Vörös Zászló, 1970. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-01 / 204. szám
Napirenden Az ötéves terv immár hagyománnyá vált, hogy az élet minden területén kollektív gondolkodással formáljuk holnapunkat, határozzuk meg a tennivalókat, rajzoljuk meg fejlődésünk szüntelenül fölfelé ívelő útját. Ki-ki tehetsége és tudása legjavával járul hozzá, hogy a „nagy agy“ a lehető legpontosabban — millió és millió szempont összevetése és egyeztetése után — döntsön, határozza meg összességében és részleteiben a teendőket, egy hónapra, fél vagy több évtizedre. Mondom, hagyománnyá nőtt e módszer, mert igazolta életképességét, felsőbbrendűségét, mert bebizonyította, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszában más tervezési mód nem létezhet. Nos, a hagyományokhoz híven, most ismét mozgásba jönnek a gyári agy sejtjei: szeptember folyamán az összes ipari egységekben a legmagasabb szinten vitatják meg a következő fél évtized tervmutatóinak javítási lehetőségeit. 1971—75 között többet, de főleg jobban szeretnénk dolgozni, extenzívebb, de főleg intenzívebb tevékenységet kifejteni. Szeretnénk harmonikusabb arányt kialakítani az export-import között, fokozni a termelést ugyanazon a területen és ugyanazon állóeszközökkel, javítani a minőséget, hogy közben csökkenjen a munkaráfordítás volumene és értéke és így tovább. Szeretnénk, de ezt nem karba tett kézzel várjuk, mástól reméljük, hanem éppen e hónap folyamán megtartandó vitákon latolgatjuk a gyakorlatba ültetés módozatait. Program, távlati munkaprogram kerül papírra a fajlagos anyagfogyasztás csökkentését, a minőség javítását, a munkatermelékenység emelését ,a káderalap fejlesztését célzó tennivalókról. A szükséglet és lehetőség csap össze a gyűléseken, hogy e párharcból összeálljon a legoptimálisabb cselekvéseket rögzítő program a részleg, vállalat vagy fővállalat, az egész nemzetgazdaság fejlesztésére. Ismét gondolkodik a vállalat, a hagyományokhoz híven, de egyre magasabb szinten. S ez nemcsak azért, mert ma többet tudunk, mint a tegnap, hanem mert holnap többet, jobbat kell alkotnunk, mint ma. Gondolkodik a gyár, napfényes holnapját próbálja körvonalazni, ennél talán nincs is szebb feladat. Papp József A lebukott „hetek-Xi a TIV A napi piacon emberek tolongnak. Az asztaloknál férfiak és nők meg-megállnak, alkudoznak, vásárolnak. Ebben a forgatagban mindenkinek megvan a határozott célja. A 44 éves, jólöltözött Percze Gézának is. Zöldséget és majorságot vásárol. Siet, hogy idejében hazaérjen. Mindenre gondolt csak arra nem, hogy valaki követi. Percze Géza másnap délelőtti váltásban dolgozott, ügye akad a városban. Munkatársai arra kérik, vásároljon tízórait. A főtéri önkiszolgáló üzletbe a koratavaszi nap ellenére bundasapkát, posztókabátot, dobnadrágot és bakancsot viselő magas férfi — tegnapi titkos kísérője — lép hozzá. — Ne haragudjon, hogy megzavarom. A gyermekeknek ruhát vásároltam. Az asszonynak egy szép kékszínű bársonyanyagot is kinéztem. Hiányzik 15 fejem. Ennyi az egész. Ha 15 fejem lenne, nagy örömet szereznék a feleségemnek is. A gyanútlan technikus elmosolyodik, pénztárcája után nyúl és átadja a 15 lejt. — Köszönöm, uram, áldja meg a teremtő. Percze Géza munkahelyére, a laboratórium felé veszi útját. A sofőriskola épülete előtt, megretten, amikor a posztókabátos férfi vállonragadja. — Én a milícia embere vagyok! „Detektív". — mondja a bundasapkás, posztókabátos férfi. Maga már a hetedik, akit