Vörös Zászló, 1972. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
Napirenden a szántóföldeken Párhuzamosan végzik a cukorrépa, krumpli, kukorica betakarítását AVASON A bosszús elnök vagy mérnök nem ritka jelenség ezen az őszön. Zsörtölődésüket nem lehet rossz néven venni, mert valóban türelempróba a munkaszervezés az órárólórára változó időjárás körülményei között. A kedvező időszakok maximális kihasználása rendkívüli hajlékonyságot követel. Szóval, szorít a cipő. — Persze, lehet esőben is dolgozni, a tanulók s a tagok nálunk is szedték a kukoricát tegnapelőtt, de azzal ugye egyetért, hogy mégiscsak nehezebb a haladás. Meg a munkakedv sem olyan, mint napsütésben ... Ezt nem is vitatom, Mezőcsáváson meg szükség sincs rá, mert bár a gyorsabb haladás náluk is még mindig csak igény, azért eléggé eigenthetóan játsszák a ti nerem játékot. A cukorrépa vetésterületének több mint felén kiásták a termést, igyekezve egyben, hogy minél kevesebb kárt tegyenek a módfölött ingoványossá vált területen, így számolgatva a kárt s a hasznot, ottjártunkig napi 500 tonna répát adtak át a tervezett 400-zal szemben. — Saját eszközeinkkel hordjuk a termést. Két traktor vontatja az útig, töltésig az utánfutót, onnan meg már eggyel mehet tovább. A címben jelzett párhuzamos munkavégzést főleg a vetési feladatok igénylik. Utat kell nyitni az ekéknek, vetőgépeknek, így a répaásás mellett a krumpli betakarítása is folyik, több mint felét begyűjtötték már, ami egyben azt is jelenti, hogy a búzának szánt területek majdnem mind megürültek. A 2-es brigád talán már be is fejezte a pánikot. A területfelszabadítás a talajelőkészítést sem késlelteti, mert Még az esti szürkületben is dolgoznak a silózó kombájnok a szentkirályi árv bergenyei farmján Minden érit, eszközt a betakarítás, szállítás meggyorsításáért! — Ahogy a krumplibetakarítással végzünk, nagyobb erőket állíthatunk a kukoricatöréshez. Az üzemet csak úgy növelhetjük, ha megfelelő számban lesz szállítóeszközünk, mert mindennap be is szeretnénk hordani a leszedett kukoricát. Maholnap befejeződik a szüret, mely az elmúlt napokban 40—50 tagot foglalkoztatott. Összegezve a Csáváson hallottakat, következtetésünk az lehet, hogy a kedvezőtlen időjárás főleg a talajelőkészítést, vetést hátráltatta. Ezért kellett elhalasztaniok a vetéskezdést, melyet eredetileg hétfőre terveztek. _ Az úgy-ahogy stabilizálódott időjárás valószínű, minden tekintetben javulást hoz a következő héten, naponta 8—10 fogat kizárólag a krumplit szállítja. V Élenjárók és kullogok Megyénkben nagy területen termesztett ipari növény a cukorrépa. Gyors betakarítása, a pénzjövedelmek megvalósítása mellett, azért is fontos, mert több ezer hektáron képezi a búza előveteményét. Termelőszövetkezeteink döntő többségében megfelelő intézkedéseket foganatosítottak a munka meggyorsításáért, melyeknek nyomán sikerült a vetésterület feléről, vagy még több mint feléről kiásni, elszállítani a répát. Az élenjáró termelőszövetkezetek közül említjük meg az EGRESTŐI, KÉRESDI, JÖVEDICSI egységeket, ahol már be is fejezték ezt a munkát, valamint a BALDAI, BOGAI, SZENTPÁLI, DEDRÁDI, AKOSFALVI, VAMOSGÁLFALVI, MEZŐSALYI és más mtsz-eket. Elég nagyszámú termelőszövetkezetben viszont meg sem kezdték, vagy ha meg is kezdték ezt a munkát, igen kis területről került le a termés. Ajánlatos lenne tehát, ha a MAROSJÁRAI, BÖLKÉNYI, BÁLAI, NYÁRADSZEREDAI, NYARADGÁLFALVI, ROSIORI-I, SÁROSI és más, a cukorrépa betakarításában lemaradt termelőszövetkezetek vezetői úgy osztanák el az erőket, hogy meggyorsíthassák ezt az igen-igen fontos munkát. 