Vörös Zászló, 1974. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXVI. évfolyam 1 (0861) szám 1974. január­­, csütörtök Ara: 30 báni Nicolae Ceausescu elvtárs újévi rádió-televíziós beszéde Kedves elvtársak és barátaink! A szocialista Románia állampolgárai! Néhány perc múlva befejeződik az 1973-as év. Az új esztendőbe lépve jogos hazafias büszkeséggel tekintünk vissza a párt és az ál­lam bel- és külpolitikájában, a X. kongresz­­szuson és az Országos Konferencián kidolgo­zott nagyszerű program megvalósításában elért kiemelkedő eredményekre, és szilárd elhatáro­zásunk, hogy­ valóra váltjuk hazánk földjén a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom fel­építésének célkitű­zéseit, példásan teljesítjük az 1974. évi állami terv feladatait. Az 1973-as évben új és jelentős sikereket ér­tünk el az ipar, a mezőgazdaság, a többi gaz­dasági ág fejlesztésében és korszerűsítésében, a nemzeti vagyon gyarapításában, a szocializ­mus műszaki-anyagi alapjának tökéletesítésé­ben. Úgyszintén számottevő eredményeink van­nak az oktatás, a tudomány, a művészet és a kultúra felvirágoztatásában, a dolgozók anyagi és szellemi életszínvonalának emelésében — a mi pártunk, az egész szocialista építés­­alap­­vető célkitűzése. Mindez ismételten bizonyítja pártunk marxista-leninista politikájának he­lyességét, a politikai vezető erőként minden munkaterületen betöltött szerepének növekedé­sét, munkásosztályunk, parasztságunk és értel­miségünk, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozók, az új történelmet, boldog jövőjét szabadon és tudatosan építő egész né­pünk alkotó erejét. Az idén elért nagyszerű eredményekért, a szocializmus és a kommunizmus romániai meg­teremtésének szentelt odaadó munkáért a párt­és az államvezetőség a legmelegebben gratulál minden dolgozónak, nemzetiségre való tekintet nélkül! Egész népünk azzal az elhatározással lép az új esztendőbe, hogy mindent megtesz a Köz­ponti Bizottság legutóbbi plénumán kijelölt fel­adatok teljesítéséért, hogy a gazdasági-társadal­mi élet valamennyi területén újabb számottevő eredményekkel köszönthesse a fasiszta iga alóli felszabadulás 30. évfordulóját és a párt XI. kongresszusát. A jövő évi terv felelősségteljes előirányzatai­nak megvalósítása megköveteli a társadalom összes erőinek egy irányban történő egyesítését és megszervezését, a gazdasági tevékenység folytonos javítását, az ország összes anyagi és emberi erőinek magas fokú, maximális haté­konyságú kiaknázását, a szocialista rend és fe­gyelem erősítését, a dolgozó tömegek kezdemé­nyezőkészségének fejlesztését és mind aktívabb részvételét az egész társadalom vezetésében. Az utóbbi három év eredményei, a nemzet­­gazdaság fejlesztésében elért jelentős többletek bizonyítják az ötéves terv előirányzatainak rea­lizmusát, azt, hogy minden feltétel adva van az ötéves terv határidő előtti teljesítésére, nagy lépést téve ezáltal a sokoldalúan fejlett szocia­lista társadalom felépítésének útján, a haladás és a civilizáció újabb fokaira emelve Romániát. Kedves elvtársak! A nemzetközi élet alakulása az eltelt évben erőteljesen bizonyította a X. kongresszus irányvonalainak helyességét a mai világ alap­vető folyamataival kapcsolatosan, pártunk és államunk külpolitikájának helyességét, amely­nek célja szakadatlanul fejleszteni az együtt­működést és a barátságot a szocialista orszá­gokkal, az önálló fejlődés útjára lépett álla­mokkal, a