Vörös Zászló, 1969. október (21. évfolyam, 232-258. szám)
1969-10-10 / 240. szám
XXI. évfolyam 240. (5549.) szám 1969. október 10. péntek 9 óra 30 brániVilág proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA AZ ŐSZI Maximális erőkifejtése -V E T E S EK ket követel a jövő évi DÖNTŐ NAPJAIBAN kenyérgabona Az MTSZ-ek tagjai, a gépesítők erőfeszítése nyomán az utóbbi napokban újabb ezer meg ezer hektáron került talajba a jövő évi kenyérgabona magva. A vetéshez szükséges területek felszabadítása, a magágy előkészítése is ütemesen halad, de még mindig nem érte el a kijelölt szintet. Az MTSZ-eknek egyre nagyobb gondot okoz a területek felszabadítása, mert jórészt már a kukorica és cukorrépa-földekre szorultak, viszont ezek kitakarítása, a gépesítőknek való átadása sokkal, de sokkal nagyobb gyorsaságot igényel ebben az időszakban, amikor még mindössze tíz nap választ el az optimális vetési időszak határától. Jóllehet a megkérdezett MTSZ-vezetők derűlátóak, s ígéretet tettek, hogy október 20-ig jelentik a vetés befejezését, nem képesek az eddiginél gyorsabb ütemet diktálni a talaj-előkészítésnél. A bizakodás legfeljebb az olyan élenjáró egységeknél indokolt, mint a vajdaszentiványi, ludasi, kecei, gernyeszegi, náznánfalvi, kicsi stb., ahol ténylegesen a vetés befejezése előtt állnak. Aggasztóbb a helyzet a vetéssel lemaradt termelőszövetkezeteknél, ahol a szabad terület hiánya igen-igen nagymértékben hátráltatja a vetést. A legnehezebb helyzetben talán a domb- és hegyvidéki termelőszövetkezetek vannak, ahol a sajátos helyzet folytán, a gépek kevésnek bizonyulnak, holott sok helyen elegendő szabad területtel rendelkeznek. Hiányzik a munkáskéz Igen, hiányzik a munkáskéz kedden, az a munkáskéz, amely eddig gondosan begyűjtötte az MTSZ minden terményét. A pártbizottság titkárának asztalán egy kimutatás fekszik, amelyből kitűnik, hogy csupán tőlük naponta 150 ember jár be a vásárhelyi üzemekbe. Ugyanakkor a 60 hektár cukorrépából 35 hektárról ásták ki a termést, de annak mindössze 15 százalékát hordták be a földekről, pedig oda is búzát kell, hogy vessenek. Az MTSZ vezetősége, a pártbizottság kéréssel fordult a Cukorgyár igazgatóságához, hogy legalább vasárnapra engedje haza a 11 feddi alkalmazottját, segítségül pedig küldjön négy teherkocsit, hogy mielőbb leszállíthassák a cukorrépát. Ezt a kérést mi is tolmácsoljuk a lap hasábjain, abban a reményben, hogy meghallgatásra talál nemcsak a Cukorgyárban, hanem a két téglagyárban, és Marosvásárhely más üzemeiben is. A vállalatvezetők egyébként feladatul kapták, hogy az MTSZ-tagokat irányítsák haza, hogy a munkaidő befejezése után segítsenek családtagjaiknak a termények betakarításában, de eddig még egyetlen helyen sem találkoztunk ilyen alkalmazottakkal. A segítséget várva az MTSZ vezetősége sem ül karba tett kézzel. A cukorrépát fogatokkal a területek szélére hordják — jó megoldás ez is —, hogy utat nyithassanak a traktoroknak. A vetés meggyorsítása érdekében ismételten átdolgozták a vetési tervet, oly módon, hogy a 340 hektár búzavetésből csak 30-40 hektáron kelljen kukorica után vetni. Ennek a terménynek a betakarítása azonban sok munkáskezet és nagy szorgalmat követel. Mert igaz, hogy a mai napig 200 hektáron földbe került a búza, s a hét végéig még 20 hektár áll a vetőgépek rendelkezésére, de mi lesz a jövő héten? 