Vörös Zászló, 1970. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

ty XXII. évfolyam 218. (5837.) szám 1970. szeptember 17. csütörtök Ára 30 iráni RICOLIfIE CEAUSESCU ClUtárS lan­ozott a feisstoho gazdasági oktatás hadereivel es inas Muszeias Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára szerdán délután az RKP KB szék­házában tartott munkatanácskozá­son találkozott a felsőfokú gazda­sági oktatás tanügyi és vezető ká­dereivel, kutatóintézetek, minisz­tériumok és nagyvállalatok köz­gazdászaival. Részt vettek Manea Manescu, Leonte Rautu elvtársak, valamint Mircea Malija oktatásügyi minisz­ter. Ez alkalommal a Román Kom­munista Párt X. kongresszusa irányelveinek fényében elemezték a felsőfokú gazdasági oktatás töké­letesítésére vonatkozó javaslatokat. A részvevők vázolták a hazai gazdasági oktatás fejlesztésében, a szakember­képzésben az utóbbi években elért eredményeket, vala­mint a nemzetgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában a közgazdá­szokra háruló egyre fontosabb fel­adatokat. A felszólalók ugyanakkor feltárták a gazdasági oktatás me­netében észlelhető fogyatékosságo­kat, s javaslatokat tettek az okta­tás további tökéletesítésére. Hang­súlyozták annak szükségességét, hogy a diákok felkészítését jobban­ják küzdeni mindazt, ami gátolja összekapcsolják a gyakorlattal, s nagyobb súlyt helyezzenek a ter­melés és a munka irányításának, megszervezésének tudományára és technikájára, a gazdasági számí­tásra, a gazdasági elemzésre és prognózisra, a piackutatásra stb. Ugyanakkor javaslatok hangzottak el a szakismeretek felfrissítésére és gyarapítására a közgazdászok továbbképzése révén, valamint a gazdasági oktatásban működő tan­­testületi tagok munkájának töké­letesítésére. A tanácskozás munkálatainak befejezéseként felszólalt Nicolae Ceausescu elvtárs, s hangsúlyozta a tanügyi káderek fokozott szere­pét a leendő közgazdászok kikép­zésében, utasításokat és útmutatá­sokat adott a gazdasági szakembe­rek egész kiképzési folyamata ma­gasabb fokra emelése érdekében. A párt főtitkára hangsúlyozta annak szükségességét, hogy magas szak­tudású kádereket­ képezzenek ki, akik optimális megoldást tudnak találni a termelésben, az ország egész gazdasági életében felvetődő bonyolult problémákra, akik se tud­az előremenetelt, akik következetes hajtóerői minden területen az új­nak, a gazdasági hatékonyság növe­lésének, akik gondot fordítanak az összes tartalékok feltárására és jól megszervezik vállalataik, termelő­­egységeik tevékenységét. Úgyszin­tén kiemelte azokat a feladatokat, amelyek a gazdasági oktatás tan­ügyi kádereire és más közgazdá­szokra hárulnak nemzetgazdasá­gunk fejlesztési problémáinak tudo­mányos elemzésében, a gazdasági tudományos kutatások további fej­lesztésében, a román társadalmi haladás egyre növekvő követelmé­nyeinek megfelelően. Nicolae Ceausescu elvtárs kife­jezte azt a meggyőződését, hogy a továbbiak során, a tanácskozások alapján elfogadandó intézkedések előmozdítják majd a gazdasági ok­tatás tökéletesítését, valamint azt, hogy a közgazdászok fokozottabb szerepet töltsenek be és hozzájá­ruljanak hazánkban a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom épí­tésében­ felmerülő problémák meg­oldásához. A kezdet jónak ígérkezik, legyen hasonló a folytatás Gyönyörű őszi napok. A termé­szet mintha pótolni akarná, amit elmulasztott. Eső és napsütés vált­ják egymást, jobb időt kívánni sem lehetne az őszi vetéshez. Kárpótlás az egész évi szélsőségekért, a gyenge termésekért. De mit tesz az ember, a termelőszövetkezeti vezető, a szakember, hogy az el­következő