ma felviszek. — Hát miért vinne, nem csináltam semmit, na csak az nem számít bűnnek, hogy 15 lejt adtam. — Az csak csali volt, uram. De én megjegyeztem, hogy mikor átadta, rám mosolygott Ismerem én az ilyeneket. Maga „ferdehajlamú" ember, uram! Csinálok én magának egy olyan doszárt, hogy a jóisten sem kaparja ki a dutyiból ... De én nem az a fajta vagyok. Jöjjön be a Dorna-ba. Tegye magát, hogy vendégül lát, s aztán ott megbeszéljük. P. G. döbbenetében tanácstalanul, gépiesen követte a magát detektívnek nevező férfit. Nem volt mit tenni. A Dornában három üveg sört fogyasztanak. — Mondja, uram, van még magánál pénz? — Sajnos, alig 60 fejem van. — Fizesse ki a sört, s a többit adja ide. A hivatalost játszó ember megszámolja a megmaradt pénzt, és zsebrevágja. — Mehetünk. — Jó — válaszolja izgatottan a vendéglátó. S mikor kilépnek, a hívatlan vendég így szól: — Na, most igazán mehetünk a milíciára. — Nem. Nekem a munkahelyemre kell menjek. — Ide figyeljen, maga a kezemben van. Vagy ad még 200 lejt, vagy bemegyek a munkahelyére. Jól tudom hol dolgozik, leleplezem. Olyan szégyenben lesz része, hogy nem állhat meg Vásárhelyen! Azt is tudom, hol lakik. A feleségével is beszéltem. S ha megmondom neki, hogy ferdehajlamú ember, magának uram, vége. S még csak annyit, mit szólnak majd magáról a gyermekei, a fia, akinek családja van? Nulla lesz magából! őszintén szólva, megrettentem — mondja az áldozat. Féltem a megaláztatástól, s amíg igazamra fény derül — a meghurcoltatástól. Restelltem magam. Te jóisten, valóban mit szólna a feleségem. De mit szólnának majd a gyermekek. Megbecsült ember vagyok. Szakmát tanultak tőlem fiatalok. Hogyan néznének rám munkatársaim, ha ez a polgár rámzúdítaná rágalomhadjáratát... Döntöttem, kérek 200 lejt, csak szabaduljak tőle. Ő a laboratórium bejárata előtt állt. Mikor a 200 lejt odaadtam, elégedetlen volt. — Ez nem elég, még adjon 500- at, s végeztem. Elindultam, hogy újabb 500 lejt szerezzek be. Azt hittem, megszabadulok tőle. De rettenetes csalódás ért. Telhetetlen ez az ember. — Ha nem akarja, hogy leleplezzem a munkatársai és családja előtt, — ismételte— adja ide az aranygyűrűjét. — Azt már nem. 25 éve viselem, nem tudom lehúzni, ha csak le nem vágom. — Vágja le. — Azt már nem! A detektív jobbnak látta tovább állni. Mint, aki jól végezte dolgát, távozott. Fogai között mormogta, a viszontlátásra. Megszokott hangulat a laboratóriumban. Mindenki végzi a maga dolgát. A telefon cseng. Géza, keresnek, a kapunál vár egy melós. Géza kezéből kiesik a munkadarab. Valami különös érzés hasít belé. Te jó ég! Talán ismét a „detektív" keres. Az viszont földműves, nem munkás. Agyában lüktetést érez, s mikor kilép az ajtón, előtte áll az, akitől a legjobban fél, de nem posztóruhában. Salopéta van rajta s kezében kalapácsot lóbálgat. Sokat nem teketóriázik. Nem is várja a kérdésemet, csak támad, vádol, követel. — Ha akarja, hogy megszabaduljon tőlem, gomboljon le 2 000 lejt, s akkor igazán ígérem, hogy végeztünk. Felmérgelődtem. Nem létezik, hogy a törvény embere ennyire fajuljon. Megszületett az elhatározásom. Halogatom a dolgot, s eközben jelentem a milíciának. Most nem tudom átadni, csak augusztus 10-én. — Jó. — mondta, — akkor jövök. Dudás Ferenc nyomozószázados szobájában panaszolta a fenti történetet a zsarolásra kiszemelt áldozat. A százados figyelmesen hallgatja a történetet. Gyakorlatában még egyszer fordult elő hasonló eset. Gondolataiban a