Vörös Zászló, 1972. augusztus (24. évfolyam, 180-205. szám)

1972-08-01 / 180. szám

2 (Folytatás az X. oldalról) 83. SZAKASZ. — (1) Az építő­­szerelő építőtelepek nem helybeli személyzete, amelynek nem ott van az állandó lakhelye, ahol dolgozik és nem térhet vissza naponta lak­helyére, valamint az a személyzet, amelyet kiküldenek szerelési mun­kálatok elvégzésére, berendezések, gépek vagy aggregátok üzembe he­lyezésére, felülvizsgálására vagy megjavítására, építőtelepi pótlékban részesülhet. (2) A nemzetgazdaság szempont­jából kivételes fontosságú objektu­mok építő-szerelő építőtelepein a nem helybeli szakmunkások napi nyolc lejig terjedő, a nem helybeli ■szakképzetlen munkások napi négy lejig terjedő, míg a műszaki, gazda­sági és más kivitelező szakszemély­zet, a vezető személyzet és a nem helybeli személyzet más kategóriái 15 százalékig terjedő pótlékban részesülhetnek a besorolás szerinti havi tarifáris fizetésből. Azokat az objektumokat, amelyeknél ilyen a­­rányú pótlék folyósítható, a Mi­nisztertanács jelöli ki. (3) Az előző bekezdésben fel nem tüntetett más objektumok építő-szerelő építőtelepein, amelyek a helybeli káderek besorolása szem­pontjából nehézségekbe ütköznek vagy, amelyek nehezen megközelít­hető helyen vannak, a nem hely­beli szakmunkások napi hat lejig terjedő, míg a műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzet, a vezető személyzet és a nem helybeli személyzet más kategóriái napi 12 százalékig terjedő pótlékot kaphat­nak a besorolás szerinti havi tari­fáris fizetésből. A pótlékot az építő­­szerelő egységek központi és felet­tes helyi szervei hagyják jóvá. Ezek­nél a létesítményeknél a nem hely­beli segédmunkások általában nem részesülhetnek építőtelepi pótlék­ban. Egyes nagy munkaerőösszpon­tosítást kívánó létesítményeknél é­­pítőtelepi pótlékot kaphatnak a nem helybeli segédmunkások is a szak­munkásoknak jóváhagyott pótlék 50 százalékának erejéig. (4) Az építőtelepi pótlék meg­adásának és mennyiségi differen­ciálásának feltételeit, az alkalma­zottak kategóriái szerint, a törvény mellékletei tartalmazzák. 84. SZAKASZ. — A tisztségek jegyzékét és a fizetési osztályokat, valamint az építő-szerelő egységek személyzetének fizetésére vonatkozó többi különleges rendelkezéseket a törvény mellékletei tartalmazzák. C. A MEZŐGAZDASÁGBAN 85. SZAKASZ. — Az állami me­zőgazdasági egységekben a munka­javadalmazásnak biztosítania kell az összes dolgozók érdekeltté téte­lét a mezőgazdasági növényi és ál­lati termelés szüntelen növelésében és minőségi javításában, a munka­termelékenység emelésében, az a­­nyagi kiadások csökkentésében, a mezőgazdasági tevékenység gazda­sági hatékonyságának fokozásában, a szüntelenül fejlődő műszaki­anyagi alapnak megfelelően, a la­kosság és az ipar egyre nagyobb fogyasztási szükségleteinek kielégí­tése, valamint az export növelése céljából. 86. SZAKASZ. — (1) A mező­­gépészek a gépgyártási ágazat tari­fa táblázata alapján, a B szintnek megfelelően sorolandók be. A me­zei munkálatoknál és a géppel vég­zett más munkálatoknál ezeket akkordban fizetik, 4 féle napi tarifa szerint, a­m­elyek a munkálatok kom­plexitása és fontossága szerint vál­takoznak és amelyeknél a legala­csonyabb egyenlő a gépgyártási ágazat B 5 kategóriájának alap­­szintű tarifáris fizetésével, a leg­nagyobb pedig ennél 50 százalékkal magasabb. A kalászosok betakarí­tási munkálatainál e tarifákat a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium egészen 35 százalékig emelheti, a tervszerűsí­­tett fizetési alap keretében. (2) Az állami mezőgazdasági egy­­­ségek keretében működő mezőgépé­szek és karbantartási gépészek az év folyamán, amikor akkoriban dolgoznak, a végzett munkák után járó fizetés 50 százalékát kapják. A havonta levont összegeket a ter­vezett termelés elérése esetén az év végén vagy a termelési ciklus végén teljes egészében visszafizetik. Amennyiben azoknál a növények­nél vagy tevékenységeknél, ahol gépi munkálatokat végeztek, nem teljesítették a tervezett