Vörös Zászló, 1970. október (22. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

XXII. évfolyam 230. (5849.) szám 1970. október ] csütörtök Ára 30 iránt AZ ÁLLAMTANÁCS RATIFIKÁLTA A ROMÁN-SZOVJET SZERZŐDÉST NICOLAE CEAUSESCU elvtárs beszéde 1970. szeptember 30-án a Köztár­sasági Palotában ülést tartott az Államtanács Nicolae Ceausescu elvtársnak, az Államtanács elnöké­nek elnökletével. Az Államtanács tagjain kívül az ülésen részt vett Ion Gheorghe Maurer elvtárs, a Minisztertanács elnöke, miniszterek, a Nagy Nem­zetgyűlés egyes állandó bizottsá­gainak elnökei, a sajtó képviselői. Ion Gheorghe Maurer elvtárs el­fogadás végett előterjesztette a Ro­mánia Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti bará­sági, együtt­működési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés ratifkálásáról szóló törvényerejű rendlet tervezetét. Az Államtanács megbízásából a törvényerejű rend­let tervezetét előzőleg megvizsgálta a Nagy Nem­zetgyűlés külpolitika, honvédelmi és jogügyi bizottsága és kedvezően véleményezte azt, javasolva elfoga­dását. A szerződés ratifikálásával kap­csolatos vitában felszólaltak a kö­vetkező elvtársak: Constantin Dai­­coviciu, Ion Spatarelu, Király Ká­roly, Aurel Bozgan, Ion Coman és Takács Lajos. Kifejezték teljes egyetértésüket a szerződés ratifiká­lásával és azt a két nép közötti barátság és együttműködés továb­bi erősítéséhez, a­ szocializmus, a béke és a nemzetközi együttműkö­déshez való jelentős hozzájárulás­nak minősítették. Az Államtanács ezután egyhan­gúlag elfogadta a szerződés ratifi­kálásáról szóló törvényerejű rende­letet. A ratifikálás után beszédet mon­dott Nicolae Ceausescu elvtárs. TISZTELT ELVTÁRSAK! A Románia Szocialista Köztársa­ság és a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége között nem­rég megkötött barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésnek az Államtanács által történt ratifikálása jelentős mozza­nat és megfelel népünk törekvései­nek és óhajának. E szerződésnek Bukarestben tör­tént aláírása jelentős esemény a Románia és a Szovjetunió közötti sokoldalú együttműködési kapcso­latok felfelé ívelő fejlődésében, a román—szovjet barátság erősítésé­ben. A marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elveire alapozott jelenlegi szerződés, a mai feltételek között aktualizálva a ré­gi szerződés előírásait — azét, amely a Románia és a Szovjetunió közötti gyümölcsöző szövetségi és baráti kapcsolatok tartós alapja volt —, 20 éves hosszú időszakra állapítja meg a két ország közötti sokoldalú együttműködés keretét a teljes jogegyenlőség, a nemzeti szuverenitás és függetlenség tiszte­letben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, a testvéri köl­csönös segélynyújtás és a kölcsö­nös előny szellemében. A román--szovjet barátsági szer­ződés a két nép közötti barátság és szolidaritás hosszas hagyomá­nyain alapszik — azon a barátsá­gon, amely megszilárdult a fasiz­mus elleni közös harcban és maga­sabb szintre emelkedett a szocializ­mus és a kommunizmus építésének körülményei között; azok a tartós kapcsolatok, amelyek bennünket egyesítenek, hatalmas erőforrások­ra találnak a társadalmi rendszer, az alapvető törekvések és a két or­szágot lelkesítő magasrendű cél­kitűzések közösségében. A szerződés egyben széles távla­tokat nyit a jövőben, kedvező ke­retet teremt a kölcsönösen előnyös gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés, a