Vörös Zászló, 1973. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1973-04-01 / 76. szám
= 2 ■—— ZÁSZTO NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) Jak. A munkásosztály forradalmi pártjának megszületése, valamint egész későbbi fejlődése hazánk gazdasági-társadalmi és politikai fejlődésének tulajdonítható, kifejezi a román társadalomnak a társadalmi haladás útján való előmenetele követelményeit. A párt a proletariátus soraiból alakult és harcra kelt osztályának, a dolgozó tömegeknek a felszabadításáért, a leghűségesebben fejezve ki nemzetünk érdekeit és leghaladóbb törekvéseit. A párt együtt fejlődött a proletariátus osztálytudatának kikristályosodásával és éretté válásával, a munkásságnak önmagában való osztályból önmagáért való osztállyá történő átalakulásával — ahogyan Marx mondotta. A romániai munkásság politikai pártjának 80 éves története ismételten tanúsítja, hogy a proletariátus forradalmi osztaga csak akkor tölthet be lényeges szerepet a kizsákmányolás és az elnyomás elleni harcban, csak akkor teljesítheti sikeresen történelmi hivatását a proletárforradalom véghezvitelében, a társadalomnak a szocializmus és a kommunizmus útján való forradalmi átalakításában, ha tevékenységében annak a népnek a konkrét, társadalmi-történelmi realitásaiból indul ki, amelynek körében működik, és ha figyelembe veszi e nép szükségleteit, érdekeit és törekvéseit. (Hatalmas taps.) A történelem, az élet, a tények azt bizonyítják, hogy a munkások pártjának megalakulása népünk történelmi fejlődésének, a termelőerők és termelési viszonyok fejlődésének, az osztályellentétek kiéleződésének eredménye volt az akkori Romániában, a társadalmi életünk létrehozta objektív feltételek eredménye volt. A Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja programjában a munkásosztály végső harci céljának jelölte ki „a kapitalista termelési viszonyok megszüntetését“, „a szocialista társadalom megteremtését“, s egyben egész sor azonnali követelést fogalmazott meg, mint például a gyülekezési és szervezkedési jog szavatolását, az egyetemes szavazati jogot, az ingyenes oktatást stb. Hangsúlyozva a munkásosztály történelmi szerepét, a program a párt központi feladataként állapította meg „a proletariátus megszervezését, a dolgozó nép megszervezését a forradalmi harcban. Meg kell mondanunk, hogy a román szocialisták mind a program kidolgozásában, mind ennek megvalósításában figyelembe vették akkori társadalmunk konkrét realitásait, Románia történelmi fejlődésének sajátos követelményeit. Anton Bacalbașa a Munca című szocialista lapban kifejtette, hogy a pártprogram feladatainak és célkitűzéseinek kidolgozásakor „a román szocialisták szem előtt tartották országuk sajátos körülményeit“, Dobrogeanu- Gherea pedig kijelentette: „Mint a szocializmus tanulói, az európai szocialisták nagy családjának tagjai, tudjuk, hogy tevékenységünk országunk reális körülményeitől, főleg pedig gazdasági-társadalmi körülményeitől függ. Elemezzük tehát országunk életkörülményeit, ahogyan ezek a dolgozó nép álláspontjából, az osztályviszonyokból, kultúránkból, a gazdasági alapokból adódnak". A román szocialisták egyébként már 1891-ben hangoztatták ezt az álláspontot a II. Internacionálé brüsszeli kongresszusán előterjesztett jelentésben. A jelentés rámutatott: „Taktikai szempontból a román szocializmusnak sajátos fegyverekre van szüksége, minthogy gazdasági körülményei és a gazdasági tér, amelyen dolgoznia kell, szintén sajátosak“. Vagy, megállapítva hogy az összes szocialisták célja „egy olyan szolidáris és harmonikus társadalom megteremtése, egy olyan társadalomé, amelyben az összes munkaeszközök szocializáltak“, a jelentés hangsúlyozta, hogy ami „e cél eszközeit illeti, mindenki azokat használja fel, amelyeket országának sajátos körülményei megkövetelnek“. Az ország társadalmi-politikai realitásai alapján a romániai munkások pártja az akkori román társadalmat foglalkoztató minden nagy kérdésben hallatta szavát, állást foglalt, s osztályérdekeinek, a proletariátus forradalmi törekvéseinek megfelelő megoldásokat irányzott elő, így a román szocialisták mélyrehatóan foglalkoznak , az akkori társadalomban rendkívül élesen felvetődő agrár- és parasztkérdéssel, síkraszállva a földreforrás végrehajtásáért, a falusi feudális kizsákmányolási formák felszámolásáért, a parasztok földhöz juttatásáért és munkájuk új alapokon történő megszervezéséért, fejlett munkaeszközöknek a mezőgazdaságban