termelést, az elért fizetést 1 százalékkal csök­kentik a kiszolgált mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, illetve az állami mezőgazdasági egységek farmjain vagy kiszolgáló szektorai­ban a tervezett termelés nem telje­sítésének minden százaléka után; az így kiszámított csökkentést le­vonják az év folyamán visszatar­tott összegekből, a különbözetet pedig visszafizetik az illető sze­mélyzetnek. (3) A mezei munkák időszakában a mezőgazdasági gépek karbantar­tásához és javításához beosztott mű­­helymunkásokat a mezőgépészek akkordmunkájának megfelelő havi átlagfizetéssel javadalmazzák, meg­szorozva ezt egy 1,35-ig terjedő koefficienssel, amelynek konkrét nagyságát a Mezőgazdasági Élelmi­szeripari és Vízügyi Minisztérium állapítja meg a kiszolgált traktorok és más berendezések számának ará­nyában. (4) A mezőgazdasági termelés túl­teljesítésének ösztönzése céljából a mezőgépészeti egységek személyzete a kiszolgált mezőgazdasági termelő­szövetkezetek terven felül elért ter­melési mennyiségének 20 százalé­káig terjedő kvótát élvez, azoknál a növényeknél, amelyeknél géppel végezték el a mezőgazdasági mun­kálatokat. A mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek e célból befizetik a mezőgépészeti állomások számlájára a megfelelő alapot, pénzben vagy természetben, az érvényben lévő normák alapján megállapított sor­renden kívül. 87. SZAKASZ. — (1) Azoknak a munkásoknak az 1—6 díjszabási kategóriái­ba és fizetési fokokba való besorolását, akik a növényi és állati termelésnél kétkezi mun­kát végeznek, a farmvezető végzi a munkálatok bonyolultságának, ne­hézségi fokának és a munkaerő­­toborzás nehézségeinek megfelelően, s erre a célra tájékozódásul felhasz­nálja a minősítési tarifamutatókat a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium által kidolgo­zott módszertan alapján. Az e te­vékenységeknél alkalmazott mun­kások besorolása a 7. kategóriába és szakemberekként a minősítési ta­rifamutatók előírásainak szigorú betartásával történik. (2) A farmvezető, a részlegvezető vagy a kiszolgálási szektorvezető a munkálatok sajátosságából, termé­szeti feltételéből adódó rendkívüli esetekben a meghatározott időtar­tamra besorolt munkások díjszabás szerinti fizetését 40 százalékig emel­heti vagy csökkentheti a tervezett fizetési alap keretében. 88. SZAKASZ. — (1) Az állami mezőgazdasági egységek műszaki, gazdasági és más kivitelező szak­­személyzetének, vezető személyze­tének és tisztviselői személyzetének fizetését a IV. ágazati csoport írja elő. (2) A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek állami javadalmazást élvező mezőgazdasági szakemberei és főkönyvelői a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetektől, ahová beso­rolták őket, az elnöknek járó mun­­kanormák értékének 15 százalékát kitevő javadalmazást kapnak a ter­melési terv teljesítéséért, míg a ter­melési terv túlszárnyalásáért a me­zőgazdasági szakemberek az elnök­nek járó pótjavadalmazás 80 száza­lékának, a főkönyvelők pedig 70 százalékának megfelelő pótjavadal­mazást élveznek. 89. SZAKASZ. — (1) Az állami mezőgazdasági vállalatokban és a mezőgépészeti állomásokon működő személyzetnek a növényi és állati termelés növelésében való fokozott érdekeltté tétele céljából intézkedé­sek történnek a globális akkord­bérezési forma kiterjesztésére ezek­ben az egységekben; ebbe a fizetési formába belefoglalják a műszaki, gazdasági és más kivitelező szak­­személyzetet, valamint a vezető személyzetet is, amelynek funkciói közvetlenül összefüggenek a terme­lési folyamattal. 90. SZAKASZ. — (1) A fő muta­tók, amelyektől a műszaki, gazda­sági és más kivitelező szakszemély­zet és vezető személyzet fizetésének folyósítása függ, a következők: az állami mezőgazdasági vállalatoknál — a jövedelmi terv teljes meg­valósítása és az, hogy az 1000 lej árutermelésre tervezett kiadásokat ne lépjék túl; a mezőgépészeti állo­másoknál pedig­­ a kiszolgált mezőgazdasági termelőszövetkezetek fontosabb növényeinek termesztésé­re vonatkozó termelési terv és a tervezett, értékben kifejezett, össz­munka-mennyiség teljesítése. (2) Az (1) bekezdésben feltünte­tett személyzet havonta a ledol­gozott időnek megfelelő tarifáris fizetés 80—90 százalékát kapja meg. A fizetéskülönbözetet az esztendő, illetve a negyedév végén folyósít­ják a kijelölt mutatók megvaló­sítási fokával arányban. 