Vörös Zászló, 1970. május (22. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
XXII. évfolyam 126. (5745.) szám 1970. május 31. vasárnap Ára 30 iáni CSAK OKOS MEGOLDÁSOK HOZHATNAK JÓ EREDMÉNYT A MEZŐGAZDASÁGBAN Május vége sem méri bőkezűbben a jó időt, mint a korábbi hetek, tavaszi hónapok. S ez bizony bajt és nem kis bajt okoz az amúgy is megkésett mezőgazdasági munkákban, összetorlódott a vetés, a növényápolás és igényli a munkaerőt a takarmánybetakarítás. Mindent el kell, el kellene végezni a lehető legjobban, márpedig erre a hajrára aligha vannak berendezkedve termelőszövetkezeteink. Nyomasztó gond, szabadulni tőle csupán oly módon lehet, hogyha az összes igényeknek a helyzet megkövetelte operativitással, a rendelkezésre álló emberi és gépi erők okos felhasználásával tesznek eleget. A Küküllő mentén, ahol legutóbb jártunk, a területek nagy része még mindig alkalmatlan a munkára, s a meggondolatlan sürgetésből csak további károk származhatnak. Míg ezeken a területeken dolgozni lehet, szabadulni kell az egyéb teendőktől, gondolok itt az árvíztől megkímélt parcellák bevetésére, a korábban elvetett növények ápolására s az egyik legfontosabb munkára, a takarmánybetakarításra. Változtassanak, a helyzetnek megfelelően, a szokásos munkamódszereken. A korlátozott munkalehetőségek miatt az egyes brigádokban tétlenségre kényszerülő tagokat beoszthatják az olyan csoportokba, brigádokba, ahol szükség van munkaerőre. Nem kell feltétlen ragaszkodni például a kapásnövények családonkénti, családcsoportonkénti műveléséhez. A más brigádokból érkező segítséget ott hasznosíthatják, ahol lassan, nehézkesen folyik a növényápolás, esetleg éppen az egy főre eső nagy terület miatt. A segítség elfogadásával az illető családok mit sem veszítenek, hiszen a kölcsönt visszaadni lesz alkalmuk az idén. Ez, és a konkrét helyzetből fakadó egyéb megoldások egyetlen fő célt kövessenek: az ápolást idejében és gondosan végezzék el. Nem kevésbé fontos a szűkös férfi munkaerő ésszerű foglalkoztatása. A kaszálás és a fogatos vetés férfi teendő. Sok egységben bárhogy osztják-szorozzák, semmiképpen sem éri a széle a hosszát. Ezért egyrészt vonják be az aszszonyokat is a vetésbe, különösen ott, ahol kénytelen-kelletlen elő kell venni a jobb esztendőkben sutbadobott módszereket, másrészt pedig az egyéb teendőknél csökkentsék minimálisra a férfi munkaerő felhasználását. A műtrágya-, vetőmag- vagy takarmányszállítást igen jól elláthatják a gépkezelők, a fogatosokat pedig — a szükségletnek megfelelően — osszák be a kaszáláshoz, vagy vetéshez. Eme kitérőt azért tartottam szükségesnek, mert érzésem szerint nem egy egységben szervezési rövidzárlatot okoznak a szerteágazó teendők, s túlontúl ragaszkodnak olykor a rendes körülmények között bevált módszerekhez, megoldásokhoz. De nézzünk néhány konkrét helyzetet. Erdőszentgyörgyön nincs erő a vízlevezetéshez. Nagy munkát igényel, ha azt mondják, hogy mindössze hat fogatosuk van, ebből következtethetünk a férfi munkaerőlehetőségekre. Persze, késő ma azon töprengeni, hogy az évről évre vizenyőssé váló területeken miért nem ástak már eddig vízlevezető árkokat. Az érv mindig ugyanaz volt, mint most... és sem őket, sem mást nem elégített ki. A következmény: a gépesíthető területekre sem lehet rámenni. Mindez persze most nem több, mint pillanatnyilag használhatatlan figyelmeztetés. A munkák állása röviden a következő: vetik az árpát és a zabot — kézzel; a répából az elöntött területeket újravetik, ha javul az idő; zsákokban még a kukorica, szerdán szántással próbálkoztak, az elnök szerint kevés sikerrel. 