Vörös Zászló, 1974. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

XXVI. ÉVFOLYAM INT4. FEBRUÁR 1. 16 (6886) SZÁM PÉNTEK Ára 30 báni FALUSI KÖNYVHÍAP Ma, február 1-én kezdődik­­ sorrendben a 14-ik Falusi Köny­­hónap. E hagyományos kulturá­lis megnyilvánulás a felszaba­dulás XXX. évfordulója és a XI. pártkongresszus köszöntése je­gyében zajlik le. A Falusi Könyvhónap ebben az évben egyben a mérlegkészítést is je­lenti a könyvtermés területén. Pártunk bölcs politikájának e­­redményeként 1973-ban például közel 12 millió kötet könyvet, egymillióval többet, mint 1972- ben, juttattak el az olvasókhoz. Lényegesen emelkedett a könyv­­vásárlók száma. 1973-ban pél­dául 16,3 százalékkal több köny­vet vásároltak a falusi dolgo­zók, mint 1972-ben. Növekedett az érdeklődés a politikai-társa­dalmi kiadványok iránt. Sok tízezres példányszámban jelen­tek meg a különböző határoza­tok. Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk főtitkárának beszédei, a köztársaság 25. évfordulója al­kalmából készült könyvek stb. Fokozódott az érdeklődés az agro-zootechnikai könyvek iránt. Az irodalmi alkotások — román, magyar, német és más nemzeti­ségű írók művei — ugyancsak nagy népszerűségnek örvende­nek falun. Egyre nagyobb az i­­gény a tudomány-népszerűsítő könyvek iránt. Országos viszony­latban minden évben nagy fi­gyelmet fordítanak a könyvter­jesztés anyagi alapjának bővíté­sére. Az elmúlt esztendőben pél­dául ezer könyvesboltban, 7.500 vegyes üzletben árusítottak könyvet falusi környezetben. A Falusi Könyvhónap kereté­ben Maros megyében számos rendezvényre kerül sor. A me­gyei szervek terve szerint feb­ruár 1—7 között ,„Hazánk fel­szabadulásának XXX. évfordu­lója tiszteletére“; február 8—14 között „A szocialista mezőgaz­daság 25 éve“; február 15—21 között „A román ifjúság jelen­tős tényező a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom fel­építésében“; február 22—28 kö­zött „A román, szépirodalom — a dolgozó ép forradalmi vív­mányainak tükre“ rendezvény­­sorozatokra kerül sor. Ezenkí­vül több találkozót szerveznek különböző kiadók az olvasókkal. A Ceres kiadó például Maros­ ,­szentgyörgyön, a Dacia Ludason, Makfalván, Kibéden, az Univers Görgényben, Dédán, a Kriterion Renden, Nyárádmagyaróson ta­lálkozik olvasóival. Az Igaz Szó, Vatra, Új Élet szerkesztő­ségei több kiszállást, író-olvasó találkozót tartanak megyénk falvaiban, községeiben. A köz­ségi művelődési otthonok, könyvtárak pedig megszervezik a „Könyv Ünnepe“ rendezvényt, írók, költők részvételével. Min­den művelődési otthonban, könyvtárban kiállítást nyitnak a megjelent könyvekből. Az átfogó tervből kiragadott néhány példa is igazolja, hogy Maros megyében ebben az év­ben is komolyan készültek a Könyvhónap rendezvényeire. E­­zek minden bizonnyal még kö­zelebb viszik a könyvet az­ ol­vasóhoz, illetve az olvasót a könyvtárakhoz, könyvüzletek­­hez, elmélyítik az író és olvasó közti kapcsolatot. A sok közvet­len beszélgetés, vita, kerekasz­tal-tanácskozás, amelyet ebben az időben írók, könyvtárosok, kulturális aktivisták folytatnak az olvasókkal, valamint a falusi dolgozók véleményei, tanácsai, javaslatai a szerzők felé, min­den bizonnyal kiváló szépirodal­mi alkotásokban gyümölcsöznek. I É I L | E­I­­ I J ! ! I A |I R | é | K A SZAPORODÓ ősz haj­ai szálak nem életkorát, az­­ elmúlt évtizedek fárasztó min- | dennapjait idézik. Csender : Teréz kesztyűvarrónő kedé­■ lye, munkakedve azonban­­ töretlen — vallják mun- I katársai a Marosvásárhelyi­­ Bőr- és Kesztyűgyárban. Hu­zamosabb ideje élmunkásnő.