Vörös Zászló, 1970. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

2 A pusztító árvíz visszavonult - az élet medre az ÉLETÉ A megye egyik legnagyobb gaz­dasági vállalata, a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége súlyos károkat szenvedett a katasz­trófás árvíz következtében. Előze­tes és nem végleges becslések szerint a megyei szövetség gazda­sági vállalatát mintegy 30 millió lejes kár érte. A károk felbecsü­lése még nem fejeződött be, de az eddigi adatok is megdöbben­tőek: a ludasi raktárakat teljesen elöntötte a víz, 14 millió lej érté­kű áru vált az ár martalékává, az IVACOOP kára áruban, állóala­pokban stb., mintegy 2,7 millió lej, a segesvári raktárt közel négymil­lió lej értékű kár érte, a dicsői raktárban több mint 3 millió lej értékű áru semmisült meg és en­nél is több a marosvásárhelyi szö­vetkezeti raktárban. A radnóti szö­vetkezet kára 1,3 millió lej. A vesz­teséglista nem teljes, szinte felbe­csülhetetlen, de felbecsülhetetlen az a hősi erőfeszítés is, mely a ká­rok csökkentését és a lakosság zökkenőmentes ellátását tűzte ki célul. Az árvíz következtében a megye szövetkezeti hálózatából 194 egység, ezek közül 99 üzlet és közétkeztetési egység, 20 szolgál­tatási egység, 2 pékség, 71 rak­tárhelyiség és két szövetkezeti székhely megrongálódott. Az el­telt néhány nap alatt 80 üzletet és közétkeztetési egységet, 15 szol­gáltatási egységet, 1 pékséget, 31 raktárhelyiséget és az egyik szék­házat helyreállították. A helyreál­lítási munkákat folytatják — meg­szakítás nélkül. Ma még a Maros mentén meg­csúfolt házak csontvázai, feltépett országutak, vasútak emlékeztetnek a pusztításra, de billenőkocsik hordják a földet és kavicsot—­ s az utak járhatóvá válnak; ácsok, cö­löpverők hozzák helyre a hidakat; építőa­nyag­okka­l, élel­m­i­szere­kkel megrakott tehergépkocsik indulnak a feldúlt falvak, városok felé. Csendesebb napokon lehetne elmélkedni azon, hogy például a 30 millió lej kárt szenvedett fo­gyasztási szövetkezet az árvízsúj­totta gyermekek elszállásolására és tanításának, ellátásának bizto­sítására ajánlotta fel dicsői isko­laközpontját. Hajlék, ellátás, ta­nítás 300 gyermeknek. S minderről egy rövid tudósítás szól a lapok­ban. Nem is lehet másként, hiszen az emberi szolidaritás sokezernyi nemes megnyilvánulása marad megörökítetlen­ül. A fogyasztási szövetkezetek min­den vidéki raktára olyan súlyosan megrongálódott, hogy az egész megye falusi lakosságának ellátá­sát a marosvásárhelyi központi raktárnak kellett magára vállalnia. Vállalta, bár május 13-án délután a volt Sörház utcai raktár udva­rát egy méternél magasabb víz bo­rította . . . Vállalta és hősies erő­feszítésekkel teljesíti is vállalását. S hogy eleget tud tenni vállalá­sának, abban nagy része van a megyei párt- és állami szervek, va­lamint az ország különböző me­gyéitől kapott segítségnek. E se­gítségből idézni lehet csak, teljes mértékben bemutatni nem. Ko­lozsvárról, Brassóból, Olt megyé­ből szerelőket küldtek a tönkretett gépek mielőbbi helyreállításának meggyorsítására. A CENTROCOOP két gépkocsit, Konstanca, Craiova, Ploiesti egy-egy kis tehergépkocsit, Ialomita két tehergépkocsit irá­nyított a Maros megyei fogyasztá­si szövetkezetek megsegítésére. A craiovai szövetkezetek egy vagon cementet Radnótra, a szebediek ugyancsak egy vagon cementet küldtek Ludasra. A segítségadásról és a sokat szenvedett Maros megye falvainak, szövetkezeti