210 hektárt kell bevetniük kukoricával, azaz a termelési tervben szereplő területet. Kukoricát tesznek ezenkívül azokra a területekre is, ahol 100 százalékos kárt szenvedett a búza. Kapálják a répát. Helyes az az elgondolás, hogy a férfiaktól elveszik a részt, s a vetéshez meg a kaszáláshoz osztják be őket. Egészítsék ki ezt azzal, hogy bevonják a kapálásba azokat is, akiknek az elöntött parcellák egyelőre nem nyújtanak munkaalkalmat. Ha több fogat lenne — mondja az elnök — nagyobb ütemben vethetnének. Az említett hat fogat vetőmagot, műtrágyát hord és szállítja a zöldtakarmányt. Nem lehetne-e, kérdem, a gépkezelőkre ruházni eme teendőket? Vezető tanácsülés tárgyalta Kelementelkén a vetés, növényápolás és takarmánybetakarítás problémáit. A répát csaknem a teljes területen újra kell vetniük, s ha szikkad a talaj, munkához látnak. Vetik a kukoricát minden alkalmas eszközzel, géppel készítik a talajt, s kézzel, lóvontatású géppel teszik földbe a magot. 12 fogat szánt és koronát. Ültetik a krumplit, palántálnák a zöldséget is, ha az idén oly sokat átkozott víz nem ülne még mindig a területen. Az ármentes területeken kapálják a répát és a kukoricát. A nagyobb munka persze, ezután következik, s az összetorlódó feladatoknak csak oly módon tehetnek eleget, ha meggyőzik a tagságot, hogy a szövetkezetben is érdemes dolgozni, nemcsak Zágorban. A meggyőzés s az érdekeltség növelésének eszközei a kezükben vannak. A héderfájai elnök szerint megcsappant a tagság munkakedve. Cáfolni látszik ezt az, hogy naponta — ugyancsak az elnök szerint — 250—300 tag dolgozik a növényápolásnál, egyelik a répát, végzik a kukorica első kapálását, dohányt is ültettek, s permetezik a szőlőt. Véleményem szerint helyrehozhatók a károk, s ha igaz, hogy annyian dolgoznak a növényápolásnál, a tagság is érzi ezt. Csak fokozhatja a munkakedvet a vezető tanács helyes tájékozódása, a helyzetnek megfelelő feladatkijelölés. Ésszerű elgondolásokért nem kell a szomszédba menni. A zöldséges farm vezetője saját munkaterületén máris talpra esett megoldásokkal állt elő. Szakszerű munkára törekszik a talajelőkészítésnél, ahogy mondani szokták, lassan siet ,azaz okosan, mert semmi értelme a kárt kapkodással, jelentésekben jól mutató, de lényegében kétes értékű teljesítményekkel tetézni. Gondolt arra is, hogy a majdan értékesítésre kerülő termények a jövedelmezőség szempontjából legjobb időszakban kerüljenek a piacra. Szükség van a jó gazdaszemre, az olyanra, amely alkalmazkodni tud a rendkívüli helyzethez. Azt hiszem, vizsgának is tekinthetjük ezt az évet, a szaktudás, a szervezőképesség és szorgalom próbájának. (MAKRAI) A mezőgerebenesi termelőszövetkezet határában újravetéshez készítik a talajt a gépkezelők Gyorsan, ésszerűen Több napja, hogy Régen felett nincs felhő és süt a nap. E három nap alatt megváltoztak az emberek, élénkebbek, derűlátóbbak. Megváltozott a város, a határ képe is. Ott, ahol az elmúlt napokban még az ár pusztított, ma szorgos kezű termelőszövetkezeti tagok vetik a gabonát, kapálják a répát, ültetik a palántát. Tegnap bejártam a termelőszövetkezet határát. Ott láttam a mérnököt, az elnököt, a gépkezelőket, brigádosokat és sok, sok termelőszövetkezeti tagot. Dolgoztak.. A mérnök és elnök a vetés alá kerülő területeket vizsgálta, a tagok a kertészetben szorgoskodtak, egy részük a cukorrépát kapálta (ahol az árvíz után is megmaradt a vetés). A régeni termelőszövetkezet földjeit széltében-hosszában elárasztotta a víz. Súlyos kárt szenvedett a búza, teljesen vagy részben elmosta a kukorica, cukorrépa és burgonyavetésüket. E területeket akarják most újból bevetni. Ezért járja a földeket a mérnök és az elnök. — Mit tapasztaltak? — kérdem a mérnöktől. — Örvendetesen javul a helyzet. A föld szépen szárad. Ahol csak lehet, azonnal munkába állítjuk a gépeket. A tegnap már 30 hektár területet tárcsáztunk meg. Újravetettünk 20 hektár cukorrépát. Igyekszünk a kukoricát is 110 hektáron földbe juttatni. Van vetőmagunk. A burgonyát is ültetjük. A Suceava megyei termelőszövetkezetek segítsége folytán 14 tonna vetőmagot kaptunk. Az erősen elmosott földparcellák feljavítására 3 vagon műtrágyát szereztünk be, megkezdtük az elszórását. — Hány hektárt vetnek újra? — Hatvan hektár cukorrépát, hat hektár burgonyát és mintegy negyven hektár kukoricát. Amíg a gépek a föld előkészítésével és a vetéssel foglalkoznak, a tagok a megmaradt vetések ápolásánál szorgoskodnak. A kertészetben például mintegy három hektár területen ültették ki a palántákat és hat hektáron végezték el a kapálást. Az árvíz előtt elvetett cukorrépából és burgonyából több mint 12 hektárt kapáltak meg. A tagság egy része pedig a búzaföldekről és kaszálókról próbálja levezetni a vizet. (Dézsi) A szakember tanácsolja Felmérhetetlen károkat okozott az árvíz, és felmérhetetlen veszélyt jelent még a közvetett hatása is. Nem kicsi az a veszély sem, amit az árba került növényvédőszerek jelenthetnek. A feloldódott növényvédőszerek az elárasztott részeken megfertőzték a kút-, forrás- és talajvizet, valamint az árba került élelmiszereket és takarmányféleségeket. Ezeket csak megfelelő orvosi ellenőrzés és jóváhagyás után használják. Előfordulhat, hogy az ár elsodort valamilyen mérget, növényvédőszert tartalmazó hordót, bádogkannát, műanyagzsákot. Ezeket semmi esetre se bontsuk fel, hanem hollétükről igyekezzünk az illetékes növényvédelmi szakembert értesíteni. Minden gazdaságban, ahol növényvédőszert tároltak, az ár viszszahúzódása után vegyék számba a megmaradt készleteket, állapítsák meg a víz által elvitt, az átázott és így használhatatlanná vált tételeket. Az érintetlenül maradt növényvédőszereket zárjuk el biztos helyre, s lássuk el megfelelő feliratokkal. A degradált, használhatatlanná vált mérgeket meg kell semmisíteni. Mély gödörben kell elásni, legalább egy kilométerre minden lakóhelytől, kúttól, forrástól. A megmaradt és használható növényvédőszerrel bánjunk takarékosan. Számítanunk kell ugyanis arra, hogy a megmaradt vagy a később tenyésző növényeinket fokozott mértékben fogják támadni a kártevők, és nem mindig lesz lehetőség a szükséges rovarirtó szereket előteremteni. A kártevő rovarok és rágcsálók ellen az árvíz után a legnagyobb szakszerűséggel, idejében és hatásosan kell védekeznünk. STERN JÁNOS állami növényvédelmi felügyelő Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Kiváló termelési sikerek a Bér- és Kesztyűgyárban A vásárhelyi Bőr- és Kesztyűgyár Dózsa György utcai épülete bár messze fekszik a Marostól, kívül az árvízveszélyes zónán, csak nem kerülte el a víz. Adott pillanatban egy hatalmas tóból kiemelkedő sziget képét nyújtotta. Persze, a termelés itt lényegében kevés ideiig szünetelt, s ma (május 28-án) mindössze a holnap tartandó igazgató-bizottsági ülés harmadik napirendi pontja juttatja eszünkbe a néi időket: az