zsaroló elfogásának lehetőségeit latolgatta. — Legyen nyugodt, tizedikén mindent tisztázunk. Eljött a meghatározott nap. A zsaroló, fekete ruhában, fehér nyloningben, nyakkendővel, széleskarimájú kalapban sétál a laboratórium bejárata előtt. Kezében zipzáros, elegáns aktatáska. Arcán önteltség és magabiztonság honol. Benn a laborban mindenki megszokottan végzi munkáját, csak egy valaki — a technikus — volt nyugtalan. Nem lelte helyét. Mindegyre az órájára pillantott. Zsebében ott lapult a boríték. Tíz órakor a lépcsőbejárathoz siet. A „detektív" üdvözli. Mindenre gondol, csak arra nem, hogy a közeli ablakokból teleobjektíves fényképezőgépek rögzítik minden mozdulatát. Tőle jónéhány lépésre halványzöld munkaköpenyben — akárcsak a technikus — egy férfi áll, s valakivel beszélget. A technikus átnyújtja a borítékot. A „detektív" zsebébe csúsztatja és menni készül, de... De nem tud, mert a zöldmunkaköpenyben várakozó nyomozószázados közbelép. Menekülni nem lehet. Közben az emberek oda gyűlnek. — Mi van a borítékban? — Kétezer lej. Húsz darab százas. — Azonnal bontsa ki és számolja át! Mikor feltépi a borítékot, meglepődve látja, hogy abban nem pénz, hanem százas nagyságú fehérpapírok lapulnak. A cellából magas, keménykötésű férfit kísérnek a nyomozó százados szobájába. — Hogy hívják? — Kimpan Alexandru. — Hová való? — A Kolozs megyei Palatkából. — Hány éves? — ötvennégy. — Foglalkozása? — Földműves. — Hogy-hogy földműves, hát nem — detektív? A keresztkérdések tüzében kitűnik. Tíz évet ült börtönben lopásért és más bűncselekményekért. Legutóbb 3 évet, mert Kolozsváron „detektiveskedett". Huszonhét évi házasság után otthagyta feleségét és két gyermekét. Tavaly év végén szabadult a fogházból. Ahogy nézem, az az érzésem támad, hogy úgy megszokta a börtönt, mint a ló a hámot. Most mégis retteg az újabb börtönbüntetéstől Képe most is előttem van. Göndör, fekete haját bőven tarkítják a fehér szálak. Kifejezéstelen, sovány, beesett arca viaszsárga. Ráncos, hosszú ujjai görcsösen szorítják a tollat, s a szálkás betűkből lassan-lassan rakódik öszsze. Alulírott Kimpan Alexandru, elismerem ... Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXII. évfolyam 204. (1823.) szám, 1970. szeptember 1. kedd Ara 30 bámi NICOLAE CEAUSESCU elvtárs interjút adott az osztrák televíziónak Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke hétfő délben fogadta az osztrák televízió munkatársainak csoportját. A megbeszélésen ott volt Dumitru Popescu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára. Nicolae Ceausescu elvtárs ez alkalommal interjút adott a hazai szocialista építés és a román külpolitika egyes kérdéseiről. (Agerpres) Az esedészvitetek utolsó szakasza Lassan elcsendesednek a szérűskertek, megyeszerte az utolsó hektárok termését csépelik. A kenyérgabona tehát biztonságba került, most minden figyelmet, erőt a jövő évi termés előkészítésére kell összpontosítani. A tervek, előirányzatok szerint szeptember közepe táján megkezdődik az árpa vetése, amit majd a búza követ. Természetesen addig is akad tennivaló a termelőszövetkezetekben. Az alacsonyabban fekvő vidékeken a napokban meg kell kezdeni a cukorrépa betakarítását, több helyen pedig még éppen elég sok munkaerőt köt le a len, a kender nyűvése s nem utolsósorban a takarmánynövények betakarítása. Ez utóbbi igen fontos tennivaló, merthiszen az állatok téli eledeléről van szó, s bizony az a 3000 hektárnyi betakarhatlan lóhere