Vörös Zászló, 1971. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 10. szám

XXIII. évfolyam 10 (5937.) szám 1971 január 14. csütörtök Ára 30 iámi Mi újság a zöldséges kertekben? Korai kérdés? Nem. Ezt bizo­nyítják a kérdésre kapott válaszok is, hisz a zöldségeseikben ma már egyre rövidebb a holt szezon. Milyen lesz az idei esztendő, ho­gyan készülnek rá, milyen újdon­ság várható a gépesítésben? — erről, no meg a nehézségekről vallanak a termelőszövetkezetek zöldségtermesztési farmjainak ve­zetői. „Mintegy 60 százalékkal csök­kenthetjük a kézi munkaerőt". Ré­vész Ernő, Gernyeszeg. — Termelőszövetkezetünkben az idén­­ 110 hektáron zöldséget, 9 hektáron pedig földi epret ter­mesztünk. Az új szervezési forma, a farm kitűnő lehetőséget teremt a gépi munka kiterjesztésére. Mű­szaki-anyagi alapunk megvan hoz­zá. Két kis traktorral és a hozzá szükséges munkagépekkel rendel­kezünk, beleértve a palántázó gé­pet is. Hozzávetőleges számítás szerint ezek a gépek mintegy 60 százalékban pótolják a kézi mun­kaerőt. S mivel a gép is jobban dolgozik, ha hozzáértő kezeli, a gépészeti osztállyal közösen úgy határoztunk, hogy két embert erre a munkára szakosítunk. Az egyik, ölvedi József már a múlt évben is a kertészetben dolgozott, a má­sik most van egy rövidebb tan­folyamon. A kertészetben tehát minden gépi munkát, kezdve a ta­lajelőkészítéstől a növényápolásig, növényvédelemig, ők ketten vé­geznek el. Egyébként a zöldséges farmon már megindult az élet. A 3.500 négyzetméternyi melegágyhoz e­­gyütt a föld és a portrágya. Most hordják a szalmás trágyát. Meg­kaptuk a kiutalást az 50 tonna komplex műtrágyára, amelynek je­lentős részét szintén a zöldséges­be szántuk. Készül az új terv is. E szerint az idén 940 tonna zöld­séget szállítunk a feldolgozó ipar­nak és a lakosságnak. Bízom benne, hogy tervünk sikerül is. „Nyolcvanöt vagon zöldség Vaj­­daszentiványról Régenbe" — Vá­­rusii Gheorghe — Termelőszövetkezetünk fel­adata a közeli város, Régen el­látása. Nem kevesebb, mint száz hektáron termesztünk paradicso­mot, paprikát, ugorkát, káposztát, gyökereseket és más zöldségfélé­ket. Új módszerek bevezetésével, a gépesítés kiszélesítésével, a ter­més megvédésével foglalkozunk. A paradicsomot például teljes egé­szében magról vetjük, nem kell tehát palánta előállításával baj­lódni. A gépesítés kiszélesítésére is nagy lehetőségeink vannak, hisz három kis traktorral rendelke­zünk (az egyik lánctalpas). A munkagépekkel sincs probléma, csupán a tárcsát hiányoljuk ezek­től a kis traktoroktól. A termés megvédéséről külön szeretnék szólni, hisz ez nálunk nagy probléma. Az elmúlt évben is a megduzzadt Luc patak tete­mes károkat okozott. Éppen ezért most az egyik napirenden szerep­lő probléma a védőgát befejezé­se, amely 3 kilométer hosszúság­ban óvja majd a kertészetet az esetleges áradásoktól. Embereink egy része tehát itt dolgozik, má­sok a melegágyakhoz szükséges anyagokat készítik elő. Igyekszünk ezzel a munkával, hisz nálunk a zöldségesben pár hét múlva már beköszönt a tavasz. „A talaj­ táperővel nem lesz probléma" — Juhász Anna Mária, Nagyernye. , — Termelőszövetkezetünk veze­tősége már az ősszel gondosko­dott a zöldségtermesztésre kijelölt területek előkészítéséről. Mind a 100 hektár kapott műtrágyát, s egy részét istállótrágyával is fel­javítottuk. Most a­ melegágyakhoz szükséges trágyát hordjuk, a tag­ság egy része pedig hozzáfogott a hajtatóház előkészítéséhez. A gépesítésre nekünk se lehet panaszunk. Egyre több, a