Vörös Zászló, 1972. augusztus (24. évfolyam, 180-205. szám)
1972-08-01 / 180. szám
2 (Folytatás az X. oldalról) 83. SZAKASZ. — (1) Az építőszerelő építőtelepek nem helybeli személyzete, amelynek nem ott van az állandó lakhelye, ahol dolgozik és nem térhet vissza naponta lakhelyére, valamint az a személyzet, amelyet kiküldenek szerelési munkálatok elvégzésére, berendezések, gépek vagy aggregátok üzembe helyezésére, felülvizsgálására vagy megjavítására, építőtelepi pótlékban részesülhet. (2) A nemzetgazdaság szempontjából kivételes fontosságú objektumok építő-szerelő építőtelepein a nem helybeli szakmunkások napi nyolc lejig terjedő, a nem helybeli ■szakképzetlen munkások napi négy lejig terjedő, míg a műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzet, a vezető személyzet és a nem helybeli személyzet más kategóriái 15 százalékig terjedő pótlékban részesülhetnek a besorolás szerinti havi tarifáris fizetésből. Azokat az objektumokat, amelyeknél ilyen arányú pótlék folyósítható, a Minisztertanács jelöli ki. (3) Az előző bekezdésben fel nem tüntetett más objektumok építő-szerelő építőtelepein, amelyek a helybeli káderek besorolása szempontjából nehézségekbe ütköznek vagy, amelyek nehezen megközelíthető helyen vannak, a nem helybeli szakmunkások napi hat lejig terjedő, míg a műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzet, a vezető személyzet és a nem helybeli személyzet más kategóriái napi 12 százalékig terjedő pótlékot kaphatnak a besorolás szerinti havi tarifáris fizetésből. A pótlékot az építőszerelő egységek központi és felettes helyi szervei hagyják jóvá. Ezeknél a létesítményeknél a nem helybeli segédmunkások általában nem részesülhetnek építőtelepi pótlékban. Egyes nagy munkaerőösszpontosítást kívánó létesítményeknél építőtelepi pótlékot kaphatnak a nem helybeli segédmunkások is a szakmunkásoknak jóváhagyott pótlék 50 százalékának erejéig. (4) Az építőtelepi pótlék megadásának és mennyiségi differenciálásának feltételeit, az alkalmazottak kategóriái szerint, a törvény mellékletei tartalmazzák. 84. SZAKASZ. — A tisztségek jegyzékét és a fizetési osztályokat, valamint az építő-szerelő egységek személyzetének fizetésére vonatkozó többi különleges rendelkezéseket a törvény mellékletei tartalmazzák. C. A MEZŐGAZDASÁGBAN 85. SZAKASZ. — Az állami mezőgazdasági egységekben a munkajavadalmazásnak biztosítania kell az összes dolgozók érdekeltté tételét a mezőgazdasági növényi és állati termelés szüntelen növelésében és minőségi javításában, a munkatermelékenység emelésében, az anyagi kiadások csökkentésében, a mezőgazdasági tevékenység gazdasági hatékonyságának fokozásában, a szüntelenül fejlődő műszakianyagi alapnak megfelelően, a lakosság és az ipar egyre nagyobb fogyasztási szükségleteinek kielégítése, valamint az export növelése céljából. 86. SZAKASZ. — (1) A mezőgépészek a gépgyártási ágazat tarifa táblázata alapján, a B szintnek megfelelően sorolandók be. A mezei munkálatoknál és a géppel végzett más munkálatoknál ezeket akkordban fizetik, 4 féle napi tarifa szerint, amelyek a munkálatok komplexitása és fontossága szerint váltakoznak és amelyeknél a legalacsonyabb egyenlő a gépgyártási ágazat B 5 kategóriájának alapszintű tarifáris fizetésével, a legnagyobb pedig ennél 50 százalékkal magasabb. A kalászosok betakarítási munkálatainál e tarifákat a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium egészen 35 százalékig emelheti, a tervszerűsített fizetési alap keretében. (2) Az állami mezőgazdasági egységek keretében működő mezőgépészek és karbantartási gépészek az év folyamán, amikor akkoriban dolgoznak, a végzett munkák után járó fizetés 50 százalékát kapják. A havonta levont összegeket a tervezett termelés elérése esetén az év végén vagy a termelési ciklus végén teljes egészében visszafizetik. Amennyiben azoknál a növényeknél vagy tevékenységeknél, ahol gépi munkálatokat végeztek, nem teljesítették