Vörös Zászló, 1969. október (21. évfolyam, 232-258. szám)

1969-10-10 / 240. szám

XXI. évfolyam 240. (5549.) szám 1969. október 10. péntek 9 óra 30 bráni­­Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA AZ ŐSZI Maximális erőkifejtése -V E T E S E­K ket követel a jövő évi DÖNTŐ NAPJAIBAN kenyérgabona Az MTSZ-ek tagjai, a gépesítők erőfeszítése nyomán az utóbbi napokban újabb ezer meg ezer hektáron került talajba a jövő évi kenyérgabona magva. A vetéshez szükséges területek felszabadítása, a magágy előkészítése is ütemesen halad, de még mindig nem érte el a kijelölt szintet. Az MTSZ-eknek egyre na­gyobb gondot okoz a területek felszabadítása, mert jórészt már a kukorica és cukorrépa-földekre szorultak, viszont ezek kitaka­rítása, a gépesítőknek való átadása sokkal, de sokkal nagyobb gyorsaságot igényel ebben az időszakban, amikor még mindössze tíz nap választ el az optimális vetési időszak határától. Jóllehet a megkérdezett MTSZ-vezetők derűlátóak, s ígéretet tettek, hogy október 20-ig jelentik a vetés befejezését, nem képesek az eddiginél gyorsabb ütemet diktálni a talaj-előkészítésnél. A bi­zakodás legfeljebb az olyan élenjáró egységeknél indokolt, mint a vajdaszentiványi, ludasi, kecei, gernyeszegi, náznánfalvi, k­icsi stb., ahol ténylegesen a vetés befejezése előtt állnak. Aggasztóbb a helyzet a vetéssel lemaradt termelőszövetke­zeteknél, ahol a szabad terület hiánya igen-igen nagymértékben hátráltatja a vetést. A legnehezebb helyzetben talán a domb- és hegyvidéki termelőszövetkezetek vannak, ahol a sajátos helyzet folytán, a gépek kevésnek bizonyulnak, holott sok helyen ele­gendő szabad területtel rendelkeznek. Hiányzik a munkáskéz Igen, hiányzik a munkáskéz ked­­den, az a munkáskéz, amely eddig gondosan begyűjtötte az MTSZ minden terményét. A pártbizott­ság titkárának asztalán egy kimu­tatás fekszik, amelyből kitűnik, hogy csupán tőlük naponta 150 ember jár be a vásárhelyi üze­mekbe. Ugyanakkor a 60 hektár cukorrépából 35 hektárról ásták ki a termést, de annak mindössze 15 százalékát hordták be a földekről, pedig oda is búzát kell, hogy ves­senek. Az MTSZ vezetősége, a pártbizottság kéréssel fordult a Cukorgyár igazgatóságához, hogy legalább vasárnapra engedje haza a 11 feddi alkalmazottját, segítsé­gül pedig küldjön négy teherko­csit, hogy mielőbb leszállíthassák a cukorrépát. Ezt a kérést mi is tolmácsoljuk a lap hasábjain, ab­ban a reményben, hogy meghall­gatásra talál nemcsak a Cukor­gyárban, hanem a két téglagyár­ban, és Marosvásárhely más üze­meiben is. A vállalatvezetők e­­gyébként feladatul kapták, hogy az MTSZ-tagokat irányítsák haza, hogy a munkaidő befejezése után segítsenek családtagjaiknak a ter­mények betakarításában, de eddig még egyetlen helyen sem találkoz­tunk ilyen alkalmazottakkal. A se­gítséget várva az MTSZ vezetősé­ge sem ül karba tett kézzel. A cu­korrépát fogatokkal a területek szélére hordják — jó megoldás ez is —, hogy utat nyithassanak a traktoroknak. A vetés meggyorsítása érdeké­ben ismételten átdolgozták a veté­si tervet, oly módon, hogy a 340 hektár búzavetésből csak 30­-40 hektáron kelljen kukorica után vetni. Ennek a terménynek a be­takarítása azonban sok munkáske­zet és nagy szorgalmat követel. Mert igaz, hogy a mai napig 200 hektáron földbe került a búza, s a hét végéig még 20 hektár áll­ a vetőgépek rendelkezésére, de mi lesz a jövő héten? 