Vörös Zászló, 1971. szeptember (23. évfolyam, 208-233. szám)

1971-09-01 / 208. szám

XXIII. évfolyam 208 (6137.) szám 1971 szeptember 1 szerda Ára 30 bámi A 3. oldalon Országúton Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Az RKP KB Végrehajtó Bizottságának ülése 1971. augusztus 31-én ülést tartott az RKP KB Végrehajtó Bizottsága Nicolae Ceaușescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának elnökletével. Részt vettek miniszterek és központi intézmények vezetői. Az ülés megvizsgálta és jóváhagyta a Ștefan Gheorghiu Társadalmi és Politikai Akadémiai Tanintézet tevékenységének javítására, a párt-, valamint tömeg, és társadalmi szervezeti aktivistákat felkészítő megyeközi iskolák bővítésére és átszervezésére vonatkozó javaslatokat és a Gazdasági és Állami Közigazgatási Vezető Kádereket Képző, Intézet megszervezésére vonatkozó javaslatokat. Az RKP KB Végrehajtó Bizottsága határozatokat fogadott még el egyes beruházási munkálatok kivitelezésére vonatkozóan, a Beruházási Bank megszervezéséről és működéséről szóló törvényerejű rendelet módosítására vonatkozóan- valamint más folyó ügyekkel kapcsolatban. Sok sikert az új erkiterdelési menüben! Mától kezdve ismét zajossá válnak a vágterek, a közel 4 500 erdei dolgozó elfoglalja munkahelyét, megkezdődik az 1971—72-es kitermelési idény. Amint Zsigmond Istvántól, a Faipari Kombinát kitermelési kérdésekkel foglalkozó mérnök-igazgatójától megtudtuk, a X. párti kongreszszuson kitűzött általános erdőgazdálkodási politikának megfelelően a következő időszakban megyénk területén is csökken a kitermelés intenzitása, de ugyanakkor növekszik az egy köbméter fatömegből előállított termékek értéke. 1972- ben 22 000 köbméterrel kevesebb faanyagot termelnek ki, mint az előző évben, az egy köbméter faanyagból előállított termék értéke pedig az idei 756 lejről jövőben 805 lejre emelkedik. Kétségtelen, e feladat teljesítése szükségessé tette, hogy a kitermelési egységekben, de a feldolgozó üzemekben is, alaposan felkészüljenek, megfelelő szervezési és műszaki intézkedéseket ültessenek gyakorlatba. A tervek szerint a kitermelési egységek az új idényben 2 százalékkal növelik a műfa részarányai, ez e-írja:í */! mágvdosátással szemben. Az „Augusztus 23" Bútorgyárban kiterjesztik a stílbútor gyártását, a Régeni Faipari Komplexumban pedig a gépek és berendezések célszerű kihasználása révén fokozzák a préselt forgácslemezgyártást. A kombinátban megkülönböztetett figyelmet fordítottak a kitermelési munkálatok gépesítési fokának emelésére. Az év elején beszámoltunk arról, hogy a gépesítési mutatók megyei szinten sokkal kedvezőbbek, mint az országos átlag. A kombinátbeliek azonban úgy érzik, többre képesek. A tervek szerint a döntés-darabolás gépesítési f°ka az idei 84-ről 89 százalékra, a kiközelítésnél 68-ról 70-re, a rakodásnál pedig 72-ről 74 százalékra emelkedik. A most nyíló idényben 149 új motorfűrész, 23 erdei traktor, (ebből 9 db TAF, 14 pedig U-650-es típusú) 11 IFRON traktor, 14 teherautó (ebből 10 önrakodó-ürítő berendezéssel ellátva), 10 biblérlő rakfelületű gépkocsi teszi könnyebbé az erdei munkások tevékenységét, fokozza a munkálatok gépesítési fokát. A kombinát vezetősége intézkedett a cserealkatrészellátás terén mutatkozó űrök pótlása ügyében is. Egyes üzemekben megkezdték a cserealkatrészek házi gyártását. Szó van arról, hogy a tevékenységet kiterjesztik más egységekre is. Persze, a kitermelő üzemek sokkal nagyobb segítséget várnak ebben a tekintetben a régensIRUM-tól is. Az elmúlt időszakban sok kiesést okoztak alkatrészhiány miatt azok az erdei gépek, melyeket a régeni vállalatnál állítottak elő. A faipari egységek több esetben fordultak segítségért a régensekhez, de nem minden esetben sikerrel. Reméljük, a következő időszakban a gépgyártók s az erdőkitermelők között gyümölcsözőbb együttműködés alakul ki. Az általános előkészületek keretében külön fejezetet képez az erdőmunkások munka- és életkörülményeinek javítása. 