Vörös Zászló, 1973. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1973-04-01 / 76. szám

= 2 ■—— ZÁSZT­O NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) Jak. A munkásosztály forradalmi pártjának megszületése, valamint egész későbbi fejlődése hazánk gaz­dasági-társadalmi és politikai fejlő­désének tulajdonítható, kifejezi a román társadalomnak a társadalmi haladás útján való előmenetele kö­vetelményeit. A párt a proletariátus soraiból alakult és harcra kelt osz­tályának, a dolgozó tömegeknek a felszabadításáért, a leghűségesebben fejezve ki nemzetünk érdekeit és leghaladóbb törekvéseit. A párt együtt fejlődött a proletariátus osz­tálytudatának kikristályosodásával és éretté válásával, a munkásságnak önmagában való osztályból önmagá­ért való osztállyá történő átalakulá­sával — ahogyan Marx mondotta. A romániai munkásság politikai pártjának 80 éves története ismé­telten tanúsítja, hogy a proletariá­tus forradalmi osztaga csak akkor tölthet be lényeges szerepet a ki­zsákmányolás és az elnyomás elleni harcban, csak akkor teljesítheti si­keresen történelmi hivatását a pro­letárforradalom véghezvitelében, a társadalomnak a szocializmus és a kommunizmus útján való forradal­mi átalakításában, ha tevékenységé­ben annak a népnek a konkrét, tár­sadalmi-történelmi realitásaiból in­dul ki, amelynek körében működik, és ha figyelembe veszi e nép szük­ségleteit, érdekeit és törekvéseit. (Hatalmas taps.) A történelem, az élet, a tények azt bizonyítják, hogy a munkások pártjának megalakulá­sa népünk történelmi fejlődésének, a termelőerők és termelési viszonyok fejlődésének, az osztályellentétek kiéleződésének eredménye volt az akkori Romániában, a társadalmi életünk létrehozta objektív feltéte­lek eredménye volt. A Romániai Munkások Szociál­demokrata Pártja programjában a munkásosztály végső harci céljának jelölte ki „a kapitalista termelési viszonyok megszüntetését“, „a szo­cialista társadalom megteremtését“, s egyben egész sor azonnali köve­telést fogalmazott meg, mint pél­dául a gyülekezési és szervezkedési jog szavatolását, az egyetemes sza­vazati jogot, az ingyenes oktatást stb. Hangsúlyozva a munkásosztály történelmi szerepét, a program a párt központi feladataként állapí­totta meg „a proletariátus megszer­vezését, a dolgozó nép megszervezé­sét­ a forradalmi harcban. Meg kell mondanunk, hogy a román szo­cialisták mind a program kidolgo­zásában, mind ennek megvalósítá­sában figyelembe vették akkori tár­sadalmunk konkrét realitásait, Ro­mánia történelmi fejlődésének sajá­tos követelményeit. Anton Bacal­­bașa a Munca című szocialista lap­ban kifejtette, hogy a pártprogram feladatainak és célkitűzéseinek ki­dolgozásakor „a román szocialisták szem előtt tartották országuk sajá­tos körülményeit“, Dobrogeanu- Gherea pedig kijelentette: „Mint a szocializmus tanulói, az európai szo­cialisták nagy családjának tagjai, tudjuk, hogy tevékenységünk orszá­gunk reális körülményeitől, főleg pedig gazdasági-társadalmi körül­ményeitől függ. Elemezzük tehát or­szágunk életkörülményeit, ahogyan ezek a dolgozó nép álláspontjából, az osztályviszonyokból, kultúránk­ból, a gazdasági alapokból adód­nak". A román szocialisták egyéb­ként már 1891-ben hangoztatták ezt az álláspontot a II. Internacionálé brüsszeli kongresszusán előterjesz­tett jelentésben. A jelentés rámu­tatott: „Taktikai szempontból a ro­mán szocializmusnak sajátos fegy­verekre van szüksége, minthogy gaz­dasági körülményei és a gazdasági tér, amelyen dolgoznia kell, szin­tén sajátosak“. Vagy, megállapítva hogy az összes szocialisták célja „egy olyan szolidáris és harmonikus társadalom megteremtése, egy olyan társadalomé, amelyben az összes munkaeszközök szocializáltak“, a jelentés hangsúlyozta, hogy ami „e cél eszközeit illeti, mindenki azokat használja fel, amelyeket or­szágának sajátos körülményei meg­követelnek“. Az ország társadalmi-politikai realitásai alapján a romániai mun­kások pártja az akkori román tár­sadalmat foglalkoztató minden nagy kérdésben hallatta szavát, állást foglalt, s osztályérdekeinek, a pro­letariátus forradalmi törekvéseinek megfelelő megoldásokat irányzott elő, így a román szocialisták mély­rehatóan foglalkoznak , az akkori társadalomban rendkívül élesen fel­vetődő agrár- és parasztkérdéssel, síkraszállva a földreforrás végrehaj­tásáért, a falusi feudális kizsákmá­nyolási formák felszámolásáért, a parasztok földhöz juttatásáért és munkájuk új alapokon történő meg­szervezéséért, fejlett munkaeszkö­zöknek a mezőgazdaságban való