és ugyanannyi természetes fűféle sokat nyom a latban a takarmánymérleg kiegyenlítésénél. Akárhogyan számítjuk is, még mindössze ez a hét áll a termelőszövetkezetek rendelkezésére ahhoz, hogy minden szál takarmányt biztonságba helyezzenek. Ha majd megkezdődik a kései növények betakarítása, nehéz lesz egy-egy szekeret vagy más járművet biztosítani ezekhez a tennivalókhoz. Természetesen minden mezőgazdasági munka közül a legfontosabb ezekben a napokban az őszi vetések előkészítése. Területelőkészítés, vetőmagcsere, tisztítás mind-mind olyan teendők, melyeket a hét végéig be kell fejezni. Gondolunk itt elsősorban a vetőmagcserére,-tisztításra, mert ezek gondos elvégzése jelentős mértékben befolyásolhatja a jövő évi termés mennyiségét és minőségét. Az idén minden termelőszövetkezeti vezető, szakember saját bőrén tapasztalhatta, mit jelent elhanyagolni, figyelmen kívül hagyni akárcsak egyetlen részletkérdést is az agrotechnikai szabályokból. El kell ismerni, hogy a sok csapadék okozta kár mellett, a gyenge agrotechnikának is tulajdonítható, hogy az idén túlságosan gyomosak voltak a gabonák, és következésképpen alacsony a terméshozam. Másrészt a gernyeszegi, páznánfalvi, szentpáli, régeni és még sok más egységben, éppen a gondosan alkalmazott agrotechnika eredményeként sikerült jó búzatermést betakarítani. Sajnos azonban vannak még MTSZ-vezetők, akik számára nem szolgált kellő tanulsággal az idei év, nem tesznek meg mindent, hogy idejében biztosítsák a jó minőségű vetőmagot. Dombón, Nagylászlón, Magyarán még most sem fejezték be a vetőmag tisztítását. A termelőszövetkezetek döntő többségében jó ideje már, hogy befejezték a vetésterületek kijelölését. Figyelemre méltó e tekintetben a szakembereknek az a törekvése, hogy lehetőleg korán lekerülő növények után vessenek búzát. Nagy kiterjedésű takarmánytermő, a tavasszal bevetetlenül maradt területbe vetnek az idén búzát. Ennek nagy előnye, hogy biztosítja az egyik alapvető munkálat, a magágyelőkészítés megfelelő ütemét. A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság legutóbbi helyzetjelentése szerint eddig közel 10 000 hektáron végeztek vetőszántást. A szükséglethez képest ez nem sok, de az elkövetkező napokban minden lehetőség megvan arra, hogy fokozzák az ütemet, hisz ezután egyre több traktor szabadul fel a csépléstől. Területhiányra pedig nem panaszkodhatnak a gépesítők, mert rövidesen befejeződik a lóhere második kaszálása, sok helyen pedig megkezdik a silókukorica betakarítását, s a cukorrépa ásásával újabb területek jöhetnek majd számításba. Egyszóval, ezekben a napokban a fő törekvés: végezni a vetőmag tisztításával s minden gépi és fogatos erővel fokozni a területek előkészítését a vetéshez. Készül a magágy a makfalvi MTSZ határában. NICOLAE CEAUSESCUNAK, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének ÜZENETE a XXII. nemzetközi orvostörténeti kongresszus részvevőihez Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa, kormánya és a magam nevében szívélyesen üdvözlöm a Bukarestben ma megnyíló XXII. nemzetközi orvostörténeti kongresszus részvevőit. Romániának örömére szolgál, hogy másodszor is vendégül láthatja ezt a magas nemzetközi tudományos fórumot ,amely a világ számos országának nagy tekintélyű tudósait és kutatóit tömöríti. A mélyreható és állandó megújító átalakulásoktól jellemzett korunkban a tudomány elmaradhatatlan szövetségese a népeknek, a jobb életért vívott harcban. Ebben a