év valóban kárpótlás le­gyen az idei esztendőért, hogy a búzaföldeken dús kalászt lenges­sen a szél. — Jó ideje már minden eszten­dőben felteszem magamnak ezt a kérdést — válaszol Kovács Albert, a kerelőszentpáli termelőszövetke­zet elnöke —, de talán ilyen jó választ soha se tudtam volna adni. Az idén valóban minden feltételt megteremtettünk ahhoz, hogy ide­jében földbe kerülhessen a búza. Szeptember közepén járunk, de mintegy 130 hektárnyi terület máris készen várja a magot. Minősége kiváló, hisz a nyári szántást mű­trágyázás, majd szántás és trá­gyázás követte. Vetés előtt pedig még egyszer megtárcsázzuk a föl­det. Minderre szükség is van, hisz közel 1000 kiló a hektáronkénti terméskülönbözet. Az idén ugyan­is 1 780 kiló búzát termeltek hek­táronként, a jövő évi tervük pedig 2 700 kilót ír elő. Érthető tehát, hogy a vezető tanács, a szakem­ber megkülönböztetett figyelmet fordított a vetési terv összeállítá­sára, a területek előkészítésére. Az árpa vetéséhez már hozzá is fog­tak, a búzavetés megkezdésekor pedig a traktoroknak, tárcsáknak jóval több mint 100 hektár előnyük lesz a vetőgépekkel szemben. A terv szerint ugyanis október 5-ig a búzatermesztésre szánt területek — azok kivételével, ahol kukorica az elővetemény — teljesen felsza­badulnak s nagyrészt elő is készí­tik a vetésre. De nem marad-e mindez csak jó terv, elgondolás? — Nem hinném — bizonygatja az elnök. — Jelenleg több mint 160 hektár szabad. A cukorrépa kiszedését szeptember 18-án meg­kezdjük. Október 5-ike utánra te­hát marad a 60 hektár kukorica, mert igaz, hogy előveteményként 120 hektár szerepel, de mintegy felét besilózzuk az olyan terüle­tekről, ahol csak jóval az árvíz u­­tán tudtunk vetni. A silózó kom­bájn már meg is indult. — S a szállítás nem gátolja-e a szántást-vetést? — Nem. Arra vigyáztunk, hogy az MGV egyetlen traktorát se fog­laljuk le ezzel a munkával. A szál­lításhoz a saját eszközeinket — öt gépi jármű és 40 fogat — osztot­tuk be, így mind a 16 traktor a ta­laj előkészítésénél és a vetésnél dolgozhat. A terület tehát biztosított. S ed­dig még a táperővel sincs baj. A gyengébb táperőben levő földek, mintegy 110 hektár, máris kaptak 300 kiló szuperfoszfátot hektáron­ként- Ezt vetéskor, illetve a tavasz­­szal újabb adag nitrogén műtrá­gya egészíti ki. 130 hektár pedig eleve jó „erőben van", hisz pillan­gós az elővetemény. Tehát csak a kukorica területe kérdéses, s ez sem az ő hibájuk. Ha megkapják az ígért műtrágyamennyiséget, el­gondolásukat megvalósítják. — Csupán a vetőmaggal volt problémánk — veszi át a szót új­ra az elnök. — Nagyon gyomos volt az idei termés. Nem is küld­tünk próbát belőle a magvizsgáló laboratóriumba, amíg kétszer át nem engedtük a szelektoron. S még így is a 12 vagonból kettőre fekete buletint kaptunk. Erre az­tán az egész mennyiséget még egyszer szelektoroztuk. De van is olyan vetőmagunk, hogy azt bárki megnézheti-Jó ezt hallani egy MTSZ-vezető szájából. S főleg, ha még azt is tudjuk, hogy a vetőmagot azután is különös gondozásban részesítik. Szellős raktárban tárolják, s ott van már a vegyszer is, amivel ve­tés előtt kezelik. Természetesen majd a termés bizonyít. De a jó felkészülés már ígéret a jövőre. Hasonló kérdéseket tettünk fel a marosvásárhelyi termelőszövet­kezetben is, amely szintén a jó búzatermelő egységek közé tarto­zik. Az idén igaz gyengébb volt a termés, de jövőre elég magas a tervük. A szövetkezetben minden intézkedésüket papírral tudják bi­zonyítani. Talán túl sok is az a ki­mutatás, amit a felsőbb szervek a búzatermesztéssel kapcsolatban kérnek. Főleg ha nincs rá