Vörös Zászló, 1970. március (22. évfolyam, 49-74. szám)

1970-03-26 / 70. szám

XXII. évfolyam 70. (5689.) szám 1970. március 26. csütörtök Ára 30 báni vnag proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA ­ Megkezdte munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka A fővárosban szerda reggel meg­kezdődött a Nagy Nemzetgyűlés VI. ciklusának negyedik ülésszaka. Az ország nagy tanácsa a szo­cialista Románia további fejlesz­tése szempontjából nagy jelentő­ségű dokumentumokat vitat meg. Az egész politikai, gazdasági és társadalmi életünket jellemző mély demokratizmust ékesen kifejező dokumentumok olyan széles körű tanácskozások nyomán jöttek lét­re, amelyeken a dolgozók, külön­böző területeken működő szakem­berek értékes javaslatokat tettek a gazdasági tevékenység tökéletesí­tésére, az ország anyagi és emberi erőforrásainak még nagyobb mér­vű hasznosításáért. A mostani ülés­szakon a képviselők megvitatják Románia Szocialista Köztársaság külpolitikájának néhány fő prob­lémáját is. Az ülésszak munkájában részt vesznek a Nagy Nemzetgyűlés képviselői, valamint számos meg­hívott vendég — központi intéz­mények és társadalmi szervezetek vezetői, párt- és állami aktivisták, gazdasági, tudományos és kulturá­­lis személyiségek, újságírók. A Nagy Nemzetgyűlés páholyai­ban jelen voltak bukaresti diplo­máciai képviseletek vezetői. Ott volt számos külföldi sajtótudósító. Tíz óra. A képviselők és a meg­hívott vendégek hosszas tapssal fogadták a párt- és államvezető­ket. A terem jobboldali páholyában helyet foglaltak a következő elv­társak: Nicolae Ceausescu, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaras, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Radulescu, Virgil Trofin, Ilie Ver­det, Maxim Berghianu, Florin Di­­nulache, Constantin Dragan, Faze­kas János, Petre Lupu, Manea Manescu, Dumitru Popa, Dumitru Popescu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Vasile Vilcu. A baloldali páholyban helyet foglaltak az Államtanács tagjai. Az ülésszak munkáját Stefan Voitec elvtárs, a Nagy Nemzet­­gyűlés elnöke nyitotta meg. A Nagy Nemzetgyűlés egyönte­tűen elfogadta az alábbi napiren­det: 1. Törvénytervezet a munka megszervezéséről és a munkafe­gyelemről az állami szocialista egységekben. 2. Törvénytervezet a termékek minőségének biztosításáról és el­lenőrzéséről. 3. Törvénytervezet egyes kisko­rú­ kategóriák védelmének rend­szeréről. 4. Románia Szocialista Köztár­saság 1969. évi nemzetközi tevé­kenységéről. Az első napirendi pont kereté­ben Petre Lupu képviselő, mun­kaügyi miniszter előterjesztette a törvénytervezetet a munka meg­szervezéséről és a munkafegye­lemről az állami szocialista egy­ségekben. Mint ismeretes, a sajtó előzőleg közölte a törvénytervezetet, s azt a szakszervezetekben a dolgozók széles tömegei megvitatták. A vi­ta nyomán javítottak rajta. Gheorghe Vasilichi képviselő, az egészségügyi, munkaügyi és társadalombiztosítási bizottság el­nöke előterjesztette az említett bizottság és a jogügyi bizottság közös jelentését a vitára bocsá­tott törvénytervezetről. A továbbiakban megkezdődött az általános vita. Felszólaltak a következő képviselők: Stefan Bo­bos, az RKP Neamt megyei bizott­ságának első titkára, a megyei néptanács elnöke, Gheorghe Stoica, az Argeș megyei Muscel mecha­nikai üzem művezetője, Vasile Ardeleanu, a Prahova megyei boldesti-i kőolajkitermelés igaz­gatója, Ubornyi Mihály, az RKP Hargita megyei bizottságának tit­kára, Ioan Cotoi, a Szakszerveze­tek Általános Szövetsége Közpon­ti Tanácsának