be­vezetéséért. Ugyanakkor országunk gazdasági elmaradottságának tudo­mányos elemzéséből, a termelőerők lemaradásából kiindulva, a szocia­listák hangsúlyozták egy új nemzeti ipar intenzív fejlesztésének rendkí­vüli jelentőségét, ami egyaránt fel­tétele a társadalom általános fejlő­désének, valamint a proletariátus számbeli növekedésének, forradalmi harca kiszélesítésének, az ahhoz szükséges feltételek megteremtésé­nek, hogy később rátérhessenek a szocialista társadalom építésére. Ezek létfontosságú kérdések vol­tak a munkásosztály és a paraszt­ság számára, annak a két alapvető társadalmi erőnek a számára, a­­melyre az a feladat hárult, hogy szoros szövetségben munkálkodjon a társadalom forradalmi átalakításán. A román szocialisták úgyszintén nagy figyelmet szenteltek annak, hogy biztosítsák a feltételeket a közoktatás fejlesztéséhez, a néptö­megek kulturális és civilizációs szín­vonalának emeléséhez, a népből származó és a néphez kapcsolódó értelmiség kialakításához — szer­ves részeként a Románia társadalmi és nemzeti felszabadulásáért vívott általános harcnak. A munkásosztály pártja behatóan foglalkozott a sza­badságjogok, az állampolgári, de­mokratikus jogok kiszélesítésének kérdéseivel, és világosan leszögezte álláspontját a nemzeti kérdésben, határozottan síkraszállt mindennemű nemzeti megkülönböztetés és elnyo­más felszámolásáért, nemzetiségre való tekintet nélkül az ország összes állampolgárainak teljes jogegyenlő­ségéért. A párt kiváló képviselői erélyesen kiálltak a külföldi uralom ellen, ünnepélyesen kihirdetve nem­zetünknek, akárcsak az összes nem­zeteknek a szabadsághoz és a füg­getlenséghez való elévülhetetlen és sérthetetlen jogát.­­ Mindebből kitűnik, hogy a román szocialisták kezdettől fogva világos marxista álláspontra helyezkedtek, legfontosabb céljukat az ország kon­krét realitásaiból, az anyagi és a társadalmi haladás útján való fej­lődés szükségességéből fakadó égető kérdések megoldásában látták. A romániai munkásosztály pártja, a román proletariátusnak, orszá­gunk dolgozó tömegeinek érdekeiért harcolva, egyben a nemzetközi mun­kásmozgalom aktív osztaga is volt. Szoros kapcsolatokat fenntartva Engelsszel és a többi országok mun­kásmozgalmának vezetőivel, rend­szeresen részt véve a II. Internacio­­nálé kongresszusain, a romániai munkások pártja széles körű kap­csolatokat épített ki a többi szo­cialista pártokkal. Sokoldalú és szoros kapcsolatok álltak fenn az országunkbeli és az oroszországi munkásmozgalom között, s e kap­csolatok egyaránt kifejezésre jutot­tak abban a támogatásban, amelyet a román szocialisták az orosz forra­dalmi csoportoknak nyújtottak, a Romániába emmigrált orosz szocia­listáknak nyújtott morális és anyagi támogatásban, valamint a levélvál­tásban és a közvetlen kapcsolatok­ban Plehanovval, később pedig Vlagyimir Iljics Leninnel. A párt sajtószerve gyakran közölt híreket az oroszországi forradalmi mozga­lomról, 1892-ben pedig a román szo­cialisták a Miscarea socialista című lap útján kinyilvánították rokon­­szenvüket és szolidaritásukat az o­­rosz forradalmárok csoportjaival, amelyben ott volt a cári kormány által Szibériába deportált fiatal Uljanov — Vlagyimir Iljics Lenin­t is. Azokban az években nagymér­tékben fejlődtek az internaciona­lista kapcsolatok a román és a bol­gár szocialisták között. Az orszá­gukból kiüldözött bolgár forradal­márok menedékre és igaz barátok­ra leltek országunk területén. Ha­sonlóképpen internacionalista kap­csolatok épültek ki a német, fran­cia, olasz, belga és más országok­­beli szocialista pártokkal. Az akkori A proletariátus egyesülési akara­tának és az új forradalmár vezetők tevékenységének eredményeként 1901-től kezdve megalakulnak a „Románia muncitoare“ szocialista körök, azok a forradalmi munkás­szervezetek, amelyek széles körű propaganda- és szervező kampányt indítanak a párt helyreállítása cél­jából. Ennek keretében folyik le 1906-ban a szakszervezeti mozga­lom országos megszervezése is, ami maga után vonja a munkásosztály forradalmi akcióinak felélénkülését, a szocialista párt talpraállítási fo­lyamatának meggyorsítását. A román proletariátus továbbra is aktívan részt vesz az ország tár­sadalmi-politikai életében, s ugyan­akkor szolidaritási kapcsolatokat fejleszt ki más országok proletariá­tusának harcával, így 1905-ben a romániai dolgozó tömegek szolida­­rizálnak az orosz proletariátussal, nagy tüntetéseket rendeznek tilta­kozásul a cári ohrana által indított megtorlások ellen. Úgyszintén is­meretes az a