fedezet, hogy a termelőszövetkezetek vég­re is tudják hajtani, amit eltervez­tek Márpedig ilyen akad. Mind a szentpáli, mind a vásárhelyi ter­melőszövetkezetben felsorolták, mekkorra területet akarnak műtrá­gyával feljavítani (amelyre feltét­len szükség is van), de hozzátet­ték, ha megkapjuk az ígért meny­­nyiséget. A marosvásárhelyi terme­lőszövetkezetben még mintegy 15 tonna szuperfoszfátra volna szük­ség, hogy valóban biztosítani tud­ják a jó táperőt. A földek nagy része az elővetemény alá kapott trágyát, de azért szükség van rá, mert a 3 150 kilós termést elérni hektáronként nem könnyű dolog. Ami a terület felszabadítását il­leti, azzal nem lesz probléma. Legalábbis a terv szerint, hisz szeptember 30-ig a 18 hektár ku­korica kivételével az összes földe­ket át akarják adni a gépkezelők­nek. Jelenleg a traktorok egy ré­sze a jövő évi répának trágyázza a földet, de ha a gyár megkezdi az idei termés átvételét, akkor a­­zok is bekapcsolódnak a területek előkészítésébe, a vetésbe. A tervek, elgondolások a bősé­ges termés biztosítására mindkét gazdaságban megszülettek. Most már csak rajtuk múlik, hogy azok ne maradjanak üres papírformák. ­Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Mit tanultak az idei szerződéskötéseken? Az ország bútorgyártó helyiipari vállalatainak Konstancán megren­dezett, szerződéskötéssel egybekö­tött kiállítása sok értékes tanul­sággal szolgált a marosvásárhelyi ILEFOR számára. Képviselői min­denekelőtt ismételten meggyőződ­hettek, hogy a vásárló közönség s így a kereskedelem is egyre igé­nyesebb a bútorok kivitelezését il­letően, de ugyanakkor azt is ta­pasztalták, hogy nagy keresletnek csak az olyan bútortípusok örven­denek, amelyek modern vonalúak és praktikusak. Az ILEFOR kiállí­tott bútortermékei egyöntetű elis­merést váltottak ki gondos kivite­lezésükkel, de a szerződéskötések alkalmával —­ néhány új termék kivételével — háttérbe szorultak, mert robusztusok és vonalaik el­avultak. Igaz, hogy az ILEFOR ki­állításra vitt bútormodellei közé a régi típusúak csak úgy kerültek, hogy számos új, egyedi modellüket az árvíz súlyosan megrongálta és újragyártásukra nem volt idő, így a vállalat viszonylag kevés új ter­mékkel jelentkezett a kiállításon s ennek következtében a belföldi értékesítésre előirányzott bútorok termelési tervét is csak 91 száza­lékban fedezik a megkötött szer­ződések. A legkedvezőbben a Szo­­váta '70 konyhabútort, két új vo­nalú fotelt, a Judit nevű kanapét, valamint egy író- és egy kisasz­talt fogadott el a kereskedelem. Az ízléses és praktikus Szová­­ta ’70 típusú konyhabútorból például 400 garnitúrát kért a ke­reskedelem, míg a G 65-ös és ILEFOR 21 bútorgarnitúrákra alig kaptak megrendelést. Megjegyez­zük, hogy a segesvári LEMETAL- nak elegendő volt a kiállítás két napja ahhoz, hogy összes termé­keit leszerződje, míg az ILEFOR képviselőinek egy hét alatt sem sikerült lefedezniük az 1971-es termelési tervüket. Tehát a maros­vásárhelyi ILEFOR szempontjából nem mondhtató sikeresnek az 1970- es konstancai szerződéskötés. Mit tanultak az ILEFOR vezetői és műszaki szakemberei e fél si­kerből? Nagyon sokat! Mindenek­előtt azt, hogy az a termelő, a­mely évtizedekig ugyanazokat a bútortípusokat kínálja a vásárló­nak, versenyképtelenné válik. U­­gyancsak háttérbe szorul, ha ter­mékeit az új lakásépítési irányza­tok figyelembe vétele nélkül állít­ja elő s ezért azokat nehezen le­het a szobákban elhelyezni. Azt is megértették, hogy ma már a ve­vők nemcsak a bútordarab minő­ségére, de tetszetős kivitelezésére is sokat adnak. A megváltozott piaci követel­mények