világ összes országaival, társadalmi rendszerre való tekintet nélkül. Az elmúlt év nemzetközi életének krónikája egész sor jelentős sikert könyvelt el a haladás, a demokrácia és a béke erőinek harcában; vé­get vetettek a vietnami háborúnak, megkezdő­dött — jó eredményekkel — az európai orszá­gok biztonsági és együttműködési konferen­ciája, számos lépés történt a nemzetközi eny­hülés, az államok közötti kapcsolatok n­lrmali­­zálása, a nemzetek közötti együttműködés és megértés útján. Egyes események viszont, és különösképpen a közel-keleti hadműveletek ki­­újulása, bebizonyította, hogy a világon még , csak feszültségi gócok, reakciós erők, ame­lyek továbbra is ellenszegülnek a jelenkori fejlődés haladó folyamatainak, olyan tén amelyek veszélyeztetik az általános biztonsá­got és békét. Elmondhatjuk, hogy az emberi­ségnek az enyhülés útján való haladása még csak a kezdeti szakaszban van. Ezért szükséges, hogy a népek továbbra is határozottan csele­kedjenek az erőszak és a diktátum imperialista politikájának, a kolonializmusnak és a neoko-­lonializmusnak a felszámolásáért, minden nép ama jogának tiszteletben tartásáért, hogy önál­lóan dönthessen sorsáról. Románia átfogó és intenzív nemzetközi te­vékenységgel bővítette kapcsolatait a többi né­pekkel, következetesen küzdött azért, hogy a nemzetközi porondon érvényesüljenek a teljes jogegyenlőségnek, az összes nemzetek függet­lensége és szuverenitása tiszteletben tartásának új, demokratikus elvei, hogy olyan légkör jöj­jön létre, amelyben nagyságuktól függetlenül az összes országok aktívan részt vehetnek az emberiség jogas kérdéseinek a megoldásában, hogy erősödjön az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének szerepe a nemzetközi jogelvek vé­delmében, a nemzetek közötti békés együttmű­ködés fejlesztésében. Az Európa és más kontinensek egész sor or­szágában tett idei látogatásaim, a különböző társadalmi rendszerű országok igen sok veze­tőjével folytatott megbeszélések, a létrejött ünnepélyes nyilatkozatok és megállapodások megalapozták népünk és az illető nőnek széles körű és sokoldalú együttműködését, s egyben közvetlenül hozzájárultak az államközi kapcso­latok új elveinek érvényesüléséhez, az enyhü­lés, a népek közötti egyetértés és együttműkö­dés ügyéhez. Mindez tovább növelte Románia nemzetközi tekintélyét, gyarapította barátainak számát szerte a világon. 1974 kerüljön be olyan esztendőként a törté­nelembe, amelynek során a népek, a haladó erők újabb nagy eredményekkel küzdenek az államközi együttműködés fejlődéséért, társa­dalmi rendszerre való tekintet nélkül, az új, demokratikus nemzetközi kapcsolatok érvé­nyesüléséért, az enyhülés és a béke folyama­tának fejlődéséért, az össz-európai értekezlet sikeres befejezéséért, a közel-keleti igazságos és tartós béke megteremtéséért, a gyarmati ura­lom és az elnyomás minden formájának fel­számolásáért, az összes népeknek azért a jogáért, hogy urai legyenek kincseik és sorsuk felett, szabad és virágzó életet teremtsenek maguk­nak. Legyen az 1974-es esztendő a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők közötti együttmű­ködés és szolidaritás erősítésének éve a jelen­kori társadalom haladó fejlődésének, a jobb és igazságosabb világ megteremtésének érdekében. Ebben az ünnepélyes pillanatban kifejezem meggyőződésemet, hogy hazánk dolgozói — munká­k, parasztok, értelmiségiek, férfiak és nők, fiatalok és