Vörös Zászló, 1971. augusztus (23. évfolyam, 181-207. szám)

1971-08-01 / 181. szám

XXIII. évfolyam 181 (6110.) szám 1971 augusztus 1 vasárnap Ára 30 iáni Nagyobb szervezettséget, több gondosságot a gabonaföldeken! Ankét Segesvár környékén Befejezték a búza 3elését El kell ismerni, Segesvár környékét nem lehet összehasonlítani a Mezőséggel, a Maros mentével, sem az időjárás, sem a talajviszonyok szempontjából. A gabona később vált színt, a kombájn nehezebben birkózik a hegyekkel. Innen aztán az itteni gazdaságok vezetőinek kedvenc vesszőparipája: mi csak később foghattunk az aratáshoz, tehát nem lemaradásról van szó. Mert bizony a hét közepén alig akadt egy-két termelőszövetkezet a környéken, amelyekben a búza betakarítása meghaladta a száz hektárt. Viszont Dósa, Szárkézd, Erked, Segesvár, Szentivány, Csatófalva teljesítménye még nagyon alacsony százalékot mutatott. Az időjárási eltolódás tagadhatatlan, de az álló kombájnokon már lehetne segíteni, mert akad belőlük elég. Ezen a délután nem találtunk egy gazdaságot, ahol teljes ütemmel dolgoztak volna s a kaszák, sarlók sem suhogtak a megszokott szorgalommal, ütemben. Egy község, kétféle munka Alig lehet rátalálni a dánosi kombájnosokra. Behúzódtak a hegyek közé. Csak a Gloria vesztegel az állomás mellett. A hirtelen eső megállásra kényszerítette. Fent, a szőllősi hegyoldalban Brindusa Julian elnök a gépesítőkkel és a kisegítőkkel a kombájnok alá húzódott. Onnan kémlelik az eget. — Ez is várhatott volna még egy pár napot — fakad ki az elnök. — Mindig akkor jön, amikor nem kellene. — Nem lesz tartós — vigasztalja Pupazaloan szekcióvezető. Délután már újra munkába állhatunk. Az emlegetett pár nap a búza aratásának s egyben cséplésének befejezését jelentené. Jó ütemben haladnak. A domboldalon hat kombájn vágja a gabonát, lent, a völgyben pedig a Glória dolgozik. Teljesítménye meghaladja a napi három vagont. De a többiek is kifogástalanul működnek, s a munkaszervezésre sem lehet panasz. Ezt Szász János, a községi pártbizottság titkára is alátámasztja. — Nincs baj Dánoson a gépkezelőkkel. Odaadóan dolgoznak, s javítás miatt sem kellett hoszszabb időt állniok. Bárcsak a keresdiekről is ezeket mondhatnánk. Ott azonban a három kombájn 23-ika óta mindössze 59 hektárt vágott le. Nincs olyan nap, hogy mind a három teljes ütemmel dolgozzék. Szakad a szíj, hasad a ponyva, nincs mirel helyettesíteni. Áll a gép, pedig még több mint 150 hektár vár ra. Ezért is vállal a tagság nagyobb részt az aratásból. A búza kalangyokba, karókra kerül, onnan pedig osztagba, majd a cséplőgépbe. Igaz, több munkát igényel, de nem várhatunk tovább. A jövő hét elején pedig két kombájnt adunk innen, Dánosról kölcsön. Itt már meggyőzi a többi. Dános, Keresd szomszédos gazdaságok, egy községhez, egy ingához tartoznak. S mégis, teljesítményük nagyon eltérő, főleg, ami a gépi munkát illeti. Nem tudom, milyen minősítést kaptak a kombájnok a javítások után, de a javítók és az átvevő bizottság elégtelenre vizsgáztak. Felületes munkájuk most bosszulja meg magát. Lassan halad a búza aratása-cséplése. A dánosi segítség tehát jól fog a keresőseknek. A módszer jó, de . . . A csepergő eső megállásra kényszerítette a héjasfalviakat is, de azért a főmérnök már a kora délutáni órákban kocsira ült, hogy megnézze, mit csinálnak