Vörös Zászló, 1973. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1973-04-01 / 76. szám

XXV. ÉVFOLYAM 76 (6627) SZÁM 1973. ÁPRILIS 1. VASÁRNAP Ara 30 báni Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA É­S A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS BESZÉDE a romániai munkásosztály politikai pártja megalakulásának 10. évfordulója alkalmából tartott ünnepi gyűlésen TISZTELT ELVTÁRSAK! Ma ünnepeljük munkásosztályunk politikai pártja — a Romániai Mun­kások Szociáldemokrata Pártja — megalakulásának, a hazai forradal­mi mozgalom fejlődése igen nagy­jelentőségű mozzanatának 80. év­fordulóját. Ennek az emlékezetes eseménynek az évfordulója alkal­mat nyújt munkásmozgalmunk gaz­dag történetének, a román népnek, a haladó, hazafias erők, a kommu­nisták forradalmi, demokratikus ha­gyományainak, azoknak a hagyo­mányoknak a felidézésére, amelyek­hez elválaszthatatlanul kapcsolód­nak a modern román társadalomban bekövetkezett nagy átalakulások, a proletárforradalom útján és az új társadalmi rend — a szocialista rend — sikeres felépítése útján elért összes győzelmek. (Hosszan tartó taps.) KEDVES ELVTÁRSAK! A romániai munkásmozgalom tör­ténete szorosan kapcsolódik társa­dalmunk általános gazdasági-szo­ciális fejlődéséhez, a termelőerők növekedéséhez és az ország terme­lési viszonyaiban bekövetkezett vál­tozásokhoz. Köztudomású, hogy más közép- és nyugat-európai országokhoz vi­szonyítva, a román országok gazda­sági fejlődés­é alláro­­zotta­ is5 ob­jektív történelmi tényező gátolta. A feudalizmus nálunk hosszabb ideig tartott, fékezve a belső piac bővü­lését és a kapitalista termelési vi­szonyok megjelenését. Mélységesen negatív hatással volt az ország gaz­dasági-társadalmi fejlődésére az év­százados külföldi elnyomás, ame­lyet a román nép kénytelen volt el­viselni, s amely kiapasztotta nem­zeti vagyonát, súlyos szenvedéseket okozott a széles dolgozó tömegeknek, megakadályozta a termelőerők fej­lődését, a társadalmi és gazdasági haladás útján való előmenetelt. Csak a XV­II. század végén és a XIX. század elején, a manufaktúrák és az ipari tevékenység fejlődésével egyidejűleg jelennek meg a kapita­lista típusú termelési viszonyok. Ez a folyamat erősödik a XIX. század közepe felé és a század második felében olyan nagy társadalmi meg­mozdulások hatására, amelyeket ma­ga idézett elő s amelyek közé so­rolhatjuk az 1821-es forradalmat, az 1848—1849-es burzsoá­ demokratikus forradalmat, a román fejedelemsé­gek 1859-ben történt egyesülését, Románia állami függetlenségének 1877-ben történt kikiáltását. Ebben az időszakban lendületes fejlődés­nek indul főleg a bányaipar, a ko­hóipar és a feldolgozó ipar. A Román országok gazdasági fej­lődésének egyik jellegzetes vonása a múlt század második felében a külföldi tőke gyors beszivárgása: ez a tőke megkaparintja a nemzeti ipar legfőbb ágait. Az idegen — főleg német, francia, belga, angol — tő­ke behatolását megkönnyítik Ro­mánia külföldön felvett leigázó köl­­csönei, az állam adósságának növe­kedése a nyugati nagy bankokkal szemben, a természeti erőforrásaink koncesszionálása az imperialista trösztöknek. A múlt század utolsó évtizedének végén a Munténiában és Moldovában működött csaknem 625 nagyipari vállalatnak több mint a felét külföldi tőkések aknázták ki. Hasonló volt a helyzet Erdélyben is: a külföldi tőke túlsúlyban volt a gépiparban, a vegyiparban, a textil-, a cellulóz- és a papíriparban, a hazai tőke részaránya az ipari részvénytársaságokban nem érte el a 10 százalékot. A kül­földi tőke beszivárgásának, a hazai természeti kincsek nyugati trösztök általi kiaknázásának következmé­nyeit