120 hektárt kell még előkészíteni, amelynek jó részéről még a terményt is be kell takarítani, ellenkező esetben hiába a gépesítők igazán odaadó munkája, lehetetlent tőlük sem kívánhatnak. Jó bizakodni, ha van rá fedezet ! A megszokott kora reggeli munkázaj fogad az ákosfalvi MTSZ- ben. Az utolsó traktorok fordulnak ki az MTSZ üzemközpontjából, Nemes Jenő, az MTSZ elnöke, útjára engedi az utolsó tehergépkocsit is. Kérdésünkre bizakodva jelenti ki, hogy legtöbb hét nap alatt végeznek a búzavetéssel s október 20-ig a betakarítással. — A fedezet? — A fedezet a körültekintő szervezés és az ésszerű erőelosztás. Ennek eredménye az is, hogy a 400 hektár búzavetésünkből tegnap estig 280 hektárnyit befejeztünk, és 30 hektáron előkészítettük a magágyat. Eddig két vetőgéppel dolgoztunk, de a tegnaptól a harmadikat is munkába állítottuk. — Talán minden vetésterület szabad? — Nem éppen, de a 25 hektár répával és 15 hektár kukoricával a napokban végzünk, a többi területen pedig már nyugodtan dolgozhatnak a traktorok. A hordás meggyorsításáért négy teherkocsit, két traktor-utánfutót és 16 fogatot állítottunk munkába. A rakodást pedig géppel végezzük. — A kukoricával mi a helyzet? — Ez sem okoz már gondot, mert a 130 hektárból 40 hektáron letörtük a csöveket, s a kukoricaszárat kombájnnal silózzuk be. Ily módon naponta teljes lendülettel dolgozhat 16—17 traktor a talajelőkészítésnél, vetésnél, úgyhogy ha az idő is kitart, 25—30 hektáros vetési ütemet biztosíthatunk. Négy traktor defektes a 24-ből Sehol annyi panasszal nem fogadtak, mint a véckei MTSZ-ben. Gépesítők, vezetők mind azon siránkoztak, hogy nagyon nehéz a helyzetük, nem tudják kellőképpen kihasználni a gépeket. Ennek van valami alapja. A hegyek közé beszorított véckei MTSZ-nél talán még egy futballpályányi sík szántóterület sincs, ahol két irányban dolgozhatnának a traktorok. Azt is elmondták — s ez így igaz —, hogy a magágy előkészítésénél sokszor két traktor is kell vontassa a tárcsát, s így is csak egy SÉTAKOCSIZÁS AZ MTSZ ALTÓJÁVAL Teljében az őszi vetés. Mindössze tíz nap választ el október 20-tól a vetés befejezésének időpontjától. A mezőgazdasági vállalatok és MTSZ-ek vezetői arra törekednek, hogy minél jobban megszervezzék a kukorica, a cukorrépa és a krumpli betakarítását. Minden szállítóeszközt, igyekeznek felhasználni, hogy a termékeket elszállítsák és a földeket felszabadítsák a szántásra és a vetésre. Az őszi mezőgazdasági munkák sok munkaerőt követelnek és éppen azért egyetlen szövetkezeti tagnak sem szabad most hiányoznia. Egyetlen nem mezőgazdasági munka sem lehet fontosabb a szántásnál és vetésnél. Az idő sürget és éppen ezért számtalan helyen éjjelnappal dolgoznak a földeken. Ezzel a lendületes munkával homlokellentétes a dedrádi mezőgazdasági termelőszövetkezet több tagjának magatartása, akik a tegnap, csütörtökön, a mezőgazdasági munka helyett a régeni heti piacra való utazást választották. A MTSZ vezetősége, ahelyett, hogy meggátolta volna munkából való hiányzásukat, támogatta azt és rendelkezésükre bocsátotta a szövetkezet tehergépkocsiját, hogy az őket és árujukat a piacra szállítsa. A tehergépkocsi háromszor tette meg utasokkal és áruval megrakva a Dedrád—Régen közötti utat A tehergépkocsi ilyen célokra való használásának engedélyezése