120 hektárt kell még előkészíteni, amelynek jó ré­széről még a terményt is be kell takarítani, ellenkező esetben hiába a gépesítők igazán odaadó mun­kája, lehetetlent tőlük sem kíván­hatnak. Jó bizakodni, ha van rá fedezet ! A megszokott kora reggeli mun­kázaj fogad az ákosfalvi MTSZ- ben. Az utolsó traktorok fordulnak ki az MTSZ üzemközpontjából, Nemes Jenő, az MTSZ elnöke, út­jára engedi az utolsó tehergépko­csit is. Kérdésünkre bizakodva je­lenti ki, hogy legtöbb hét nap a­­latt végeznek a búzavetéssel s ok­tóber 20-ig a betakarítással. — A fedezet? — A fedezet a körültekintő szervezés és az ésszerű erőelosz­tás. Ennek eredménye az is, hogy a 400 hektár búzavetésünkből teg­nap estig 280 hektárnyit befejez­tünk, és 30 hektáron előkészítet­tük a magágyat. Eddig két vető­géppel dolgoztunk, de a tegnaptól a harmadikat is munkába állítot­tuk. — Talán minden vetésterület szabad? — Nem éppen, de a 25 hektár répával és 15 hektár kukoricával a napokban végzünk, a többi te­rületen pedig már nyugodtan dol­gozhatnak a traktorok. A hordás meggyorsításáért négy teherkocsit, két traktor-utánfutót és 16 fogatot állítottunk munkába. A rakodást pedig géppel végezzük. — A kukoricával mi a helyzet? — Ez sem okoz már gondot, mert a 130 hektárból 40 hektáron letörtük a csöveket, s a kukorica­szárat kombájnnal silózzuk be. Ily módon naponta teljes lendü­lettel dolgozhat 16—17 traktor a talajelőkészítésnél, vetésnél, úgy­hogy ha az idő is kitart, 25—30 hektáros vetési ütemet biztosítha­tunk. Négy traktor defektes a 24-ből Sehol annyi panasszal nem fo­gadtak, mint a véckei MTSZ-ben. Gépesítők, vezetők mind azon si­ránkoztak, hogy nagyon nehéz a helyzetük, nem tudják kellőkép­pen kihasználni a gépeket. Ennek van valami alapja. A hegyek közé beszorított véckei MTSZ-nél talán még egy futballpályányi sík szán­tóterület sincs, ahol két irányban dolgozhatnának a traktorok. Azt is elmondták — s ez így igaz —, hogy a magágy előkészítésénél sokszor két traktor is kell vontas­sa a tárcsát, s így is csak egy SÉTAKOCSIZÁS AZ MTSZ ALTÓJÁVAL Teljében az őszi vetés. Mind­össze tíz nap választ el októ­ber 20-tól a vetés befejezésé­nek időpontjától. A mezőgaz­dasági vállalatok és MTSZ-ek vezetői arra törekednek, hogy minél jobban megszervezzék a kukorica, a cukorrépa és a krumpli betakarítását. Minden szállítóeszközt, igyekeznek fel­használni, hogy a termékeket elszállítsák és a földeket fel­szabadítsák a szántásra és a vetésre. Az őszi mezőgazdasági mun­kák sok munkaerőt követelnek és éppen azért egyetlen szövet­kezeti tagnak sem szabad most hiányoznia. Egyetlen nem me­zőgazdasági munka sem lehet fontosabb a szántásnál és vetés­nél. Az idő sürget és éppen ezért számtalan helyen éjjel­nappal dolgoznak a földeken. Ezzel a lendületes munkával homlokellentétes a dedrádi me­zőgazdasági termelőszövetkezet több tagjának magatartása, a­­kik a tegnap, csütörtökön, a mezőgazdasági munka helyett a régeni heti piacra való utazást választották. A MTSZ vezető­sége, ahelyett, hogy meggátolta volna munkából való hiányzá­sukat, támogatta azt és rendel­kezésükre bocsátotta a szövet­kezet tehergépkocsiját, hogy az őket és árujukat a piacra szál­lítsa. A tehergépkocsi három­szor tette meg utasokkal és áru­val megrakva a Dedrád—Régen közötti utat A tehergépkocsi ilyen célokra való használásá­nak engedélyezése érthetetlen, mivel