súlyosbította az a körülmény, hogy abban az időszakban, az álla­mi függetlenség 1877-ben történt kivívásáig, a Román országok pénz- és terményadót fizettek még a török birodalomnak. Engedjék meg, hogy ebből az al­kalomból a legmelegebben üdvözöl­jem a munkásosztályt, a parasztsá­got, az értelmiségieket, az összes dolgozókat, nemzetiségre való te­kintet nélkül, az egész népet, vala­mint a régi kommunista, szocialis­ta, forradalmi és demokrata harco­sokat, azt kívánjam nekik, hogy szüntelenül magasan hordozzák a szocializmus és a kommunizmus zászlaját Romániában. (Hatalmas, hosszan tartó taps.) A romániai munkásosztály harcos politikai pártjának évfordulóját megünnepelve, mély tisztelettel a­­dózunk mindazoknak, akik még é­­letüket sem kímélve harcba szálltak a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, a szabadságért és a társadal­mi igazságért, nemzetünk haladá­sáért, s előkészítették a független és virágzó szocialista haza mai ra­gyogó napjait. A termelőerők és a termelési vi­szonyok fejlődésében bekövetkezett változás eredményeként — amely változás egyben bizonyítja, hogy Románia a XIX. század végén a kapitalista fejlődés első szakaszá­ban volt — lényeges átalakulás kö­vetkezik be az osztálystruktúrában, a román társadalom társadalmi és politikai erőviszonyában. A földbir­tokosság — amely továbbra is erős gazdasági és politikai pozíciókkal rendelkezett — volt a mindennemű haladó, demokratikus reformmal szembeszegülő legreakciósabb osz­tály. A társadalom legnépesebb osz­tálya a­­földesurak és a bérlők ál­tal kíméletlenül kizsákmányolt pa­rasztság volt, amelynek mély érdeke fűződött a feudális tulajdon felszá­molásához, a földreform megvalósí­tásához és más demokratikus jelle­gű változásokhoz, s amely az ország hatalmas haladó erejét képviselte. Az ipar fejlődésével párhuzamosan egyre nőtt a burzsoázia társadalmi és politikai szerepe; ez a gazdasági, kereskedelmi tevékenység széles kö­rű kibontakoztatását és szükségkép­pen bizonyos demokratikus refor­mok bevezetését szorgalmazta, ame­lyek megfeleltek társadalmi fejlő­désünk objektív követelményeinek. A burzsoá­ demokratikus forradalom menetének sajátosságából adódott az is, hogy a burzsoázia — amelyet osztályérdekei arra késztettek, hogy fokozza a tömegek kizsákmányolá­sát — politikai téren jórészt pak­tumra lépett a földesurakkal. A román társadalom egyben felölelt középső kategóriákat — kisiparoso­kat és kereskedőket —, valamint az értelmiségi réteget, amely érde­kelt volt az ország demokratikus fejlődésében. A román társadalom akkori ha­ladását döntően meghatározó társa­dalmi folyamatok egyike az ipari proletariátus fiatal osztályának — az ország leghaladóbb erejének — fejlődése és határozott színrelépése a politikai életben. A proletariátus egyre inkább a néptömegek legfor­radalmibb eszményeinek hordozója lesz, az egész dolgozó nép létfontos­ságú törekvéseinek kifejezője a ha­zának a haladás útján történő fej­lődése, a nemzeti egység megterem­tése, az állami függetlenség kivívá­sa, a szabad és emberhez méltó élet megteremtése érdekében. (Hosz­­szan tartó, erős taps.) A munká­soknak a belföldi tőkések általi könyörtelen kizsákmányolása, ame­lyet súlyosbít a Romániát nyers­anyag, olcsó munkaerő forrásává és termékelhelyező piaccá átalakí­tani szándékozó külföldi trösztök fosztogatása, fokozza az osztályellen­téteket a korabeli román társada­lomban, ösztönzi a munkásmozgal­mat. Az ország általános gazdasági­társadalmi fejlődésének, a politikai erőviszonyok változásainak körül­ményei között a proletariátus har­cának fő célja saját maga és a dol­gozó tömegek felszabadítása