érthetetlen, mivel az illetékes szervek külön felhívták a dedrádi MTSZ elnökének figyelmét arra, hogy a járművet nem lehet elvonni a mezőgazdasági munkálatoktól. Úgy látszik a figyelmeztetés süket fülekre talált. Nagy Mihály, a dodrádi MTSZ elnöke lábbal tiporta az utasításokat. Jó volna, hogyha a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Megyei Szövetségének vezetősége, a tehergépkocsi törvénytelen felhasználását jóváhagyó elnököt megterhelné a három fuvar költségeivel (benzin, gépkopás, a sofőr fizetése), valamint annak a kárnak az értékével, amelyet a tagoknak a munkából való hiányzása, a gépkocsinak a termékek szállításától való elvonása okozott a mezőgazdasági szövetkezetnek. (R. C.) biztosítása Még 110 hektár hiányzik Újszerűen veszik számba Szentháromságon a teljesítményt. Viszszafelé számolják, mennyi hiányzik még a tervezett vetésből, így kaptunk tiszta képet mi is a helyzetről. György Bertalan mérnököt a tárcsák mellett, kint a mezőn találtuk. Azt latolgatta, elég-e kétszeri tárcsázás, vagy hármat is kell adni a répaföldnek, hogy megfelelő magágyat készíthessenek. Eddig kiváló magágyba vetették a 150 hektárnyi búzát, s a még hátralévő 110 hektárnál sem akarják alábbhagyni. Tehát 110 hektár még a vetni való ebben az egységben, s az optimális vetési időszak határáig mindössze tíz nap van hátra. Mi a garancia arra, hogy a kilenc traktorral sikerül ezt a feladatot megoldani? — Meggyőződésünk, hogy 15— 18. között sikerül befejeznünk a vetést — így a mérnök. •— Van ennek reális alapja? — Másképpen nem beszélnék. Lényegében még 30 hektár kukoricaterületet kell felszabadítanunk. Ami erőnk van, azt mind ide összpontosítjuk, naponta 7-8 hektárról kerül le a termés. Jelenleg is 18 hektárnyi magágyunk van készen, s a traktorokat mindig úgy csoportosítjuk, hogy a vetőgépeknek minden napra legyen elegendő munkaterület. Egyébként a szekció gépesítőivel úgy egyeztünk meg, hogy ha a szomszédos Gálfalván felszabadul egy vagy két traktor, átküldik hozzánk, mi biztosítunk munkát a számukra. Ha viszont nálunk lesz szabad traktor, odaküldjük. Úgy vélem, ez jó megoldás, mert teljes mértékben kihasználhatjuk a gépeket, irányban dolgozhatnak. Itt a gépek csak fél teljesítménnyel dolgozhatnak, többre nincs lehetőség. Ezért a vetés, a szemmel látható erőfeszítések ellenére is, vontatottan halad. A tervezett 300 hektár búzavetésből eddig mindössze 120 hektáron került földbe a mag, s ennek is több mint 80 százalékán fogattal megszántott területen. Jelenleg is 110 hektár szabad területtel rendelkeznek, amiből 60 hektáron dolgozhatnak a gépek, a többi pedig a dicséretes szorgalommaldolgozó 40 fogatosra vár. Véckén tehát nem a területfelszabadítás, hanem az előkészítés gátolja a vetés meggyorsítását. A gépesítési részleg felelőse, Szabó András, próbál megoldást találni. A rendelkezésére álló 24 traktorból 10-et szerdától Véckére irányított, de többet nem nélkülözhetnek az általuk kiszolgált többi MTSZ-ek sem, mert 4 traktor mondhatni állandó jelleggel defektes. A 347-es számú U-651-es traktor például már 11 napja áll alkatrészhiány miatt, másik három pedig ugyancsak kiesett a termelésből, már négy napja. Mi a véleménye minderről a nyárádszeredai Gépesítő Vállalat vezetőinek? Vagy talán számukra közömbös, hogy ez a bizonyos négy traktor Véckén is