termelésben és más területeken való kooperálás fokozására és erősítésére Románia és a Szovjetunió között. Országainknak a társadalom mű­szaki-anyagi alapja fejlesztésében, a tudomány és a kultúra felvirá­goztatásában elért eredményei megteremtik a cserék bővítésének és változatossá tételének, a min­den területre kiterjedő együttmű­ködésnek és kooperálásnak rendkí­vül kedvező feltételeit. A szerződés leszögezi mindkét állam azon elhatározását, hogy to­vábbra is a szocialista államok egységének és összeforrottságának erősítésén munkálkodjék, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy ez a fő forrása a szocialista világrend­­szer erejének és legyőzhetetlensé­gének. A szerződés előírásai kifeje­zésre juttatják egyben Románia és a Szovjetunió azon elhatározását, hogy következetesen érvényesítsék a nemzetközi életben a békés egy­más mellett élés politikáját, hogy kitartóan küzdjenek egy új világ­háború elhárításáért, a mai emberi­ség előtt álló nagy problémák tár­gyalások útján történő, békés meg­oldásáért, a népek békéjének meg­óvásáért. A két ország politikájának egyik, a­­ szerződé­sben „hai fű célkitű­zése harcolni az európai légkör ja­vításáért, az európai biztonság megvalósításáért, valamint azért, hogy a történelem folyamán oly fájdalmas megpróbáltatásokat, átélt kontinensünk népeinek életében a béke és a bizalom, a nemzetek kö­zötti barátság és az együttműkö­dés légköre honosodjék meg. Az általános és teljes leszerelé­sért küzdve, Románia és a Szov­jetunió kifejezi egyben azt az el­határozását is, hogy tiszteletben tartja a Varsói Szerződésben vál­lalt kötelezettségeket; a szerződést mindaddig szükségesnek tartjuk, amíg fennáll az észak-atlanti pak­tum. Az országunk és a Szovjetunió közötti új barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése és ratifikálása, a román—szovjet szolidaritás, szö­vetség és barátság szüntelen erősí­tése központi helyet foglal el a szocialista Románia állampolitiká­jában, szerves része annak az in­ternacionalista tevékenységnek, a­­melyet pártunk és kormányunk folytat a testvéri együttműködési kapcsolatok fejlesztéséért az ösz­­szes szocialista országokkal, az egész szocialista világrendszer ere­jének és egységének további növe­léséért. Pártunk és népünk ilykép­­pen egyik legfőbb nemzetközi kö­telezettségét teljesíti, hozzájárul a szocializmus és a béke általános ügyéhez a világon. A békés egymás mellett élés el­veihez híven Románia egyben azon munkálkodik, hogy bővítse együtt­működési kapcsolatait a világ ösz­­szes államaival — társadalmi rend­szerükre való tekintet nélkül — a nemzetközi enyhülés érdekében. A többi békeszerető néppel együtt harcolunk az agresszív im­perialista politika meghiúsításáért, az erőszak és a diktátum alkalma­zásának megszüntetéséért a nem­zetközi életben, az államok életébe való bármilyen idegen beavatkozás ellen, minden nép azon szent jogá­nak tiszteletben tartásáért, hogy maga döntsön sorsáról, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, az összes nemzetek jogegyenlősége el­veinek meghonosításáért az orszá­gok közötti kapcsolatokban. Véleményem szerint a román— szovjet szerződésnek egyöntetű ra­tifikálása Románia Szocialista Köz­társaság Államtanácsa által, min­denben megfelel népünk érdekei­nek, a Románia és a Szovjetunió közötti, a szomszédos népeink kö­zötti barátság és szövetség erősíté­se érdekeinek, a szocializmus és a béke általános ügyének