kerté­szetben használatos gépet és fel­szerelést kapunk. Véleményünk szerint azonban nagy szükség vol­na egy alapegyengetésre. Az el­múlt évi árvíz ugyanis nagyon tönkretette a kertészetet, ahhoz tehát, hogy használni tudjuk az egyre nagyobb precizitású kisgé­peket, feltétlenül el kellene vé­gezni ezt a munkát. Az idén termelőszövetkezetünk mintegy 700 tonna zöldséget kell hogy előállítson. Legelőbb az ősz­szel elvetett zöldhagymával, spe­nóttal jelentkezünk a piacon. Jól sikerült, késő ősszel értékesítet­tünk is belőle. Arra törekszünk, hogy ezt az egész termésről el­mondhassuk. NAGY FERENC Vakáció után szorgalmas tanulás (PLAJAS ISTVÁN felvétele) e n­emrég járt a kezemben egy 1S1 balladagyűjtemény: ez ad- T ír­ta a döntő lökést, hogy megírjam ezt a prózai bal­ladát. Újra elgondolkozhattam azon a közhelyszerű igazságon, hogy a művészet, az irodalom az életet reprodukálja jól-rosszul, de az élet is számtalanszor, sokféle változat­ban újra játssza a művészetet.­­Ezért örökérvényűek a valóban művészi alkotások. Minden kornak és hely­nek talán minden városnak és falu­nak megvolt és megvan a maga Ann Kareninája, Kárász Nellije, Bovarynéja, Julien Sorelje. De ne kalandozzunk el, maradjunk a bal­ladagyűjteménynél, annál a balla­dacsoportnál, amelynek átfogó tí­­pus­címe: „A három árva". A balla­da menetét, az árván maradt gyer­mekek keservét elsirató ballada mondanivalóját mindenki ismeri. Egyik változatát a Mezőségről, Vi­céből gyűjtötte Kallós Zoltán, ép­pen 1970-ben. A vicéi lányok éne­kelték, így kezdődik: „A vicéi temetőbe két kis árva sétál benne" Ugorjuk át a balladás Vicéből a Mezőséget, és ereszkedjünk le túl jó, keleti oldalán. Balladánk itt /•­ él, de nem éneklik, hanem való­ságos szereplők prózában játsszák élik a történetet. A népballada (meg­tanították régen az iskolában) tö­mör és szaggatott. Az élet folytonos és szerteágazó. Kövessük a vicés balladát. Az egyik árva megszólal: „Kelj fel anyám, édesanyám Elszakadt már a gyászruhám Mire az anya: Felkelnék, de nem tudok Mert nagyon mélyre ástatok“ Az édesanya panasza jogos: a keletmezőségi édesanyát is mélyre leásták, sőt lelkükben már akkor eltemették, amikor még élt. Az apá­val az eljövendő mostoha már a­­ Barabás László riportja­ kor kikezdett, amikor még élt a gyermekek édesanyja. A férj ezután elhanyagolta beteg feleségét, aki hamarosan megvakult, összeesett az átélt gyötrelmektől, aztán jó mélyre leásták a sírba. Folytassuk a balladát: _ „Lesz majd nektek mostohátd­ Ki szép tisztát adjon rátok Ki fésülje hajatokat Pirosra verje arcotok Megfőzi a jó vacsorát Kiküldi a két szép árvát Behívja az édes fiát" Valóban tömör, csak a lényegre utal. Ballada. Vers. Művészet. Az élet-balladát azonban részle­tezni kell. Az asszony halála után a férj elvette mostani feleségét, aki már volt férjnél egy másik falu­ban, de — valahogy úgy esett —, elkergették. Anya helyett anyjává kellett volna válnia a két árvának. De a nagyobbikat hamar, az első kérőnek odaadták, hogy szabadul­janak tőle. Az asszony is hozott egy leánykát a házhoz, éppen egyidőset az apa kisebbik gyermekével. S az élet­ballada tulajdonképpen in kezdődik, a két mostohatestvér sorsában. Lejárt a Victor Hugo-i romantika kora, de a mostohale­ányka gyermekkorában nem nehéz Cosette sorsára ismernünk a Thé­­nardier házban. Ő kelt fel legko­rábban, ő gyújtott tüzet, ő hordta sárban, hóban a vizet a távoli kút­ról, ő sepregetett, takarított, szó­val: cselédje volt mostohájának és féltestvérének. A „szép tiszta ruhát" csak az édes leány kapta, akit felcicomáztak, babusgattak. A mos­toha „megfőzi a jó vacsorát", de a mostohalányka combot sohasem kapott, csak nyakat és szidást, hogy annyit eszik, mint egy kaszás. Az apa tűrte a megkülönböztetést, de a lelke mélyén érzett valami tüskét, s ha ivott, fejszét ragadott, és ösz­­szevágta a tornácot, mintha az len­ne a hibás. Így nőtt fel a két mostohatestvér, de sorsuk hamar elvált. Ugyanis az asszony leánya „hét hónapra szüle­tett", gyenge, törékeny termet, nem való munkára, tanulnia kell. Mások közbejárására a hetedik osztály u­­tán más faluba került, internátusi ösztöndíjasként, holott a 8-ik osz­tályt otthon is elvégezhette volna. De istenem, kímélni kell. Az apa le­ánya ritkán járt iskolába, amit tu­dott, ott tanulta, feleletein látszott, hogy gondolkozik, semmiben sem maradt el féltestvérétől, habár nem készült minden órára. Sorsuk fordulóponthoz az ősszel érkezett. Szeptember óta a gyen­gébb alkatú, az új asszonyhozta gyerek Marosvásárhelyen tanul, lí­ceumba jár. Az „egészséges, mun­kásnak való" is akart tovább tanul­ni, de neki csak a vízhordás maradt Pedig az egész tanári kar próbálta meggyőzni, jobb belátásra bírni a családot. Egy közeli líceum talán ösztöndíjat is biztosított volna szá­mára, lakást és kosztot adott volna az internátusban. Egy alkalommal éppen érte mentek ki a tanyára, az úton találkoztak az anyával, s az mézes-mázas, hízelgő szavakkal pró­bálta elaltatni mások és saját lel­kiismeretét. Ekkor használta a fenti, idézőjeles szavakat is. A vicés ballada utolsó szakaszá­ban így szól az egyik árva: „Gyere testvér a konyhára Boruljunk egymás vállára Sirassuk el jó anyánkat A felnevelő dajkánkat" S ezzel vége is van. A mi leányunk is sír néha, de csak titokban, főleg akkor, ha meg­kérdik tőle, hogy akar-e tovább ta­nulni. Véleményt nem mer nyilvá­nítani. Nem mer a falu sem, s ha valaki mégis megteszi (volt rá eset), megszűnik a „barátság" a famíliá­val. De lát, hall, tud a falu, mert mindez „szembeszökő" — mondják. Sokan attól félnek, hogy ő is nénje sorsára jut, időnap előtt férjhez ad­táig nem számít, hogy kihez. Itt szakad vége a balladás tör­ténetnek, jobban mondva csak megszakad. Mert a ballada öt-tíz szakasz után befejeződhet, végződ­het tragikusan is, önálló létű, ki­szakított, gyökerétől megfosztott esztétikum. De az élet-ballada nem végződhet úgy, mint ez a régi ke­letű, de napjainkig fennmaradt bal­lada-téma. Ballada — versben és prózában hírek Ifjúsági kirándulások külföldre A marosvásárhelyi Ifjúsági Turisztikai Iroda a közeljövő­ben két újabb kirándulást szer­vez: március 22—26 között Magyarországra és április 5—10 között a Szovjetunióba. Rész­vételi díj a magyarországi ki­ránduláson 490+150, míg a szovjetunióbeli kiránduláson 675+95 lej. (a második szám a beváltott pénzmennyiséget jel­zi). Feliratkozási határidő ja­nuár 20. illetve január 28. Az érdeklődők bővebb felvilágosí­tást kaphatnak az ITI Rózsák tere 26 szám alatti székházá­ban, vagy a 14-817-es telefo­non. „Szeme“ lesz a postaládának ötletes módszert dolgozott ki Szentgyörgyi László, a posta mérnöke a postaládák ürítésé­nek ellenőrzésére. Mint ismere­tes, minden postaládán fel van tüntetve, hogy naponta hány­szor és milyen időszakban ürí­tik. Ennek ellenőrzése azonban gyakorlatilag szinte megoldha­tatlan volt. Szentgyörgyi László elektronikus számláló rendszere hibamentesen oldja meg az el­lenőrzés feladatát. Minden postaládára kis elektronikus berendezést