Vörös Zászló, 1972. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

N­­apirenden a szántóföldeken Párhuzamosan végzik a cukorrépa, krumpli, kukorica betakarítását AVASON A bosszús elnök vagy mérnök nem ritka jelenség ezen az őszön. Zsörtölődésü­ket nem lehet rossz né­ven venni, mert valóban türelem­próba a munkaszervezés az óráról­­órára változó időjárás körülményei között. A kedvező időszakok maxi­mális kihasználása rendkívüli haj­lékonyságot követel. Szóval, szorít a cipő. — Persze, lehet esőben is dol­gozni, a tanulók s a tagok nálunk is szedték a kukoricát tegnapelőtt, de azzal ugye egyetért, hogy mégis­csak nehezebb a haladás. Meg a munkakedv sem olyan, mint nap­sütésben ... Ezt nem is vitatom, Mezőcsává­­son meg szükség sincs rá, mert bár a gyorsabb haladás náluk is még mindig csak igény, azért eléggé ei­g­en­the­tóan­­ játsszák a ti nerem játé­kot. A cukorrépa vetésterületének több mint felén kiásták a termést, igyekezve egyben, hogy minél ke­vesebb kárt tegyenek a módfölött ingoványossá vált területen, így számolgatva a kárt s a hasznot, ottjártunkig napi 500 tonna répát adtak át a tervezett 400-zal szem­ben. — Saját eszközeinkkel hordjuk a termést. Két traktor vontatja az útig, töltésig az utánfutót, onnan meg már eggyel mehet tovább. A címben jelzett párhuzamos munkavégzést főleg a vetési fel­adatok igénylik. Utat kell nyitni az ekéknek, vetőgépeknek, így a répa­ásás mellett a krumpli betakarítá­sa is folyik, több mint felét be­gyűjtötték már, ami egyben azt is jelenti, hogy a búzának szánt terü­letek majdnem mind megürültek. A 2-es brigád talán már be is fejezte a pánikot. A területfelszabadítás a talajelőkészítést sem késlelteti, mert Még az esti szürkületben is dol­goznak a silózó kombájnok a szentkirályi árv bergenyei farmján Minden érit, eszközt a betakarítás, szállítás meggyorsításáért! — Ahogy a krumplibetakarítással végzünk, nagyobb erőket állítha­tunk a kukoricatöréshez. Az üze­met csak úgy növelhetjük, ha meg­felelő számban lesz szállítóeszkö­zünk, mert mindennap be is sze­retnénk hordani a leszedett kukori­cát. Maholnap befejeződik a szüret, mely az elmúlt napokban 40—50 tagot foglalkoztatott. Összegezve a Csáváson hallotta­kat, következtetésünk az lehet, hogy a kedvezőtlen időjárás főleg a ta­lajelőkészítést, vetést hátráltatta. Ezért kellett elhalasztaniok a vetés­­kezdést, melyet eredetileg hétfőre terveztek. _ Az úgy-ahog­y stabilizá­lódott időjárás valószínű, minden tekintetben javulást hoz a követke­ző héten, naponta 8—10 fogat kizárólag a krumplit szállítja.­­ V Élenjárók és kullogok Megyénkben nagy területen termesztett ipari növény a cukor­répa. Gyors betakarítása, a pénzjövedelmek megvalósítása mellett, azért is fontos, mert több ezer hektáron képezi a búza elővetemé­­nyét. Termelőszövetkezeteink döntő többségében megfelelő intézke­déseket foganatosítottak a munka meggyorsításáért, melyeknek nyo­mán sikerült a vetésterület feléről, vagy m­ég több mint feléről ki­ásni, elszállítani a répát. Az élenjáró termelőszövetkezetek közül említjük meg az EGRESTŐI, KÉR­ESDI, JÖVEDICSI egységeket, ahol már be is fejezték ezt a munkát, valamint a BALDAI, BOGAI­, SZENTPÁLI, DEDRÁDI, AKOSFALVI, VAMOSGÁLFALVI, MEZŐ­­SALYI és más mtsz-eket. Elég nagyszámú termelőszövetkezetben viszont meg sem kezd­ték, vagy ha meg is kezdték ezt a munkát, igen kis területről ke­rült le a termés. Ajánlatos lenne tehát, ha a MAROSJÁRAI, BÖL­­KÉNYI, BÁLA­I, NYÁRADSZEREDAI, NYARADGÁLFALVI, RO­­SIORI-I, SÁROSI és más, a cukorrépa betakarításában lemaradt ter­melőszövetkezetek vezetői úgy osztanák el az erőket, hogy meggyor­síthassák ezt az igen-igen fontos munkát. 