Vörös Zászló, 1970. január (22. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-04 / 1. szám

XXII. évfolyam 1. (5620.) szám 1970. január 4. vasárnap 1 óra 30 iáni NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS újévi rádió- és televízió beszéde KEDVES ELVTÁRSAK ÉS BARÁTAINK! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG HONPOLGÁRAI ! Néhány perc múlva még egy eseményekben, tettek­ben, a szocializmust építő román nép beteljesüléseiben gazdag esztendőt zárunk le. Az év legkiemelkedőbb, hazánk jövőjére erőteljes ha­tást gyakoroló eseménye a Román Kommunista Párt X. Kongresszusa volt, amely kidolgozta az ország fejlődésé­nek távlati programját, az új társadalmi rend műszaki­anyagi alapja további erősítésének, a termelési viszonyok és az egész társadalmi szervezés tökéletesítésének prog­ramját, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom létre­hozása céljából. _ , 1969 egyben az ország felszabadulása negyedszáza­dos évfordulójának esztendeje is volt, ami alkalmat nyúj­tott, hogy áttekintsük a román társadalom szerkezetében, a nép életmódjában, szocialista nemzetünk létében bekö­vetkezett gyökeres változásokat; annak az időszaknak a jubileuma volt, amelyben a szabad és sorsa árává lett ro­mán nép a szocializmus ragyogó épületét létrehozta. Ebben az évben újabb eredményekben testesült meg munkásosztályunk, a parasztság és az értelmiség odaadó munkája, nagyszerű alkotóképessége, s az anyagi és szel­lemi javak termelése terén, az állami terv előirányzatainak sikeres teljesítésében, a nemzeti vagyon növekedésében öltött testet. A párt és a kormány nagyszabású tevékeny­séget fejtett ki a gazdaság megszervezésének javítása és hatékonyságának gyarapítása, a szocialista rendszerünk­ben rejlő nagy erőforrások egyre nagyobb mértékű hasz­nosítása érdekében. Az ország egész területén új gyárak és üzemek, iskolák és egészségügyi létesítmények, kulturá­lis intézmények és lakások épültek. A gazdaság fejleszté­sében elért sikerek alapján újabb intézkedésekre kerülhe­tett sor a nép életszínvonalának emelésére, amelyek közöt fontos helyet foglalt el a fizetések emelése az alkalmazo­tak legfőbb kategóriáinál. Melegen gratulálunk nekte­m kedves honfitársaink, mindezekhez a kiemelkedő sikerek­hez, a szocialista haza haladásának szentelt hősies mun­kához. Valamennyiünk figyelme most az 1970-es észtém­a felé fordul. Az a feladat áll előttünk, hogy még magast , szintén hasznosítsuk a társadalom anyagi és emberi forrásait, s még nagyobb odaadással dolgozva tovább vi­gyük a szocialista építés művét a nép jólétének emelése, a haza sokoldalú felvirágoztatása érdekében. Előrehaladá­sunk a fejlődés és a civilizáció útján nagy erőfeszítése­ket igényel minden egyes honpolgárunk részéről. A leg­csekélyebb kétség sem férhet azonban hozzá, hogy hősies munkásosztályunk, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, nemzetiségre való különbség nélkül valamennyi dolgozó — mély hazafiasságtól, a szocializmus ügye iránti határ­talan odaadástól fűtve — újabb győzelmeket vív ki a párt vezetésével folytatott nagyszerű műben, s teljesíti és túl­szárnyalja 1970-nek •— az ötéves terv utolsó esztendejének —• tervét, megteremtve ezzel a feltételeket a X. kongresz­­szuson kijelölt program valóra váltásához. E