segítség, amelyet a román forradalmárok nyújtottak a Potyemkin cirkáló felkelőinek, akik Romániában politikai menedékjogot kaptak. A munkások szolidaritási mozgalmának erőteljes nyomása alatt a román kormány kénytelen volt megtagadni, hogy kiadja a Potyemkin lázadóit a cári rendszer­nek. Lenin különös jelentőséget tu­lajdonít ennek az aktusnak és meg­állapítja, hogy a román kormány „nem akar annyira lealacsonyodni, hogy vállalja a zsandár szerepét a minden oroszok­ cárjának kérésére“ és hogy úgy járt el „ahogyan csak egy olyan nemzet kormánya járhat el, amely tiszteli önmagát“. Erőteljesen illusztrálja hazánk forradalmi mozgalmának erejét és kombattivitását a munkásosztály, a román szocialisták részvétele az 1907. évi — Románia újkori tör­ténete legnagyobb parasztfelkelésé­nek éve — eseményekben. A fel­lázadt parasztság erőteljes támoga­tást kapott a munkásoktól, a szo­cialistáktól, akik kimentek a fal­vakba és lelkesítették a paraszto­kat, világosan megjelölték harcuk célját. Ismeretes, hogy a munkások erélyesen tiltakoztak a parasztság­gal szemben foganatosított megtor­lások ellen, ismeretes a szocialis­ták határozott fellépése a felkelők védelmében. Rendkívül fontos moz­zanata volt ez az ország demokra­tikus átalakulásában egyaránt mély­ségesen érdekelt forradalmi mun­kásság és parasztság megjelenésé­nek az ország politikai porondján, a burzsoá­ földesúri kizsákmányolás és elnyomás ellen küzdő két osztály egysége és szövetsége kinyilvánítá­sának. A nagy demokratikus, forradalmi akciókban, amelyek azokban az években Romániában lezajlottak, fontos helyet foglal el a haladó szellemű értelmiség, tudományos és kulturális dolgozók, akik átérezték a nép szükségleteit és törekvéseit, s aktívan részt vettek a küzdelemben a munkások és parasztok, a szocia­lista harcosok oldalán. Idők munkás- és szocialista sajtó­jának hasábjai híven tanúsítják a román proletariátus szolidaritását a norvég, dán, holland, svájci, spa­nyol, kínai, ausztráliai, amerikai, kubai és más országokbeli munká­sok harcával. A párt belső tevékenysége, szo­ros kapcsolatai a többi országok munkásosztályának szervezeteivel, a proletariátus kimagasló vezetői­vel, aktív részvétele és hozzájáru­lása a nemzetközi munkásmozga­lom akkoriban felmerült fontos kér­déseinek megvitatásához, nemzet­közi tekintélyt szereztek számára. A Magyarországi Munkások Szo­ciáldemokrata Pártjának vezetősé­ge 1894-ben a román szocialisták­hoz intézett levelében annak a vé­leményének adott kifejezést, hogy „a fiatal és erőteljes Román Szo­ciáldemokrata Párt, hála az önök odaadásának és energiájának, fon­tos helyet foglalt el e földrész szo­cialista pártjai között“. Mint ismeretes, munkásosztá­lyunk forradalmi pártjának kezdet­től fogva számtalan nehézséggel kellett szembeszállnia, súlyos meg­próbáltatásokat kellett leküzdenie az uralkodó osztályok ellenállása, a burzsoá­ földesúri rendszer üldözése és terrorja miatt. Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy a párt tevé­kenységében zavarok nyilvánultak meg, ez a tevékenység korlátozott volt, amit a társadalmi fejlődés ak­kori stádiuma, a tapasztalatok hiá­nya, valamint az idézett elő, hogy a proletariátus és akkori vezetői nem voltak kellően érettek ideo­lógiai szempontból. Az a körülmény, hogy a párt vezetőségében olyan, politikailag és ideológiailag követ­­kezetlen elemek is voltak, amelye­ket nem fűztek szoros kapcsolatok a munkásosztályhoz, a múlt század u­­tolsó éveiben egyre súlyosabb megráz­kódtatásokat okoztak, s ezek végül az RMSZDP tevékenységének időleges megszakadásához vezettek. Ennek ellenére a forradalmi harc tovább folyt, a különböző munkáskörök és szervezetek tovább működtek, és az osztálycsaták tüzében a munkás­­osztályból és a haladó értelmiségiek köréből egész sor új szocialista for­málódott és emelkedett ki, mint például Ion C. Frimu, Ștefan Gheorghiu, Alexandru Ionescu, Alecu Constantinescu, Mihail Gh. Bujor, Gheorghe Cristescu, Dimitrie Marinescu és mások. Ezek vala­mennyien annak szentelték erejü­ket, hogy tömörítsék a munkásosz­tály sorait, s marxista alapon újjá­szervezzék a pártot. Ebben az időszakban a munkás­­osztály forradalmi erőinek egyre nyilvánvalóbb kikristályodása megy végbe, s ez a folyamat kifejezésre jut az ország összes Románia muncitoare köreinek egyesítésében és a Romániai Szocialista Szövet­ség megalakításában. Az 1910. évi Szocialista Kongresszus leszögezi a Romániai Szociáldemokrata Párt megalakítását, s a párt ünnepélye­sen „a régi, elpusztíthatatlan