a tervezett termelést, az elért fizetést 1 százalékkal csökkentik a kiszolgált mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, illetve az állami mezőgazdasági egységek farmjain vagy kiszolgáló szektoraiban a tervezett termelés nem teljesítésének minden százaléka után; az így kiszámított csökkentést levonják az év folyamán visszatartott összegekből, a különbözetet pedig visszafizetik az illető személyzetnek. (3) A mezei munkák időszakában a mezőgazdasági gépek karbantartásához és javításához beosztott műhelymunkásokat a mezőgépészek akkordmunkájának megfelelő havi átlagfizetéssel javadalmazzák, megszorozva ezt egy 1,35-ig terjedő koefficienssel, amelynek konkrét nagyságát a Mezőgazdasági Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium állapítja meg a kiszolgált traktorok és más berendezések számának arányában. (4) A mezőgazdasági termelés túlteljesítésének ösztönzése céljából a mezőgépészeti egységek személyzete a kiszolgált mezőgazdasági termelőszövetkezetek terven felül elért termelési mennyiségének 20 százalékáig terjedő kvótát élvez, azoknál a növényeknél, amelyeknél géppel végezték el a mezőgazdasági munkálatokat. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek e célból befizetik a mezőgépészeti állomások számlájára a megfelelő alapot, pénzben vagy természetben, az érvényben lévő normák alapján megállapított sorrenden kívül. 87. SZAKASZ. — (1) Azoknak a munkásoknak az 1—6 díjszabási kategóriáiba és fizetési fokokba való besorolását, akik a növényi és állati termelésnél kétkezi munkát végeznek, a farmvezető végzi a munkálatok bonyolultságának, nehézségi fokának és a munkaerőtoborzás nehézségeinek megfelelően, s erre a célra tájékozódásul felhasználja a minősítési tarifamutatókat a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium által kidolgozott módszertan alapján. Az e tevékenységeknél alkalmazott munkások besorolása a 7. kategóriába és szakemberekként a minősítési tarifamutatók előírásainak szigorú betartásával történik. (2) A farmvezető, a részlegvezető vagy a kiszolgálási szektorvezető a munkálatok sajátosságából, természeti feltételéből adódó rendkívüli esetekben a meghatározott időtartamra besorolt munkások díjszabás szerinti fizetését 40 százalékig emelheti vagy csökkentheti a tervezett fizetési alap keretében. 88. SZAKASZ. — (1) Az állami mezőgazdasági egységek műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzetének, vezető személyzetének és tisztviselői személyzetének fizetését a IV. ágazati csoport írja elő. (2) A mezőgazdasági termelőszövetkezetek állami javadalmazást élvező mezőgazdasági szakemberei és főkönyvelői a mezőgazdasági termelőszövetkezetektől, ahová besorolták őket, az elnöknek járó munkanormák értékének 15 százalékát kitevő javadalmazást kapnak a termelési terv teljesítéséért, míg a termelési terv túlszárnyalásáért a mezőgazdasági szakemberek az elnöknek járó pótjavadalmazás 80 százalékának, a főkönyvelők pedig 70 százalékának megfelelő pótjavadalmazást élveznek. 89. SZAKASZ. — (1) Az állami mezőgazdasági vállalatokban és a mezőgépészeti állomásokon működő személyzetnek a növényi és állati termelés növelésében való fokozott érdekeltté tétele céljából intézkedések történnek a globális akkordbérezési forma kiterjesztésére ezekben az egységekben; ebbe a fizetési formába belefoglalják a műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzetet, valamint a vezető személyzetet is, amelynek funkciói közvetlenül összefüggenek a termelési folyamattal. 90. SZAKASZ. — (1) A fő mutatók, amelyektől a műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzet és vezető személyzet fizetésének folyósítása függ, a következők: az állami mezőgazdasági vállalatoknál — a jövedelmi terv teljes megvalósítása és az, hogy az 1000 lej árutermelésre tervezett kiadásokat ne lépjék túl; a mezőgépészeti állomásoknál pedig a kiszolgált mezőgazdasági termelőszövetkezetek fontosabb növényeinek termesztésére vonatkozó termelési terv és a tervezett, értékben kifejezett, összmunka-mennyiség teljesítése. (2) Az (1) bekezdésben feltüntetett személyzet havonta a ledolgozott időnek megfelelő tarifáris fizetés 80—90 százalékát kapja meg. A fizetéskülönbözetet az esztendő, illetve a negyedév végén folyósítják a kijelölt mutatók megvalósítási fokával arányban. 