130-ból miért A napsütéssel együtt érkezünk Szabédra. Dicsekszünk, hogy lám . . . de­ ezzel sem sikerül jobb kedvre deríteni a főmérnököt. Hogy miért, arra csak hosszas kérdezősködés után jövök rá, mert nem egészen az idő­járásért. Nem tudom, egyetért-e majd e helyzet­felmérés nyo­mán formálódott vé­leményemmel, misze­rint nehézségeik csak részben származnak a bizonytalan időjárás­ból. Részben, mert az elhatározásokat túlon­túl sokára követik a tettek, s így valószí­nű, nem is egyszer e­­lőfordul, hogy mire akcióba lendülnének, ismét eső állja útját a kibontakozásnak. Ez az alapos készülgetés a szabédi brigádra jellemző. Ahogy vala­ki megjegyezte: „moz­gósítva vannak szabé­di módra. Elég, ha egy-két ember azt mondja, hogy nagy a sár, máris lemonda­nak a munkába állás­ról." Nagy fényűzés ez most, amikor fedél a­lá kellene tenni azt, amiért egész éven át dolgoztak. Kellemet­len még magyaréni­ is... Még az sem meg-­­ nyugtató, hogy „csak addig nehéz, amíg el­indulnak, mert ha egyszer hozzáfogtak, jól dolgoznak." Erre azt mondhatom, nem mindegy, hogy mikor, s félős, nem akkor é­­rik el a csúcsformát, amikor bizonyítani kellene. Talán beve­zethetnék náluk is, mint a sportolóknál, a formába hozó idősza­kot. A kölpényi részle­gen erre nincs szük­ség, noha semmivel sem tudják jobban, hogy mit, mikor kell elvégezni. Tény, hogy aznap, amikor ott jár­tunk, Kölpényben het­vennél többen dolgoz­tak a répaásásnál, harmincan a kukori­cát törték. Ezzel szem­ben Szabédon tizenöt munkaerőt ha össze­számolhattunk. A 130 főt számláló brigád­ból­ így persze, meg­van a magyarázata, hogy a répaásásnál miért csak néhány hektáros az eddigi teljesítmény. Pedig az ereket tekintve, akár az időjárást is bele­kalkulálva, legalább a 20—25 hektárnál kellene tartaniok. — Milyen következ­ménye lesz a lassú ü­­temnek? — Hát... valószínű az, hogy több búzát kell vessünk búza u­tán. Ez sem kevés. De egyéb következmények sorolása helyett hadd emlékeztessek arra, hogy az alkalmazott, elfogadott globális akkordbani javadal­mazás értelmében ér­tékelendő nemcsak a terméseredmény, ha­nem az is, hogy mi módon végzik el az előírt munkákat. Az­az, a vezető tanács számon kérheti a be­takarítás optimális idejének betartását. Ezt mintha Szabédon sem tartanak szem e­­lőtt, pedig félmegol­dásokkal aligha jut­nak a kívánt ered­ményre. Csak futólag emlí­tem, hogy a betakarí­­tásbeli teljesítményért IV rlös­­­pari,,, /e* és a vezető tanári , is. \nem állnak hivatásuk magaslatán. Külön­ben, mint helyben összeszámoltuk, alig van két vt-tag a ki­lencből, aki közvetle­nül mezei munkás dol­gozik, így aztán a pél­damutatás sem érvé­nyesülhet kellő mér­tékben. A cukorrépát alig 20 hektárról, a kuko­ricát pedig még keve­sebbről takarították be. Hogyan lesz eze­ken a területeken ve­tés? Szerencsére