tagságának, dolgo­zóinak tetteiről, hősi erőfeszítései­ről szóló krónika korántsem lehet teljes. Egy bizonyos. Az emberi szolidaritás és a hősi helytállás valamennyi megírt és még íratlan példája több és erősebb, mint a megsárgult búzatáblák, a romba­­dőlt házak és elpusztult anyagi javak . . . ... Az élet medre az életé! (F. M.) A megrongálódott házak újjáépítéséről ■ MEGHATÁROZTÁK AZ ÁRVÍZ­VESZÉLYES ÖVEZETEKET ■ ÚJ TERÜLETEKET JELÖLTEK KI A HÁZAK ÉPÍTÉSÉRE ■ PONTOS FELVILÁGOSÍTÁSOK AZ ANYAGIGÉNYLÉSRŐL. Alig két hét telt el azóta, hogy az egyébként szelíd Maros vad erővel tört Marosvásárhelyre is. Sok ház rombadőlt vagy súlyosan megrongálódott, melyeket rövide­sen újakkal kell pótolni, esetleg tatarozni. Az újjáépítés természe­tesen szervezett munkát, megfon­tolt előrelátást igényel. GÁBOR IOÁN municipiumi főműépítésszel beszélgettünk el arról, hogy a mu­­nicipium néptanácsa miként irá­nyítja e tevékenységet. — Kezdenénk talán egy statisz­tikával. Mire is volt képes a Maros május 13—14-én? — Sok rosszra. Többek között összedöntött 177 házat (ezekben összesen 255 lakrész volt), súlyo­san megrongált több mint 100 lak­részt. — És mi történik ezekkel? — Újraépítjük, kijavítjuk ott, ahol lehet. — Hogy értsük ezt? — A municipium parancsnoksá­ga azonnal a víz visszahúzódása után utcák, sőt házanként mérte fel a kárt. Ezzel egy időben meg­határoztuk Vásárhely árvíz­veszé­lyes területeit. — Melyek ezek? — Kérem, jegyezze a következő utcák nevét: Podeni, Cornatel, Apelor, Cotului, Potopului, Bara­­ganului, Muresului, Apaductului, Voiniceni (az Agriculturilor utcá­ig), Ciucului, Soimilor, Benefalau, Plopilor, Lacului, Remetea (az Agriculturilor utcától kezdődően a Maros felé), Insulei, Mioritei, Ber­­náth Andor, Lebedei, Aradului, Salcimului (a Bernáth Andor ut­cáig), Ady Endre (a Bernáth An­dor utcáig), Nordului és a víkerus­­telepen lévő házcsoportok. — Mi történik az itteni házak­kal? — A municipium parancsnoksá­ga elhatározta, hogy a fentebb fel­sorolt területeken EGYETLEN Árviz sújtotta házat sem SZABAD ÚJJÁÉPÍTENI. Per­sze, ez egy kicsit mereven, bürokratikusan hangzik. Álta­lában az emberek ragaszkodnak ahhoz a házhoz helyhez, ahol csa­ládjuk, elődeik talán több nemze­déken át laktak. De kérem, meg kell érteni, hogy e területek ki vannak téve bármely pillanatban az árveszélynek. (Itt van a sze­gény segesváriak esete.) Mi meg akarjuk védeni állampolgáraink életét, anyagi javait. Már intéz­kedtünk és területeket jelöltünk ki azok számára, akik új házat szán­­dékszanak építeni. — Hol jelölték ki e telkeket? — A Maros-hídon túl, a Reme­tea, Ceangailor és Cotului de jos utcák közötti területen, mely ed­dig az MTSZ tulajdonát képezte. A háztelket nem kell megvásárol­ni, viszont a régi terület az MTSZ tulajdonába megy át. — Mi a helyzet a megjavítható házakkal? — A kevésbé megrongálódott há­zakat meg lehet, sőt mielőbb meg kell javítani. KIVÉTELT KÉPEZ­NEK a következő utcákban lévő házak: Muresului, Cornutelui, Po­­topului, Apelor, Cotului, Insulei, Podeni (a Marostól az Apelor utcá­ig terjedő rész). E területeken SEMMIFÉLE ÚJJÁÉPÍTÉST NEM ENGEDÉLYEZÜNK, mert belees­nek abba a várost védő gátrend­szerbe, melyet a közeljövőben épí­tünk meg. Nagyon kérem, hang­súlyozza ezt. Nem szeretnénk sen­kinek fölösleges kiadásokat okozni. — Mi a teendőjük azoknak az árvízkárosultaknak, akik új házat szándékszanak építeni? — Mielőbb készítsenek kérvényt, mely