igazgató jelentést terjeszt elő arról, hogy az üzem 77 árvíz sújtotta alkalmazottja között miként osztják szét a munkatársak 73 000 lejes adományát. Ferencz Gyula mérnök-igazgató szobájában indul el a közel egyórás beszélgetés, s 14 nap után először a békés termelőmunka nagyszerű eredményeit jegyzem ismét füzetembe, melyeket az alábbiakban szeretnék olvasóink tudomására hozni. A túlzások elkerüléséért ne nevezzük a termelés szempontjából csúcshónapnak, viszont meg kell mondanunk, hogy a májusi munka termékhozamának volumene és minősége semmivel sem maradt el az előbbi hónapoké mögött. Előszámítások szerint valamennyi mutatót sikerült teljesíteni, az össztermelésnél pedig 1 millió lejes többletre számítanak. Belföld és külföld (megjegyezni kívánom, hogy az össztermelés közel 45 százalékát exportálják) egyaránt határidőre kapta meg a megrendelt árut, s a nyersanyagbeszerzés sem okozott nagyobb problémát, mint azelőtt. Kétségtelen ez nem a véletlenek szerencsés összejátszásának köszönhető, hanem a bőrgyári kollektíva szervezett munkájának. S ha már a szervezettség került szóba, hadd említsük meg, hogy a bőrgyáriak is bekapcsolódtak az egész országot átfogó szolidaritási akcióba, anyagilag és többlet munkából fakadó termékkel próbálják enyhíteni a nemzetgazdaságot, a lakosságot ért veszteséget. Vállalták többek között, hogy vasárnap is dolgoznak (az első váltás), minden ellenszolgáltatás nélkül. A termelés sokrétű problémái közül időszakonként egyeseknek az átlagosnál nagyobb figyelmet szentelnek. És így van ez jól. Most például különösen nagy hangsúlyt helyeznek egyes termékek jövedelmezőségének növelésére és a bérhulladék gyakorlatilag teljesen célszerű felhasználására. Hónapokkal ezelőtt minden termék gyártása jövedelmező volt. Az új fizetési rendszer bevezetése után — tekintettel a bérek növekedésére — egyesek előállításánál a széle nem ütötte a hosszát. Különböző műszaki-szervezési intézkedések révén most már ismét minden termék gyártása jövedelmező. A bőrgyáriak azonban nem álltak meg itt. Pillanatnyilag a szakemberek annak lehetőségét tanulmányozzák, hogy teljesen gazdaságossá tegyék a belsőleg felhasználandó félkész termékek gyártását is (a bőr kidolgozása), tovább fokozva ezáltal a gyár rentabilitását. Kedvező eredményekre vezetnek a bőrhulladék felhasználásával kapcsolatos tanulmányok, kísérletek. Régebb felhasználhatatlannak tűnt bőrdarabokból tetszetős táskákat készítettek. A termék keresett és olcsó, s gyártása rendkívül előnyös a gyár számára is. Most még apróbb bőrökből készítenek mintapéldányokat, melyeket a közelgő szerződéskötések alkalmával mutatnak be a kereskedelemnek, azokkal a sportkesztyűkkel együtt, melyeket ugyancsak hulladékanyagból állítanak elő. Mint megtudtuk, egyesek üzemi árát már jóvá is hagyták. Az igazság az, hogy előbb-utóbb, akárcsak minden területen, a párthatározatok szellemében e minisztérium keretében is javítani kellene az ármegállapítás metodológiáján, különösen ami az operativitást illeti. Ezúttal ennyit a bőrgyári termelésről, bízva abban, hogy rövidesen hasonló jellegű tudósítást adhatunk a megye árvíz által keményen sújtott üzemeiből is. PETELEI ISTVÁN Megyeszerte folyik az utak rendbetétele 5 Mai számunkban 5 items mni+mmmmm| #anMKfkr/jr/jr * 4 mr * MM * mm * mm * «M»- MM * mbt m mm + Mar * mm + mm s Köszönet a segítségért amit pártunk és államunk nyújt az árvízkárosultaknak Mihez is kezdenénk, ha pártunk nem segítene? Peres Sándor négytagú