91. SZAKASZ. — A munkások tarifáris fizetését, a tisztségek és a fizetési osztályok jegyzékét a mezőgazdasági egységekben különleges funkciókat betöltő műszaki, gazdasági, más kivitelező szakszemélyzet és vezető személyzet számára, valamint az állami mezőgazdasági egységek személyzetének fizetésére vonatkozó többi különleges szabályozásokat a törvény mellékletei írják elő. 92. SZAKASZ. — Az állami mezőgazdasági egységekben történő általános munka javadalmazási elveket, amelyeket a jelen törvény előír, tájékozódásképpen szem előtt kell tartani a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkajavadalmazási rendszerének kidolgozásánál is. D. SZÁLLÍTÁSBAN és posta- TÁVKÖZLÉSBEN 93. SZAKASZ. — A fizetési rendszernek a szállításban és a postatávközlésben való alkalmazása biztosítani hivatott a dolgozók anyagi érdekeltségét a belföldi és külföldi szállításnak az ország gazdasági és társadalmi fejlődése követelményei szintjén történő lebonyolításában, a következők révén: a szállítási kapacitások maximális kihasználása, a forgalmi sebesség és biztonság növelése, a szállítóeszközök korszerűsítése, az ésszerűtlen szállítások kiküszöbölése és a posta, valamint távközlési szolgáltatások olyan lebonyolítása, hogy kielégítsék a nemzetgazdaság és a dolgozók igényeit, szüntelenül növeljék a gazdasági hatékonyságot. 94. SZAKASZ. — (1) A vasúti szállításban a munkások és a szakmunkásokéhoz hasonló tevékenységet végző operatív személyzet tarifáris fizetését 12 funkciócsoportban rögzítették, s egyazon funkciócsoporton belül alapszintre és három fizetési fokozatra differenciálták. (2) A mozdonyvezetők tarifáris fizetését a mozdonyok teljesítményétől és a vontatási rendszertől függően 5 funkciócsoportba differenciálták, s minden egyes funkciónak van alapszintje és 5—6 gradációja. A vasúti szállítás operatív személyzetének tarifáris fizetését 12 funkciócsoportban állapították meg, alapszintre és 4—6 gradációra differenciálva minden egyes funkciócsoporton belül. (3) A munkások, mozdonyvezetők és operatív személyzet tarifáris fizetését a törvény mellékletei foglalják magukban. Ezekhez a fizetésekhez viszonyítva az üzemi vasutaknál dolgozó fokozatokra besorolt munkások és operatív személyzet tarifáris fizetése egy fizetési kategóriával alacsonyabb, a gradációkra besorolt mozdonyvezetők és operatív személyzet tarifáris fizetése pedig 1 vagy 2 fizetési osztállyal alacsonyabb. (4) A vasúti egységek vezető személyzetének tarifáris fizetése folyósításához szükséges összegező mutatóknak fel kell ölelniük a konvencionális tonnakilométereket, valamint az ezer konvencionális tonnakilométerre megvalósított nyereséget, illetve költségeket is. 95. SZAKASZ. — (1) Az autószállításban a gépkocsivezetők tarifáris fizetését 7 gépjárműcsoportban, minden csoporton belül pedig 4 minősítési kategóriában állapították meg. A tarifáris fizetéseket differenciálták két szintre is (A és B), amiből az A szintet a szállítási tervvel rendelkező egységek alkalmazzák. Az autószállításban dolgozó operatív személyzet tarifáris fizetését funkciók szerint állapították meg, alapszinttel és 4 6 gradációval. (2) A városi szállítási autóbuszok és trolibuszok vezetőinek tarifáris fizetése 10 százalékig terjedően magasabb Bucuresti municípiumban és 5 százalékig terjedően magasabb a több mint 100 000 lakosú városokban a törvény mellékletei által előírtaknál. (3) A gépjárművek csoportba sorrolási ismérveit, a rakodóképesség és a férőhelyek arányában, a Minisztertanács hagyja jóvá. (4) Azoknak az összegező mutatóknak, amelyektől