Vörös Zászló, 1970. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

XXII. évfolyam 126. (5745.) szám 1970. május 31. vasárnap Ára 30 iáni CSAK OKOS MEGOLDÁSOK HOZHATNAK JÓ EREDM­ÉNYT A MEZŐGAZDASÁGBAN Május vége sem méri bőkezűb­ben a jó időt, mint a korábbi he­tek, tavaszi hónapok. S ez bizony bajt és nem kis bajt okoz az amúgy is megkésett mezőgazdasági munkákban, összetorlódott a ve­tés, a növényápolás és igényli a munkaerőt a takarmánybetakarí­tás. Mindent el kell, el kellene végezni a lehető legjobban, márpe­dig erre a hajrára aligha vannak berendezkedve termelőszövetkeze­teink. Nyomasztó gond, szabadulni tőle csupán oly módon lehet, hogy­ha az összes igényeknek a helyzet megkövetelte operativitással, a rendelkezésre álló emberi és gépi erők okos felhasználásával tesznek eleget. A Küküllő mentén, ahol leg­utóbb jártunk, a területek nagy része még mindig alkalmatlan a munkára, s a meggondolatlan sür­getésből csak további károk szár­mazhatnak. Míg ezeken a területe­ken dolgozni lehet, szabadulni­ kell az egyéb teendőktől, gondolok itt az árvíztől megkímélt parcellák bevetésére, a korábban elvetett növények ápolására s az egyik leg­fontosabb munkára, a takarmány­­betakarításra. Változtassanak, a helyzetnek megfelelően, a szokásos munkamódszereken. A korlátozott munkalehetőségek miatt az egyes brigádokban tétlen­ségre kényszerülő tagokat beoszt­hatják az olyan csoportokba, bri­gádokba, ahol szükség van munka­erőre. Nem kell feltétlen ragasz­kodni például a kapásnövények családonkénti, családcsoportonkén­ti műveléséhez. A más brigádokból érkező segítséget ott hasznosíthat­ják, ahol lassan, nehézkesen fo­lyik a növényápolás, esetleg ép­pen az egy főre eső nagy terület miatt. A segítség elfogadásával az illető családok mit sem veszítenek, hiszen a kölcsönt visszaadni lesz alkalmuk az idén. Ez, és a kon­krét helyzetből fakadó egyéb meg­oldások egyetlen fő célt kövesse­nek: az ápolást idejében és gondo­san végezzék el. Nem kevésbé fontos a szűkös férfi munkaerő ésszerű foglalkoz­tatása. A kaszálás és a fogatos ve­tés férfi teendő. Sok egységben bárhogy osztják-szorozzák, semmi­képpen sem éri a széle a hosszát. Ezért egyrészt vonják be az asz­­szonyokat is a vetésbe, különösen ott, ahol kénytelen-kelletlen elő kell venni a jobb esztendőkben sutbadobott módszereket, másrészt pedig az egyéb teendőknél csök­kentsék minimálisra a férfi mun­kaerő felhasználását. A műtrágya-, vetőmag- vagy takarmányszállítást igen jól elláthatják a gépkezelők, a fogatosokat pedig — a szükség­letnek megfelelően — osszák be a kaszáláshoz, vagy vetéshez. Eme kitérőt azért tartottam szükségesnek, mert érzésem sze­rint nem egy egységben szervezési rövidzárlatot okoznak a szerteága­zó teendők, s túlontúl ragaszkod­nak olykor a rendes körülmények között bevált módszerekhez, meg­oldásokhoz. De nézzünk néhány konkrét helyzetet. Erdőszentgyörgyön nincs erő a vízlevezetéshez. Nagy munkát igé­nyel, ha azt mondják, hogy mind­össze hat fogatosuk van, ebből kö­vetkeztethetünk a férfi munkaerő­lehetőségekre. Persze, késő ma azon töprengeni, hogy az évről évre vizenyőssé váló területeken miért nem ástak már eddig vízle­vezető árkokat. Az érv mindig ugyanaz volt, mint most... és sem őket, sem mást nem elégített ki. A következmény: a gépesíthető te­rületekre sem lehet rámenni. Mindez persze most nem több, mint pillanatnyilag használhatat­lan figyelmeztetés. A munkák állása röviden a kö­vetkező: vetik az árpát és a za­bot — kézzel; a répából az elön­tött területeket