­­ Munkájáról, életéről vált: „A legjobban akkor megy I a munka, ha otthon minden : rendben van. Akkor szapora s nem kalandozik el az em- I bér figyelme. Erről jut e-­­ szembe, ma reggel bizony , bosszankodtam, véletlenül magamhoz vettem a fiam S tízóraiját. Szidtam magam,­­ hogy így vénülök már? ! Tudom is én? Úgy vagyok­­ a munkával, mint a levegő­vel. Hozzám tartozik, bele­nőttem, mint mondják, kívül­ről tudom a leckét. Mármint az összes munkafogást, amit egyszer itt, a varrodában is­­­­merni kell. Valahogy nem is­­ volt időm eldönteni, miként­­ lenne jobb, mert korán kezd­tem. Korábban, mint a fiam, aki az ősszel lett szakiskolás. Tudja, a munkaszeretet és a megszokás nálam egyre megy. Kezdődött talán a megszo­kással, vagy még előbb az­zal, hogy dolgozni kellett. Valószínű, az emberek nagy része így indul, hiszen ki nélkülözheti a keresetet, még a kevesebbet is? A családom­ban sohasem illett nem dol­gozni, természetes volt, hogy egy bizonyos kor után mun­ka után nézzünk, s ne teng­­jünk-lengjünk hasztalan. Az összes testvéreim így találták meg a helyüket, ők tudják, hogy mennyire. Ketten itt, a Bőrgyárban dolgoznak. A fi­am nem. Ő vasas lesz. Re­mélem hozzáértő. Igaz, a mi­nap mondta, hogy nem fek­szik neki a reszelés, de rá­szóltam, hagyja csak, meg­szokja, megszereti. Meg az­tán a reszelés, amennyire tudom, olyan ott, mint ná­lunk a varrás. A fő dolog. Nem féltem én. Amúgy ü­­gyes, még a kesztyűvarrásra is rááll a keze, pedig csak egyszer-másszor látta, ho­gyan csinálom... Miért lenne furcsa, hogy rendszeresen teljesítem a nor­mát? Ha egy munkát el kell végezni, akkor álljon neki az ember és csinálja. Ebből a szempontból ambiciós va­gyok. Szégyen is lenne más­ként, hiszen mondtam már, ide­s­tova húsz éve dolgo­zom, meg párttag vagyok, éppen én ne készüljek el az­zal a 4 párral naponta? Eny­­nyi a norma kézi varrásnál. Illetve hát attól függ, hogy milyen fajta kesztyűvel dol­gozunk éppen. Egy-kettővel több vagy kevesebb. A gépi munka más. Én talán már meg sem tudnám szokni. Minden idegem a kézi var­ráshoz szokott. A régi gyár­ban is ezt csináltam. Sehova se kívánkozom innen, értem és szeretem. Most már egy­szerűnek tűnik, nem mint kezdetben. Úgy érzem, csak gondosságot igényel a jó munka. Veszem a kiszabott darabokat, belehelyezem a hüvelyt, beállítom a sitniket, ezután a cvikliket — ezeket így mondják szaknyelven —, s hozzáfogok a varráshoz. Ami ide kell, az a tapaszta­lat, a kézügyesség. Meg lehet szerezni, én sem azzal szü­lettem. Hogy miért szeretem? Mert nem unalmas, mert minden kesztyű más, még akkor is, ha annak, aki viseli, tojás­egyforma. Amikor a kész kesztyűt a kezemre húzom, elsimítom ahogy kell, arra gondolok, aki viselni fogja Legyen jó, ne sértsen a rossz varrás sehol. Azt hiszem, így tesz az is, aki nekem mond­juk a cipőt csinálja. Előfor­dul, hogy szét is kell bont­(Folytatás a 3. oldalon) HÉTKÖZNAPI VALLOMÁS TERMELÉKENYEBBEN MINT A TAVALY A gazdasági hatékonyság állandó fokozásában a tervek minőségi elő­irányzatainak meghatározó szerepük van. Ezért minden gazdasági egység érdeke és feladata, hogy a