függően folyósítják az autóközlekedési egységekben vezető funkciókat betöltő személyzet tarifáris fizetését, fel kell ölelniük a továbbítotttonnákat, valamint az 1000 konvencionális tonnakilométerre számított nyereséget vagy költségeket is. (5) A több mint 10 tehergépkocsi vagy autóbusz tevékenységét koordináló gépkocsivezetők a tarifáris fizetésen kívül az autóközlekedési forgalmista funkció alapszintjének megfelelő tarifáris fizetés 15 százalékáig terjedő pótlékot kapnak. Pótkocsik vontatásáért a gépkocsivezetőknek és az országúti traktorok vezetőinek a tarifáris fizetése 8—24 százalékát kitevő pótlékot folyósítanak, a vontatott pótkocsik hosszától, számától és tonnatartalmától függően. 96. SZAKASZ. — (1) A vízi szállításban a navigációs személyzet tarifáris fizetését funkciók szerint, tengerjáró vagy folyami hajók csoportjaira differenciálva és azok természetétől, kapacitásától vagy teljesítményétől függően állapítják meg, minden funkció keretében alapszinttel és három fokozattal —• az olyan személyzet számára, amelynek tevékenysége a szakmunkásokéhoz hasonló, továbbá alapszinttel és 5—6 gradációval a többi személyzet számára a törvény mellékletei előírásainak megfelelően. (2) Az óceáni halászhajókon dolgozó személyzetet a halászati időszakban díjszabás szerint fizetik, halféleségek és haltermékek szerint differenciálva. (3) Az éjszakai szállításokat végző dunai hajók navigációs személyzete a tarifáris fizetés alapszintjéhez viszonyítva 45 százalékig terjedő pótlékot kap az éjszaka dolgozott óráknak megfelelően, a hajózási feltételek arányában. (4) A kikötőkben működő operatív személyzet tarifáris fizetését funkciók szerint állapítják meg, minden funkció keretében alapszinttel és 5—6 gradációval. (5) Azoknak az összegező mutatóknak, amelyek teljesítése arányában folyósítják a vízi szállítási egységek keretében működő vezető személyzet tarifáris fizetését, fel kell ölelniük a következőket is: — a tengeri szállításban: a bruttó bevételtervet valutatejben és a nyereséget; — a folyami szállításban: a tonnakilométert vagy a kikötői forgalmat és a nyereséget; — a román hajózási regiszternél: a bevételtervet és a nyereséget; — a költségvetésből finanszírozott vízi szállítási egységeknél: a központi szerv által megállapított saját feladatokat. 97. SZAKASZ. — (1) A dokkmunkások tarifáris bérét három fizetési osztályban állapítják meg, s minden osztályon belül két kikötői kategóriára differenciálták akkordmunka vagy rezsimmunka szerint. (2) Prémiumot kaphat az a személyzet, amely közvetlenül hozzájárul a be- és kirakodó hajók veszteglési idejének csökkentéséhez: a) abból az alapból, amelyet a veszteglési idő csökkentéséért minden egyes hajónál valutában inkasszált lej egyenérték legfeljebb 30 százalékából létesítettek vagy, b) a szóban forgó hajónál ténylegesen dolgozott időért járó tarifáris fizetés legfeljebb egy százalékáig terjedően a veszteglési idő minden egyes százalékának csökkentéséért. 98. SZAKASZ. — (1) A légi szállításban a repülő személyzet és a forgalomirányító és kereskedelmi operatív személyzet tarifáris fizetését funkciók szerint állapítják meg a szakképzettség és a feladat teljesítésével járó felelősség arányában. A tarifáris fizetéseket egy alapszinten és 5—6 gradáció szerint állapítják meg. A repülő személyzet tarifáris fizetését a törvény mellékleteiben előírt öt repülőgépcsoport szerint differenciálták. (2) A repülő személyzet, valamint a repülés idején kíséretében lévő más személyzetkategóriák a repülési időért tarifáris fizetés jellegű juttatást is kapnak. (3) Az összegező mutatók között, amelyek teljesítésétől függően a polgári légiforgalmi egységek vezető személyzetének tarifáris fizetését adják, szerepelniük kell: — a légi szállításban: a konvencionális utaskilométer és a nyereség; — a közhasznú repülésben: a konvencionális repülőórákban megállapított szolgáltatási terv és a nyereség. 