újravetik, ha ja­vul az idő; zsákokban még a kuko­rica, szerdán szántással próbálkoz­tak, az elnök szerint kevés siker­rel. 210 hektárt kell bevetniük ku­koricával, azaz a termelési tervben szereplő területet. Kukoricát tesz­nek ezenkívül azokra a területek­re is, ahol 100 százalékos kárt szenvedett a búza. Kapálják a ré­pát. Helyes az az elgondolás, hogy a férfiaktól elveszik a részt, s a vetéshez meg a kaszáláshoz oszt­ják be őket. Egészítsék ki ezt az­zal, hogy bevonják a kapálásba azokat is, akiknek az elöntött par­cellák egyelőre nem nyújtanak munkaalkalmat. Ha több fogat lenne — mondja az elnök — na­gyobb ütemben vethetnének. Az említett hat fogat vetőmagot, mű­trágyát hord és szállítja a zöld­takarmányt. Nem lehetne-e, kér­dem, a gépkezelőkre ruházni eme teendőket? Vezető tanácsülés tárgyalta Ke­lementelkén a vetés, növényápolás és takarmánybetakarítás problé­máit. A répát csaknem a teljes te­rületen újra kell vetniük, s ha szikkad a talaj, munkához látnak. Vetik a kukoricát minden alkal­mas eszközzel, géppel készítik a talajt, s kézzel, lóvontatású géppel teszik földbe a magot. 12 fogat szánt és koronát. Ültetik a krum­plit, palántálnák a zöldséget is, ha az idén oly sokat átkozott víz nem ülne még mindig a területen. Az ármentes területeken kapálják a répát és a kukoricát. A nagyobb munka persze, ezután következik, s az összetorlódó feladatoknak csak oly módon tehetnek eleget, ha meggyőzik a tagságot, hogy a szövetkezetben is érdemes dolgoz­ni, nemcsak Zágorban. A meggyő­zés s az érdekeltség növelésének eszközei a kezükben vannak. A héderfájai elnök szerint meg­csappant a tagság munkakedve. Cáfolni látszik ezt az, hogy na­ponta — ugyancsak az elnök sze­rint — 250—300 tag dolgozik a növényápolásnál, egyelik a répát, végzik a kukorica első kapálását, dohányt is­ ültettek, s permetezik a szőlőt. Véleményem szerint hely­rehozhatók a károk, s ha igaz, hogy annyian dolgoznak a növény­­ápolásnál, a tagság is érzi ezt. Csak fokozhatja a munkakedvet a vezető tanács helyes tájékozódása, a helyzetnek megfelelő feladatkije­lölés. Ésszerű elgondolásokért nem kell a szomszédba menni. A zöld­séges farm vezetője saját munka­­területén máris talpra esett meg­oldásokkal állt elő. Szakszerű mun­kára törekszik a talajelőkészítés­nél, ahogy mondani szokták, las­san siet ,azaz okosan, mert sem­mi értelme a kárt kapkodással, je­lentésekben jól mutató, de lénye­gében kétes értékű teljesítmények­kel tetézni. Gondolt arra is, hogy a majdan értékesítésre kerülő ter­mények a jövedelmezőség szem­pontjából legjobb időszakban ke­rüljenek a piacra. Szükség van a jó gazdaszemre, az olyanra, amely alkalmazkodni tud a rendkívüli helyzethez. Azt hiszem, vizsgának is tekinthetjük ezt az évet, a szaktudás, a szerve­zőképesség és szorgalom próbájá­nak. (MAKRAI) A mezőgerebenesi termelőszövetkezet határában újravetéshez készí­tik a talajt a gépkezelők Gyorsan, ésszerűen Több napja, hogy Régen felett nincs felhő és süt a nap. E három nap alatt megváltoztak az emberek, élénkebbek, derűlátób­bak. Megváltozott a város, a határ képe is. Ott, ahol az elmúlt na­pokban még az ár pusztított, ma szorgos kezű termelőszövetkezeti tagok vetik­­ a gabonát, kapálják a répát, ültetik a palántát. Tegnap bejártam a termelőszö­vetkezet határát. Ott láttam a mér­nököt, az elnököt, a gépkezelőket, brigádosokat és sok, sok termelő­szövetkezeti tagot. Dolgoztak.. A mérnök és elnök a vetés alá kerü­lő területeket vizsgálta, a tagok a kertészetben szorgoskodtak, egy részük a cukorrépát