titkára, Veronica Ardelean, a iasi-i antibiotikum­gyár igazgatója, Marin Tudoran, a Konstanca megyei medgidiai ál­lami mezőgazdasági vállalat igaz­gatója, Marin Enache, a fővárosi 23 August Művek pártbizottságá­nak titkára, Constantin Pitaru, a nagyváradi Infrasirea üzem mű­vezetője, Marcel Dobra, az Ilfov megyei Girbov községbeli mező­gazdasági termelőszövetkezet elnö­ke, Ioan Avram, gépgyártóipari miniszter, Nicolae Rovinaru, a KISZ Teleorman megyei bizott­ságának első titkára. Délben a plénum megszakította munkáját és csütörtök reggel foly­tatja azt. Ezután összeült a jogügyi bi­zottság, az ipar-, építés- és szál­lításügyi bizottság, az egészség-, munkaügyi és társadalombiztosí­tási bizottság, a néptanácsi és ál­lami közigazgatási bizottság, az oktatás-, tudomány- és művelő­désügyi bizottság, hogy folytassa az ülésszak napirendjén szereplő törvénytervezetek megvizsgálását. (Agerpres) JÓ TUDNI hogy március 31-én lejár a ha­tárideje bizonyos adók kifizeté­sének, így még hat nap áll a gépjármű-tulajdonosok rendel­kezésére, hogy egész évi adó­jukat kifizessék. Március 31-ig kell kifizetni az épületek utáni adó és az ADAS-díj 50 száza­lékát. Hasonlóan kell fizetni a lakásbérlők és albérlők utáni adót is. Mindazokat, akik március 31-ig nem teljesítik fenti kötelezett­ségeiket, havi 2 százalékos fe­­lülfizetésre kötelezik. A marosvásárhelyi municipi­­um néptanácsának pénzügyi hivatalánál naponta reggel 7- től délután 4 óráig állnak az adófizetők rendelkezésére. A­­mennyiben a szükség megkí­vánja, a szolgálati időt a hó­nap hátralevő napjaiban meg­hosszabbítják. Országos program az állattenyésztés vesztésére Előtérben a minőség Az RKP KB legutóbbi plenáris ülésén elfogadott országos prog­ram az állattenyésztés fejlesztésé­re, az állati eredetű termékek nö­velésére élénk visszhangot váltott ki megyénk mezőgazdasági dolgo­zói körében. Méltatják jelentősé­gét, arról vitatkoznak, mit kell ten­ni, hogy minél rövidebb időn be­lül valóra váljon. A program rendkívül nagy jelen­tőséget tulajdonít az állomány mi­nőségi feljavításának, a szelekció tudományos megszervezésének, a tenyészállat-nevelésnek. Ezzel kap­csolatban intéztünk néhány kér­dést Sólyom Péter mérnökhöz, a marosvásárhelyi Mesterséges Meg­termékenyítő­ és Szelekciós Köz­pont igazgatójához. — Miben látja a program kivé­teles jelentőségét? — Amint nevében is benne van, átfogó országos program, amely tudományos alapossággal elemzi az állattenyésztés helyzetét, kijelö­li az elkövetkező években előttünk álló feladatokat, sőt a végrehajtá­suk útjait is, kezdve a tudományos kutatásoktól egészen a takarmány­termesztésig. Elmondhatjuk, hogy Nicolae Ceausescu elvtársnak a plenáris ülésen elhangzott beszé­de, valamint a program nagyszerű iránymutató az elkövetkező évek­re az állattenyésztés fejlesztésé­ben. — A szelekciós központ egyik alappillére az állomány minőségi feljavításának. Milyen elgondolá­saik vannak ezen a téren? — Az új követelményeknek meg­felelően kell megszerveznünk a szelekciós és reprodukciós munkát. Mert el kell ismerni, hogy eddig még az állami vállalatokban is csak a származás alapján döntöt­tük el, hogy a borjú alkalmas-e továbbtenyésztésre vagy a vágó­hídra kerül. A jövőben a szelekció alapja az állat egyéni termelése s természetesen elődeinek jó tulaj­donsága lesz. Ez az általános feladat. A prog­ram számos megállapítása azon­ban sajátosan megyénkre is vo­natkozik. A juhtenyésztésben pél­dául első dolgunk meghatározni azt a tájegységet, ahol erre leg­nagyobb lehetőség van. Gondolok