Vörös Zászló, 1973. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1973-09-01 / 206. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXV. évfolyam 206 (6757) szám 1973. szeptember 1. szombat Ara 30 bám­] NICOLAE CE elvtárs látogatása Kuba Köztársaságban Péntek délelőtt a testvéri Kubá­ban folyó látogatás harmadik nap­ján Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Elena Ceausescu elvtársnő, valamint a többi román hivatalos személy az ország keleti részén elterülő, a ku­bai forradalom bölcsőjének tartott Santiago de Cubának, Oriente tar­tomány székhelyének a vendége volt. Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő kísére­tében volt Fidel Castro elvtárs, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a For­radalmi Kormány miniszterelnöke és Vilma Espin elvtársnő, a Kubai Nőszövetség elnöke. Varaderóból Santiago de Cubába különrepülőgéppel utaznak. Az An­tonio Maceo repülőtéren Románia és Kuba vezetőit Juan Almeida pa­rancsnok, a Kubai KP KB Polit­­bürójának tagja, a legfelsőbb párt­­vezetőség különleges megbízatású tartományi delegátusa, Armando Hart, a Kubai KP KB Politbürójá­­nak tagja, a tartományi pártbizott­ság első titkára, valamint Haidee Santamaria, a Kubai KP KB tagja üdvözölte. A repülőteret román és kubai zászlók, Nicolae Ceausescu elvtárs portréja és a következő román és spanyol nyelvű felirat díszíti: Ori­ente tartomány üdvözli Nicolae­ Ceausescu elnököt. A két állam himnuszának el­hangzása után Nicolae Ceausescu és Fidel Castro elvtársak ellépnek a repülőtéren felsorakozott dísz­század előtt. A repülőtéren tartóz­kodó számos lakos hosszasan élteti a két vezetőt, a román—kubai ba­rátságot. Nicolae Ceausescu és Fidel Castro elvtársak, valamint a többi román és kubai hivatalos személy ezután nyitott gépkocsikban foglal helyet, s elindul a város központjába. Santiago de Cuba az ország máso­dik legnagyobb városa, erős gaz­dasági központ, amelyben cukor-, cement-, cipő- és textilgyárak, é­­lelmiszeripari gyárak működnek, s amelynek van egy hatalmas olaj­­finomítója is. Az objektumok több­sége a kikötő övezetében van, a­­m­elynek természeti adottságai rendkívül kedvezőek a város nagy­arányú fejlesztésére. Santiago de Cuba egyébként Kuba legrégibb forradalmi jellegű városa. Itt van Jose Martinak, a „forradalom apostolának“ sírja. Jose Marti 1895-ben esett el a gyarmati iga alóli felszabadító há­borúban. Ugyanitt emlékművet is állítottak neki. És ugyancsak San­tiago de Cuba az a város, amely­ben két évtizeddel ezelőtt egy júliusi reggelen erős gépfegyver­ropogás jelezte a világnak a kubai nemzeti felkelés kezdetét: e felke­lés 1959 januárjában a népi ha­talom beiktatásával érte el csúcs­pontját. Moncada — a város volt helyőr­sége — az elnyomás és az erőszak szimbóluma volt, amelyet Batista terror­rendszerében bevehetetlen erődnek tartottak. Itt képezték ki és itt szállásolták el a diktátor elitcsapatait. Erre a helyőrségre csapott le példátlan merészséggel 1953. július 26-án egy maroknyi fiatal elszánt forradalmár Fidel Castro vezetésével.. Ennek a cso­portnak volt a tagja­­többek kö­zött Raul Castro és Abel Santa­maria is. Bár a támadás nem si­került és Moncadát akkor nem tudták