a vasúton túl a kombájnok. Be lehet-e újra állni a táblába, mert az idő sürget? Több mint 200 hektár gabona a lábán. A mérnök az árpát okolja. — Nagyon kitolt velünk. Nagyobb részét kézzel kellett levágni, s így aztán maradt a szénacsinálás, hordás. Tehát most az is a nyakunkon. Ezért határoztunk úgy, hogy egyetlen kéve gabonát nem hordunk haza. Ott csépeljük ki a mezőn, kalangyokból. — S győzik a kombájnok? — A gépkezelőkkel egyetértésben egy új módszert dolgoztunk ki. Hajnaltól, amíg a harmat felszárad, kalangyákból csépelnek, s akkor beállnak a táblába. Este pedig, amikor már nem lehet aratni, újra csak a kalangyáknál folytatják. A napi teljesítmény így kombájnonként 12—13 tonna. Természetesen, a termelőszövetkezet a többletmunkáért megfelelő javadalmazásban részesíti a népkezelőket. De megéri. A módszer jó, sőt követésre méltó. Szerintünk ennek ellenére szükség volna a szövetkezet fogaljaira is. A learatott 95 hektár gabonának ugyanis közel fele még kalangyákban. Ott pedig nincs biztos helyen, mert az időben sem lehet teljes egészében bízni. Igaz, a széna betakarítása is nagyon fontos, s van még belőle jócskán a mezőn. (A 372 hektárból eddig 160-t kaszáltak le.) De azért nincs annyira veszélynek kitéve, mint a kenyérgabona Nem vonjuk kétségbe a héjasfalviak jó akaratát, szorgalmát. Sőt, dicsérőleg kell szólnunk a jó módszerről és arról, hogy az esős idő kihasználva a kedvező időjárást, megyénkben újabb mtszek fejezték be a búza aratását, íme ezek az mtsz-ek: Körtekapu és Sövényfalva, így 13-ra emelkedett azoknak a szövetkealatt 8 600 karót készítettek a kalangyoknak. De ezért nap mint nap mérlegelni kell, mi a fontosabb, hogyan kerülhetne hamarabb biztos helyre a gabona. Rossz bizonyítvány a gépkezelőknek Szederjesen már nem tudunk elismerőleg szólni a gépkezelőkről. Hiába próbálja őket Dita Victor elnök ,,kihúzni a sárból", nem megy. Igaz, kettő reggel óta megállás nélkül vágja a gabonát a felegi hegyen, de kettő már tizenegy óra óta áll. Pedig az eső nem ért el idáig. Az egyiket a tegnap tették rendbe, de ma újra leállt. A műzeteknek száma, amelyek végeztek e nagyjelentőségű munkával. Két állami mezőgazdasági vállalat is jelentette a búza aratásának befejezését. Ezek a segesvári és a szőkefalvi ámokuikkal csak ma történt baj. S így váltogatják egymást. Egy hét alatt a négy kombájn teljesítménye 52 hektár. Sok kommentár nem kell hozzá. Erre aztán az elnök is beadja a derekát: — Dolgoznának a fiúk, csak nagyon romlanak a gépek. Sajnos, még nem volt egy nap se, amikor mind a négyet üzemben tudtuk volna tartani. S kevés a traktor is, mindössze 8, de az is csak papíron, mert amit a kampány elején Segesvárról ígértek, még a mai napig sem érkezett meg, egynek pedig nincs vezetője. A többiről már saját magunk is meggyőződhettünk. A szalma nagy része még a mezőn. Igaz, van két présük, de az egyikhez nincs traktor, s a másik pedig rossz. Épp ottjártunkkor jött le Szederjesről a traktorista, hogy felvigye a láprést oda. Kettővel csak boldogul valahogy. S a tagság? A férfiak a takarmányt hordják, az asszonyok aratnak. Ottjártunkig 45 hektárt raktak kalangyokba, de a hordáshoz csak aznap fogtak hozzá egy utánfutóval. Itt sem ártana tehát még egyszer mérlegre tenni, hogy mi a fontosabb, a takarmány vagy a gabonahordás. Hisz a