az illetékes szervek kü­lön felhívták a dedrádi MTSZ elnökének figyelmét arra, hogy a járművet nem lehet elvonni a mezőgazdasági munkálatoktól. Úgy látszik a figyelmeztetés süket fülekre talált. Nagy Mi­hály, a dodrádi MTSZ elnöke lábbal tiporta az utasításokat. Jó volna, hogyha a Mező­­gazdasági Termelőszövetkezetek Megyei Szövetségének vezetősé­ge, a tehergépkocsi törvényte­len felhasználását jóváhagyó el­nököt megterhelné a három fuvar költségeivel (benzin, gép­kopás, a sofőr fizetése), vala­mint annak a kárnak az érté­kével, amelyet a tagoknak a munkából való hiányzása, a gépkocsinak a termékek szállí­tásától való elvonása okozott a mezőgazdasági szövetkezetnek. (R. C.) biztosítása Még 110 hektár hiányzik Újszerűen veszik számba Szent­­háromságon a teljesítményt. Visz­­szafelé számolják, mennyi hiány­zik még a tervezett vetésből, így kaptunk tiszta képet mi is a hely­zetről. György Bertalan mérnököt a tárcsák mellett, kint a mezőn ta­láltuk. Azt latolgatta, elég-e két­szeri tárcsázás, vagy hármat is kell adni a répaföldnek, hogy meg­felelő magágyat készíthessenek. Eddig kiváló magágyba vetették a 150 hektárnyi búzát, s a még hátralévő 110 hektárnál sem akar­ják alábbhagyni. Tehát 110 hektár még a vetni való ebben az egység­ben, s az optimális vetési időszak határáig mindössze tíz nap van hátra. Mi a garancia arra, hogy a kilenc traktorral sikerül ezt a fel­adatot megoldani? — Meggyőződésünk, hogy 15— 18. között sikerül befejeznünk a vetést — így a mérnök. •— Van ennek reális alapja? — Másképpen nem beszélnék. Lényegében még 30 hektár kuko­rica­területet kell felszabadíta­nunk. Ami erőnk van, azt mind ide összpontosítjuk, naponta 7-8 hektárról kerül le a termés. Jelen­leg is 18 hektárnyi magágyunk van készen, s a traktorokat min­dig úgy csoportosítjuk, hogy a ve­tőgépeknek minden napra legyen elegendő munkaterület. Egyébként a szekció gépesítőivel úgy egyez­tünk meg, hogy ha a szomszédos Gálfalván felszabadul egy vagy két traktor, átküldik hozzánk, mi biztosítunk munkát a számukra. Ha viszont nálunk lesz szabad traktor, odaküldjük. Úgy vélem, ez jó megoldás, mert teljes mérték­ben kihasználhatjuk a gépeket, irányban dolgozhatnak. Itt a gépek csak fél teljesítménnyel dolgoz­hatnak, többre nincs lehetőség. E­­zért a vetés, a szemmel látható e­­rőfeszítések ellenére is, vontatot­tan halad. A tervezett 300 hektár búzavetésből eddig mindössze 120 hektáron került földbe a mag, s ennek is több mint 80 százalékán fogattal megszántott területen. Je­lenleg is 110 hektár szabad terü­lettel rendelkeznek, amiből 60 hek­táron dolgozhatnak a gépek, a töb­bi pedig a dicséretes szorgalommal­­dolgozó 40 fogatosra vár. Véckén tehát nem a területfelszabadítás, hanem az előkészítés gátolja a ve­tés meggyorsítását. A gépesítési részleg felelőse, Szabó András, próbál megoldást találni. A rendelkezésére álló 24 traktorból 10-et szerdától Véckére irányított, de többet nem nélkü­lözhetnek az általuk kiszolgált töb­bi MTSZ-ek sem, mert 4 traktor mondhatni állandó jelleggel defek­tes. A 347-es számú U-651-es trak­tor például már 11 napja áll alkat­rész­hiány miatt, másik három pe­dig ugyancsak kiesett a termelés­ből, már négy napja. Mi a véle­ménye minderről a nyárádszeredai Gépesítő Vállalat vezetőinek? Vagy talán számukra közömbös, hogy ez a bizonyos négy traktor Véckén is megszántott volna 25—30 