meghódítani, bár a részt vett 135 ifjú közül sokat, köztük Abel Santamariát meggyilkolták, máso­kat pedig elfogtak és törvény elé állították, e hősies akció bebizo­nyította, hogy a diktatórikus rezsim távolról sem sebezhetetlen és a tör­ténelem által bukásra van ítélve. A moncadai felkelés lángja újra fel­lobbant Sierra Maestrában. A Fidel Castro által vezetett, három évig tartott elszánt fegyveres harc a zsarnokság megdöntését és a for­radalom győzelmét eredményezte. Ma a Moncada homlokzatán óriás betűk hirdetik. Iskolává alakított kaszárnya. Valóban, itt alakult meg a Július 26 iskolakomplexum, ahol a forra­dalomban részt vettek gyermekei, ifjabb és idősebb volt harcosok ta­nulnak, hogy ugyanolyan forradal­mi lendülettel építhessék a szocia­lizmust, mint ahogy annak idején a fegyvert forgatták. Az iskolakomplexum bejáratánál megindító jelenet tanúi vagyunk. Egy pionír lányka az itt tanuló gyermekek nevében melegen üdvöz­li a vendégeket. „Jól ismerjük a román nép harcát és mindazokat a nagy sikereket, amelyeket önök Románia szoci­alis­ta építésének megkezdése óta elértek a gazdasági és a társadalmi fejlesztésben — hangzik a pionír lányka által fel­olvasott üzenet. — Húsz évvel eze­lőtt egy csoport bátor fiatalember, szeretett vezetőnkkel Fidel Castro parancsnokkal az élen, hősiesen megrohamozta a Moncada kaszár­nyát. Ennek az eseménynek 20. év­fordulóján a kubai pionírok és e­­gész népünk fokozott, erőfeszítése­ket tesz, hogy még nagyobb sike­rek kivívásával biztosítsa orszá­gunk előrehaladását a szocializmus útján. Kérjük, adják át meleg üd­vözletünket a romániai pionírok­nak. Kívánjuk, hogy érezzék jól magukat városunkban“. Pionírcsoport lép Nicolae Ceausescu elvtárshoz és Elena Ceausescu elvtársnőhöz, Fidel Cas­tro elvtárshoz és a többi román és kubai elvtárshoz, s fehér-kék színű pionírkendőt köt a nyakuk köré. Ezután a volt kaszárnya egyik é­­pületszárnyában berendezett mú­zeum — a kubai nép forradalmi harcának legfontosabb mozzanatait megörökítő múzeum — megtekinté­se következik. A román nép küldöttei előtt részletesen ismertetik e harc kü­lönböző szakaszait, kezdve a spa­nyol gyarmatosítók elleni háborútól egészen a Sierra Maestra-i harcokig. E harcok első ízben változtatták Kubát valóban szabad állammá, amelynek állampolgárai, saját sor­suk urai ma emberhez méltó életet élnek. A vendégek hosszasan el­időznek abban a teremben, ahol a fiatal forradalmár, Fidel Castro ellen megrendezett per dokumen­tumai láthatók. Nagy pannokon idézetek olvashatók abból a nagy­szabású vádbeszédből, amelyet Fidel Castro mondott, a vádlottak padjáról. „A történelem fel fog menteni“ — mondotta akkor Fidel Castro, s valóban a történelem be­bizonyította, hogy az igazság a for­radalom oldalán állt és ez csakis így lehetett. Egy másik teremben a szocialista országok és más országok népeinek a kubai néppel való szolidaritását tükröző képek láthatók. Megtisztelő helyen óriási fénykép látható, amely Fidel Castro elvtárs múlt évi ro­mániai látogatásának egyik mozza­natáról készült. Az akkori látoga­tás, akárcsak Nicolae Ceausescu elvtárs mostani kubai látogatása nagy jelentőségű eseményként ke­rült be a román—kubai barátság és harcos szolidaritás