91. SZAKASZ. — A munkások tarifáris fizetését, a tisztségek és a fizetési osztályok jegyzékét a mező­­gazdasági egységekben különleges funkciókat betöltő műszaki, gazda­sági, más kivitelező szakszemélyzet és vezető személyzet számára, vala­mint az állami mezőgazdasági egy­ségek személyzetének fizetésére vo­natkozó többi különleges szabályo­zásokat a törvény mellékletei írják elő. 92. SZAKASZ. — Az állami me­zőgazdasági egységekben történő ál­talános munka javadalmazási elve­ket, amelyeket a jelen törvény elő­ír, tájékozódásképpen szem előtt kell tartani a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek munka­j­avadalma­­zási rendszerének kidolgozásánál is. D. SZÁLLÍTÁSBAN és posta- TÁVKÖZLÉSBEN 93. SZAKASZ. — A fizetési rend­szernek a szállításban és a posta­távközlésben való alkalmazása biz­tosítani hivatott a dolgozók anyagi érdekeltségét a belföldi és külföldi szállításnak az ország gazdasági és társadalmi fejlődése követelményei szintjén történő lebonyolításában, a következők révén: a szállítási ka­pacitások maximális kihasználása, a forgalmi sebesség és biztonság nö­velése, a szállítóeszközök korszerű­sítése, az ésszerűtlen szállítások ki­küszöbölése és a posta, valamint távközlési szolgáltatások olyan le­bonyolítása, hogy kielégítsék a nem­zetgazdaság és a dolgozók igényeit, szüntelenül növeljék a gazdasági hatékonyságot. 94. SZAKASZ. — (1) A vasúti szállításban a munkások és a szak­munkásokéhoz hasonló tevékeny­séget végző operatív személyzet ta­rifáris fizetését 12 funkciócsoport­ban rögzítették, s egyazon funkció­­csoporton belül alapszintre és há­rom fizetési fokozatra differenciál­ták. (2) A mozdonyvezetők tarifáris fizetését a mozdonyok teljesítmé­nyétől és a vontatási rendszertől függően 5 funkciócsoportba diffe­renciálták, s minden egyes funkció­nak van alapszintje és 5—6 gradá­­ciója. A vasúti szállítás operatív személyzetének tarifáris fizetését 12 funkciócsoportban állapították meg, alapszintre és 4—6 gradációra diffe­renciálva minden egyes funkció­­csoporton belül. (3) A munkások, mozdonyvezetők és operatív személyzet tarifáris fi­zetését a törvény mellékletei fog­lalják magukban. Ezekhez a fize­tésekhez viszonyítva az üzemi va­sutaknál dolgozó fokozatokra be­sorolt munkások és operatív sze­mélyzet tarifáris fizetése egy fizetési kategóriával alacsonyabb, a gradá­­ciókra besorolt mozdonyvezetők és operatív személyzet tarifáris fize­tése pedig 1 vagy 2 fizetési osz­tállyal alacsonyabb. (4) A vasúti egységek vezető sze­mélyzetének tarifáris fizetése folyó­sításához szükséges összegező muta­tóknak fel kell ölelniük a kon­vencionális tonnakilométereket, va­lamint az ezer konvencionális tonna­­kilométerre megvalósított nyeresé­get, illetve költségeket is. 95. SZAKASZ. — (1) Az autó­­szállításban a gépkocsivezetők tari­fáris fizetését 7 gépjárműcsoport­ban, minden csoporton belül pedig 4 minősítési kategóriában állapítot­ták meg. A tarifáris fizetéseket differenciálták két szintre is (A és B), amiből az A szintet a szállítási tervvel rendelkező egységek alkal­mazzák. Az autószállításban dolgo­zó operatív személyzet tarifáris fi­zetését funkciók szerint állapítot­ták meg, alapszinttel és 4­ 6 gra­­dációval. (2) A városi szállítási autóbuszok és trolibuszok vezetőinek tarifáris fizetése 10 százalékig terjedően ma­gasabb Bucuresti municípiumban és 5 százalékig terjedően magasabb a több mint 100 000 lakosú városok­ban a törvény mellékletei által elő­írtaknál. (3) A gépjárművek csoportba sor­­rolási ismérveit, a rakodóképesség és a férőhelyek arányában, a Mi­nisztertanács hagyja jóvá. (4) Azoknak az összegező