a világon. ION GHEORGHE MAURER elvtárs beszéde TISZTELT ELNÍKI ELVTÁRS! ELVTÁRSAK! Románia Szociálisa Köztársa­ság kormánya az Álamtanács elé terjeszti elfogadás vgett a Romá­nia Szocialista Köztásaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti barátsági, együttműködési és ölcsönös se­gélynyújtási szerződé ratifikálá­sára vonatkozó törvensiéjt lendü­let tervezetét. A szerződés, amelye 1970. július 7-én írták alá a Szvjetunió párt- és kormányküldöttségnek orszá­gunkban tett látog­ása idején, nagy horderejű dokmentum. A szerződés tükrözi a ke szomszédos szocialista ország közti kapcsola­tok jelenlegi stádiuma s ugyanak­kor kifejezésre juttati azt az aka­ratukat, hogy a jövőbn is erősít­sék a szocialista intenncionalizmus szellemében a román és a szovjet népek közötti barátsági és szövet­séget, s fejlesszék a Rmánia és a Szovjetunió közötti sokoldalú együttműködést, a szterenitás és a nemzeti függetlenség tiszteletben tartása, a jogegyenlőst és a bel­­ügyekbe való be nem­vatkozás, a kölcsönös előnyök alaján, mind­két nép érdekében ,a socializmus, a béke és a nemzetközi együttmű­ködés ügye érdekében. A szerződés újra leszögezi a ma­gas szerződő feleknek azt az elha­tározását is, hogy hozzájáruljanak a szocialista országok egységének megszilárdításához, hogy fejlesz­­szék az együttműködést valameny­­nyi állammal, függetlenül társa­dalmi rendszerétől, hogy Európa és az egész világ biztonságának meg­­v­alósítá­sán il munkáik­ot jann­k. Minthogy úgy vélem, hogy a Ro­mánia és a Szovjetunió közötti ba­rátsági, együttműködési, és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés elő­írásai mindenben megfelelnek pár­tunk és államunk külpolitikája alapelveinek, a román nép alapve­tő érdekeinek, s a vállalt kötele­zettségek nincsenek ellentétben az érvényben lévő nemzetközi szerző­désekkel, javasolom a ratifikálásá­ra vonatkozó törvényerejű rendelet tervezetének elfogadását. A Nagy Nemzetgyűlés külpoliti­kai, honvédelmi és jogügyi bizott­ságai megvizsgálták és kedvezően véleményezték a törvényerejű rendelet tervezetét. Ugyancsak ma ratifikálja a ro­mán—szovjet szerződést a Szovjet­unió Legfelsőbb Szovjetjének El­nöksége is. Jó szervizést, gondosságot az ős­i vetések meggyorsításáért Az elkövetkező tóberi napok döntő jelentőségű­ a jövő évi kenyérgabona hussítása szem­pontjából. Jóllehet az elmúlt he­tek csapadéktalan­íjárása meg­nehezíti a gépesítő mur­káját, s ahhoz, hogy megydő minőségű magágyat készít­senek, csök­kenteni kell a mam ütemét, ez nem jelenti, hogy klekedjünk a talajelőkészítéssel, mi okok miat is. A tény, hogy nagy mennyiségű cukorrépát, krumpi kukoricát kell betakarítani, elsillítani, sok takarmányt kell bíróságba he­lyezni, vagyis közel 1000 hektár területet kell felszablítani, aho­va búzát kell még­etni, a kiváló, jól átgondolt szervező intézkedé­seket követel, ami esetlen bizto­sítéka az összetarlóstt munkák ütemes elvégzésének. Kétségtelen, hogy idetakarítás során elsőként azoka a területe­ket kell felszabadítani ahova bú­zát vetnek majd. Eze­t a terüle­teket minden egységüt még au­gusztusban kijelölték, hát a mű­szaki-szervezési intézkeéseknek e­­zek kiürítésére kell azpontosul­­niuk. E cél megvalósítja érdeké­ben határidőhöz kötni pontosan kijelölt feladatokkal ke megbízni minden családot, minen MTSZ- tagot, és ellenőrizni kel azok vég­rehajtási módját. Természetesen ezeket tenni­valókat minden mezgazdasági