130-ból miért A napsütéssel együtt érkezünk Szabédra. Dicsekszünk, hogy lám . . . de ezzel sem sikerül jobb kedvre deríteni a főmérnököt. Hogy miért, arra csak hosszas kérdezősködés után jövök rá, mert nem egészen az időjárásért. Nem tudom, egyetért-e majd e helyzetfelmérés nyomán formálódott véleményemmel, miszerint nehézségeik csak részben származnak a bizonytalan időjárásból. Részben, mert az elhatározásokat túlontúl sokára követik a tettek, s így valószínű, nem is egyszer előfordul, hogy mire akcióba lendülnének, ismét eső állja útját a kibontakozásnak. Ez az alapos készülgetés a szabédi brigádra jellemző. Ahogy valaki megjegyezte: „mozgósítva vannak szabédi módra. Elég, ha egy-két ember azt mondja, hogy nagy a sár, máris lemondanak a munkába állásról." Nagy fényűzés ez most, amikor fedél alá kellene tenni azt, amiért egész éven át dolgoztak. Kellemetlen még magyaréni is... Még az sem meg- nyugtató, hogy „csak addig nehéz, amíg elindulnak, mert ha egyszer hozzáfogtak, jól dolgoznak." Erre azt mondhatom, nem mindegy, hogy mikor, s félős, nem akkor érik el a csúcsformát, amikor bizonyítani kellene. Talán bevezethetnék náluk is, mint a sportolóknál, a formába hozó időszakot. A kölpényi részlegen erre nincs szükség, noha semmivel sem tudják jobban, hogy mit, mikor kell elvégezni. Tény, hogy aznap, amikor ott jártunk, Kölpényben hetvennél többen dolgoztak a répaásásnál, harmincan a kukoricát törték. Ezzel szemben Szabédon tizenöt munkaerőt ha összeszámolhattunk. A 130 főt számláló brigádból így persze, megvan a magyarázata, hogy a répaásásnál miért csak néhány hektáros az eddigi teljesítmény. Pedig az ereket tekintve, akár az időjárást is belekalkulálva, legalább a 20—25 hektárnál kellene tartaniok. — Milyen következménye lesz a lassú ütemnek? — Hát... valószínű az, hogy több búzát kell vessünk búza után. Ez sem kevés. De egyéb következmények sorolása helyett hadd emlékeztessek arra, hogy az alkalmazott, elfogadott globális akkordbani javadalmazás értelmében értékelendő nemcsak a terméseredmény, hanem az is, hogy mi módon végzik el az előírt munkákat. Azaz, a vezető tanács számon kérheti a betakarítás optimális idejének betartását. Ezt mintha Szabédon sem tartanak szem előtt, pedig félmegoldásokkal aligha jutnak a kívánt eredményre. Csak futólag említem, hogy a betakarításbeli teljesítményért IV rlöspari,,, /e* és a vezető tanári , is. \nem állnak hivatásuk magaslatán. Különben, mint helyben összeszámoltuk, alig van két vt-tag a kilencből, aki közvetlenül mezei munkás dolgozik, így aztán a példamutatás sem érvényesülhet kellő mértékben. A cukorrépát alig 20 hektárról, a kukoricát pedig még kevesebbről takarították be. Hogyan lesz ezeken a területeken vetés? Szerencsére van területük, ahol dolgozhatnak a gépek. A 180 hektár szántásból 60-nál többet meg is tárcsáztak, itt fennakadás nélkül folyhat a vetés. Amíg meg itt vetnek, haladhat anynyira a betakarítás, hogy ne kényszerítse tétlenségre a gépesítőket. Ezt valahogy biztossá kell tenni. Az alkalmazottak is a szántóföldeken Ezzel az újsággal fogadnak Bücsön. S valóban, a jó szervezés egyik jellemző jegye, hogy a nagyvolumenű munkát, erőket igénylő betakarításban miként kapcsolják be a helyben működő intézmények alkalmazottait. Nos, Bücsön sikerül, jobbára önkéntes alapon, két munkacsoportot alakítani a fogyasztási és hitelszövetkezet, a CEC, a posta stb. dolgozóiból, összesen mintegy negyvenen vállalták, hogy besegítenek, ahol a legnagyobb szükség lesz rá. Figyelemre méltó, hogy elsősorban a valamilyen oknál fogva a munkából kiesett szövetkezeti tagok répa- és kukoricaparcelláin gyűjtik be a termést, azaz nem okoznak bonyodalmat a globális akkord elszámolásában sem. Köztudott, hogy milyen szervezési nehézségekkel jár a talajelőkészítés, vetés megkezdése, ha néhány árnyi parcellán huzamosabb ideig feszedetlen áll a termés. Így, ebben a vonatkozásban is hasznos a rácsi megoldás. Követésre méltó kezdeményezés, nincs ok viszolygásra, hiszen ha segítenek, annak a