termés szép. Vigyázni kell, hogy veszteség ne érje. (NAGY) A nádas hegyoldal alaposan vizsgára teszi a gépkezelők hozzáértését. De Bálint Károly és Gergely István sikeresen birkóznak meg vele Gyűlnek a zsákok a felegi határban de nem olyan ütemben, ahogy kellene, mert két kombájn már órák óta vesztegel ** Ütemesen dolgoznak Kenden A borban ismerjük meg, hogy ki az igaz ember. Ennek az igazához nem férhet kétség. Mindnyájan láttunk nagynak hitt embereket parányivá zsugorodni és „kis" embereket „óriásokká" nőni nehéz helyzetben. Jó dolog ilyen „óriás" emberek között élni és dolgozni. Emberek között, akik nem hátrálnak meg a nehézségektől, becsülettel teljesítik feladataikat. Ilyen embereknek ismertem meg a kendi mezőgazdasági termelőszövetkezet dolgozóit. Miután az idő felderült, néhány nap alatt be kellett hozni az áradás okozta lemaradást. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, jól átgondolt munkatervre és a tagság összefogására volt szükség. A megyei pártbizottság segítségével, a helyi pártbizottságnak sikerült mindezt megvalósítania. Rövid időn belül elvégezték a víz lecsapolását 367 hektárról, a borsó betakarítását és cséplését 65 hektárról, az árpa begyűjtését 60 hektárról, a szénafélék tárolását 368 hektárról, a nyári szántást 117 hektárról és a többi időszerű mezőgazdasági munkálatokat. Mindezek után a munkaerőt és a termelőeszközöket, a nagy feladat, a búza aratásának és cséplésének elvégzésére összpontosíthatták. A feladat nem volt egyszerű. A víz alatt megdőlt búzát nem lehetett géppel aratni. Szükség volt a sarlókra és a kaszákra is. Megszűntek a brigádok közötti határvonalak. Mindenki ott dolgozott, ahol szükség volt rá, így az 1-es és 2-es brigádok segítették a 3-as brigádot, míg a 4-es brigád pótolta az 1-es brigád munkaerőhiányát. A jó szervezésnek és a tagság szorgalmas munkájának tudható be, hogy másfél nap alatt közel 70 hektár területről aratták le a búzát kézi erővel. Az eredmények biztatóak. Bízom a kendiek szavában. Bízom, mert olyan embereknek ismertem meg őket, akik szeretnek dolgozni. Tudják, hogy nem nagy szavakkal, hanem kitartó munkával járulhatnak hozzá hazánk sokoldalú fejlődéséhez. Most már a kalangyákba rakott búza cséplésének mielőbbi befejezésére kell mozgósítaniok minden tartalékerőt. Ez a végső siker záloga. Meggyőződésem, hogy a kendiek becsülettel teljesítik ezt a feladatot is. FALL LEVENTE, a megyei KISZ Bizottság aktivistája Munkában a kombájnok a kendi határban Egy vagon élő hal Az Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalattól értesítették, hogy a jövő héten Marosvásárhelyen ismét nagy mennyiségű élő halat hoznak forgalomba. A küldemény érkezését táviratilag közölték a vállalattal, s előreláthatólag a jövő hét második felére ki is küldik az üzletekbe a nagyon ízletes húsú, körülbelül 8—9000 kilogramm pontyot. ’Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Éppen húsz évvel ezelőtt láttam először ezeket a facsavargyártó gépeket. Akkor az egyik brassói üzemben működtek. Nyári gyakorlóidőnket töltöttük az üzemben, s a helybeliek a gépjavító csoportba osztottak be. Fura kis masinák ezek! Minden emberi beavatkozás nélkül változtatták facsavarrá a nagy tekercsben érkező drótot. Emlékszem, már akkor is akadt éppen elég „matatni való" rajtuk, öregek már ezek — mondták a brassóiak —, néhány éven belül újakkal cseréljük fel. Most, két évtized múltával a régeni Republica Vállalatban ismét találkoztam a csavargyártó gépekkel. De hogy is kerültek oda? Az év elején történt. A brassói csavargyár lemondott a régi gépekről, újakat kapott. 