hektár­nyi területet négy nap alatt? Ez pedig, a jelen körülmények kö­zött, aranyat érne ebben az MTSZ- ben. Annak ellenére, hogy Véckén nehézségekkel küzdenek a terület előkészítésénél, a vezető tanácsnak sokkal inkább a sarkára kellene állnia a még búzavetésre kijelölt 50 hektárnyi kukorica betakarítá­sának meggyorsításáért. A hegyvidéki termelőszövetke­zetek jó részében lemaradás mu­tatkozik, jó lenne, tehát, ha a me­gyei Mezőgazdasági Igazgatóság illetékesei, szakemberei kellő kö­rültekintéssel elemeznék a gépek elosztását, és ésszerű átcsoportosí­tással elsősorban ezekbe küldené­­nek több gépet. Véleményünk sze­rint ez az egyetlen módja annak, hogy a betakarítás meggyorsítása mellett, kimozdíthassák a holt­pontról a búza vetését ezeknél az egységeknél. Ha most, ezekben az őszi munkákra kiválóan alkalmas napokban nem foganatosítanak kel­lő intézkedéseket, vajmi kevés re­mény van arra, hogy ezekben az egységekben határidőre befejezik a búza vetését. a IV. oldalon KÜLPOLITIKAI (ZSTC­s Vajon a véletlen műve a terv­adósság ? A Maros­vásárhelyi Vegyipari Kombinát mindeddig r­endszeresen és ütemesen teljesítette állami tervfeladatát és jelentős jövedelem­re tett szert. Minden bizonnyal ez az esztendő sem lesz szegé­nyebb eredményekben, mint a többi, viszont a harmadik ne­gyedévet rosszul zárta. Az áru­­termelési előirányzatukat a vállalat dolgozói mindössze 96,8, míg a munkatermelékenységi fel­­adatukat 96,9 százalékra teljesítet­ték, vagyis jelentős részük van abban, hogy a Maros megyei ipari egységek nem valósították meg a harmadik negyedévi munkaterme­lékenységi előirányzatot. A termelési zavar okát kutatva az első pillanatban úgy tűnt, hogy csak az egymást követő váratlan üzemzavarok idézték elő a har­madik negyedévi lemaradást. Az alapos elemzés azonban kimutatta, hogy az objektívnek nevezett okok valójában olyan mulasztások, me­lyek őket terhelik. Ez év júniusában a kombinát összes berendezései főjavításra ke­rültek, amit alapos próbaüzemelte­tés követett. Ez alkalommal több csővezetéknél előrehaladott oxidá­­lódást észleltek, de mivel a cső­hálózat kicserélése nem szerepelt a főjavítási tervben (csak a jövő évben esedékes), csak szórványos javítgatásokra szorítkoztak. Alig telt el azonban két hónap, és a cső­javítás elodázása megbosszulta magát. A 2-es, ammóniát gyártó üzem nagy nyomású gázhűtő be­rendezésében csőrepedés keletke­zett, ami hat héten keresztül mind­egyre megismétlődött. Jelenleg sem teljesen üzemképes a berende­zés, s­ ezért úgy döntöttek, hogy egy tartalékberendezést készítenek. (Vajon miért csak most, s nem két-három hónappal ezelőtt?) A második esetnél inkább a fő­javítás utáni próbajáratás jó minő­ségét vonhatjuk kétségbe, hiszen a nagy nyomáson és magas hőfo­kon dolgozó gőzfejlesztőt a­­al az üzemeltetési paraméterek fe­lett kell kipróbálni, s ha így járnak el, minden bizonnyal már akkor jelentkezett volna a most négyna­pos kiesést előidéző hiba. A harmadik és legdrágábban megfizetett üzemzavar előidéző okát a kombinát vezetősége, is szubjektívnek tartja, hiszen a le­vegőt páramentesítő berendezés helytelen kezeléséből fakadt. Rá­jöttek arra, hogy a berendezés ke­zelői (különösen a régi munkások) az ugyanazon mozdulatok szünte­len ismétlése következtében ru­tinossá válnak, azaz a tudatos cselekedeteket gépies mozdulatok váltják fel. Az ember viszont