való bevezetéséért. Ugyanakkor országunk gazdasági elmaradottságának tudományos elemzéséből, a termelőerők lemaradásából kiindulva, a szocialisták hangsúlyozták egy új nemzeti ipar intenzív fejlesztésének rendkívüli jelentőségét, ami egyaránt feltétele a társadalom általános fejlődésének, valamint a proletariátus számbeli növekedésének, forradalmi harca kiszélesítésének, az ahhoz szükséges feltételek megteremtésének, hogy később rátérhessenek a szocialista társadalom építésére. Ezek létfontosságú kérdések voltak a munkásosztály és a parasztság számára, annak a két alapvető társadalmi erőnek a számára, amelyre az a feladat hárult, hogy szoros szövetségben munkálkodjon a társadalom forradalmi átalakításán. A román szocialisták úgyszintén nagy figyelmet szenteltek annak, hogy biztosítsák a feltételeket a közoktatás fejlesztéséhez, a néptömegek kulturális és civilizációs színvonalának emeléséhez, a népből származó és a néphez kapcsolódó értelmiség kialakításához — szerves részeként a Románia társadalmi és nemzeti felszabadulásáért vívott általános harcnak. A munkásosztály pártja behatóan foglalkozott a szabadságjogok, az állampolgári, demokratikus jogok kiszélesítésének kérdéseivel, és világosan leszögezte álláspontját a nemzeti kérdésben, határozottan síkraszállt mindennemű nemzeti megkülönböztetés és elnyomás felszámolásáért, nemzetiségre való tekintet nélkül az ország összes állampolgárainak teljes jogegyenlőségéért. A párt kiváló képviselői erélyesen kiálltak a külföldi uralom ellen, ünnepélyesen kihirdetve nemzetünknek, akárcsak az összes nemzeteknek a szabadsághoz és a függetlenséghez való elévülhetetlen és sérthetetlen jogát. Mindebből kitűnik, hogy a román szocialisták kezdettől fogva világos marxista álláspontra helyezkedtek, legfontosabb céljukat az ország konkrét realitásaiból, az anyagi és a társadalmi haladás útján való fejlődés szükségességéből fakadó égető kérdések megoldásában látták. A romániai munkásosztály pártja, a román proletariátusnak, országunk dolgozó tömegeinek érdekeiért harcolva, egyben a nemzetközi munkásmozgalom aktív osztaga is volt. Szoros kapcsolatokat fenntartva Engelsszel és a többi országok munkásmozgalmának vezetőivel, rendszeresen részt véve a II. Internacionálé kongresszusain, a romániai munkások pártja széles körű kapcsolatokat épített ki a többi szocialista pártokkal. Sokoldalú és szoros kapcsolatok álltak fenn az országunkbeli és az oroszországi munkásmozgalom között, s e kapcsolatok egyaránt kifejezésre jutottak abban a támogatásban, amelyet a román szocialisták az orosz forradalmi csoportoknak nyújtottak, a Romániába emmigrált orosz szocialistáknak nyújtott morális és anyagi támogatásban, valamint a levélváltásban és a közvetlen kapcsolatokban Plehanovval, később pedig Vlagyimir Iljics Leninnel. A párt sajtószerve gyakran közölt híreket az oroszországi forradalmi mozgalomról, 1892-ben pedig a román szocialisták a Miscarea socialista című lap útján kinyilvánították rokonszenvüket és szolidaritásukat az orosz forradalmárok csoportjaival, amelyben ott volt a cári kormány által Szibériába deportált fiatal Uljanov — Vlagyimir Iljics Lenint is. Azokban az években nagymértékben fejlődtek az internacionalista kapcsolatok a román és a bolgár szocialisták között. Az országukból kiüldözött bolgár forradalmárok menedékre és igaz barátokra leltek országunk területén. Hasonlóképpen internacionalista kapcsolatok épültek ki a német, francia, olasz, belga és más országokbeli szocialista pártokkal. Az akkori A proletariátus egyesülési akaratának és az új forradalmár vezetők tevékenységének eredményeként 1901-től kezdve megalakulnak a „Románia muncitoare“ szocialista körök, azok a forradalmi munkásszervezetek, amelyek széles körű propaganda- és szervező kampányt indítanak a párt helyreállítása céljából. Ennek keretében folyik le 1906-ban a szakszervezeti mozgalom országos megszervezése is, ami maga után vonja a munkásosztály forradalmi akcióinak felélénkülését, a szocialista párt talpraállítási folyamatának meggyorsítását. A román proletariátus továbbra is aktívan részt vesz az ország társadalmi-politikai életében, s ugyanakkor szolidaritási kapcsolatokat fejleszt ki más országok proletariátusának harcával, így 1905-ben a romániai dolgozó tömegek szolidarizálnak az orosz proletariátussal, nagy tüntetéseket rendeznek tiltakozásul a cári ohrana által indított megtorlások ellen. Úgyszintén ismeretes az a