1971 folyamán országszerte megkezdték az erdei szállások általános korszerűsítését. Megyénk vágterein az idén 12 tég. A színjátszók és az agitációs művészbagádok versenye időszakában sajnálatos*"* megállapítást tettünk lapunk hasábjain: a megyében nincs művészbrigád-mozgalom Tudósításaikban ugyanakkor hangsúlyoztuk, hogy bőven van lehetőség e lemaradt, elhanyagolt műfaj fellendítésére. Hiszen itt-ott a lelkes műkedvelők próbálkoztak valamit kihozni, valóra váltani, csupán nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, sem a szöveg, sem a színrevitel tekintetében. A versenyre mindössze 14 brigádnak nevezett csoport jelentkezett. Közülük egyetlenegynek a műsora volt elfogadható, azaz egyetlen brigád adott példát arra, hogyan kell újszerűen tartalmasan, a napi kérdésekre választadóan összeállítani a brigád műsorát. Ez a brigád pedig a libánfalviaké, amely egyébként országos díjazásban is részesült. Egy fecske nem fiez tavaszt, mondják, s úgy látszik, ez érvényes az agitációs művészbrigád mozgalomban is. Mert senki sem követte a libánfalviak példáját, pedig nagyon sokan megtekintették műsorát, dicsérték, lelkesedtek érte és fogadkoztak, hogy így ők is tudnak! Teltek a hetek, hónapok és a nagy vállalkozásból semmi sem valósult meg. Pedig bizonyos szervek, hogy úgy mondjam, rászorították erre az üzemi kultúrásokat. Gondolok a Szakszervezetek Megyei Tanácsára és a KISZ megyei Bizottságára. Még májusban megyei verlából készült, 20, illetve 40 személyes erdei szállót adnak át a dolgozóknak. A következő év folyamán fokozatosan eltűnnek a fabarakkok, helyüket korszerű erdei szállítók veszik át. Persze, az idén még nagyon sokan a régi barakkokban kell lakjanak. Ezeket a nyár folyamán kijavították, kimeszelték. A tatarozási műnkállatokat, mint értesültünk, minden végtéren befejezték szeptember elsejéig. Az egységek vezetőségei egyezséget kötöttek az élelmiszerszállítókkal, s reméljük, az új kitermelési idényben egyetlen pillanatra sem sántít az ellátás. Sajnos, az ősz folyamán még nem sikerül gyökeresen javítani a dolgozók szállításán. A Faipari Minisztérium az ország tíz megyélésenyt kezdeményeztek az agitációs művészbrigádok részére. Nyilván azzal a célja,, hogy életre keltsék azokat, ösztönözzék tevékenységüket, s elindítsák a fejlődés útján. Elkészítették a verseny szabályzatát is, s meghatározták annak célját: a pártfeladatok teljesítésére mozgósítani a dolgozókat, hozzájárulni a szocialista tudat fejlesztéséhez, az új típusú ember jellemvonásainak kialakításához; kijelölték a brigádműsorok tematikáját: az élmunkások népszerűsítése, jó tapasztalatok terjesztése, a hibák ostorozása, a munkaidő kihasználása, munkafegyelem erősítése, szakismeretek bővítése stb, s megállapították a verseny lebonyolításának módját. Ezek szerint a dicséretes kezdeményezésnek három szakaszban kellett volna valóra válnia: első szakasz június—augusztus 23; második szakasz augusztus 23—szeptember 20. (üzemek közti szakasz) és a harmadik, befejező, illetve megyei szakasz szeptember 20—30 között. S hogy el ne felejtsem, a versenyszabályzatban a zsűri összetételét is meghatározták és a díjazást is. Tehát mindent a maga módján, úgy, ahogy az kell. Természetesen a szabályzatot, a „táncrahívást“ megküldték minden üzemi szakszervezetnek. És várták a válaszokat. Nem jöttek. Akkor az illetékesek beszéltek az üzemiekkel, s ígéretet kaptak, hogy minden meglesz. Teltek a hetek, hónapok, de sehol semmi. Maradt a kezdemében új megoldást vezetett be kísérleti jelleggel. Gyümölcsöztette majd a tapasztalatokat, a következő évben kiterjesztik az új módszert az ország összes faipari kombinátjaiban. Addig is minden kitermelési egység a lehetőségek függvényében igyekszik javítai e tevékenységen, messzemenően kielégíteni a dolgozók jogos igényeit. Ennyit az előkészületekről, melyek a legilletékesebbek