itt elsősorban a havasalji termelő­­szövetkezetekre, mint a nyárádre­­meteire, marosoroszfaluira stb., a­­hol az elkövetkező években teljes mértékben rátérünk a racka juh tenyésztésére. Ugyancsak az elkövetkező esz­tendőkben indul be a több ter­melőszövetkezet összefogásával é­­pülő gezsei sertéstenyésztő kom­plexum. Ennek benépesítéséről is idejében kell gondoskodni. Éppen ezért a héderfájai, szentpáli, csík­falvi és más termelőszövetkezetek­ben igyekszünk olyan anyaállo­mányt kinevelni, mely minden szempontból megfelel majd a kö­vete­l­mé­nyeknek. A legnagyobb feladat talán a szarvasmarha-tenyésztésben áll e­­lőttünk, ahol a szelekciós munka, a tenyészállat-nevelés sok kívánni­valót hagy maga után. Vannak o­­lyan termelőszövetkezeteink ahol évente több száz tehén után mind­össze 10—12 borjút hagytak meg továbbtenyésztésre, így a szarvas­marha-állomány kiöregedett, gya­korlatilag már nem képes terme­lésre. Bükkösön például a tehénál­lomány átlag életkora megközelíti a 12 évet. Amint már említettem, e­­zen a helyzeten kell sürgősen vál­toztatni. A jövőben minden üsző­borjút fel kell nevelni az első bor­­jazásig, s csak akkor megejteni a selejtezést. Ami minket illet, igyek­szünk ebben minél konkrétabb se­gítséget adni a termelőszövetkeze­teknek. És természetesen, ellátjuk őket kiváló minőségű szaporító anyaggal. 1975-ig megyénkben tel­jes egészében áttérünk a tehenek mesterséges megtermékenyítésére. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden termelőszövetkezetben lesz megfelelő képzettségű szakembe­rünk. Ugyanakkor fokozatosan rá­térünk a mélyhűtött szaporító a­­nyag alkalmazására, amely gazda­ságosabb és sokkal előnyösebb az eddiginél. — Ezek a tervek, elgondolások. És mit mutat a gyakorlat? — Habár nem sok, de már van­nak gyakorlati eredményeink. A jó minőségű racka juh tenyészté­séne­k fejlesztése érdekében Gör­­gényben egy tenyészkos köz­pontot létesítettünk ,amelynek ál­lománya kilencven százalékban racka. Megkezdtük a mester­séges megtermékenyítő hálózat át­szervezését is. Azokból a termelő­­szövetkezetekből, amelyek a sza­kosítás után nem foglalkoznak szarvasmarha-tenyésztéssel, a meg­termékenyítő alegységeket másho­va költöztetjük át. Addig is, míg minden termelőszövetkezetben si­kerül bevezetni ezt a módszert, igyekszünk megfelelő apaállatok­ról gondoskodni. Ehhez a kísérleti állomás és a Szentkirályi Állami Mezőgazdasági Vállalat nyújt se­gítséget. A görgényi „üszői" legelőré­szen mintegy 400 tenyészüsző szá­mára nyári tábort létesítünk. Gya­korlati bemutató felét akarunk tar­tani itt a környező termelőszövet­kezetek számára arról, hogyan is kell az üszőkkel foglalkozni mind­addig, amíg fedeztetés alá kerül­nek. Sokat lehetne még beszélni azokról a feladatokról, amelyek a programból megyénk állattenyész­tőire hárulnak. Valóra váltásukra megvannak a lehetőségeink, és hiszem, hogy ebben megyénk min­­den egyes szakembere, mezőgaz­dasági dolgozója becsülettel veszi ki részét. A h­irnét makacs jószág Feri Mihály riportja Ha valaki Makfalvát emlegeti, az ember akaratlanul is mellégon­dolja a Lenüzemet, mert amióta ez a gyár megalakult, s ahogy to­vább terebélyesedett, hírnevet je­lentő toldaléknév lett. A hírnév pedig makacs jószág, olyan, mint a bogáncs, kapaszkodik a tulaj­donosához, sokszor még jobban, mint a tulajdonosa hozzá. Nem a­­zért mondom ezt, mintha a mak­­falviak meg akarnák tagadni a gyárat... a világért sem! Csupán kiegészítésképpen tenném szóvá, hogy a gyár mellett ott van még az új művelődési otthon, az