Vörös Zászló, 1970. augusztus (22. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

XXII. évfolyam 179. (5798.) szám 1970. augusztus 1. szombat Ára 30 báni Döntő szakaszába lépett az idei terméscsata Egyetlen órát se veszítsünk! Veszteglő kombájnok Csekelakán Egyre sürgetőbb követelmény a kenyérgabona betakarításának meggyorsítása. A legtöbb egység­ben gépet, embert mind-mind eh­hez a munkához összpontosítanak, mégis a búza aratásának kezdete óta eltelt közel 10 nap alatt sehol sem érték el az előirányzott napi munkaütemet. A túlságosan gyo­­mos gabonák, a szinte naponta, itt-ott szemerkélő eső mellett az is hátráltatja a munkát, hogy sok MTSZ-ben nincs elegendő traktor. Ezért kénytelenek egyik vagy má­sik munkafázist kiiktatni. Többek között ilyen helyzettel találkoztunk a csekelaki MTSZ-ben. A 300 hek­tár búza aratásához 7 kombájnnal rendelkeznek, de már az első na­poktól mindössze ötöt tudnak mun­kába állítani, mert a 9 traktoruk­ból 2-öt főjavításra vittek, s a­ meg­maradt 7-ből egy a présgéphez, egy a cséplőgéphez szükséges. Ott­­jártunkkor is 2 kombájn egy leara­tott búzatábla szélén vesztegelt. Valahol, valami hiba csúszott a számításba. Mert másként lehetet­len magyarázatot adni arra, hogy vesztegelni hagynak két kombájnt ilyen dologidőben, amikor minden ára, minden nap aranyat ér. Az eketi egy hét alatt — mióta Cse­kelakán megkezdték az aratást — csak ez a két kombájn közel 30 hektárról vághatta volna le a ga­bonát, s ezzel jóval a 100 hektár fölé emelkedhetett volna a leara­tott búza mennyisége. Vajon mi a véleménye mindezekről a Ludas­ Gépesítő Vállalat vezetőjének? Az MTSZ vezetői mégis derűlá­tóak. Mint mondották, az 5 kom­bájn szinte kifogástalanul dolgo­­zik, s naponta 14—15 hektárról vágja le a termést, ami jó telje­sítménynek tekinthető, így a ter­vezett 10 nap alatt szinte végeznek is az aratással. A szalma fel­pré­seléséve! Sincs gondjuk, mert Ke­resztesi József traktorista állandó­an a­ kombájnok nyomában jár, s naponta 12—14 hektárról egyetlen préssel felpréseli a szalmát. Nem ártana, ha néhány szomszédos MTSZ-ből is tanácsot kérnének Keresztesitől, miként lehet 6 vagy még kevesebb hektár helyett 12 hektárról felpréselni a szalmát. Egyébként a csekelakiak jó gép­gazdálkodására vall az is, hogy mindezen nehézségek ellenére si­került 45 hektáron aláforgatni a tarlót és 30 hektáron (a tervezett 70 hektárból) a k­­ésedvetést is el­végezni. Ebben sincs semmi ördön­gösség, minden a szervezésen mú­­lik. Úgy intézkedtek, hogy a trak­toristák reggel korán (ez 4 órát jelent!) az aratás kezdetéig (9—10 óráig) szántsanak, s csak ezután menjenek kombájnozni. A jó mun­kaelosztásnak köszönhető az is, hogy a csekelakiaknak nincsenek növényápolási gondjaik. Traktor hiányában veszteglő kombájn a csekelaki határban Busszal a kenyérért Talán a múlt hét végén tettünk említést a városból hazatérő, he­lyesebben hazavárt munkaerő-se­gítségről. Hazavárt mondom, mert sajnos, nem egy termelőszövetke­zetben még mindig csak várják a támogatást. A mezőmadarasi iro­dán mindeddig ketten jelentkeztek, akikkel köztünk szólva, nem men­nek sokra. Mit lehetne tenni, kér­dezik és kérdezzük ezúton mi is, hogy a mezőgazdasági