segítség, amelyet a román forradalmárok nyújtottak a Potyemkin cirkáló felkelőinek, akik Romániában politikai menedékjogot kaptak. A munkások szolidaritási mozgalmának erőteljes nyomása alatt a román kormány kénytelen volt megtagadni, hogy kiadja a Potyemkin lázadóit a cári rendszernek. Lenin különös jelentőséget tulajdonít ennek az aktusnak és megállapítja, hogy a román kormány „nem akar annyira lealacsonyodni, hogy vállalja a zsandár szerepét a minden oroszok cárjának kérésére“ és hogy úgy járt el „ahogyan csak egy olyan nemzet kormánya járhat el, amely tiszteli önmagát“. Erőteljesen illusztrálja hazánk forradalmi mozgalmának erejét és kombattivitását a munkásosztály, a román szocialisták részvétele az 1907. évi — Románia újkori története legnagyobb parasztfelkelésének éve — eseményekben. A fellázadt parasztság erőteljes támogatást kapott a munkásoktól, a szocialistáktól, akik kimentek a falvakba és lelkesítették a parasztokat, világosan megjelölték harcuk célját. Ismeretes, hogy a munkások erélyesen tiltakoztak a parasztsággal szemben foganatosított megtorlások ellen, ismeretes a szocialisták határozott fellépése a felkelők védelmében. Rendkívül fontos mozzanata volt ez az ország demokratikus átalakulásában egyaránt mélységesen érdekelt forradalmi munkásság és parasztság megjelenésének az ország politikai porondján, a burzsoá földesúri kizsákmányolás és elnyomás ellen küzdő két osztály egysége és szövetsége kinyilvánításának. A nagy demokratikus, forradalmi akciókban, amelyek azokban az években Romániában lezajlottak, fontos helyet foglal el a haladó szellemű értelmiség, tudományos és kulturális dolgozók, akik átérezték a nép szükségleteit és törekvéseit, s aktívan részt vettek a küzdelemben a munkások és parasztok, a szocialista harcosok oldalán. Idők munkás- és szocialista sajtójának hasábjai híven tanúsítják a román proletariátus szolidaritását a norvég, dán, holland, svájci, spanyol, kínai, ausztráliai, amerikai, kubai és más országokbeli munkások harcával. A párt belső tevékenysége, szoros kapcsolatai a többi országok munkásosztályának szervezeteivel, a proletariátus kimagasló vezetőivel, aktív részvétele és hozzájárulása a nemzetközi munkásmozgalom akkoriban felmerült fontos kérdéseinek megvitatásához, nemzetközi tekintélyt szereztek számára. A Magyarországi Munkások Szociáldemokrata Pártjának vezetősége 1894-ben a román szocialistákhoz intézett levelében annak a véleményének adott kifejezést, hogy „a fiatal és erőteljes Román Szociáldemokrata Párt, hála az önök odaadásának és energiájának, fontos helyet foglalt el e földrész szocialista pártjai között“. Mint ismeretes, munkásosztályunk forradalmi pártjának kezdettől fogva számtalan nehézséggel kellett szembeszállnia, súlyos megpróbáltatásokat kellett leküzdenie az uralkodó osztályok ellenállása, a burzsoá földesúri rendszer üldözése és terrorja miatt. Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy a párt tevékenységében zavarok nyilvánultak meg, ez a tevékenység korlátozott volt, amit a társadalmi fejlődés akkori stádiuma, a tapasztalatok hiánya, valamint az idézett elő, hogy a proletariátus és akkori vezetői nem voltak kellően érettek ideológiai szempontból. Az a körülmény, hogy a párt vezetőségében olyan, politikailag és ideológiailag következetlen elemek is voltak, amelyeket nem fűztek szoros kapcsolatok a munkásosztályhoz, a múlt század utolsó éveiben egyre súlyosabb megrázkódtatásokat okoztak, s ezek végül az RMSZDP tevékenységének időleges megszakadásához vezettek. Ennek ellenére a forradalmi harc tovább folyt, a különböző munkáskörök és szervezetek tovább működtek, és az osztálycsaták tüzében a munkásosztályból és a haladó értelmiségiek köréből egész sor új szocialista formálódott és emelkedett ki, mint például Ion C. Frimu, Ștefan Gheorghiu, Alexandru Ionescu, Alecu Constantinescu, Mihail Gh. Bujor, Gheorghe Cristescu, Dimitrie Marinescu és mások. Ezek valamennyien annak szentelték erejüket, hogy tömörítsék a munkásosztály sorait, s marxista alapon újjászervezzék a pártot. Ebben az időszakban a munkásosztály forradalmi erőinek egyre nyilvánvalóbb kikristályodása megy végbe, s ez a folyamat kifejezésre jut az ország összes Románia muncitoare köreinek egyesítésében és a Romániai Szocialista Szövetség megalakításában. Az 1910. évi Szocialista Kongresszus leszögezi a Romániai Szociáldemokrata Párt megalakítását, s a párt ünnepélyesen „a régi, elpusztíthatatlan