muta­tóknak, amelyektől függően folyó­sítják az autóközlekedési egységek­ben vezető funkciókat betöltő sze­mélyzet tarifáris fizetését, fel kell ölelniük a továbbított­­tonnákat, valamint az 1000 konvencionális tonnakilométerre számított nyeresé­get vagy költségeket is. (5) A több mint 10 tehergépkocsi vagy autóbusz tevékenységét koor­dináló gépkocsivezetők a tarifáris fizetésen kívül az autóközlekedési forgalmista funkció alapszintjének megfelelő tarifáris fizetés 15 száza­lékáig terjedő pótlékot kapnak. Pót­kocsik vontatásáért a gépkocsiveze­tőknek és az országúti traktorok vezetőinek a tarifáris fizetése 8—24 százalékát kitevő pótlékot folyósí­tanak, a vontatott pótkocsik hosszá­tól, számától és tonnatartalmától függően. 96. SZAKASZ. — (1) A vízi szál­lításban a navigációs személyzet tarifáris fizetését funkciók szerint, tengerjáró vagy folyami hajók cso­portjaira differenciálva és azok természetétől, kapacitásától vagy teljesítményétől függően állapítják meg, minden funkció keretében a­­lapszinttel és három fokozattal —• az olyan személyzet számára, amely­nek tevékenysége a szakmunkáso­kéhoz hasonló, továbbá alapszinttel és 5—6 gradációval a többi sze­mélyzet számára a törvény mellék­letei előírásainak megfelelően. (2) Az óceáni halászhajókon dol­gozó személyzetet a halászati idő­szakban díjszabás szerint fizetik, halféleségek és haltermékek szerint differenciálva. (3) Az éjszakai szállításokat végző dunai hajók navigációs személyzete a tarifáris fizetés alapszintjéhez vi­szonyítva 45 százalékig terjedő pót­lékot kap az éjszaka dolgozott órák­nak megfelelően, a hajózási felté­telek arányában. (4) A kikötőkben működő opera­tív személyzet tarifáris fizetését funkciók szerint állapítják meg, minden funkció keretében alapszint­tel és 5—6 gradációval. (5) Azoknak az összegező muta­tóknak, amelyek teljesítése arányá­ban folyósítják a vízi szállítási egy­ségek keretében működő vezető személyzet tarifáris fizetését, fel kell ölelniük a következőket is: — a tengeri szállításban: a bruttó bevételtervet valutatejben és a nye­reséget; — a folyami szállításban: a tonna­­kilométert vagy a kikötői forgal­mat és a nyereséget; — a román hajózási regiszternél: a bevételtervet és a nyereséget; — a költségvetésből finanszíro­zott vízi szállítási egységeknél: a központi szerv által megállapított saját feladatokat. 97. SZAKASZ. — (1) A dokk­munkások tarifáris bérét három fizetési osztályban állapítják meg, s minden osztályon belül két kikötői kategóriára differenciálták akkord­munka vagy rezsimmunka szerint. (2) Prémiumot kaphat az a sze­mélyzet, amely közvetlenül hozzá­járul a be- és kirakodó hajók vesz­­teglési idejének csökkentéséhez: a) abból az alapból, amelyet a veszteglési idő csökkentéséért min­den egyes hajónál valutában in­kasszált lej egyenérték legfel­jebb 30 százalékából létesítettek vagy, b) a szóban forgó hajónál tény­legesen dolgozott időért járó tarifá­ris fizetés legfeljebb egy százalé­káig terjedően a veszteglési idő minden egyes százalékának csök­kentéséért. 98. SZAKASZ. — (1) A légi szál­lításban a repülő személyzet és a forgalomirányító és kereskedelmi operatív személyzet tarifáris fizeté­sét funkciók szerint állapítják meg a szakképzettség és a feladat telje­sítésével járó felelősség arányá­ban. A tarifáris fizetéseket egy alapszinten és 5—6 gradáció szerint állapítják meg. A repülő személy­zet tarifáris fizetését a törvény mellékleteiben előírt öt repülőgép­­csoport szerint differenciálták. (2) A repülő személyzet, valamint a repülés idején kíséretében lévő más személyzetkategóriák a repülési időért tarifáris fizetés jellegű jut­tatást is kapnak. (3) Az összegező mutatók között, amelyek teljesítésétől függően a polgári légiforgalmi egységek veze­tő személyzetének tarifáris fizetését adják, szerepelniük kell: — a légi szállításban: a konven­cionális utaskilométer és a nyere­ség; — a közhasznú repülésben: a konvencionális repülőórákban meg­állapított szolgáltatási terv és a nyereség. 