munkák fellendítését célzó helyi intézkedé­sek a vállalatigazgatóságoknál fi­gyelmesebb fülekre találjanak. Az érem másik oldala, hogy bi­­zony Madarason nem szervezték meg kielégítően a munkát. Ottjár­­tunkkor nem egy lézengő emberrel találkoztunk a faluban, s az éppen akkor érkező autóbuszra tízegyné­hányan szálltak fel. — Hova mentek? — kérdeztük az irodán. — Kenyérért. Huszonöt-harmin­­can mennek minden reggel. Ezt nem lehet folytatni, mert ne­vetséges dolgokat kellene leírjunk, így hát intézzük el egy kérdéssel: mi történne, ha a község felelős szervei gondoskodnának valami­képpen a kenyérellátásról, s köz­ben megpróbálnák meggyőzni az utazgató tagokat, hogy csak úgy lesz tele a lisztesláda, ha most egy emberként veszik ki a részüket az aratásból? — Mit végeztek eddig? — Nyolcvan hektárt arattunk le a kombájnokkal, gyomosak a táb­lák, meg a futó esők is akadá­lyoznak. A 380 hektárból 340-et a gépek­nek szántak. Július 23-án kezdték a betakarítást, s keddig, azaz hat nap alatt (a vasárnap is nap) 80 hektárról vágták le a gabonát. A 8 kombájn napi üteme ezek sze­rint alig haladja meg a 13 hek­tárt. Ahogy befejezik a kapálást, ígérték, naponta 300 embert irá­nyíthatnak a búzaaratáshoz. Ez jó, meg az is, hogy kézi erővel esetleg többet takarítanak be, mint ahogy tervezték. Ettől azonban a kombáj­nok teljesítménye nem lesz na­gyobb, s a munka dandárját csak ők kell elvégezzék. — Mit lehet tenni? — Gyomosak a búzák, de ha tart a jó idő, növekedni fog az ütem. Szép remény! I­s­­sal nézzük a szőke kalász, tengerben úszó, pirosló csodát a legújabb hazai gyártmányú kombájnt, amely a szokványos betű- és számkombináció mellett a szép és sokatmondó Gloria, azaz Dicsőség nevet kapta. Annak idején, amikor az első, ezüstösen csillogó C—1-es kom­bájnok térültek-fordultak a ga­bonaföldeken, a termelőszövet­kezeti tagok sok helyen Samu­nak, Samukának kezdték becéz­ni őket. Ezt a becenevet a gép­gyártó vállalat (Uzinele de Ma­­sini Agricole Semanatoarea) ini­ciáléiból, vagyis az UM­AS-ból kombinálták össze, úgy,a­hogy visszafelé olvasták a betűket. A­­zóta a „Samuk" családja na­gyon kiterebélyesedett alig volt esztendő, hogy ne változtattak, javítottak volna rajtuk valamit. S lám csak, most itt halad előt­tünk az újszülött, amely azon­ban jócskán elrugaszkodott a családjától, csak a nagy C-t és a hozzácsatolt számjegyet őrizte meg. Az újszülött ugyanis m­a­­gánjáró kombájn, amely szokat­lanul széles kerekein, tucatnyi kapcsolókar parancsára olyan­­ könnyedén térül-fordul, mintha megáll és ponyvával bélelt te­herautó húz melléje. A gép­kezelő leugrik a kormánykerék mellől, kiegyenesít egy csuklós csövet, aztán lenyom egy kart, és a csőbe épített spirál arany­ló búzafolyót ömleszt a teher­autóba. Míg az ürítés tart, szóba ele­gyedünk a kombájnossal, Blaga Ioannal, aki noha már több mint egy hete dolgozik ezzel a géppel, még mindig olyan bol­­dogan-büszkén nézi, mintha most látná először. Pedig amint később megtudtuk, az aratás megkezdése előtt tíznapos szak­mai felkészítőn volt a fővárosi mezőgazdasági gépgyárunkban, a Semánátoareában.