99. SZAKASZ. — (1) A PTTR-ügynökségek postai ügynökeit egy vegyes bérezési forma alapján fizetik az alábbiak szerint: — egy fix rész, amely egyenlő a levélhordói tisztségre előírt tarifáris alapfizetés 30—60 százalékával; — egy váltakozó rész, legfeljebb a 25 százalékáig a PTTR-ügynökség jövedelemből, amelyeket a postaügynök realizált. A fix rész és a váltakozó rész hányadának nagyságát a Közlekedés- és Távközlésügyi Minisztérium állapítja, meg a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben. (2) A posta- és távközlési egységek operatív személyzetének tarifáris fizetését funkciók szerint állapítják meg és minden funkciónál alapszintre és 3—5 gradációra differenciálják, a fizetési osztályok szerinti tarifáris fizetéseknek megfelelően, a törvény mellékleteiben előírtak szerint. (3) Azoknak az összegező mutatóknak, amelyek teljesítésétől függően folyósítják a posta- és táv * 2 3 Az üzletvezetők tarifáris fizetése és az elárusító I tarifáris fizetése közötti arány 1,19, az üzletvezető VIII és az elárusító III tarifáris fizetése közötti arány pedig 1,68: 102. SZAKASZ. — (1) A belkereskedelemben dolgozó operatív személyzetnél a túlsúlyban lévő fizetési forma a százalékos akkord kell hogy legyen, amelyben a százalékot az eladás, a felvásárlás vagy a szolgáltatás értékéből az egységtípusok személyzeti normatívái és a tervezett tevékenység mennyisége alapján számítják ki. A százalékokat differenciáltan állapítják meg egységenként, termékcsoportonként vagy termékenként, egy idényről vagy hosszabb időszakra. Azokban az egységekben, amelyekben a munkamennyiség szezononként nagyobb eltérést mutat, vegyes fizetési formát alkalmaznak, a tarifáris fizetés legfeljebb 50 százalékát folyósítva a ledolgozott idő arányában, a különbséget pedig az eladások, felvásárlások vagy szolgáltatások értékéből kiszámított százalékban egyenlítik ki. (2) A reprezentatív, magas szervezési fokú közétkeztetési egységekben a fizetési forma a számlához hozzáadott jutalék alapján kiszámított fizetés. A jutalékkvóta 10 vagy 12 százalék, amiből 2 százalékig terjedő összeg a kiszolgálási leltár veszteségeinek pótlására használható. (3) Az eladási, szerződéskötési és felvásárlási, szolgáltatási, feldolgozó, termelő vagy más szűkkörű vagy szezonjellegű tevékenységet folytató egységekben a fizetési forma alapja a százalékkvóta, illetve az érték- vagy mennyiségi díj a termékenként megállapított maxiközlési vezető személyzet tarifáris fizetését, magukban kell foglalniuk: — a rádió- és televízió-egységeknél, a bevétel terv teljesítését; az adófelszerelés és -berendezések működtetését az üzemeltetési normáknak megfelelően; — a posta- és távközlési egységeknél: a bevétel tervet és a kiadástervet; — a postai szállítási vevények ellenőrzését végző, bélyegek kibocsátásával és terjesztésével foglalkozó, sajtótovábbító egységeknél, a munkatervezetben vagy konvencionális egységekben és a kiadástervet. e. az Áruforgalomban és szolgáltatásban 100. SZAKASZ. — A belkereskedelmi tevékenységben a munka javadalmazásának biztosítani kell a dolgozók anyagi érdekeltségét az áruforgalom és a szolgáltatások volumenének szüntelen növelésében, a lakosság igényeinek egyre jobb kielégítésében, civilizált és a fogyasztók iránti készséges kiszolgálás megvalósításában, az árualap megőrzésében és a vele való ésszerű gazdálkodásban, az árueladási eljárások állandó korszerűsítésében, valamint az egész kereskedelmi tevékenység gazdasági hatékonyságának növelésében. 