szocialista gyökerek friss hajtásának“, az 1893-ban megalakított Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja természetes folytatójának nyilvánítja magát. A munkásosztály pártja, amely az új körülmények között továbbfejlesztette forradalmi mozgalmunk politikai vonalát, alapvető célként tűzte maga elé a harc fokozását a proletariátus és a néptömegek felszabadításáért a kizsákmányolás és az elnyomás alól, a régi rendszer megszüntetéséért és az új társadalmi rend megteremtéséért. A párt szembeszegült azzal, hogy az ország kincseit eladják az idegen tőkének. Ugyanakkor felsorakozott a II. Internacionálé keretében lévő baloldali pártok és csoportok közé, határozottan állást foglalva az imperialista háború ellen és fontos szerepet játszott a Zimmerwaldi Konferencia kezdeményezésében és megszervezésében. A párt intenzív munkával harcra mozgósította a néptömegeket Romániának a háborúba való belépése ellen, a semlegességi politikáért. A párt vezetésével a széles dolgozó tömegek sztrájkokat, összejöveteleket és tüntetéseket rendeztek a háború ellen; ezek az akciók az 1916. június 13-án Galațiban megtartott nagy tüntetésben érték el tetőfokukat. Mint ismeretes, két évi semlegesség után a burzsoá földesúri Románia csatlakozott az imperialista Antant koalícióhoz, amely a nemzeti egység követelményének kielégítését ígérte. Az egységes nemzeti állam megteremtése abban az időben behatóan foglalkoztatta a néptömegeket, s a román nép, a proletariátus, a szocialisták létfontosságú követelménye volt. Lenin már 1917 januárjában nagy érdeklődést tanúsított e kérdés iránt, megállapítva, hogy „nagyon sok román és szerb (a románok és a szerbek összszámához viszonyítva) az országhatáron kívül lakik“ és hogy „a burzsoá nemzeti államok megteremtése általában még nem fejeződött be a Balkánon“. A nemzetközi események alakulását meghatározó és a mi történelmünkre is rendkívül pozitív hatást gyakoroló momentum volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, amely a cári birodalom összeomlásához és az első munkásparaszt kormány beiktatásához vezetett Oroszországban, erősen ösztönözve a munkásosztálynak, a világ összes dolgozóinak forradalmi harcát. A cári birodalom összeomlása és az osztrák-magyar monarchia széthullása megteremtette a feltételeket Európa e részén a mélyreható társadalmi-politikai átalakulásokhoz, a nemzeti államok kikristályosodásához, és ebben a keretben a román egységes nemzeti állam megteremtéséhez, ami a mindhárom román tartomány néptömegei által vívott évszázados harc győzelmét jelentette. Ezzel egyben beigazolódtak Engelsnek azok a szavai is, amelyeket 1888 januárjában Ion Nádejde román szocialistához írt: „Ha holnap megbukna a pétervári despotizmus, holnapután Európában nem lenne semmilyen osztrákmagyar monarchia“. És amint tudják, így is történt. (Hatalmas taps). A román szocialisták, akik lelkesen üdvözölték állami egységünk létrejöttének történelmi aktusát, 1919 elején, a Socialistul című lap hasábjain közzétett nyilatkozatban hangsúlyozták: „Mint internacionalista román szocialisták örömmel üdvözöljük a román nép nemzeti felszabadulását és tiszteletben tartjuk az elhatározott egyesülési kapcsolatokat. A mai új Romániának a holnapi szocialista Romániává kell válnia“. (Hatalmas taps). A román nemzeti állam egységének megvalósulása — az egész ország néptömegeinek korszakalkotó győzelme, amelynek kivívásához a munkásosztály, a szocialista mozgalom értékesen hozzájárult — megnyitotta az ország termelőerői gyorsabb fejlődésének távlatát, s ugyanakkor kedvező feltételeket teremtett a haladó társadalmi erők tevékenységének, a forradalmi munkásmozgalomnak a fokozásához. Az 1918— 1920-as években a burzsoá földesúri rendszer ellentmondásainak kiéleződése közben fokozódik a dolgozó tömegek kombattivitása. Ismeretesek az 1918. december 13-i nagy tüntetések, amelyeket a burzsoáföldesúri rendszer vérbe fojtott, a munkásosztály háború utáni rendkívül heves forradalmi akciói, amelyek egyre nagyobb méreteket öltöttek és tetőpontjukat az ország egész proletariátusát átfogó 1920. évi általános sztrájkban érték el, alapjaiban megrázkódtatva a burzsoá földesúri rendszert és bebizonyítva, hogy a munkásság egy olyan társadalmi erő, amely vezetni tudja a népet az egész társadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban. Romániában akkoriban haladéktalan megoldásra váró, rendkívül égető kérdések voltak napirenden, mint például a