lüktető tevé­kenység első soraiban, ott ahol a legnehezebb, ahol a legnagyobb erőfeszítésekre és a legtöbb felelősségérzetre van szükség, minden bizonnyal erős párt- és állami aktí­vánk, hazánk csaknem kétmillió kommunistája fog állni. TISZTELT ELVTÁRSAK! Pártunk és államunk ebben az évben beható nem­zetközi tevékenységet fejtett ki, hozzájárulva az enyhülést és a békét célzó általános erőfeszítésekhez. Még inkább növekedett a szocialista Románia barátainak száma a föld­­­mlszkség minden részén, növekedett tekintélye nemzetközi síko­n­ nemzetközi életben tovább erősödött a megértésre és gyüttműködésre mutató pozitív irányzat; a valóság is­me beigazolta országunk külpolitikájának, a népek kö­zös bizalom és együttműködés megteremtésére irányuló patikának a helyességét. Noha az imperialista körök kí­­sdeteket tesznek, hogy gátat vessenek a mai társadalmi hlődés haladó folyamatának, a népek egyre erőteljeseb­bé kinyilvánítják akaratukat, azt, hogy szabadon és sor­­sk uraként kívánnak fejlődni, békében és egyetértésben­­arnak élni, a teljes jogegyenlőség alapján; a haladó jellemű közvélemény egyre határozottabban fellép az erő­­zak és a leigázás, a diktátum és az agresszió politikája ellen. Kontinensünkön fokozódott az európai biztonság megvalósításának kedvező eszmeáramlat; a néptömegek, nagyszámú politikai személyiség — beleértve kormánykö­röket is — állást foglal egy tanácskozás mellett, amelynek célja valóra váltani az európai népek e­lő óhaját, amely kivételes jelentőségű volna az egyetemes béke létrehozása szempontjából. Természetesen, a mai világban vannak még feszült­­ségi gócok, mint például a vietnami háború és a közel­­keleti konfliktus. Ez minden egyes — nagy és kis — ország kötelességévé teszi, hogy fáradhatatlanul küzdjön az ösz­­szes háborús tűzfészkek kioltásáért, a béke meghonosítá­sáért valamennyi kontinensen. Mint szocialista ország, Románia továbbra is a többi szocialista országokkal való sokoldalú kapcsolatokat he­lyezi külpolitikájának középpontjába, következetesen sík­­raszáll a szocialista rendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, az összes antiimperialista erők egy­ségéért. Országunk ugyanakkor tovább bővíti kapcsolatait az összes államokkal, függetlenül a társadalmi-politikai rendszertől, fokozva részvételét az értékek nemzetközi cse­réjében, a világméretű együttműködés és kooperálás fej­lesztésében, a nemzeti szuverenitás és függetlenség, a tel­jes jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előny elvei és minden nép ama jogának tisz­teletben tartása alapján, hogy maga döntsön sorsáról. Minden alapunk megvan ahhoz, hogy bizakodással és derűlátással lépjünk az új esztendőbe. A román nép számára nyitva vannak a munka és az alkotás, a haladás és a jólét ragyogó távlatai. Egyszersmind kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy az egész világ haladó erői, az óriási antiimperialista világfront újabb győzelmeket fog aratni az emberiség haladó törekvéseinek megvalósításá­ért, a népek jólétre és békére irányuló eszményeinek be­teljesüléséért vívott grandiózus harcban. Az események alakulása feltételeket teremt ahhoz, hogy az 1970-es év újabb megvalósításokat jelentsen az enyhülés, a biztonság útján Európában és a világon. Újé­’ hagyományos ünnepének