kapcsolatá­nak történetébe. A látogatás befejezésekor Nicolae Ceausescu elvtársat és Elena Ceausescu­ elvtársnőt felkérik, írják be nevüket a múzeum díszkönyvé­be. A román vendégek a következő­ket írták a díszkönyvbe: „Nagy érdeklődéssel tekintettük meg a múzeumot, amely szemlélteti a ku­bai nép hosszas hősies harcát a szabadságért és a függetlenségért, a gazdasági és társadalmi fejlődé­sért, a gazdasági és társadalmi elő­rehaladásért. A múzeum úgyszin­tén ragyogóan tükrözi a Fidel Castro elvtárs vezette forradalmi harcot, a forradalom győzelmét és a szocialista társadalom sikeres építését. Melegen gratulálunk a múzeum szervezőinek“. A hivatalos gépkocsisor a Siboney farm, a kubai nép legjobb fiai ál­tal vívott forradalmi harc másik színhelye felé veszi útját. Fidel Castro elvtárs és harcostársai itt, Santiago de Cubatól 20 kilométerre készítették elő Moncada ostromát. A Santiago de Cubától a Siboney farmig vezető úton 26 emlékmű őrzi a Moncada ostromában a haza szabadságáért elesett 48 mártír emlékét. Siboneyben úgyszintén múzeum­ban kaptak helyet a moncadai ostrom megható tanújelei: a forra­dalmárok fegyverei, amelyeket an­nak idején egy kútban rejtettek el és a forradalmi csoport gépkocsi­jait rejtő kocsiszín. Nagy panno­kon a hősies epizódról szóló újság­cikkek láthatók és felvételek az ostrom túlélői elleni vad megtorlá­sokról. Mindezek érzékeltetik a bá­torságot és méltóságot, amelyről a szabadság eszméitől lelkesített fia­talok tettek tanúbizonyságot Batista hóhérai előtt. „Nagy érdeklődéssel tekintettük meg a Siboney farmot, ahonnan a kubai forradalmárok — Fidel Castro, Abel Santamaria és Raul Castro vezetésével — 1953 július 26-án elindultak a Moncada meg­­ostromlására. Az esemény arany­betűkkel került be Kuba történe­tébe: a nemzeti felkelés kezdete volt ez Tisztelettel emlékezünk a Moncada hőseire, a kubai forrada­lom mártírjaira, akiknek eszmé­nyei ma megvalósulnak, s akiket dicsőség övez­. Ezeket a szavakat írta be a múzeum díszkönyvébe Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő. A látogatás befejezésekor ismét megindító jelenet tanúi vagyunk. Egy öregember és egy öregasszony, akik a farm környékén laknak és akik szemtanúi voltak a két év­tizeddel ezelőtti eseményeknek, hozzálépnek Nicolae Ceausescu elv­társhoz és Elena Ceausescu elvtárs­­nőhöz, Fidel Castro elvtárshoz. Az a kívánságuk, hogy megszorít­sák a vendégek kezét, akik a távoli Romániából elhozták népünk baráti üzenetét. A vendégek Santiago de Cuba-i szálláshelyén a Kubai KP tartomá­nyi bizottságának vezetősége ebédet adott Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő tisztele­tére. Részt vett Fidel Castro, Juan Almeida, Armando Hart, Carlos Rafael Rodriguez, Pedro Miret, Vilma Espin, Haydee Santamaria, más kubai hivatalos személyek. Részt vettek a következő elvtár­sak: Ion Patan, Stefan Andrei, Bu­­jor Almában, más román hivatalos személyek. Fidel Castro elvtárs és Nicolae Ceausescu elvtárs pohárköszöntő­jében éltette a pártjaink és né­peink közti kapcsolatokat, egészsé­get kívánt a jelenlévőknek. Az ebéd szívélyes légkörben folyt le. Ezt követően Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtárs­nő megtekintette a Jose