szerelnek fel, a­­mely leszámolja a nyitások szá­mát és észrevételeit a postán felszerelendő központba továb­bítja. Itt egy térkép­rendszerű diszpécser-táblán fény és hang­jelzés mutatja, hogy melyik postaládából mikor és naponta hányszor vették ki a leveleket. Az elektronikus számláló beren­dezés már elkészült, rövidesen sokszorosítják a postaládákra kerülő készülékeket, és előre­láthatólag márciusra fel is sze­relik azokat. A lakosság jobb kiszolgálásáért Maros megyében az 1970. évi beruházási alapból több mint tízmillió lejt fordítottak a ke­reskedelmi hálózat korszerűsíté­sére, új üzlethelyiségek építé­sére, a meglévők korszerűsíté­sére. Az új kereskedelmi egysé­­gek korszerű bútorzattal és más berendezéssel való ellátására több mint 1.800.000 lejt költöt­tek (RIES ALBERT levelező). Az Aranka György Irodalmi Kör legközelebbi összejövetelét 15- én (pénteken) délután 6 órai kezdettel tartja a Szakszerve­zetek Művelődési Házában (I. emelet 23. terem). Meghí­vott vendégünk: Tóth István költő. Minden érdeklődőt szí­vesen látunk. A tűzvészt elhárították Szerdán a kora reggeli órák­ban tűz keletkezett a marosvá­­sárhelyi Unitatea Kisipari Szö­vetkezet központi műhelycsar­noka melletti porelszívó állo­másnál. Tekintettel arra, hogy az előírásoknak megfelelően készítették el a szerkezetet, a tűz nem terjedt tovább. Több feltételezés van a tűz keletkezését illetően. Okozhat­ta azt villamossági hiba is, vagy az alkalmazottak hanyag­sága. Ugyanis megállapítást nyert, hogy a szövetkezet egyes alkalmazottai gyakran a por­elszívóba dobják a cigaretta­végeket. Tömbház épül Szovátán Bár január derekán vagyunk, Szovátán gyors ütemben dol­­gozna­k egy 30 lakrészes tömb­ház építésén. Jelenleg a má­sodik szintet építik,­ és a ter­­­vek szerint a lakóházat az év közepén adják át. A néptanács­­ alapjaiból épülő lakásokat el­sősorban faipari munkásoknak, tanügyi kádereknek és más intézmények olyan dolgozóinak utalják ki, akiknek jelenlegi lakáskörülményeik nem megfe­lelőek. hírek Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA A 3. OLDALON» Mit kínál helyi iparunk a vásárlónak ? A 3-as számú táblaü­veg­­vonal elérte a tervezett kapacitást A múlt év december végétől a Dicsői üveggyár 3-as számú tábla­­üveg-vonaláról mindennap (három váltásban) 14 500 négyzetméter tábla­üveg kerül a raktárba, és ezzel az új technológiai vonal elérte a a tervezett kapacitást. Az eseményt a vállalat műsza­ki személyzetének és az új üzem­rész munkaközösségének nagy si­kereként kell elkönyvelnünk, hi­szen a jelenlegi termelési szintet ez év decemberében, tehát egy évvel később kellett volna elér­niük. Teljesítik a tervezett terme­lékenységi és önköltségi mutató­kat is. A 2-es számú, később beindult táblaüveg-vonalnak szintén jól ha­lad az üzemeltetése. Ez a vonal jelenleg féléves előnnyel dolgozik. Hol tartunk a telefon­­hálózat bővítésével ? — Beszélgetés KÁSZONI TIBOR- ral, Sümegyei Postaigazgatóság fő­mérnökével — Több mint egy féléve adták át a marosvásárhelyi új automata telefonközpontot, s beindulásával nagyon sok változás következett be a város telefonhálózatának mű­ködésében. E változások s a ve­lük kapcsolatos tudnivalók össze­gezése érdekében kerestük fel Kászoni Tibort, a megyei Posta­­igazgatóság főmérnökét. Alább közöljük beszélgetésünk legfonto­sabb közérdekű vonatkozásait. — Önök is tudják, mi is, hogy sok az igénylés, arra ké­rünk hát elsősorban választ, hogy az új központ beindítása óta hányan kaptak telefont és milyen