többek között a következőket foglalja magába: név, a tönkre­ment lakás címe, a családtagok száma. A kérvényt címezzék a mu­­nicipium műépítészeti és város­­rendezési osztályának, s adják be a 73-as szobába. Mi több családi ház típustervet készítettünk, amelyből a kijelölt új területtel, anyagkiutalással és építkezési en­gedéllyel azonnal rendelkezésre bocsátunk. — Hogyan szerezhetik be a szükséges anyagokat azok az ár­vízkárosultak, akiknek háza javí­tásra szorul? — Az eljárás lényegében ugyan­az. Kérvényükben tüntessék fel, hogy mi rongálódott meg, és mi­lyen anyagot igényelnek. Szakem­bereink a helyszínen kivizsgálják a kérés jogosságát, ezek után azonnal rendelkezésükre bocsátják az anyagkiutalást. — Mi a helyzet a municipium­­hoz tartozó falvakon? — A szakember-kollektíva e községekben is helyszíni vizsgála­tot tartott, meghatározta az árvíz­­veszélyes területet, s telkeket je­lölt ki az árvízkárosultak házának újjáépítésére. Szentkirályon és Marosszentgyörgyön kijelölték az új telkeket, az érdeklődők a helyi néptanácstól kapnak felvilágosí­tást. A Keresztúrhoz tartozó Ka­kaséi (Valureni) falu hegycsuszam­­lás veszélyeztette Lakóinak ugyan­csak a faluban biztonságos terüle­tet jelöltek ki házak építésére. Meghatározták, hogy melyik utcák tartoznak Meggyesfalva árveszé­lyes övezetéhez. Az új építkezési terület kijelölése folyamatban van. Rövidesen ezt is közzé tesszük. Gondolom, e rövid beszélgetést zárjuk azzal a felhívással, hogy senki se fogjon hozzá új ház építé­séhez vagy nagyjavításhoz, míg er­re nem­ kér tőlünk engedélyt, mert a felsorolt utcákon kívül kis házak újjáépítését a város más részén sem engedélyezzük. (P.) Szombaton­­ a marosvásárhelyi üzletekben Bár az árvíz súlyosan érintette a marosvásárhelyi üzleteket és raktárakat is, legnagyobb részük az operatív mentési munkálatok eredményeként normális körülmé­nyek között folytatja tevékenysé­gét. Mint értesültünk, az Élelmi­szer Helyi Kereskedelmi Vállalat, a Textil­cipő, valamint a Vas-Ve­­gyiáru Nagykereskedelmi Vállalat egységeinek 95 százalékát helyre­­állították, intézkedések történtek a megrongálódott cikkek kijavítása és forgalomba hozatala érdeké­ben. Idejében gondoskodtak a ve­gyesüzletek és az élelmiszer szak­üzletek megfelelő ellátásáról. Ma­rosvásárhely üzleteiben nagy vá­lasztékban kaphatók húskészítmé­nyek, konzervek, tej és tejtermé­kek, olaj, cukor stb., mint általá­ban minden hét végén, az elmúlt szombaton is nagy volt a forgalom a város élelmiszerüzleteiben. Este 6 óra után már sok kenyérüzlet­ben kifogytak a készletek. A hely­zetről értesült az ellátás kérdései­vel foglalkozó megyei parancsnok­ság, és megtette a szükséges in­tézkedéseket. Az ellátásban tapasztalt átme­neti kiesésekről beszélgettünk má­jus 23-án este Cornel Ceucaval, a megyei Kereskedelmi Igazgató­ság igazgatójával, Romulus Calu­­seruval, a Sütő és Malomipari Vállalat igazgatójával és Sándorfi Sándorral, az Élelmiszer Helyi Ke­reskedelmi Vállalat igazgatójával.