Merceron cementgyárat, ahol román gyárt­mányú gépsor is működik. •­ Péntek délután a Santiago de Cuba-i Jose Merceron cementgyár­ban mintegy 50 000 helybeli dolgo­zó részvételével román—kubai ba­rátsági nagygyűlést tartottak. Beszédet mondott Fidel­­ Castro elvtárs és Nicolae Ceausescu elv­társ. A nagygyűlés a lelkesedés lég­körében, a két országot és népet összefűző testvéri barátság szelle­mében folyt le. R. CAPLESCU MIRCEA MOARCAS RADU PASCAL A segesvári helyiipari vállalatnál van egy ember, akit soha nem lát­tak elkésni. Egy olyan ember, aki­től a faipari részleg dolgozóinak 90 százaléka tanult szakmát, s tanít­ványai közül mesterek, vállalatve­zetők, párt- és állami aktivisták ke­rültek ki. Ez a valaki két évvel e­­zelőtt kérhette volna a nyugdíjazá­sát, de dolgozott tovább és még ma is olyan egészségnek örvend, hogy tőle az orvosok akár be is csukhat­nák a rendelőjüket. Kézdi Kálmán a prototípusok készítője, precíz munkás, kiváló szakértő, alapító tag, aki a legnehezebb feladatok e­­lől sem hátrált meg soha, így be­szélnek róla a Lemetánál. De vár­jon, hogy látja ő a dolgokat? Most éppen pihenőszabadságon van, ott­hon találom, a kertes kis házban beszélgetünk. — Úgy hallottam, 1950-ben jelen volt a vállalat magvát képező Tir­­nava kisipari szövetkezet megalakí­tásánál. Egészen röviden mit tudna mondani az akkori eseményről, helyzetről? — Egész jól emlékszem, ahogy összegyűltünk itt a kertben és elha­dóan úton voltunk anyagért. Men­tünk az erdészethez, hogy jelöljön ki fát, akkor azt kivágni, gáterezni. Abban az időben még lehetett dió­fát kivágni. Elmentünk falura föl­vásárolni a rönköket, aztán vittük Tirnavenibe furnért vágatni belő­le... — Az igazgató elvtárstól tudom, hogy rövidesen nyugdíjazzák, de nem akarják elengedni a vállalat­tól, megkérték, járjon be még az év végéig. Hát Kézdi bácsi nélkül mellett még minden évben dolgoz­zak négy hónapot. És én nem is a­­karok tétlenkedni, még nem akarok megállni, mert akkor tudom, telje­sen összeroppanok. Kell a testmoz­gás mindamellett, hogy diétázók és galagonya virágból főtt teát iszom, mert van egy kicsi vérnyomásom.. Most visszahívnak, mert a hollan­dok rendeltek 1­000 gyermekágyat. Ezzel pedig dolog van, én tudom A nitrozással, a szereléssel, minden. Azért is mondtam, hogy az export­a hónap letelik és a megélhetéshez a pénzt haza kell vinni. — Ha nem veszi rossz néven, hány év alatt alakult ki az a véle­ménye, hogy a fiatalok általában könnyebben veszik a munkát? — Huszonhéttől dolgozok megsza­kítás nélkül a mesterségben. Én egy Wágner nevezetű iparostól ta­nultam itt Segesváron, aki aztán 1930-ban, amikor jött a nagy krízis, leállott... Szigorú ember volt! Reg­gel megbújt a kapu mögé egy bor­tároztuk, hogy szövetkezetét alaki- nem tudják teljesíteni az export- munkához tegyenek inkább csalá­­dunk. Nehezen indultunk, akkor, tervező­dós embereket, akik tudják, hogy a még nem volt mérnök, mi kellett — Ó, aztán, ha én meghalok, sem fizetésért meg kell dolgozni. A fia­rajzoljunk, kalkuláljunk, beadjuk , áll meg a gyár! — neveti el ma­­tál még a szüleire támaszkodik, fogyasztásokat. Mindenhez kellett gát —, majd hozzáteszi: — A tör­ szállást, kasztot kap tőlük, meg