szo­cialista gyökerek friss hajtásának“, az 1893-ban megalakított Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja természetes folytatójának nyilvá­nítja magát. A munkásosztály pártja, amely az új körülmények között tovább­fejlesztette forradalmi mozgalmunk politikai vonalát, alapvető célként tűzte maga elé a harc fokozását a proletariátus és a néptömegek fel­szabadításáért a kizsákmányolás és az elnyomás alól, a régi rendszer megszüntetéséért és az új társadal­mi rend megteremtéséért. A párt szembeszegült azzal, hogy az or­szág kincseit eladják az idegen tő­kének. Ugyanakkor felsorakozott a II. Internacionálé keretében lévő baloldali pártok és csoportok közé, határozottan állást foglalva az im­perialista háború ellen és fontos szerepet játszott a Zimmerwaldi Konferencia kezdeményezésében és megszervezésében. A párt intenzív munkával harcra mozgósította a néptömegeket Romániának a há­borúba való belépése ellen, a sem­­legességi politikáért. A párt vezeté­sével a széles dolgozó tömegek sztrájkokat, összejöveteleket és tün­tetéseket rendeztek a háború ellen; ezek az akciók az 1916. június 13-án Galați­ban megtartott nagy tüntetés­ben érték el tetőfokukat. Mint ismeretes, két évi semleges­ség után a burzsoá­ földesúri Ro­mánia csatlakozott az imperialista Antant koalícióhoz, amely a nem­zeti egység követelményének kielé­gítését ígérte. Az egységes nemzeti állam megteremtése abban az idő­ben behatóan foglalkoztatta a nép­tömegeket, s a román nép, a prole­tariátus, a szocialisták létfontosságú követelménye volt. Lenin már 1917 januárjában nagy érdeklődést tanú­sított e kérdés iránt, megállapítva, hogy „nagyon sok román és szerb (a románok és a szerbek össz­­számához viszonyítva) az ország­határon kívül lakik“ és hogy „a burzsoá­ nemzeti államok megterem­tése általában még nem fejeződött be a Balkánon“. A nemzetközi események alaku­lását meghatározó és a mi történel­münkre is rendkívül pozitív hatást gyakoroló momentum volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, amely a cári birodalom összeomlásához és az első munkás­paraszt kormány beiktatásához ve­zetett Oroszországban, erősen ösztö­nözve a munkásosztálynak, a világ összes dolgozóinak forradalmi har­cát. A cári birodalom összeomlása és az osztrák-magyar monarchia széthullása megteremtette a feltéte­leket Európa e részén a mélyreható társadalmi-politikai átalakulások­hoz, a nemzeti államok kikristályo­sodásához, és ebben a keretben a román egységes nemzeti állam meg­teremtéséhez, ami a mindhárom román tartomány néptömegei által vívott évszázados harc győzelmét jelentette. Ezzel egyben beigazolód­tak Engelsnek azok a szavai is, amelyeket 1888 januárjában Ion Nádejde román szocialistához írt: „Ha holnap megbukna a pétervári despotizmus, holnapután Európában nem lenne semmilyen osztrák­magyar monarchia“. És amint tud­ják, így is történt. (Hatalmas taps). A román szocialisták, akik lelkesen üdvözölték állami egységünk létre­jöttének történelmi aktusát, 1919 elején, a Socialistul című lap ha­sábjain közzétett nyilatkozatban hangsúlyozták: „Mint internaciona­lista román szocialisták örömmel üd­vözöljük a román nép nemzeti fel­­szabadulását és tiszteletben tartjuk az elhatározott egyesülési kapcsola­tokat. A mai új Romániának a hol­napi szocialista Romániává kell válnia“. (Hatalmas taps). A román nemzeti állam egységé­nek megvalósulása — az egész or­szág néptömegeinek korszakalkotó győzelme, amelynek kivívásához a munkásosztály, a szocialista mozga­lom értékesen hozzájárult — meg­nyitotta az ország termelőerői gyor­sabb fejlődésének távlatát, s ugyan­akkor kedvező feltételeket teremtett a haladó társadalmi erők tevékeny­ségének, a forradalmi munkásmoz­galomnak a fokozásához. Az 1918— 1920-as években a burzsoá­ földesúri rendszer ellentmondásainak kiélező­dése közben fokozódik a dolgozó tömegek kombattivitása. Ismerete­sek az 1918. december 13-i nagy tüntetések, amelyeket a burzsoá­­földesúri rendszer vérbe fojtott, a munkásosztály háború utáni rend­kívül heves forradalmi akciói, ame­lyek egyre nagyobb méreteket öl­töttek és tetőpontjukat az ország egész proletariátusát átfogó 1920. évi általános sztrájkban érték el, alapjaiban megrázkódtatva a bur­zsoá­ földesúri rendszert és bebizo­nyítva, hogy a munkásság egy olyan társadalmi­ erő, amely vezetni tudja a népet az egész társadalom forra­dalmi átalakításáért vívott harc­ban. Romániában akkoriban haladékta­lan megoldásra váró, rendkívül égető kérdések voltak napirenden, mint például a földreform