szerint : biztos alapot teremtenek arra, hogy megyénk erdőmunkásai az új évadban is becsülettel állják meg helyüket a tervmutatók gyakorlatba ültetéséért vívott csatában. Ehhez kívánunk mi is sok sikert! PETELEI ISTVÁN nyerés. Ezek szerint tehát nem volt s most sincs agitációs művészbrigád a megye,de valott lesz-e? A kérdésre, a fenti példát és az eddigi tevékkenységet véve alapul, nem nehéz válaszolni. Sok reményt nem fűzhetünk a brigádok feltámadásához. De vajon szükséges-e egyáltalán ez a műfaj? Van-e hagyománya a megyében a brigádoknak? Erre már nem lehet olyan egyszerűen válaszolni. Mert tudjuk, hogy valamikor Maros megyében életképes agitációs művészbrigádok léteztek, s nemcsak versenyek idején, hanem állandóan szerepeltek üzemükben, még vendégszereplésen is részt vettek. Nem egy olyan esetet ismerünk, amikor a brigád műsorában kipellengérezett hibákat felszámolták, megjavultak a dolgok, közvetlenül vagy közvetve átívelték a dolgozókat, ugyanakkor szórakoztatták. És a közönségnek tetszett a műsor, a brigád tagjainak játéka, soha senkinek még eszébe sem jutott megharagudni, amiért „kifigurázták" őket a színpadon. Folytathatnám az érvelést, a brigádok szükségessége mellett, sorolhatnám azokat a vállalatokat, üzemeket, amelyekben a brigádok erősek voltak. Dehát a múlt dicsőségén most hiába kesergünk. A jelent és a jövőt kell nézni, a most csak alapot ad, olyan kiinduló pontot, melyre lehet építeni. Azt hiszem, a tétlenségért, tehetetlenségért kézen-közön mindenkit Hibáztathatunk, s érvényes e területen dolgozókra Nicolae Ceaușescu elvtársnak az expozéjában tett Rttgólapítésa: „ . . . hogy sók helyen a langyos kényelmesség, a kispolgári engedékenység, a szilárdság hiánya ütötte fel a fejét..." „Egyes elvtársak úgy vélik, hogy ha nem bántanak meg senkit, ezzel bebizonyítják, hogy tudnak az emberekkel bánni, s így nem bírálják, vagy nem vádolják majd őket valamilyen dogmatikus vagy merev magatartással, vagyis jobb ha szelídséget tanúsítanak". Az agitációs művészbrigádok eltűnésére is érvényes ez a telibe taló megállapítás. De ugyanez a megállapítás ösztönöz arra, hogy munkához lássunk, hogy az agitációs művészbrigádokat újra életre keltsük, kimozdítsuk a holtpontról. Az agitációs művészbrigád hatékony műfaj, csak tudni kell vele bánni, ismerni kell minden csínját-bínját, a szövegírástól a dalbetétek kiválasztásáig, a rendezéstől a művészi megvalósításig. Olyan összetett, komplex műfaj, mely felkészülést, hozzáértést igényel. Az utóbbiakban megyénkben talán nincs is hiány, s akkor meddig kell még várni arra, hogy az agitációs művészbrigádok színre lépjenek? Mikor lesz az, hogy a libánfalviak példáján felbuzdulva tíz, húsz és harminc művészbrigád műsoráról számolhatunk be? Vajon sor kerül-e erre? (d) legpibi nincs, de lesz-e ágndunimzlifipi ? Végezzük szakszerűen és idejében a silózást A silókukorica a szarvasmarhaállomány egyik legfontosabb tömegtakarmánya. Takarmányértéke és étrendi hatása zölden és erjesztve egyaránt értékelt. Az idén kedvezett az időjárás, és mert a megfelelő agrotechnikai feltételeket is biztosították, gazdag termésre van kilátás. Szakszerű betakarítással maximális takarmányegységet érhetünk el hektárként, de ha szakmai és szervezési hibák csúsznak be, nagyobb lesz a veszteség, drágább a takarmány, kevesebb a tej és a hús. Nem érdektelen tehát a silózással kapcsolatos ismereteinket felújítani és főleg alkalmazni. MIKOR TAKARÍTSUK BE A SILÓKUKORICÁT? Mint minden növénynél, úgy a silókukoricánál is arra törekszünk, hogy minél jobb minőségű és minél nagyobb mennyiségű tápanyag-hozamot érjünk el egységnyi területen. Silózás céljából termesztett kései hibridjeink címerhányás után növekednek a legnagyobb intenzitással, még körülbelül 60 napon keresztül, a viaszérésig A takarmányértékhozam a tejes érés és a viaszérés között mintegy 3—4 hét alatt több mint 50 százalékkal növekszik. Bár a kukoricában