áru­ház, az iskola, a cukrászda, a fod­rász-, a borbélyműhely és a ci­pészműhely és még sok minden e­­gyéb. Amikor a gyár felépült, ezek a szerényebb nevezetességek — az iskolát kivéve — még sehol sem voltak. S ha már a riporter be­toppan a faluba, azzal a határo­zott szándékkal, hogy a régi képen a mai valóság irányában igazít­son, úgy kívánja a tárgyilagosság, hogy ezek közül válogasson. Én a cipészműhely mellett dön­töttem. S hogy itt esett a válasz­tás, annak nyomós oka van. Ami­kor ugyanis néhány évvel ezelőtt itt jártam, a cipészműhely egész egyszerűen suszteráj volt. Márpe­dig annyit mindenki ért ehhez a szakmához, hogy megállapíthassa: a kettő között lényeges különbség van. Hogy miben áll a kettő kö­zötti különbség?.. . Hát vegyük e­­lőször is a számokat. A suszteráj­­ban 1­2 ember dolgozott, később többen is, mikor hogyan alakult a munkalehetőség, de a makfalviak nem szaggattak annyi cipőt, hogy elég munkával lássák el a növe­kedni akaró műhelyt. Pedig a mű­hely növekedni akart és növeke­dett is. Néhány évvel ezelőtt a ke­reskedelem nem kapott elég láb­belit, főleg a csizmák hiányoztak. Akkor vetődött fel először az a gondolat, hogy próbálják meg a női csizmák kis­ sorozatban való gyártását. Ment is a vállalkozás mint a karikacsapás, így jutottak el a mai 11-es létszámhoz. — Asszonyok, leányok az egész környékről ide jöttek csizmát csi­náltatni — mondja Molnár Sán­dor, a műhely főnöke. — Nem ju­tott az ki az üzletekbe, szinte sor­ba álltak érte, innen vitték el a műhelyből, készpénzért. Szép csiz­mák voltak, állták a versenyt a gyáriakkal, s nem is voltak drá­gábbak, mint amit a városon á­­rultak. 1968 telén 60 000 lej értékű csiz­mát adtak el, s a jelek arra mu­tattak, hogy a vállalkozást fejlesz­teni lehet. Nem is lett volna hiba, de kezdtek jelentkezni a panaszo­sok. A műanyag, amiből a csizma szára készült, nem volt megfelelő minőségű, nem bírta a hideget, megtöredezett. — Szégyelljük erősen a dolgot — emlékezik vissza a történtekre a műhelyfőnök —, pedig nem mi voltunk a hibásak. Meg volt mun­kálva az a csizma rendesen, de­­hát ilyen nyersanyagot kaptunk a gyártól. S a szégyen mellett na­gyobb baj volt, hogy elvesztettük a kuncsaftok bizalmát. A műhelyben, ahol beszélgetünk légyen ülnek a munkapadoknál az ablak mellett félkész szandálok sorakoznak. Felvesz egyet belőlük magyarázza a kivitelezés módját, hogy a pántokat alul külön meg­erősítik, ez nem olyan, mint a gyá­ri, tovább tart, nem szakadnak ki a pántok.­­ Tudtuk, hogy a vásárlók bi­zalmát vissza kell nyerni, mert e nélkül nincs megrendelés. De ez­zel most már nincs baj. Mert a kézi munka az mégis csak más, mint a gyári. A műanyag, amit ta­valy kaptunk, már jobb minőségű volt, s emellett sokat dolgozunk bőrből. 1969-ben 560 000 lejre ter­meltünk csizmát, szandált, megren­delésre és kis­ sorozatban a ke­reskedelemnek. Még Calacra meg Konstancára is szállítottunk. — S tőlük nem érkezett panasz? — Nem, most már nem is lett volna okuk rá. Mondom, az anyag jobb volt, s mi igyekszünk, hogy a munkánkon ne legyen kifogásol­ni való. — Munka van elég? — Akad. A megyétől most kap­­­unk megrendelést 500 pár női szandálra. De készítünk férfi szan­dált is, néhány ezret erre a sze­zonra, meg csukott pántos szan­dálokat a termelőszövetkezeti ta­goknak. Az a jó a mezei munkára, nem megy bele a föld meg a ho­mok. Jó tartós, bőrtalpú és csak 91 lejbe kerül. A munkapadoknál ülő négy fér­fit is próbálom szóra bírni, de a félig kész cipők fölé hajolva dol­goznak, alig ejtenek egy-egy szót. — Ott