rém annyira tökéletes, hogy ki ne hagyna egy mozdulatot. Ha ez megtörténik, mint az megtörtént a fenti esetben, és elmarad egy csap megnyitása, egy egész üzem kiesik a termelési ütemből, és számtalan berendezés felmondja a szolgála­tot. A harmadik negyedév utolsó hó­napjában előfordult üzemzavarok az árutermelési tervfeladatnál kö­zel 3 millió lej értékű termék­vesz­teséget okoztak, s ugyanakkor a termelékenységi mutatót sem telje­síthették. Ez utóbbinak azonban nem ez volt az egyetlen oka, u­­gyanis az alkalmazottak átlaglét­száma is nagyobb a tervezettnél. Igaz, hogy felettes szervüktől jó­váhagyást kaptak 46-tal több mun­kás alkalmazására, viszont azzal a feltétellel, hogy a további bőví­tésekig a létszámnak megfelelően túlszárnyalják az össz­- és áruter­v.e­melési előirányzatokat. Az elmúlt negyedévben azonban a terv alá zuhant a termelés, s így a terme-­­ lékenységi mutató is. A foganatosított intézkedésekből ítélve a kombinát vezetősége ta­nult a szeptemberben történtek­ből, a folyó javítások, felülvizsgá­lások alkalmával most kötelezően ellenőrzik a csőhálózatot, ahol pe­dig veszély fenyegeti a termelési folyamatot, azonnal közbelépnek. Amint már említettük, egyes be­rendezések mellé pótberendezést készítenek, másokhoz pedig gon­doskodnak cserealkatrészekről, hogy az esetleges üzemzavar ne napokig, hanem csak órákig fékez­ze a termelést. A Vegyipari Kombinát kilencha­­vi termelési eredményei az adósság­gal zárult negyedév ellenére is pozitívek, össztermelési feladatát, akárcsak az árutermelési tervét 1,9 százalékkal, a munkatermelékeny­ségi mutatót pedig 1,3 százalékkal szárnyalta túl, azonban ez nem fe­dezi az alkalmazottak átlaglétszá­mánál jelentkező túllépést. Ezért vállalták, hogy év végére 3 szá­zalékkal szárnyalják túl az összter­melési előirányzatukat s egy szá­zalékkal a termelékenységi muta­tót. A vállalásukat csak akkor tel­jesíthetik, ha a munkások szigorú újravizsgáztatása mellett hasonló szigorral ellenőrzik a mesterek, részlegvezetők, sőt valamennyi mű­szaki káder mindennapi tevékeny­ségét is. A korszerű kombinátban mondhatni teljesen önműködően folyik a termelés, ezért a műszaki kádereknek elsődleges szerepük van, ők irányítják, vezetik a be­rendezéseket kezelő dolgozókat. Természetesen a döntő szó az igaz­gató bizottságé kell hogy legyen, mely maradéktalanul gyakorlatba ülteti a fentieket. V. I. NAPRAFORGÓK Dr. Spielmann József „Fortuna szekerén okosan ülj Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dűlj“ (Faludi Ferenc) A napokban előadásra készültem az értelmiség hozzájárulásáról a szocializmus építéséhez. Jegyzete­immel sehogy sem voltam elége­dett. Valami hiányzott. Végül rá­jöttem hiányérzetem okára: nem lett volna szabad a negyedszázad előtti helyzetet mai mértékkel mérnem. Most az oktatás terén, az értelmiség nevelésében, kialakult hagyományaink vannak. A felsza­badulás utáni első években mind­ez hiányzott. Magam is a „sivatagi nemze­­dék“-hez tartozom. Az utolsó 25 év történetét úgy éltem át, hogy másokat nevelve, magam is ala­kultam. Nem volt akadálymentes, ellentmondás nélküli folyamat ez! Időleges kudarcok, vadhajtások tarkították. Ha minderről hallga­tunk, maradhatunk-e objektívek? Negyedszázaddal ezelőtt, a há­ború és a fasizmus vérgőzös évei után, a felszabadulás légkörében, az oly hosszú ideig elnyomott re­mény újra ki­virágzott az