falunak, községnek segítenek, ahol kenyerüket keresik. A szövetkezet eddigi teljesítményeiben tükröződnek az időjárás okozta nehézségek. A cukorrépát a vetésterület mintegy 15 százalékán takarították be, s az 1000 tonnát meghaladó mennyiségből több mint 700-at szállítottak el az átvevő-központba. Elsősorban ott ásták a répát, ahova búzát szándékszanak vetni. A kukorica nagy részének, mint elmondották, még érnie kell, csak a 101-es hibridet szedhetik. — Talajelőkészítés, vetés? — Százötven hektáron máris vethetünk (azóta bizonyára teszik is). További 170 hektáron az ekék dolgozhatnak, úgyhogy egyelőre nincs torlódás. * Virág proletárjai, egyesültein AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA 1972. október 1. vásárnál XXIV. évfolyam 232 («47») számlára 30 báni M TIRNAVENI Tehnolemn- É- nek nincs különösebb rek Borámra szüksége. Az itt egyéni megrendelésre készített bútorok minősége régóta fogalom, s az sem titok, hogy a kisipari szövetkezet előirányzott termékeinek 85 százalékát igényes külföldi piacokon értékesíti. Van azonban e vidéki ipari egység tevékenységének egy olyan ágazata, mely elüt a fő termelési profiltól, és amelyről a kívülállók általában keveset tudnak. A műanyagfeldolgozás terén, — mert erről van szó — érdekes kísérletek folynak a Technolemnben és olyan eredmények születnek, hogy sok nagyvállalat megirigyelhetné. Az asztalosipari szövetkezet, ha szabad így nevezni, „melléküzemének“ ügyét maga Belényessy Béla elnök viszi előre kifogyhatatlan lelkesedéssel és ötletességgel. ★ Amikor szobájában hellyel kínál, megkockáztatom a kérdést: — Csak nem a vegyészmérnöki végzettsége az elért szép eredmények mozgatórugója? Mosolyogva hárítja el érdeklődésemet. Jó tizenöt éve foglalkozom vele. Ne írja meg, hogy hány országban voltam, de mindenesetre, amerre jártam, sok érdekes, szép, praktikus dolgot láttam. Itthon aztán megpróbáltam hasznosítani néhány ötletet. Ha jut ideje, nézze meg a bútorüzletben kiállított ajtót. Csak a kerete van tölgyfából, 90 százalékát műanyagból készítettük. Az ajtóbetéthez hasonló üreges, színes műanyag léceket használtak fel az üveggyár felé épített új iskolában és a városunk központjában levő patikában falburkolatnak. Elegáns és tartós anyag, amiből felhúzható (felcsavarodó sz. m.) ablakredőnyöket is gyártunk. Bár az emberek általában idegenkednek az ismeretlen dolgoktól, a családiház-építők már kezdenek elég jól „mozgolódni“. Érdeklődnek a készítményeink felől, vásárolnak belőlük. Egyébként Marosvásárhelyen, a November 7 negyedbeli kiállítási komplexum keretében a Szövetkezeti Szövetség épített egy kis házat ilyen műanyag ajtóval. Egy éve nagyon jól viselkedik, s remélem, hogy miután egy komiszszió megvizsgálja, megfelelőnek találja, reklámot is csinálhatunk neki. Egyelőre valamivel drágább ugyan az új típusú ajtó a klasszikusnál, de van lehetőség az árcsökkentésre, s ha azt vesszük, hogy nem vetemedik, nem hasad és nem kell ismételten átfesteni, a mérleg serpenyője máris a javára billen. Nemrég Birán Mirceával, a Megyei Építkezési és Szerelési Tröszt vezérigazgatójával is beszéltem arról, hogy csináljunk egy pár próbát blokkokban új típusú ajtókkal. ★ Pechem van, a titkárnő újabb vendéget jelent be az elnöknél. Kérje meg, hogy várjon türelemmel két percig — hangzik az üzenet. Hogy lehet két perc alatt egy ilyen érdekes témát lezárni? Erről szó sem lehet. Ellenkezőleg, Belényessy elnök még jobban felcsigázza az érdeklődésemet. — Ezt garázsfalnak szántuk, egy bukaresti kollégámmal készítettük — nyújt át egy könyvnagyságú, pehelykönynyű műanyagfal-darabot. Különös szendvics: a frigidaire-ből ismert polisztirénhabot két színes műanyaglemez fogja közre. Újabb mintadarab kerül elő a szekrény rejtekéből: plafon- vagy falburkolásra szánt, négyszögű műanyaglemez. Micsoda