Vörös Zászló, 1974. május (26. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-01 / 102. szám
Május ünnepe Májusban lombot bont az ág, zászlót a szél és szól a kedv. A szüntelen megújulás akarata remeg át a barna földeken, a zöldet kacagó lombokon, a kéken megnyíló égen s az emberarcokon. Valahogy más a szemek villanása, más a zártkarú élet. Hiszen május van. Kacagó május. Bomló rügyekkel és szerelmesekkel. Gyöngy- és orgonavirágos kábulattal. Nagyra törő álmokkal, frissen születő akarásokkal, rossz slágerekkel és jó szeretettel. Május van, tarkán, sokszínűen, nyugtalanul, poetikusan. És kik lehetnének fogékonyabbak erre az ezerféle hódító színre, mint a poéták? Ők élik át a legérzékenyebben az újjászületést. És születnek a versek. Rendy harcba hívó szavai óta fél évszázad változott át történelmi múlttá. Ma már szabad hazában zeng nálunk a dallam. Optimistán. Szépen. Győzelmeket ünne-Nem oly fogékony már a szem ott a búbánatra, ahol az öröm drága szárnyait bontogatja. Állványainkon álmok s a fönséges valóság mutatja sose látott tündöklő, tiszta arcát. Plajbászom égből loptam , földivé tettem itt, fenn, hogy lángoló sorokkal sziveket lelkesítsen, s hogy örömet köszöntsön dalával, mint a zászlók törjön szét égen-földön minden egyhangúságot. Más ebben a táruló világban az öröm. Más az akarat. Más a hit. Más a szerelem is. Tisztább. Emberibb. Hadd másoljuk ide szép S ahogy meggyűlnek az évek, úgy nyílik közöttünk egyre tágabbá a láthatár, ünnepeink fénye tiszta arcokra világít. Harminc éve szabad hazánkban a májusi gazdag megújulás talán még gazdagabb, még többet ígérő. Három szabad évtized gazdagsága teszi szebbé a májusi ünnepet, gazdagabbá a májusi szélnek helyettünk. Felvillannak bennük a májusi fények. Vagy megfeszülnek a szándékok, felbuzognak az indulatok. Mert több, mint nyolcvan éve jelképessé is változott május első napja. Amióta a II. Internacionálé 1889-es kongresszusa a munkásság nemzetközi szolidaritásának napjává nyilvánította május elsejét, azóta nem csupán a megújuló és megújító természet ünnepe ez a nap. A megújuló akaraté is, amely erős áramkörként hálózza át a munkás világot. A munkás-összefogásé, amely azonos ütemet diktál a megmoccanó karnak, az előrelépő lábnak a földön mindenütt. Az „új tavaszi sereg-szemlék“ ünnepe. Ezért hirdeti Ady Endre: pelve és újabb győzelmekre buzdítva. Megelégedés és öröm vibrál a májusi énekekben. Amint Ion Banusa Májusi dalában írja: bizonyságképpen Tamcsik Pál május ihlette szerelmes strófáit. (Májusi dallam), hétköznapokat. Május elsejét köszöntve is arra gondolunk, hogy néhány hónap múlva hazánk felszabadulásának harmincéves évfordulóját ünnepeljük. Köszöntsük hát az ünnepet Szilágyi Domokos Köszöntét ünnep reggelén című költeményének sokat idézett soraival! KICSI ANTAL Robogj föl, láznak ifjú serege, Villogj tekintet, világbíró kardunk, Kümi a mezőkön harsog a tavasz, S mi harcból harcba csapatszemlét tartunk. Tűz, vér, láz, újság, boldog változás. Csupa teremtés lángol a szemekben, Örök tavasz, örök forradalom, Óh, ékeskedjél, mindig ékesebben. Lobog a fák nyíjtózó sudarán szerelem lángja, új tavasz virága. Ág hajlik széltől, csók elől leány, de hull a szirom, s csak hull a leányra. " A nap égőpiros ruhája lágyan lebben a remegő vizű folyóra, s halkan zenél boldog bódulatában a szerelem kinyílt orgonabokra. Jó reggelt, friss szemű ég! Jó reggelt, nyújtózkodó utcák! Jó reggelt, felhőkarcoló bércek, bércnél büszkébb munkáslakások, betonnál erősebb erejű lakók, jó reggelt, ünneplő ország! Jó reggelt, kivirágzott városok! Jó reggelt, izmosodó falvak! Az élet ünnepli ma a békét, a béke ünnepli ma a munkát, a ma ünnepli a holnapot! — A szabadba megyünk! — Nagyszerű — mondta Erzsike, és kimondhatatlan öröm ragyogott az