­­ Mivel magyarázható a má­jus 23-án délután Marosvásárhely municipiumban a kenyérellátás terén tapasztalt kiesés? — Valóban — mondotta Ceuca Cornel elvtárs — szombaton este fél hét után néhány marosvásár­helyi ke­nyér­üzletből jelezték, hogy kifogyott a kenyér. A jelenségnek elsősorban az a magyarázata, hogy kereskedelmi szerveink az ellátás megszervezésekor nem vették fi­gyelembe a rendkívüli körülmé­nyek következtében megnövekedett szükségletet. Az ellátás a megszo­kott módon történt, tehát azt vet­ték figyelembe, hogy a város la­kossága, általában szombaton szer­zi be a vasárnapi szükségletének is mintegy 25 százalékát. A ke­nyérüzletekben szombaton nagy volt a forgalom, az egy főre eső kenyéreladás elérte a 600 gram­mot. Ennek ellenére egyes üzletek­ben este fél hét után már nem volt kenyér. A szóban forgó egysé­gek alkalmazottai súlyos mulasz­tást követtek el, mikor nem jelez­ték azonnal a kenyérhiányt, hogy gyors intézkedésekkel pótolni le­hessen. — A hibák egy része bennünket terhel — mondotta Ca­uderu Ro­mulus elvtárs. — A kenyérgyártás mennyiségének meghatározásakor az előző napok fogyasztását tar­tottuk szem előtt. Csütörtökön pél­dául Marosvásárhelyen 45 tonna kenyér fogyott el, és nem volt pa­nasz az ellátásra. Szombatra 73 tonna kenyeret szállítottunk az üzletekbe, de — amint a bekövet­kezett kiesések bizonyítják — a ke­reslet ennél sokkal nagyobb volt, nagyon sok fogyasztó nemcsak va­sárnapra, hanem több napra igye­kezett beszerezni kenyérszükségle­tét. Az is igaz, hogy kellő előre­látás híján, nem biztosítottunk kellő tartalékokat. A tartományi parancsnokság utasítására sürgős intézkedéseket hoztunk. Vasárnap reggel további 39 tonna kenyeret szállítottunk az üzletekbe, azon­ban ennek egy része eladatlan maradt. — A kenyérellátásban tapasztalt kiesés tehát szubjektív okokkal magyarázható? Mit tettek annak érdekében, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő? — Gondoskodtunk arról, hogy állandó tartalékokkal rendelkez­zünk, és gyorsan pótolhassuk az esetleges hiányokat. Hangsúlyozni kívánom, hogy elegendő liszttel rendelkezünk a lakosság folyama­tos kenyérellátásához. — Vasárnap gyűlést tartottunk a város összes kenyérüzleteinek alkalmazottaival — mondotta Sán­dorfi Sándor elvtárs. — A szom­bat esti tanulságokat figyelembe véve, konkrét intézkedéseket hoz­tunk az egységek folyamatos ellá­tásának biztosítására és a kiszol­gálás javítására.­­ A lakosság kenyérellátásának megjavításáért véleményük szerint nem volna szükség új elárusító egységek létesítésére, főként a vá­ros központjában, ahol a legna­gyobb a zsúfoltság? — A jelenleg rendelkezésünkre álló egységek valóban nem tudják biztosítani a zökkenőmentes ke­nyérellátást. Ha rendelkezésünkre bocsájtanának egy üzletet, nekünk is és a lakosságnak is nagy segít­séget jelentene. — Szeretném én is hangsúlyoz­ni — mondotta Ceuca Cornel elv­társ­­—, hogy elegendő kenyérrel rendelkezünk a lakosság ellátásá­nak biztosítására. Mint ismeretes, az árvíz súlyos károkat okozott né­hány termelő- és elárusító egysé­günkben. Ennek ellenére a május 13. 14, 15-i nehéz napokban biz­tosítottuk a lakosság kenyérrel és más élelmiszerekkel való ellátását. Az elkövetkező napokban — mi­után a kenyérgyárak normális kö­rülmények között termelnek — a város kenyérellátása biztosított. Lejegyezte: P. Feljegyzések a nagy árvíz napjaiból (ro MAROSSZENTGYÖRGY, má­jus 13. 