tervében szereplő minőségi előirányzatokat ne csak teljesítse, hanem túl is szár­nyalja. Az egyik ilyen minőségi követel­mény a munkatermelékenység növe­lésére vonatkozó előirányzatban konkretizálódik. A meggyesfalvi keramikusok ezt a feladatukat a múlt év folyamán nem teljesítették, az előirányzatuk­nál 1 450 lejjel kevesebbet valósí­tottak meg. Nyilvánvaló, hogy elége­detlenek, de nem derűlátóak a fo­lyó évi előirányzat teljesíthetőségét illetően sem. A lemaradás okát a termelés­­programáló iroda vezetője, Ludujan George közgazdász az alábbiakban foglalta össze: — A munkatermelékenység foko­zásának egyik legfőbb emeltyűje a gépesítés. Ez a folyamat nálunk 1972-ben lényegében befejeződött. Amikor fővállalatunk a ’73-as mun­katermelékenységi előirányzatot meghatározta, ezt nem vette figye­lembe. Olyan feladatot állapított meg, melynek teljesítésére már eleve képtelenek voltunk. Kérésünk­re utólag módosította, de még így is a lehetőségeinket meghaladó elő­irányzatot kellett volna teljesíte­nünk. Nyilván nem sikerült.­­ A munkatermelékenység eme­lésének kétségtelenül döntő eszköze a gépesítés. Mint mondotta, ez a folyamat önöknél már ’72-ben be­fejeződött. Ezt úgy kell-e érteni, hogy lemaradásukat kizárólagosan a további gépesítés lehetőségének hiánya idézte elő? — Döntő mértékben az. De ked­vezőtlenül hatott az is, hogy a granulittermelő berendezéseink mű­szaki állapota már nem volt meg­felelő és októberben főjavítást kel­lett végezni rajtuk. Ugyanez a hely­zet az alagútkemencénél, melynek általános javítását ebben az évben végeztük el. Következésképpen ezek termelékenysége nem volt kielégí­tő. Komoly problémát és sok fej­törést okozott az alagútkemencéknél használt csillék csapágyainak gya­kori megrongálódása (repedés, tö­rés), amit csak most tekinthetünk megoldottnak. Kedvezőtlenül hatott a rendelkezésünkre álló maximális munkaidőalap kihasználásának az alakulása. A túlnyomó többségük­ben igazolt hiányzások és eltávozá­sok miatt ennek csak 93 százalékát tudtuk hasznosítani. Bizonyos fo­kig nehézséget okozott a kétszeri átszervezés is. — 1974-ben milyen termelékeny­ségi előirányzatot kell teljesítse­nek, és milyen műszaki-szervezési intézkedéseket foganatosítottak azok megvalósítása érdekében? — Tervfeladataink mozgósítóak. Annál is inkább, mert az ötéves terv teljesítésében elért 78 napos előnyünket ebben az évben lénye­gesen növelni akarjuk, de ösztönző­­ek azért is, mert ezt kizárólagosan a munkatermelékenység emelése út­ján kívánjuk megvalósítani. Tervünk az össz­ és árutermelés­nél 2, illetve 3,2 százalékos növeke­dést irányoz elő, a munkatermelé­kenység pedig 11 százalékkal kell nagyobb legyen, mint a tavaly. Az utóbbi teljesíthetőségét minden op­timizmusunk ellenére kénytelenek vagyunk megkérdőjelezni. Lényegé­ben tehát ugyanaz a helyzet, mint a tavaly. Reális lehetőségeinket figyelembe véve a múlt évinél csak 3—4 szá­zalékkal tudunk nagyobb termelé­kenységet biztosítani. A tavalyinál tehát termelékenyebben dolgozunk, a tervben meghatározott szintet a­­zonban nem tudjuk elérni. Ezt kü­lönben egy memóriumban is rög­zítettük. Reméljük, fővállalatunk felülvizsgálja munkatermelékenysé­gi előirányzatunkat és reális lehe­tőségeinknek megfelelő szintet fog megállapítani. A jelzett növekedés megvalósítá­sáért és azért, hogy az ötéves