érteni. S emellett úgyszólván állan­ vény megengedi, hogy a nyugdíj egyebet. De a családos tudja, hogy Ajtay László riportja MÉG HARMINC NAP Az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Ütemesen, minden mutatónál teljesíteni az állattenyész­tési program előirányzatait A megyei pártbizottság legutóbbi plenáris ülése egyik napirendi pontként tárgyalta meg az állat­­tenyésztés fejlesztése megyei prog­ramjának megvalósítását, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják e terv összes mutatóinak teljesítését. A tájékoztató jelentés, a felszó­lalók, valamint a plenáris végén el­hangzott összefoglaló hangsúlyozta, hogy a megye állattenyésztése jó úton halad. Fejlődése a kidolgozott programnak megfelelően, emelke­dő irányzatú. Ebben az évben is folytatódott a termelés összponto­sítása, szakosítása, belterjesebbé té­tele, hogy teljes egészében biztosí­tani tudja az előtte álló feladato­kat, hogy nagy mennyiségű tejjel, tojással, hússal és gyapjúval járul­jon hozzá az állam központosított alapjához. A meglévő szövetkezet­közi társulások mellett újabb négy jött létre ebben az esztendőben (Szászkézden, Balavásáron, Paníton és Bonyhán), így a hasonló profilú állattenyésztési egységek száma el­érte a 23-at. A megyei pártkonfe­rencia, valamint a megyei mező­gazdasági aktívaüléseken kijelölt feladatoknak megfelelően, egyes helyeken megkezdték a tenyészállat­­nevelő farmok, brigádok szervezé­sét, amelyek biztosítják majd a létrehozandó tejtermelő farmok szá­mára a kiváló tenyészanyagot. Ed­dig három hasonló farm jött létre, a bándi, vajdaszentiványi és kü­­küllőkirályfalvi termelőszövetke­zetben. A szervezés tovább folyik. Az év elmúlt hét hónapjában, az év elejéhez viszonyítva, jelentős eredmények születtek az állatlét­szám — az állattenyésztés alapja A megyei pártbizottság plenáris ülésének munkálataiból — növelésében is minden szektor­ban, minden állatfajnál. Megyei viszonylatban ez a növekedés a kö­vetkező: szarvasmarháknál 6 097 darab, a sertéseknél 9 521 darab, és a juhoknál 35 222 darab. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva javult a helyzet a tej- és húster­melés, az állami alaphoz való hoz­zájárulás terén is. Az elmúlt hét hónapban például, a takarmányo­­zott tehenenként elért tejhozam 60 literrel volt nagyobb, mint az el­múlt év hasonló időszakában. Szá­mos termelőegységben, mint a makfalvi szövetkeze­tközi komple­xumban, a kutyfalvi, gernyeszegi és más termelőszövetkezetben a tejter­­­­melés az elmúlt hét hónap alatt takarmányozott tehenenként elérte az 1 600—2 000 litret. De más téren is születtek eredmények. A tehe­neknél a hét hónap alatt 105,6 szá­zalékra teljesítették a fedeztetési tervet és 100,9 százalékban a sza­­porulati tervet. Az elért eredmények mellett a plenáris ülés rámutatott arra is, hogy egyes mutatók teljesítésénél még lemaradás mutatkozik. Nem kielégítőek az eredmények ebben az időszakban néhány ámv-ben, mtsz-ben, amelyek negatívan befo­lyásolják a megyei megvalósításo­kat. Nicolae Ceausescu elvtárs mon­dotta az állatok felvásárlási árának növelésével kapcsolatosan, hogy a megjavított felvásárlási ár még egy­magában nem oldja meg az állatte­nyésztés gyors ütemű fejlesztését. A