a ki­zsákmányolás és elnyomás alól; ez a harc ugyanakkor nemzeti, hazafias jelleget is ölt azáltal, hogy az or­szág függetlenségének és szuvereni­tásának megvédésére, a román nép ama szent jogának megóvására tö­rekszik, hogy önállóan fejlődhessen. Ismeretesek a proletariátusnak a múlt század utolsó két évtizedében szervezett erőteljes forradalmi ak­ciói: olyan sztrájkok és tüntetések, amelyeknek célja volt egyes gazda­sági jogok kiharcolása, a nyolcórás munkanapra vonatkozó követelés kielégítése, a szervezkedési jog ki­vívása. A munkásosztály, a szocia­listák jelentős politikai kampányo­kat kezdeményeztek az egyetemes szavazati jog és más olyan demok­ratikus szabadságjogok kivívásáért, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a burzsoázia és a földbirtokosok elleni osztályharcban. A munkásság kezdettől fogva erős szövetségesre talált a parasztságban —­ abban az osztályban, amely év­századokon át folytatta a harcot nemzeti lényünk megőrzéséért, az ország függetlenségéért és amely az új történelmi körülmények között a munkásosztály oldalán fontos forra­dalmi erőként érvényesült. Jól tük­rözik ezt az 1888. évi nagy paraszt­­felkelések, amelyek pánikot keltet­tek a korabeli uralkodó osztályban és véres megtorlást vontak maguk után. Ezek a felkelések ugyanakkor eleven példái voltak a szoros együtt­működésnek és testvériségnek a pa­rasztság és a munkásmozgalom kö­zött, amely védelmébe vette a fel­kelőket ,a burzsoá földesúri elnyo­más áldozatait. Ebben az időszakban a Román Országokban a kor előremutató esz­méitől áthatott, haladó értelmisé­giek széles körű csoportja bontako­zik ki, amely energiáját önzetlenül a népérdekek szolgálatának, a har­cos művelődés fejlesztésének, a tár­sadalmi haladáshoz, a szabad és független hazához fűződő eszmények valóra váltásának, a dolgozó töme­gek széles körű demokratikus sza­badságjogai kivívásának szenteli. A hazai munkásmozgalom egyik fő jellegzetessége az, hogy a pro­letariátus, már megjelenésének pil­lanatától kezdve, arra törekedett, hogy osztályként szervezze meg magát, tudva, hogy ez döntő fel­tétele a kizsákmányoló osztály el­leni politikai­ harc sikerének, a for­radalmi célok elérésének, az összes dolgozók társadalmi felszabadításá­nak. Már a múlt század első felé­ben megjelennek a munkásszervez­kedés első formái — az önsegélyző szakegyletek — amelyek kezdetben gazdasági jellegű követelésekkel lépnek fel, majd később politikai osztályelvek alapján fejlődnek. Ezek a szervezetek megszilárdulnak, számbelileg gyarapodnak, s egyre fontosabb szerepet töltenek be a dolgozó tömegek harcában. A prole­tariátus szervezkedésének rendkívül fontos momentuma az 1872-ben, te­hát több mint 100 évvel ezelőtt megalakított Romániai Dolgozók Ál­talános Egyesülete, az a szervezet, amely történetünk során első ízben tűzi célul maga elé az ország összes munkásainak egyesítését. Ez az ese­mény jelzi a román proletariátus országos méretű osztályszervezkedé­sének kezdetét. A munkásosztály szervezkedésének fejlődésével és erősödésével egyide­jűleg megjelennek a szocialista esz­mék és terjedni kezdenek az ország­ban. Egyébként a Román Országok­ban már az utópista szocializmus eszméi is ismertek voltak, s, híve­ket szereztek azoknak az értelmi­ségieknek a soraiban, akik a társa­dalmi fejlődés új útjait kutatták; ezek az eszmék eredeti formában öltöttek testet, mint például Teo­dor Diamant 1835-ben létesített Schieni-Prahova-i falansztere. Az 1848-as burzsoá­ demokratikus forradalom, a nyugati forradalmi mozgalommal létrejött kapcsolatok már korán elősegítették a Marx és Engels által megalapított Interna­­cionálé programjának megismerését, ami nagy hatást gyakorolt a romá­niai forradalmi harc fejlődésére. 