van te­rületük, ahol dolgoz­hatnak a gépek. A 180 hektár szántásból 60-nál többet meg is tárcsáztak, itt fenn­akadás nélkül folyhat a vetés. Amíg meg itt vetnek, haladhat any­­nyira a betakarítás, hogy ne kényszerítse tétlenségre a gépesítő­­ket. Ezt valahogy biztos­sá kell tenni. Az alkalmazottak is a szántóföldeken Ezzel az újsággal fogadnak Bü­­csön. S valóban, a jó szervezés e­­gyik jellemző jegye, hogy a nagy­volumenű munkát, erőket igénylő betakarításban miként kapcsolják be a helyben működő intézmények alkalmazottait. Nos, Bücsön sike­rül, jobbára önkéntes alapon, két munkacsoportot alakítani a fogyasz­tási és hitelszövetkezet, a CEC, a posta stb. dolgozóiból, összesen mintegy negyvenen vállalták, hogy besegítenek, ahol a legnagyobb szükség lesz rá. Figyelemre méltó, hogy elsősorban a valamilyen ok­nál fogva a munkából kiesett szö­vetkezeti tagok répa- és kukorica­parcelláin gyűjtik be a termést, azaz nem okoznak bonyodalmat a glo­bális akkord elszámolásában sem. Köztudott, hogy milyen szervezési nehézségekkel jár a talajelőkészí­­tés, vetés megkezdése, ha néhány árnyi parcellán huzamosabb ideig feszedetlen áll a termés. Így, ebben a vonatkozásban is hasznos a rácsi megoldás. Követésre méltó kezdeményezés, nincs ok viszolygásra, hiszen ha se­gítenek, annak a falunak, község­nek segítenek, ahol kenyerüket ke­resik. A szövetkezet eddigi teljesítmé­nyeiben tükröződnek az időjárás o­­kozta nehézségek. A cukorrépát a vetésterület mintegy 15 százalékán takarították be, s az 1000 tonnát meghaladó mennyiségből több mint 700-at szállítottak el az átvevő-köz­pontba. Elsősorban ott ásták a ré­pát, ahova búzát szándékszanak vet­ni. A kukorica nagy részének, mint elmondották, még érnie kell, csak a 101-es hibridet szedhetik. — Talajelőkészítés, vetés? — Százötven hektáron máris vet­hetünk (azóta bizonyára teszik is). További 170 hektáron az ekék dol­gozhatnak, úgyhogy egyelőre nincs torlódás. * Virág proletárjai, egyesültein AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA 1972. október 1. vásárnál XXIV. évfolyam 232 («47») száml­ára 30 báni M TIRNAVENI Tehnolemn- É- nek nincs különösebb rek­ B­o­rámra szüksége. Az itt e­­gyéni megrendelésre készített bú­torok minősége régóta fogalom, s az sem titok, hogy a kisipari szö­vetkezet előirányzott termékeinek 85 százalékát igényes külföldi pia­cokon értékesíti. Van azonban e vidéki ipari egység tevékenységé­nek egy olyan ágazata, mely elüt a fő termelési profiltól, és amely­ről a kívülállók általában keveset tudnak. A műanyagfeldolgozás te­rén, — mert erről van szó — érde­kes kísérletek folynak a Techno­­lemnben és olyan eredmények szü­letnek, hogy sok nagyvállalat meg­irigyelhetné. Az asztalosipari szö­vetkezet, ha szabad így nevezni, „melléküzemének“ ügyét maga Be­­lényessy Béla elnök viszi előre ki­fogyhatatlan lelkesedéssel és ötle­tességgel. ★ Amikor szobájában hellyel kínál, megkockáztatom a kérdést: — Csak nem a vegyészmérnöki végzettsége az elért szép eredmé­nyek mozgatórugója? Mosolyogva hárítja el érdeklődé­semet. Jó tizenöt éve foglalkozom vele. Ne írja meg, hogy hány or­szágban voltam, de mindenesetre, amerre jártam, sok érdekes, szép, praktikus dolgot láttam. Itthon az­tán