keretben az orvostudomány már tárgyánál fogva is nagy jelentőségű szerepet tölt be, mivel arra hivatott, hogy védelmezze a társadalom legértékesebb bázisát, az ember egészségét és életét. Kétségtelen, hogy a múltbeli tudósok és kutatók humanista törekvéseinek és annak az óriási elméleti és gyakorlati tevékenységnek az ismerete, amelyet az emberiség fejtett ki a betegségek és a fájdalom elleni küzdelemben, értékes tényező a mai orvostudomány bonyolult kérdéseinek sikeres megoldására irányuló erőfeszítésekben. Ezért különösen nagyra értékeljük az önök találkozóját, amelynek az a rendeltetése, hogy még inkább hozzájáruljon a múltbeli orvosi doktrínák és gyógymódok megismeréséhez, s ezen az alapon elősegítse napjaink orvostudományának további haladását. A betegségek elleni küzdelem, az emberek egészségének megvédése az összes népek közös ügye, az a terület, amelyen a világ öszszes tudósai és kutatói jó eredményekkel, gyümölcsözően együttműködhetnek. Ilyen szellemben irányítjuk a hazai tudósoknak és az orvostudomány valamennyi szolgálójának a tevékenységét, s az állam, országunk kormánya arra törekszik, hogy egyre jobb feltételeket teremtsen e tevékenység számára. Amint azt a napirend is előirányozza, az Önök kongresszusa megvitatja Románia orvosi kapcsolatait más országokkal, s meggyőződésünk, hogy ez megkönynyíti a román orvosi iskola jobb megismerését, eredményeinek és humanista hivatásának megvilágítását; orvosi iskolánk szorosan együtt óhajt működni minden ország orvosi iskolájával az egyén és a közösség egészségének megóvásáért, a népek jólétre és boldogságra, haladásra és békére irányuló fennkölt törekvéseinek beteljesüléséért vívott harcban. Az orvostudomány, természeténél fogva, az életet, az ember egészségének védelmét, a békét szolgálja, s mint ilyen, mélységesen érdekelt abban, hogy a népek békében éljenek, hogy az emberiség mentesüljön a háború borzalmaitól, hogy a világon, az összes nemzetek között egyetértési és együttműködési kapcsolatok honosodjanak meg. A tudományok — köztük az orvostudomány — haladása szorosan összefügg a világ tudósai és kutatói közti sokoldalú kapcsolatok széles körű fejlődésével, az összes államok közötti kooperálás fokozásával a teljes jogegyenlőségnek, minden egyes nép függetlensége és szuverenitása tiszteletben tartásának az alapján. Kívánok teljes sikert a XXII. nemzetközi orvostörténeti kongresszusnak, s kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy az jelentős momentum lesz az orvostudomány fejlődésében, a tudósok nemzetközi együttműködésének erősödésében. pedag.6$us-CLAQ't’0tr$' Sohasem elég az a sok-sok tanács, amelyet a végzős tanárnak vagy tanítójelöltnek akkor adnak, mikor búcsút mond az alma maternek. Amikor átveszi a diplomáját, tudja ugyan, hogy „kész" pedagógus, mégis a jövő, bár oly közel jár, számára ismeretlen. Ismeretlen olyan értelemben, hogy teljesen új környezetbe kerül, csak annyit tud, hogy tanítania kell. Milyen emberekkel dolgozik majd együtt? A falu közössége elfogadja, befogadja-e őt, az újonnan söttét, barátokra lel majd, vagy magára marad, tanácstalanul botorkál a faluban, az emberek között? A Maros vidékén valamikor szép hagyomány dívott. Amikor az új tanerő megérkezett a faluba, a vezető szervek — a néptanács elnöke, a pártbizottság titkára, az iskolaigazgató és a tantestület tagjai, iskolások, a szülői bizottság képviselői virágcsokorral fogadták. Ma, szeptember elsején országszerte