Vörös Zászló, 1970. május (22. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-26 / 121. szám
XXII. évfolyam 121. (5740.) szám 1970. május 26. kedd Ára 30 iáni E NAPOK PARANCSOLÓ KÖVETELMÉNYE: az árvíz nyomainak eltüntetése A természet elszabadult, vak erőivel folytatott harc napjai — amikor a Maros megyét átszelő folyók és patakok számos helységet árasztottak el, s az emberi hősiesség és szolidaritás megható méreteket öltött — ismételten bizonyították a pártszervezetek erejét, a kommunisták odaadását. Pártunk tagjai személyes példájukkal juttatva kifejezésre forró hazaszeretetüket, mozgósították a városok és falvak lakosait, az árvízkárosultakat, hogy vegyenek részt a fékevesztett hullámokkal folytatott élet-halál harcban. Ezekben a nehéz napokban, amikor a medréből kilépett Maros súlyos károkat okozott, a pártszervek és szervezetek fáradhatatlan munkát végeztek a veszélybe került emberi életek és anyagi javak megmentéséért. A pártszervezetek egyesítették a dolgozók — románok, magyarok, németek — összes erőit, az ifjakat, akik ez alkalommal is határtalan lelkesedésről, bátorságról, kezdeményezőkészségről tettek tanúbizonyságot. Az üzemekben és gyárakban, a hadseregben, a milícián, az állambiztonsági felügyelőségnél, a tűzoltóságnál, az egészségügyi hálózatban, az állami mezőgazdasági vállalatokban, a mezőgazdasági gépesítő egységekben, a termelőszövetkezetekben, mindenütt, a kommunisták az első vonalban harcoltak az árral, nem kímélték egészségüket, s szükség esetén életüket is áldozták. Nem találunk szavakat, melyek méltóak lennének a párt egyszerű katonáinak tetteihez: névtelen hősei voltak a természet erőivel folytatott ütközetnek, s nem egyszer nevüket sem akarták megmondani az újságíróknak, egyszerűen, szerényen ezt válaszolták: „Csak a kötelességünket teljesítettük". A nehéz megpróbáltatások napjai után, melyek alatt az ár elváltoztatta megyénk sok helységének arculatát, az összes erőket gazdasági és társadalmi életünk újjáépítésére kellett mozgósítani. Pártszerveink és szervezeteink lázas tevékenységbe kezdtek a súlyos sebek gyógyítására, a katasztrófa okozta károk elhárítására. Lehetetlen pontosan meghatározni, hogy megyénk tájain mely pártszervezet jár az élen a nap mint napi óráról órára folyó újjáépítő munkában. Azt azonban határozottan állíthatjuk, hogy mindenütt, ahol kommunista szív dobog, ahol kifejezésre jut a kommunista öntudat és gondolkodás, lépésről-lépésre találkozunk a köz érdekét szolgáló odaadó munkával, a bajbajutottak iránti szolidaritással, a katasztrófa okozta károk következményeinek elhárításáért végzett fegyelmezett munkával. Ha pontos és részletes felméréseket készítenénk az eredményekről, az önfeláldozás és a hősiesség példáiról, köteteket lehetne írni az emberi szolidaritás nagyszerűségéről. A mi feladatunk előre nézni, s mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy eleget tegyünk a parancsoló követelménynek — minél rövidebb idő alatt felszámolni az árvíz okozta károkat. Az élet normalizálódásáért folytatott sokoldalú tevékenység keretében a pártszervek és szervezetek, a kommunisták magasztos kötelessége mindent elkövetni az árvízkárosultak megsegítéséért. Figyelmünk középpontjában a továbbiakban is az árvízkárosultak elszállásolása, élelemmel és ruhaneművel való ellátása kell, hogy álljon. Napi szükségleteik biztosításáért, otthonaik újjáépítéséért továbbra is folytatjuk a károsultak támogatására kezdeményezett szolidaritási akciókat. Pénzt, ruhaneműt, élelmet, háztartási cikkeket, építőanyagot és más anyagi javakat gyűjtünk számukra. Felkarolva az új kezdeményezéseket, valóra váltva az állampolgárok javaslatait, gondoskodnunk kell az árvízkárosultak megsegélyezésének szervezett kereteiről, ne engedjük meg, hogy becstelen elemek viszszaéljenek az adott helyzettel s megpróbáljanak hasznot húzni az adományokból. Éppen ezért az