végre­hajtása, a falusi feudális termelési viszonyok felszámolása a háborútól elpusztított gazdaság helyreállítása és új nemzetgazdasági ágak kifej­lesztése, a jobb életkörülmények biztosítása a dolgozó tömegek szá­mára. A munkásosztályra, amely számbelileg gyarapodott és amely­nek politikai színvonala emelkedett saját harci tapasztalata és az Októ-A Román Kommunista Párt meg­alakulásának első pillanataitól kezd­ve szembeszáll a burzsoá­ földesúri rendszer elkeseredett ellenállásával, s a legnehezebb körülmények között folytatja tevékenységét. A Román Kommunista Pártot 1924-ben, alig három évvel megalakulása után illegálisnak nyilvánítják. A Román Kommunista Párt két évtizeden ke­resztül kénytelen volt illegálisan működni, de a legváltozatosabb harci formákat felhasználva, a munkásosztály, a dolgozók állandó szervezője és vezetője volt. Az 1929. évi nagy lupényi bányászsztrájk, a vasúti és kőolajipari munkások 1933. január-februári hősi harcai, a gazdasági válság éveiben és az ezt követő időszakban lezajlott számos, más sztrájkmozgalom ismételten ta­núságot tett munkásosztályunk har­ci szelleméről, a párt ama növek­vő képességéről, hogy megszervezze és vezesse a forradalmi harcokat. Amint már más alkalmakkor is ki­jelentettem, ez a képesség fokozó­dott, mihelyt a párt vezetését a munkásosztály közvetlen képviselői a munkásosztály fiai vették át, akik Romániában éltek és tevékenyked­tek. (Hosszan tartó taps). A Román Kommunista Párt sok­oldalú és állhatatos tevékenységet fejtett ki, hogy a burzsoá­ földesúri rendszer elleni harcban egyesítse az összes demokratikus és hazafias munkáserőket, és mindenekelőtt megszilárdítsa a munkásosztály ak­cióegységét a kommunisták és a szo­cialisták egységfrontjában. A te­remben jelenlévők közül sokan — és itt a régi aktivistákra utalok — emlékeznek az ez irányú tevékeny­ségre, beleértve az akkori találko­zókat a kommunista párt és a szo­cialista párt képviselői között. A forradalmi harc összes nagy mo­mentumaiban, főleg pedig a fasiz­mus­ és­­ a szovjetellenes háború elleni harc idején, megszervezték a kommunisták és a szocialisták kö­zös akcióit, különösen lent, a vál­lalatokban. A kommunisták által vívott politikai harc alakulásában fontos szerepet játszott a Demokra­tikus Front, amely az ország széles társadalmi erőit ölelte fel, s amely számos akciót szervezett az ország­nak a hitlerista Németország általi leigázása ellen. Ismeretes, milyen akciókat folytattak a kommunisták, hogy fegyveres harcra mozgósítsák a népet Románia függetlenségének megvédéséért a fasiszta agresszorok ellen vívandó honvédő háború ese­tén, valamint a német megszállás áldozatául esett csehszlovák nép­béli Szocialista Forradalom győzel­mének hatása, az egyetemes forra­dalmi mozgalom fokozódása nyo­mán, igen jelentős szerep várt az ország fejlesztésében, a városi és a falusi dolgozók érdekeinek és jogai­nak megvédésében. Ez szükségsze­rűen megkövetelte a párt újjászer­vezését, úgy, hogy felléphessen az előrelátható nagy osztálycsaták szervezőjeként és vezetőjeként, el­vállalhassa annak az egész forra­dalmi harcnak a vezetését, amelyet Romániában a kizsákmányoló osz­tályok hatalmának megdöntéséért, a proletárforradalom győzelmes megvalósításáért és a szocialista tár­sadalom építésének megkezdéséért kellett vívni. Ebben az időszakban a román élenjáró szocialisták szoros kapcso­latokat tartanak fenn a III. Inter­­nacionálé képviselőivel és magával Vlagyimir Iljics Leninnel, meg­vitatva vele a pártnak a Kommu­nista Internacionáléhoz való csatla­kozása feltételeit. Miközben kez­dettől fogva kifejezésre juttatták, hogy csatlakoznak az új típusú párt lenini elveihez, egyben egész sor ellenvetést hangoztattak arra vo­natkozólag, hogy a Komintern be­avatkozik a párt vezető szervei összetételének megállapításába — méltán úgy vélve, hogy ez a párt­nak magának törvényes joga —, valamint arra vonatkozólag, hogy a Komintern tévesen elemezte és ítél­te meg a romániai helyzetet. A ro­mán szocialisták e nézőpontjainak helyessége világosan kitűnik a mun­kásmozgalom utóbbi félszázados történelmi tapasztalatainak fényé­ben. Válaszként az ország társadalmi fejlődésének objektív szükségleteire a román szocialisták képviselői az 1921 májusi kongresszuson egyhan­gúlag elhatározzák, hogy a szocia­lista pártot Román Kommunista Párttá alakítják át. (Hosszan tartó erős taps. Ütemesen visszhangzik: RKP!) Ezzel magasabb szintre emelkedik a romániai munkásosztály forradalmi élcsapatának tevékenysé­ge. A kommunista