arcán. — Nagyon boldog vagyok, imádom az erdőt, a természetet. Sohase volt még ilyen gyönyörű idő! Egyéves házasok voltak, életük első közös májusi kirándulására készültek. És akkor váratlanul megszólalt az édesapja. — Veletek megyek én is! Riadtan néztek egymásra. Tekintetüket csalódás árnyalta. Nagyon szerették az öreget, mégis elszorult a szívük. Annyira boldogok voltak, hogy ma kettesben akartak lenni. Hogyan lehet, hogy ez a fáradt, beteg, okos öregember nem lát a szívük mélyére? — Apám, — kezdte meg a csendes küzdelmet Erzsike — nem fog megártani a szívének? Gondolkozzék! Az orvos teljes nyugalmat rendelt, komolyan aggódik... — És a lába is — vette át a szót mohón Péter — itthon kín elvánszorogni a kapuig... A Somostető pedig messze van... ajaj! — és úgy sóhajtott fel, mintha a Somostető egy másik kontinensen lenne. Az öreg összevonta szemöldökét. — Kimegyek — mondta mélyen zengő hangon. — Nem féltem az élettől, nem félek a haláltól sem. Az öreggel nem lehetett vitatkozni. ..Vasemberének nevezték. Erős, hatalmas, konok férfi volt, aki ezer kínt legyőzve határozott így. Szava törvénynek tűnt, hát nem vitatkoztak. Együtt bandukoltak át a harmatos mező vidám ösvényén, amelyet a réti aranyvirág kacagó szirmai szegélyeztek. Az öreget előreengedték, hadd legyen törvény ebben a csendes ballagásban is. Kézenfogva, szinte ünnepélyesen lépegettek mögötte. Valahol a venyigés domboldalon trillázni kezdett egy rigó, nem mertek visszafütyülni. A sövény fölött elvillant egy vörös fejű gébics, nem mertek ujjongani, némán nézték a kékvércsét is. Pedig milyen jó lett volna kacagni, ujjongani, kiabálni! Ők csak némán lépegettek, vágyó szemmel lesve a virágzó almafákat s a nap tüzében kigyúrt három magnóliát. A vasember az erdő alatti tisztáson megtorpant. Megálltak ők is. Csodálkozó tekintetük a városra nyílt. — Jaj, milyen szép! — kiáltott fel Erzsiké. Péternek a szíve megdobbant Erzsike meleg hangjára. „Szeretlek“ — akarta mondani, de ott állt a vasember. Mozdulatlanul, hallgatagon, mint valami márványszobor. — Hát igen — mormogta Péter, de csak a szemével vallott Erzsikének — hát igen, nagyon szép város. A legszebb a világon. Vajon sejtette valaki ezelőtt harminc évvel, hogy ilyen szép lesz? A vasember most megszólalt. — Azok, akik harcban harcoltak érte, nemcsak sejtették, hanem tudták is. Csak ennyit mondott súlyos hangon, mély meggyőződéssel. Péter elgondolkozott. Mit mondjon ennek a hatalmas embernek, aki ebben a pillanatban eltakarja előlük az öröm minden sugarát? — Szinte szégyellem, hogy ma már nem kell verekedni Gagyi László A vasember könnyei mindazért, ami van, ami ilyen szép. Az ember teljesíti a kötelességét, ennyi. Nincsenek hősök. A vasember egyenesen a szemébe nézett. Gyújtó tekintete volt. — Akkor csak egyesek lehettek hősök, ma mindenki az 1 hét. Mély csend szakadt reájuk. A Maros fölött szivárványos pára remegett. A zöld ragyogásból büszkén magasodtak ki az új városnegyedek hatalmas blokkjai. A vegyiüzem sárgás-lilás füstje felúszott a felhők ezüstös bodrai közé. A virágzó kertek úgy tűntek, mintha valami mesebeli, színes pillangósereg szállta volna meg őket. Millió szirom illatát hozta feléjük a gyengéd és játékos tavaszi szél. — Itt le is telepedhetnénk — mondta Erzsike. — Úgy érzem, mintha álmodnék. — Ügy van — lelkesedett Péter —, itt maradunk ebben a szépséges álomban. A vasember megrázta a fejét. — Nem — mondta keményen. — Bennebb kell mennünk. Aztán visszajöhettek álmodozni. Szabadok vagytok. Tietek ez a tisztás. Tietek az élet is. És konokul elindult a sürü felé. Egymásra ámultak, de mit tehettek volna? A vasember úgy akarta, hát mentek utána engedelmesen. — Jaj, ez az én apám! — súgta Péter felé Erzsiké. Péternek a szeme megvillant. — Szeretlek — súgta vissza. A