Vörös Zászló, 1968. augusztus (20. évfolyam, 181-207. szám)

1968-08-02 / 182. szám

Új technológiával Évente több ezer köbméter 12—17 cm átmérőjű vékony fa gyűl össze a Szovátai Faipari Vállalat fűrészüzemében, amit a gátereken felvágni már nem le­het. Az egyik műszaki kollek­tíva célul tűzte ki egy olyan új technológiai folyamat kidolgozá­sát, amely lehetővé teszi a vé­kony faanyag felfűrészelését, ma­gasabb fokú értékesítését. A le­mezekre vágott faanyagot a lá­dagyártásnál fogják felhasznál­ni. 500 000 négyzet­­méterrel több A következő két évben újabb bővítési és korszerűsítési mun­kálatokat végeznek a segesvári ,,6 Martie“ textilüzem gyapjú­­szövődéjében. A bővítési mun­kálatok révén növekszik a rész­leg kapacitása, s így évente 1 500 000 négyzetméter gyapjú szövöttanyagot állít majd elő, 500.000 négyzetméterrel többet, mint eddig. Általános áruház nyílik Kilcsön Bücsön vasárnap megnyílik a fogyasztási szövetkezet új rész­lege, az általános áruház. Az é­­pületet, amelyben helyet kapott, a falu mai igénye hívta életre: korszerű, emeletes és tágas, al­kalmat ad az áruválaszték bőví­tésére, és a gyors, pontok ki­szolgálásra. Az épület magában foglal egy nyolcvan személyes vendéglőt is. Az áruház régi he­lyiségét pedig átalakítják, s meg­nyitnak benne egy önkiszolgáló élelmiszerüzletet, cukrászdát és bútorrészleget. Benzinvásárlóknak Augusztus 1-től minden ben­zinkútnál bonra adják az üzem­anyagot. 2, 5, 10, 20 literes bo­nokat kell váltani a benzinkút­nál, s csak azok ellenében szol­gálják ki a kívánt mennyiséggel a feleket. A fenti intézkedés nem jelent semmilyen korláto­zást a benzinvásárlásnál. Egye­lőre több benzinkútnál hiányoz­nak az 1 és 3 literes bonok. Re­mélhetőleg, rövidesen ilyen bo­nokat is forgalomba hoznak, s akkor az említett mennyiség­ben is lehet vásárolni üzemanya­got. Melódiák Ezzel a címmel állította össze egész estét betöltő műsorát az „Olténia“ Állami Filharmónia e­­gyüttese, amely országos kör­útja során augusztus 5-én a ma­rosvásárhelyi közönség előtt is bemutatkozik. Az előadás iránti érdeklődést fokozza, hogy szín­padra lép több olyan ismert ne­vű művész, akit ismerünk a rá­dióból, televízióból. Meghallgat­hatjuk majd népszerű könnyű­zene énekesünket, Constantin Draghici­ et is. Azt mondják, sok a munkakerülő. Viszony­lag sok. Mert ha keve­sebben is vannak, mint régen, de vannak. Fel­tételezem, hogy valahol statisztikát készítenek róluk, nyilvántartják őket, de azt is tudom, hogy a statisztikát o­­lyanok állítják össze, a­­kik számokban gondol­kodnak. Ami előttem van, az mind példa csu­pán: ki az aljaemberek, ki a gyengék, cselek­vésre tunyák közül, de képtelen vagyok össze­gezni őket. A könnyű élet utáni vágy; vala­mi rosszul értelmezett szabadságtörekvés; in­dokolatlan sértődöttség; divatos ifjonti lázadás a társadalom s minden ellen, ami létezik: sze­relem, harag, bosszú, stb., stb. — mindaz te­hát amit okként akar­nak elhitetni velem, vajon tényleg rugója tétlenségüknek, annak az üres, léha vegetálás­nak, amit eszményíte­nek? MISZTER ISMERETLEN. Vele kell kezdenem. Még akkor is, ha nevét nem tu­dom. Amikor ismerőseimet megkértem, igazítsanak el néhány dologkerülőhöz, el­küldték a Piros rózsába. Nem mondták a nevét, csak annyit, hogy