párt a forradal­mi szocialista mozgalomnak, a munkásosztály 1893-ban alakított pártjának közvetlen folytatója, to­vább vitte és magasabb szintre e­­melte, Románia fejlődésének új körülményei között, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért folyta­tott harcot. Éppen ezért tekintjük ezt a mozzanatot az új Románia fejlődésében döntő mozzanatnak. Sajnálatos módon a szociáldemok­rata párt tagjainak egy része nem követte az 1921. évi kongresszuson elfogadott határozatot és különálló szociáldemokrata pártot alakított, s ezzel politikai szakadást idézett elő a romániai munkásosztály soraiban, támogatásáért. Az ország fasizálási politikája ellen és a nemzeti füg­getlenség megvédéséért folytatott, pártvezette népi harcoknak egyik legjelentősebb momentuma volt a kommunisták és a szocialisták ak­cióegységének jegyében 1939. május 1-én megtartott nagy antifasiszta tüntetés. A teremben jelen vannak kommunisták, szocialisták és más forradalmi harcosok, akik vállvetve mentek ezen a tüntetésen, amely mondhatni felsőbbrendű momentu­mot jelzett a romániai munkás­­osztály egységéért folytatott harc­ban. (Erős taps). Úgyszintén meg kell említenem a bécsi döntés elleni nagy tüntetéseket, amelyeket a párt vezetésével, a szocialisták, a MADOSZ és más szervezetek rész­vételével rendeztek és amelyek erő­teljesen kifejezésre juttatták a ro­mán, magyar, német és más nem­zetiségű forradalmároknak azt az el­határozását, hogy megvédik Romá­nia függetlenségét, hogy harcolnak a román nemzeti állam egységéért. (Hatalmas taps). Az antifasiszta harcnak nagy lendületet adott a kommunista párt kezdeményezésére 1943-ban megalakult Antihitlerista Hazafias­ Front. A döntő pillanat­nak — a katonai fasiszta diktatúra megdöntése pillanatának — közeled­tével egyre égetőbben vetődött fel a munkásosztály egységének megte­remtése. Az a körülmény, hogy a Román Kommunista Pártból és a Szociáldemokrata Pártból 1944-ben megalakult a Munkásegységfront, majd az Országos Demokratikus Blokk, fontos feltétele volt az 1944. augusztus 23-i országos antifasiszta fegyveres felkelés győzelmének, a­­mely megdöntötte a katonai ,fasiszta diktatúra rendszerét. Mint ismere­tes, az augusztus 23-i, történelmi aktus megvalósítása folytán Romá­nia kilépett a szovjetellenes hábo­rúból és összes erőivel az antihitle­rista koalícióhoz csatlakozott a végső győzelemig harcolva a náci Németország ellen, a Szovjetunió és a többi szövetséges oldalán. 1944. augusztus 23-i nagy győze­lem történelmi fordulatot jelentett Románia fejlődésében. Az antifa­siszta, demokratikus harc rohamo­san nagyméretű társadalmi mozga­lommá alakult át, amely példa nél­kül állt országunk történetében és megnyitotta az utat a burzsoá­­demokratikus forradalom kiteljesí­téséhez, a társadalmi élet mélyre­ható, forradalmi megváltoztatásá­hoz, a román nép szabadság- és társadalmi igazságeszményeinek meg­valósításához. Széles körű szervező és politikai tevékenységet kifejtve, a Román Kommunista Párt a Szo­ciáldemokrata Párttal és a többi for­radalmi és demokratikus erőkkel együtt ebben a mozgalomban össze­fogta a nemzet legfőbb erőit — a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiséget, a városi és falusi kö­zéprétegeket, sőt a burzsoázia bizo­nyos köreit is. A széles tömegek harcának eredményeként 1945. már­cius 6-án beiktatták az ország tör­ténetének első demokratikus kor­mányát. Ez a munkások és parasz­tok forradalmi-demokratikus hatal­mának bevezetését jelentette, s megnyitotta az utat egy felsőbb sza­kaszba való átmenethez , a szo­cialista forradalom megvalósításá­hoz. Meg kell említenem ez alka­lomból is, hogy az országos anti­fasiszta fegyveres felkelés végre­hajtásában, az első demokratikus kormány beiktatásában és a szoci­alizmus építésére való áttérés fel­tételeinek megteremtésében a fegy­veres erők — beleértve a vezető kádereket, a tiszteket, a tábornoko­kat is — követték a kommunista párt kijelölte vonalat, csatlakoztak a néphez. Ez igen nagy jelentőségű volt az összes Romániában lezajlott harcok győzelme szempontjából. A gazdasági-társadalmi fejlődés, a forradalmi fellendülés folyamatá­ban elengedhetetlenül szükségessé vált a munkásosztály teljes szerve­zeti és politikai egységének meg­valósítása, mivel neki kellett betöl­tenie a társadalom forradalmi át­alakításában a vezető osztály hiva­tását. Mint ismeretes, 1948 febru­árjában egyesült a Román Kommu­nista Párt és Szociáldemokrata Párt, s a munkásosztálynak a világról és az életről alkotott tudományos