egység vezetője idejére megis­merte, de mert hozzáhalasztot­­ták a munkálatok k­ezdését, nem mozgósították a jóságot a betakarítás ütemének rágyorsí­­tására, szinte minden írségben jelentkezik már a terülmiény s esetenként a traktorok ne is vá­rakozzok kell, amíg runkateret kapnak. Mindez oda vezetett, hogy például a Dicső környéki 22 MTSZ-ből mindössze 4-ben, Dés­­falván, Kórodszentmártonon, Go­­gánban és Szénaverősön kezdték meg a búza vetését. Sőt,­­ MTSZ- ben, Királyfalván, Csüdőtelkén, Héderfáján, Nagylászlón és Sáro­son még meg sem kezdték az ár­pa vetését. A terület felszabadítá­sa is vontatottan halad némelyik említett MTSZ-ben. Királyfalván, Cucerdeán, Csüdőtelkén, Gogán­­ban, Lackódon, Dicsőben még nem kezdtek hozzá a silókukorica betakarításához, holott ezekbe a területekbe búzát kell hogy vesse­nek az elkövetkező két héten. Ésszerű erőelosztással Az elsorolt hiányosságok ellené­re néhány Dicső környéki MTSZ- ben azért sikerült megfelelő szer­vezési keretet biztosítani a mag­ágyelőkészítés, a vetés meggyorsí­tása érdekében. A désfalviak pél­dául már jelentős lépéseket tettek a több mint 600 hektár őszi vetés idejében való elvégzésére. A cu­korrépát eddig 10 hektárról, a krumplit pedig 20 hektárról taka­rították be, s minden szükséges intézkedést megtettek, hogy a na­pokban fokozhassák ennek a mun­kának az ütemét. Tekintettel arra, hogy idejében és jó körülmények között takarították be a takar­mányféléket, megfelelő munkateret biztosíthattak a traktorok számára is. Így tehát a tegnapig mintegy 400 hektár területen forgatták alá a talajt, s több mint 330 hek­táron a magágyat is előkészítették, így most már a 3 vetőgép is za­vartalanul dolgozhat. A hét eleje óta 100 hektáron elvetették az árpát, 30 hektáron a búzát és 10 hektáron a takarmánynövények magvait. Tekintettel a szárazság­ra, messzemenő figyelmet fordíta­nak a munka minőségére. A több­szöri tárcsázás után nehézben­(Folytatás a 3. oldalon) an GAUDEAMUS... OLÁH TIBOR Mióta az eszemet tudom — vál­tozatlanul fújom, s ha volt idő, a­­mikor átmenetileg elnémult a di­ákajkakon, magamban, akkor sem szűntem meg félhangosan dúdol­ni. Ugyanis mióta az eszemet tu­dom — iskolaévek, egyetemi évek, ANNO ACCADEMICO-k (s nem naptáriak) jelzik számomra a kis és nagy eseményeket egyaránt. 1928/29 például? — Abban az év­ben mentem iskolába, anyám tá­­kolta formás tarisznyával a háta­mon, s büszkén arra, hogy Rácz Mici — a szomszéd postás bácsi leánya — bezzeg csak jövőre cse­peredik oda, de én akkor már másodikos leszek. 1938/39? — Jaj, az fene zűrös esztendő volt: Chem­­berlain, az esernyős aggastyán Münchenben vitte piacra csehek­­szlovákok bőrét, hiú reményében, hogy Hitler étvágyát kisebb an­­nektálással csillapíthatja; az e­­gyik tanárunk — aki reverendát és zsíros eklézsiát adott fel egy rongyos gimnáziumi katedráért, de prédikálni fenemód szeretett — az egész irodalom órát átpolitizálta, mégpedig az épp uralmon levő reakciós érdekszövetség szája íze szerint. „Nem lesz érettségi !" — terjedt köztünk futótűzként a meg­tévesztő kósza hír (amely melles­leg olyan légből kapott vágyálom­nak bizonyult, hogy szabályosan leérettségiztünk, de még az egye­temet is kijártuk, s a háború — melytől az érettségi eltörlését vár­tuk — még mindig alig akart vé­get érni.) 1944/45 a legcsekélyebb túlzás nélkül mérföldkő, akár így nézem, akár úgy: „így", vagyis e­­gyéni szempontból, amennyiben akkor