családjával a régeni Herbus negyedben, egy barakkházban lakik. Az árvíz nagy kárt tett a berendezésben és egyéb javakban. Amikor a víz visszahúzódása után szétnézett a lakásban, csüggedten kérdezte feleségétől, szomszédaitól: Most mi lesz? Úgy maradtunk, mint az ujjunk, kezdhetjük élőtről az életet. De miből és hogyan? Peres bácsi harmincöt évig dolgozott a régeni Faipari Komplexumban. Beteg lett, nyugdíjazták. A fia vette át a stafétabotot, most ő dolgozik az üzemben, 18 éves kislánya pedig a napokban helyezkedik el ugyancsak ott. Sok csapást átélt már Sándor bácsi, áradásokat is, de a mostanihoz hasonlót soha. És családját sem érte még ilyen megpróbáltatás. Jólesett, hogy a nehéz órákban nem maradtak magukra. A város dolgozói igyekeztek segíteni rajtuk, ruhát, élelmet vittek nekik. Az árvízkárosultak segítéséről megjelent határozatot először rádióban hallgatta meg, később újságban is elolvasta. Az egész család és a szomszédok is összegyűltek megtudni, hogy a párt és a kormány újabb határozata értelmében milyen segítségre számíthatnak. Mikor bekopogok, akkor is kezében az újság. Nem is kell kérdeznem, azonnal a tárgyra tér. — Mindig tudtam, hogy nem vagyunk magunkra. Éreztük ezt a pusztító árvíz óráiban, azután is, és most a határozatot olvasva ismételten meggyőződtem, hogy velünk van a párt, a kormány és az egész ország — mondja Peres bácsi. — Újból lesz otthonunk — veszi át a szót a háziasszony —• szép bútorunk, ágyneműnk. Rendbe tesszük a lakást, eltüntetjük az árvíz nyomait, s folytatjuk az életet. A szomszédos Panaki Sándort ugyancsak nagy veszteség érte. Bútorát szinte hasznavehetetlenné tette a víz, ágyneműjét elsodorta, a gyermekeket pedig ruha nélkül hagyta. A párt és kormány határozata a család valamennyi tagjának nagy örömet szerzett. Bíznak abban, hogy otthonukba nemsokára ismét visszatér a nyugalom, rend, tisztaság. Tudják, érzik, hogy a határozat ezt célozza, ezért hálásak pártunknak és kormányunknak. — Nem is tudom, mihez kezdenénk, ha pártunk nem segítene rajtunk. Én mindig tudtam, hogy pártunk az emberekért dolgozik, értünk tesz mindent, de most nagyon, de nagyon érzem ezt a gondoskodást. Köszönet érte — mondotta Panari Sándor. ISA A segítséget szorgos munkával toldjuk meg Gondosan és sok szeretettel végzett munkánk eredményének jó részét elsöpörte a Nyárád zabolátlan vize. Közel 800 hektár területünk, büszkeségünk, az egy hektár üvegház került víz alá. A felmérések alapján a közvetlen kárunk meghaladja a 2,3 millió lejt, de ha az egész évi termésben okozott veszteségeket is figyelembe vesszük, az összeg 5 milliónál is többre rúg. Az ár visszahúzódása után mindjárt hozzákezdtünk a munkához, s amit emberileg lehetett, megtettük, hogy csökkentsük a kárt. Mélyítettük a vízlevezető árkokat, szivattyúztuk a vizet Mégis néhány száz hektáron újra kell, hogy vessük a növényeket. Nagy megelégedéssel fogadtam pártunknak és kormányunknak azt a határozatát, hogy anyagilag támogatja az árvízsújtotta MTSZ-eket a tönkre ment épületek, gazdasági felszerelések kijavításában, az elpusztult vetések pótlásában. Termelőszövetkezetünk tagsága nagyra értékeli, köszöni ezt a segítséget, mert tudja, hogy azt szorgalmas, odaadó munkával társítva, sokat pótolhat a károkból. Termelőszövetkezetünkről beszélve nem feledkezhetem meg azokról a tagokról sem, akiknek a nagy víz összedöntötte, súlyosan megrongálta a házát. Az államtól kapott segítséget valamennyien elégtétellel, hálával fogadták. Ezt a