fel­fogása, a dialektikus és történelmi materializmus, a marxista-leninista tanítás alapján létrejött az egységes forradalmi párt. (Élénk taps.) Ezzel egyszer s mindenkorra véget vetet­tünk munkásmozgalmunk megosz­tottságának, biztosítottuk a mun­kásosztálynak — a romániai szocia­lizmus építése vezető osztályának — szervezeti és politikai egységét. A dátumok sokatmondó egyezése foly­tán ebben a hónapban ünnepeltük meg a munkásosztály egységes párt­ja új történelmi feltételek közötti megalakulásának 25. évfordulóját és a romániai munkásosztály első egységes pártja megalakulásának 80. évfordulóját. (Hatalmas taps.) Áttekintve a hazai munkásmoz­galom történetét, megállapítjuk, hogy a román proletariátus kezdet­től fogva­­ erőteljesen hangsúlyozta annak szükségességét, hogy egyet­len forradalmi osztálypártba kell TISZTELT ELVTÁRSAK! A munkásosztály pártja megala­kulásának 80. évfordulóját olyan időben ünnepeljük meg, amikor Románia gyors ütemben halad előre a fejlődés és a szocialista civilizá­ció útján, az egész nép jólétének és boldogságának útján. A Román Kommunista Párt vezetésével a ro­mániai munkásosztály, egész népünk a felszabadulás óta eltelt években megvalósította azokat az eszménye­ket, amelyeknek a nevében a román szocialisták 80 éva­dd előtt síkra­­szálltak, amelyekért számos forra­dalmár nemzedék, a nép leghala­dóbb fiai harcoltak és életüket ál­dozták. A forradalmi párt, a mun­kásosztály első programjába ikta­tott álmok és remények valósággá váltak a mai szocialista Romániá­ban. (Hosszas taps). A romániai munkások pártjának 8 évtizeddel ezelőtti programja hangoztatta, hogy „csak a termelőeszközöknek, mint például a földnek, a gyáraknak, műhelyeknek, bányáknak stb. ma­gántulajdonból az egész társadalom társadalmi tulajdonává való átala­kítása, és az árutermelésnek a tár­sadalom számára és a társadalom által vezetett szocialista termeléssé való átalakítása, csak ez az átala­kítás hathat oda, hogy a nagybani termelés és a munka egyre nagyobb eredményessége, ne a szegénység, az elnyomás, a bizonytalanság és a fealacsonyítás forrása legyen, hanem a jólété és a harmonikus fejlődésé minden szempontból“. A román proletáriátus, osztály­pártja vezetésével, szövetségben a parasztsággal és az értelmiséggel, végleg felszámolta az ember ember általi kizsákmányolást, városon és falun egyaránt biztosította a szo­cialista termelési viszonyok általá­nosítását, diadalmasan emelve a szocializmus épületét Románia földjén. (Hosszan tartó, erős taps.) A munkásosztály az egész társada­lom vezető osztályává vált, becsü­lettel teljesítve történelmi hivatá­sát az egész nemzet jólétéért és boldogságáért folytatott harcban. (Hatalmas taps.) Gyökeres változá­sok következtek be a román társa­dalom struktúrájában, óriási mér­tékben fellendültek a termelőerők, fejlődött és erősödött az új, szocia­lista társadalom anyagi alapja. Ál­landóan nőtt a városi és a falusi lakosság jóléte, civilizációs színvona­la, felvirágzott az oktatás, a tudo­mány, a művészet, a kultúra, a nép egész szellemi élete. Románia, felszámolva múltbeli gazdasági el­maradottságát, ma egy teljes fejlő­désben lévő ország képét tárja e­­lénk, amelynek erős és folyamato­san fejlődő ipara van, mezőgazda­sága a korszerűsödés állandó folya­matát éli, gazdasága dinamikus, vi­rágzó, biztosítja az összes dolgo­zók anyagi jólétének állandó növe­kedését. A haza felemelésének útján elért nagy eredmények, az egész ország életében bekövetkezett mélyreható, megújító változások ragyogóan bi­zonyítják kommunista pártunknak azt a képességét, hogy megszervez­egyesülnie és szerveződnie, olyan pártba, amely szilárdan, világos el­gondolás alapján vezesse a néptö­megek harcát a kizsákmányolás és elnyomás ellen, a szabadságért és a társadalmi igazságért. Az egysé­ges munkáspárt 80 évvel ezelőtti létrehozása hatalmas befolyást gya­korolt a munkásosztály érvényesü­lésére a romániai ársadalmi harcok küzdőterén, a hazai forradalmi mozgalom fejlődésére. A történelmi fejlődés során a forradalmi mozgalomban, a pártban bekövetkezett szakadás és több munkáspárt megalakulása kétségte­lenül negatívan hatott ki az osztály­harcra, a proletariátusnak a bur­zsoázia és a földesúri osztály elleni harcban betöltött szerepére. A for­radalmi folyamat döntő momentu­maiban, az osztálycsaták döntő szakaszaiban azonban m­ilyen volt a fasizmus elleni harc, az antifa­siszta nemzeti fegyveres felkelés megszervezése, a politikai és a gaz­dasági hatalom kivívása az állam­ban, majd a szocialista építés