101. SZAKASZ. — (1) A belkereskedelmi egységekben működő olyan operatív személyzet fizetését, amelynek tevékenysége hasonló a munkásokéhoz, alapszinttel és 3 fizetési fokozattal állapítják meg, rendszerint minősítési szintekre differenciálva, az olyan operatív személyzet fizetését, pedig, amelynek tevékenysége a műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzetéhez hasonló, alapszinttel és gradációval, s áruforgalmi fokokra, egységkategóriákra vagy szakképzettségi szintekre differenciálják. Ugyanakkor a kereskedelmi egységek sajátos munkafeltételeitől függően 1—5 fizetési osztállyal fel lehet emelni azoknak az operatív dolgozóknak a tarifáris fizetését, akik magasabb szakképzettséget igénylő árut forgalmaznak, közvetlenül inkasszálják a pénzt a fogyasztóktól, koordinálják más egységek tevékenységét, dolgozók csoportját vezetik és ügyviteli felelősségük is, van, különleges kategóriájú vagy nagyobb tevékenységi volumenű egységekben, illetve külföldi turistákat kiszolgáló, magas szervezettségi fokú egységekben tevékenykednek — a törvény mellékletei előírásainak megfelelően. (2) A tarifáris fizetés rangsorolása alapszinten az áruforgalom reprezentatív operatív funkciói számára gradációk szerint a következő, máris kvóták erejéig. Ezekbe a kvótákba beleszámíthatók az egység olyan kiadásai, amelyeket az alkalmazottak jövedelmükből fedeznek. Az alkalmazottak, akiket e szerint a fizetési forma szerint fizetnek és akik a meghatározatlan időre szóló munkaszerződés alapján besorolt többi kereskedelmi dolgozókéhoz hasonló körülmények között dolgoznak, az állami egységek állandó személyzetének összes jogaival és kötelességeivel bírnak. Amennyiben a fent említett tevékenységek esetlegesek vagy alkalomszerűek, az érték vagy mennyiség szerint megállapított díjszabás alapján kapják fizetésüket. Az így javadalmazott személyzet csak a végzett munka utáni javadalmazást kap, anélkül, hogy élvezné a többi jogokat is, amelyekben a meghatározatlan időre szóló munkaszerződés alapján dolgozó alkalmazottak részesülnek. (4) A nem ipari jellegű szolgáltatási tevékenységben az állandó kvótákban vagy előszámított összegben történő kiutalásokon alapuló fizetési forma alkalmazható, amelyben az alkalmazott fizetése a nyersanyag-, segédanyag-, energia-, amortizáció-kiadások és az egység nyeresége, valamint a végzett szolgáltatások értéke közötti különbséget mutatja. (5) A közétkeztetési és szolgáltatási tevékenységekben megbízottak is alkalmazhatók. Ezeket abból az összegből fizetik, amely visszamarad a realizált jövedelemből miután a megbízottak teljesítik az alkalmazó kereskedelmi egységgel szembeni összes kötelezettségeiket az egységtől kapott leltár amortizációjával, a nyereséggel és az adóval kapcsolatban. (6) A vezető személyzet és a műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzet, amely közvetlenül hozzájárul a tevékenység volumenének növeléséhez, a tervteljesítéssel és túlteljesítéssel egyenesen arányos akkordban fizethető. A tervezett nyereség nem realizálása esetén egyes vezető tisztségeknél a fizetés a nem realizálás minden 1 százaléka után a tarifáris fizetés 1 százalékával csökken, a ledolgozott időnek megfelelő tarifáris fizetés 10 százalékának erejéig. 103. SZAKASZ. — (1) A külkereskedelemben a munka javadalmazásának célja az alkalmazottak érdekeltté tétele az áruexport és a valutabevételek állandó növelésében, a nemzetgazdaságnak szükséges importok realizálásában, a külkereskedelem hatékonyságának növelésében, Románia gazdasági és műszaki-tudományos kooperációjának bővítésében és a külfizetési mérleg egyensúlyának biztosításában. (2) A külkereskedelmi vállalatok apparátusának alkalmazottai olyan tarifáris fizetést kapnak, mint amilyent a III. ágazati csoport különleges, I. és II. fokozata tüntet fel. Olyan külkereskedelmi problémák megoldásáért, amelyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén igényelt nagy műszaki és gazdasági szakképzettséget tesznek szükségessé, valamint a külföldi partnerekkel folytatott tárgyalásokon való részvételért a külkereskedelmi tevékenységet végző egységekben a szolgálatvezető szintjén fizetett tanácsosi tisztséget is alkalmazzák. Egy vállalatnak legfeljebb öt tanácsosi tisztsége lehet, differenciáltan a feladatok mennyiségének és komplexitásának arányában. (3) A külkereskedelmi vállalatok személyzete az évi prémiumokon (gratifikációk) és az általános rendelkezések alapján a rendkívüli teljesítményekért év közben adott prémiumokon kívül prémiumot kaphat a nemzetgazdaság számára nagy valutáris pénzügyi hatékonyságot biztosító export-import és szolgáltatási ügyletek megkötéséért. 