léptem először tanterembe katalógussal a hónom alatt, s tisz­táztam sorjában a kedves, mosoly­gó arcú fiúkkal-lányokkal — Cor­neille nyelvén — a főbenjáró kér­dést, hogy mi a nevük (mire az egyik hatodikos csitri ezzel a fe­lejthetetlen felelettel lepett meg: „Je m'appelle Szűz Mária"); és „úgy", azazhogy országos szem­szögből nézve, amennyiben azok­ban a „forró“ évharmadokban íz­lelgettük a demokrácia legesleg­első gyümölcseit, hiszen a nekiló­dult történelem vígan osztogatta vadonatúj témáit Kovács György­nek, Sadoveanunak, a még tollát hegyezgető Titus Popovici­nak, Sü­tőnek. JUVENES DUM SUMUS ... Mert nagy dolog ám az ifjúság. Nagy és a szó szoros értelmében FELEMELŐ dolog. Az emberben frissen mocorog az élni és növe­­kedni­ akarás, „forr a bor", mint Móricz tartja, és a lénye legmé­lyéről buzogó titokzatos erők vi­szik, sodorják, szárnyra kapják — valóban. Hiszem és vallom: nincs az a jóllakottság, mely felérne az ifjúkori mindennemű éhséggel. A lírikust AZ teszi befogadó elmé­vé, adakozó lélekké — Balzac tőle űzetve nőtt Balzac­ ká. Azt mond­juk: sok függ a körülményektől. Persze. Ha a körülmények kedvez­nek a homo novus­nak, megfelelő erőfeszítések hozzáadásával cso­dákat művelhet. De ne csináljunk fétist azokból a híres körülmé­nyekből sem, főleg pedig­­ ne féljünk és ne féltsük gyermekein­ket az izmosító nehézségektől. Hogy Balzac­nál maradjunk, jót tett neki a hazulról szűkösen mért útravaló, az önmagára kényszerí­­tett dolgos magány, a tudatos megfeszített munka. Az én nemze­dékem tagjainak sem feltétlenül ártott a nélkülözés, priváttanítás, diáknyomor. Az ember naponként kilométereket gyalogolt, hogy va­lami jól szituált úr csemetéjével az ablativus absolutust megérte.­(Folytatás a 3. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MARIS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Egészségügyi szűrővizsgálatok kezdődnek Ludason A Megyei Egészségügyi Igazga­tóság ezekben a napokban kezdi meg a ludasi kórház és a hozzá­tartozó egészségügyi körök lakos­ságának tüdőszűrő vizsgálatát. Minden 14 évet betöltött lakost átvi­lágítanak, annak érdekében, hogy megelőzzék a szív és tüdő-megbe­tegedéseket. A Megyei Egészség­­ügyi Nevelési Szolgálat a szűrő­­vizsgálatok jó előkészítése érde­kében plakátokat és röpcédulákat nyomtatott, amelyekben felhívja a lakosság figyelmét, hogy a megje­lölt időben jelentkezzék a szűrő­­vizsgálatra. A 4. oldalon KÜLPOLITIKAI események Az Románia Szocialista Köztársaság párt- és állami küldöttsége Kairóba utazott Szerdán Kairóba utazott Romá­nia Szocialista Köztársaság párt­os állami küldöttsége, hogy részt vegyen Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, az Arab Szocialista Unió elnöke temetésén. A küldöttséget Ion Gheorghe Maurer elvtárs, az RKP KB Vég­rehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, Románia Szo­cialista Köztársaság Minisztertaná­csának elnöke vezeti. A delegáció­ban részt vesz Dumitru Popescu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, George Macovescu elvtárs ,az RKP KB tagja, első helyettes külügymi­niszter és Titus Sinu, Románia Szocialista Köztársaság kairói nagykövete. Az elutazó küldöttséget a követ­kező elvtársak búcsúztatták a Ba­­neasa-repülőtéren: Gheorghe Rádu­­lescu, Ilie Verdet, Emil Draganes­­cu, Fazekas János, Leonte Rautu, Iosif Banc, Vasile Patilinei­, Miha­i Marinescu, Ion Patan, Petru Bur­­lacu helyettes­ külügyminiszter. Ott