idősebbek, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — erőt nem kímélve fognak dolgozni az egész szocialista nemzetünk alapvető érdekeit és törekvéseit hí­ven kifejező párt- és állampolitika valóra vál­tásáért. A párt Központi Bizottsága, az Államtanács, a kormány és a magam nevében a legmele­gebben sikert kívánok a szocialista Románia összes állampolgárainak a jólét és a boldogság eszményeinek a megvalósításában, sok elégté­telt a munkában és a mindennapi életben, összes vágyaik teljesülését, jó egészséget és sok boldogságot! Boldog újévet, kedves honfitársaim! A karbidgyártók méltóak hírnevükhöz Hogy mit jelentett az 1973-as esztendő a tirnaveni karbidgyár­tók számára, világosan kitűnik Didier Iosif, a részleg pártbi­zottsága titkárának szavaiból: „ Az első félév nagyon nehéz volt számunkra, 3 000 tonna tervad­óssággal zártuk, s az ön­költséget is 12 millióval túllép­tük. A pártbizottság, a pártszer­vezetek azonban nem békélhettek meg ezzel a helyzettel. Már a második évnegyed elején hatá­rozott intézkedéseket foganato­sítottunk. A részlegnek egy o­­lyan munkatervet készítettünk, amely megszabta az intézkedé­sek sorrendjét, a következőkép­pen: a nyersanyagel­őkészítés paramétereinek javítása; a kar­­bidkemencék szükségleteinek megfelelő minőségű mész előál­lítása érdekében a mészégető kemencék optimális működési paramétereinek megállapítása; a 4-es, 6-os karbidkemencék nyers­anyag-adagoló kapacitásának növelése; a leállási idők csök­kentése érdekében a javítások, ellenőrzések igényes elvégzése. Mindennek a megvalósítása megkövetelte az egész kollektíva mozgósítását. A karbidrészlegen az 1500 dolgozóból közel 600 párttag. A műhely-pártszerveze­tek felelősségérzettel végezték munkájukat és a gazdasági ha­tékonyság növelése érdekében rendszeresen elemezték a gaz­dasági kérdéseket. Termelési tervfeladat, minő­ség, önköltség, íme ezek a mu­tatók, amelyeknek teljesítéséért veti latba hozzáértését, tehetsé­gét az egész munkaközösség. Ott jártunkkor is lázas munka folyt a karbidrészlegen, látszik, az emberek is többet, mind töb­bet akarnak tenni. És elmond­hatjuk, hogy ezzel az akarattal győzték le a nehézségeket, és most már büszkén veszik szám­ba eredményeiket. Az év elején arra vállalkoz­tak, hogy terven felül 1000 ton­na karbidot állítanak elő, az első fél év végén viszont 3000 tonna volt a tartozásuk. Ezt a lemaradást behozták és terven felül több száz tonna karbidot állítottak elő. A legyőzött nehéz­ségek példázzák, mire képes egy munkaközösség, ha minden kom­munista a legnagyobb felelősség­­érzettel viszonyul feladataihoz. Példaképpen felelevenítünk egy olyan akciót, amely jelentős si­kerekhez vezetett. A 4-es kemen­ce jó minőségű javítása, a leál­lási idő csökkentése jelentős erőfeszítést követel valamennyi munkacsoporttól, a lakatosoktól, villanyszerelőktől, hegesztőktől, a technikusoktól és mérnökök­től. És feladatuknak sikerrel tettek eleget. De erről beszélje­nek ők maguk. Suciu Emil mester, a 4-es, 6- os kemencék kommunista dol­gozói pártszervezetének titkára. A javítási időt annyival csök­kentettük, amennyi elegendő volt ahhoz, hogy 900 tonna kar­bidot állíthassunk elő. A Marian Augustin, Farkas Károly, En­dorfer Ioán, Réthi Ernő, Porko­láb János mesterek által veze­tett csoportok nehéz körülmé­nyek között dolgoztak, de si­keresen tettek eleget feladatuk­nak, jó minőségű javítást vé­geztek. Pop Ioan, Béni