14: 75. Szerda hajnali 4 óra. Suciu Mihail milícia őrs­parancsnok, Pop Ioan néptaná­csi elnök házról házra járnak figyelmeztetni a veszélyeztetett zónák lakóit: jön a víz. A leg­többen azonnal megértik mi a teendőjük, de vannak, akik dur­vasággal válaszolnak a jószán­dékú figyelmeztetésre. A Kísér­leti Állomás sertésneveldéjéhez vezető úton egy elszigetelt ház­ban az asszony durván támad rá az őrsparancsnokra. „Mi ba­ja van velem? Hagyjon békét!" Néhány óra múlva kétségbe­esetten kiabál segítségért. Mu­­re­an Joan csónakkal vág neki az egyre növekvő víznek, hogy kihozza. Már kifelé tartanak, a­­mikor elkapja az ár a csónakot, felborítja. Szerencsére valami bokrok vannak a közelben, fennakadnak. Onnan hozza ki őket Szövérfi Ferenc és Dávid János egy hernyótalpas Kirov­­traktorral. Ötszáz méternyit kel­lett menniök értük a vízzel bo­rított szántóföldön. Az őrspa­rancsnok dühös. Ettől igazán megkímélhette volna őket ez az asszony. ÖT ÓRA. Az egész falu árko­kat, meg gátakat próbál építe­ni az alacsonyabb fekvésű he­lyeken. A Kísérleti Állomáson riadókészültségben állnak. Az alsó részen lévő sertésnevelde veszélyben van. Mindent meg kell tenni az emberek és álla­tok biztonságba helyezéséért. Százhúsz lélek (legnagyobb részt 425 gyermekes családok) és 530 sertés. Olteanu Stefan és Kiss Ernő mérnököket bízzák meg a mentéssel. Az Állomás öt más dolgozójából — Fráfila Nicolae, Gertner Johann mér­nök, Faluvégi Áron, Szövérfi Mi­hály, Fülöp József — alakul a rohambrigád. Saját családjukat az igazgatóság gondjaira bíz­zák, és mennek menteni a kö­zösség vagyonát. Először az em­berekről gondoskodnak, min­denkit beköltöztetnek az eme­letes irodaházba. A sertéseket remorkával akarják átszállítani a felső részlegre. Az első szál­lítmány ki is jut. Mire a máso­dik remorka az út közepéig ér, úgy megnő a víz, hogy felemeli a kocsit és felborítja. Az embe­rek — elsőnek Kiss Ernő mér­nök — beugranak a derékig érő, iszapos lébe, és ölbe vi­szik vissza a kihalászott állato­kat. Vagy húszat így is elvisz a víz. De már jön is a váratlan segítség, egy csónak és benne két ember. Indulnak a disznók után, egyenként hozzák vissza őket. Végül is a hiány 5 ser­tésre csökken (péntekig azokat is visszahozzák vásárhelyi lako­sok, akik kimentették őket a vízből.). A remorkával való hor­dást fel kell adni. Az állatokat a magasabban fekvő raktárba, a műhelybe, padlásra viszik. Csak a műhelyben 130 disznót helyeznek el. Suciu­b­an állat­­gondozó önként vállalkozik, ete­ti, ellátja őket, amíg le nem apad a víz. (Két éjszaka és három nap állt őrhelyén hősiesen, eb­ből hosszú órákat térdig érő vízben — mert végül ide is el­ért az áradat — a megriadt, kitörni készülő állatokat csi­­títva). KILENC ÓRA. Körülbelül eny­­nyi lehetett, amikor a kis csó­nak a két emberrel megint fel­tűnt, élelmet hozott az emele­tes irodaház kényszerlakóinak. Később a helikopter is hozott vizet, kenyeret, de az első szál­lítmány szerezte mégis a legna­gyobb örömet: jél volt a kinti­ektől, hogy nem feledkeztek meg, gondoskodnak róluk. TÍZ ÓRA. Keresztes János szakszervezeti titkár is szerez csónakot, átverekszi magát a tajtékzó hullámokon (közel egy kilométer az út, amit meg kell tennie), ő is élelmet visz. De visszajönni már nem tud, ott marad a többiekkel. Közben a két csónakosnak — akikről u­­tólag kiderült, hogy VÁRADI LAJOS és LÁSZLÓ FERENC vá­sárhelyi lakosok, akik önként mentek oda segíteni — ismét akadt dolga. Hét embert hoz­nak ki egy elszigetelt, később össze is omlott házból, a Nor­dului utcán és vikend-telep kör­nyékén is embereket mentenek. Aztán ismét visszamennek Szentgyörgyre, és másnapig szinte szünet nélkül eveznek, é­­lelmet hordanak, mentenek, mindig ott vannak, ahol a leg­nehezebb.