1936-tól működnek szinte egyfolytában, s most már fizikailag és erkölcsileg is egyaránt elkoptak. De a facsavar terén hiány mutatkozik, különösen a helyiiparban. Ekkor jött az ötlet: szereljük fel a gépeket megyénk egyik helyiipari üzemében, persze, nem világszínvonalon, de addig, míg újak érkeznek, ezekkel is pótolhatják az űrt. A választás a régeni Republicán esett, hisz kimondottan fémipari beállítottságú. Nos, a Republica-beliek autóra ültek és elhozták az 52 gépet, és a régi üzemmel szemben kapott új területen, a SMT egykori raktárépületében szerelték fel. De a gépek nem, vagy csak pontatlanul működtek. — Az elején nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget az ügynek — mondja Grama Aurel mester. — Tudtuk, a gépek öregek, javítani, fiatalítani kell őket. Szerződésünk nem volt a csavarok gyártására, értékesítésére, gondoltuk, lassan majd csak rendbe szedjük őket. A baj akkor kezdődött, mikor váratlanul megjelentek a megyénkben működő fafeldolgozó üzemek képviselői. Na, lássuk azokat a csavarokat — mondták —, mert úgy tájékoztattak, hogy ti megkezdtétek SEGÍTETTÜNK ÖNMAGUNKON ÉS MÁSOKON a gyártását, s kiutalást más megyékből nem adtak. És most mi lesz? A váratlan felfedezésre hónapokkal ezelőtt került sor. Az üzem vezetősége szinte megdermedt. Termelni kell az öreg gépekkel, de hogy? Azok már nem mennek, szakmabeli pedig nemigen akad Régenben. És mégis saját erejükre kellett támaszkodjanak: az igazgatóbizottság felhívással fordult a szerszámlakatos műhely legjobb szakembereihez. — Többen jelentkeztünk akkor — emlékszik Szőcs Irimre csoportvezető. Demeter István kollégámmal és Grama Aurel mesterrel úgy döntöttünk, hogy 2— 3 ember kezelésbe vesz egyegy gépet. Az igazgatóbizottság túlórapénzt ígért — és adott is —, de ezen túlmenően éreztük, hogy az üzem becsületéről van szó. Hozzáláttunk a javításhoz. — Tulajdonképpen nem volt egyszerű dolgunk — kapcsolódik be Gliga Dumitru gépszabályzó, a csavargyártó részleg vezetője. A gépeket nem ismertük, s bizony egy ilyen automata masina nagyon szeszélyes. Ha nincs minden pontosan beállítva, a csavarokat szállító, adagoló karocsikák össze-vissza működnek. Egy nap lejött két ember Brassóból segíteni. De mert az egyik megbetegedett, másnap már vissza is fordultak, maradtunk mi a gépekkel. A mester véleménye szerint a munkával nem is lett volna baj, hisz kitűnő szakemberek dolgoznak a műhelyben. Demeter, Kozma, Hurubean, Szőcs, Gliga és a többiek értik a mesterséget. 12—16, sőt még ennél is többen dolgoztak. Nagyobb problémát okoztak a speciális szerszámok. Fűhöz-fához szaladtak segítségért, de végül is sikerrel. Alig egyhónapi hajrámunka után 8 gép termelni kezdett. — Potyogtak a csavarok, s mi, csomagoltuk és küldtük örömmel a megrendelőknek — mondja Grama Aurel. Segítettünk önmagunkon és másokon, így van ez rendjén. Körbejárom a takaros szerszámműhelyt, a szatupadok, gépek mellett öregek és fiatalok dolgoznak. A régi gépek felújítói Ma mintha semmi sem történt volna, végzik feladatukat. Egyesek