terv termelékenységi előirányzatának teljesítésében szerzett 36 napos elő­­nyünket legalább 44 napra növel­jük, több síkon kívánunk cseleked­ni. Gépesítjük a pasztakészítő vona­lak etetését. (Az egyedüli munkafá­zis különben, amit még gépesíthe­tünk és eredményeként négy dolgo­zót más területen hasznosíthatunk.) Javítjuk termékeink minőségét,, hogy az I. osztályú tégla részaránya elérje a 100 százalékot, a cserépé pedig legalább 94 százalékos legyen. A munkatermelékenység fokozását hi­vatott elősegíteni a prések vasárna­pi harmadik műszakjának kiiktatá­sa (így is elegendő félkész termé­ket tudunk biztosítani ahhoz, hogy égetőkemencéink teljes kapacitás­sal működjenek­. Termelékenységi célkitűzésünk megvalósításához já­rul hozzá az összakkord-javadalma­­zási rendszer bevezetése a tégla­gyártó részlegen. Ebben a irányban hat még a szakmai továbbképzés, valamint a véletlenszerű gépkiesé­sek minimálisra csökkentése, nem kevésbé a menet közben még fel­színre kerülő belső tartalékok hasz­nosítása. A meggyesfalvi keramikusok ma­gasabb termelékenységgel fognak dolgozni, mint tavaly. ’74-es elő­irányzatukat azonban túlzottnak­ te­kintik. Minden bizonnyal felettes szervük módosítani fogja. Egy dol­got azonban nem szabad elfelejte­niük: azt, hogy a termelékenységet nem csak gépesítés útján lehet fo­kozni. A gyakorlat azt igazolja, hogy ebben a vonatkozásban a mű­szaki ellátottsághoz hasonló, ha nem nagyobb jelentősége van a termelő­­tevékenység tudományos megszerve­zésének. Ezért arra kell töreked­­niök, hogy ezt a lehetőséget jobban kihasználva az említett 3—4 száza­léknál nagyobb termelékenységnöve­kedést érjenek el. NAGY ISTVÁN v­ilág proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Többre képesek a backamadarasiak A zárszámadó közgyűlés napján, az egyik január végi reggelen a backamadarasi termelőszövetkezet központjában zavartalanul folyik az élet. Gépzúgás hallatszik ki a mű­helyekből, az istállókban a napos összegyűjtögeti a gyülemlő trágyát, a raktárban kalapácsmalom zakatol. A trágyatelepen a hidraulikus ra­kodógép éppen egy utánfutóra rakja a jól érett istállótrágyát.. Rendben megy a munka, mint egy jó gazda udvarán szokott ilyenkor, január végén. — Jó trágyahordási idő van — jegyzem meg, amint a hídmérlegre nehezen felkapaszkodik a traktor a megrakott utánfutóval. — Rég nem volt milyen telünk, ki akarjuk használni a jó szárnlát — jegyzik meg a mérlegnél. S hogy ki is használják, azt lehet látni. Közgyűlések az mtsz-ekben hiszen a gazdaság udvaráról egymás után kanyarodnak ki a szállítóesz­közök. Elindulunk a kultúrotthon felé, ahova a közgyűlést hívták össze. Kérdésemre, hogy vajon lesznek-e a gyűlésen, hiszen az udvaron több embert láttam foglalatoskodni, meg­nyugtat Dombi Zoltán főmérnök, hogy nincs ok aggodalomra. — Hi­szen azért az élet nem állhat­­ meg, amiért mi gyűlésezünk, eleget ün­nepeltünk és gyűléseztünk már a télen. Igaza volt a főmérnöknek, a kul­túrotthon nagyterme valóban zsúfo­lásig megtelt. Zajzon Imre, a gazdaság elnöke terjesztette elő az év végi beszámo­lót. Figyelemmel hallgatták a te­remben. Bizony az elmúlt esztendő eredményeivel nem nagyon dicse­kedhetnek a madarasiak. Igaz, hogy rendkívüli esztendő volt, de azért mégsem lehet mindent az időjárás­ra kenni — hangsúlyozta a beszá­moló az önbírálat jegyében. Mert