a főnök, beszéljen ő, a reprezentálás meg az adminisztrá­lás az ő dolga. A szobában néhány villanykörte ég, pedig nappal van, de itt benn sápadt sárgás fény vibrál. — Jó ez a világítás? — Látunk. — S a kereset milyen? Sorra kérdezem mind a négyü­ket: átlag 1.200­—1.400 lejt keres­nek egy hónapban. — Ha van munka s dolgozunk, lehet keresni. Persze, mehetne jobban is. Magyarázkodás helyett egy doboz szeget nyomnak elém. — Ennek a fele sem jó, a leg­­többjének négy hegye van. S a faanyag is elég gyatra, amiből csinálják. De jó, hogy ez is van. Egyetlen gyár termeli az ország­ban s ilyen helyzetben már így szokott lenni: ha vesszük, jó, ha nem, mást nem kapunk. Nem ár­tana, ha a helyiipar vagy a szö­vetkezet próbálkozna a gyártásá­val. Nem olyan nagy dolog. Csak gép kell hozzá, a faanyag igazán nem probléma. A szemben lévő helyiségben a felsőrészeket szabják és varrják. Éppen a megrendelt 500 pár női szandál van munkában. Egy régi Singer varrógép szomszédságában 2 új, korszerű villanymeghajtású gép. Egy harmadik szobában van berendezve a csiszolóműhely. A korongok alatt szellőző berende­zés. Most éppen állnak a gépek, nincs talpragasztó — addig más munkákon dolgoznak. Tizenegy embernek állandó mun­kalehetőség, évente néhány ezer pár cipővel több a vásárlóknak, a helyi igények kielégítése, egy egy­séggel több a balavásári hetipia­con (lehetne sátruk is, mert pilla­natnyilag ládából árusít a mű­helyfőnök) — summásan ennyiben összegezem a műhely létezését, tevékenységét. S ehhez hasonló sok van még a megyében. Érde­mes felfigyelni rájuk s bátorítani őket. Az Aranka György Irodalmi Kör pénteken, március 27-én du. 6 órai kezdettel tartja összejöve­telét a Szakszervezetek Műve­lődési Házában (I. emelet 23-as terem), ez alkalommal NAGY JÓZSEF, SZÉKELY ENDRE és BODÓ GYÖNGYI olvas fel verseiből. Vitabevezető: TÓTH ISTVÁN. Minden érdeklődőt szí­vesen látunk. Szakmai felkészítő A Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége március 23- tól szakmai felkészítőt szerve­zett a turisztikai útvonalakon lévő közétkeztetési egységek pincérei, szakácsai és felelősei részére. A Gyulakután szerve­zett felkészítő háromnapos és 3 szériában bonyolítják le a helyi „Tirnava" vendéglőben. A résztvevők előadásokat hallgat­nak meg és gyakorlati bemuta­tókon vesznek részt. | A 4. oldalon jj | KÜLPOLITIKAI S I , ! j eseményj Méltó elismerés a segesvár­i üveg- és fajanszgyártóknak A tegnap, március 25-én a Segesvári Üveg- és Fajansz Kom­binát munkaközösségének képviselői ünnepélyes külsőségek kö­zepette vették át az 1969-es évi kimagasló termelési eredményeik­kel kiérdemelt versenyzászlót. Az ünnepi ülésen részt vett SEBESTYÉN LIVIU elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, VALÉR GIURGIU, a Segesvár mu­­nicipiumi pártbizottság első titkára, DOREL STINGHE mérnök, a minisztérium vezérigazgatója, MAGÓ ALEXANDRU, az Iparág Szakszervezeti Szövetségének titkára, valamint PARAJDI GYÖRGY, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára. Az ünnepi gyűlés befejezéseként a résztvevők táviratot in­téztek az RKP Központi Bizottságához, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárshoz. A kombinát dísztermében szép számban képviseltetik magukat e­­zen a felejthetetlen napon a mun­kások, mérnökök, technikusok és közgazdászok. Valamennyiük ar­cán ott tükröződik a fáradságot nem kímélő, lendületes munka si­kerei nyomán fakadó öröm és boldogság. De nemcsak a mun­kaközösség képviselői, hanem szo­cialista hazánk vezető fórumainak képviselői is teljes