megpróbáltam hasznosítani né­hány ötletet. Ha jut ideje, nézze meg a bútorüzletben kiállított aj­tót. Csak a kerete van tölgyfából, 90 százalékát műanyagból készítet­tük. Az ajtóbetéthez hasonló üre­ges, színes műanyag léceket hasz­náltak fel az üveggyár felé épített új iskolában és a városunk köz­pontjában levő patikában falbur­kolatnak. Elegáns és tartós anyag, amiből felhúzható (felcsavarodó sz. m.) ablakredőnyöket is gyártunk. Bár az emberek általában idegen­kednek az ismeretlen dolgoktól, a családiház-építők már kezdenek elég jól „mozgolódni“. Érdeklődnek a készítményeink felől, vásárolnak belőlük. Egyébként Marosvásárhe­lyen, a November 7 negyedbeli ki­állítási komplexum keretében a Szövetkezeti Szövetség épített egy kis házat ilyen műanyag ajtóval. Egy éve nagyon jól viselkedik, s remélem, hogy miután egy komisz­­szió megvizsgálja, megfelelőnek ta­lálja, reklámot is csinálhatunk ne­ki. Egyelőre valamivel drágább u­­gyan az új típusú ajtó a klasszi­kusnál, de van lehetőség az árcsök­kentésre, s ha azt vesszük, hogy nem vetemedik, nem hasad és nem kell ismételten átfesteni, a mérleg serpenyője máris a javára billen. Nemrég Birán Mirceával, a Megyei Építkezési­ és Szerelési Tröszt ve­zérigazgatójával is beszéltem arról, hogy csináljunk egy pár próbát blokkokban új típusú ajtókkal. ★ Pechem van, a titkárnő újabb vendéget jelent be az elnöknél. Kérje meg, hogy várjon türelem­mel két percig — hangzik az üze­net. Hogy lehet két perc alatt egy ilyen érdekes témát lezárni? Erről szó sem lehet. Ellenkezőleg, Belé­­nyessy elnök még jobban felcsigáz­za az érdeklődésemet. — Ezt ga­rázsfalnak szántuk, egy bukaresti kollégámmal készítettük — nyújt át egy könyvnagyságú, pehelyköny­­nyű műanyagfal-darabot. Különös szendvics: a frigidaire-ből ismert polisztir­énhabot két színes mű­anyaglemez fogja közre. Újabb mintadarab kerül elő a szekrény rejtekéből: plafon- vagy falburko­lásra szánt, négyszögű műanyagle­mez. Micsoda szórakozás lenne — gondolom el — a hagyományos szo­bafestés kálváriájához viszonyítva, ilyesmivel átvarázsolni egy lakást! A lemezek felrakását úgyszólván percek alatt meg lehetne tanulni, s a plasztik-burkolat a legcsúnyább, legfoltosabb falat is örökszéppé tenné. Vendéglátóm még megmutat egy, a fémhez megtévesztésig ha­sonló, aranyszínű szalagot. Mint mondja, főként sötétre pácolt búto­rokat lehetne vele remekül díszíte­ni. Egyszerű fölragasztással. Tudom, ha maradhatnék, még nagyon sok, érdekes dolgot látnék, hallanék Be­­lényessy elvtárstól, de sürget az idő, ezért megkérem, összegezze a műanyagcikkek gyártásának célját, értelmét.­­ Nézetem szerint egy asztalos­­ipari üzemet el sem lehet képzelni maholnap műanyag-részleg nélkül, mert hovatovább mind kevesebb fát és több műanyagot kell felhasz­nálni. A szigorú fa- és fémtakaré­kosságot, ezeknek helyettesítését különben a X. pártkongresszus is előirányozta. De mi a helyzet? A műanyaggyárbelieknek nem jut e­­szükbe, hogy például egy szekrény­hez polctartót, kulcscímkét, nyak­kendőtartót, rozettákat, díszítő sze­gélylécet állítsanak elő, vagy a le­nyíló szekrényajtó úgynevezett olló­­vasalását szintetikus anyagból old­ják meg. Arról, hogy mit lehet a mi termékeinken műanyaggal he­lyettesíteni, éppen