kapálta (ahol az árvíz után is megmaradt a ve­tés). A régeni termelőszövetkezet földjeit széltében-hosszában el­árasztotta a víz. Súlyos kárt szen­vedett a búza, teljesen vagy rész­ben elmosta a kukorica, cukorré­pa és burgonyavetésüket. E terü­leteket akarják most újból bevet­ni. Ezért járja a földeket a mér­nök és az elnök. — Mit tapasztalta­k? — kérdem a mérnöktől. — Örvendetesen javul a helyzet. A föld szépen szárad. Ahol csak lehet, azonnal munkába állítjuk a gépeket. A tegnap már 30 hektár területet tárcsáztunk meg. Újrave­­tettünk 20 hektár cukorrépát. Igyekszünk a kukoricát is 110 hek­táron földbe juttatni. Van vetőma­gunk. A burgonyát is ültetjük. A Suceava megyei termelőszövetke­zetek segítsége folytán 14 tonna ve­tőmagot kaptunk. Az erősen elmo­sott földparcellák feljavítására 3 vagon műtrágyát szereztünk be, megkezdtük az elszórását. —­ Hány hektárt vetnek újra? — Hatvan hektár cukorrépát, hat hektár burgonyát és mintegy negyven hektár kukoricát. Amíg a gépek a föld előkészíté­sével és a vetéssel foglalkoznak, a tagok a megmaradt vetések ápolá­sánál szorgoskodnak. A kertészet­ben például mintegy három hektár területen ültették ki a palántákat és hat hektáron végezték el a ka­pálást. Az árvíz előtt elvetett cu­korrépából és burgonyából több mint 12 hektárt kapáltak meg. A tagság egy része pedig a búzaföl­dekről és kaszálókról próbálja le­vezetni a vizet. (Dézsi) A szakember tanácsolja Felmérhetetlen károkat okozott az árvíz, és felmérhetetlen veszélyt je­lent még a közvetett hatása is. Nem kicsi az a veszély sem, amit az árba került növényvédőszerek jelenthet­nek. A feloldódott növényvédősze­rek az elárasztott részeken megfer­­tőzték a kút-, forrás- és talajvizet, valamint az árba került élelmisze­reket és takarmányféleségeket. Eze­ket csak megfelelő orvosi ellenőrzés és jóváhagyás után használják. Előfordulhat, hogy az ár elsodort valamilyen mérget, növényvédőszert tartalmazó hordót, bádogkannát, műanyagzsákot. Ezeket semmi eset­re se bontsuk fel, hanem hollétükről igyekezzünk az illetékes növényvé­delmi szakembert értesíteni. Minden gazdaságban, ahol nö­vényvédőszert tároltak, az ár visz­­szahúzódása után vegyék számba a megmaradt készleteket, állapítsák meg a víz által elvitt, az átázott és így használhatatlanná vált tételeket. Az érintetlenül maradt növényvédő­szereket zárjuk el biztos helyre, s lássuk el megfelelő feliratokkal. A degradált, használhatatlanná vált mérgeket meg kell semmisíteni. Mély gödörben kell elásni, legalább egy kilométerre minden lakóhelytől, kúttól, forrástól. A megmaradt és használható nö­vényvédőszerrel bánjunk takaréko­san. Számítanunk kell ugyanis arra, hogy a megmaradt vagy a később tenyésző növényeinket fokozott mér­tékben fogják támadni a kártevők, és nem mindig lesz lehetőség a szükséges rovarirtó szereket előte­remteni. A kártevő rovarok és rág­csálók ellen az árvíz után a legna­­gyobb szakszerűséggel, idejében és hatásosan kell védekeznünk. STERN JÁNOS állami növényvédelmi felügyelő Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Kiváló termelési sikerek a Bér- és Kesztyűgyárban A vásárhelyi Bőr- és Kesztyűgyár Dózsa György utcai épülete bár messze fekszik a Marostól, kívül az árvízveszélyes zónán, csak nem kerülte el a víz. Adott pillanatban egy hatalmas tóból kiemelkedő sziget képét nyújtotta. Persze, a termelés itt lényegében kevés idei­ig szünetelt, s ma (május 28-án) mindössze a holnap tartandó igaz­gató-bizottsági ülés harmadik na­pirendi pontja juttatja eszünkbe a