ütemben halad az új készülékek beszerelése. — Augusztus elsejétől — ekkor adtuk át az automata központot — 735 előfizető kapott telefonké­szüléket. A legtöbbet — 215-öt — decemberben szereltük fel , ta­valy már elmondottuk, hogy ösz­­szesen 2 500 készülék beszerelésé­re van lehetőségünk, s ezt a szá­mot körülbelül a jövő év végére érjük el. Pillanatnyilag figyelem­be véve a szakképzett munkaerő, készülékek stb. adta lehetősége­ket, havonta 120 készüléket tu­dunk felszerelni. Blokkokban könnyebb a dolgunk, a vezeték már bent van a lakásban, és így elérhetjük a havi 150-et is. Ké­rem írják meg, hogy a kérések­nek szigorúan a bejegyzés sor­rendjében teszünk eleget. Igaz vannak 6-7 éve beérkezett ké­réseink is, de ezeket technikai okok miatt nem tudtuk megolda­ni, ugyanis olyan városrészekből érkeztek, ahol pillanatnyilag nincs lehetőségünk újabb készülékek felszerelésére. — Melyek ezek a telített városnegyedek és van-e re­mény rá, hogy javul a hely­zetük? — A Kárpátok negyed, a Kos­suth utca, a Maros hídon túli városrész, a Libériája, Sávinetti utcák, az Ady negyed. Most dol­goznak az új kábelek lefektetésén, s a munkálatok befejezésével le­hetőség nyílik arra, hogy ezek­ben az utcákban és városrészek­ben is növeljük a telefonkészülé­kek számát. A Libertájui, Sávi­­netti utca bekötését júliusra, a Kárpátok negyedbeli vezetékek szerelését augusztusra, míg az Ady negyed hálózatának bővíté­sét körülbelül októberre fejezik be. — És most néhány szót az új automata központról: el­érte-e a tervezett műszaki mu­tatókat? — Három hónapja nagyjából elégedettek lehetünk a működésé­vel. Azért mondom, hogy nagy­jából, mert még mindig nem érte el a tervezett műszaki mutatókat. Éppen a napokban tartottunk műszaki próbát az új központban, csúcsforgalomban és 3 százalékos volt a hibaszázalék a tervezett eggyel szemben. Más időszakok­ban a hibaszázalék a tervezett szint körül van, és gyakorlatilag alig történik meg, hogy a hívás elvesszen. Az automata központ teljesítménye máris jobb, mint a régié, melynél a hívások 4 száza­léka elvesz. Az új központ javá­ra kell írnunk azt is, hogy korsze­rűbb a réginél, például „memori­zálja“ a tárcsázott számot és a hívó­jelt megismétli, képletesen szólva kitartóbban keresi a kívánt telefont. — Mit kell tudniok a tele­fonkészülék-tulajdonosoknak? — Azt mindenki tudja, hogy az új központ sokkal korszerűbb és bonyolultabb, mint a régi. Ebből néhány olyan sajátosság adódik, amelyekkel az előfizetőknek szá­molniuk kell. Az új központba kapcsolt készülékek kagylójának felemelése után később jelentke­zik az úgynevezett „tonus“, a szabad vonalat jelző hang, eset­leg csak 50 másodperc múlva, és a tárcsázás után a hívó­jel fel­hangzásáig is körülbelül ennyi idő telik el. Hasonló a helyzet, ha a régi központba kapcsolt te­lefonszámról hívnak 30-cal és 31-gyel kezdődő számokat, ebben az esetben is a tárcsázás után csak bizonyos idő elteltével je­lentkezik a hívó hang. Konklúzió: egy kis türelem, nem kell azonnal letenni a kagylót. — Más tanács az előfizetők­nek? — Ismételten kérjük, ne tár­csázzanak négy számot, ugyanis zavart okoz a központ működésé­ben. F. M. Téli est Ii­tu­íi Csak futólag néztem át a me­gye művelődési otthonainak a téli időszakra készített tevékenységi tervét. Szinte felmérhetetlen, mennyi „kultúrát" irányoztak elő a falusi dolgozók számára. Ennyit átadni, befogadni igazán bámu­latos teljesítmény (ha sikerül min­dent megvalósítani). A legtöbb terv négy, de egyesek öt jól el­különített