99. SZAKASZ. — (1) A PTTR-ügynökségek postai ügynökeit egy vegyes bérezési forma alapján fize­tik az alábbiak szerint: — egy fix rész, amely egyenlő a levélhordói tisztségre előírt tari­fáris alapfizetés 30—60 százaléká­val; — egy váltakozó rész, legfeljebb a 25 százalékáig a PTTR-ügynökség jövedelemből, amelyeket a posta­­ügynök realizált. A fix rész és a váltakozó rész hányadának nagyságát a Közleke­dés- és Távközlésügyi Minisztérium állapítja, meg a Munkaügyi Mi­nisztériummal egyetértésben. (2) A posta- és távközlési egysé­gek operatív személyzetének­­ tari­fáris fizetését funkciók szerint ál­lapítják meg és minden funkció­nál alapszintre és 3—5 gradációra differenciálják, a fizetési osztályok szerinti tarifáris fizetéseknek meg­felelően, a törvény mellékleteiben előírtak szerint. (3) Azoknak az összegező muta­tóknak, amelyek teljesítésétől füg­gően folyósítják a posta- és táv­ * 2 3 Az üzletvezető­k tarifáris fizetése és az elárusító I tarifáris fizetése közötti arány 1,19, az üzletvezető VIII és az elárusító III tarifáris fizetése közötti arány pedig 1,68: 102. SZAKASZ. — (1) A belke­reskedelemben dolgozó operatív sze­mélyzetnél a túlsúlyban lévő fize­tési forma a százalékos akkord kell hogy legyen, amelyben a szá­zalékot az eladás, a felvásárlás vagy a szolgáltatás értékéből az egység­típusok személyzeti normatívái és a tervezett tevékenység mennyisége alapján számítják ki. A százaléko­kat differenciáltan állapítják meg egységenként, termékcsoporton­ként vagy termékenként, egy idény­ről vagy hosszabb időszakra. Azokban az egységekben, ame­lyekben a munkamennyiség szezo­nonként nagyobb eltérést mutat, vegyes fizetési formát alkalmaznak, a tarifáris fizetés legfeljebb 50 szá­zalékát folyósítva a ledolgozott idő arányában, a különbséget pedig az eladások, felvásárlások vagy szol­gáltatások értékéből kiszámított százalékban egyenlítik ki. (2) A reprezentatív, magas szer­vezési fokú közétkeztetési egységek­ben a fizetési forma a számlához hozzáadott jutalék alapján kiszá­mított fizetés. A jutalékkvóta 10 vagy 12 százalék, amiből 2 száza­lékig terjedő összeg a kiszolgálási leltár veszteségeinek pótlására hasz­nálható. (3) Az eladási, szerződéskötési és felvásárlási, szolgáltatási, feldolgo­zó, termelő vagy más szűkkörű vagy szezonjellegű tevékenységet folytató egységekben a fizetési for­ma alapja a százalékkvóta, illetve az érték- vagy mennyiségi díj a termékenként megállapított maxi­közlési vezető személyzet tarifáris fizetését, magukban kell foglalniuk: — a rádió- és televízió-egységek­nél, a bevétel terv teljesítését; az adófelszerelés és -berendezések működtetését az üzemeltetési nor­máknak megfelelően; — a posta- és távközlési egysé­geknél: a bevétel tervet és a kiadás­tervet; — a postai szállítási vevények ellenőrzését végző, bélyegek kibo­csátásával és terjesztésével foglal­kozó, sajtótovábbító egységeknél, a munkatervez­­etben vagy konvencio­nális egységekben és a kiadáster­vet. e. az Áruforgalomban és szolgáltatásban 100. SZAKASZ. — A belkereske­delmi tevékenységben a munka ja­vadalmazásának biztosítani kell a dolgozók anyagi érdekeltségét az áruforgalom és a szolgáltatások vo­lumenének szüntelen növelésében, a lakosság igényeinek egyre jobb ki­elégítésében, civilizált és a fogyasz­tók iránti készséges kiszolgálás megvalósításában, az árualap meg­őrzésében és a vele való ésszerű gazdálkodásban, az árueladási el­járások állandó korszerűsítésében, valamint az egész kereskedelmi te­vékenység gazdasági hatékonyságá­nak növelésében. 