megszántott volna 25—30 hektárnyi területet négy nap alatt? Ez pedig, a jelen körülmények között, aranyat érne ebben az MTSZ- ben. Annak ellenére, hogy Véckén nehézségekkel küzdenek a terület előkészítésénél, a vezető tanácsnak sokkal inkább a sarkára kellene állnia a még búzavetésre kijelölt 50 hektárnyi kukorica betakarításának meggyorsításáért. A hegyvidéki termelőszövetkezetek jó részében lemaradás mutatkozik, jó lenne, tehát, ha a megyei Mezőgazdasági Igazgatóság illetékesei, szakemberei kellő körültekintéssel elemeznék a gépek elosztását, és ésszerű átcsoportosítással elsősorban ezekbe küldenének több gépet. Véleményünk szerint ez az egyetlen módja annak, hogy a betakarítás meggyorsítása mellett, kimozdíthassák a holtpontról a búza vetését ezeknél az egységeknél. Ha most, ezekben az őszi munkákra kiválóan alkalmas napokban nem foganatosítanak kellő intézkedéseket, vajmi kevés remény van arra, hogy ezekben az egységekben határidőre befejezik a búza vetését. a IV. oldalon KÜLPOLITIKAI (ZSTCs Vajon a véletlen műve a tervadósság ? A Marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát mindeddig rendszeresen és ütemesen teljesítette állami tervfeladatát és jelentős jövedelemre tett szert. Minden bizonnyal ez az esztendő sem lesz szegényebb eredményekben, mint a többi, viszont a harmadik negyedévet rosszul zárta. Az árutermelési előirányzatukat a vállalat dolgozói mindössze 96,8, míg a munkatermelékenységi feladatukat 96,9 százalékra teljesítették, vagyis jelentős részük van abban, hogy a Maros megyei ipari egységek nem valósították meg a harmadik negyedévi munkatermelékenységi előirányzatot. A termelési zavar okát kutatva az első pillanatban úgy tűnt, hogy csak az egymást követő váratlan üzemzavarok idézték elő a harmadik negyedévi lemaradást. Az alapos elemzés azonban kimutatta, hogy az objektívnek nevezett okok valójában olyan mulasztások, melyek őket terhelik. Ez év júniusában a kombinát összes berendezései főjavításra kerültek, amit alapos próbaüzemeltetés követett. Ez alkalommal több csővezetéknél előrehaladott oxidálódást észleltek, de mivel a csőhálózat kicserélése nem szerepelt a főjavítási tervben (csak a jövő évben esedékes), csak szórványos javítgatásokra szorítkoztak. Alig telt el azonban két hónap, és a csőjavítás elodázása megbosszulta magát. A 2-es, ammóniát gyártó üzem nagy nyomású gázhűtő berendezésében csőrepedés keletkezett, ami hat héten keresztül mindegyre megismétlődött. Jelenleg sem teljesen üzemképes a berendezés, s ezért úgy döntöttek, hogy egy tartalékberendezést készítenek. (Vajon miért csak most, s nem két-három hónappal ezelőtt?) A második esetnél inkább a főjavítás utáni próbajáratás jó minőségét vonhatjuk kétségbe, hiszen a nagy nyomáson és magas hőfokon dolgozó gőzfejlesztőt aal az üzemeltetési paraméterek felett kell kipróbálni, s ha így járnak el, minden bizonnyal már akkor jelentkezett volna a most négynapos kiesést előidéző hiba. A harmadik és legdrágábban megfizetett üzemzavar előidéző okát a kombinát vezetősége, is szubjektívnek tartja, hiszen a levegőt páramentesítő berendezés helytelen kezeléséből fakadt. Rájöttek arra, hogy a berendezés kezelői (különösen a régi munkások) az ugyanazon mozdulatok szüntelen ismétlése következtében rutinossá válnak, azaz a tudatos cselekedeteket gépies