kiváló anyagi lehetőségek meg­követelik, hogy megfelelő intézke­déseket foganatosítsanak a mutat­kozó hiányosságok felszámolására. A fenti útmutatások fényében a plenáris ülés, elemezve az eddig elért eredményeket, számos intéz­kedést javasolt és hagyott jóvá az előírt állatlétszám megvalósítása, az állami alaphoz való hozzájárulás (Folytatás a 3. oldalon) Felkészülve fogadjuk az új erdőkitermelési idényt! Szeptember elseje fontos határ­követ jelent az erdőkitermeléssel foglalkozó vállalatok életében: et­től a naptól kezdődik az új erdő­vágási idény. Tulajdonképpen az év utolsó négy hónapjában dől el az 1973. évi terv teljesítésének és a következő esztendei termelés e­­l­őkészít­ésének milyensége A Régeni Erdőkitermelési és Szállítási Vállalat az idén alaposan felkészült az új idényre. Célunk remek teljesítményekkel zárni az 1973. évi szocialista versenyt és megteremteni a jövő évi ütemes és zavarmentes termelés összes felté­teleit. Egyébként épp e két ténye­ző képezi az ötéves terv határidő előtti teljesítésének fontos biztosí­tékát. Az idén az előkészítési munkála­tok során szem előtt tartottuk pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a kitermelés korszerűsítésével kapcsolatos, Gör­­gényben elhangzott útmutatásait. A kitermelés korszerűsítése, értem ez alatt mind az új módszerek al­kalmazását, mind a gépesítés foká­nak emelését, napjaink legfonto­sabb követelménye, hisz csak ez­által emelhetjük a munkatermelé­kenységet és a faanyag kihaszná­lásának fokát; emelhetjük a kiter­melés rentabilitását, végső fokon egész,­­tevékenységünk gazdasági hatékonyságát. Vállalatunk munkaközössége ar­ra törekedett, hogy megfelelő meny­­nyiségű faanyag-készletet biztosít­son a téli időszakra és optimális munka- és életkörülményeket az erdőkitermelésben dolgozóknak. Arra törekszünk, hogy szüntelenül csökkentsük a nyersanyag szállí­tására fordított költségeket, vala­mint a nyersanyag begyűjtési he­lyek közötti távot. Ennek érdeké­ben 20 vágtéren több mint 50 ki­lométer erdei utat építünk még az idén. Eddig 25 kilométer erdei út építését fejeztük be, a többi távon a munkálatok előrehaladott sza­kasznál tartanak. Több hatékony intézkedést ültet­tünk gyakorlatba a munkálatok gé­pesítési fokának emelése céljából is. Az 1974-ben kitermelésre kerü­lő vágtereken már az idén­­14 sod­ronykötélpályát építünk, s ezek közül 8-at működésbe is helyez­tünk. Ezáltal nagy vonalakban ki­küszöböljük a magánfogatokkal végzett szállítást. Munka alatt áll a kiközelítésre, szállításra, valamint a nagy haté­konyságú erdőipari gépek haszná­latára lehetőséget nyújtó több mint 20 km-es út építése Ezeknek az objektumoknak a kivitelezését bank­hitelekből fedezzük. A vágterek gépekkel és berende­zésekkel való felszerelésével pár­huzamosan, fokozott ütemben vé­gezzük a kitermelésre szánt fa-ARGINT DUMITRU mérnök, a régeni Erdőkiterm­elési és Szállí­tási Vállalat kereskedelmi igazgatója (Folytatás a 3. oldalon) Minden kiló zöldség kerüljön a fogyasztókhoz! Teljében a betakarítás a zöldséges farmokon Néhány Maros menti zöldségter­mesztő farmot kerestünk fel. Nyil­ván a városiak mindig jó ellátást igénylő szemével néztünk körül, de gondoltunk a termelőre