emberi szívekben. Mindenki tanulni, cse­lekedni vágyott, hozzájárulni leg­jobb tudása szerint az új rend é­­pítéséhez. A felnőttek részére nyi­tott iskolák nem bizonyultak ele­gendőknek, a hangversenytermek­ben eddig ismeretlen arcok jelen­tek meg, a szépirodalmi és társa­dalomtudományi művek érkezésük napján elfogytak. Az új olvasó és tanuló réteg zö­me azokból került ki, akiktől a ré­gi társadalom megtagadta a szel­lemi művelődés lehetőségét. A tár­sadalom mélyéről jöttek, s módon vetették magukat a tanulásra! Ezt az átalakulást közelről lát­tam. 1948-ban időlegesen egy tar­tományi káderiskolát vezettem. A tanulók többsége hiányos előkép­zettségű munkás és paraszt­ fiata­lokból került ki. A politikai tan­tárgyak mellett ezért általános is­mereteket is oktattunk. Ma sem felejtem a lobbanékony, de lanka­datlan szorgalmú maroshévízi vas­esztergályost, a mindig jókedvű balánbányai vájárt, de különösen a gyergyói famunkásra emlékszem. Az előadások után gyakran bejött az igazgatói szobába.. Kabátja bel­ső zsebéből jegyzetfüzetet húzott elő, abba írta fel, nagy, szálkás be­tűivel az előadásokon hallott ide­gen szavakat és ismeretlen fogal­makat. Kérdéseit záporozta fe­jemre. Reggel egy órával koráb­ban kelt fel társainál, hogy mind többet tanulhasson. Rövidesen „is­kola­első“ lett. Az oktatás végén azonban, amikor új beosztását kö­zölték vele, mindenki legnagyobb megdöbbenésére megtagadta annak elfoglalását. Azzal érvelt, hogy a munkakör meghaladja ismereteit, s esetleges hibáival a köznek árt majd. Számára felfoghatatlan volt, hogy lehet a közérdeknél fonto­sabb szempont. A Nyárád-menti parasztfiúval 1945-ben találkoztam először. Egy zöldségraktárban volt alkalmi munkás. Egy nap eltűnt a város­ból. Két év múltán láttam viszont. Mint kiderült, Bukarestben párt­iskolát végzett. Új munkahelye la­kásom közelében volt, sokszor ta­lálkoztam vele késő este, mert rendszerint a munkaidő után is munkahelyén maradt tanulni. Ott­hon kicsi a lakás — mesélte. Meg­történt — nem is ritkán —, hogy könyvért, vagy fejfájás-csillapító­ért telefonált nekem. A túlfeszí­tett szellemi munkától fejgörcsei voltak. Mikor barátilag tanácsol­tam, csökkentse az ütemet, mert így hamar felőrlődik, csodálkozva mért végig: „Így is elég sok évet vesztegettem el az életemből. Mi­kor hoztam be mulasztásaimat, ha nem most, míg fiatal vagyok?“ — magyarázta. „A feladatok napról­­napra nőnek. Aki nem tanul, nem dolgozik erején felül, az nem fe­lel meg a közösség előlegezett bi­zalmának“ — oktatgatott. Ritkán találkoztam gyorsabban tanuló em­berrel. Az új társadalom megváltozott viszonyulást követelt a már kiala­kult értelmiségitől is. A főiskolán nem tanították meg az orvost, mit kell tennie, ha kevés a gyógyszer, ha a kórház felszerelése hiányos, s ha a betegek reggelente arról panaszkodnak, hogy fáznak a ron­gyos pokrócaik alatt. Márpedig a felszabadulást követő első évek­ben, a háború súlyos örökségeként ez volt a helyzet! A két évvel ez­előtt oly tragikus hirtelenséggel elhunyt vásárhelyi bőrgyógyász e­­rőt talált magában, hogy mind­ezen nehézségekkel megküzdjön. Vizsgált, kezelt, tréfáival megmo­solyogtatta betegeit, látott-futott mindenfelé, ahol orvosi munkájá­hoz segítséget remélt és talált. Or­vosnak lenni annyit jelent, mint embertársait szolgálni — bizonyí­totta élettevékenységével. Az „öregek“ alkalmazkodása