mozdulatok váltják fel. Az ember viszont rém annyira tökéletes, hogy ki ne hagyna egy mozdulatot. Ha ez megtörténik, mint az megtörtént a fenti esetben, és elmarad egy csap megnyitása, egy egész üzem kiesik a termelési ütemből, és számtalan berendezés felmondja a szolgálatot. A harmadik negyedév utolsó hónapjában előfordult üzemzavarok az árutermelési tervfeladatnál közel 3 millió lej értékű termékveszteséget okoztak, s ugyanakkor a termelékenységi mutatót sem teljesíthették. Ez utóbbinak azonban nem ez volt az egyetlen oka, ugyanis az alkalmazottak átlaglétszáma is nagyobb a tervezettnél. Igaz, hogy felettes szervüktől jóváhagyást kaptak 46-tal több munkás alkalmazására, viszont azzal a feltétellel, hogy a további bővítésekig a létszámnak megfelelően túlszárnyalják az össz- és áruterv.emelési előirányzatokat. Az elmúlt negyedévben azonban a terv alá zuhant a termelés, s így a terme- lékenységi mutató is. A foganatosított intézkedésekből ítélve a kombinát vezetősége tanult a szeptemberben történtekből, a folyó javítások, felülvizsgálások alkalmával most kötelezően ellenőrzik a csőhálózatot, ahol pedig veszély fenyegeti a termelési folyamatot, azonnal közbelépnek. Amint már említettük, egyes berendezések mellé pótberendezést készítenek, másokhoz pedig gondoskodnak cserealkatrészekről, hogy az esetleges üzemzavar ne napokig, hanem csak órákig fékezze a termelést. A Vegyipari Kombinát kilenchavi termelési eredményei az adóssággal zárult negyedév ellenére is pozitívek, össztermelési feladatát, akárcsak az árutermelési tervét 1,9 százalékkal, a munkatermelékenységi mutatót pedig 1,3 százalékkal szárnyalta túl, azonban ez nem fedezi az alkalmazottak átlaglétszámánál jelentkező túllépést. Ezért vállalták, hogy év végére 3 százalékkal szárnyalják túl az össztermelési előirányzatukat s egy százalékkal a termelékenységi mutatót. A vállalásukat csak akkor teljesíthetik, ha a munkások szigorú újravizsgáztatása mellett hasonló szigorral ellenőrzik a mesterek, részlegvezetők, sőt valamennyi műszaki káder mindennapi tevékenységét is. A korszerű kombinátban mondhatni teljesen önműködően folyik a termelés, ezért a műszaki kádereknek elsődleges szerepük van, ők irányítják, vezetik a berendezéseket kezelő dolgozókat. Természetesen a döntő szó az igazgató bizottságé kell hogy legyen, mely maradéktalanul gyakorlatba ülteti a fentieket. V. I. NAPRAFORGÓK Dr. Spielmann József „Fortuna szekerén okosan ülj Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dűlj“ (Faludi Ferenc) A napokban előadásra készültem az értelmiség hozzájárulásáról a szocializmus építéséhez. Jegyzeteimmel sehogy sem voltam elégedett. Valami hiányzott. Végül rájöttem hiányérzetem okára: nem lett volna szabad a negyedszázad előtti helyzetet mai mértékkel mérnem. Most az oktatás terén, az értelmiség nevelésében, kialakult hagyományaink vannak. A felszabadulás utáni első években mindez hiányzott. Magam is a „sivatagi nemzedék“-hez tartozom. Az utolsó 25 év történetét úgy éltem át, hogy másokat nevelve, magam is alakultam. Nem volt akadálymentes, ellentmondás nélküli folyamat ez! Időleges kudarcok, vadhajtások tarkították. Ha minderről hallgatunk, maradhatunk-e objektívek? Negyedszázaddal ezelőtt, a háború és a fasizmus vérgőzös évei után, a felszabadulás légkörében, az oly hosszú ideig