a tápanyag-felhalmozódás egészen a teljes érésig tart, a viaszérés után a szemtermés-növekedés elsősorban a szár és levelek rovására történik. A legjobb minőségű silókukoricát (29—34 százalék szárazanyag tartalommal) a szemtermés viaszérésének szakaszában nyerhetjük. Ebben az állapotban a szemek már teltek, körömmel még elvághatók és az alsó két sárguló levél kivételével a levelek zöldek. A silókukorica-termesztés sikere tulajdonképpen attól függ, hogy 20—34 százalékos szárazanyagtartalommal egy hét alatt a silózást végre tudjuk-e hajtani. A szárazanyag-tartalom rohamos változását — a fejlődési stádiumtól függően — szemlélteti az alábbi táblázat. A magas nedvességtartalommal, illetve alacsony szárazanyag-tartalommal silózott kukorica nem a tejsavat termelő, hanem elsősorban az ecetsavat termelő baktériumoknak biztosít kedvező életfeltételeket. Tehát a 72—75 százaléknál több nedvességet tartalmazó silókukorica nemcsak, hogy ke- Az agronómus írja vesebb tápanyaggal rendelkezik, de az így készített szilázst az állatok nem is fogyasztják oly szívesen. Jó, tejsavas erjedés akkor lehetséges, amikor a nedvességtartalom 1,5 százalékos tejsavat tartalmaz. Tehát a silókukorica optimális időszakban végzett silózásával nemcsak a tápanyaghozam növelését, hanem a konzerváláshoz szükséges tejsavigény csökkenését is elérhetjük. A fentiekből kitűnik, hogy a legnagyobb hozam és a siló minősége megkívánja, hogy lehetőleg a teljes silókukorica-mennyiséget a viaszérés kezdeti időszakában takarítsuk be. NAGYOBB HANGSÚLYT A SZERVEZÉSRE A silókukorica betakarítása nagy feladatot jelent a gazdaságoknak. A betakarítás optimális idejének betartása gondos felkészülést és jó munkaszervezést igényel. Azokban a gazdaságokban, ahol ez szükségszerűnek látszik, azt javasoljuk, hogy a silókukorica betakarítását már a tejes érés végén kezdjék meg, hogy a munkát a viaszérésben befejezhessék. A silókukorica betakarításának elhúzódása a silótakarmány minősége és a soron következő munkák, különösen a vetőszántás eltolódása szempontjából egyaránt kedvezőtlen. Gondot kell fordítani a silókészítési munkák (ürítés, teregetés, tömörítés) megszervezésére és összehangolására, ami nemcsak a betakarítás optimális időben történő elvégzését, hanem a betakarítás költségeit és a silótakarmány minőségét is jelentősen befolyásolhatja. TAMÁS LAJOS mérnök, a Marosvásárheli Állattenyésztési Kísérleti Állomás főkutatója A teljes növény A kukoricacső Fejlődési stádium szárazanyag- szárazanyagtartalma (%) tartalma (°/o) Tejes érés 19—22 20 25 Viaszérés 26—28 33 37 Teljes érés 33—35 47 52 Javában folyik a silózás a marosvásárhelyi áru-ban A politikai-ideológiai nevelőtevékenység a pártszervezetek üléseinek napirendjén Szókimondó vita, szigorú számonkérés és a térm it gondos mérlegelése Székelyvécke község egyike a legkisebbeknek a megyében, ha nem éppen a legkisebb. Lakosainak száma a hozzá tartozó falvakéval együtt sem éri el a kétezret, pártszervezetéhez öt alapszervezet tartozik, ezek közül három a mezőgazdasági termelőszövetkezeti brigádokban dolgozó párttagokat, egy a tanügyieket, egy pedig a helyi állami szervek és más intézmények kommunistáit tömöríti. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a főúttól körülbelül tíz kilométerre van, benn a hegyek között és járművezető legyen a talpán, aki rászánja magát, hogy végigkínozza a kocsit a bekötő úton — akkor gyaníthatjuk, hogy ellenőrző, irányító szervek küldöttei nem fordulnak meg túlságosan gyakran errefelé. Kicsit távol tehát a világtól, de egyáltalán nem távol a világ s az ország gondjaitól. Mert ha kicsi is a község, a mezőgazdasági termelőszövetkezet gondjai megvannak éppúgy, mint bármely másiknek . Erről győzött meg leghamarabb a véckei pártszervezet augusztus 29.