­­„Nem is tudom, mit csináltunk volna nélkülük — mondja pénteken Ciortaus A­­tanasie aligazgató — felmérhe­tetlen segítséget nyújtottak ne­künk. Fogadják ezúton is k kö­­szönetünket. Igaz emberekhez méltóan viselkedtek . . .”) DÉL FELÉ. A faluban minden­ki fáradhatatlanul harcol az ár­ral. Nagyobb károkat nem oko­zott a víz, az emberek bizton­ságban vannak. De jön a hír, hogy a Kőbányánál ott rekedt három ember, segítséget kér­nek. Gumicsizmás emberek in­dulnak el, de a mellig érő víz visszasodorja őket. Később jön a helikopter, négy ízben is pró­bálja megközelíteni őket, de e­­redménytelenül. A magas fe­szültségű hálózat ott vonul a fejük fölött, a gép nem tud e­­lég alacsonyra ereszkedni. A három ember megint magára marad, a tengernyire duzzadt Maros közepén, a szakadó eső­ben. Végül is csütörtökön délben hozza ki őket csónakkal két bá­tor fiatal: Kertész Sándor és Kiss Mihály. (Előttük mások is próbálkoztak — sikertelenül.) A három embert a fáradtságtól, éhségtől, idegkimerültségtől fél­­ájultan szállítják el a kórház­ba. (Azóta helyrejöttek, otthon vannak.) HÁROM ÓRA. A víz egyre e­melkedik. Olteanu Stefan mér­nökkel telefonon közüli, hogy egy két napig valószínűleg nem tudnak kijönni, úgy gazdálkod­janak az élelemmel, úgy ren­dezkedjenek be. FÉL NÉGY. Megszakad a te­lefonösszeköttetés . ■ . ÉJFÉL. A víz egyre emelkedik. Kezdődik az új nap, csütörtök. Vajon mit hoz? EGY ÓRA után érkezik az örömhír: apad a víz. REGGEL HÉT ÓRA. Újabb bátor vállalkozó indul élelem­mel megrakott csónakkal a 130, külvilágtól elzárt emberhez. Páll József sofőr. Ott marad, és a csónakkal négy férfi: Faluvé­gi Áron, Keresztes János, Fra­dic Nicolae és Gertner mérnök jön ki az országútig. Hozzák az üzenetet: bent minden rend­ben, mindenki egészséges, az állatokkal sem történt semmi baj. Tejet és vizet kérnek a gye­rekek számára. Amíg a csoma­gok a csónakba kerülnek, el­rohannak megnézni a család­jukat. Látják, minden rendben, a víz visszahúzódott, az egész falu takarít, utcát és házat egy­aránt. Keresztes és Faluvégi e­­vezhetnek vissza az újabb élel­­miszerszállítmánnyal és a hír­rel: már csak néhány órai türe­lemre van szükség. DÉL. Az igazgatóság úgy dönt, három órakor megkísérlik kihozni az embereket, a víz ak­korára, remélhetőleg, jócskán leapad. KÉT ÓRA. Moldovan Petru hernyótalpas traktorral megkí­sérli a betörést. Óvatosan ha­lad a vízben, szinte tapogatja az utat. Nincs mi után igazod­ni, — csak az emlékezetre tá­maszkodik — ha az árokba csú­szik, felborul a traktor. Az or­szágútról és az emeletes ház­ból is lélegzet-visszafojtva fi­gyelik, aztán kitör az ujjongás: Moldovan megérkezett! Har­minc embert hoz ki az első szál­lítmánnyal. Utána a többit is. Olteanu mérnök jelenti, hogy sem emberéletben, sem anya­giakban nem esett kár. Tovább már nincs ki mérje az órákat, az idő múlását. Minden épkézláb ember takarítja az iszappal teli sertésólakat. A lá­zas iramú munkában perceknek tűnnek az órák. Szinte észre­vétlenül jön el a péntek reg­gel, a harmadik nap, amikor már minden kezd hasonlítani a megszokotthoz, amikor az em­berek visszatérnek hajlékukba és a sertések is friss szalmán pihenik ki a kiadós reggeli s nem utolsósorban az árvíz fá­radalmait. Marosszentgyörgy é­­lete visszatér a rendes kerék­vágásba, a hétköznapok bizton­ságába. BÚZA ROZÁLIA Kommunista ifjakhoz méltóan Maros megye fiataljai, mun­kások, egyetemi hallgatók, szaklíceumok tanulói, termelő­szövetkezeti ifjak, a rossz idő­járás ellenére, az.. .elmúlt hét végén is derekasan kivették ré­szüket az árvizsújtotta területek