elnyomott remény újra kivirágzott az emberi szívekben. Mindenki tanulni, cselekedni vágyott, hozzájárulni legjobb tudása szerint az új rend építéséhez. A felnőttek részére nyitott iskolák nem bizonyultak elegendőknek, a hangversenytermekben eddig ismeretlen arcok jelentek meg, a szépirodalmi és társadalomtudományi művek érkezésük napján elfogytak. Az új olvasó és tanuló réteg zöme azokból került ki, akiktől a régi társadalom megtagadta a szellemi művelődés lehetőségét. A társadalom mélyéről jöttek, s módon vetették magukat a tanulásra! Ezt az átalakulást közelről láttam. 1948-ban időlegesen egy tartományi káderiskolát vezettem. A tanulók többsége hiányos előképzettségű munkás és paraszt fiatalokból került ki. A politikai tantárgyak mellett ezért általános ismereteket is oktattunk. Ma sem felejtem a lobbanékony, de lankadatlan szorgalmú maroshévízi vasesztergályost, a mindig jókedvű balánbányai vájárt, de különösen a gyergyói famunkásra emlékszem. Az előadások után gyakran bejött az igazgatói szobába.. Kabátja belső zsebéből jegyzetfüzetet húzott elő, abba írta fel, nagy, szálkás betűivel az előadásokon hallott idegen szavakat és ismeretlen fogalmakat. Kérdéseit záporozta fejemre. Reggel egy órával korábban kelt fel társainál, hogy mind többet tanulhasson. Rövidesen „iskolaelső“ lett. Az oktatás végén azonban, amikor új beosztását közölték vele, mindenki legnagyobb megdöbbenésére megtagadta annak elfoglalását. Azzal érvelt, hogy a munkakör meghaladja ismereteit, s esetleges hibáival a köznek árt majd. Számára felfoghatatlan volt, hogy lehet a közérdeknél fontosabb szempont. A Nyárád-menti parasztfiúval 1945-ben találkoztam először. Egy zöldségraktárban volt alkalmi munkás. Egy nap eltűnt a városból. Két év múltán láttam viszont. Mint kiderült, Bukarestben pártiskolát végzett. Új munkahelye lakásom közelében volt, sokszor találkoztam vele késő este, mert rendszerint a munkaidő után is munkahelyén maradt tanulni. Otthon kicsi a lakás — mesélte. Megtörtént — nem is ritkán —, hogy könyvért, vagy fejfájás-csillapítóért telefonált nekem. A túlfeszített szellemi munkától fejgörcsei voltak. Mikor barátilag tanácsoltam, csökkentse az ütemet, mert így hamar felőrlődik, csodálkozva mért végig: „Így is elég sok évet vesztegettem el az életemből. Mikor hoztam be mulasztásaimat, ha nem most, míg fiatal vagyok?“ — magyarázta. „A feladatok naprólnapra nőnek. Aki nem tanul, nem dolgozik erején felül, az nem felel meg a közösség előlegezett bizalmának“ — oktatgatott. Ritkán találkoztam gyorsabban tanuló emberrel. Az új társadalom megváltozott viszonyulást követelt a már kialakult értelmiségitől is. A főiskolán nem tanították meg az orvost, mit kell tennie, ha kevés a gyógyszer, ha a kórház felszerelése hiányos, s ha a betegek reggelente arról panaszkodnak, hogy fáznak a rongyos pokrócaik alatt. Márpedig a felszabadulást követő első években, a háború súlyos örökségeként ez volt a helyzet! A két évvel ezelőtt oly tragikus hirtelenséggel elhunyt vásárhelyi bőrgyógyász erőt talált magában, hogy mindezen nehézségekkel megküzdjön. Vizsgált, kezelt, tréfáival megmosolyogtatta betegeit, látott-futott mindenfelé, ahol orvosi munkájához segítséget remélt és talált. Orvosnak lenni annyit jelent, mint embertársait szolgálni — bizonyította élettevékenységével. Az „öregek“ alkalmazkodása az új viszonyokhoz már biológiai okokból is nehézségbe ütközött. Akadtak, akik sértődötten visszavonultak. A legjobbak azonban az első sorokban küzdöttek. A francia nyelvtanár 1945-ben már a nyugdíjas kor határán állott. Mégis fiatalos lendülettel fogott az új munkaköre ellátásához. A nagymúltú középiskola könyvtárát rendezte át, dolgozta fel filológusi alapossággal. Szakavatott bibliográfiai munkája eredményeit azóta is számos kutató hasznosítja. A bemutatott példák egyben típusok. Korukat, munkájuk fontosságát tekintve eltérő értelmiségiek sorsát vázolják. Mégis mindannyiuk tevékenységében van egy közös vonás: munkájukban nemcsak megélhetési forrást, hanem hivatást láttak. Tudatosan vagy kevésbé tudatosan — társadalmi szolgálatot teljesítettek. Világossá vált előttük, a szocialista rendszer elvont fogalomból valósággá csak munkájuk révén válik. Az új társadalom az őt kialakító emberek össztevékenységének eredménye. Lelkiismeretes munkájuktól, szakértelmüktől százak, olykor ezrek sorsa függ. Ilyen viszonyulás jellemzi társadalmunk tagjainak túlnyomó többségét. Kivételek mégis akadnak. Ha ezt tagadnék, idillikus képet festenénk magunkról. Nem a közrend megsértőire, sikkasztókra, huligánokra gondolok. Hiszen azok bűnös tevékenységükkel maguk zárják ki magukat a társadalom soraiból. Vannak viszont mások, akik jogi szempontból nem vonhatók felelősségre. Az általuk okozott anyagi kár nehezen mutatható ki. Az erkölcsi azonban annál nyilvánvalóbb! Az előbbiekben vadhajtásoknak neveztem őket. Legyek pontosabb: a karrieristákra, a kis és nagy ügyeskedőkre, a saját pecsenyéjük sütögetőire gondolok. Gyűjtő fogalommal „napraforgókénak nevezném őket. Mert ahogy a napraforgó mindig a napsugarak után igazodik, annak irányába fordítja arcát, az ilyen emberek is mindig a társadalom napos oldalán, a sikeresek mellett, még inkább közöttük akarnak lenni. Hogy ennek ára egyéni becsületük, mások érdekeinek lábbal tiprása, a köz érdekeinek feláldozása, az hidegen hagyja őket. A karrierista társadalmunkban kétségtelenül a polgári rend csökevénye. A jelenség élesen ellentmond a szocialista erkölcs szellemének. Lenin már a forradalom győzelme előtt figyelmeztetett, hogy várható a hatalom átvétele után a karrieristák kísérlete, hogy sorainkba hatoljanak. A karrierista álcázza magát. A szocialista ideológia fogalmaival, értékeivel kendőzi önös törekvéseit, így ideig-óráig sok jóhiszemű embert félrevezethet. Egy negyedszázad alatt (Folytatás a 3. oldalon) Turisztikai újdonságok Azért, hogy a hűvösebb évszakban se csökkenjen a turistaforgalom, a Turisztikai Hivatal számos intézkedést dolgozott ki, így például csökkentette a társas gépkocsikkal szervezett kirándulások költségeit a felnőttek számára 30, míg az iskolások számára 50 százalékkal. Igen kedvezményes díjszabású kirándulásokat szervez többek között a műemlékeiről híres moldvai tájakra is. November elsejétől hetente kétszer szerveznek négynapos kironulást repülővel Prágába. A kirándulókat vivő repülők a fővárosból indulnak hetente kétszer, szerdán és pénteken a csehszlovák fővárosba. A marosvásárhelyi Turisztikai Hivatalnál tanulmányozzák azt is, hogy az őszi mezőgazdasági munkálatok befejezése után hová érdemes előnyös feltételek mellett kirándulásokat szervezni az MTSZ tagok részére.