk, hogy a szerelők és az építkezés vezetői nem bán­tak lelkiismeretesen a közös vagyonnal. Az alig félembermagasságra méretezett emeleti lépcsőkorlát láttán még jobban bosszankodik az ember. Milyen hamar átbuk­hat rajta akárki, még azok is, akik jegyzőkönyvbe vették an­nak kicserélését és ezzel meg­elégedtek. Hátha még az öntő­szoba ólomolvasztó-kemencéjé­­ből kiáramló gázszagot érezzük, akkor nő csak tetőfokára a fel­háborodás. Rosszul építették meg a csem­pekályhákat, amit bizonyít az a tény, hogy rövid idővel „üzem­behelyezésük“ után összerop­pant tetőzetük. A nyomdaépület tervezője rosszul tervezhette meg a sze­dőterem nagy csempekályhájá­nak kéményét, a kőművesek pe­dig hibásan építhették meg a kályhát. Tény, hogy a kályhá­ban elégett gáz nem talált ki­utat, és eloltotta az égőt. Ezt a gépszedők észrevették, a gáz­csapot elzárták s csak másfél óra múlva gyújtottak be újra. Ám ekkor az összegyűlt gáz robbant, szétvetette a kályhát, s a mellette lévő gépszedő má­sodfokú égési sebeket szenve­dett. Hát igen, kívül szép, de be­lül... robban. Pedig azért a pénzért, vala­mivel több lelkiismeretességgel, lehetne belül is szép és jó a nyomda új épülete. Hogy miért nem az, arra leg­inkább a tervező, valamint Nagy Géza, a munkatelep volt vezetője, s a II. számú építke­zési vállalat vezetősége adhat választ. S a nyomda dolgozói el is várják, hogy adjon j­­ogosan. CS. S. A képen a rosz­­szul épített, szétrobbant kályha látható Ismét­ százezer néző kiküldött munkatársunk bu­dapesti telefonjelentése ■* Szombaton, november 29-én a marosvásárhelyi Állami Székely Színház művészeinek egyik cso­portja részt vett az országos Bé­kebizottság által tiszteletükre rendezett fogadáson. Szakasits Árpád, a Béke Világtanács tag­ja üdvözölte a vásárhelyi ven­dégeket. Az üdvözlő szavakra Kovács György, a nép művé­sze válaszolt. Ezután a vendé­gek és a vendéglátók elbeszél­gettek a színház szerepéről a béke védelmében. Városunk művészei ugyan­csak szombaton meglátogatták az öreg színészek „Jászai Mari“ elnevezésű otthonát. A baráti fogadtatás után Szamossy Kor­nélia és Tanai Bella­ verseket szavaltak, Tóth Erzsébet pedig székely és román népdalokat énekelt. Vasárnap, november 30-án a Kertész és a Dob­ utca sarkán épült, fényűzően berendezett művészklubban a marosvásár­helyi színészek budapesti kollé­gáikkal találkoztak. Gáli Sándor, a színészek szakszervezetének titkára üd­vözlő beszédében örömét fejezte k­i a Székely Színház hatalmas budapesti sikere felett. „Ez a siker, továbbá az a tény, hogy az RNK-ban hat mnmmr xPrnTirí? mijh­nrHk­. nevn › v' • * i, t ‘ }' v K ›* nevezhető csodának. Mi tette lehetővé mindezt? A lenini nemzetiségi politika helyes alkalmazása. Ott, ahol az ál­lamot a munkásosztály élén haladó kommunista és mun­káspártok vezetik, ez egészen természetes dolog. Arra ké­rem önöket — mondotta be­fejezőben Gáli Sándor — le­gyenek továbbra is­ a népek közötti barátság élharcosai Gáli Sándor beszédére Tom­pa Miklós és Kovács György válaszoltak. A vasárnap este rendszerint jelentős helyet foglal el a szín­házak, mozik, a rádió, s nem­ kisebb mértékben a televízió műsorában. A magyar televízió vasárnap, november 30-án es­te mégis a Székely Színház Lapzárta előtt című előadá­sát közvetítette. Városunk színészei tehát immár r másodíz­­ben játszottak százezer néző előtt. (A televízióban előadott másik darab az „Elsőhozó em­ber“ volt) Említésre méltó tény, hogy a magyar televízió minden előze­­tes „szobai“ próba nélkül vál­lalkozni mert az előadás köz­vetítésére,­ami pedig rendkívül szokatlan dolog. IZSÁK ISTVÁN ★ Külpolitikai jegyzetek wrwoMBiamnRiHaa A­­­illurnab Ez év számos nemzetközi évfordulóinak egyike a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok közötti diplomáciai kap­­csolatok felvételének 25. év­fordulója. Ez a jubileum nem múlt el észrevétlenül. Bár egy negyed évszázad telt el a­­ kapcsolatok felvé­telétől, a szovjet köztársasá­gok létezésének az Amerikai Egyesült Államok részéről való hírhedt „el nem isme­rése“ továbbra is olyan kér­dés maradt, amely nemcsak történelmi jelentőséggel, ha­nem