helyreáll­ítá­s­i mu­­nk­a id­­a­i­ba­n. A megyei KISZ bizottság tá­jékoztatási osztályától kapott értesüléseink szerint Marosvásár­helyen szombaton és vasárnap több mint 300 KISZ-tag segí­tette a Carpati negyed lakosait az árvíz nyomainak eltünteté­sében. Segesváron, naponta 400-500 ifjú vesz részt a hely­reállítási munkálatokban. Di­csőben 170 szakiskolás nyújt ál­landó segítséget a Vegyipari Kombinát dolgozóinak. A szo­­vátai fiatalok a város utcáit be­borító iszapréteg eltüntetésén, valamint a Szováta—Szakadat közti út helyrehozatalán fára­doznak. Gernyeszeg fiataljai sem ülnek tétlenül: sáncokat ásnak a termőföldet borító víz levezetésére, vasárnap este pe­dig művészi műsort rendeztek, amelynek bevételét az árvízká­rosultak javára fordítják. Új sziget A szombati és vasárnapi esőzé­sek után Radnóttól jobbra, a le­­kencei híd közelében vasárnap történt talajcsuszamlás a Maros­ban új szigetet hozott létre. A fo­lyó részben megváltoztatta med­rét, de nem veszélyeztet sem tele­püléseket, sem pedig mezőgazda­­sági területeket. A Megyei Út- és Hídépítési Igazgatóság közli, hogy felszaba­dult a forgalom a Marosvásárhely —Bánd útvonalon, amelyet 21-én a bergenyei földcsuszamlás zárt el. Az Igazgatóság dolgozói mint­egy 150 m-es útszakaszról rekord­idő alatt takarították el a hatal­mas földtömeget. A Maros dühöngő vize hozta a gátig ezeket az autókat. (TERNEI BÉLA felvétele) Egészségügyi tanácsadó A fertőző betegségek tünetei Az utóbbi napokban sokan for­dultak orvosokhoz és egészségügyi középkáderekhez felvilágosítást és tanácsot kérve a jelen körülmé­nyek között felléphető járványos és fertőző betegségek tünettanát, fejlődését és megelőzését illetően. Egyes alaptalan hírek ellenére olyan betegségek, mint a pestis és kolera nemcsak, hogy megyénk­ben, de országos viszonylatban sem üthették fel fejüket, mivel e­­zek nem rendelkeznek a kialaku­lásukhoz szükséges gócokkal, ilye­nek hazánkban nem léteznek. Az alább felsorolt betegségek is megelőzhetők, amennyiben a la­kosság betartja az elmúlt napok­ban a lap hasábjain is közölt e­­gészségügyi utasításokat, tanácso­kat. Ennek bizonyítéka az a tény, hogy az eddigi intézkedések ered­ményeként ez idáig tömeges meg­betegedések vagy járványok nem ütötték fel fejüket. Hastífusz A FERTŐZÉS FORRÁSA: a beteg és a kórokozót hordozó ember. LAPPANGÁSI IDŐ: 7—21 nap. A BETEGSÉG TÜNETEI: általá­ban lassú kezdet. A beteg állan­dóan fáradt, levert, étvágytalan, fejfájásra, testszerte fájdalmakra panaszkodik. Hőmérséklete foko­zatosan emelkedik, és 4—5 nap alatt eléri a 39—40 fokot. Egyes esetekben orrvérzés, enyhe hasi fájdalmak, hasmenés, székrekedés­sel váltakozva társulnak a fenti tünetekhez. Ezen időszak 6—7 na­pig tart és a beteg magas láz, igen rossz általános állapot kö­zepette aluszékonnyá válik. A bő­rön és főképp a has tájékán apró piros kiütések jelennek meg. A has kissé puffadt, a máj és a lép megvastagodott. Ez az időszak 10 —14 napig tart és a láz csökke­nése követi, mely körülbelül egy hét múlva a normális értékre esik vissza. Újból megjelenik az étvágy, s megkezdődik a lábadozás hosszú időszaka. KEZELÉS: csakis kórházi egy­ségben történhet. A betegség át­vészelésével vagy a védőoltással kialakult védettség hosszú ideig tart. Vérhas A FERTŐZÉS FORRÁSA: a be­teg vagy a betegségen átesett és székletével károkozókat ürítő em­ber. LAPPANGÁSI IDŐ: 1—7 nap. A BETEGSÉG TÜNETEI: hirtelen fellépő