e felemelő pillanatai­ban, a párt- és államvezetőség nevében, a magam nevé­ben kívánok tiszta szívből hazánk összes lakosainak , munkásoknak, parasztoknak, tudományos és kulturális dol­gozóknak, nőknek és férfiaknak, fiataloknak és időseb­beknek, románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetis­égűeknek — hosszú életet, jó egészséget és bol­dogságot, a kívánságok beteljesülését, minél több szemé­lyes örömöt, nagy sikereket a haza felvirágoztatásának, a haza nagyszerű kommunista jövője megteremtésének szen­telt muz­k­ában! Boldog­ új évet, elvtársak és barátaink! Milyen anyagból dolgozunk az idén ? Az új év termelési feltételeinek megteremtése hónapok óta a Könnyűipari Felszereléseket Gyár­tó Vállalat igazgató­ bizottsága fi­gyelmének homlokterében áll. Az akció kibontakozását fékezték u­­gyan bizonyos szubjektív tényezők, többek között az, hogy későn­ kö­töttük meg a szerződést vevőink­kel, nem kevésbé a gyártási doku­mentációk körüli huzavona. A fen­ti nehézségek ellenére ma azt mondhatjuk, bizakodva­ léptünk az új esztendőbe. Az első évnegyed­re szükséges anyagoknak több mint 90 százalékáról gondoskod­tunk, illetve beszereztük 30 szövő­gép összes fémalkatrészeinek nyersanyagát. De gyártmányaink nem csupán fémalkatrészekből állanak, és a szövőgép nem egyedüli termé­künk. Sajnos, a fajlagos fogyasz­tások többszöri változása lehetet­lenné tette bizonyos acél henge­reltáru fajtáknál a szükséglet elő­relátását. Félős, hogy fedezet nél­kül maradnak az igényléseink egy egész sor olyan idomacélnál is, melyeket szabvány méretük elle­nére, nem gyártanak az ország­ban. Mi kértük a gépek tervezőit, hogy módosítsanak a felhasznál­ható anyagra vonatk­ozó előíráso­kon. Egyben a mis szervünk­höz is folyamodtunk, hogy intéz­kedjen a nem helyettesíthető la­pos acélfajták behozataláról. E­­zekre az anyagokra azonban a mai napig sem sikerült szerződést kötnünk. Hasonlóképpen, az i­­ari központhoz határidőre beküldött (negyedévi) anyagigénylésekre sem kaptunk megfelelő kiutalások for­májában választ. E téren javult a helyzet december második felében, de attól tartunk, hogy az összes szükséges anyagokra csak az el­ső negyedév vége felé ad kiutalást az ipari központunk. A fentiekhez még hozzá szeret­ném tenni, hogy az utóbbi napok­ban befutott kiutalások nagy ré­szén szállítóként a Könnyűipari Minisztérium ellá­tó központja van feltüntetve. Márp­dig ez az egy­ség csak öt nap­pal negyedévzárás előtt köt szerződést a szállításra, ami részünkről elf­ogadhatatlan fel­tétel. Nem értjük, milyen elgondo­lásból járnak tejj­el, és főként, mi­ért van arra s­zükség, hogy 200 tonna hengere­ltárut a bukaresti le­rakóiból hozzu­­nk el. Ésszerűbb lenne közvetle­nül a hunyadi Ko­hászati Kombináttól átvennünk az anyagot, vagy pedig a Fémipari Minisztérium Pitesti-i 1-es számú központi raktárából. Mennyivel ha­marabb eljutna így a nyersanyag a szerszámgépeinkhez, és mennyi fuvarköltséget megtakarítanánk! Végül nem hallgathatjuk el, hogy vállalatunk távolról sincs bebizto­sítva ún. nem központosított anya­gokkal. Igényléseinket még május­ban benyújtottuk e rendkívüli je­lentőségű anyagokra (a nálunk ké­szülő gépek villamos felszerelésére, textolit félékre stb.), de máig sem sikerült szerződést kötnünk a Köny­­nyűipari Minisztérium lerakatával és a területi ellátó vállalattal. Az 1969-es termelési tervet de­cember 26-án teljesítettük. 