­­ Mikor közölték, hogy az esti gyorssal, néhány más trak­torista társammal együtt Buka­restbe kell utaznom, még csak nem is sejtettem, hogy egy ilyen ékszer­számba menő gépet ad­nak a kezem alá — mondja Blaga Ioan. — Az üzemben a legjobb szakemberek, konstruk­tőrök, műszerészek, mechaniku­sok tartottak nekünk előadáso­kat és gyakorlati bemutatókat. A rövid tanfolyam után a gép­pel egyszerre érkeztem vissza Ludasra, annyi különbséggel, hogy én személy, a Gloria pe­dig tehervonaton utazott. Két vagy talán három nap múlva a ludasi termelőszövetkezetben is beérett a gabona, s azóta szin­te éjjel-nappal együtt vagyunk. — Akkor bizonyára jól isme­ri Glóriát. Mi szépet, jót mond­hat róla? — Amit róla tudok, az nem egy cikkbe, de talán még egy egész újságba sem férne bele, ezért csak a legfontosabbakat említem — mondja a kombáj­­nos. — Először is ennek az új kombájnnak sokkal nagyobb a teljesítő­képessége. A vágóasz­tala 420 centiméter széles, mé­gis gyorsabban halad, így a ré­gi gyártmányú, traktorral vonta­tott kombájnok napi 3,5—4 hek­táros teljesítménye helyett ezzel 7—8 hektárról lehet learatni a gabonát. Ahol most dolgozom nem valami nagy a termés, a múlt szombaton mégis 22 000 kiló búzát arattam-csépeltem. A teljes kapacitás sokkal na­gyobb, ennek majdnem kétsze­rese. De ami talán ennél is fon­tosabb, Gloria csodaszépen dol­gozik. Lehet a gabona deltes, gyomos, a tartályba kerülő szem szinte tökéletesen tiszta. És a tarló is. Alig lehet találni egy­­egy elhullott szemet vagy ka­lászt. A beszélgetést sajnos, félbe kell szakítani, mert közben ki­ürült a kombájn tartálya, és Blaga Ioan egyetlen percet sem akar vesztegelni. Annyit azon­ban még megtudunk tőle, hogy életének majdnem felét trakto­ron töltötte, s azt, hogy rábízták e vagyont érő gépet, a legna­gyobb elégtételnek, kitüntetés­nek tekinti. A Gloria megtervezői és meg­építői mellett dicsőség hát ne­ki és sok sok más gépkezelőnk­nek is, akik könyvből és gyakor­latból tanulva, biztos kézzel utálják a földeken is a modern technikát. (lajos) A LLM­K a búzatábla vé­­gében, és elragadtatás­ GLORIA Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Jó hírek Sóváradról Sóváradon a több mint 240 hek­tár búzából még jócskán van mit aratni. Igaz viszont, hogy szorga­lomban, igyekezetben nincs hiány, a termelőszövetkezet minden tagja kiveszi részét a munkából. A jó szervezés, irányítás lépésről lépés­re látszik, ütemesen dolgoznak, nincs fennakadás egyik brigádban sem. A kombájnok is jól dolgoz­nak. Az elmúlt napokban Tóth István brigádját kerestük fel a Széna­mező dűlőben. Három kombájn és több mint negyven tag szorgosko­dott az öthektáros területen. A búza itt annyira megdőlt, hogy a kombájnok nem tudnak dolgozni, így hát a tagok kaszával láttak munkához. A kaszások után pedig összegyűjtik a búzát a kombájnok­hoz, s ott helyben ki is csépelik. A szalmaprés pedig nyomban el­végzi feladatát, igyekeznek, mert a traktorokat is munkába akarják állítani, még a héten megkezdik a szántást. —­ Hány hektár búzája van a kettes brigádnak? — összesen 82 hektár —­ vála­szolja Tóth István brigádos. — És ebből hányról aratták le a gabonát? — Július 29-ig negyvenről. Ha az idő továbbra is kedvez, akkor öt-hat nap alatt befejezzük az ara­tást. Szeretnénk minél hamarabb végezni az