fejezetre tagolódnak, s mindenik fejezet legalább nyolc­­tíz pontban rögzíti a célkitűzése­ket, tennivalóka­t, a rendezvények felelőseit, időpontját stb. Meg sem próbálom felsorolni a sok tennivalót s értékelni sem a ter­veket, hiszen az illetékes szervek ezt már megtették. Csupán egy­két olyan napirenden lévő fel­adatra, teendőre szeretném felhív­ni a figyelmet, amelyet nem sza­bad elmulasztani, elnapolni. Itt van mindjárt a műkedvelő művészcsoportok X. országos ver­senye. Ismeretes, hogy megyénk­ben — a községi szakaszon —­ mintegy 11 ezer műkedvelő kap­csolódott ebbe az igazán töme­geket mozgósító, átfogó és ér­deklő vetélkedőbe. Természetesen a verseny „kieséses rendszerű", a jobbak tovább mennek, a gyen­gébbek lemaradnak. így történt, hogy tizenegyezer versenyzőből a megyei szakaszra mintegy hétezer marad! Sok? Kevés? A számok önmagukról beszélnek. Január 30-án­­ a megyei szakaszra ke­rül sor. Erre bizony fel kell ké­szülni. És mikor, ha nem most, e napokban, amikor a mező mély álmát alussza, és amikor a falu a legélénkebb napjait éli? A téli estéket jól ki kell használni, a fel­készülésre. Több karmesterrel, táncirányítóval beszélgettünk. Ar­ra a kérdésre, mivel foglalkoz­nak, egymás szavába vágva új­ságolták, hogy nem pihennek, minden este próbálnak, szombat és vasárnap pedig helyben vagy más községben szerepelnek. Talál­tam viszont olyan csoportot, kó­rust is, amelyik a községi szakasz óta egyáltalán nem szerepelt (bár a megyei versenyre javasol­ták). úgy látszik, a siker a fejük­be szállt és azt hiszik, hogy ne­kik már nem is kell készülniük a döntőre. Keserves, fájdalmas csa­lódás érheti őket, és akkor ver­seny után bizonyára azért panasz­kodnak, hogy a „csoport tagjai nem akarnak többet szerepelni, mert nem nyertek". Elfelejtik, hogy a sikerért meg kell dolgozni. A fentiekből nem azt kell érteni, hogy a téli estéken csak a ver­senyre kell készülni és azokban a falvakban, amelyekben nincs „erős" műkedvelő csoport, lakatot tehetnek a művelődési otthon aj­tajára. Minden faluban, község­ben azokkal az erőkkel, csoportok­kal — táncosokkal, énekesekkel — amelyekkel rendelkeznek, kell mi­­nél érdekesebb és változatosabb művészi rendezvényt szervezni, öt­letesen, valahogy úgy, ahogy azt a Nyárád-menti kórusok tették és teszik, rendszeres, kölcsönös sze­repléssel szinte minden vasárnap­ra­ műsort lehet összeállítani. A művészi rendezvények ezzel még nem értek véget. A színjátszó cso­portok is gazdag repertoárt állí­tottak össze. Ott tehát, ahol nincs tánc van színjátszó csoport, vagy agitációs művész brigád, szavaló csoport stb. Tánc, karéneklés, színjátszás, e­­lőadások, szimpozionok, szellemi vetélkedők, filmvetítések, hivatá­sos együttesek vendégszereplése — lám mennyi lehetőség kínálko­zik a téli esték ésszerű, kellemes felhasználására. Távirányítású rönkosztályozó A Régeni Fafeldolgozó Kom­plexum fenyőrönkterén jelen­tős átalakítási munkálatok folynak. A tolókocsik szerepét rövidesen futószalagok veszik át, s az anyagmozgatással egy­idejűleg a rönkök hosszúság szerinti osztályozását is elvég­zik­ távirányításra. A rönkosztályozás gépesíté­sével tíz embert mentesítenek a nehéz testi munkától. Intarziás díszítésű szekrény A dicsői Technolemn Kisipari Szövetkezet egy új típusú, há­romajtós szekrény gyártását in­dította be. A szétszedhető szek­rény bevonásához egzotikus furnérokat használnak fel, és intarziás berakásokkal díszítik. Az intarziás szekrények belga megrendelésre készülnek

Next