né­i időket: az igazgató jelentést terjeszt elő arról, hogy az üzem 77 árvíz sújtotta alkalmazottja kö­zött miként osztják szét a munka­társak 73 000 lejes adományát. Ferencz Gyula mérnök-igazgató szobájában indul el a közel egy­órás beszélgetés, s 14 nap után először a békés termelőmunka nagyszerű eredményeit jegyzem is­mét füzetembe, melyeket az aláb­biakban szeretnék olvasóink tudo­mására hozni. A túlzások elkerüléséért ne ne­vezzük a termelés szempontjából csúcs­hónapnak, viszont meg kell mondanunk, hogy a májusi mun­ka termékhozamának volumene és minősége semmivel sem maradt el az előbbi hónapoké mögött. E­­lőszámítások szerint valamennyi mutatót sikerült teljesíteni, az össztermelésnél pedig 1 millió le­jes többletre számítanak. Belföld és külföld (megjegyezni kívánom, hogy az össztermelés közel 45 szá­zalékát exportálják) egyaránt ha­táridőre kapta meg a megrendelt árut, s a nyersanyagbeszerzés sem okozott nagyobb problémát, mint azelőtt. Kétségtelen ez nem a vé­letlenek szerencsés összejátszásá­nak köszönhető, hanem a bőrgyári kollektíva szervezett munkájának. S ha már a szervezettség került szóba, hadd említsük meg, hogy a bőrgyáriak is bekapcsolódtak az egész országot átfogó szolidaritá­si akcióba, anyagilag és többlet munkából fakadó termékkel pró­bálják enyhíteni a nemzetgazda­ságot, a lakosságot ért vesztesé­get. Vállalták többek között, hogy vasárnap is dolgoznak (az első váltás), minden ellenszolgáltatás nélkül. A termelés sokrétű problémái közül időszakonként egyeseknek az átlagosnál nagyobb figyelmet szentelnek. És így van ez jól. Most például különösen nagy hangsúlyt helyeznek egyes termékek jöve­delmezőségének növelésére és a bérhulladék gyakorlatilag teljesen célszerű felhasználására. Hóna­pokkal ezelőtt minden termék gyár­tása jövedelmező volt. Az új fize­tési rendszer bevezetése után — tekintettel a bérek növekedésére — egyesek előállításánál a széle nem ütötte a hosszát. Különböző műszaki-szervezési intézkedések révén most már ismét minden ter­mék gyártása jövedelmező. A bőr­gyáriak azonban nem álltak meg itt. Pillanatnyilag a szakemberek annak lehetőségét tanulmányoz­zák, hogy teljesen gazdaságossá tegyék a belsőleg felhasználandó félkész termékek gyártását is (a bőr kidolgozása), tovább fokozva ezáltal a gyár rentabilitását. Kedvező eredményekre vezetnek a bőrhulladék felhasználásával kapcsolatos tanulmányok, kísérle­tek. Régebb felhasználhatatlannak tűnt bőrdarabokból tetszetős tás­kákat készítettek. A termék kere­sett és olcsó, s gyártása rendkí­vül előnyös a gyár számára is. Most még apróbb bőrökből készí­tenek mintapéldányokat, melyeket a közelgő szerződéskötések alkal­mával mutatnak be a kereskede­lemnek, azokkal a sportkesztyűkkel együtt, melyeket ugyancsak hulla­dékanyagból állítanak elő. Mint megtudtuk, egyesek üzemi árát már jóvá is hagyták. Az igazság az, hogy előbb-utóbb, akárcsak minden te­rületen, a párthatározatok szel­lemében e minisztérium keretében is javítani kellene az ármegállapí­tás metodológiáján, különösen a­­mi az operativitást illeti. Ezúttal ennyit a bőrgyári terme­lésről, bízva abban, hogy rövide­sen hasonló jellegű tudósítást ad­hatunk a megye árvíz által kemé­nyen sújtott üzemeiből is. PETELEI ISTVÁN Megyeszerte folyik az utak rendbetétele 5 Mai számunkban 5 i­tems mni+mmmmm| #anMKfkr/jr/jr * 4 mr * MM * mm * mm * «M»-­­ MM * mbt m mm + Mar * mm + mm s Köszönet a segítségért amit pártunk és államunk nyújt az árvízkárosultaknak Mihez is kezdenénk, ha pártunk nem segítene? Peres