szórakozás lenne — gondolom el — a hagyományos szobafestés kálváriájához viszonyítva, ilyesmivel átvarázsolni egy lakást! A lemezek felrakását úgyszólván percek alatt meg lehetne tanulni, s a plasztik-burkolat a legcsúnyább, legfoltosabb falat is örökszéppé tenné. Vendéglátóm még megmutat egy, a fémhez megtévesztésig hasonló, aranyszínű szalagot. Mint mondja, főként sötétre pácolt bútorokat lehetne vele remekül díszíteni. Egyszerű fölragasztással. Tudom, ha maradhatnék, még nagyon sok, érdekes dolgot látnék, hallanék Belényessy elvtárstól, de sürget az idő, ezért megkérem, összegezze a műanyagcikkek gyártásának célját, értelmét. Nézetem szerint egy asztalosipari üzemet el sem lehet képzelni maholnap műanyag-részleg nélkül, mert hovatovább mind kevesebb fát és több műanyagot kell felhasználni. A szigorú fa- és fémtakarékosságot, ezeknek helyettesítését különben a X. pártkongresszus is előirányozta. De mi a helyzet? A műanyaggyárbelieknek nem jut eszükbe, hogy például egy szekrényhez polctartót, kulcscímkét, nyakkendőtartót, rozettákat, díszítő szegélylécet állítsanak elő, vagy a lenyíló szekrényajtó úgynevezett ollóvasalását szintetikus anyagból oldják meg. Arról, hogy mit lehet a mi termékeinken műanyaggal helyettesíteni, éppen az asztalosiparban dolgozó szakembereknek kell gondolkozniuk, ők jönnek rá legkönnyebben a gyakorlati lehetőségekre. Azonkívül egy vegyipari szakvállalathoz hiába állítok be azzal a kéréssel, hogy segítsenek a famegtakarításban. Rögtön matricát kérnek, vonakodnak, hogy nincs kapacitásuk, hogy nem kifizetődő ekkora széria, csóválják a fejüket, hogy vajon beválik-e a dolog és így tovább. Nos, ezért harcolok egy kísérleti részleg létrehozásáért, ezért érdekel minden műanyag. Még ebben az évben meg akarjuk szervezni a saját laboratóriumunkat, hogy ne kelljen bármilyen kérdéssel a Vegyikombináthoz, vagy Tordára szaladni. Az ötéves terv végéig összevonjuk a műanyagrészleg műhelyeit a város különböző pontjairól egyetlen központi épületbe. " ★ A munkacsarnokokon Bordi Alexandra alelnök, (aki egyben a szövetkezet párttitkára is) kalauzol végig. Tőle tudom meg, hogyan fejlődött a PVC-labdák kezdeti kis sorozatú előállításától az asztalosipari termelést számos tartozékkal kisegítő, az ország több nagy állami ipari vállalatával kollaboráló ágazattá a műanyagfeldolgozás. A Szőkefalva utcai műhelyben éppen bőrt helyettesítő gépszíjakat készítenek textilbetétes műanyagból. Azt mondják, nagyon jól beválnak. A fal mellett zsákszámra áll a pezsgősüvegdugó, a szomszédos teremben a már említett ajtó-ablakredőny gyártásra és falburkolásra alkalmas profil-léc hagyja el makaróniként a korszerű csigaprés szájnyílását. Odaát a Viitorului utcai kisműhelyben pillanatnyilag autóalkatrészeket készítenek az Autobuzul üzemnek, meg habfehér mézesüveg fedeleket a tordai üveggyárnak. Az egyik helyiségben kőművesek dolgoznak, a legújabb termék, a benzin-, olaj- és saválló műanyag védőkesztyű gyártásának feltételeit készítik elő. Tulajdonképpen ez a megfogalmazás, hogy „a legújabb termék“, nem a legkifejezőbb, hiszen a Technolemn szakembereinek agyában, a rajzasztalokon, a műhelyekben szünet nélkül újabb cikkek körvonalazódnak. A bátor kísérletezés mindamellett, hogy enyhíti a szövetkezet beszerzési gondjait, mert nem kell minden kis tartozékért kilincselniük, jelentős, pénzben kifejezhető nyereséget hoz az egységnek. Senki sem panaszkodott, mégis úgy érzem, több figyelmet, bátorítást és anyagi támogatást érdemelne úttörő munkájában, néha erejét meghaladó próbálkozásainak keresztülvitelében, a jobbnál jobb ötletek hasznosításában ez a kis közösség. Ajtay László riportja BÚTOR ÉS MŰANYAG Marosvásárhely főtere (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) Határidő előtt teljesítették háromnegyedévi tervüket