József, Dolgos János, Kerekes Géza, Coroi Nicolae, Olteanu Ioan, Mit Eugen lakatosok, valamint Sas Augustin, Groza Nicolae, Mun­­tean Zevedei vegyészoperatőrök mindig helytálltak, mikor a leg­fontosabb munkálatok kivitele­zéséről volt szó. Jó munkájukért említést érdemelnek Gros­joan, Udvar Sándor,­­és Auner Samui­­la csoportvezetők. Sok nevet megemlítettünk, s még folytat­hatnánk a felsorolást, mert hi­­szen csupán a mechanikai mű­helyből 19 csoport vett részt a munkálatokban. A transzformá­tor, a rövid villamos vezeték kicserélése, a kemence egész belső mechanikai berendezésé­nek helyettesítése, a gázaré el­vonási technológiájának tökéle­tesítése voltak azok a fontosabb munkálatok, amelyeknek kivite­lezésével elérték a már említett sikereket. A kedvezőtlen időjá­rás, az összetorlódott tenniva­lók, a helyszűke nem hatottak kedvezően a munkálatokra, mert hiszen minden perc drága volt, de így még szembetűnőbb az emberek szorgalma, hozzáér­tése, bátorsága, nagy-nagy aka­rata, példaadó munkája. S most Socaciu Eugen, Drug Iuliu, Chirila Mihai, Marian Petru, Mailat Carol vegyészoperatőrök, akik a kemencék működése fe­lett őrködnek, a maximumot hozzák ki azokból nap mint nap. Ugyancsak itt tevékenykednek Horváth László csoportvezető vezetésével Dascal Ioan, Coron Aurel fiatalok, akik becsületbeli kötelezettségüknek tartják pél­dásan kiszolgálni a 6-os ke­mencét, amelyet „Az ifjak ke­mencéjének“ neveztek el, az itt szolgálatot teljesítő nagy számú KISZ-tagról, akik ebben az évnegyedben minden tervmu­tatójukat teljesítették. Az 1974-es tervekről szólva mindannyian azt a gondolatot fejtették ki, hogy­­ szeretnének minél nagyobb mértékben hoz­zájárulni eddigi sikereik gyara­pításához. Endörfer Joan: A továbbiak­ban is arra törekszünk, hogy minél több villamos energiát takarítsunk meg. Emil Suciu: Alapvető célkitű­zésünk, csökkenteni a termelési költségeket, messzemenően tisz­teletben tartani a fajlagos fo­gyasztásra vonatkozó előíráso­kat. Pop Dumitru: Minél szebb eredményeket akarunk elérni a 4-es és 5-ös kemencéknél. Mindannyian arra gondolnak, mivel járulhatnak hozzá ahhoz, hogy az eredményeik még job­bak legyenek. És az egészség mellett mindannyian azt kíván­ják az új esztendőtől, hogy tel­jes erővel részt vehessenek a kollektíva előtt álló feladatokk­ teljesítésében, a karbidgyártól, hírneve öregbítéséért. IOAN SUCIU 1974 ELSŐ MUNKASIKEREI Megyénk számos ipari egységé­ben munkával búcsúztatták az óesztendőt, majd munkával kezd­ték az újat. És nem is akármi­lyennel. De hadd szóljanak erről az alábbi kis tudósítások. Segesvár Az üveg- és Fajanszipari Vál­lalat több részlegén az ünnepe­ken egyetlen percre sem szüne­telt a termelés. Az óesztendő utolsó éjszakáján Fifrea Emanoil és Jánosi Zoltán mesterek irányí­tották a munkát. Az utolsó mű­szakban a tervezett 68 000 darab termék helyett 72 454-et állítottak elő. És hasonló ütemben dolgoztak január 1-én is. Az év első napját 3 százalékos tervtúlszárnyalással zárták.­­ A Segesvári Kerámiai Vállalat szárítói és égetőkemencéi zavar­mentesen működtek az ünnepek alatt. Január 1-én 42 000 lejjel szárnyalták túl a tervüket. 