földreform végrehajtása, a falusi feudális termelési viszonyok felszámolása a háborútól elpusztított gazdaság helyreállítása és új nemzetgazdasági ágak kifejlesztése, a jobb életkörülmények biztosítása a dolgozó tömegek számára. A munkásosztályra, amely számbelileg gyarapodott és amelynek politikai színvonala emelkedett saját harci tapasztalata és az Októ-A Román Kommunista Párt megalakulásának első pillanataitól kezdve szembeszáll a burzsoá földesúri rendszer elkeseredett ellenállásával, s a legnehezebb körülmények között folytatja tevékenységét. A Román Kommunista Pártot 1924-ben, alig három évvel megalakulása után illegálisnak nyilvánítják. A Román Kommunista Párt két évtizeden keresztül kénytelen volt illegálisan működni, de a legváltozatosabb harci formákat felhasználva, a munkásosztály, a dolgozók állandó szervezője és vezetője volt. Az 1929. évi nagy lupényi bányászsztrájk, a vasúti és kőolajipari munkások 1933. január-februári hősi harcai, a gazdasági válság éveiben és az ezt követő időszakban lezajlott számos, más sztrájkmozgalom ismételten tanúságot tett munkásosztályunk harci szelleméről, a párt ama növekvő képességéről, hogy megszervezze és vezesse a forradalmi harcokat. Amint már más alkalmakkor is kijelentettem, ez a képesség fokozódott, mihelyt a párt vezetését a munkásosztály közvetlen képviselői a munkásosztály fiai vették át, akik Romániában éltek és tevékenykedtek. (Hosszan tartó taps). A Román Kommunista Párt sokoldalú és állhatatos tevékenységet fejtett ki, hogy a burzsoá földesúri rendszer elleni harcban egyesítse az összes demokratikus és hazafias munkáserőket, és mindenekelőtt megszilárdítsa a munkásosztály akcióegységét a kommunisták és a szocialisták egységfrontjában. A teremben jelenlévők közül sokan — és itt a régi aktivistákra utalok — emlékeznek az ez irányú tevékenységre, beleértve az akkori találkozókat a kommunista párt és a szocialista párt képviselői között. A forradalmi harc összes nagy momentumaiban, főleg pedig a fasizmus és a szovjetellenes háború elleni harc idején, megszervezték a kommunisták és a szocialisták közös akcióit, különösen lent, a vállalatokban. A kommunisták által vívott politikai harc alakulásában fontos szerepet játszott a Demokratikus Front, amely az ország széles társadalmi erőit ölelte fel, s amely számos akciót szervezett az országnak a hitlerista Németország általi leigázása ellen. Ismeretes, milyen akciókat folytattak a kommunisták, hogy fegyveres harcra mozgósítsák a népet Románia függetlenségének megvédéséért a fasiszta agresszorok ellen vívandó honvédő háború esetén, valamint a német megszállás áldozatául esett csehszlovák népbéli Szocialista Forradalom győzelmének hatása, az egyetemes forradalmi mozgalom fokozódása nyomán, igen jelentős szerep várt az ország fejlesztésében, a városi és a falusi dolgozók érdekeinek és jogainak megvédésében. Ez szükségszerűen megkövetelte a párt újjászervezését, úgy, hogy felléphessen az előrelátható nagy osztálycsaták szervezőjeként és vezetőjeként, elvállalhassa annak az egész forradalmi harcnak a vezetését, amelyet Romániában a kizsákmányoló osztályok hatalmának megdöntéséért, a proletárforradalom győzelmes megvalósításáért és a szocialista társadalom építésének megkezdéséért kellett vívni. Ebben az időszakban a román élenjáró szocialisták szoros kapcsolatokat tartanak fenn a III. Internacionálé képviselőivel és magával Vlagyimir Iljics Leninnel, megvitatva vele a pártnak a Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozása feltételeit. Miközben kezdettől fogva kifejezésre juttatták, hogy csatlakoznak az új típusú párt lenini elveihez, egyben egész sor ellenvetést hangoztattak arra vonatkozólag, hogy a Komintern beavatkozik a párt vezető szervei összetételének megállapításába — méltán úgy vélve, hogy ez a pártnak magának törvényes joga —, valamint arra vonatkozólag, hogy a Komintern tévesen elemezte és ítélte meg a romániai helyzetet. A román szocialisták e nézőpontjainak helyessége világosan kitűnik a munkásmozgalom utóbbi félszázados történelmi tapasztalatainak fényében. Válaszként az ország társadalmi fejlődésének objektív szükségleteire a román szocialisták képviselői az 1921 májusi kongresszuson egyhangúlag elhatározzák, hogy a szocialista pártot Román Kommunista Párttá alakítják át. (Hosszan tartó erős taps. Ütemesen visszhangzik: RKP!) Ezzel magasabb szintre emelkedik a romániai munkásosztály forradalmi élcsapatának