láz, hidegrázás, hasi fáj­dalmak, melyekhez általában nyál­kás-véres széklet társul. Nemso­kára a székletek száma megsok­szorozódik (10—20, sőt több is 24 óra alatt), és annak ürítése heves hasi és végbéltájéki fájdalmakkal jár. Amennyiben a beteget idejében kezelik, 2-4 nap múlva a gyógyu­lás útjára léphet, de ha az orvosi beavatkozás késik, a gyógyulás el­húzódik, eredménye kétséges, il­letve nem teljes, s ez maga után vonja a betegség idült formájának kialakulását. Bár a napi székletek száma és a láz csökken, javul az általános állapot, mégis az utó­tünetek és panaszok egy része, mint az enyhe hasmenés, általá­nos testi leromlás megmaradnak, s a beteg másodlagos vérszegény­­nyé, baktérium hordozóvá s így környezetére nézve veszélyes fer­tőzési góccá válik. KEZELÉS: csakis kórházi egység­ben történhet. Járványos májgyulladás A FERTŐZÉS FORRÁSA: beteg vagy kórokozó ember. A fertőzés terjedhet az emésztő szervek út­ján, de átvihető a nem kellőkép­pen sterilizált fecskendővel is, me­lyet szakadatlan személyek hasz­nálnak. LAPPANGÁSI IDŐSZAK: 20—30 nap az emésztőszervek útján tör­ténő fertőzés esetében és 60—180 nap a sterilitás szabályait be nem tartó injekciózás esetében. A BETEGSÉG TÜNETEI: lassú kezdet, hidegrázással, egyes ese­tekben hányás, székrekedés, ét­vágytalanság, fáradtság, levertség, rossz közérzet. Más esetben fej-, izületi- és izomfájdalmak társul­nak, melyekből a beteg azt a kö­vetkeztetést vonhatja le, hogy grip­­pes. Ezt követően azonban vizele­te megsötétedik, széklete pedig színtelenné (világossá) válik. Ez a periódus, melyet sárgaság előtti időszaknak nevezünk, általában 1—2 hétig tarthat, ezután fokozato­san megjelenik a sárgaság, előbb a szemfehérjén, majd testszerte a bőrön. A sárgaság időszaka 14— 21 napig tart. Egyes esetekben a sárga elszíneződés egyáltalában nem észlelhető. A lábadozás idő­szaka heteket, sőt hónapokat vesz igénybe. A járványos májgyulladás sú­lyos, nagy figyelmet igénylő beteg­ségnek számít, mind a kórházi ke­zelés alatt, mind a lábadozás idő­szakában. VÉDETTSÉG: rövid ideig tart, az is csak egyes baktérium-féleségek esetében. A bőrszín sárgaságának eltűné­se nem jelenti a betegség teljes megszűnését,­­a máj továbbra is magában rejti az elszenvedett ká­rosodásokat, s így még hosszú ideig képtelen elviselni újabb meg­terheléseket, valamint normálisan betölteni a szervezet fenntartásá­ban ráháruló igen fontos élettani funkciókat. A BETEGSÉG KEZELÉSE csak kórházi intézményekben végezhető. Azt követően is (hónapokat) óva­kodni kell minden fizikai meg­erőltetéstől, és szigorúan be kell tartani az előírt étrendet. Ellenkező esetben a betegség krónikussá válik és fellép az éle­tet veszélyeztető májsorvadás. VÉDETTSÉG: minthogy a beteg­séget okozó vírus többfajta, u­­gyanazon ember több esetben megbetegedhet sárgaságban éle­te folyamán. Ezért fontos a meg­előző intézkedések betartása. A FERTŐZÉS ÚTJAI: a fenti há­rom megbetegedés fő átviteli és terjedési útját a tápcsatorna és az emésztőszervek képezik, a kór­oko­kat székletükkel és vizeletükkel ü­­rítő betegek és kórokozó hordo­zók által fertőzött ivóvíz és ételek fogyasztása révén. Ugyancsak fertőznek a beteg­­gel érintkezésbe került háztartási tárgyak és más befertőzött eszkö­zök, amennyiben nem tartjuk be a köztisztasági, és közegészségügyi szabályokat. Dr. TRÓZNER FERENC, a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság aligazgatója •K­

Next