51 000 db téglát, 26 000 db cserepet és kupáscserepet gyártottak. Kitű­nően dolgoztak mindhárom vál­tásban. Külön dicséretet érdemel Fodor loan, Orbán József, Sza­kács Dénes, Filip Mihai, Musca Stefan, Marian Gheorghe, Nagy Mihály, Filip loan, Botea Ale­xandra, Cimpean Alexandra, Ciula Ioan és Király Albert. Tirnaveni Munkával zárták az óesztendőt és kezdték az újat a város több üzemének dolgozói. A legfrissebb jelentések szerint a Vegyipari Kombinátban az év első két nap­ján terven felül állítotttak elő 15 tonna karbidot, 2 tonna nát­­riumbikromátot (a többi részle­geken nem dolgoztak). Hasonló sikerekről kaptunk jelentést az Üveggyárból is. Itt az év első napján 5 000 db palacküveget és 300 négyzetméter ablaküveget gyártottak terven felül. Nagyon sok dolgozó tűnt ki, ami azonban a leglényegesebb: mindenki meg­jelent munkahelyén. Radnót Csökkentett kapacitással ter­meltek az ország egyik legna­gyobb hőerőművének dolgozói. Az ország energetikai hálózata lényegesebben kevesebb energiát kért ezekben a napokban, s ezért utasítást kaptak, hogy a 2-es (1 000 megawatt) és a 6-os (200 megawatt) számú energiatermelő gépcsoportokat állítsák le. A többiek zavartalanul üzemeltek. Említésre méltó, hogy az év első két napján 8 millió kilowattóra energiát szállítottak a nemzeti hálózatnak terven felül abból az 5 milliárd kilowattórából, melyet 1974 évi vállalásuk rögzít. Di­cséri ez az ünnepnapokon dol­gozó összes alkalmazottak tevé­kenységét. Nagyobb hozzájárulá­sokkal tűnt ki Halom Joan fő­mester, Pethő Miklós mérnök, Szikszai János főmester, Albu Ioan operatőr. Élénk tevékenység folyt a le­állított két gépcsoportnál. Az elő­irányzatok szerint január utolsó napjaiban kellett volna leállítani a két gépcsoportot, hogy elvé­gezzék rajtuk a szükséges mű­szaki felülvizsgálást. Tekintettel arra, hogy most nem tervszerű­­sített leállásra került sor, a hő­erőmű dolgozói úgy határoztak, hogy ezeket a napokat javításra használják fel. Ezáltal január folyamán 21 millió kilowattóra energiát termelnek előirányzaton felül. A javítók közül kitűntek: Jidveanu Ilie, Mórára Ilie mes­ter, Andrei Vasile munkás, Ghirca Ioan, Novak Alexandra és Deghi Dumitru. Műszak-szemle két év határán Nem is tudom, miért indultam el azzal a gondolattal, hogy a szil­veszteri szolgálat kellemetlen lehet az embereknek. Rosszul gondoltam. Mondom bizonyossággal, mert a cu­korgyári éjszakai műszak dolgozói szavaiból éppen hogy ezt nem é­­reztem. — Kötelesség — fogadott a kapu­nál Chifiriuc Adrian szolgálatos. — Megszoktuk, így a rendje — mondotta Varga Elek mester. — Olyan, mintha nem is lenne ün­nep — toldotta meg Ujfalvi József operatőr. Őt értem a legjobban. Ti­zennyolc éves kora óta talán a­ hu­szadik szilveszter, amit a harminc­hét munkás évből itt tölt el. A gyártásvezető mérnök, Tamás Sándor a mindenes. Az egész mű­szak munkáját irányítja. Vele tar­tok, s alkalmam van éjszakai fény­ben újra látni a cukorgyártás fo­lyamatát. Szilveszterkor. Ezt időn­ként hozzáteszem, de semmi jelen­tősége nincs. A kintről hozott moz­galmas városkép erőlteti. — Lefagyott az úsztató, kínoz­zuk a répát — jegyzem, s nézem a vízágyú szapora táncát. Nehezen enged a répa, de mintha értene a szóból, a foghegyről odavetett szi­tokra, lemálik egy-egy ölnyi, s megbékélve térül az emberszabta útba. Nagy Géza, a, „stabil szezon­­munkás“ arra vár, mikor tűnik fel a belső vízágyú, mert akkor „meg­indul a répa“. Most még nehezen. Néhány hét alatt keményen össze­fagyott. Pár lépés után ködbevész Nagy Géza s a répahegy, csak a gőzölög­ve kilövellő nagy nyomású víz hangja kísér el egy darabon. O­­débb sem kellemes a munka. Kü­lönösen, mert pluszmunka. Villá­val