fel­adatainak a teljesítése — rendkívül fontossá vált a munkásosztály egy­ség­ének kikovácsolása, politikai szervezetei akcióegységének meg­teremtése, beleértve a proletariátus egységes forradalmi pártjának hely­reállítását is. A történelem, az élet beigazolja, hogy a munkásosztály csak egységesen, egy erős és egysé­ges párttal teljesítheti a társadalom forradalmi átalakításában történel­mi hivatást. (Hatalmas, hosszan tartó taps). A Román Kommunista Párt, a munkásosztály, a román nép leghala­dóbb forradalmi hagyományainak folytatója — amelynek tevékenysége mondhatnánk 80 évvel ezelőtt kez­dődött —, sikerrel vezette a töme­geket a régi rend felszámolásáért, a szocialista rendszer megteremtéséért vívott harcban. Ma, amikor felidéz­zük a román proletariátus forradal­mi harca történetének 1893-ban írott ragyogó lapját — amelyet a Párttörténeti Intézet Múzeumában tegnap megnyílt kiállítás keretében rendkívül meggyőzően felelevenítet­tek a gazdag dokumentációs anya­gok, a korabeli tényanyag segítsé­gével —, levonjuk a tanulságokat a jövőre nézve, még erőteljesebb buzdítást merítünk ahhoz, hogy egyre jobban teljesítsük népünkkel szemben magas fokú kötelezettsé­geinket és felelősségünket a nagy műben, a szocializmus, és a kommu­nizmus felépítésében Románia földjén. (Hatalmas,­ hosszan tartó taps).­ze és vezesse a román népet a szo­cialista és kommunista társadalom megteremtésének nagy művében. (Hatalmas taps.) A legmeggyőzőb­ben bizonyítják, hogy pártunk he­lyes politikát folytat, amely kife­jezésre juttatja a szocializmus ál­talános igazságainak alkotó alkal­mazását az ország konkrét körül­ményeihez, a román társadalom minden egyes fejlődési szakaszának követelményeihez. Nyolcvan évi di­csőséges történelem során a romá­niai mnd­rásioc­ztsn­sz pártja bebizo­nyította, hogy nem ismer fennköl­­tebb célkitűzést, mint a dolgozók érdekeinek megvédését és valóra váltását, nemzetünk leghőbb sza­badságvágyának és haladási törek­véseinek, az egész nép jólétre és boldogságra irányuló eszményeinek a teljesülését. (Élénk, hatalmas taps.) KEDVES ELVTÁRSAK! A X. kongresszus és a tavaly nyá­ron tartott Országos Konferencia új szakaszt nyitott meg nemzetünk fejlődésében, kidolgozva a sokol­dalúan fejlett romániai szocialista társadalom megteremtésének prog­ramját. Amint önök is tudják, eb­ben az új szakaszban azt a célt tűztük magunk elé, hogy a gazda­sági szempontból legfejlettebb or­szágok színvonalán álló, fejlett gazdaságot, nagy hatékonyságú, korszerű, a tudomány és a techni­ka legújabb vívmányain alapuló ipart, nagyhozamú, intenzív mező­­gazdaságot teremtsünk meg. Létre­hozzuk a feltételeket ahhoz, hogy széles fronton kibontakoztassuk a társadalom szolgálatában álló, tu­dományos tevékenységet, fejlesszük az összes fokozatú iskolákat, szoros kapcsolatban a gyakorlattal, az or­szág sokoldalú fejlesztésének szük­ségleteivel. Abból a tényből indu­lunk ki, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítése, az ország általános előrehaladása csak a tudomány legújabb vívmányai a­­lapján, a legfejlettebb világnézet és életszemlélet — a dialektikus és történelmi materializmus — alap­ján valósítható meg. (Hatalmas taps.) Szüntelenül növelni kívánjuk a városi és falusi dolgozók anyagi és szellemi jólétét, fokozni óhajtjuk a civilizáció fokát az egész nép é­­letében. Munkálkodunk a termelési viszonyoknak, a társadalom meg­szervezésének és vezetésének töké­letesítésén, a szervezeti keret szünte­len javításán annak érdekében, hogy a dolgozó tömegek mind na­gyobb mértékben részt vegyenek a közügyek megoldásában, az állam vezetésében, a szocialista demokrá­cia tökéletesítéséért és fejlesztésé­ért. Abból az ismert marxista tézis­ből indulunk ki, amely szerint a szocializmus csak a sorsának urává lett, történelmét saját óhaja szerint alakító nép tudatos tevékenységének az eredménye lehet. Ezt a nagysze­rű programot egész népünk lelkesen magáévá tette. Az ötéves terv első (Folytatás a 3. oldalon) . A munkásmozgalom történelmi fejlődése, a szocialista párt átalakulása Román Kommunista Párttá - döntő mozzanat Románia történetében A munkásosztály szervezeti és politikai egységének helyreállítása, az egységes marxi-leniai párt megteremtése - döntő mozzanat, szükséges cél a politikai hatalom kivívásáért és a szocializmus romániai felépítéséért folytatott diadalmas harcban A szocialista Románia rohamos fejlődése, a párt időszerű céljai a hazai sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért folyó harcban volett.

Next