1970- ben szeretnénk még szebb eredmé­nyeket felmutatni. 850 gyapjúszö­vőgép és közel 100 csévélő- és szálsodrógép gyártásával. Ezért kérjük a felsőbb szervek támoga­tását és ezért mozgósítjuk a válla­lat összes erőit a jelzett hiányos­ságok pótlására. WITTNER Arthur beszerzési osztály­vezető KÍVÜL a KAPUN FÜRI MIHÁLY riportja Régi emlék­ek, régi adatok bir­tokában indí­­ttam Segesvár felé, hogy a tégla­gyár környékét, meg­látogassam. Egy rozzar­­t, még az első világ­háború idejé­­n épült téglagyár, kö­rülötte néhá­­ny ház és feneketlen sártengé­­t ,s hiába gyúrta egy egész tzmz­edék tégla és cserép­formába­n­­s égette pirosra, csak a hegy foly­­ott, a sár nőtt. Nőtt, mint a tenge, bizonyára a nyomorúság dagályéi emelte szintjét. S a gyár körül me­ghúzódó kis faluból ökrös szekere indultak a tengelyig érő latyakb­a, megrakva szép, piros téglákká , hogy a magas falakon belül m­ivélykedő városban szép házak l­eüljenek. Aztc az ökrös szekerek vissza­tértek , rizsen s a falu lakói ma­radtak a kapukon kívül. Mert a közép­p ,rj várkapukat lerombolta ugyarv 72 idő, de a város megma­radt ,rt közösségnek. Segítő szánc !s nem nyúlt ki belőle a fa­lakon kívül sártengerbe merülő kis f. ■ ak felé. S ha ,,a népségből a fia" nekivágott „hátán kis batyv­al", hogy a falakon belül kére megélhetést, ritkán ka­pott bebocsájtást. Ha pedig kapott, nagy árat kellett fizetni érte. Ez volt a múlt, ennek a nyomait kutattam nagy-nagy kapudöngető szándékkal. Persze tudtam, hogy az elmúlt két és fél évtized itt sem telhetett el nyomtalanul, de azzal is tisztában voltam, hogy az országépítés ezernyi gondjában egy kicsi település sorsa nem lehe­tett első napirendi pont. Kikanyarodunk a városból, és indulunk a Küküllő jobb oldalán felfelé, a téglagyár irányába. Kö­vezett út végig, már várjuk mikor huppan bele a terepjáró a ven­dégmarasztaló agyagos-sáros sza­kaszba, de a kövezett út kígyózik tovább, egészen a téglagyár kapu­jáig. Kétoldalt végig csinos családi házak, és ma már senki sem tud­ná megmondani, hol végződött a város, és hol kezdődött a falu. Jobb oldalon — közel a téglagyár­hoz — korszerű kereskedelmi komp­lexum, benne textil-, élelmiszer-, zöldség- és kenyérüzlet, mészár­szék. Az üzemben Cuiejdeanu Ioan főmérnökkel a település múltjá­ról és jelenéről beszélgetünk. Il­letékes az ügyben, hiszen már ti­zenöt éve van itt, ismeri minden esztendőnek a történetét. Kicsit különös társalgás, amolyan ,,két malomba őrölés", ugyanis én a múlt emlékeit, nyomait kutatom, ő pedig megvalósításokkal, számok­kal, egy megváltozott új világgal tromfol vissza. , Előbb a munkakörülmények irá­nyába próbálom terelgetni a be­szélgetés fonalát — téglagyárról van szó, nem lehet itt könnyű a munka. — Hogy milyenek a munkakörül­mények, arról meggyőződhetik sa­ját szemével a beszélgetésünk u­tán. Új gyár épült, 1964-ben fejez­tük be, és hogy ez mit jelentett, arra hadd mondjak el néhány számot. Az államosításkor évente 2 200 000 téglát és 3 100 000 csere­pet gyártottunk, 1968-ban pedig több mint 38 millió téglát és több mint 26 millió cserepet. A beszélgetésünkön jelen van Borbat I, a szakszervezeti bizottság (Folytatás a 2. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAP Sok sikert az új esztendőben! Múlóban az ünnepi hangulat, prózára vált át a líra. Kezdő­dik, illetve magasabb szinten folytatódik a sokszor verejtéket fa­kasztó, de célkitűzéseiben mindig szép, az országot előbbre vivő munka ideje, a párt legmagasabb fórumán kitűzött program végre­hajtásának korszaka. Szóval, ismét dologhoz látunk, ki ki a maga helyén és a maga munkaeszközével formálja az újat, változtatja gyakorlattá a papírra vetett elképzeléseket, a társadalom magasabb igényeinek és szük­ségleteinek megfelelően. Újra kezdődik a munka, a szocialista épí­tés, az üzemben és a mezőn, a kutató­központokban és az egyete­mek amfiteátrumaiban, a szokott lelkesedéssel, a holnapba vetett bizalommal. Munkások és közgazdászok, mérnökök és földművesek, tudósok, párt-, állami- és társadalmi szervezetek funkcionáru­­sai tudásuk legjavát állítják a feladatok teljesítése szolgálatába, azért, hogy az idén fehérebb legyen a kenyér, olcsóbb a gép, tet­szetősebb a bútor, kényelmesebb a lakás, azért, hogy boldogabb és elégedettebb legyen az ember, célszerűbb a tevékenysége. Hiszünk abban, hogy mindaz, amit a kommunisták fórumán elgondolok,vagy a NAGY TANÁCSON elfogadtak a mandátummal rendelkezők, élő valósággá válik az idén, egyenletesebben működik majd a gazdaság mechanizmusa, több búzát ad a föld, nagyobb jö­vedelmet az üzem, hozzáértőbb mérnököt a főiskola és így tovább. Hiszünk abban, hogy a párt vezette dolgozók színpompás eredmény­csokorral erősítik hazánkat, a szocialista országok erejét és együtt­működését, megszilárdítják a békét az egész világon. Hiszünk ab­ban, hogy az ötéves terv-utó biztos alapot teremt a következő fél­évtizednek, mert az idén mindenki igyekszik a múlt évinél sokkal jobban dolgozni, mert az idén mindannyian jobban figyelembe vesz­­szük a nagy költő tanácsát, miszerint dolgozni, csak pontosan, szé­pen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Az első termelési sikerek A Radnóti Hőerőműnél Megyénk legnagyobb villamos­e­­nergia-termelő hőerőműjének dol­gozói az új év első három napjá­ban kimagasló termelési sikereket értek el. Közel 50 millió KWh vil­lamos energiát szállítottak a ha­zánkat sűrűn átfogó villamoshá­lózatnak, hogy zavarmentes le­gyen az ország valamennyi ipari egységének energiaellátása. Az erőmű karbantartói pedig kihasz­nálva a csökkentett energia­igényt, javítás alá vették az egyik 200 MW-os gépcsoportot, hogy amikor újra teljes lendülettel megindul az ország gazdasági élete, összkapa­­citásával dolgozhasson ez a nagy energia­termelő egység. A Dicsői Vegyipari Kombinátban A dicsői vegyészek első kétnapi eredménye szintén kiváló. Különö­sen kitűntek teljesítményükkel az 1-es és 3-as karbidkemence dolgo­zói. A Navló György mester vezette váltásban a Hancu Gheorghe és Török János irányította munkacso­portok nagyon jó minőségű termé­keket állítottak elő, és naponta 10 százalékkal szárnyalták túl elő­irányzataikat. Ugyancsak szép ter­melési eredményt ért el a Mil­a Vasile vezette munkacsoport a bi­­krómót részlegről, valamint Moldo­van Nicolae és Stroe Toader mun­kacsoportja az aluminiumszulfát részlegről. A Segesvári üveg és Fajansz Komplexumban E komplexum sajátossága, hogy csak az üveggyártó részlegen fo­lyamatos a