talán még bosszankodnak is az újságíró érdeklődése miatt. Tulajdonképpen a mesternek volt igaza: a Republicában is így van ez rendjén. PETELEI ISTVÁN Milyen lesz az idő augusztus első felében ? A Meteorológiai és Hidrológiai Intézet előrejelzése szerint augusztusban szép, meleg idő várható. Az ország egész területén lesznek futózáporok, de a Bánátban és Olténiában csak szórványosan. AUGUSZTUS 1 ÉS 6 KÖZÖTT, különösen a domb- és hegyvidékeken változékony idő várható. Délután és este felhőképződés, záporeső elekromos kisülésekkel és fokozódó széllel. Hatodika után enyhül az idő, az esők ritkábban fordulnak elő. A hónap elején néhány fokkal csökken a hőmérséklet, majd Olténiában, Munténiában, Dobrudzsában és Moldova déli részén eléri a 29-—34 fokot. Az ország többi részén a nappali hőmérséklet 28 és 31, míg az éjszakai 12 és 22 fok között váltakozik. AUGUSZTUS 7 ÉS 15 KÖZÖTT szép meleg idő várható, felhőátvonulásokkal, kisebb esőkkel különösen Olténiában, a Bánátban, a Körösök vidékén, Máramarosban és a hegyvidékeken. Általában gyenge szél. Hőmérsékleti értékek éjjel 14 és 22 fok között, nappal pedig 26 és 35 fok között. Ilyen körülmények között a talaj több nedvességet veszít — különösen délen és délnyugaton — mint a lehulló csapadék mennyiség. Az ország többi részén csak a felszínen lesz érezhető az elpárolgás, mivel a talaj, a nyári esőzések folyamán tartalékolta a másodvetésekhez szükséges nedvességet, s ez biztosítja a növények csaknem normális fejlődését. (Agerpres) Szatmári művész marosvásárhelyi kiállítása Vasárnap délben 1 órakor, a marosvásárhelyi Művelődési Palota kiállítási termében nyílik meg Szopós Kálmán rajztanár-festő egyéni kiállítása. A szatmári művész akvarellekkel, tempera és grafikai művekkel mutatkozik be a vásárhelyi közönségnek. Kert-terasz Sok a kíváncsiskodó Marosvásárhelyen a Szovjet Hősök terén, a virágüzlet mögötti kertben befejezéshez közeledő építkezésnél. Itt, a város központjában, ahol a járókelő már a járdáról jól láthatta az elhanyagolt, szemetes udvart, épül a főleg hűsítőket és cukrászkészítményeket forgalomba hozó szabadtéri eladási egység. Csak üdvözölni lehet ezt a kezdeményezést, mert végre a Cukrászipari Vállalat elvállalta, hogy rendbe teszi ezt a gazdátlannak tűnt, elhanyagolt udvart, és még hozzá, nem is akárhogy. A kert-terasz néven a napokban megnyíló cukrászipari egység mintegy száz férőhelyes lesz. A 3. oldalon: Tudjunk tanulni saját hibáinkból! A közeljövőben kerül sor a fogyasztási szövetkezetek közgyűléseire, holnap pedig alkalmazottaink közgyűlésén vizsgáljuk meg tevékenységünket. Csupán a tagság hagyományos közgyűlései s az alkalmazottak véleménynyilvánító fórumának összehívása is indokolttá tenné a szigorú önvizsgálódást s a jövőbeni tennivalók körültekintő felmérését. Most azonban, Nicolae Ceausescu elvtársnak a politikai, ideológiai és nevelőtevékenység kérdéseiről tartott expozéjának tanulmányozása után, számunkra világosabb, mint bármikor, hogy a vizsgálódásnak sokkal hatékonyabban kell kiterjednie az emberek politikai érettségének, szocialista öntudatának felmérésére — egyszóval egy olyan területre, amelyet az utóbbi időben nem a jelentőségének megfelelő figyelemmel kutattunk. Azt is mondhatnám, hogy éppen azért, mert nagyon sok szövetkezet vezetősége, nagyon