kotorják az úsztatót, eldugta a szalma meg a kóré, s tartja a ré­pát. „Jókívánságok“ azoknak, akik kóréval rakódtak. Tanakodás. Még­iscsak le kell szállni, s kiszedni, mert „a kapirgálás“ nem segít. A­­míg ott táblábolok, vizslatok a sűrű ködben, jó ölnyi csuromvizes takarmány gyűl fel az úsztató mel­lett. Tamás Sándor int, hogy me­hetünk, itt is rendbejön a menet. A kazánházban váltanak, az áram­elosztó tiszteletet parancsolóan sok műszerrel tapétázott termében ket­ten osztják a szilveszteri magányt. Itt van a gyár szíve. Helyén van. Újra fel egy vaslépcsőn. Ha az imént szívet mondtam, ezúttal nyu­godtan írhatom, hogy a gyomor következik, az úgynevezett nyers­gyár. Bejön a répa, s a kazánok, vezetékek erdejében sűrű szirup, majd cukor lesz belőle. S ezen az sem változtat, hogy megy az óév s jön az új. De valószínű, nehogy elbagatellizáljam a most folyó mun­kát, kísérőm tollba mondja: —­ Ah­hoz, hogy minden óévi tervmuta­tónkkal rendben legyünk, ma éjjel 30 vagon répát kell feldolgoznunk. Ezért az igyekezet a vízágyúnál, az eldugult úsztatónál, ezért bosz­­szankodik az egyik operatőr a nem­­is-tudom-milyen rendeltetésű kazá­nok mellett... Fülelek a rendellenesre, de le­intenek. Az emberek azért állanak vagy üldögélnek a műszerek, kap­csolók, csapok mellett, hogy fel­ügyeljenek. Ha nem lenne a folya­matban ingadozás, nem kellene ide ember. Szóval, minden rendben, így aztán inkább azon morfondíro­zom, hogyan lehetne többtucatnyi műszer jelzéseire egyidejűleg fi­gyelni. Varga Eleknek talán úgy rémlik, hogy ezt én meg is érthetem pár perc alatt, mert szapora magyará­zatba fog. Mondom, hogy ne fá­radjon. Jobb, ha Ujfalvi Józsefnek teszem fel az agyonstrapált, de mégis mindig friss kérdést, mit vár az újévtől. — Újra egészséget — veszi a la­pot. — Kevesebb gondot. Ezt szok­tuk egymásnak is kívánni éjfélkor. Nyílván, szárazon. Reggel, haza­menet megöntözzük. Hogy gyökeret eresszen. Ismét Tamás Sándor nyomába szegődöm. Ő ellenőriz, érdeklődik, én meg nézelődöm. Megakad te­kintetem a földön hosszan elnyú­ló, összelapított, vastag falú fém­vezetéken. Laposra szippantotta valamiféle vákuum. Most döbbe­nek rá, tisztelni kell a titokzatos­nak tetsző munkát végző gépeket, de mindenekelőtt a roppant ener­giákra, értékekre felügyelő embe­reket, akiknek egyre megy, hogy most szilveszter van-e, vagy sem. Mert nem lehet másként. A Hka­­tos, esztergályos meg ezernyi más foglalkozású ember leállhat, a cukorgyári gép és berendezéssel vi­­gyázók azonban nem lankadhat­nak. Tétlenségnek tűnő séta a mű­szerfalak előtt — ezt róják szinte egykedvűen. Meglehet, azonban ilyenkor arra a bensőségesebb kap­csolatra figyelnek, mely az évek során észrevétlen kialakul az em­ber és a gép között. Ugye, hogy nem szilveszteri ri­port ez? Mondjuk egyszerűen azt, hogy munkabeszámoló. Mert az sem teheti ünnepélyesebbé, ha le­írom, hogy a laboratóriumban víz­be állított, feldíszített fenyőágacs­­kával s néhány soros üdvözlettel figyelmezteti a második váltás a következőt, hogy fordul az év. A közel kétszáz ember valójában csak holnap veszi észre, hogy új évet kezdtünk. Most dolgoznak, így jött a soruk. A gyártásvezető irodájában ital­lal kínálnak. S míg bontják a mál­­nási vizet —, mely bizony jólesik a sok száraz meleg után — mond­ják, hogy a legfontosabb a har­minc vagon. Ha ezt kihozzák, ak­kor igazán jól telt a szilveszteri műszak. Természetesen „kihozták“. Mert