tevékenysége. A kommunista párt a forradalmi szocialista mozgalomnak, a munkásosztály 1893-ban alakított pártjának közvetlen folytatója, tovább vitte és magasabb szintre emelte, Románia fejlődésének új körülményei között, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért folytatott harcot. Éppen ezért tekintjük ezt a mozzanatot az új Románia fejlődésében döntő mozzanatnak. Sajnálatos módon a szociáldemokrata párt tagjainak egy része nem követte az 1921. évi kongresszuson elfogadott határozatot és különálló szociáldemokrata pártot alakított, s ezzel politikai szakadást idézett elő a romániai munkásosztály soraiban, támogatásáért. Az ország fasizálási politikája ellen és a nemzeti függetlenség megvédéséért folytatott, pártvezette népi harcoknak egyik legjelentősebb momentuma volt a kommunisták és a szocialisták akcióegységének jegyében 1939. május 1-én megtartott nagy antifasiszta tüntetés. A teremben jelen vannak kommunisták, szocialisták és más forradalmi harcosok, akik vállvetve mentek ezen a tüntetésen, amely mondhatni felsőbbrendű momentumot jelzett a romániai munkásosztály egységéért folytatott harcban. (Erős taps). Úgyszintén meg kell említenem a bécsi döntés elleni nagy tüntetéseket, amelyeket a párt vezetésével, a szocialisták, a MADOSZ és más szervezetek részvételével rendeztek és amelyek erőteljesen kifejezésre juttatták a román, magyar, német és más nemzetiségű forradalmároknak azt az elhatározását, hogy megvédik Románia függetlenségét, hogy harcolnak a román nemzeti állam egységéért. (Hatalmas taps). Az antifasiszta harcnak nagy lendületet adott a kommunista párt kezdeményezésére 1943-ban megalakult Antihitlerista Hazafias Front. A döntő pillanatnak — a katonai fasiszta diktatúra megdöntése pillanatának — közeledtével egyre égetőbben vetődött fel a munkásosztály egységének megteremtése. Az a körülmény, hogy a Román Kommunista Pártból és a Szociáldemokrata Pártból 1944-ben megalakult a Munkásegységfront, majd az Országos Demokratikus Blokk, fontos feltétele volt az 1944. augusztus 23-i országos antifasiszta fegyveres felkelés győzelmének, amely megdöntötte a katonai ,fasiszta diktatúra rendszerét. Mint ismeretes, az augusztus 23-i, történelmi aktus megvalósítása folytán Románia kilépett a szovjetellenes háborúból és összes erőivel az antihitlerista koalícióhoz csatlakozott a végső győzelemig harcolva a náci Németország ellen, a Szovjetunió és a többi szövetséges oldalán. 1944. augusztus 23-i nagy győzelem történelmi fordulatot jelentett Románia fejlődésében. Az antifasiszta, demokratikus harc rohamosan nagyméretű társadalmi mozgalommá alakult át, amely példa nélkül állt országunk történetében és megnyitotta az utat a burzsoádemokratikus forradalom kiteljesítéséhez, a társadalmi élet mélyreható, forradalmi megváltoztatásához, a román nép szabadság- és társadalmi igazságeszményeinek megvalósításához. Széles körű szervező és politikai tevékenységet kifejtve, a Román Kommunista Párt a Szociáldemokrata Párttal és a többi forradalmi és demokratikus erőkkel együtt ebben a mozgalomban összefogta a nemzet legfőbb erőit — a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiséget, a városi és falusi középrétegeket, sőt a burzsoázia bizonyos köreit is. A széles tömegek harcának eredményeként 1945. március 6-án beiktatták az ország történetének első demokratikus kormányát. Ez a munkások és parasztok forradalmi-demokratikus hatalmának bevezetését jelentette, s megnyitotta az utat egy felsőbb szakaszba való átmenethez , a szocialista forradalom megvalósításához. Meg kell említenem ez alkalomból is, hogy az országos antifasiszta fegyveres felkelés végrehajtásában, az első demokratikus kormány beiktatásában és a szocializmus építésére való áttérés feltételeinek megteremtésében a fegyveres erők — beleértve a vezető kádereket, a tiszteket, a tábornokokat is — követték a kommunista párt kijelölte vonalat, csatlakoztak a néphez. Ez igen nagy jelentőségű volt az összes Romániában lezajlott harcok győzelme szempontjából. A gazdasági-társadalmi fejlődés, a forradalmi fellendülés folyamatában elengedhetetlenül szükségessé vált a munkásosztály teljes szervezeti és politikai egységének megvalósítása, mivel neki kellett betöltenie a társadalom forradalmi átalakításában a vezető osztály hivatását. Mint ismeretes, 1948 februárjában egyesült a Román Kommunista Párt és Szociáldemokrata Párt, s a munkásosztálynak a világról és az életről alkotott