sokan közülünk megfeledkeztünk arról az elhatározó szerepről, amelyet a tagság, az alkalmazottak politikai-ideológiai színvonala, szocialista öntudatának érettsége tölt be valamennyi gazdasági-szervezési feladatunk teljesítésében — nem használtuk fel az ellenőrző és nevelő tevékenységnek még a rendelezésünkre álló lehetőségeit sem. Az évek során sokszor elemeztük tevékenységünket, jogos büszkeséggel vettük számba megvalósításainkat, elismerőleg szóltunk azokról, akik a legtöbbet vállaltak és a legtöbbet tettek a sikerekért, őszintén vittük a nyilvánosság elé a tagság, vagy a szövetkezeti apparátus munkájában még felelhető hibáikat, de az öntudat, az emberi magatartás kérdései csak jelenségekben, megnyilvánulási formájukban kerültek kevés számú példaként napirendre, természetüket vizsgálva nem mindig jutottunk el a legfőbb okokig — a politikai-ideológiai felkészültség, a szocialista öntudat fejlettségének felméréséhez. Ha nem tettük meg eddig a kívánt mértékben, meg kell tennünk most, tudnunk kell tanulni saját hibáinkból, és nem abban a meggyőződésben, hogy elvont elvi kérdések megoldására vállalkozunk, hanem abban a tudatban, hogy a szövetkezeti alkalmazottak magatartásának alakításával, öntudatának színtelen fejlesztésével végeredméényben az összes előttünk álló feladatok sikeres teljesítésének egyik alapvető feltételét teremtjük meg. Mert a valóság az, ahogyan a fogyasztási szövetkezetek hálózatában az alkalmazottak a vásárlókkal, vendégekkel foglalkoznak, ahogyan a rájuk bízott anyagi javakkal gazdálkodnak, magatartásuk a munkával, a szövetkezeti tulajdonnal szemben — a szocialista öntudatról vall. Nem feledjük el, hogy a politikai érettséget, a párt politikájához való hűséget nem a szavakon, hanem az emberek tettein mérjük le. Ennek alapján s a Ceaușescu elvtárs expozéjába foglalt gondolatokat szem előtt tartva ítéljük meg az emberek magatartásában tapasztalható káros jelenségeket, keresünk rájuk orvoslást a nevelési tevékenység állandó javításával. A pult mögött álló alkalmazott, a szolgáltatásokat végző dolgozó végeredményben nemcsak áruval szolgálja ki a vásárlót, példával is kell szolgálnia emberi magatartásban, figyelmességben, a szocialista tulajdon, a közvagyon megbecsülésében. A vásárlók becsapása, a csalás, rossz áru eladása, a „baksis" vagy a szövetkezeti tulajdon megkárosítása — bármilyen formában jelentkezzék is — a szövetkezeti hálózat alkalmazottaitól, az új szocialista társadalom emberétől idegen jellemvonás, s még ha látszólag apró hibák, szabálysértések formáját ölti is, nincs érv, magyarázat megtörésére. Sokszor elmondottuk, hogy a fogyasztási szövetkezeteknek nagy szerepük van abban, hogy megtanítsák a dolgozó parasztokat szocialista módon gazdálkodni. Nem árt elismételni, hogy ehhez hozzátartozik az új társadalom emberének gondolkodásmódja, erkölcsi arculata, öntudata. Erre kell önmagunkat is nevelnünk állandóan és erre kell példát szolgáltatnunk. Végeredményben arról van szó, hogy egész jövőbeni tevékenységünkben sokkal nagyobb figyelemmel kell a politikai nevelőmunka kérdései felé fordulnunk s ezt konkrét módon az előttünk álló mindennapi tennivalók s a szocializmus építése feladatainak szolgálatába kell állítanunk. OPREA POPA VASILE, a Fogyasztási Szövetkezetek Maros megyei Szövetségének elnöke