árvízkárosultak összeírására és támogatására létrehozott komisszióknak pontos nyilvántartásokkal kell rendelkezniük, hogy a valóban rászorultakat tudják segíteni. Az üzemek pártszervei és szervezetei továbbra is annak érdekében kell munkálkodjanak, hogy minél rövidebb idő alatt helyre álljon a normális termelési tevékenység. A vállalatok munkaközösségeinek hazafias feladata, hogy behozzák az árvíz okozta lemaradást, biztosítsák a termelési tervek, az export feladatok teljesítését. A kommunisták hivatása, hogy példamutató tevékenységükkel mozgósítsák a munkásokat, mérnököket és technikusokat e fontos feladatok teljesítésére. A pártszervek és szervezetek intézkedjenek az igazolt hiányzások jelentős csökkentésére, az igazolatlan hiányzások teljes megszüntetésére, példás fegyelem meghonosítására minden üzemrészlegen, műhelyben. A mezőgazdaság szocialista egységeiben tevékenykedő kommunisták, pártszervezetek továbbra is járjanak élen az árvíztől megmentett állatok gondozásában, biztosítsák számukra a takarmányt s a szálláshelyet. Mozgósítsák a földműveseket a termőföldeken maradt (Folytatás a 3. oldalon) Sebestyén Liviu, az RKP Maros Megyei Bizottságának titkára Segesvár újabb nehéz órai A hír megdöbbentően hatott: újra nő a Küküllő. Szintje néhány óra alatt közel két métert emelkedett és éjfélkor elérte a 4,15 métert. A veszedelmes ellenség rövid 12 nap alatt másodszor tört a városra. A fáradt, fájdalmas arcú emberek éppen csakhogy összeszedték holmijukat, ami az előbbi ár után még megmaradt és újra menekülésre kényszerültek. A városi árvízvédelmi parancsnokság a késő esti órákban riadóztatott. De nagyobb beavatkozásra már nem volt szükség. Futott mindenki a veszélyeztetettebb helyekről. — Elég figyelmeztető volt a piszkos áradat, amely napokkal azelőtt plafonig hatolt a lakásunkba — mondotta az egyik mozdonyvezető, aki saját padlásán élte végig az elmúlt ár borzalmait. S a riadó nem volt hiábavaló. Vasárnap reggel a Küküllő szintje elérte a 6,08 métert. Az alsó városrészben, az állomás környékén, a Vlad Tepes, az Alea Teilor, a Szabadság és más utcákon az egész November 7 negyedben a víz lett újból úrrá az utakon. Bent a központban is egyes helyeken csak traktorral, később pedig azzal sem lehetett közlekedni. Újra elszabadult az ár. Piszkos hullámaival beborította mindazt, amit az emberek az elmúlt napokban annyi fáradságos munkával rendbetettek. Megtöltötte a házak pincéit, az alacsonyabban fekvő lakásokat s újra birtokába vette a Textilipari Kombinát három gyárának — a selyem, gyapjú és gyapotszövödének — alagsorait, a Mezőgazdasági Gépesítési Vállalat, a Városgazdálkodási Vállalat, a Téglagyár udvarait. S a veszély egyre nőtt: a víz ha még 15 centit emelkedik, újra elönti a fenti gyárak csarnokait. És a piszkos fekete felhők nem sok jóval bíztattak. Végül egy jó hír: a víz szintje állandósult. Máskor talán fel se veszik, most mintha az egész város megkönnyebbülne. Pedig a veszedelem nem nagyon akarja elhagyni a várost. Megszállva tartja s csak vasárnap este kezd visszahúzódni. Hétfőn reggel Segesvár újra fellélegzik. A zabolátlan folyó teljesen visszalép medrébe, újabb károkat hagyva maga után. De a város újabb lendülettel kezd munkához. S mintha az idő is megelégelte volna a sok nyomorúságot, meleg májusi nap süt le a földre. A városi parancsnokságon egyre újabb körzetekből jelzik az élet megindulását. A Textilipari Kombinát három egységében gyorsan helyükre kerülnek a villanymotorok, amit a második áradat elől magasabb szintre menekítettek. A Téglagyár irodáiból is az üzemcsarnokokba jutnak az odamenekített gépek, motorok, s a gyár 1-es, 2-es és 3-as egysége újra termelni kezd. Csupán a blokk-tégla gyártó egység maradt víz alatt. Segesvár, a sokat veszélyeztetett város kiállta a Küküllő második rohamát is. S habár nem tudott teljesen ellenállni az árnak, sokat megmentett előle. A víz most