munka, s így csupán az itt dolgozók idei első termelési sikereiről beszélhetünk. Az eltelt két napon itt is nagyszerű terme­lési eredmények születtek, hiszen 45 000 palackot és befőttes üveget adtak terven felül. A Gerthner Ot­tó mester vezette szilveszter éjjeli váltás például 4 000 darab termék­kel adott többet az előirányzatánál. Az első kétnapi termelést véve ala­pul Moisei Panis mester váltása is szép termelési eredményt ért el. 1969KÉT ESZTENDŐ HATÁRMEZSGYE JEN1910 A sofőr Az évből eltelt 364 nap, 22 óra 13,5 perc. Még tartja magát a szerda, s bár állni látszik az idő, az óra halad ... Mindenekelőtt intézzük el a for­maságokat. Mármint azt, hogy ki, mit kíván az új évben. S ebben a­­múgy sincs hiány, legfeljebb egye­seknek teljesül, másoknak meg nem. Marad a kifogyhatatlan re­mény. De azért kívánjon csak min­denki. Tehát jót, vagy jobbat, szé­pet, vagy szebbet, gazdagot vagy gazdagabbat, és feltétlen boldo­got. Nem mintha ez hiánycikk len­ne minálunk, dehogy, csupán a folytonosság kedvéért. Első interjúnk alanya a 52-es 5- ös vonalon közlekedő busz sofőrje. Megilletődött, hogy fényképezzük. Az óév utolsó fordulóját járja, az­az hozzávetőleges számítás szerint a 2­008-ikat. Aztán kezdi elölről. Különben elégedett. Két gyereket, s az asszonyt tartja egy fizetésből, de ezzel sincs semmi baj. Ebben a pillanatban arra gondolt, hogy leteszi a kocsit, hazamegy, pont­ban éjfélkor koccintanak, s a múló év minden kívánságából egyetlen egy marad, melyet ki is mond: — Csak egészség legyen. Legyen. Kerek százan az asztalnál Az „Augusztus 23" Bútorgyár klubjában áll, azaz ül a bál, mert éppen a flekkernél tartanak, mi­kor betoppanunk. Nem ildomos ilyenkor az embereket zavarni, de azért megtesszük a villanó fény e­­rejéig. Fényképész kollegám kat­­tontat jobbra és balra, készíti a sztár­fotókat. Igen, igen, sztár­fo­tókat, mert az itt egybegyűltek is sztárok a maguk nemében. A vá­ros négy vállalatának legdolgo­sabb ifjú kommunistái, számszerint százan ülik körül az asztalokat, láthatóan jó hangulatban. A fő intéző Balote Petru, a Bú­torgyár KISZ-titkára. — Lehetnénk többen is — mond­ja — csakhogy a zsúfoltságra is gondolni kellett. Száz személynek éppen jó. Vannak itt a Kombinát­ból, a Közüzemektől, a Bőr- és Kesztyűgyárból s a mi vállalatunk ifjai közül. Talán beszélni is akar néhánnyal? Beszélni? Akad egy önkéntes nyilatkozó, Raduly Vilmos, a Bútorgyár ifjú­sági szervezetének kultúrfelelőse. Természetesen a kulturális munká­ról beszél. Nyomtatásban szeretné látni. Ha csak ez a kívánsága .. . — Húsz párból áll a tánccso­portunk, 69-ben harmadik díjat nyertünk az országos döntőn. Szín­játszóink negyven előadást tartot­tak a vállalat dolgozói előtt és a megyei turnén. — Más? — Hát, szóval csak azt szeret­ném, ha a 70-es év még sikere­sebb lenne, ezt írja meg. Jó az, ha a fiatalok összejöhetnek, ha valami összefűzi őket, s ha ez a kapocs a kultúra a munka mellett, akkor igazán jól van minden. De tegyük le itt is a tollat, mert végére jár a vacsora, s kezdődik a tánc. Jó szórakozást kívánunk, s már baktatunk is tovább az üres utcákon. Merre menjünk? A vilá­gos ablakokat nem zavarjuk. Min­denünnen zeneszó, vígság szűrő­(Folytatás a 3. oldalon) ■ Hárman, de ha­­jól megnézzük, talán többen is — a százból.

Next