104. SZAKASZ. — Az operatív személyzet tisztségjegyzékét és fizetési osztályait és az áruforgalomban működő műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzet, vezető és tisztviselői személyzet fizetési osztályait és a többi sajátos szabályozásokat a törvény mellékletei tartalmazzák. F. A TUDOMÁNYOS KUTATÁSBAN 105. SZAKASZ. — A tudományos kutatómunkában alkalmazott fizetési rendszer ösztönzi a személyzetet a konkrét és hatékony eredményekkel járó kutatásban, hozzájárul a kutatás lezárása és az eredmény termelésben történő alkalmazása közötti idő lerövidítéséhez a nemzetgazdaság valamennyi ága tudományos és műszaki haladásának meggyorsításáért, biztosítva ezzel a tudományos kutatómunka tökéletesedését, valamint az ország gazdasági és társadalmi-kulturális fejlesztési programja megvalósításához való hozzájárulásának növekedését. 106. SZAKASZ. — (1) A tudományos kutatószemélyzet tarifáris fizetése a tudományos egységekben végzett munka fontossága és általános feltételei szerint négy fizetési szinten differenciálódik, valamint négy szakmai fokozatban az alábbi rangsorolás szerint, részesül az illető munkálatokból realizált 25 százalékos kvótát kitevő alapból. Ezt az alapot annak a személyzetnek osztják ki, amely a szerződéses munkálatokat elvégezte, mégpedig arányosan a tarifáris fizetéssel és a ténylegesen ledolgozott munkaidővel, anélkül, hogy az évi prémiummal (gratifikáció) meghaladhatná egy naptári évben a három havi besorolási tarifáris fizetést. 112. SZAKASZ. — Azoknál a tudományos kutatásoknál, amelyeknél az alkalmazás utáni első 12 hónapban kivételes gazdasági hatékonyságot érnek el, a minisztériumok ésa többi központi szervek külön prémiumokat is adhatnak a kutató és tervező kollektíváknak, a kutatást végző vagy felhasználó egységek mérnökeinek és más szakembereinek, akik közvetlenül hozzájárultak e kutatások megoldásához és termelési bevezetéséhez. E prémiumok kifizetése az év végén történik, a terven felüli nyereségek 50 százalékáig terjedően létesített kvótából, amely nyereségeket a gazdasági egységek az illető kutatások eredményeinek alkalmazása nyomán értek el. 113. SZAKASZ. — A kutató vagy vegyes kutató és tervező egységek személyzete által élvezett prémiumok összessége nem haladhatja meg egy naptári év alatt a 6 besorolási tarifáris havi fizetést. Egészen kivételes teljesítmények esetén az egyéni prémium meghaladhatja ezt a határt is ama minisztérium vagy központi szerv kollektív vezetőségének a jóváhagyásával, amelynek az illető kutatási egység alá van rendelve. 114. SZAKASZ. — A tisztségek jegyzékét és a fizetési osztályokat, valamint a tudományos kutatóegységek személyzetének fizetésére vonatkozó többi különleges szabályokat a törvény mellékletei tartalmazzák. G. a tervező szervezetekben 115. SZAKASZ. — A tervező szervezetekben a fizetési rendszernek biztosítania kell a személyzet érdekeltté tételét abban, hogy olyan minél hatékonyabb gazdasági és funkcionális megoldásokat találjon, amelyek lehetővé teszik a beruházási költségeknek és az építkezések beruházási részarányának csökkentését, a korszerű gépekkel és berendezésekkel való felszerelés céljából, lehetővé teszik az épületek megfelelő méretezését, hogy ezek megfeleljenek a szigorúan vett műszaki szükségleteknek, lehetővé teszik az épületek és berendezések tipizálásának és ipari jellegének kiterjesztését és biztosítják a tervezetek és a munkálatok határidőben vagy határidő előtt történő átadását. A tervező szektor rendkívül nagy jelentőségű feladata, amelyet szintén a fizetési rendszerrel kell ösztönözni, az, hogy a kidolgozott tervezetek biztosítsák az anyagfogyasztás csökkentését, s így