nem tudta napokig uralma alatt tartani az üzemcsarnokokat, gépeket. Az ember lassan-lassan újra úrrá lesz a víz felett, a romokon tovább folytatja a félbeszakított építő munkáját. Segesvár központi utcáit vasárnap újból elérte az árhullám (IOAN BOCA felvétele) A marosvásárhelyi árvízkárosultak figyelmébe! Mindazoknak a MAROSVÁSÁRHELY MUNICIPIUMI árvízkárosultaknak, akik otthon nélkül maradtak és ennek következtében nehéz helyzetbe jutottak, díjmentesen élelmiszert oszt a Bolyai utca 7 szám alatt lévő népsegélyző konyha: naponta 8—12 és 16—20 óra között. Az arra rászorultak ugyanitt kiutaló lapot (bont) kapnak kenyérre és tejre. Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA ÚJABB ÜZEMEKBEN INDULT BE A TERMELÉS RÉGENI ILEFOR Az árvíz által súlyosan megrongált régeni vállalatok dolgozóinak, a város és a környező falvak lakóinak példátlan erőfeszítése árán rövid idő alatt újra termelni kezdtek Régen legtöbbet szenvedett ipari egységei is. Kuti Elek, az ILEFOR igazgatója telefonon értesített, hogy a mérhetetlenül nagy kárt szenvedett régeni egység hétfőtől teljes kapacitással dolgozik. Alig 11 nap telt el azóta, hogy a Maros megvadult vize összetörte az egység berendezéseit, elsodorta a késztermékeit és a nyersanyagát. A régeni városi pártbizottság irányításával az egység dolgozói, a város lakossága és a környező MTSZ-ek tagjai összefogtak és hősies erőfeszítéssel máris üzemképessé tették a többi vállalat mellett az ILEFOR-t is. De az egység gyors talpra állításában nagy szerepe van a Megyei Helyiipari Igazgatóságnak is, melytől erőteljes műszaki és anyagi segítséget kaptak. SZOVÁTAI FAIPARI VÁLLALAT Tegnap reggel a Szovátai Faipari üzemből a következő telefonjelentést kaptuk: Ma, május 25-én ismét üzembe állt, teljes kapacitással, a Szovátai Fűrészüzem. Ugyancsak 100 százalékos kapacitással termelnek a gépesített erdei munkapontok. A vágterek 65 százalékos kapacitással dolgoznak. Hétfőtől újból teljes kapacitással termel a marosvásárhelyi Készruhagyár egyes számú részlege is. Vasárnapi műszak Hétszer ad, ki gyorsan Munkások, technikusok, mérnökök és tisztviselők ezrei folytatták vasárnap is a harcot azoknak a veszteségeknek a csökkentéséért, amelyeket az árvíz anyagi javak megrongálásával és a termelés megszakításával okozott. Habár az eső és a folyók vízszintjének emelkedése itt-ott beleszólt a helyreállítási tervbe, még így is eredményes munkanapként könyvelhetjük el május 24-ét. Az AUGUSZTUS 23 BÚTORGYÁRBAN például, ahol az eső miatt le kellett mondaniuk az anyagtér rendezéséről, a legkülönbözőbb tevékenységekre osztották el a jelenlevő 800 munkaerőt. A gépházakban bútorrészek, félgyártmányok előállításával foglalkoztak, működtek a hidraulikus prések, míg a karbantartók az ipari áramvezetékek kicserélését és a villanymotorok újratekercselését tűzték napirendre. A parancsnoksági ülés, melyen a gépek üzembe helyezésének kérdését tárgyalták, többek között arra a megállapításra jutott, hogy számos munkahelyen már csak az anyag vagy a félkésztermék hiánya miatt szünetel a termelés, így nem jutott el többek között még a fényezőkhöz és a kárpitosokhoz nagyobb mennyiségű félkésztermék, de már tegnap végeztek befejező műveleteket kisebb sorozatú bútorokon. Egy másik asztalosipari vállalat, az ILEFOR, munkaközössége, ugyancsak jelentős lépést tett előre a munkanappá avatott vasárnapon. Nem kevesebb, mint 118 ezer lej értékben termeltek a szovátai és meggyesfalvi egységben. A tisztviselők, akik az eső miatt ez alkalommal nem segédkezhettek a Szabadi úti üzem rendbetételénél, a központi irodában pótolták elmaradt hivatali munkájukat. Szovátán és Régenben annyira előhaladtak a helyreállítási munkálatok, hogy részlegesen, illetve teljes ütemmel megindulhatott a termelés. A vállalat vezetősége úgy döntött, hogy addig, amíg lehetőséget találnak (más megyében) az átnedvesedett nyersanyag