vékony, be­esett arcú legényember, túl a harmincon. Nem dolgozik már vagy öt éve, s a tár­saságában is csak olyanok ülnek, akik ott kerülik a munkát, ahol érik. Figyel­meztettek: vigyázzak, mert „kapcsolatai“ vannak. Ez tartott vissza, hogy megis­merjem. Nem, nem azért, mert féltem. Sokkal inkább, mert nem szeretem, ha va­laki mások nevével fenye­getőzik. Márpedig ő erre van berendezkedve. Ismer mindenkit. Kicsi embert, nagy embert. Haverkodik, a bizalmába férkőzik fűnek-Janak. Vendéglőkbe jár és éjszakai tivornyákat rendez. Valamikor, évekkel ezelőtt, építő-tervezőként dolgozott, fontos beosztásban. Valami­kor, Tán már elfelejtette, hogy valamikor gyermeket szült neki a felesége. Elvált Pokol­ Fülöp tőle. Könnyen, gondtalanul telnek napjai. Mintha tör­vényén kívül élne. És nincs ki megkérdezze tőle, hogy miért van ez így. Ha felmelegedik az idő, kimegy a víkendtelepre, ke­res magának römipartnert és játszik. Egy fejes alapon. Vajon ebből él-e?! ELLESETT BESZÉLGE­TÉS. Utca, jövő-menő em­berekkel. — Szolgi, doktorkám, hát mi járatban újra­ erre? — A fogam, öregem. Rosszak, most aztán rendbe­tétetem őket. — Mintha a múltkor is effélét mondtál volna. — Ja, tényleg. De sajna, még tart a reparáció. Meg aztán unom ott abban a sárfészekben, elképzelheted. riportja Hiányzott a város, a Mus­kátli, gondoltam egyet és kieszközöltem valami hosz­­szabbfajta betegszabadsá­got... S te, öregfiú, tenge­ted...? Hát a nőid...? Apro­pó, nők. Nem érdekel vala­mi import holmi...? Szépí­tőszerek, harisnyák. Cso­magból. — Import holmi? — Extra dolgok. Olcsón vesztegetem, gyere, húzód­junk be valahová, mert arrább az a fekete krapek éppen rám bámul. Ez én voltam. Akkor még nem sejtettem, hogy a zug­árus orvos volt egy hegyi faluban. Dr. B. otthagyta munkahelyét, hátat fordí­tott betegeinek, s amit mond fűnek-fának, „sma­­fu a szokásos elterelő szö­veg csupán. Most itt sétál diákéveinek színhelyén Munka nélkül, de elegán­san. MUZSAFI. Nem mondom, van benne valami művészi. Szakálla miatt egy kicsit világfájdalmas hippi, egy kicsit Johnny Halliday. És jó kicsit —ápolatlan. Bi­zarr. Kezében füzet és ce­ruza. Alkalmasint, hogy az ihletet el ne szalassza. Ha beül a kávézóba, a sarokba húzódik, és nagysebesen ír­ni kezd. Verseivel tele min­den szerkesztőségi fiók, de a nyomdafesték túl drága számukra. — Nincs protekcióm. Ez a baj. Sem az Utunknál, sem az Igaz Szónál. Nem vesznek be a bandába. Pe­dig lennék én olyan prí­más, mint Sz... — S ezért lóg úgy az orrod? — Az enyém? — Azt hittem. — Ne hülyéskedj! Az idő nekem dolgozik. Addig ki­hullanak a vén tankönyv­hő­sök. Az enyém új hang, apafej. Ezért félnek tőle. De én az életemet erre tettem fel. Már akkor elhatároz­tam, hogy költő leszek, a­­mikor beiratkoztam az esti iskolába. Két esztendeje. — És máskülönben, mi a foglalkozásod? — Autószerelő vagyok... vagy inkább voltam, mert már nem érdekel. Otthagy­tam. Nem férek meg a dur­valelkű emberekkel. Mocs­­kos, utálatos dolog az egész. — Egy kiskocsi...? — Az más. Azt nem kell ide keverni. Arra majd ne­kem is szükségem lesz. Egyszer. — De miből? Gondban van. Ez a na­gyon primitív, de nagyon is helyénvaló kérdés szöget át a fejébe. Belekortyol kávéjába, mintha várná, hogy a körötte repdeső mú­zsák súgjanak. — Majd AKKOR, édes­apám. Tekintete elkalandozik. Valahová, sejtelmesen mesz­­szire. A. D. későbbi önma­gával van elfoglalva: Nagy fekete Limousinnal hajtat messze földeken, koszorús költő, lába előtt a Szajna­­part, a Temze hídja, s az elfeledett Sz. valószínűleg épp levélben esdekel neki, hogy protezsálja a verseit... [Világ proletárjai, egyesüljetek ! Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XX. évfolyam 182 (5179) szám 1968. augusztus 2. péntek Ára 30 báni Minden szem gabonát sürgősen a raktárba Az esős időjárás nemcsak, hogy akadályozta a kenyérgabona be­takarítását, hanem veszélyezteti a már learatott és ki nem csé­pelt termés minőségét is. Az ara­tás beindulása után elkövetett munkaszervezési hibák most bosszulják meg magukat, mert a kézzel learatott búza túlnyomó része még kalangyákban, a me­zőn áll s a rendkívül sok csapa­dék miatt a kicsirázás veszélye fenyegeti. Mi a teendő? Minden erőt, minden lehetőséget felhasz­nálni a kévék szárítására, sür­getni a cséplést és a lehető leg­gyorsabban szárítani a gabonát. Számos termelőszövetkezet ve­zetője már gondolt erre, eseten­ként tett is­ Küküllőkirályfalván például, ahol végeztek a 400 hek­tár búza aratásával, de még 120 hektáron kalangyákban a termés, úgy döntöttek, hogy ha nem is de­rül fel az idő, a nedves kévéket behordják és lábra állítják a két félig kész istállóban, így 3—4 na­ponként 15 hektárról száríthat­ják ki a kévéket. Közben csépel­nek s hogy a kicsépelt búzát is szánthassák, a nemrég elkészült, körülbelül 250 négyzetméteres si­lógödröt kiaszfaltozzák, tetőt há­zaltak föléje s így legalább 8—10 vagon gabona szárítására van itt lehetőség. Ugyanakkor még 4—5 vagonnyit az istállók padlásán is száríthatnak. Jó elgondolások, sokan megszívlelhetnék. Bonyhán sem rózsásabb a hely­zet. Az utóbbi napokban kicsé­pelt gabona nedvességtartalma 28 százalék, és ezért a MTSZ-székhá­­zában mintegy 300 négyzetméter felületet készítettek elő a szá­rításra. A mezőn kintlévő, túl­­nedves kévéket behordják és a nagy kapacitású takarmányszárí­tóval próbálják kiszikkasztani. Ugyenezt használják fel a kicsé­pelt gabona szárítására is. Mikefalván a szérűre hordott gabona is átázott, nem beszélve a 30 hektáron kintlévő kalan­gyákról. Egyelőre még csak gon­dolnak arra, hogy a fénykész is­tállóba hordják és szárítsák a ké­véket. Jó lenne mielőbb rátérni a tettekre is, ellenkező esetben igen-igen nagy lesz a veszteség. * Új város­­ új gyára A naplókban Orsován, az új du­nai városban megkezdődött a hajó­gyár építése és kibontakoztak az 500 méter hosszú új kikötő beton­rakpartjának vonalai. A hajógyár többek között 2000 négyzetméternél nagyobb javító­­csarnokkal, emelő és vízrebocsátó sólyával, hőfejlesztő központtal, pótalkatrész-üzemmel rendelkezik majd. Az új hajógyár kapacitása kétszer nagyobb lesz, mint azé, a­­mely a régi városban működött, és főjavítások, valamint folyó javí­tások végezhetők majd minden tí­pusú folyami hajókon. A kikötő, amelynek korszerű fo­lyami állomása és áruraktára lesz, 9 hektáron terül majd el a létesí­tendő gyűjtőtó övezetében, a víz áramlásától védett valóságos öböl­ben, ami lehetővé teszi a legna­gyobb tonnatartalmú folyami hajók lehorgonyzását. A tervek szerint mindkét objek­tum elkészül a jövő év végéig. 