elégedettsé­güknek adtak kifejezést, amikor a Segesvári üveg- és Fajansz Kom­binát 1969-es termelési eredmé­nyeinek elismerése jeléül ennek a munkaközösségnek ítélték az ipar­ág ésüzeme címet. A kombinát valamennyi alkal­mazottjának lelkes és szocialista munkalendülettel telített egyéves tevékenysége halmozódott fel a kiemelkedő tervmutatókban. Ászá­riak egymagukban könnyen el­törpítik ennek a munkaközösség­nek az idővel folytatott sikeres harcát, az anyagi költségek szün­telen csökkentéséért, a termékek minőségének állandó javításáért kifejtett eredményes tevékenysé­gét. Ezért a számok felsorolásakor helyet kell szorítsunk a sok ezer üveg- és fajanszformáló minden­napi tudatos munkájának is. Amikor azt írjuk, hogy a fajansz­részleg dolgozói az elmúlt évben 24 millió darab fajansz-edényt és dísztárgyat készítettek, még nem tükröződik az a következetes tö­rekvés, hogy már az új részleg ü­­zembe helyezése első évében el­érjék a tervezett paramétereket. A számokból az sem jut el a köztu­domásig, hogy a részleg a bein­dulást követő első évben több mint 30 új termékkel gazdagítot­ta a választékát és egyre nagyobb elismerést szerzett termékeinek minőségével. De az üveggyártók sem maradtak le a szocialista ver­senyben a kombinát többi részle­gei mögött, hiszen 130 millió da­rab üvegpalackkal és befőttes­­üveggel adtak többet, mint elő­irányzatuk. A karbantartók, villa­mos és hőenergetikusok évi te­vékenységét nem lehet számokba sűríteni, viszont részük van a kombinát valamennyi részlegének sikerében, mivel példásan gon­dozták, ápolták a berendezése­ket. A kombinát fajansztermékei több mint 14 ország piacán teljes elis­merést vívtak ki kiváló minőségük­kel. Különösen a helyi hagyomá­nyokat megőrző termékek váltak nagyon keresettekké. A kiemelkedő számadatok és a kombinát minden egyes dolgo­zójának egyéves jó munkája meg­hozta gyümölcsét. A szocialista verseny legjobbjai lettek ebben az iparágban és egy évig ott fog áll­ni a kombinát díszhelyén az élen­járóknak kijáró versenyzászló. De vajon csak egy évig? Min­den bizonnyal nem, hiszen a kom­binát minden alkalmazottja to­vábbra is teljes lelkesedéssel küzd az elsőség megőrzéséért. Erre tet­tek fogadalmat a felszólalók, akik ismételten hangsúlyozták: minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy a párt által célul tűzött feladatokat maradéktalanul teljesítsék és túl­szárnyalják. Az évből eltelt két hónap eredményei igazolják is a felszólalókat, valamennyi tervmu­tatóikat teljesítették s egyben ma­gasabb szintre emelték a munka­­szervezést, a fegyelmet, javították termékeik minőségét s ezzel biztos alapot teremtettek további sike­reikhez.­­ AZ ÜNNEPÉLYES ZÁSZLÓÁTADÁS 137/1970. számú VÉGZÉS A Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsága a népta­nácsok szervezését és működését szabályozó 57/1968. számú Törvény 23. szakaszának 2. bekezdése és 47. szakasza értelmében elhatározza. EGYETLEN SZAKASZ: — 1970. március 31-én délelőtt 9 órára összehívja a megyei néptanács V. rendes ülésszakát, Ma­rosvásárhelyre a Lunga utca 93. szám alatti gyűlésterembe a következő napirenddel: 1. A Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának jelentése a megye dolgozóinak egészségügyi ellátására fogana­tosított intézkedésekről. — A tanügyi, művelődésügyi, egészségügyi­, társadalombiz­tosítási és sport állandó bizottság társjelentése. 2. Maros megye főügyészének jelentése az 1969. esztendő­ben kifejtett tevékenységről. Marosvásárhely, 1970. március 20. NICOLAE VERES elnök AUREL TERO titkár

Next