volt Ibrahim Yossri, az Egyesült Arab Köztársaság buka­resti ideiglenes ügyvivője. Délben a küldöttség megérke­zett Kairóba. Fogadására megjelent Anwar Szadatnak, az EAK ideigl­e­­nes elnökének több képviselője és az EAK más hivatalos személyei. (Agerpres) A Marosvásárhely­ Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet. Egyetemi tanévkezdés Október 1. Az új egyetemi tan­év megnyitásának napja, a minden­kori október elsejei szellemi mag­vetés ünnepélyes pillanata. Szoci­alista társadalmunk értelmiségi utánpótlása gyürkőzik neki ezen a napon, hogy tudásszomjjal, áldozatos munkával meghódítsa a tudomány fellegvárait. Soha nem volt na­gyobb szükségünk jól képzett, szé­les látókörű, marxista gondolkodá­sú, tetteikben az elődök harci el­szántságát, önfeláldozását követő szakembere, mint a szocializmus pezsgő gazdasági és társadalmi é­­letét jellemző mai körülmények idején. A nagy országépítő feladat­ba kapcsolódik be szervesen a ha­zai oktatás is. Ezért műveli diák­jait, ezért növeli a jövő szakem­ber­seregét a mainak sokszorosára, ezért népünk anyagi áldozata, hogy a befektetések sokszorosan vissza­térüljenek. Tudatos jövőszerkeszté­sünk állandó igénye, a társadalmi élet minden területének tökéletesí­tése parancsolóan megköveteli, hogy a román oktatás fejlődésében tovább lépjen, tartalmában kor­szerűsödjék, hozzáigazodjék hazánk gazdasági-társadalmi életének fej­lődési ritmusához. A felsőfokú ok­tatás célja ma már nem lehet pusz­tán a tudás átadása, ezzel egyenlő fontosságú feladat az általános mű­veltség, a gondolkodási készség, intelligencia fejlesztése, a szellem mozgékonyságának ösztönzése — egyszóval mindazon készségek ki­­fejlesztése, amelyeknek birtokában modern, humanizmustól áthatott, magas szellemiségű, jól felkészült szakemberek foglalják el a helyü­ket a társadalmi szolgálat minden pontján. Az oktatásunk előtt álló egyik alapvető követelmény — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs a Tan­erők Országos Konferenciáján hogy struktúrájánál és tartain fogva megfeleljen a gyakorlat kö­vetelményeinek, a gazdasági és tár­sadalmi élet különböző szektorai­ban mutatkozó jelenlegi és távla­ti szükségleteknek. Az ország sok ezer egyetemi hallgatójának, valamennyi főiskolásnak meg kell értenie, hogy a gyakorlati munká­ra, alkotó tevékenységre készül fel diákévei során. A felsőfokú okta­tási intézetek kutató laboratóriu­maiban, előadó termeiben történő szellemi magvetés gyümölcsei a mindennapi alkotó- és termelő- , munka területein kell hogy beér­­­­jenek. Egyetemi ifjúságunknak pártunk bölcs politikája mutat utat, életcélt, elhivatást — annak a diák­ságnak, mely a nehézségeket, prob­­l­­émákat legyőzve dönt is azok meg­oldása ügyében. Az új egyetemi tanévet a X. pártkongresszus határozatai nyo­mán megindult lendületes, alkotó tevékenység légkörében kezdik meg. A mai román iskola egyik lenyűgöző sajátosságát, fejlődésének dinamikáját tükrözi, hogy a most megnyíló tanévben felsőfokú okta­tásunkban új tagozatok és fakultá­sok kezdik meg működésüket, to­vább bővül a felsőfokú oktatás a­­nyagi alapja, a diákotthonok befo­gadó képessége 4 500 hellyel gya­rapszik — egy korszerűen felsze­relt, 300 férőhelyes otthont a vá­sárhelyi diákok vesznek birtokukba — új laboratóriumok állnak a gya­korlati munkát végző diákok ren­delkezéseire. A modern n­yel­vek kö­telező oktatása r­á­tás minden -é a korszerűsödő dagadását .-

Next