titokzatos menetelés mély érzésekkel töltötte el őket. Suttogott, kacagott, zengett az egész erdő. Mintha minden ezt mondta volna: milyen jó, milyen jó embernek lenni! Ebben a pillanatban megállott a vasember. Hatalmas cserefa magasodott fel előttük, lombjai között átvillantak a sugarak. — Gyógyíthatatlan beteg vagyok — mondta valami különös mélységgel, és megismételte: gyógyíthatatlan beteg vagyok. De miért félnék? Mögöttem már itt álltok ti. Nem féltetek. Erősek vagytok. Tudjátok, miért éltek. Mi egy fájdalmas múltban hősök mertünk lenni a máért. Nektek a mában kell hősökké lennetek a holnapért. Engem, a haldoklót, ez a fa hozott ma ki. Ifjúmunkás koromban mindig alatta találkoztunk. Azt akartam, hogy ti is lássátok ezt a fát. Figyeljetek és emlékezzetek! Lehajtotta a fejét. Sírva fakadt. Csak egy pillanatig tartott az egész. Hirtelen fölemelte könnyáztatta arcát. Elmosolyodott. — Hogyan? Ti azt gondoltátok, hogy meg akarom lepni a boldogságotokat?! Nem, kedves gyermekeim, én csak emlékeztetni akartalak. Egyetlen szót sem mondott többet. Elindult a város felé. Megrendülve nézték, ahogy a fényben eltűnik hatalmas alakja. Tulajdonképpen nem történt semmi, és ők mégis úgy érezték, új tartalmat kapott a tündérien mosolygó május. Valamiféle kismadár röppent a cserfa lombjai közé, és zokogott, zokogott, .. VÖRÖS ZÁSZLÓ 2. OLDAL" A Maros megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának ülése (Folytatás az oldalról) A kisipari szövetkezetek, a helyiipar sokféle dísz- és emléktárgyat kellene hogy készítsen, mert ezeket keresik a hazai és külföldi kirándulók. A továbbiakban a Végrehajtó Bizottság elemezte a zöldség-, burgonya- és gyümölcs szerződéskötési terv teljesítésének helyzetét, hogy 1974-ben a lakosság ellátása biztosított legyen a fenti terményekből. Hangsúlyozták, hogy az összes zöldségekre szóló szerződéskötési tervet 101 százalékban teljesítették. Ez biztosítani fogja a lakosságnak egész évben a zöldség és gyümölcsfélékkel való jó ellátását. Az összes zöldségszerződéseket a megye termelőszövetkezeteivel kötötték meg, s most következik, hogy felvásárlás útján még jelentős mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget vegyenek át a magántermelőktől. A Végrehajtó Bizottság úgy értékelte, hogy a megyében minden feltétel megvan arra, hogy mind zöldségből, krumpliból mind gyümölcsből növekedett termést érjenek el. Feladatul tűzték az illetékesek elé a szerződéskötési előirányzatok folyamatos megvalósítását választékok szerint, beleértve a magántermelőkkel kötendő szerződéseket is. Ennek érdekében határozottan és felelősségérzettel kell eljárni a zöldségek vetésekor és ültetésekor, szigorúan tiszteletben tartva a választéktervet, majd a termények ütemes leszállítását, hogy a lakosság egész évben folyamatosan juthasson hozzá friss és jó minőségű zöldséghez és gyümölcshöz. A Végrehajtó Bizottság ismételten felhívta a figyelmet, hogy az összes néptanácsok és a megyei mezőgazdasági szervek hozzanak intézkedéseket, hogy minden mtsz- és minden lakos zöldséget termesszen az üres telkeken, az udvarokon, hogy egy talpalatnyi föld se maradjon kihasználatlanul. A Végrehajtó Bizottságot ezután tájékoztatták, miként hajtják végre az előző ülés határozatát azokban az állami mezőgazdasági vállalatokban és szövetkezeti egységekben, ahol hiányosságokat tapasztaltak a takarmányszükséglet biztosítása terén. Kiemelték, hogy az ülésen hozott intézkedések nyomán a megyei néptanács Végrehajtó Bizottsága tagjainak részvételével széles körű mozgalom bontakozott ki a szénafölösleg felvásárlására, a mezőn lévő szálas takarmány felkutatására és beszállítására, s akiknél hiány mutatkozott, kaptak azoktól, akiknek fölöslegük volt. Kiemelve az e téren elért eredményeket a Végrehajtó