17 kombájn várja " r * a // t a io idol Talán, talán ismét jóra fordul az idő, s folytatni lehet az ara­tást. A vámosgálfalvi termelő­­szövetkezetben még 180 hektár búza áll lábon a 620 hektár össz­­vetésből. A learatott mennyiség­ből 245 hektár termését kom­bájnokkal, a többit kézi munká­val takarították be. Hét kombájn dolgozott a búzaföldeken, a ta­gok véleménye szerint jól, napi 25—30 hektáros ütemmel. Közel egy hete nem tudnak munkába állni, s valóban kell, ismét kell a jó idő. Várják, de eközben sem ülnek ölbe tett kézzel. Megegyez­tek a helyi AMV-al, hogy 10 kombájnt adjon kölcsön, így, a­­hogy lehetőség nyílik, 17 kom­bájn fog újra az aratáshoz. A cséplés nem szünetelt az utóbbi napokban. Amint tájékoz­tattak, 2 150 kiló a­ hektá­ronkénti hozam. Naponta két és fél vagon gabona kerül zsákokba, illetve szárításra. Öt vagon gabonát száríthattak egy­szerre. 180 hektár szántást is végez­tek. Ennek egy részét újra búzá­val vetik be, 76 hektáron pedig máris földbe került a silókukori­ca magja. Árubemutató­verseny Augusztus 1 és szeptember 30 között bonyolítják le a textil- és cipő­árusító egységek árualap-be­mutató versenyét. Minél tetszető­sebben és úgy elhelyezni az árut, hogy kitűnjék a bő választék — ez lesz a verseny tárgya. Eladással egybekötött kiállításokat is szer­veznek ez alkalommal. Azok, akik megyei szinten kitűnnek, részt vesznek az országos versenyen. (RIES Albert) Bolgár gyártmányú, újtípusú törpetraktorok érkeztek a Marosvásárhelyi Gépesítő Vállalathoz. A zömök, lánctalpas „minigépek“ igen nagy segítséget jelentenek olyan területeken, ahol a nagy traktorok nehezen boldogulnak 212 millió sej egye­temi építkezésekre Az új főiskolai tanév megnyitá­sával több mint 55.700 négyzet­­méteren új tanterületeket adnak használatba. Említésre méltó a Gazdaságtudományi Akadémia hét­szintes pavilonja, a bukaresti Mű­építészeti Intézet új épületszárnya, a Iași-i Agronómiai Intézet új épü­letei stb. Az idén 212 millió lejt utaltak ki egyetemi építkezésekre, 1,5-szer többet, mint 1967-ben. Az összeg egy részéből diákotthonokat és ét­kezdéket építenek Bukarestben, Kolozsváron, Temesváron, Iasiban, Craiován, Bakóban, Suceaván, stb. Több mint 60 millió lejt fordíta­nak főiskolai tanfelszerelés és kutatási anyag beszerzésére. Turisták tanu­lmán­yúton Külföldi turisták csoportosan jönnek országunkba tanulmányút­ra. A napokban műépítész-hallga­tók érkeztek Németország S­ZK- ból, hogy megtekintsék az észak­moldovai és észak-olténiai kolosto­rokat és bukaresti építkezéseket. Július 31-én olasz bányászok ér­keztek tapasztalatcserére a zsilvöl­­gyi és a Poiana Rusca-i bányászok­hoz. Ugyanakkor amerikai ento­­mológusok tanulmányutat tesznek és megfigyeléseket végeznek orszá­gunk különböző övezeteiben. A napokban több más országból is jönnek kutatók, hogy tanulmá­nyozzák országunk népművészetét, állat- és növényvilágát és építészeti stílusát. Óránként 1.500 kiló olvasztott vaj A „Maros“ Tejfeldolgozó Válla­latban megkezdte termelését az ol­­vasztott­ vaj részleg. A gyártási fo­lyamat teljesen automatizált, a vál­lalat karbantartói által beszerelt új gyártmányú gép 1 500 kiló olvasztott vajat termel óránként Korszerűsítették magát az épületet is, vízvezeték hálózattal és