támogatást a termelőszövetkezet, az egész tagság önzetlen segítsége pótolja meg. A termelőszövetkezet szállítóeszközökkel támogatja az otthon nélkül maradtakat, a tagság pedig munkanormákat ajánlott fel azoknak a mestereknek javadalmazására, akik a házakat felépítik. Minderre mi csak egyféleképpen válaszolhatunk és válaszolunk: szorgalmas munkával, bőségesebb terméssel. A párt felhívása visszhangra talál a tagság körében. Nap mint nap tömegesen vesznek részt a növényápolási, vetési munkákban, a kertészet helyreállításában. Célunk az, hogy minimálisra csökkentsük a károkat, minél nagyobb terméseredményeket érjünk el, hozzájárulva ezzel az ország mezőgazdasági termékszükségletének biztosításához. NEMES JENŐ, az ákosfalvi MTSZ elnöke Az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet 25. promóciójának ünnepélyes búcsúztatása Tegnap a marosvásárhelyi Művelődési Palota nagytermében ünnepélyes keretek között búcsúztatták a helyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet huszonötödik promócióját. Az ünnepségen részt vettek Nicolae Vere? elvtárs, az RKP Maros Megyei Bizottságának első titkára, Vasile Rus elvtárs, az RKP Marosvásárhely Municipiumi Bizottságának első titkára, Eugen Trimbita? elvtárs, a KISZ Maros Megyei Bizottságának első titkára, docens doktor Puskás György profeszszor, az intézet rektora, Aurel Cojocaru egyetemi előadótanár, az intézet pártbizottságának titkára, tanügyi káderek, egyetemi hallgatók és szülők. Megnyitó szavaiban docens doktor Puskás György, az intézet rektora értékelte a végzősök — orvosok, gyógyszerészek szakmai felkészültségét és állampolgári öntudatát. Mint mondotta, a huszonötödik promóció újabb 185 szakemberrel egészíti ki az ország egészségügyi hálózatát, az intézetben eddig végzett több mint 2 500 szakkáder mellett. Hangsúlyozta, hogy az orvosi hivatás magas fokú felelősséget követel, döntő szerepe van az emberek életében s ennek szolgálatába kell állítaniuk minden tudásukat, emberségüket, szenvedélyüket, társadalmi felelősségüket. A továbbiakban felszólalt Nicolae Veres elvtárs. Hangsúlyozta, hogy figyelembe véve az élet különböző területein elért megvalósításokat, amelyek állandóan növelik a szocialista Románia nemzetközi tekintélyét, és szem előtt tartva oktatásunk állandó fejlődését, az új orvos- és gyógyszerész promóció a magas fokú társadalmi felelősség képviselője és az a lelkes törekvés hatja át, hogy munkahelyén, ahová kerül, becsülettel teljesítse azt a hivatását, amelyre előkészítették. A szónok a megyei pártbizottság és a megyei néptanács nevében melegen köszöntötte a kiváló felkészültségű egyetemi oktatói kart, a diákokat áldozatkész és gyümölcsöző tevékenységükért és azért a hősies erőfeszítésükért, amelyet az országra zúdult súlyos természeti csapás következményeinek felszámolásáért fejtettek ki. Befejezésül Nicolae Vereș elvtárs sok sikert kívánt a végzetteknek az életben és a szakmai tevékenységben. A tantestület nevében docens doktor Zeno Barbu professzor és dr. Rácz Gábor professzor, a gyógyszerészeti kar dékánja köszöntötte a végzősöket. Az új orvosi és gyógyszerészeti promóció nevében Dán Bratu és Kovács Klára szólaltak fel, és valamennyi társuk nevében vállalták, hogy fiatalságuk minden erejével, áldozatkészséggel dolgoznak a szocialista Románia előrehaladásáért, a haladás ügyéért az egész világon. Ezután következett az eskütétel ünnepélyes pillanata. Befejezésül a jelenlévők elénekelték a Gaudeamus Igitur diákhimnuszt.