az új viszonyokhoz már biológiai o­­kokból is nehézségbe ütközött. A­­kadtak, akik sértődötten visszavo­nultak. A legjobbak azonban az első sorokban küzdöttek. A fran­cia nyelvtanár 1945-ben már a nyugdíjas kor határán állott. Mé­gis fiatalos lendülettel fogott az új munkaköre ellátásához. A nagy­múltú középiskola könyvtárát rendezte át, dolgozta fel filológusi alapossággal. Szakavatott biblio­gráfiai munkája eredményeit azóta is számos kutató hasznosítja. A bemutatott példák egyben tí­pusok. Korukat, munkájuk fontos­ságát tekintve eltérő értelmiségiek sorsát vázolják. Mégis mindannyi­­uk tevékenységében van egy kö­zös vonás: munkájukban nemcsak megélhetési forrást, hanem hiva­­­­tást láttak. Tudatosan vagy kevés­bé tudatosan — társadalmi szolgá­latot teljesítettek. Világossá vált előttük, a szocialista rendszer el­vont fogalomból valósággá csak munkájuk révén válik. Az új tár­sadalom az őt kialakító emberek össztevékenységének eredménye. Lelkiismeretes munkájuktól, szak­értelmüktől százak, olykor ezrek sorsa függ. Ilyen viszonyulás jellemzi tár­sadalmunk tagjainak túlnyomó többségét. Kivételek mégis akad­nak. Ha ezt tagadnék, idillikus ké­pet festenénk magunkról. Nem a közrend megsértőire, sikkasztókra, huligánokra gondolok. Hiszen azok bűnös tevékenységükkel maguk zárják ki magukat a társadalom soraiból. Vannak viszont mások, a­­kik jogi szempontból nem vonha­tók felelősségre. Az általuk oko­zott anyagi kár nehezen mutatha­tó ki. Az erkölcsi azonban annál nyilvánvalóbb! Az előbbiekben vadhajtásoknak neveztem őket. Legyek pontosabb: a karrieristák­ra, a kis és nagy ügyeskedőkre, a saját pecsenyéjük sütögetőire gon­dolok. Gyűjtő fogalommal „napra­forgókénak nevezném őket. Mert ahogy a napraforgó mindig a nap­sugarak után igazodik, annak irá­nyába fordítja arcát, az ilyen em­berek is mindig a társadalom na­pos oldalán, a sikeresek mellett, még inkább közöttük akarnak len­ni. Hogy ennek ára egyéni becsü­letük, mások érdekeinek lábbal tiprása, a köz érdekeinek feláldo­zása, az hidegen hagyja őket. A karrierista társadalmunkban kétségtelenül a polgári rend csö­­kevénye. A jelenség élesen ellent­mond a szocialista erkölcs szelle­mének. Lenin már a forradalom győzelme előtt figyelmeztetett, hogy várható a hatalom átvétele után a karrieristák kísérlete, hogy sorainkba hatoljanak. A karrieris­ta álcázza magát. A szocialista ideológia fogalmaival, értékeivel kendőzi önös törekvéseit, így ide­­ig-óráig sok jóhiszemű embert fél­revezethet. Egy negyedszázad alatt (Folytatás a 3. oldalon) Turisztikai újdonságok Azért, hogy a hűvösebb év­szakban se csökkenjen a turis­taforgalom, a Turisztikai Hiva­tal számos intézkedést dolgo­zott ki, így például csökkentet­te a társas gépkocsikkal szerve­zett kirándulások költségeit a felnőttek számára 30, míg az iskolások számára 50 százalék­kal. Igen kedvezményes díjsza­bású kirándulásokat szervez többek között a műemlékeiről híres moldvai tájakra is. November elsejétől hetente kétszer szerveznek négynapos kironulást repülővel Prágába. A kirándulókat vivő repülők a fővárosból indulnak hetente kétszer, szerdán és pénteken a csehszlovák fővárosba. A marosvásárhelyi Turisztikai Hivatalnál tanulmányozzák azt is, hogy az őszi mezőgazdasági munkálatok befejezése után ho­vá érdemes előnyös feltételek mellett kirándulásokat szervez­ni az MTSZ tagok részére.

Next