tudományos felfogása, a dialektikus és történelmi materializmus, a marxista-leninista tanítás alapján létrejött az egységes forradalmi párt. (Élénk taps.) Ezzel egyszer s mindenkorra véget vetettünk munkásmozgalmunk megosztottságának, biztosítottuk a munkásosztálynak — a romániai szocializmus építése vezető osztályának — szervezeti és politikai egységét. A dátumok sokatmondó egyezése folytán ebben a hónapban ünnepeltük meg a munkásosztály egységes pártja új történelmi feltételek közötti megalakulásának 25. évfordulóját és a romániai munkásosztály első egységes pártja megalakulásának 80. évfordulóját. (Hatalmas taps.) Áttekintve a hazai munkásmozgalom történetét, megállapítjuk, hogy a román proletariátus kezdettől fogva erőteljesen hangsúlyozta annak szükségességét, hogy egyetlen forradalmi osztálypártba kell TISZTELT ELVTÁRSAK! A munkásosztály pártja megalakulásának 80. évfordulóját olyan időben ünnepeljük meg, amikor Románia gyors ütemben halad előre a fejlődés és a szocialista civilizáció útján, az egész nép jólétének és boldogságának útján. A Román Kommunista Párt vezetésével a romániai munkásosztály, egész népünk a felszabadulás óta eltelt években megvalósította azokat az eszményeket, amelyeknek a nevében a román szocialisták 80 évadd előtt síkraszálltak, amelyekért számos forradalmár nemzedék, a nép leghaladóbb fiai harcoltak és életüket áldozták. A forradalmi párt, a munkásosztály első programjába iktatott álmok és remények valósággá váltak a mai szocialista Romániában. (Hosszas taps). A romániai munkások pártjának 8 évtizeddel ezelőtti programja hangoztatta, hogy „csak a termelőeszközöknek, mint például a földnek, a gyáraknak, műhelyeknek, bányáknak stb. magántulajdonból az egész társadalom társadalmi tulajdonává való átalakítása, és az árutermelésnek a társadalom számára és a társadalom által vezetett szocialista termeléssé való átalakítása, csak ez az átalakítás hathat oda, hogy a nagybani termelés és a munka egyre nagyobb eredményessége, ne a szegénység, az elnyomás, a bizonytalanság és a fealacsonyítás forrása legyen, hanem a jólété és a harmonikus fejlődésé minden szempontból“. A román proletáriátus, osztálypártja vezetésével, szövetségben a parasztsággal és az értelmiséggel, végleg felszámolta az ember ember általi kizsákmányolást, városon és falun egyaránt biztosította a szocialista termelési viszonyok általánosítását, diadalmasan emelve a szocializmus épületét Románia földjén. (Hosszan tartó, erős taps.) A munkásosztály az egész társadalom vezető osztályává vált, becsülettel teljesítve történelmi hivatását az egész nemzet jólétéért és boldogságáért folytatott harcban. (Hatalmas taps.) Gyökeres változások következtek be a román társadalom struktúrájában, óriási mértékben fellendültek a termelőerők, fejlődött és erősödött az új, szocialista társadalom anyagi alapja. Állandóan nőtt a városi és a falusi lakosság jóléte, civilizációs színvonala, felvirágzott az oktatás, a tudomány, a művészet, a kultúra, a nép egész szellemi élete. Románia, felszámolva múltbeli gazdasági elmaradottságát, ma egy teljes fejlődésben lévő ország képét tárja elénk, amelynek erős és folyamatosan fejlődő ipara van, mezőgazdasága a korszerűsödés állandó folyamatát éli, gazdasága dinamikus, virágzó, biztosítja az összes dolgozók anyagi jólétének állandó növekedését. A haza felemelésének útján elért nagy eredmények, az egész ország életében bekövetkezett mélyreható, megújító változások ragyogóan bizonyítják kommunista pártunknak azt a képességét, hogy megszervezegyesülnie és szerveződnie, olyan pártba, amely szilárdan, világos elgondolás alapján vezesse a néptömegek harcát a kizsákmányolás és elnyomás ellen, a szabadságért és a társadalmi igazságért. Az egységes munkáspárt 80 évvel ezelőtti létrehozása hatalmas befolyást gyakorolt a munkásosztály érvényesülésére a romániai ársadalmi harcok küzdőterén, a hazai forradalmi mozgalom fejlődésére. A történelmi fejlődés során a forradalmi mozgalomban, a pártban bekövetkezett szakadás és több munkáspárt megalakulása kétségtelenül negatívan hatott ki az osztályharcra, a proletariátusnak a burzsoázia és a földesúri osztály elleni harcban betöltött szerepére. A forradalmi folyamat döntő momentumaiban, az osztálycsaták döntő szakaszaiban azonban milyen volt a fasizmus elleni harc, az antifasiszta nemzeti fegyveres felkelés megszervezése, a politikai és a gazdasági hatalom kivívása az államban, majd a szocialista