erőmű központtal látták el. Ritka teljesítmény: 500 köbméter hangszerfa Elvétve fordul elő, hogy a hang­szergyártáshoz szükséges rezonáns fenyőből többet termeljenek ki, mint amennyit a terv előír. E kü­lönleges fenyő felkutatása és ki­választása nagy szakértelmet és fő­ként sok utánajárást követel. Még­is, a Régeni Faipari Vállalatnak sikerült az idén 515 köbméter hangszerfát leszállítania a helybeli faipari komplexum hangszergyártó részlegének, ötször többet, mint a­­mennyit az évi tervfeladat elő­irányzott. Közlekedés-szabályozás Régenben A régeni ideiglenes néptanács az utóbbi időben számos intézkedéssel igyekezett zökkenőmentessé és biz­tonságosabbá tenni a gépjármű­forgalmat. Ezen intézkedések közé tartozik a város nagyforgalmú út­jainak rendbetétele, a járdaépítés, a parkírozóhelyek kijelölése is. A városban szabályozzák a közleke­dést, s rövidesen több mint 120, forgalom­korlátozó, illetve irányí­tó jelzőtáblát helyeznek el. Erdei traktortipust állítottak elő Az Erdőkitermelési Kutatóintézet brassói műhelyeiben új erdei trak­­tortípust állítottak elő. A traktort izert alvázzal látták el, ami lehe­tővé teszi üzemeltetését a legegye­netlenebb terepen is. Az azugai er­dészeti kerület övezetében sikere­sen kipróbált új típusú traktor gyártását engedélyezték. (Agerpres) Mielőtt a tv-t szidnánk... ennek a mulasztásnak. Mivel nem ismerjük előre a várható alkatrész igényeket, nehézségek adódnak a javításnál. A szövetkezeti műhely munkája iránt bizalmatlan kliens zugjavítóhoz viszi készülékét, s a hozzá nem értők nem egyszer az egyszerű hibákból bonyolultabbat csinálnak, és így jelentős többlet­­kiadásba sodorják a tulajdonoso­kat. Példát is mondok erre. Egy Rubin­nak nem volt hangja, s egy „maszek“, aki a kötött tarifához viszonyítva olcsón dolgozik,­­ ke­zelésbe vette. A „javítás“ után se képe, se fénye nem volt többé a készüléknek. Ha az első hibával hozzánk fordul az illető, 50—60 fe­jébe került volna a javítás, így azonban 160 lejt kellett fizetnie. Tanulságként mondanék el egy másik esetet. Valahol eltűnt a kép­ernyőről a fény, de hallgatták to­vább a hangot. Leégett a készülék, egész sereg alkatrészt kellett ki­cserélni, mintegy 1700 lej érték­ben. Általános szabály: a készülé­ket ki kell kapcsolni, ha eltávo­zunk mellőle. Volt úgy, hogy meg­gyűlt a tv-től a mögötte lévő füg­göny, majdnem az egész lakásban tűz keletkezett. A biztosítékokról tudni kell, hogy azok csak hirtelen zárlat esetén olvadnak, kapcsolnak ki, a lassú felmelegedést okozó áramszivárgással szemben tehetet­lenek. Aki tv-t készül venni, jó, ha elő­zetesen felvilágosítást kér tőlünk A kereskedőnek ugyanis minden eladó, és sajnos, nem is szakember valamennyi. Különben könnyen csalódás érheti a vevőt, aki nem tudja, egyáltalán mit várhat ké­szülékétől. Nálunk megtekinthető Marosvásárhely térképe, melyről leolvasható, hol milyen erős a vé­tel. A Téglagyár környéke és a főtér például gyenge árnyékban van, itt többelemes antennára és érzékenyebb vevőkészülékre van szükség. A Hosszú utcán viszont szobaantennával is lehet a műsort fogni. Végső soron pedig anyagi szempontból is meggondolandó, hogy adott körülmények között (szobaméret, vételi lehetőség, stb) milyen készüléket vásároljunk. Milyen kérdések