-i bővített plenáris ülése, mely a politikai-ideológiai nevelés kérdésett tűzte napirendre. Csiszár János, a községi pártbizottság titkára olvasta fel a bizottság jelentését, mely azzal az indoklással, hogy az alapszervezetek már alaposan megvitatták politikaiideológiai nevelőtevékenységüket, inkább vázolta, mint részletesen elemezte a pártszervezet ez irányú munkáját. A községben végbement átalakulások ismertetése után szólott arról, hogy a tanügyi dolgozók keveset foglalkoztak az iskolából kikerült fiatalok nevelésével. A művelődési otthonban, klubban kifejtett tevékenység alig nyújtott segítséget az ifjak szocialista öntudatának kialakításában és fejlesztésében, magatartásbeli hibáik kiigazításában. A művelődési tevékenység nem tudta lekötni, megnyerni a fiatalokat. A klubokban nem állították a nevelés szolgálatába még a rendelkezésükre álló eszközöket sem, a televíziós készülék a legtöbbször használhatatlan volt, vagy a klubfelelőst nem lehetett sehol megtalálni. Néhány évvel ezelőtt még szerveztünk sajtóterjesztési akciókat — mondotta a pártbizottság titkára —, de az utóbbi időben nem foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, pedig nagyon sokan vannak olyanok még a tanügyi káderek között is, akik semmiféle újságot nem olvasnak és rádiót sem hallgatnak. Tájékozatlanok a pártpolitika időszerű kérdéseiben, hogyan tájékoztassák akkor a fiatalokat s a község dolgozói, hogyan foglalkozzanak nevelésükkel? A jelentés ezután a termelőszövetkezet, a közvagyon, a munkával szembeni magatartás kérdéseivel foglalkozott, és elsősorban a termelőszövetkezet vezetőit bírálta azért, hogy nem mutatnak példát a párthatározatok teljesítésében, a közös vagyon megvédésében, a termelőszövetkezet ügyeinek intézésében. A gazdaság mérnöke, Smidt Sabin nagyon keveset tartózkodik a gazdaságban, most is például, a legnagyobb dologidőben — a felettes szervek jóváhagyásával — szabadságát tölti. Pedig amint a beszámolóból is kitűnt, nagy szükség volna a szakszerű irányításra, a körültekintő munkaszervezésre. A politikai oktatás kérdéseiről szólva a jelentés megállapította, hogy az elmúlt esztendőben sem a tagok részvétele, sem a viták színvonala nem vett megfelelő, és a pártbizottság megelégedett a többé kevésbé megszépített statisztikai adatok továbbításával, ahelyett, hogy a körök tevékenységének javításával biztosította volna, hogy a körök a politikai-ideológai nevelés hatékony eszközeivé váljanak. A meglehetősen vázlatos beszámoló után a vita volt hivatott eldönteni, hogy a nevelésre, a politikai-ideológiai tevékenységre, a munkához ,a közösség gondjaihoz való viszonyulásra stb. történt utalások valóban az előzetesen megtartott alapszervezet, közgyűlések vitáinak leglényegesebb problémáit összegezték-e, vagy pedig a könnyű elintézés szándékát tükrözök. Nos, a vita azt igazolta, hogy a beszámoló minden mondata, minden utalása csakugyan jól ismert helyzetet értékel. Tizennégyen szólaltak fel és közülük senki sem kért magyarázatot, a jelentés egyik vagy másik megállapítására, hanem mintha csak egy félbeszakadt beszélgetést folytatnának, kertelés nélkül tárták fel a nevelés terén eddig megmutatkozott hibákat s tettek hasznosítható javaslatokat a politikai-ideológiai munka további javítására. Az eszmeileg helyesen orientált, de inkább általános megállapításokat tartalmazó beszámoló a szocialista öntudat kérdéseit felvető hozzászólásokkal egészült ki. Nem hiányzott a szigorú számonkérés .Sem, a bírálat azok felé a párttagok és vezetők felé, akik emberi erkölcsi magatartásukkal nem szolgálnak jó példává, akik elnézik, hogy egyesek megkárosítják a közösséget. Joggal állapították meg nagyon sokan a pártaktíva tagjai közül, hogy talán eddig még egyszer sem elemezték ilyen mélyrehatóan és pártos kombattivitással a pártmunka kérdéseit és nem volt ilyen cselekvő az aktíva tagjainak részvétele a pártszervezet előtt álló feladatok megoldásában. Ennek pedig igen nagy jelentősége van a politikai-ideológiai tevékenység megjavítását célzó intézkedési tervük megvalósításában. F. M.