kiszárítására és szállítót a még hiányzó forgácslemezre, olyan rendeléseket elégítenek ki, amelyekhez van száraz faanyagjuk. Többek között megkezdték beépített szekrények, vendéglői asztalok, kisszékek stb. gyártását. Az AUTÓJAVÍTÓ ÜZEMBEN négy társasgépkocsit újítottak fel e rendkívüli műszak néhány órája alatt, ezzel is csökkentették azoknak az autóknak a számát, amelyekkel az előállott nehéz helyzet miatt adósok maradtak megrendelőiknek. Munka zaja töltötte be 24-én a KÖNNYŰIPARI FELSZERELÉSEKET GYÁRTÓ VÁLLALAT egyes csarnokait is. A nap eseménye: az elöntött textilkombinátból felújítás végett idekerült első gép eljutott a beszabályozás szakaszába. Május 24. vasárnap délelőtt 70 óra. A marosvásárhelyi Építészeti Iskolaközpont udvarán 17 teherautó, Brassó, Bukarest, Dimbovita, Teleorman jelzésűek. A feszülő ponyvák alatt zsákok és ládák, tele ruhákkal, cipőkkel, edényekkel. Segítség megyénk árvízsújtotta lakosságának. BUKARESTBŐL két teherautó hozta a 6-os körzet ajándékát. Az iskola diákjai hordják be az egyik terembe a nagy ládákat. Mindenik oldalán felírva a tartalom: ,,24 férfi télikabát, 100 pár cipő, 30 férfiing" ... ,,20 párnahuzat, 30 lepedő, 50 tányér, 80 kanál, villa és kés". — A Vulcan, Electromagnetica, Inox, Tehnica Noue és a Tinara Garda üzemek dolgozói készítették a csomagokat — mondja Mocanu Nicolae, az egyik kísérő. Mint később kiderül, kerületi párttitkár, 63 éves, nyugdíjas. — Nem volt fárasztó az út? Megrovóan néz rám. — Hogyne lett volna. De most ki gondol erre? Valamit nekem is tennem kell, akármit, amire szükség van, s ami erőmből kitelik. Gyűjtöttük a ruhaneműt — nyissák ki a ládákat, nézzék meg, mind új holmik — és mivel valaki el is kellett hozzá, elvállaltuk mi, öregek. A fiatalokra szükség van a gyárban. — „Mi öregek“? — Igen, velem van Murefan Victor, a 18-as kerület párttitkára, ő is nyugdíjas. A DIMBOVITA-i kocsi már üres, indulhat hazafelé, csak előbb a sofőr és kísérő megreggeliznek. — A Moreni-i kőolajmunkások ajándékát hoztuk. Tessék, itt a lista, nézze át — mutatja Dumitru Dumitru. Két sűrűn gépelt oldal és számok, rengeteg szám... Ennyi és ennyi ruha, kabát, blúz, szoknya. — Ez csak első szállítmány, de otthon már készítik a következőt. Azzal élelmet is hozunk. Már az árvíz utáni első napon és azóta is állandóan hoztak a munkások mindenféle élelmiszert, azzal a kéréssel, hogy juttassák el az árvízsújtotta vidékekre. BRASSÓBÓL valóságos karaván érkezett. Tizenhárom gépkocsi. Szombaton délután 5 órakor indultak, éjfél után 2 órakor futottak be. — Azt hittük, este 10—11-re ideérünk — mondja Hincu Virgiliu a karaván felelőse. — De nem számoltunk a felhőszakadással és a szörnyű széllel. Segesváron félméteres víz fedte az utat. Volt néhány durdefektünk is, meg kellett állnunk kereket cserélni. Ilyenkor leállt az egész karaván, a sofőrök egymást segítették. Csodálattal beszél a 13 kocsi sofőrjeiről. Fegyelmezettségükről, bátorságukról, arról, ahogyan egymást segítették. Munkából jöttek el, úgy, hogy haza sem mentek ebédelni. Borotválatlan arc, a fáradtságtól kivörösödött szem. Irimie Nicolae sofőr. — Én SMS-n dolgozom, de nem volt elég ember, hát vállaltam az egyik teherautót. Nem volt muszáj, én akartam jönni. Arra gondoltam, ha nálunk lett volna árvíz, ha az én házam dőlt volna össze, milyen jól esett volna a segítség. Azt hittem, megszakad a szívem, amikor Segesvárt megláttam. Az este, amikor jöttünk, megint víz volt az utcákon és a rádió bemondta, hogy azóta növekedett is. Nehéz lesz az út viszszafelé. De ha kell, holnap újabb szállítmánnyal jövök vissza. Tudom, kétszer ad, ki gyorsan ad. TELEORMAN... Az ország túlsó vége. De most nincsenek távolságok. Egyetlen szenvedő nép van, egyetlen bátor nép van, egyetlen szív, egyetlen hit, egyetlen akarat: nem megtorpanni, újjáépíteni, bizni, dolgozni és... egymást segíteni. — Úgy határoztuk, mestertől fölfelé, mindenki egy havi fizetését, a többiek év végéig havonta 1-3 napi fizetést adunk az árvízkárosultaknak. És minden hónapban két vasárnap dolgozunk fizetés nélkül, hogy pótoljuk azt a veszteséget, amit a leállt üzemek okoznak a nemzetgazdaságnak. Kik? Az alexandriai Islazi, az Intreprindere de aparataj pentru constructii munkásai. És ugyancsak ők (és rajtuk kívül sokan mások) küldik a tíztonnás teherautó rakományát. 