Az év eddig eltelt időszakában a régeni Republica Helyiipari Vállalatban is szüntelenül felfelé ívelt a termelőtevékenységet tükröző grafikon görbéje, s szeptember mintegy 7 napos előnnyel zárult. A vállalat munkásai, technikusai és mérnökei teljes joggal megérdemlik az elismerést, mivel a három negyedévben több mint 2 millió lej értékű össztermelést valósítottak meg terven felül. Külön kell szólnunk a 2-es gépműhely dolgozóiról, akik már rendeltetési helyére is küldték a vegyiparnak készített berendezések első tételét, az öntőkről és az autóalkatrészeket előállítókról, akik jóval túlszárnyalták előirányzatukat. Az élen Popa Virgil Nincs könnyű dolga a zágori ámv-hez tartozó kundi farm vezetőjének. A központtól távol, sokszor úgymond csak saját erejében, szaktudásában bízhat. S hogy most mégis a gazdaság élenjárójaként emlegetik a kundi farmot, abban nagy része van ennek a fiatalembernek, Popa Virgilnek, a farm vezetőjének. Egész munkaközösségével bekapcsolódott abba a nemes versengésbe, amelynek célja a vállalat felajánlásainak teljesítése, a Köztársaság kikiáltása 25. évfordulójának méltó köszöntése. S a legfontosabb most a bőséges termés betakarítása. Mert valóban bőséges a gyümölcstermés a kundi farmon. A jó, szakszerű munka meghozta eredményét, nemcsak teljesítik, hanem jóval túl is szárnyalják tervüket: almából mintegy 120, körtéből 60, szilvából pedig 35 tonnát adnak terven felül. A kundi farmról a vállalat vezetősége is elismerően nyilatkozik, az itteniek nemcsak a hozam növelésében, hanem a betakarításban is élen járnak. A termésnek több mint fele biztos helyre került, s mindent megtettek azért, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is ütemesen haladjon a munka. Sikeres új egyetemi tanévit! Az ősz színfoltjához tartozik a főiskolások megjelenése az egyetemi központokban. Október első napjaiban úgy tűnik, mintha Marosvásárhely is megfiatalodna, hiszen lakossága az egyetemisták ezreivel gyarapodik. Orvostanhallgatók, leendő tanárok és színészjelöltek tanulnak városunkban, készülnek az életpályára. Az új tanévben az Országos Pártkonferencia megújító szellemi légkörében nyitják meg kapuikat az egyetemek. Az elméleti oktatás mellett, az új tanévben az eddiginél még nyomatékosabb hangsúlyt kap a gyakorlati képzés. Ehhez a legmeszszebbmenően biztosítottak a feltételek, hiszen országos hírű, korszerű klinikák, színház és líceumok működnek városunkban, laboratóriumok, könyvtárak állnak az egyetemisták rendelkezésére. S nem utolsósorban csak Marosvásárhelyen több száz egyetemi káder oktatja, tanítja, indítja el a fiatalokat az általuk választott úton. Minden egyetemi év a főiskolás számára lázas izgalommal kezdődik. Főleg az elsőéveseknek jelenti a sorsdöntő indulást. Az ő életükben ez az első egyetemi tanév. Ezért is illesse hát elsősorban őket a kitartásra serkentő jókívánság. Győzzék erővel és értelemmel a sok új ismeret elsajátítását, hódítsák meg a korszerű tudományból mindazt, amire csak képességükből telik. Az újrakezdés (illetve folytatás) pillanatában a felsőbbévesek is mindannyiszor átérzik az indulás izgalmait, bár, ők már némi tapasztalattal indulnak. Az idei tanévkezdés első és felsőbb éveseknek egyaránt az eddiginél is igényesebb munkát, szorgalmasabb tanulást, elmélyültebb szakismeretszerzést jelent. Erőt, kitartást kívánunk mindehhez! ! November utolsó napjaira termelnek A segesvári Tírnava Készruhagyárban egyre kiemelkedőbb munkasikerek igazolják a dolgozóknak azt a törekvését, hogy méltóan köszöntsék a Köztársaság 25. évfordulóját. Szeptember végén már a következő hónap utolsó dekádja előirányzatainak megvalósításán dolgoztak. Az évből eltelt kilenc hónap alatt több mint 53 millió lej értékű terven felüli terméket állítottak elő, s az év végéig előnyüket tovább növelik.