is, nem mulasztottuk el érdeklődni általá­ban a zöldségtermelés idei haté­konyságáról, problémáiról. Már elöljáróban elmondhatjuk, hogy a felkeresett szövetkezetekben a tavalyinál gondosabban gyűjtik be a termést, zökkenőmentes a szál­lítás. Sajnos azonban ez nem min­dig a jobb együttműködés, hanem a helyenként számottevően alacso­nyabb termés miatt alakult­ így. Most a felvásárlóknak ahhoz, hogy feladataiknak eleget tegyenek, min­den kiló zöldségre szükségük van. Persze, ennek tudatában sincs sok értelme a tavalyi állapotokra hi­vatkozni, fontos, hogy jól szerve­zett munkával, a felek között fenn­álló operatív kapcsolattal, a keve­sebb termés teljes egészében érté­kesítést nyer. Talán sosem egyeztek ebben ennyire az érdekek. Tény, hogy nehéz helyzetben vannak a felvásárlókat koordonálók. Nap mint nap össze kell egyeztetniük mi és mennyi kerüljön konzerválásra, s ugyanakkor ne maradjanak üre­sen a zöldségüzletek polcai sem. Feladatuk igen közel jár a köz­mondásbeli „a kecske is jóllakjon, s a káposzta is megmaradjon“ di­lemmához. Nézzük, mennyiben dol­gozik kezük alá ebben a legfonto­sabb tényező, a TERMELŐ. Nagy a kár, de... Az UGRAI zöldségtermesztő farm nem pusztán szállítója, hanem rész­egysége lett a marosvásárhelyi kon­zervgyárnak. Itt 110 hektáron ter­mesztenek zöldségféléket. Nem ír­juk le, milyen kultúrákkal tódultak ebben az évben, m­ert területeik csaknem 60 százaléka vízkárt szen­vedett. Feladataik teljesítése szem­pontjából így a másodve­tcek jut­nak fő szerephez. Ezekkel próbál­ják értékben pótolni azt, amit el­vitt a víz. A borsót kivéve, szinte minden zöldségfélét újravethettek­­ültethettek. — Harminc hektárra — mondja VINCZE ÉVA mérnöknő, a farm vezetője — paszulyt­ vetettünk, 14- re uborkát, 5—5 hektáron pedig káposztát, illetve spenótot terme­lünk. Azaz hogy a spenótot kisebb területen, mert ez utóbbi is káro­sodott. — Mégsem lesz hát meddő az idei munka. — Nem ülhettünk tétlenül. Igyek­szünk pótolni, amit lehet. Eddigi szállításaink: 60 tonna uborka, 65 tonna hagyma, 4­9 000 kiló kara­lábé, paprika, paradicsom és pa­­szuly. Direkt a fogyasztónak csak hagymát adtunk át. MARKAI JÁNOS NECAN­ITCHI STEFAN (Folytatás a 3. oldalon) tal és aki későn jött, azt a műhely­ajtóig hajszolta. De az első verést nem így kaptam. Mondjam el, hogy volt... Föl kellett rakjuk a de­kát szárítani, s amikor elvégeztük, de­rékig levetkőztünk a mosakodáshoz. Egyszer csak jő a mester, s látjuk, hogy elkomorodik és idegesen rág­ni kezdi a hüvesyujját. Azt, ame­lyiket a cirkula elvágta volt és a köröm nőtt rá a húsra. Ijedten néz­tünk körül, hogy mit felejthettünk el. Talán nem csináltunk rendet? Nem söprögettünk ki a műhelyben, vagy nem locsoltuk föl a padlót? Csak azt láttam, hogy odalép a deszkarakáshoz, levesz egy lécet és úgy ahogy voltam csőrén, reámvá­­gott. Tudod-e, hogy miért kaptad? — kérdezte. Nem tudom, válaszol­tam. Hát mikor tettél alól collos deszkát és fosznit felül?. . Na, le a fosznit, fél collos deszkát, átrak­tuk az egészet s utána elmentünk, hogy ünnepeljük meg a felszabadu­lásomat. — Szóval, a fegyelmet jól bele­verték Kálmán bácsiba. De az inas­kodás óta a mai napig néha-néha (Folytatás a 3. oldalon)

Next