101. SZAKASZ. — (1) A belkeres­kedelmi egységekben működő olyan operatív személyzet fizetését, amely­nek tevékenysége hasonló a mun­kásokéhoz, alapszinttel és 3 fizetési fokozattal állapítják meg, rend­szerint minősítési szintekre diffe­renciálva, az olyan operatív sze­mélyzet fizetését, pedig, amelynek tevékenysége a műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzeté­hez hasonló, alapszinttel és­­ gra­dációval, s áruforgalmi fokokra, egy­ségkategóriákra vagy szakképzett­ségi szintekre differenciálják. Ugyanakkor a kereskedelmi egy­ségek sajátos munkafeltételeitől füg­gően 1—5 fizetési osztállyal fel le­het emelni azoknak az operatív dolgozóknak a tarifáris fizetését, akik­ magasabb szakképzettséget igénylő árut forgalmaznak, közvet­lenül inkasszálják a pénzt a fo­gyasztóktól, koordinálják más egy­ségek tevékenységét, dolgozók csoportját vezetik és ügyviteli fe­lelősségük­ is­, van, különleges ka­tegóriájú vagy nagyobb tevékeny­ségi volumenű egységekben, illetve külföldi turistákat kiszolgáló, ma­gas szervezettségi fokú egységekben tevékenykednek — a törvény mel­lékletei előírásainak megfelelően. (2) A tarifáris fizetés rangsoro­lása alapszinten az áruforgalom reprezentatív operatív funkciói szá­mára gradációk szerint a követ­kező, máris kvóták erejéig. Ezekbe a kvótákba beleszámíthatók az egy­ség olyan kiadásai, amelyeket az alkalmazottak jövedelmükből fe­deznek. Az alkalmazottak, akiket e szerint a fizetési forma szerint fi­zetnek és akik a meghatározat­lan időre szóló munkaszerződés alapján besorolt többi kereskedel­mi dolgozókéhoz hasonló körülmé­nyek között dolgoznak, az állami egységek állandó személyzetének összes jogaival és kötelességeivel bírnak. Amennyiben a fent említett te­vékenységek esetlegesek vagy alka­lomszerűek, az érték vagy mennyi­ség szerint megállapított díjszabás alapján kapják fizetésüket. Az így javadalmazott személyzet csak a végzett munka utáni javadalmazást kap, anélkül, hogy élvezné a többi jogokat is, amelyekben a meghatá­­rozatlan időre szóló munkaszerző­dés alapján dolgozó alkalmazottak részesülnek. (4) A nem ipari jellegű szolgál­tatási tevékenységben az állandó kvótákban vagy előszámított összeg­ben történő kiutalásokon alapuló fizetési forma alkalmazható, amely­ben az alkalmazott fizetése a nyers­anyag-, segédanyag-, energia-, amor­tizáció-kiadások és az egység nyere­sége, valamint a végzett szolgálta­tások értéke közötti különbséget mutatja. (5) A közétkeztetési és szolgálta­tási tevékenységekben megbízottak is alkalmazhatók. Ezeket abból az összegből fizetik, amely visszama­rad a realizált jövedelemből miután a megbízottak teljesítik az alkal­mazó kereskedelmi egységgel szem­beni összes kötelezettségeiket az egységtől kapott leltár amortizáció­jával, a nyereséggel és az adóval kapcsolatban. (6) A vezető személyzet és a mű­szaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzet, amely közvetlenül hozzájárul a tevékenység volumené­nek növeléséhez, a tervteljesítés­­sel és túlteljesítéssel egyenesen a­­rányos akkordban fizethető. A ter­vezett nyereség nem realizálása ese­tén egyes vezető tisztségeknél a fi­zetés a nem realizálás minden 1 százaléka után a tarifáris fizetés 1 százalékával csökken, a ledolgozott időnek megfelelő tarifáris fizetés 10 százalékának erejéig. 103. SZAKASZ. — (1) A külkeres­kedelemben a munka javadalmazá­sának célja az alkalmazottak érde­keltté tétele az áruexport és a valutabevételek állandó növelésé­ben, a nemzetgazdaságnak szüksé­ges importok realizálásában, a kül­kereskedelem hatékonyságának nö­velésében, Románia gazdasági és műszaki-tudományos kooperációjá­nak bővítésében és a külfizetési mérleg egyensúlyának biztosításá­ban. (2) A külkereskedelmi vállalatok apparátusának alkalmazottai olyan tarifáris fizetést kapnak, mint ami­lyent a III. ágazati csoport külön­leges, I. és II. fokozata tüntet fel. Olyan külkereskedelmi problémák megoldásáért, amelyek a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok terén igényelt nagy műszaki és gazdasági szakképzettséget tesznek szükséges­sé, valamint a külföldi partnerekkel folytatott tárgyalásokon való rész­vételért a külkereskedelmi tevé­kenységet végző egységekben a szol­gálatvezető szintjén fizetett taná­csosi tisztséget is alkalmazzák. Egy vállalatnak legfeljebb öt tanácsosi tisztsége lehet, differenciáltan a feladatok mennyiségének és kom­plexitásának arányában. (3) A külkereskedelmi vállalatok személyzete az évi prémiumokon (gratifikációk) és az általános ren­delkezések alapján a rendkívüli teljesítményekért év közben adott prémiumokon kívül prémiumot kap­hat a nemzetgazdaság számára nagy valutáris­ pénzügyi hatékonyságot biztosító export-import és szolgál­tatási ügyletek megkötéséért. 