Bizottság hangsúlyozta, hogy mozgósítani kell az összes erőket a takarmányszükséglet fedezésére az idei termésből s már most szervezzék meg a takarmányok legjobb körülmények közötti begyűjtését, állandóan s rendszeresen kövessék nyomon, hogyan biztosítják a mezőgazdasági egységekben a takarmányszükségletet. A megyei mezőgazdasági szervek, elsősorban azokra a mezőgazdasági egységekre fordítsanak nagy figyelmet, ahol évről évre takarmányhiánnyal küzdöttek. Ezekben az egységekben elemezzék a helyzetet és sürgősen intézkedjenek, hogy a takarmánymérleg minden mezőgazdasági termelőszövetkezetben s állami vállalatban megfelelő legyen. KEDEI ZOLTÁN: Brassói építőtelep (olaj) Hristache Tanase Mert lenyűgöz a perc Mert lenyűgöz a perc, lebír a gondolat, évezredes honom kincseire ha nézek, szent nevét homlokára diadal írta fel, a kelő nap köszönti, hajnali szép igézet. Mert lenyűgöz a perc, ha végiggondolom sorsunk tárulkozását, dicsőséges jövőnket, gigászi munkánk ifjan lüktető ütemét, kommunista hazát hirdető ünnepünket. SZIGETI KÁROLY fordítása Mert lenyűgöz a perc, érzem, hogy más vagyok, kiboruló zászlainkat, ha vörös lángra lebben — az újuló idők nagy művéért hevül a hit, mely bennem él, a hit, mely győzhetetlen. Új életünk dalosai Tízezernél is több műkedvelőt láttunk, hallottunk szerepelni az utóbbi hónapokban. Falusi és városi emberek, fiatalok, idősebbek léptek színpadra. A haza felszabadulása XXX. évfordulója, valamint a XI Pártkongresszus köszöntése jegyében szervezett országos verseny kiváló alkalmat jelentett a megye gazdag folklórjának felmérésére, a legtehetségesebb falusi és városi műkedvelők megismerésére. A tízezer szereplő közt vannak kiváló tehetségek, akik végtelenül egyszerűen, természetesen, de utolérhetetlen művészettel tolmácsolják legszebb dalainkat, járják táncainkat, alakítják a színdarabokban a legnehezebb jellemeket. Műkedvelők ők a szó szoros értelmében. Kedvüket lelik benne, boldogok, ha munka után a művelődési otthonban, a klubban saját maguk és mások örömére szerepelhetnek. A versenyen nagyon sok szereplővel beszélgettem. Azt kérdeztem tőlük: mi ösztönzi a nyilvános szereplésre, a fárasztó esti próbákra, kiszállásokra, sok lemondásra, mit jelent számukra a műkedvelés? Íme a válaszokból: GHEORGHE BACIU furulyás: — Számomra a műkedvelés nem jelent különösebb erőfeszítést. Én tiszta szívből csinálom. Ha a mezőre megyek, zsebembe teszem a furulyámat, s ha elfáradtam a munkában, s látom, a többiek is szeretnének már pihenni, előveszem és egy-két nóta eljátszása után mindjárt jobban megy a munka. Fújtam én ezt a furulyát a régi világban is, de igazából, egész lényemből csak harminc éve. Bejártam az országot, szerepeltem külföldön, a fővárosban, a tévében, kicsi falvakban, nagy és igényes művészek előtt, saját falumban, mindig, amikor erre alkalom nyílott. Az én életem a műkedvelés, ebbe születtem, s szeretném folytatni, amíg csak lehet. SIMON ANTAL 68 éves jobbágytelki földműves: — Gyerekkorom óta táncolok, énekelek... Ha nem tehetném, megbetegednék. A folklóregyüttesnek 21 éve vagyok tagja. Szeretem az együttest, fájt, amikor egy ideig nem működött, de most a haza felszabadulása XXX. évfordulója tiszteletére ismét munkához láttunk. Műsorunk falunk legszebb szokásait , a szalmakalapfonást és az aratáshoz kapcsolódó ünnepséget mutatja be. Tizenhét népdalt és 93 táncfigurát szőttünk műsorunkba. Olyan ízes, színes is, hogy párját ritkítja. MAIER ANTON 70 éves nagylászlói bácsi: — A művelődési otthon igazgatója meghallotta, hogy énekelgetek. Eljött hozzám, s azt mondta: Anton bácsi, mi most a felszabadulás XXX. évfordulója megünneplésére készülünk s szeretnénk, ha maga is énekelne. .. Gondolkoztam. Mit keressek én, az öregember, a színpadon? De aztán