Sándor négytagú családjával a régeni Herbus negyedben, egy barakkházban lakik. Az árvíz nagy kárt tett a berendezésben és egyéb javakban. Amikor a víz visszahúzódása után szétnézett a lakásban, csüggedten kérdezte feleségétől, szomszédaitól: Most mi lesz? Úgy maradtunk, mint az ujjunk, kezdhetjük élőtről az életet. De miből és hogyan? Peres bácsi harmincöt évig dolgozott a régeni Faipari Kom­plexumban. Beteg lett, nyugdíjazták. A fia vette át a stafétabotot, most ő dolgozik az üzemben, 18 éves kislánya pedig a napokban helyezkedik el ugyancsak ott. Sok csapást átélt már Sándor bácsi, áradásokat is, de a mostanihoz hasonlót soha. És családját sem érte még ilyen megpróbáltatás. Jólesett, hogy a nehéz órákban nem ma­radtak magukra. A város dolgozói igyekeztek segíteni rajtuk, ruhát, élelmet vittek nekik. Az árvízkárosultak segítéséről megjelent határozatot először rá­dióban hallgatta meg, később újságban is elolvasta. Az egész csa­lád és a szomszédok is összegyűltek megtudni, hogy a párt és a kormány újabb határozata értelmében milyen segítségre számíthat­nak. Mikor bekopogok, akkor is kezében az újság. Nem is kell kér­deznem, azonnal a tárgyra tér. — Mindig tudtam, hogy nem va­gyunk magunkra. Éreztük ezt a pusztító árvíz óráiban, azután is, és most a határozatot olvasva ismételten meggyőződtem, hogy velünk van a párt, a kormány és az egész ország — mondja Peres bácsi. — Újból lesz otthonunk — veszi át a szót a háziasszony —• szép bútorunk, ágyneműnk. Rendbe tesszük a lakást, eltüntetjük az árvíz nyomait, s folytatjuk az életet. A szomszédos Panaki Sándort ugyancsak nagy veszteség érte. Bútorát szinte hasznavehetetlenné tette a víz, ágyneműjét elsodor­ta, a gyermekeket pedig ruha nélkül hagyta. A párt és kormány ha­tározata a család valamennyi tagjának nagy örömet szerzett. Bíz­nak abban, hogy otthonukba nemsokára ismét visszatér a nyuga­lom, rend, tisztaság. Tudják, érzik, hogy a határozat ezt célozza, ezért hálásak pártunknak és kormányunknak. — Nem is tudom, mihez kezdenénk, ha pártunk nem segítene rajtunk. Én mindig tudtam, hogy pártunk az emberekért dolgozik, értünk tesz mindent, de most nagyon, de nagyon érzem ezt a gon­doskodást. Köszönet érte — mondotta Panari Sándor. I­S­A A segítséget szorgos munkával toldjuk meg Gondosan és sok szeretettel végzett munkánk eredményének jó részét elsöpörte a Nyárád zabolátlan vize. Közel 800 hektár terü­letünk, büszkeségünk, az egy hektár üvegház került víz alá. A fel­mérések alapján a közvetlen kárunk meghaladja a 2,3 millió lejt, de ha az egész évi termésben okozott veszteségeket is figyelembe vesszük, az összeg 5 milliónál is többre rúg. Az ár visszahúzódása után mindjárt hozzákezdtünk a munkához, s amit emberileg lehe­tett, megtettük, hogy csökkentsük a kárt. Mélyítettük a vízlevezető árkokat, szivattyúztuk a vizet Mégis néhány száz hektáron újra kell, hogy vessük a növényeket. Nagy megelégedéssel fogadtam pártunknak és kormányunknak azt a határozatát, hogy anyagilag támogatja az árvízsújtotta MTSZ-eket a tönkre ment épületek, gaz­dasági felszerelések kijavításában, az elpusztult vetések pótlásá­ban. Termelőszövetkezetünk tagsága nagyra értékeli, köszöni ezt a segítséget, mert tudja, hogy azt szorgalmas, odaadó munkával társítva, sokat pótolhat a károkból. Termelőszövetkezetünkről beszélve nem feledkezhetem meg a­­zokról a tagokról sem, akiknek a nagy víz összedöntötte, súlyosan megrongálta a házát. Az államtól kapott segítséget valamennyien elégtétellel, hálával fogadták. Ezt a