2 153 női ruha... 1 400 pár cipő... 3 000 gyermekruha... 800 iskolás egyenruha. .. 200 újszülött-garnitúra. Ezek csak a nagy tételek. És csak az első szállítmányt világosít fel Stoica Dumitru kísérő. — Sok olyan zsákot hoztunk, melyeknek küldői megkértek, úgy adjuk át egy-egy családnak, ahogy ők összecsomagolták. Levél is van a küldeményekben, bátorító üzenetek. És a kérdés: „Mire van még szükségetek?. Itt a dm... írjátok meg és mi azonnal postázzuk“. Három-négy mondat. Udvariaskodás nélkül, egyszerűen, tegezve. Úgy, ahogy a baráthoz, rokonhoz szólunk. Úgy, ahogyan ma ember szól az emberhez, ebben a csapásoktól megviselt, de meg nem tört országban. SIMONYI ESZTER Megérkezett az autókaravár Népgyűlések a megyében Közös erővel újjaépülnek az árvízsújtotta falvak Vasárnap és hétfőn megyénk több községében népgyűlést tartottak a megyei, illetve a Marosvásárhely municipiumi párt- és állami szervek vezetőinek részvételével, amelyen számba vették az árvíz okozta károkat és a sürgős tennivalókat. AKOSFALVÁN vasárnap tartották meg a népgyűlést, amelyen ott volt Fodor Géza elvtárs, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának alelnöke is. A gyűlésre a község lakóinak csak egy része jöhetett el, a másik része akkor is a Nyárád vízállását ellenőrizte, az újabb áradás megakadályozását célzó munkálatokat végezte. Papp Károly, a községi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, elmondotta, hogy a községben 28 ház összedőlt, 32 pedig részben megrongálódott. A helyreállítási munkák megkezdődtek, s a községi néptanács épületfával, építő brigádokkal támogatja a vízkárosultakat. Tudomására hozta az érdekelteknek, hogy a megyei szervek ingyenes házépítési tervekről, engedélyekről gondoskodnak, s a lehetőségek arányában építkezési anyagokkal is támogatják a rászorultakat. Simó József, a községi pártbizottsg titkára, méltatta a község lakóinak összefogását, a harasztkerekiek hozzájárulását az árvízkárosultak segélyezéséhez. Fodor Géza elvtárs, miután ismertette a megyét ért károkat, méltatta azt az önfeláldozó munkát, amelyet az egész ország dolgozóival együtt a község lakói is végeztek. Tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az illetékes megyei szervek milyen intézkedésekkel támogatják az árvízkárosultakat, majd befejezésül kifejezte azon meggyőződését, hogy a község lakói egy emberként kapcsolódnak be a helyreállítási munkába, s mindent megtesznek azért, hogy minimálisra csökkentsék az árvíz okozta károkat. A tegnap SZENTKIRÁLYON megtartott népgyűlésen Rus Vasile elvtárs, Marosvásárhely municipium pártbizottságának első titkára, a municipiumi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke vett részt. Miután feltárták a községet ért károkat, megbeszélték a lakossággal, mit kell és lehet tenni azért, hogy az összeomlott 30 és a súlyosan megrongálódott 80 lakóházat mielőbb újjáépítsék. A község vezetői elmondották, hogy a néptanács már intézkedett s a meglévő készletekből bizonyos anyagot juttatott azoknak, akiknek megrongálódott a háza. Ugyanakkor a municipium illetékesei is mindent megtesznek azért, hogy az újonnan kijelölt helyeken mielőbb felépíthessék az új házakat. A községet ért nagy csapás sok családot érintett, de az a bizakodás és remény, amely minden emberben ott él, biztosíték arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül ebben a községben is normalizálódik az élet. Hasonló gyűlés zajlott le ugyancsak tegnap MAROSSZENTANNÁN is.