1869-ben Temesváron megalakult a Munkásinternacionálé egyik tago­zata is, amely egyik alapvető teen­dőjének tekintette a marxista esz­mék terjesztését. A múlt század hetvenes éveinek kezdetén Buka­restben, Iasi-ban és más városok­ban ezután megalakult szocialista körök széles körű propagandatevé­kenységet fejtettek ki, és számos kiadványt jelentettek meg, mint például a Socialismul, Contempo­­ranul, Dacia viitoare, Emanciparea, Revista sociala. Drepturile omului és mások, amelyek útján a tudo­mányos szocializmus mélyen beha­tolt a poletariátus, a dolgozó töme­gek soraiba, valamint a haladó ér­telmiségiek egyes köreibe. Marxnak és Engelsnek, a tudo­mányos szocializmus megalapítóinak alapeszméi közvetlen úton hatoltak be Romániába: egyes munkákat, mint A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig, A család, a magántulajdon és az állam ere­dete, a Kommunista Kiáltvány, A tőke és mások, röviddel megjelené­sük után adtak ki román nyelven. Ily módon a szocialista harcosok, a román proletariátus haladó része közvetlen kapcsolatba kerülhetett a kor leghaladóbb gondolkodásával, a tudományos szocializmus elméleté­vel. A munkásmozgalom és a tudomá­nyos szocializmus egyesülésének fo­lyamatában egyre égetőbben napi­rendre került a munkásosztály po­litikai pártja megteremtésének kér­dése. A korabeli szocialista sajtó már 1885—1886-tól egyre gyakrab­ban emlegette a „munkáspárt“, a „szocialista párt“, a „munkásság marxista pártja“ létrehozásának szükségességét. A munkásosztá­lyunk e célja érdekében követett politikai fejlődés egyik rendkívül fontos eseménye volt­­. Dobrogea­­nu-Gherea 1886-ban kiadott Mit a­­karnak a román szocialisták című munkája, amelyben a szerző alapos érveléssel mutatja ki a proletariá­tus politikai pártja megszervezésé­nek szükségességét. A mű egyben hangsúlyozza, hogy e párt alapvető politika' cé',­­ az ■' Vamhata­lom megszervezéséért és a proletárdikta­túra bevezetéséért vívott forradalmi harc kell hogy legyen. „A nép, a proletáriátus — írta Constantin Do­­brogeanu-Gherea — a proletár tár­sadalmi fáradalom után hatalomra kerülve, az osztálydiktatúrát eszköz­ként használja majd uralmának megerősítésére, a szocialista társa­dalom létezési formáinak megszer­vezésére“. l­­átható tehát, hogy a román szocialisták kezdettől fogva helyesen a szocialista társadalomra való áttérés objektív követelménye­ként állították maguk elé a mun­kásosztály hatalmának beiktatását, a proletárdiktatúrát, mint a kizsák­mányoló osztályok elleni, a kizsák­mányolás alól felszabadult társada­lom ellenséges erői elleni uralom formáját, mint a szocializmus meg­teremtésének feltételét. (Hosszan tartó, erős taps.) A társadalom for­radalmi átalakításának ez a szemlé­lete már kezdettől fogva erőteljesen rányomta bélyegét a romániai pro­letariátus és politikai pártja egész forradalmi harcára. Az említett munka méltán tekinthető országunk forradalmi, marxista mozgalma el­ső programjának. Ennek tartalmát megismerve, Friedrich Engels ezt írta a román szocialistáknak: „Nagy örömmel láttam, hogy a romániai szocialisták bevették programjukba annak az elméletnek a fő elveit, a­­melynek sikerült egyetlen harcos csoportba tömörítenie Európa és Amerika csaknem összes szocialis­táit a barátomnak, az elhunyt Karl Marxnak az elméletéről van szó“. Ismeretes egyébként, hogy Marx és Engels nagy figyelemmel tanulmá­nyozta Románia történetét, gazda­sági-társadalmi fejlődését, orszá­gunk forradalmi munkásmozgalmá­nak alakulását, s egyes elméleti kö­vetkeztetéseit és