104. SZAKASZ. — Az operatív személyzet tisztségjegyzékét és fi­zetési osztályait és az áruforgalom­ban működő műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzet, ve­zető és tisztviselői személyzet fize­tési osztályait és a többi sajátos szabályozásokat a törvény mellék­letei tartalmazzák. F. A TUDOMÁNYOS KUTATÁSBAN 105. SZAKASZ. — A tudományos kutatómunkában alkalmazott fize­tési rendszer ösztönzi a személyze­tet a konkrét és hatékony ered­ményekkel járó kutatásban, hozzá­járul a kutatás lezárása és az ered­mény termelésben történő alkalma­zása közötti idő lerövidítéséhez a nemzetgazdaság valamennyi ága tu­dományos és műszaki haladásának meggyorsításáért, biztosítva ezzel a tudományos kutatómunka tökélete­sedését, valamint az ország gazda­sági és társadalmi-kulturális fej­lesztési programja megvalósításához való hozzájárulásának növekedését. 106. SZAKASZ. — (1) A tudomá­nyos kutatószemélyzet tarifáris fi­zetése a tudományos egységekben végzett munka fontossága és álta­lános feltételei szerint négy fizetési szinten differenciálódik, valamint négy szakmai fokozatban az alábbi rangsorolás szerint, részesül az illető munkálatokból realizált 25 százalékos kvótát kitevő alapból. Ezt az alapot annak a sze­mélyzetnek osztják ki, amely a szerződéses munkálatokat elvégez­te, mégpedig arányosan a tarifáris fizetéssel és a ténylegesen ledolgo­zott munkaidővel, anélkül, hogy az évi prémiummal (gratifikáció) meg­haladhatná egy naptári évben a három havi besorolási tarifáris fizetést. 112. SZAKASZ. — Azoknál a tu­dományos kutatásoknál, amelyeknél az alkalmazás utáni első 12 hónap­ban kivételes gazdasági hatékony­ságot érnek el, a minisztériumok és­­a többi központi szervek külön prémiumokat is adhatnak a kutató és tervező kollektíváknak, a kuta­tást végző vagy felhasználó egysé­gek mérnökeinek és más szakem­bereinek, akik közvetlenül hozzá­járultak e kutatások megoldásá­hoz és termelési bevezetéséhez. E prémiumok kifizetése az év végén történik, a terven felüli nyereségek 50 százalékáig terjedően létesített kvótából, amely nyereségeket a gazdasági egységek az illető kuta­tások eredményeinek alkalmazása nyomán értek el. 113. SZAKASZ. — A kutató vagy vegyes kutató és tervező egységek személyzete által élvezett prémiu­mok összessége nem haladhatja meg egy naptári év alatt a 6 besorolási tarifáris havi fizetést. Egészen kivételes teljesítmények esetén az egyéni prémium megha­ladhatja ezt a határt is ama mi­nisztérium vagy központi szerv kollektív vezetőségének a jóvá­hagyásával, amelynek az illető ku­tatási egység alá van rendelve. 114. SZAKASZ. — A tisztségek jegyzékét és a fizetési osztályokat, valamint a tudományos kutatóegy­ségek személyzetének fizetésére vo­natkozó többi különleges szabályo­kat a törvény mellékletei tartal­mazzák. G. a tervező szervezetekben 115. SZAKASZ. — A tervező szervezetekben a fizetési rendszer­nek biztosítania kell a személyzet érdekeltté tételét abban, hogy olyan minél hatékonyabb gazdasági és funkcionális megoldásokat találjon, amelyek lehetővé teszik a beruhá­zási költségeknek és az építkezé­sek beruházási részarányának csök­kentését, a korszerű gépekkel és berendezésekkel való felszerelés cél­jából, lehetővé teszik az épületek megfelelő méretezését, hogy ezek megfeleljenek a szigorúan vett mű­szaki szükségleteknek, lehetővé te­szik az épületek és berendezések tipizálásának és ipari jellegének ki­­terjesztését és biztosítják a terve­zetek és a munkálatok határidőben vagy határidő előtt történő átadá­sát. A tervező szektor rendkívül nagy jelentőségű feladata, amelyet szin­tén a fizetési rendszerrel kell ösz­tönözni, az, hogy a kidolgozott ter­vezetek biztosítsák az anyagfogyasz­tás csökkentését, s