előmozdítsák az anyagi kiadások részarányának csökkentését a termelési költségek egészében az építkezéseknél. TÖRVÉNY a munka mennyiség és minőség szerinti javadalmazásáról az állami egységekben A kutatóegységek besorolását atifikációk kívül prémiumokban négy fizetési szint szerint a Minisztertanács hagyja jóvá. (2) Az I. fokozatú fő tudományos kutatók számát a minisztériumok és a tudományos kutatóegységekkel rendelkező többi központi szervek vezetőségei hagyják jóvá, a tudományos kutatási állások összességének 6 százalékáig terjedően, a II. fokozatú fő tudományos kutatók számát pedig az illető egység tudományos kutató állásainak 20 százalékáig terjedően. 107. SZAKASZ. — (1) A tudományos kutatóegységekben vezető funkciót betöltő személyzetet az elért szakmai fokozatnak megfelelő tarifáris fizetéssel és vezetési pótlékkal javadalmazzák, amely a betöltött funkció és a vezetett egység vagy kutató osztály nagysága szerint differenciált. (2) A tudományos kutatóegységek tudományos igazgatói és igazgatóhelyettesei funkcióit csak az I. vagy II. szakfokozatot elért tudományos kutatók tölthetik be, az érvényben lévő szabályzatok betartásával. 108. SZAKASZ. — A vegyes kutató és tervező egységek vezető személyzetének fizetését az egység gyámszerve határozza meg a kutatási vagy tervezési tevékenység számára jóváhagyott fizetések szintjén, figyelembe véve, hogy e tevékenységek egyike vagy másika milyen súlyt képvisel az illető vezető személyzet szempontjából. 109. SZAKASZ. — A tudományos kutatási segédszemélyzet tarifáris fizetése megfelel az illető tudományos kutatóegységáltal kiszolgált ágak és tevékenységi szektorok alkalmazottjainak. A funkcionális apparátusban működő személyzet tarifáris fizetése az V. ágazati csoportban feltüntetett fizetéseknek felel meg. A fontos termelési feladatokat teljesítő egységekben a termelőműhelyek és a funkcionális apparátus személyzetének fizetése azonos a kiszolgált ágazat megfelelő funkciói számára megállapított fizetéssel. 110. SZAKASZ. — A tudományos kutatás vezető és kivitelező személyzetének tarifáris fizetését teljes egészében a kijelölt feladatok megvalósításakor folyósítják, ami a kutatási fázisokként megállapított témák végső határidőinek és közbenső határidőinek, valamint a megkötött szerződésben előírt más kikötéseknek a betartásában jut kifejezésre. 111. SZAKASZ. — (1) A gazdasági ügyvitelű kutatóegységek személyzete évi prémiumokat (gratifikációk) kaphat a megkötött kutatási szerződések teljesítése révén elért, az érvényben lévő szabályzatoknak megfelelően megállapított nyereségből létesített 25 százalékos alapból. (2) Az állami költségvetésből kapott szubvenciók vagy költségvetési alapok segítségével gazdaságos rendszerben működő tudományos kutató egységek személyzete, amely szerződéses alapon ténylegesen részt vesz kutatási munkálatok végrehajtásában, az évi prémiumokon (gra Elárusító Osztályvezető Üzletvezető Közérk. egység vezetője Minösí- Koeffi- Árufor- Koeffi- Árufor- Koeffi- Árufor- Koeffi tési szint ciens galmi ciens galmi ciens galmi ciens v fok* fok* fok* I 1,00 I 1,00 I 1,00 I 1,00 II 1,05 II 1,04 II 1,04 II 1,09 III 1,14 III 1,15 III 1,09 III 1,20 IV 1,26 IV 1,20 IV 1,33 V 1,32 V 1,47 VI 1,46 VI 1,55 VII 1,54 VII 1,62 VIII 1,62 ___________ ______________________________________________ * Az áruforgalmi fokokat differenciáltan állapítják meg az egységek típusa (üzletek, osztályok közétkeztetési egységek, raktárak) szerint, s ezek keretében minden egységtípus számára jellemző termékcsoportok szerint. Fizetési szintek Szakmai fokozatok -----------------------------------------------------____________________________________________I, II. III, IV. — I fokozatú fő tudományos kutató 1,80 1,70 1,63 1,55 — II fokozatú fő tudományos kutató 1,55 1,48 1,40 1,34 — III fokozatú fő tudományos kutató . 1,28 1,21 1,15 1,10 s — Tudományos kutató 51,15 1,10 1,05 1,00 VÖRÖS ZÁSZLÓ TERVEZET IS-1.