igaz, hogy a növényápolás idején sok volt az eső, de azért aki a rá­eső részt idejében megkapálta, an­nak lett kukoricája is, répája is. De bizony elég sokan későn, vagy egyáltalán nem végezték el a ki­mért parcellán a növényápolást. Főleg a cukorrépánál hanyagolták el sokan ezt a munkát. Ezért értek el csupán másfél vagonos átlagter­mést. A búzából, hála a vegyszeres gyomirtásnak, a száraz területeken elég szép eredményt értek el. Hasonló szép eredményt értek el a dughagymából, 5 ha után 240 000 lej bevételt valósítottak meg. Dicsé­retre méltó eredményt értek el a takarmányféleségek biztosításánál. A tervezett 77 vagon helyett 79 vagon szénát raktároztak el és nagy mennyiségű silótakarmányt. Ez meg is látszott az állattenyésztésben, ahol minden mutatószámot túlteljesítet­tek. Így a tervezett 2 223 hl össz­­tejtermeléssel szemben 2 507 hl tejet valósítottak meg és 174 hl-rel többet adtak el az államnak. S ez a hoz­záértés, szorgalom eredménye. A leg­szebb sikert Gombos Károly gondozó érte el, aki a rábízott 17 tehéntől 38 000 liter tejet fejt ki és 18 egész­séges borjút adott át a neveldének. Ez igazán szép eredmény, mert­­hiszen napi 100 liter tejet tesz ki! A hozzászólók nagy része egyet­értett azzal, hogy többet lehetett volna és többet kell tenniök ezután a madarasiaknak. Fehér Jenő, aki a borjúneveldé­ben példás munkát végez, meg­jegyezte, hogy sokan megelégsze­nek a globális akkordban elvállalt munkával és egyebet nem tesznek a gazdaságban. Pedig ebből csak kára származik mind az egyénnek, mind a közösségnek. Javasolta az új vezetőségnek, hogy több gondot, fordítson a mezőgazdasági gépek kiszolgálására, állítson be garantált­ jövedelemmel állandó személyeket ezen fontos munkálatokra. Nincs minden rendben a szőlőter­mesztés körül sem, jegyezte meg hozzászólásában Papp Zsigmond, az ellenőrző bizottság elnöke. Nagy szőlőtermés volt a tavaly, nem minden évben van ilyen a Nyárád mentén, kapott is mindenki elég szépen, mégis sokan nem metszet­ték ki és nem fedték el ősszel a szőlőt. Hát bizony ez hálátlanság a földdel szemben, mert az ritkán csap be, ha mi nem csapjuk be. Hasonló véleményen volt Gáli Jó­zsef 68 éves mtsz-tag is, aki a ta­valy is több mint 100 normát tel­jesített. Bizony Backamadarason is sok még a tennivaló, hiszen az idéni tervszámok mozgósítóak. Az anyagi feltételek megvannak a teljesíté­sükhöz, hiszen több mint 90 száza­lékát a földnek az őszön megszán­tották, több mint 1 000 tonna istálló, trágya a földeken van, nagy meny­­nyiségű műtrágyát és egyéb vegy­szert használnak fel az idén, de ez egymagában még nem elég! Az új vezető tanács sokkal szer­vezettebben, odaadóbban kell dol­gozzon. A fő hangsúlyt a munka jobb megszervezésére és a fegyelem megerősítésére kell helyezni, s ebben a vezetők kell hogy élen jár­janak. A mezőgépészek is többet kell tegyenek az idén, hiszen az ő munkájukban is akad hiba, főleg a minőség szempontjából. Nagyobb területen kell vegyszeres gyomirtást végezni a kukoricánál is, hogy több idő maradjon a cukorrépa ápolá­sára. Nagyobb lendülettel, odaadással, ügyesebb szervezéssel az idén sok­kal jobb eredményt kell elérni Backamadarason, mert a feltételek megvannak. MÁTHÉ LÁSZLÓ mérnök Modern köszö­rűgépet helyez­tek üzembe az URA-nál A 4. oldalon KÜLPOLITIKAI események IDAM CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA wii.i Mimii «én iLüitni Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke január 31- én fogadta Abdallah al-Kahlaui, tunéziai újságírót, a Szocialista Desztár Párt Al Amal című lapjá­nak különtudósítóját. Részt vett Cornel Burtica elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottsá­gának póttagja, a KB titkára. Nicolae Ceausescu elvtárs inter­jút adott az Al Amal című tuné­ziai napilapnak. mmm nousco mezt,­ mez hm KIM IÍMIÓJÁI Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Km­munista Párt főtitkára, Roma . .a Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke csütörtö­kön fogadta Guillermo Nolasco Juarezt, a Buenos Aires-i Juarez kiadó igazgatóját és feleségét, Do­lores Juarezt. A Juarez argentin könyvkiadó gondozásában, mint ismeretes, 1972- ben megjelent a Nicolae Ceausescu — Egy jelenkori társadalom béke­filozófiája című nagy sikert aratott kötet. Jelen volt Stefan Andrei elvtárs, az RKP KB titkára. A megbeszélés szívélyes, baráti légkörben folyt le. község, amely olyan mint egy kisváros Gyulakuta egyike megyénk nagy­községeinek, ahol az iparosítás foly­tán a fejlődés minden jele fellel­hető. Érthető tehát, hogy érdeklő­déssel figyelik ennek a több mint 7­000 lakosú községnek az életét. Itt a néptanácsra sokoldalú feladat hárul. Össze kell hangolnia az ipari termelés különböző ágait, a mező­­gazdaság fejlesztését s a községhez tartozó 6 falu rendezési, szépítési, korszerűsítési tevékenységét. A gyulakutaiak igénye, éppen a viszonylag fejlett ipar miatt, más jellegű, mint a többi községbelieké. Elsősorban az­ ellátás terén­­szeret­nének többet, pontosabban azt, hogy községüket nyilvánítsák mun­kásközpontnak s az állami keres­kedelem vegyen át néhány üzletet. Ennek megoldására még nem talál­tak megoldást. A szövetkezet igyek- A néptanácsok tevékenységéből szik kielégíteni az egyre növekvő igényeket, de lehetőségei bizonyos fokig korlátozottak. Minden bizony­nyal csak idő kérdése, s ez a kéré­sük is elintézést nyer. A község­központ fejlettsége természetszerű­leg maga után vonja a falvakét is. Az igények és az eredmények is sok tekintetben nagyobbak. Az el­múlt esztendőben mintegy 2 millió lej értékű hazafias munkát végez­tek a község területén. Figyelemre méltóbb ezek közül a 800 folyó­méteren végzett lecsapolási munka, a 7,5 km útjavítás, a 700 négyzet­­méter járdaépítés. Természetesen nem szorítkoznak csupán ezekre , s különösen ebben az évben az eddigieknél jelentősebb munkát szándékoznak beütemezni: Kelemen­telkén be akarják vezetni a vizet. Ez természetesen sok tényezőtől függ. A község gazdái már meg­teremtették a munka megindításá­hoz szükséges pénzalapokat. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy csupán erre szorítkoztak é­s nem kérték ki szakemberek véleményét a falu e kérésének tervbe iktatásakor, ami utólag nehézséget okozhat a kivite­lezésnél. Nem mintha már nem vol­na idő arra, hogy a mulasztást pó­tolják. Csupán a sorrend megfor­dítását furcsálljuk. Egy terv sikere nagymértékben attól függ, milyen lehetőség van arra, hogy azt meg is valósítsák. Az a megoldás, amit alkalmazni akarnak, nem kecsegtet sikerrel. Ezért kellett volna előbb szakembereit véleményét kikérni s azután dönteni. Csupán azért vetjük fel ezt a kérdést, mert egy nagyobb szabású