az asztalosipar­ban dolgozó szakembereknek kell gondolkozniuk, ők jönnek rá leg­könnyebben a gyakorlati lehetősé­gekre. Azonkívül egy vegyipari szakvállalathoz hiába állítok be az­zal a kéréssel, hogy segítsenek a famegtakarításban. Rögtön matri­cát kérnek, vonakodnak, hogy nincs kapacitásuk, hogy nem kifizetődő ekkora széria, csóválják a fejüket, hogy vajon beválik-e a dolog és így tovább. Nos, ezért harcolok egy kísérleti részleg létrehozásáért, e­­zért érdekel minden műanyag. Még ebben­ az évben meg akarjuk szer­vezni a saját laboratóriumunkat, hogy ne kelljen bármilyen kérdés­sel a Vegyikombináthoz, vagy Tor­­dára szaladni. Az ötéves terv vé­géig összevonjuk a műanyagrészleg műhelyeit a város különböző pont­jairól egyetlen központi épületbe. " ★ A munkacsarnokokon Bordi Ale­xandra alelnök, (aki egyben a szövetkezet párttitkára is) kalauzol végig. Tőle tudom meg, hogyan fej­lődött a PVC-labdá­k kezdeti kis sorozatú előállításától az asztalos­­ipari termelést számos tartozékkal kisegítő, az ország több nagy állami ipari vállalatával kollaboráló ága­zattá a műanyagfeldolgozás. A Sző­­kefalva utcai műhelyben éppen bőrt helyettesítő gépszíjakat készítenek textilbetétes műanyagból. Azt mond­ják, nagyon jól beválnak. A fal­ mellett zsákszámra áll a pezsgős­üvegdugó, a szomszédos teremben a már említett ajtó-ablakredőny gyár­tásra és falburkolásra alkalmas profil-léc hagyja el makaróniként a korszerű csigaprés szájnyílását. Odaát a Viitorului utcai kismű­­helyben pillanatnyilag autóalkatré­szeket készítenek az Autobuzul ü­­zemnek, meg habfehér mézesüveg fedeleket a tordai üveggyárnak. Az egyik helyiségben kőművesek dol­goznak, a legújabb termék, a ben­zin-, olaj- és saválló műanyag vé­dőkesztyű gyártásának feltételeit készítik elő. Tulajdonképpen ez a megfogal­­­mazás, hogy „a legújabb termék“, nem a legkifejezőbb, hiszen a Tech­­nolemn szakembereinek agyában, a rajzasztalokon, a műhelyekben szü­net nélkül újabb cikkek körvona­lazódnak. A bátor kísérletezés mind­amellett, hogy enyhíti a szövetke­zet beszerzési gondjait, mert nem kell minden kis tartozékért kilin­cselniük, jelentős, pénzben kifejez­hető nyereséget hoz az egységnek. Senki sem panaszkodott, mégis úgy érzem, több figyelmet, bátorítást és anyagi támogatást érdemelne úttö­rő munkájában, néha erejét meg­haladó próbálkozásainak keresztül­vitelében, a jobbnál jobb ötletek hasznosításában ez a kis közösség. Ajtay László riportja BÚTOR ÉS MŰANYAG Marosvásárhely főtere (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) Határidő előtt teljesítették háromnegyedévi tervüket Az év eddig eltelt időszakában a régeni Republica Helyiipari Vál­lalatban is szüntelenül felfelé ívelt a termelőtevékenységet tükröző gra­fikon görbéje, s szeptember mint­egy 7 napos előnnyel zárult. A vál­lalat munkásai, technikusai és mér­nökei teljes joggal megérdemlik az elismerést, mivel a három negyed­évben több mint 2 millió lej értékű össztermelést valósítottak meg ter­ven felül. Külön kell szólnunk a 2-es gépműhely dolgozóiról, akik már rendeltetési helyére is küldték a vegyiparnak készített berendezé­sek első tételét, az öntőkről és az autóalkatrészeket előállítókról, akik jóval túlszárnyalták előirányzatu­kat. A­z