támogatást a termelőszövet­kezet, az egész tagság önzetlen segítsége pótolja meg. A terme­lőszövetkezet szállítóeszközökkel támogatja az otthon nélkül ma­radtakat, a tagság pedig munkanormákat ajánlott fel azoknak a mestereknek javadalmazására, akik a házakat felépítik. Minderre mi csak egyféleképpen válaszolhatunk és válaszo­lunk: szorgalmas munkával, bőségesebb terméssel. A párt felhí­vása visszhangra talál a tagság körében. Nap mint nap tömege­sen vesznek részt a növényápolási, vetési munkákban, a kertészet helyreállításában. Célunk az, hogy minimálisra csökkentsük a ká­rokat, minél nagyobb terméseredményeket érjünk el, hozzájárulva ezzel az ország mezőgazdasági termékszükségletének biztosításához. NEMES JENŐ, az ákosfalvi MTSZ elnöke Az Orvostudományi­ és Gyógyszerészeti Intézet 25. promóciójának ünnepélyes búcsúztatása Tegnap a marosvásárhelyi Művelődési Palota nagytermé­ben ünnepélyes keretek között búcsúztatták a helyi Orvostu­dományi­ és Gyógyszerészeti Intézet huszonötödik promóció­­ját. Az ünnepségen részt vettek Nicolae Vere? elvtárs, az RKP Maros Megyei Bizottságának első titkára, Vasile Rus elvtárs, az RKP Marosvásárhely Muni­­cipiumi Bizottságának első tit­kára, Eugen Trimbita? elvtárs, a KISZ Maros Megyei Bizott­ságának első titkára, docens doktor Puskás György profesz­­szor, az intézet rektora, Aurel Cojocaru egyetemi előadótanár, az intézet pártbizottságának titkára, tanügyi káderek, egye­temi hallgatók és szülők. Megnyitó szavaiban docens doktor Puskás György, az inté­zet rektora értékelte a végző­sök — orvosok, gyógyszeré­szek­­ szakmai felkészültségét és állampolgári öntudatát. Mint mondotta, a huszonötödik pro­móció újabb 185 szakemberrel egészíti ki az ország egészség­ügyi hálózatát, az intézetben eddig végzett több mint 2 500 szakkáder mellett. Hangsúlyoz­ta, hogy az orvosi hivatás ma­gas fokú felelősséget követel, döntő szerepe van az emberek életében s ennek szolgálatába kell állítaniuk minden tudásu­kat, emberségüket, szenvedé­lyüket, társadalmi felelősségü­ket. A továbbiakban felszólalt Ni­colae Ve­res elvtárs. Hangsú­lyozta, hogy figyelembe véve az élet különböző területein elért megvalósításokat, amelyek ál­landóan növelik a szocialista Románia nemzetközi tekintélyét, és szem előtt tartva oktatásunk állandó fejlődését, az új orvos- és gyógyszerész promóció a magas fokú társadalmi felelős­ség képviselője és az a lelkes törekvés hatja át, hogy munka­helyén, ahová kerül, becsülettel teljesítse azt a hivatását, a­­melyre előkészítették. A szónok a megyei pártbi­zottság és a megyei néptanács nevében melegen köszöntötte a kiváló felkészültségű egyetemi oktatói kart, a diákokat áldo­zatkész és gyümölcsöző tevé­kenységükért és azért a hősies erőfeszítésükért, amelyet az or­szágra zúdult súlyos természeti csapás következményeinek fel­számolásáért fejtettek ki. Befe­jezésül Nicolae Vereș elvtárs sok sikert kívánt a végzettek­nek az életben és a szakmai tevékenység­ben. A tantestület nevében docens doktor Zeno Barbu professzor és dr. Rácz Gábor professzor, a gyógyszerészeti kar dékánja köszöntötte a végzősöket. Az új orvosi és gyógyszerészeti pro­móció nevében Dán Bratu és Kovács Klára szólaltak fel, és valamennyi társuk nevében vál­lalták, hogy fiatalságuk minden erejével, áldozatkészséggel dol­goznak a szocialista Románia előrehaladásáért, a haladás ü­­gyéért az egész világon. Ezután következett az eskü­tétel ünnepélyes pillanata. Be­fejezésül a jelenlévők elénekel­ték a Gaudeamus Igitur diák­himnuszt.

Next