téziseit a korabeli román társadalom realitásainak is­meretére is alapozta. A marxizmus klasszikusai mindig rokonszenvez­tek azzal a hősi harccal, amelyet a román nép vívott nemzeti és tár­sadalmi felszabadulásáért, egyetlen nemzeti államban való egyesülésé­ért, az idegen elnyomás és uralom igájának lerázásáért. Az ország egész területéhez ha­sonlóan Erdélyben is terjed a mun­kásmozgalom. E tartomány proleta­riátusának forradalmi politikai szel­leméről beszédesen tanúskodik az, hogy 1890-ben megalakították a Szo­ciáldemokrata Párt erdélyi szerve­zeteit. Ebben az időszakban foko­zódnak a kapcsolatok a román szo­cialisták között a Kárpátok mindkét oldalán, egyre szorosabb kapcsola­tok jönnek létre a munténiai, a moldovai és az erdélyi proletariátus között. Az összes román tartomá­nyokban egyidejűleg fejlődő mun­kásmozgalom forradalmi programjá­nak egyik jelentős céljaként népünk nemzeti egységének a megvalósítá­sát jelöli meg. A szocialisták ezt írták a Dacia viitoare sokatmondó nevet viselő folyóiratban: „Nem lesz egyetlen nap, egyetlen óra nyugtunk sem mindaddig, amíg va­lamely testvérünk rabszolgaság lán­caiban sínylődik, és lankadatlanul fogunk harcolni, türelmetlenül és bizalommal várva a jövőnek azt a boldog napját, amikor kéz a kéz­ben, szabadon és együtt kiálthatjuk: „Éljen Románia“. (Hatalmas taps.) A proletariátus politikai megszer­vezése felé az első jelentős lépés az volt, hogy 1887-ben Bukarestben, Iași-ban és az ország más városai­ban megalakultak a munkáskörök, amelyek később munkásklubokká alakultak át, nagy taglétszámmal. Ezek legfőbb céljukként a szocialista kongresszus előkészítését tűzték ki, amely kimondta aztán a politikai munkáspárt megalakítását. A román társadalom gazdasági, társadalmi­politikai és ideológiai fejlődése meg­teremtette e párt megalakításának feltételeit. Amint a szocialista Cons­tantin Mile Kongresszusunk című cikkében rámutatott, „a romániai szocialista mozgalom, különböző út­keresések után, mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjából tisztán marxista lett“. A kongresszus, amelyre 1893. már­cius 31 és április 3 között Bukarest­ben került sor, s amelyet az egész ország munkássága lelkesen üdvö­zölt és nagy érdeklődéssel követett végig, kimondta a munkásosztály marxista politikai pártjának , a Romániai Munkások Szociáldemok­rata Pártjának megalakulását. (Ha­talmas taps.) Ez az esemény sors­döntő volt a proletariátus és a dol­gozó tömegek forradalmi harcának alakulása szempontjából, a munkás­­osztály országos méretű politikai megszervezésének megvalósítását je­lezte és mint ilyen került be törté­­net­i­.l-be. (És c.k erős taps.) A ro­mániai munkásosztály pártja, ame­lyet 1893-ban a tudományos szocia­lizmus, Marx és Engels osztályelmé­lete alapján alakítottak meg, már az első pillanattól kezdve vállalta azt a történelmi szerepet, hogy ve­zesse a proletariátus és a többi vá­rosi és falusi dolgozó tömegek for­radalmi harcát a politikai hatalom kivívásáért, a román társadalom szocialista átalakításáért. .1893 a ro­mániai munkásosztály forradalmi él­csapata megszületésének az éve. Ép­pen ezért méltán mondhatjuk, hogy a Román Kommunista Párt — a­­mely folytatja a nép magasztos for­radalmi hagyományait és gyökerei mélyen behatolnak a múlt század második felének szocialista munkás­­mozgalmába — igazi kezdetei egy­beesnek a nyolc évtizeddel ezelőtt megalakult, a marxista forradalmi elmélet által vezérelt munkáspárt tevékenységének megkezdésével. (Hosszan tartó, erős taps.) A munkásosztály pártjának meg­teremtése új szakaszt jelentett ha­zánk forradalmi folyamatának ala­kulásában, s­ társadalmi