élen Popa Virgil Nincs könnyű dolga a zágori ámv-hez tartozó kundi farm ve­zetőjének. A központtól távol, sokszor úgymond csak saját e­­rejében, szaktudásában bízhat. S hogy most mégis a gazdaság élenjárójaként emlegetik a kun­di farmot, abban nagy része van ennek a fiatalembernek, Popa Virgilnek, a farm vezetőjének. Egész munkaközösségével bekap­csolódott abba a nemes versen­gésbe, amelynek célja a vállalat felajánlásainak teljesítése, a Köztársaság kikiáltása 25. év­fordulójának méltó köszöntése. S a legfontosabb most a bősé­ges termés betakarítása. Mert valóban bőséges a gyümölcster­més a kundi farmon. A jó, szak­szerű munka meghozta eredmé­nyét, nemcsak teljesítik, hanem jóval túl is szárnyalják tervü­ket: almából mintegy 120, kör­téből 60, szilvából pedig 35 ton­nát adnak terven felül. A kun­di farmról a vállalat vezetősége is elismerően nyilatkozik, az itteniek nemcsak a hozam növe­lésében, hanem a betakarítás­ban is élen járnak. A termésnek több mint fele biztos helyre ke­rült, s mindent megtettek azért, hogy a kedvezőtlen időjárás el­lenére is ütemesen haladjon a munka. Sikeres új egyetemi tanévit! Az ősz színfoltjához tartozik a főiskolások megjelenése az e­­gyetemi központokban. Október első napjaiban úgy tűnik, mint­ha Marosvásárhely is megfiata­lodna, hiszen lakossága az egye­temisták ezreivel gyarapodik. Orvostanhallgatók, leendő taná­rok és színész­jelöltek tanulnak városunkban, készülnek az élet­pályára. Az új tanévben az Országos Pártkonferencia megújító szelle­mi légkörében nyitják meg ka­puikat az egyetemek. Az elméle­ti oktatás mellett, az új tanév­ben az eddiginél még nyomaté­kosabb hangsúlyt kap a gyakor­lati képzés. Ehhez a legmesz­­szebbmenően biztosítottak a fel­tételek, hiszen országos hírű, korszerű klinikák, színház és lí­ceumok működnek városunkban, laboratóriumok, könyvtárak áll­nak az egyetemisták rendelkezé­sére. S nem utolsósorban csak Marosvásárhelyen több száz e­­gyetemi káder oktatja, tanítja, indítja el a fiatalokat az általuk választott úton. Minden egyetemi év a főisko­lás számára lázas izgalommal kezdődik. Főleg az elsőévesek­nek jelenti a sorsdöntő indulást. Az ő életükben ez az első egye­temi tanév. Ezért is illesse hát elsősorban őket a kitartásra ser­kentő jókívánság. Győzzék erő­vel és értelemmel a sok új isme­ret elsajátítását, hódítsák meg a korszerű tudományból mindazt, amire csak képességükből telik. Az újrakezdés (illetve folyta­tás) pillanatában a felsőbbéve­sek is mindannyiszor átérzik az indulás izgalmait, bár, ők már némi tapasztalattal indulnak. Az idei tanévkezdés első és felsőbb éveseknek egyaránt az eddiginél is igényesebb munkát, szorgal­masabb tanulást, elmélyültebb szakismeretszerzést jelent. Erőt, kitartást kívánunk mindehhez! ! November utolsó napjaira termelnek A segesvári Tírnava Készruha­gyárban egyre kiemelkedőbb mun­kasikerek igazolják a dolgozóknak azt a törekvését, hogy méltóan kö­szöntsék a Köztársaság 25. évfor­dulóját. Szeptember végén már a következő hónap utolsó dekádja e­­lőirányzatainak megvalósításán dol­goztak. Az évből eltelt kilenc hó­nap alatt több mint 53 millió lej értékű terven felüli terméket állí­tottak elő, s az év végéig előnyüket tovább növelik.

Next