artással s megkezdeni a szántást. Az Oldal dűlőben a jövő hét elején megkezdjük a trá­gya kihordását és a szántást. Ké­szítjük a talajt az őszi vetéshez, no meg a másodvetéshez, hiszen szükségünk van takarmányra. A másik két brigád is hasonló ütemben és sikerrel végzi munká­ját. A tagok véleménye szerint nincs semmi akadálya annak, hogy augusztus elő felében befejezzék a búza betakarítását. Örvendetes az is, hogy az ara­tással párhuzamosan sikerült a többi munkák irányítását is meg­szervezni. Gondolunk itt elsősor­ban a növényápolásra, takarmány­betakarításra. A kettes brigádból például naponta húsz-huszonöt tag végzi a későn vetett kukorica, burgonya kapálását, egy másik csoport pedig a lóhere szárításá­val foglalkozik. Tóth István brigá­dos véleménye szerint minden bri­gádban így dolgoznak. A sóváradi termelőszövetkezet tagjai örömmel fogadták azt a hírt, hogy a szovátai fafeldolgozó válla­lat munkásaitól a napokban is se­gítséget kapnak az aratáshoz. Új villamos háztartási cikkek A marosvásárhelyi Electro- Mure? Vállalat elektrokalorikus terméket gyártó üzemegységé­ben több új villamos háztartási cikk gyártásba vételét készítik elő. Az elektromos kandalló min­den bizonnyal tetszést arat, hi­szen talál a szobaberendezések­hez és közepes nagyságú szo­bák melegítésére alkalmas. A melegítő 2 kilowattos és parázs­tüzet utánzó tűzhellyel készült. Az üzemegység másik, nagyon praktikus terméke a vízcsapra szerelhető kétwattos melegítő. A víz hőmérsékletét a csapon áthaladó vízmennyiséggel lehet szabályozni. Nagy előnye a ke­reskedelemben kapható 1 200 lejes vízmelegítővel szemben, hogy legtöbb 100 lejbe kerül. Szintén említést érdemel a kis térfogatú 300 wattos kézi víz-, tea-, stb. melegítő. A GENSUIKYO 16. ATOM- ÉS HIDROGÉNBOMBA-ELLENES NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJÁNAK A román nép és Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa nevében meleg üdvözletemet tolmácsolom a 16. atom- és hidrogén­­bomba-ellenes nemzetközi konferencia részvevőinek. A Gensuikyo — az atom- és hidrogénbomba-ellenes japán ta­nács — tevékenységével számottevően hozzájárul a népek harcához az imperializmus agresszív terveinek és uralmi politikájának meghiú­sításáért, a leszerelés és elsősorban a nukleáris leszerelés megvaló­sításáért, a béke, a nemzetközi együttműködés és biztonság légkö­rének szavatolásáért. Szilárd meggyőződésünk szerint elérkezett az ideje, hogy az emberiség a legerélyesebben lépjen fel a fegyverkezési hajsza meg­szüntetéséért, gyakorlati intézkedéseket tegyen az általános leszere­lés érdekében és elsősorban a tömegpusztító fegyverek megsemmi­sítéséért, hogy minden nép teljes biztonságban legyen. Az egész népünket átható érzelmeket kifejezésre juttatva, Ro­mánia, az egész világ haladó és demokratikus erőivel együtt a jö­vőben is támogatja ezt a nemes ügyet. Változatlanul küzdeni fog az imperialista körök által folytatott háborús politika meghiúsításáért, az amerikai imperializmus Indokína népei elleni agressziójának meg­szüntetéséért, a világ különböző térségeiben keletkezett feszültségi gócok és konfliktusok megszüntetéséért, az összes antiimperialista erők összefogásáért ebben a