harcok fej­lődésében. A proletariátus marxista vezérkaraként a párt a néptömegek élére állt azokban a csatákban, ame­lyeket a kizsákmányolás és az el­nyomás ellen, a jobb életért, a tár­sadalmi és nemzeti szabadságért vív­(Folytatás a 2. oldalon) A munkásosztály megszervezésének, a marxizmus romániai elterjedésének kezdetei, a proletariátus forradalmi politikai pártjának nyolc évtizeddel 9 * ► - - • ezelőtt történt megteremtése A SZÁNTÓFÖLDEKEN Az eredmények nem igazolják a lehetőségeket Egy olyan hetet zárunk ezzel a nappal, amely mindenben megfe­lelt a követelményeknek. Kiváló le­hetőséget biztosított a mezőgazdasá­gi munkáknak minden egyes ter­melőszövetkezetben.­ Sajnos az ered­mények nem mindenütt tanúskod­nak az idő, a gépek jó kihasználá­sáról. Egy hét alatt mintegy 3440 hektáron került földbe a cukorrépa magja, holott a gépi felszerelések alapos kihasználása napi 3100 hek­tár vetésre adna lehetőséget. Ebben az időszakban a meggyesfalviak be­fejezték a cukorrépa vetését, sokan pedig jól előrehaladtak ezzel a munkával. Egyes helyeken tehát baj van a számítással, jobban mond­va a munkaszervezéssel. Pedig nincs mire várni a cukorrépa vetésével, hisz így is alaposan kifutottunk az időből. A szántanivalóból egy hét alatt mintegy 11000 hektárt törlesztet­tünk, az adósság azonban még így is elég nagy, több mint 20 000 hek­tár. Feltétlen szükség van tehát a múlt év őszén olyan jól bevált ket­tes, vagy hosszabbított műszakok bevezetésére, természetesen a szán­tásnál elsőbbséget biztosítva az o­­lyan területeknek, ahová a koraiak magvai kerülnek. Mert bizony eb­ből is akad még jócskán, nagyon sok helyen, s főleg azokban az egy­ségekben, ahol bizony elég nagy te­rületet irányoztak elő ezeknek a nö­vényféleségeknek, még alig fogtak hozzá a zab és sörárpa vetéséhez. Természetesen a tavasziak vetése mellett nem szabad megfeledkezni az őszi növények ápolásáról sem. Tápanyagpótlásként megyei viszony­latban több mint 2300 tonna műtrá­gyát szórtak ki az őszi vetésekre. Számos helyen, mint a radnóti, bo­­gáti, meggyesfalvi és más termelő­szövetkezetekben nagy területeken végezték el a búza hengerlését. E munka folytatását s mielőbbi be­fejezését ajánlják a Megyei Mező­­gazdasági Vezérigazgatóság szakem­berei is. Minden napi késés tete­mes vámot szedhet a termésből, hisz ha nem végezzük el idejében, alaposan csökkenhet a növénysűrű­­ség. Tennivaló tehát van bőven a szántóföldeken. A szükség megkí­vánja a kedvező idő s főleg a gé­pek alapos kihasználását, az összes traktorok munkába állítását, mert, amint a tapasztalat bizonyítja, ezen a téren bizony van még tennivaló. Az utolsó hektárokon veti a cukorrépát Zilai József a koronkai ter­melőszövetkezet földjein Nagy Sándor gépkezelő a búzát hengereli a radnóti határban Házilag gyártott gépekkel A régeni Fafeldolgozó Komp­lexumban kibontakozott házi gépgyártási akció eredményei­ből villantunk fel néhányat ké­peinken, azzal a megjegyzéssel, hogy az idén 1,5 millió lej ér­tékben állítanak elő a vállalat saját szükségleteire különféle berendezéseket a szakemberek. Jobb oldali felvételünk Szabó Árpád élmunkást mutatja be munka közben, amint egy házi­lag szerkesztett célgéppel — haj­lékony spirállal meghajtott kis kézi fúrógéppel — a teniszütő körbefúrásán dolgozik. Bal oldali alsó képünkön egy különleges marógép látható, a­­mellyel Frid­u Traian élmunkás a gitárok nyakának megmunká­lását végzi. Jobb alsó felvételünk: Hintea Alexandru brigádvezető és Ala­­tiu Nicolae gépkezelő a sportcik­keket gyártó részlegen egy u­­g­yancsak házilag gyártott csiszo­lógép mellett. Kép és szöveg: HARAGOS ZOLTÁN

Next