felismerése újabb lendü­letet adott az ILEFOR termékei korszerűsítéséért harcolóknak. A műszaki szakemberek már meg is kezdték a több éven át gyártott bútorgarnitúrák újratervezését, e­­gyeseket pedig teljesen kiiktatnak a termelésből. A G 65-ös és az ILEFOR 21 bútortípusokon rövide­sen gyökeres szerkezeti változtatá­sokat hajtanak végre. Több formá­ban kombinálható, könnyed vonal­­vezetésű és intarziás motívumokkal díszített berendezésekké alakítják át a fenti garnitúrákat. A „Con­stanta" néven ismert kombinált szobabútor előállítását pedig foko­zatosan beszüntetik, hogy helyet és főleg nyersanyagot biztosíthas­sanak a mai igényeknek megfelelő bútortípusoknak. A „Constanta" szobaberendezés már rég megérett a helyettesítésre, hiszen önköltsé­gének több mint kilencven száza­léka a nyers- és segédanyagok á­­rából tevődik össze és alig egyti­­zede a munkaráfordítás költségei­ből. A marosvásárhelyi ILEFOR ter­mékeivel évekkel ezelőtt kivívott belföldi sikere az idén lehanyat­lott. A vállalat vezetői, ha nehe­zen is, de lenyelték ezt a keserű pirulát, viszont a következőt már szeretnék elkerülni. Ezért még 1970 októberében megkezdik az előké­születeket az 1971 őszén sorra ke­rülő konstancai bútorkiállításra és szerződéskötésre. A vállalat műsza­ki vezetőinek az a véleménye, hogy a jövő ősszel a marosvásárhelyi ILEFOR is azon helyi ipari egységek közé fog tartozni, amelyeknek na­gyon keresettek a termékei. V. I. Bővítik a marosvásárhelyi vízművet A közüzem vezetőségétől kapott tájékoztatások szerint még ebben a hónapban hozzálátnak a vízmű­vek teljesítő képességének növe­léséhez. A munkálatoknak két fon­tos objektuma van: a meglévő ve­zeték mellé újabbat fektetnek le a víztelep táplálására és ennek ü­­zembe helyezésével egyidőben el­készül az új ülepítő is. A bővíté­si munkálatok lehetővé teszik a szűrő- és vízkezelési berendezések teljesebb kihasználását s ennek e­­redményeként napi 5.000 köbmé­terrel növekszik a vízmű kapacitá­sa. Az új vezeték építésével pár­huzamosan földtakaró kerül a régi vezetékre is, amelyről a májusi á­­radás több helyen elmosta a ta­lajréteget. Erre az intézkedésre is feltétlenül szükség van, ugyanis a fagy könnyen üzemzavart okozhat. A bővítési munkálatokat előre­láthatólag a jövő év első negye­dének végére fejezik be Kötött készruhák Különböző modellű női készru­hák és férfiingek sorozatgyártását indították be a régeni Progresus Kisipari Szövetkezet kötődésében. A nemrég beszerzett két automa­ta gép üzembe helyezésével lehe­tővé vált szebbnél szebb mintájú anyagok kötése. Havonta körülbe­lül 300 kötött ruhát és inget adnak át a kereskedelemnek. A gépkezelők szorgalmasan készítik a magágyat a faragói termelő­szövetkezetben. A 3. oldalon CSALÁDUNK OTTHONUNK Megkezdődött a marosvásárhelyi középiskolások kéthetes hazafias munkája Az ország valamennyi iskolájá­ban két nappal ezelőtt megszólalt csengettyűk nem csupán ünnepé­lyes tanévnyitót, de egyben új munkás esztendő kezdetét is je­lentették, tanerő és diák számára egyaránt. Új munkás esztendőt a szó szoros értelmében a vásárhe­lyi középiskolások számára, akik a tegnaptól kezdődően ismét el­foglalták helyüket a város ifjú­sági munkatelepein, hogy folytas­sák a nyár elején megkezdett helyreállítási és gátépítési mun­kálataikat. Az akciót, amelynek keretében Marosvásárhely öt elméleti líceu­mának IX., X. és XI. osztályos ta­nulói, mintegy 2 300-an vesznek részt, a municipium KISZ bizottsá­ga szervezte, Marosvásárhely mu­nicipium néptanácsával közösen, a városi pártbizottság irányításával. A Papiu Marian Líceum, az Uni­­rea és