merülnek fel a televízió-vásárlás, a készülékek használatával és­ javításával kap­csolatban? Ezekről beszélgettünk el a Metálus szövetkezet techniku­sával, Fülöp Dénessel. Az alábbi­akban közöljük a tőle hallottakat. Tapasztalatunk szerint a tv-vá­­sárlóknak mintegy 40 százaléka nem jelenti be nálunk új készülé­két, holott, ha megtenné, az első telefonhívásra kimennénk a hely­színre, ellenőrizni, beállítani a gé­pet. De van egy másik hátránya is Új gépek a marosvásárhelyi tejfeldolgozó gyárban. Em­ber az oroszlánok között Nemrég fönt jártam a somos­tetői állatkertben. Rend László, az állatkert vezetője, látható ö­­römmel járta be velem azt a bi­zony még kis területet, amelyen helybelinek már akad valami látnivaló. Megsimogatta az o­­roszlán sörényét, megvakargat­­ta a farkasok fületövét, s köz­ben szomorúan beszélt egyes lá­togatók viselkedéséről. — Vannak olyan emberek, műveltnek tűnő látogatók is —, akik bizony nem átallják kővel dobálni, botokkal szurkolni, in­gerelni a ketrecbe zárt állato­kat. Én, kérem, nem vagyok lé­lekbúvár, de higgye el, messze­menő következtetéseket tudnék levonni ezeknek az embereknek a magatartásából. Eltűnődtem a hallottakon. Mert hát, milyen lehet annak a művelt embernek, vagy ha úgy tetszik, egyszerűen csak ember­nek a gondolkodásmódja, lelki beállítottsága, aki abszolút biz­tonságosnak mondható helyzet, ből, jobbára védtelen, vagy véd­ JEGYZET i­ dekezni nem tudó állatok bán­talmazásában leli örömét? Túl erős kifejezések elkerülése vé­gett nem szándékszom a föltett kérdésre kimerítő választ adnni, néhány gondolatot azonban még­is el kell mondanom. Mindenekelőtt szeretném le­szögezni — s ezt nemcsak én ál­lítom —, hogy jellemünk nagy­ban meghatározza cselekedete­inket. Bizonyos cselekedetekből bizonyos jellemekre lehet követ­keztetni. Persze, ez így roppant egyszerű. Azt is mondhatnám, leegyszerűsített. Nyilván, a do­log sokkal bonyolultabb. Társa­dalomban élünk, van etikánk, illemtanunk. Vannak érintkezé­si formáink, stb. Ezek mögül a formák mögül azonban, olykor bizonyos helyeken, bizonyos em­berekből előtör valami emberte­len, vagyis hát valami nem em­beri vonás. Miért? Mi ez? Gyá­vaság? Alattomosság? Visszafoj­tott, s most kitört agresszivitás? Szadizmus? Vagy mindez össze­véve? Nem tudom. Egyet azon­ban tudok: attól az embertől, a­­ki védett helyzetben, szabadsá­gával visszaélve, a gúzsbakötöt­­tet bántalmazza (még ha oro­sz­­lán is az), mindig féltem egy kicsit. Talán nem is kicsit. Min­denesetre jobban, mint a rács mögött békésen üldögélő orosz­lántól. A Rend Lászlóktól viszont so­hasem féltem, ő valóban ember — az oroszlánok között. De azt hiszem, az emberek között is. KOMZSIK István Fejlődő tudományos kagác­s«»fai»nak A temesvári erdőipari kísérleti állomás új katalógust készített a­­zokról a magokról, amelyeket szak­emberei 237 belföldi eredetű és eg­zotikus fáról és cserjéről gyűjtöt­tek. Az új katalógust kérésre eddig több mint 300 botanikus kertnek, dendrológiai parknak, kutatóinté­zetnek és akadémiának küldtek el 46 országba. Ugyanakkor a kísér­leti állomás az utóbbi időben 62 angol, belga, francia, amerikai, szovjet és más szakintézménytől kapott katalógusokat és magvakat. A magvak egy részét már el is ve­tették. (Agerpres)

Next