munkálat elnapolása — kü­lönösen, ha az már régebbi óhaj — elégedetlenségre adhat okot s ez rossz fényt vet a község vezetőire, azok munkastílusára. Nincs értelme jóslatokba bocsátkozni a kelemen­­telki vízbevezetéssel kapcsolatban — hisz mint már hangsúlyoztuk —■ nincs semmi elveszve, de lehet, hogy az eredeti elgondolástól el kell majd térjenek. Legtöbbször az bátorítja fel a községi néptanácsok vezetőit a vál­lalásokra, hogy látják a közigényt s a honpolgárok hozzáállását annak megvalósításához. Így van ez Gyula­kuta esetében is. Egy példát is mondjak ennek alátámasztására. Bavában — a Havadtól utca köve­zésénél egyesek 8—20 napot dol­goztak. Izsák Zsigmond képviselő 20 munkanapot, Nagy János iskola­igazgató 10-et, id. Izsák Dezső 8-at. De nemcsak ők,, hanem az egész falu túlteljesítette ez irányú köte­lezettségeit. Nagyon kevesen vona­kodnak, amikor közérdekről van szó. Igaz az is, hogy a közérdek itt szorosan kapcsolódik a személyes ér­dekhez. Másrészt, ha a falu apraja­­nagyja, a vezetőkkel az élen, dolgo­zik a falu szépítésén, nehezen el­képzelhető, hogy valaki kivonja magát a munka alól.A tervbe pe­dig azt veszik be, amit a dolgozók kérnek. Erről a választók és kép­viselők megbeszélésein szereznek tudomást s továbbítják a népta­nácshoz. Szóltunk több olyan kérdésről, amely a község vezetőit, honpolgá­rait egyaránt foglalkoztatja. Végül is feltevődik a kérdés, hogyan ér­tékelhetjük összességében munkáju­kat. Figyelembe véve, hogy lakoson­ként 400 lej értékű hazafias mun­kát végeztek, s hogy az energia ésszerű felhasználására jelentős vál­lalást tettek, jól megszervezték az ipari tevékenységet, munkájuk két­ségtelenül dicséretre méltó. Ez min­den valószínűség szerint további jó eredmények elérésére ösztönzi a gyulakutai néptanácsot. SIMON ERVIN A cukorgyári étkezdében Mi fő a fazékban? A Cukorgyár kantin-éttermének aránylag kicsi, de jól felszerelt konyháján már a reggeli órákban nagy a sürgés-forrás. Elekes Sára raktárnok, (akiről csak később tud­tuk meg, hogy milyen kiváló gazd­­asszony), már kiadta a hozzávaló­kat s a lányok, Béres Ilona szakács­nő irányításával már hámozzák, mossák, vágják, őrlik — egyszóval készítik a 250 porciós bőséges ebé­det. — Mi kerül ma az asztalokra? — érdeklődünk a szakácsnőtől. — Ma is kétféle menüt készítünk — mondja. — Az első menü húsos bográcsgulyás, salátafőzelék fasíro­­zottal és alma. A második egy sa­­vanykás, úgynevezett fokhagyma­csorbából, sertéssültből áll, amelyet krumplipürével és uborkasalátával szolgálunk fel. Harmadik fogásnak szintén almát adunk...­­ — És mindezt mennyiért? — Az előfizetőknek 5, az alkalmi étkezőknek pedig 6 lejért — veszi át most már a szót Tammer Bene­dek, a kantin-étterem vezetője. — Hozzá kell tenni, hogy levesből és kenyérből mindenki tetszés szerint fogyaszthat, tehát csak a második és harmadik fogást porciózzuk... A penziókban, vendéglőkben, ön­kiszolgáló éttermekben kínált me­nükhöz és azok törvényes érához viszonyítva a Cukorgyárban nem is mérsékelt, hanem olcsó áron lehet étkezni. Hogy miért, az nyomban kiderül. — Az olcsó, ízletes és kiadós menü egyik titka az, hogy minden hónapban a nyereségből 8 000—10 000 lejt adunk hozzá az előfizetési dí­jakhoz. Azért mondom, hogy ez egyik titka, mert a jövedelem, illet- LAJOS ANTAL (Folytatás a 2. oldalon)

Next