a 4-es számú Líceum kö­zépiskolásai a vikend-telepen, a­ Bolyai Líceum tanulói a Kárpát­negyed és a strand környékén, míg az 5-ös számú Líceum diákjai az Ady negyedben létesített ifjú­sági munkatelepen láttak hozzá a munkához. Az ifjak két héten ke­resztül reggel 8-tól déli 1 óráig, félórás munkaszünettel, dolgoznak majd, ugyanakkor a KISZ bizott­ság és a tanerők gondoltak az if­júsági munkatelepeken résztvevő tanulók megfelelő szórakoztatásá­ra is. Az ellátás időszerű­ kérdéseiről tanácskoznak Tegnap a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa­­ a megyei népta­náccsal közösen munkaülésen vi­tatta meg az ellátás időszerű kérdéseit, valamint a kereskedelmi, társadalmi ellenőrző csoportok te­vékenységét. A munkaülésen részt vettek a megyei néptanács végrehajtó bizottságának képviselője, a Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak több tagja, a municipiumi és városi szakszervezeti tanácsok el­nökei, szakszervezeti bizottsági elnökök, társadalmi ellenőrző ko­­missziók tagjai, kereskedelmi tár­sadalmi ellenőrző csoportok tagjai, a helyi kereskedelmi vállalatok és egységek vezetői, az élelmiszer­­ipari egységek (tejfeldolgozó, hús­­ipari vállalat, cukorgyár, konzerv­gyár) vezetői, a Megyei Fogyasz­tási Szövetkezetek Szövetségének képviselői. Jelen voltak még a megyei tör­vényszék, ügyészség, milícia, Ál­lami Egészségügyi Felügyelőség képviselői és a kereskedelmi ellen­őrök. A munkaülésen széles körű vita bontakozott ki a kereskedelmi egy­ségek idei tevékenységéről, az e­­redményekről és hiányosságokról, a tennivalókról, a kereskedelmi társadalmi ellenőrző csoportok hoz­zájárulásáról az ellátás javításá­hoz, a civilizáltabb kiszolgáláshoz. A felszólalók a fogyatékosságok közül főképp az időnként tapasz­talható ésszerűtlen áruelosztás­ra utaltak, ami nehézségeket gör­dít a jó ellátás elé. A munkaülé­sen részletesen megvitatták a téli ellátás időszerű kérdéseit is. U­­gyanakkor intézkedéseket javasol­tak az ellátás általános meg­javítása érdekében. 445/1970. számú végzés A Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsága a néptanácsok szervezését és működését szabályozó 57/1968. számú Törvény 23. sza­kaszának 2-ik bekezdése és 4- ik szakasza értelmében elhatározza. EGYETLEN SZAKASZ: 1970 szeptember 25-én reggel 9 órára összehívja a megyei néptanács VII. rendes ülésszakát Marosvásárhe­lyen, a Lunga utca 93. szám alatti gyűléstermében, a következő napirenddel: 1.) A Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának jelentése a lakosság őszi téli ellátását szolgáló árucikkek biztosításáról, valamint a zöldség és gyümölcsfélék tárolására tett előkészületekről. — A kereskedelmi, szövetkezeti, pénzügyi és turisztikai állandó bizottság társjelentése Marosvásárhely, 1970. szeptember 12 NICOLAE VEBEȘ elnök AUREL TERO titkár Házi újságíró Manapság az újdonatúj blokk­negyedeket általában minden­nel felszerelik. Mindenütt van hideg­ melegvíz és ez senkit sem lep meg, minden negyedben van trafik és ez sem kelt túl­ságosan nagy feltűnést. No meg aztán vannak a saját „negye­­di" játszóterek, és természete­sen csakhamar összeverődnek a saját galerik is. De ezekről majd máskor. Ezúttal egy másik eredeti je­lenségről szeretnék beszélni. Arról, hogy az ilyen mikro (vagy makró?) közösségeknek hamarosan kialakul a maguk jól bevált javító-szerelő, egész­ségügyi, sürgősségi­ ellátó meg egyéb szolgáltatása. Hogyan? A következőképpen: Valakinek például szombat dél­után, amikor tudvalevőleg bal­gaság a javítóvállalat szakem­bereit keresni, bedöglik a hű­tőszekrénye, ott áll kétségbe­esetten, mire