harcban. Maradéktalan sikert kívánok konferenciájuk munkálataihoz, s megragadom ezt az alkalmat, hogy ismételten kinyilvánítsam a ro­mán nép hűségét a társadalmi haladás, a demokrácia, a nemzeti függetlenség, a béke és a népek közötti egyetértés eszményei iránt. NICOLAE CEAUSESCU, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke VESZÉLYBEN A BÚTORGYÁRTÓK HÍRNEVE A közgyűlésre egybegyűlt alkal­mazottak a marosvásárhelyi Au­gusztus 23 Bútorgyár fennállásá­nak húsz éve alatt először kellett komolyan szembenézzenek vevőik megszaporodott panaszaival. A gyár termékeinek minőségével nagyszámú megrendelő elégedet­len, ami foltot ejt a világviszony­latban ismert gyár védjegyén. Csak egy bútortípusból, a 623/11- ből, az eltelt hat hónap alatt 263 garnitúrára érkezett panasz, ami 127.566 lej jóvátételt igényelt. A bútorgyáriakat vádoló tények közé sorolhatjuk az enyvezetten, szorító­csavarok nélkül belföldi megren­delőknek küldött iskolapadokat, a lecsiszolatlan és a belső szállítás során összeütögetett bútorokat, az el­méretezett székeket stb., ame­lyekre csak egyetlen okot lehet felhozni: a felelőtlenséget. A közgyűlésen előterjesztett igazgató bizottsági beszámoló és az azt követő felszólalások a minő­ségről csak felszínesen, csupán számadatokban beszéltek. Elvétve szóltak a szakmunkás-utánpótlás­ról és szinte egyáltalán a szakmai továbbképzésről. Felvetődött a gép­asztalosok hiányának kérdése, de azzal intézték el, hogy a gépek­re szakképesített munkások a ne­héz munka miatt a kézi műhelyek­be menekülnek. Természetesen eb­ben a kézi műhelyekben kínálkozó jobb kereseti lehetőségek is szere­pet játszanak, amire mielőbb meg­oldást kell találni. A bútorgyár termékeinek minősé­gére az is káros hatást gyakorol, hogy a termelési folyamatban ke­vés a minőségi ellenőr, de annál több a késztermékeknél. A minő­ségi ellenőrző szolgálat ilyenszerű megszervezése valóban lehetőséget kínált a felületes munkára, a félig elkészített bútoralkatrészek tovább­adására. De mit csináltak a kész­termékeket ellenőrzők? Az a tény, hogy a vevő számos bútorgarnitú­rát utasított vissza, azt bizonyítja, hogy a minőség ellenőrei is lelki­­ismeretlenül dolgoztak. A Faipari Kombinát képviselője , Gavrila Gheorghe kereskedelmi igazgató, a gyár termékeinek mi­lyenségét taglalva egy másik na­gyon lényeges kérdést vetett fel: az enyv, a fényező, és egyéb vegyi­anyagok gyenge minőségét. El­mondta, hogy igényes megrende­lők körében a bútorlakkok már nem versenyképesek, az enyvek nem biztosítanak elég tartós kötést. Ki­használva az alkalmat, felkérte a minisztériumi küldöttet, hogy köz­benjárásukkal ösztönözzék vegyi­parunkat a világszínvonalon álló vegyi anyagok előállítására. A gyár munkaközössége leküzdöt­te a májusi természeti csapás okozta anyagi és termelési nehéz­ségeket, s így ma minden munka­helyen teljes kapacitással és len­dülettel dolgoznak. A félévi telje­sítményekért dicséretet érdemel az egész munkaközösség. A követke­ző félévben azonban az eddiginél közel 8 millióval kell többet ter­melnie, s egyidejűleg a termékek minőségén is javítania kell, mert ha nem, a gyár elveszti jó hírnevét, és egyben a piacokat is. E felada­tok példás teljesítése csak a