döntöttem: énekelek, mert én szeretem a hazámat, amely harminc éve valóban az enyém! így jöttem a megyei versenyre, régi népdalokat énekeltem, amelyek falumban még most is élnek, de csak az idősebbek ajkán. Hátha a fiatalok is megtanulják, megszeretik. ERDŐS ISTVÁN bácsi, szászcsávási kórustag: Százharminchét éve, hogy falunkban közösen énekelnek. Ajkunkon csak a világégések idején nem áll el a dal. De amióta szabad a hazánk és gyors ütemben haladunk az új élet építése útján, magasabb színvonalon műveljük a kóruskultúrát. Tiszta szívből énekelünk falunkban és az ország fővárosában. Hazafias dalok — Szép ország a miénk; Itt születtem, ez az én hazám; Slavá fie partid; Partid iubit stb. is szerepelnek repertoárunkban. Én csak azt mondom, akik nem tudnak énekelni, nem is szeretnek dolgozni. Jöjjenek el hozzánk, nézzék meg, milyen egységesen és eredményesen dolgozunk az mtsz-ben, és milyen hangos a határunk! Azt tartjuk, amíg énekelünk, addig a kórusunk is megmarad, az élet is szebb, még a nehézséget is könnyebben viseljük el! .. .Négy műkedvelő vallomásából idéztünk, de így folytathatnánk a tízezerével! Az emberek érzik, mit jelent szabad hazában élni, dalolni, a dolgozó nép vívmányait dicsőíteni. Ezért nem fárasztó, ezért öröm számukra a műkedvelés. «. Ünnepi műsor Marosvásárhelyen (Folytatás az oldalról) nási „purtata fetelor“ zenés-táncos összeállítást. Ezt a táncot nagy együttesek is ritkán tűzik műsorukra, mert megtanulni nagyon nehéz. Ez a lelkes együttes megpróbálkozott vele és sikerült. Mindent összevetve a marosvásárhelyi Pioníregyüttes újrajelentkezése és szereplése a pionírszervezet megalakulásának XXV. évfordulója alkalmából művészi eseményt jelent városunk életében. Műsora, előadása méltó a népünk életében oly jelentős két politikai esemény — a haza felszabadulása és a kongreszszus köszöntésére. -Reméljük, az együttes műsorát többször megismétli Marosvásárhelyen és megyénk több városában. Az ünnepi műsort a közönség hosszan tartó tapssal köszönte meg. A megyei és a municípiumi pártbizottság nevében virágkoszorúkat adtak át a Pioníregyütes tagjainak. ★ Tegnap délután, a Művelődési Palota Tükörtermében ünnepélyes keretek között több mint 260 párt- és állami aktivistának, pedagógusnak 'nyújtották' át az Országos Pio■zírszervezet Érdemdiplomáját és jelvényét. A „Pionírok Napja“ alkalmából az iskolákban is meleg hangulatú ünnepségeket tartottak. Képünkön: Nagy András pionír-parancsnok, a marosvásárhelyi 7-es sz. általános iskolában, beszámol a pionírok tevé__________kenységéről A munka ünnepe (Folytatás az oldalról) minden erejüket latba vetették, hogy az időjárás szeszélyei okozta kedvezőtlen körülmények dacára idejében és jól végezzék el a soron lévő munkákat, hogy az 1974-es év a rekordtermések és termelések esztendeje legyen a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt. A segesvári készruhagyár munkaközössége jelentette, hogy teljesítette az ötéves tervet, április 29- én pedig a municípiumi pártbizottság távirata adta hírül, hogy a municípium ipara teljesítette az ötéves terv első négyévi előirányzatait. A megye mind több gazdasági egysége számol be arról, hogy a pártszervek és -szervezetek vezetésével jelentős előnyre tett szert tervfeladatai megvalósításában. Világos és egyértelmű válasz ez pártunk vezetőségének felhívására, ugyanakkor kifejezésre juttatja a megye dolgozóinak szilárd elhatározását, hogy minden erejüket, tehetségüket a párt X. kongresszusán és az Országos Konferencián kidolgozott program valóra váltásának szolgálatába állítják és jelentőségükhöz méltó eredményekkel köszöntik népünk életének közelgő két nagy eseményét, így köszöntik a mai május elsejét is. Az eredmények fölötti jogos büszkeség érzésével s a felszabadult munka dicséretével.