azonnal akad va­laki, aki a következő tanácsot adja: — Szaladjon föl a hatodikra Kovácshoz, az megjavítja ma­gának egy perc alatt. Az illető erre, mit tehet, fel­megy, és Kovács AZONNAL jön és valóban megjavítja neki. Sőt! Amikor a tiszteletdíjra kerül sor — mert hisz Krisztus koporsó­ját sem őrizték ingyen — Ko­vács elhárítja azzal, hogy: „Na de kedves szomszéd ! Hogy is képzeli ..." Persze, mert közben eszébe jutott, hogy a szomszéd mester­ségére nézve szabó, méghozzá nem is rossz szabó, és bizony olykor jól fog egy gyors zakó­igazítás, nem kell heteket vár­ni miatta a szövetkezetben. Jóért jót várj ! Más szóval: lánc­lánc eszterlánc. Az is természetes, de még milyen természetes, hogy a földszinten lakó kedves doktor nénit bármikor ki lehet hívni szomszédsági alapon, amikor Pistikének felmegy a láza, vagy fürdés közben elvágja a talpát a Marosban. A doktor néni ki­megy, orvosságot ír föl, vagy szakszerűen ellátja a sebet. És a fizetség egyetlen köszö­nöm ... És így sorolhatnám unalomig a példákat, emeletről emeletre vagy blokktól blokkig, de a sa­ját ajtóm előtt megtorpanok és gondolkodóba esem. Mert mité­vő legyen az újságíró, aki szin­tén a negyedben lakik (márpe­dig mindenik újságíró lakik va­lamilyen negyedben), és egy idő után észreveszi, hogy úgy kezdik tekinteni, mint a „ne­gyed" újságíróját? Mint olyant, aki arra hivatott, ha már elsza­kadt nadrágokat nem tud meg­varrni, sőt még egy hibás vasa­lót sem tud megreperálni a sze­rencsétlen, hogy azokra a ba­jokra keressen orvosságot a nyilvánosság elé való teregetés szép és igen-igen hasznos mód­szerének igénybevételével, a­­melyek az illető negyed lakóit nap mint nap mértéken felül bosszantják, életük perceit meg­keserítik. Tegye szóvá például azt, ol­vassa ki az újságíró a tekinte­tekből, hogy a negyed lakos­sága szinte kétszeresére nőtt (áruljuk el végre, hogy az Ady és a Szabadság úti negyedek­ről van szó), ennek ellenére nem sokkal bővítették az eddig csupán néhány blokk ellátására berendezett és méretezett egy­ségeket (élelmiszerüzlet, gyü­mölcs- és zöldség, kenyérüzlet, szolgálatos gyógyszertár stb.), hogy a Szabadság úton a 4 számmal jelzett autóbusz a nap legnagyobb részében Fanto­­mast játszik az utasokkal, azaz hol eltűnik, hol feltűnik, de ra­vaszul elcsavart táblával, jelez­ve, hogy gyöngélkedik... Szó­val, mindezeket tegye szóvá pa­ritásos alapon, vagyis: én meg­javítom a frizsidereket, szom­szédom, de te is segíts rajtam, írd meg az újságban, hogy bot­rányosan közlekedik az autó­busz és a kislányom hetenként legalább háromszor elkésik mi­atta az iskolából . .. És az újságíró, akinek való­ban nemcsak viszonzásként, de mesterségbeli kötelességénél fogva is szóvá kell tennie mind­ezeket, szívja a fogát. Mert hisz ha az olyan egy­szerűen menne, felebarátaim. Hipp-hopp megírtam, és máris jobban közlekedik a busz, il­lőbb az áru a zöldségüzletben (vagy legalábbis megközelíti azt a minőséget, amit a Rózsák terén árulnak). . . Ha ez így lenne . .. De miért ne lenne így? Ha egy makacskodó villanyborotvát megjavít egy ügyes mester ke­ze, miért ne javíthatna makacs hibákat ez a harminc-negyven sor? És általa a közvélemény? És ha az érintett illetékesek a hamarjában jelzett apró, de bosszantó hibák szellőztetéséért megorrolnak vagy éppenséggel visszautasítják őket mint meg­alapozatlan vádakat, kérem, el­indulhatunk együtt, nézzünk a­­laposabban utána. Együtt, mondottam. A Hivatalok, Intézmények, Vállalatok és egyéb nagybetűk képviselői s az (immár) Szabad­ság és Ady negyed saját, külön bejáratú újságírója, SZEKERNYÉS LÁSZLÓ

Next