gépi berendezések jobb kihasználásá­val, a váltásmutató növelésével (az­­első félévben 2,04 volt), a techno­lógiai és munkafegyelem megszi­lárdításával, s végül, de nem utol­sósorban az összes termékeik mi­nőségének erőteljes javításával tehetséges. A feladatok teljesítésé­ben nagyobb részt kell vállaljanak a bútorgyár műszaki alkalmazottjai, hiszen 1971-ben még nagyobb vo­lumenű tervet és 5,5 százalékkal nagyobb munkatermelékenységet kell megvalósítaniuk. Az elfogadott műszaki-szervezési intézkedési terv erre biztos alapot szolgáltat, tehát a jövőbeni termelési és minőségi siker mindenekelőtt a bútorgyár dolgozóinak felelősségteljes mun­kájától függ. A hírnevükön esett foltot csak az eddigieknél is jobb minőségű termékek gyártásával moshatják le. Csakis ezzel, mert sokat nőtt a vevők minőség iránti igénye. VARGANCSIK ISTVÁN EREDMÉNYES HULLADÉKGYŰJTÉSI NAP Mint ismeretes országszerte, s így megyénkben is nagyméretű hulladékgyűjtési akció indult. A Megyei Hulladék Begyűjtő- és Értékesítő Vállalat igyekszik minél hatékonyabb módszereket felkutat­ni és alkalmazni az akció sikere ér­dekében. E hónap folyamán nagy­méretű gyűjtést rendeztek Maros­­vásárhely lakónegyedeiben. A nép­szerűsítő, és a szervező tevékeny­ség eredményesnek bizonyult. Négy nap alatt a marosvásárhelyi November 7 negyedben 3 825 kiló papírt és 1 375 kilogramm textil­hulladékot, a Tudor Vladimirescu negyedben pedig hét nap alatt 8 540 kiló papírt és 4 579 kilo­gramm textilhulladékot gyűjtöttek össze. Július 30-án a begyűjtő szervek megkezdték a hulladék átvételezését a Dózsa György utcai és a Nicolae Balcescu lakónegye­dekben. Csütörtökön délelőtt fel­kerestük a Dózsa György utcában működő mozgó begyűjtőközpontot, ahol — a vállalat igazgatója sze­rint — minta gyűjtési napot szer­veztek. — Valóban remek munkát vé­geztek a DCA dolgozói — mondja Nirbecher Jenő lakónegyed felelős. Még a tegnap (szerdán) népszerűsí­tő táblákat helyeztek el, és be­csöngettek minden lakrész ajtaján, értesítve a lakókat arról, hogy ma a tömbházak közvetlen közelében papír- és textilhulladék átvevő mozgópontokat létesítenek. A lakók körében megértésre talált a fel­hívás, hisz a hulladékok átadásából több előny is származik: megsza­badulnak a fölösleges lomoktól, pénzt kapnak érte, s cselekedetük­kel a nemzetgazdaság érdekeit is szolgálják. Az átvevő mérleg körül találtuk Novák László és Pápai Pál DCA alkalmazottakat. Rövid helyzetje­lentést kértünk . Két óra alatt 731 kiló papírt és 54 kiló textilhulladékot vettünk át. De délután, mikor hazaérkez­nek a munkából a lakók, újabb nagy „szállítmányra“ számítunk. Érkezik a papír, a rongy, fogy a pénz, gyűl a hulladék, mely rö­videsen ismét bekerül a gazdasági körforgásba. Egyszóval, az akció jól sikerült, szolgáljon tanulságul a megye többi városaiban is. (1) A Valles-i könnyűzene együttes Marosvásárhelyen Az Országos Hangverseny és Turnészervező Iroda (OSTA) rendezésében augusztus 1-én, szombaton este a szigetország egyik neves könnyűzene-együt­tese mutatkozik be Marosvá­sárhely jazz- és könnyűzene kedvelői előtt. A négytagú Roundabout együttes szólistája Robbie Rae. Előadásukra este 8 órakor, a nyári színházban kerül sor.

Next