elfoglalják első munkahelyüket az idén végzett pedagógusok. Maros megye iskoláiba 277 új tanerő — 12 óvónő, 38 tanító és 227 tanár — érkezik. Tarsolyukban sok elméleti tudással, kevés tapasztalattal, kétkedéssel vegyes bizakodással, egy kis félelemérzéssel teszik meg az első lépést abban a faluban vagy városban az iskola felé, ahol őt lényegében pedagógussá avatják. Milyen jó lenne, ha a hajdani hagyomány felelevenedne, és a falu, a község vezető szervei, a néptanács képviselője, az iskolaigazgató, az egész tantestület és egy-két szülő köszöntené az új tanerőt. KOCH MÁRIA Bukarestben megkezdte munkálatait a XXII. nemzetközi orvostörténeti kongresszus A Köztársasági Palota kistermében hétfő reggel megkezdte munkáját a XXII. nemzetközi orvostörténeti kongresszus, amelyet a Romániai Orvostudományi Társaságok Szövetsége rendezett a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság védnökségével. A jelentős tudományos rendezvényen a világ csaknem 40 országából vesz részt számos küldött, a nemzetközi orvostudomány sok jeles személyisége, kiváló hazai tudósok. Az ünnepi ülésen megnyitó beszédet mondott Valerian Bologa professzor, docens doktor, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság alelnöke, a kongresszus szervező bizottságának elnöke. A szónok röviden ismertette az orvostörténet tanulmányozásának és a szakoktatásnak a fejlődését, majd hangsúlyozta hogy hazánkban ez a tevékenység nagy megbecsülésnek örvend. Az egész hallgatóság hatalmas tapssal kifejezett élénk érdeklődéssel és nagy megelégedéssel fogadta Nicolae Ceausescunak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének a XXII. nemzetközi orvostörténeti kongresszus részvevőihez intézett üzenetét, amelyet dr. Dan Enachescu egészségügyi miniszter olvasott fel. Ezután Aurel Moga akadémikus, az Orvostudományi Akadémia elnöke köszöntötte a kongresszus részvevőit. Rámutatott, hogy a román orvostörténet az orvostudománynak azokhoz az ágaihoz tartozik, amelyek régóta világszerte nagy érdeklődésnek és elismerésnek örvendenek. A román orvostörténet számos kiváló nemzetközi egyéniséget adott a világnak. A kongresszust üdvözölte még dr. Roman Moldovan professzor, a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának alelnöke, Ioan Borca professzor, a Bukarest municipiumi néptanács alelnöke és dr. Valerian Popescu profeszszor, az Orvostudományi Társaságok Szövetségének elnöke. A kongresszusi küldöttek nevében Maurice Bariety professzor, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság elnöke megköszönte Nicolae Ceausescunak, az Államtanács elnökének a kongresszushoz intézett meleg hangú üzenetét, kifejezve megelégedését a hagyományos román vendégszeretet szellemében történt rendkívüli fogadtatásért és a munkálatok lefolytatásához megteremtett kitűnő körülményekért. Ezt követően átnyújtották az Arany-Aesculapius díjat Erna Leskynak, a Bécsi Egyetem professzorának az orvostörténet terén kifejtett tudományos tevékenysége nagyrabecsüléseként. Fr. A. Sondervorst professzor, a társaság alelnöke jelentést terjesztett elő az első nemzetközi orvostörténeti kongresszus óta eltelt 50 évről. A részvevők Bukarestben és Konstancán öt napon át szakosztályonként megvitatják az orvosi deontológia történetének, a népi gyógymódok tudományos értékének kérdéseit, a Románia és más országok közötti orvosi kapcsolatokat, a Római Birodalom provinciáiban kifejlesztett orvostudományt és más kérdéseket. (Agerpres)