teljes mértékben aktuá­lis politikai jelentőséggel is bír. Az évek múlásával azok a politikusok, akik gondolkoz­ni szoktak, egyre tanulságo­sabb következtetéseket vonnak le Washington arrta vezető köreinek történelmi tévedé­seiből, amelyek azt hitték,, hogy a szocialista szovjet ál­lam megjelenése véletlen és múló jelenség. Ezek a veze­tők megkísérelték, hogy „ne ismerjék el“, sőt, hogy meg is semmisítsék a szovjet ál­lamot. Az el nem ismerés politi­kájának alapja azoknak a reakciós politikusoknak a rövidlátása volt, akik nem akarták látni azt, ami nem volt tetsző számukra. A Szov­jetunió el nem ismerésével, nem akarták elismerni azt a tényt, hogy a régi világ a pusztulás útjára lépett és helyet kell engedni az új vi­lágnak. Miért emlegetik oly gyak­ran éppen most, az Egye­sült Államok történelmi té­vedését? Azért, mert ebből a tévedésből nem vonták le az összes következtetéseket. Wa­shingtonban még vannak olyan személyek, akik az utóbbi 25 év során egyálta­lán nem fejlődtek politikai szempontból. Ezek a szemé­lyek változatlan makacsság­gal helyezkednek a Népi Kí­na „el nem ismerésének“ ál­láspontjára. Sőt, mi több, a Szovjetunióval szemben is az el nem ismerés politiká­ját akarják folytatni. Ezút­tal természetesen nem az állam, hanem a szocializmus győzelmének c­e­m ismeré­séről van szó.. vr.v Ezek a politikusok még azt az illúziót táplálják, hogy erőszakkal, szubverzív vagy katonai akciók segítségével meg lehet változtatni a tör­ténelem menetét és a kapi­talizmus ösvényére lehet visszatéríteni a szocialista fejlődés útjára lépett orszá­gokat. „Ezek az illúziók fü­st­­felhökkel borítják bizonyos amerikai politikusok sze­meit“ — írta a Pravda a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 25. évfordulója alkalmából. Az Egyesült Államokkal kapcsolatosan elfoglalt állás­pont mutatja, mennyire szé­les látókörű a szovjet kül­politika. , Mi értjük, mit akarnak a reakciós" amerikaiak, mégis türelmesen ismételjük: kép­telenség és fölösleges tovább­ra is az illúziók füstfelhőjé­be burkolózni. Hagyjanak fel azzal a hiú reménnyel, hogy Washington visszaforgathatja a történelem kerekét és meg­állíthatja a szocializmus győ­zelmes menetét. A Szovjetunió, híven béke­politikájához, több ízben ja­vasolta az Egyesült Államok­nak a két rendszer békés versenyét és a békés egymás mellett létezést. A hideghá­ború politikájára a szovjet kormány­ úgy válaszol, hogy baráti és együttműködés egyezmény megkötését ajánl­ja fel az Egyesült ■ Államok­­nak ír,­ mindkét országnak szükséges, hasznos és elő­nyös. ■ : Az Egyesült Államok 15­­ éven keresztül próbálta meg­semmisíteni a szovjet köz­társaságokat. Miután meg­győződött arról, hogy ez megvalósíthatatlan, kényte-­ len volt lemondani róla és elismerni a szovjet állam lé­tezését. Ezután 25 éven ke­­esztül abban reménykedett, hogy a Szovjetunióban és­­mindenütt megsemmisíthetik a szocializmust. Eljött azt ideje annak, hogy , erről a­ politikáról is lemondjanak. Nem lehet a végtelenségig az ilúziók füstfelhőjébe burko­lni. (Timpuri Női) . Kozmási hírek Az utóbbi időben Kozmás dol­gozó földművesei mind többet foglalkoznak a közös gazdaság megteremtésének a gondolatá­val. Sokan keresték fel a nép­tanácsot és érdeklődtek az agitátoroktól is a közös gazda­ság szervezési kérdéseiről, elő­nyeiről. Kérésükre a pártalap­­szervezet irányításával a nép­­tanács gondoskodott, hogy es­ténként agronómusok, agitáto­rok, tanítók, tanárok ismertes­sék a községben a szocialista egységek mintaalapszabályzatát. Már néhány napja tartanak ezek az ismertetők a néptanács­nál, a szövetkezetnél és az is­kolában. Mindhárom helyre na­ponta 25—30 dolgozó földműves látogat el s kér felvilágosítást minden olyan kérdésben, mely még nem tiszta előtte. Jár A kozmási kollektív gazdaság asszonyai 24-én, a község asz­­szonyai pedig 25-én nyitották meg a nőbizottság által szer­vezett politikai kört. A gazda­,­ságban az első előadáson 10, a külsők körén pedig 39 nő vett­­ részt. Mindkét kört Kovács Irén propagandista vezeti. Az első előadás a parasztság múltbeli nehéz, küzdelmes életéről szólt. löSE k­i

Next