Nagy Géza a vízágyú mellett, s mert a többiek az úsztatónál, a nyers­gyárban, a centrifugáknál, a kazánházakban — mindenhol helyt­álltak. Szilveszterkor. Ezt már csak szo­kásból mondom. MARKAI JÁNOS A fiatalok táborában — „Ha sok szilveszterező fiatalt akarsz látni, gyere el hozzánk Ma­rosfőre“ — szólt be telefonon az MTI marosfői táborának igazgatója, Dinu elvtárs. Az ország különböző részei­ből, Bukarestből, Csíkszeredából, Temesvárról, Drobeta-Turnu-Seve­­rinról, Craiováról, s nem utolsósor­ban Marosvásárhelyről, csaknem 450 fiatal búcsúztatja itt az óévet. Valóban sok fiatal gyűlt itt össze. Este 9 órakor már mindenki elfog­lalta helyét, a zenekar húzta a talp­­alávalót. A román, magyar, német fiúk és lányok a perinitát, csárdást és a lendlert táncolták. Hatalmas torták leltek gazdára a tombolán, melyeket a szerencsés nyertesek örömmel mutogattak a tapsoló közönségnek. Habár a fiataloknak mindig jó az étvágya, nagyon ügyes volt az, aki képes volt megbirkózni a sok­féle fogással. A 60 marosvásárhelyi sportiskolás nem bánta meg, hogy elhagyta Ma­rosvásárhelyt, s Marosfőre ment szilveszterezni. A két évet összekötő éjszaka el­telt. A fenyők ágai között meg­jelentek az első napsugarak, hideg volt, a hőmérő higanyszála jóval a fagypont alá szállt. Sokan a sílécek­­kel foglalatoskodtak, hisz az újon­nan felszerelt felvonó várta e sport szerelmeseit. Az ifjak a Grand Hotelben tartották óévet búcsúztató, új évet köszöntő báljukat Szilveszter „magas“ szinten Szilveszter éjszakáját nagyon so­kan töltötték a hegyekben, a mene­dékházakban, messze a városok zajától. A marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Intézet IV. éves hallgatóinak egsz csoportja a csik­­szentimrei hegyekben, míg az Épí­tészeti­ és Szakmai Iskolaközpont egy diákcsoportja Ratosnyán szil­veszterezett. A Vegyipari Kombinát több mint 30 fiatalja Toplicát sze­melte ki erre az estére. A maros­vásárhelyi Electromures húsz fiatal­ja sílécekkel felszerelve érkezett a Bucsin-tetőre. A segesvári fiatalok egy elég népes csoportja felutazott a brassói Pojánára, s a szilveszte­­rezés után túrára indult a Bucegi hegységbe. De azok a tirnaveni fia­talok sem jártak rosszul, akik autó­busszal felutaztak a Gyilkos-tóhoz. Szilveszter éjszakáján, amikor tele­fonon beszéltem velük, Beldean Joan, a kombinát fiatal munkása, csak annyit mondott, hogy ők „ma­gas szinten“ szilvesztereznek, s ép­pen ezért a hangulat is magasra hágott. Szováta December 31-én Szovátán nagyobb volt a forgalom, mint a nyári idény­ben. Egymás után érkeztek a nagy elegáns Mercedes társasgépkocsik Bukarestiből, Ploiestiről, Gyulafe­hérvárról, Tirnaveniből, s nem utol­sósorban Marosvásárhelyről. Vidám, zajos turisták szálltak ki a kocsik­ból. Fiatalok, öregek jöttek el újra Szovátára, úgy, ahogyan azt 1973 elején megígérték. Este 8 óra tájt megkezdődött a mulatozás. Az 5-ös kantinban közel 300 vendég gyűlt össze, mint min­den évben, úgy most is, a bukares­tiek vették birtokukba ezt a helyi­séget. A Cazino vendéglő már rég nem látott annyi vendéget, mint szilvesz­ter estéjén. A gyulafehérváriak, a tirnaveniek és a marosvásárhelyiek­ adtak itt találkát egymásnak. A szovátai munkáskantinban 80 fiatal jött el az IF-től, az ILEFOR- tól és a Munca szövetkezettől, hogy ne csak a munkahelyükön legyenek együtt, hanem közösen búcsúzzanak az óévtől és köszöntsék az újat. BEREKMÉRI MÁRIA CZERAN ANDRÁS

Next