építés feladatainak a teljesítése — rendkívül fontossá vált a munkásosztály egységének kikovácsolása, politikai szervezetei akcióegységének megteremtése, beleértve a proletariátus egységes forradalmi pártjának helyreállítását is. A történelem, az élet beigazolja, hogy a munkásosztály csak egységesen, egy erős és egységes párttal teljesítheti a társadalom forradalmi átalakításában történelmi hivatást. (Hatalmas, hosszan tartó taps). A Román Kommunista Párt, a munkásosztály, a román nép leghaladóbb forradalmi hagyományainak folytatója — amelynek tevékenysége mondhatnánk 80 évvel ezelőtt kezdődött —, sikerrel vezette a tömegeket a régi rend felszámolásáért, a szocialista rendszer megteremtéséért vívott harcban. Ma, amikor felidézzük a román proletariátus forradalmi harca történetének 1893-ban írott ragyogó lapját — amelyet a Párttörténeti Intézet Múzeumában tegnap megnyílt kiállítás keretében rendkívül meggyőzően felelevenítettek a gazdag dokumentációs anyagok, a korabeli tényanyag segítségével —, levonjuk a tanulságokat a jövőre nézve, még erőteljesebb buzdítást merítünk ahhoz, hogy egyre jobban teljesítsük népünkkel szemben magas fokú kötelezettségeinket és felelősségünket a nagy műben, a szocializmus, és a kommunizmus felépítésében Románia földjén. (Hatalmas, hosszan tartó taps).ze és vezesse a román népet a szocialista és kommunista társadalom megteremtésének nagy művében. (Hatalmas taps.) A legmeggyőzőbben bizonyítják, hogy pártunk helyes politikát folytat, amely kifejezésre juttatja a szocializmus általános igazságainak alkotó alkalmazását az ország konkrét körülményeihez, a román társadalom minden egyes fejlődési szakaszának követelményeihez. Nyolcvan évi dicsőséges történelem során a romániai mndrásiocztsnsz pártja bebizonyította, hogy nem ismer fennköltebb célkitűzést, mint a dolgozók érdekeinek megvédését és valóra váltását, nemzetünk leghőbb szabadságvágyának és haladási törekvéseinek, az egész nép jólétre és boldogságra irányuló eszményeinek a teljesülését. (Élénk, hatalmas taps.) KEDVES ELVTÁRSAK! A X. kongresszus és a tavaly nyáron tartott Országos Konferencia új szakaszt nyitott meg nemzetünk fejlődésében, kidolgozva a sokoldalúan fejlett romániai szocialista társadalom megteremtésének programját. Amint önök is tudják, ebben az új szakaszban azt a célt tűztük magunk elé, hogy a gazdasági szempontból legfejlettebb országok színvonalán álló, fejlett gazdaságot, nagy hatékonyságú, korszerű, a tudomány és a technika legújabb vívmányain alapuló ipart, nagyhozamú, intenzív mezőgazdaságot teremtsünk meg. Létrehozzuk a feltételeket ahhoz, hogy széles fronton kibontakoztassuk a társadalom szolgálatában álló, tudományos tevékenységet, fejlesszük az összes fokozatú iskolákat, szoros kapcsolatban a gyakorlattal, az ország sokoldalú fejlesztésének szükségleteivel. Abból a tényből indulunk ki, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítése, az ország általános előrehaladása csak a tudomány legújabb vívmányai alapján, a legfejlettebb világnézet és életszemlélet — a dialektikus és történelmi materializmus — alapján valósítható meg. (Hatalmas taps.) Szüntelenül növelni kívánjuk a városi és falusi dolgozók anyagi és szellemi jólétét, fokozni óhajtjuk a civilizáció fokát az egész nép életében. Munkálkodunk a termelési viszonyoknak, a társadalom megszervezésének és vezetésének tökéletesítésén, a szervezeti keret szüntelen javításán annak érdekében, hogy a dolgozó tömegek mind nagyobb mértékben részt vegyenek a közügyek megoldásában, az állam vezetésében, a szocialista demokrácia tökéletesítéséért és fejlesztéséért. Abból az ismert marxista tézisből indulunk ki, amely szerint a szocializmus csak a sorsának urává lett, történelmét saját óhaja szerint alakító nép tudatos tevékenységének az eredménye lehet. Ezt a nagyszerű programot egész népünk lelkesen magáévá tette. Az ötéves terv első (Folytatás a 3. oldalon) . A munkásmozgalom történelmi fejlődése, a szocialista párt átalakulása Román Kommunista Párttá - döntő mozzanat Románia történetében A munkásosztály szervezeti és politikai egységének helyreállítása, az egységes marxi-leniai párt megteremtése - döntő mozzanat, szükséges cél a politikai hatalom kivívásáért és a szocializmus romániai felépítéséért folytatott diadalmas harcban A szocialista Románia rohamos fejlődése, a párt időszerű céljai a hazai sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért folyó harcban volett.