így előmozdít­sák az anyagi kiadások részarányá­nak csökkentését a termelési költ­ségek egészében az építkezéseknél. TÖRVÉNY a munka mennyiség és minőség szerinti javadalmazásáról az állami egységekben A kutatóegységek besorolását a­tifikációk­ kívül prémiumokban négy fizetési szint szerint a Minisz­tertanács hagyja jóvá. (2) Az I. fokozatú fő tudományos kutatók számát a minisztériumok és a tudományos kutatóegységekkel rendelkező többi központi szervek vezetőségei hagyják jóvá, a tudo­mányos kutatási állások összessé­gének 6 százalékáig terjedően, a II. fokozatú fő tudományos kutatók számát pedig az illető egység tu­dományos kutató állásainak 20 szá­zalékáig terjedően. 107. SZAKASZ. — (1) A tudomá­nyos kutatóegységekben vezető funkciót betöltő személyzetet az el­ért szakmai fokozatnak megfelelő tarifáris fizetéssel és vezetési pót­lékkal javadalmazzák, amely a be­töltött funkció és a vezetett egység vagy kutató osztály nagysága sze­rint differenciált. (2) A tudományos kutatóegységek tudományos igazgatói és igazgató­­helyettesei funkcióit csak az I. vagy II. szakfokozatot elért tudományos kutatók tölthetik be, az érvény­ben lévő szabályzatok betartásával. 108. SZAKASZ. — A vegyes ku­tató és tervező egységek vezető sze­mélyzetének fizetését az egység gyámszerve határozza meg a kuta­tási vagy tervezési tevékenység számára jóváhagyott fizetések szint­jén, figyelembe véve, hogy e tevé­kenységek egyike vagy másika mi­lyen súlyt képvisel az illető vezető személyzet szempontjából. 109. SZAKASZ. — A tudományos kutatási segédszemélyzet tarifáris fizetése megfelel az illető tudomá­nyos kutatóegység­­által kiszolgált ágak és tevékenységi szektorok al­kalmazottjainak. A funkcionális apparátusban működő személyzet tarifáris fizetése az V. ágazati cso­portban feltüntetett fizetéseknek felel meg. A fontos termelési fel­adatokat teljesítő egységekben a termelőműhelyek és a funkcionális apparátus személyzetének fizetése azonos a kiszolgált ágazat megfe­lelő funkciói számára megállapított fizetéssel. 110. SZAKASZ. — A tudományos kutatás vezető és kivitelező sze­mélyzetének tarifáris fizetését tel­jes egészében a kijelölt feladatok megvalósításakor folyósítják, ami a kutatási fázisokként megállapított témák végső határidőinek és köz­benső határidőinek, valamint a meg­kötött szerződésben előírt más ki­kötéseknek a betartásában jut ki­fejezésre. 111. SZAKASZ. — (1) A gazda­sági ügyvitelű kutatóegységek sze­mélyzete évi prémiumokat (gratifi­kációk) kaphat a megkötött kuta­tási szerződések teljesítése révén elért, az érvényben lévő szabályza­toknak megfelelően megállapított nyereségből létesített 25 százalékos alapból. (2) Az állami költségvetésből ka­pott szubvenciók vagy költségvetési alapok segítségével gazdaságos rend­szerben működő tudományos kuta­tó egységek személyzete, amely szerződéses alapon ténylegesen részt vesz kutatási munkálatok végrehaj­tásában, az évi prémiumokon (gra­ Elárusító Osztályvezető Üzletvezető Közérk. egység vezetője Minösí- Koeffi- Árufor- Koeffi- Árufor- Koeffi- Árufor- Koeffi­ tési szint ciens galmi ciens galmi ciens galmi ciens v fok* fok* fok* I 1,00 I 1,00 I 1,00 I 1,00 II 1,05 II 1,04 II 1,04 II 1,09 III 1,14 III 1,15 III 1,09 III 1,20 IV 1,26 IV 1,20 IV 1,33 V 1,32 V 1,47 VI 1,46 VI 1,55 VII 1,54 VII 1,62 VIII 1,62 ___________ ______________________________________________ * Az áruforgalmi fokokat differenciáltan állapítják meg az egy­ségek típusa (üzletek, osztályok közétkeztetési egységek, raktárak) szerint, s ezek keretében minden egységtípus számára jellemző ter­mékcsoportok szerint. Fizetési szintek Szakmai fokozatok -----------------------------------------------------­____________________________________________I, II. III, IV. — I fokozatú fő tudományos kutató 1,80 1,70 1,63 1,55 — II fokozatú fő tudományos kutató 1,55 1,48 1,40 1,34 — III fokozatú fő tudományos kutató .­­ 1,28 1,21 1,15 1,10 s — Tudományos­ kutató 51,15 1,10 1,05­­ 1,00 VÖRÖS ZÁSZLÓ TERVEZET I­S-1.

Next