Vörös Zászló, 1975. november (27. évfolyam, 257-282. szám)

1975-11-01 / 257. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA |^XXVk­"^vfolyam^5^^7426^szám­r^1”Tsz75!n ovember X. szombat Ara 30 iáni NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS befejezte portugáliai látogatását Megérkezés Bukarestbe Nicolae Ceausescu elvtárs, Ro­mánia Szocialista Köztársaság elnöke és Elena Ceausescu elv­­társnő péntek délután visszatér­tek a fővárosba portugáliai hi­vatalos baráti látogatásukról. Mint ismeretes, a látogatásra Francisco da Costa Gomes elnöknek és Maria Estela da Costa Gomes asszonynak a meghívása alapján került sor. A román államfő kíséretében Volt Emil Draganescu, a kor­m­­ány első miniszterének helyet­tese, Stefan Andrei, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságá­nak póttagja, a KB titkára, Ge­orge Macovescu külügyminiszter, Ion Coman, vezérezredes, a hon­védelmi miniszter első helyette­se, nagyvezérkari főnök, Nicolae Doicaru, a köztársasági elnök ta­nácsosa, Constantin Stanciu, a külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági együttműködési mi­niszter helyettese. Az elnöki repülőgép 17.20 ó­rakor ért földet az ünnepi dísz­be öltözött Otopeni repülőtéren. A légikikötő épületének homlok­zatán a párt és az állam zászlói­tól övezve Nicolae Ceausescu elvtárs arcképe volt látható. Ha­talmas jelszavas táblákon az a­­lábbi üdvözlő feliratok olvasha­tók: „Éljen a Román Kommu­nista Párt, élén főtitkárával!, Éljen a világ összes népei közöt­ti béke és együttműködés!“. A repülőgépből kiszálló Nicolae Ceausescu elvtársat , és Elena Ceausescu elvtársnőt a követke­ző elvtársak üdvözölték: Manea Manescu, Ștefan Voitec, Emil Bobu, Cornel Burtica, Lina Cio­­banu, Fazekas János, Petre Lupu, Paul Niculescu, Gheorghe Oprea, Gheorghe Panu, Dumitru Popescu, Gheorghe Rádulescu, I.conte Rautu, Iosif Uglar, Ilie Verdej, Iosif Banc, Mihai Dalea, Gere Mihály, Nicolae Giosan, Ion Ionita, Vasile Patilinet, Ióri Ursu. A párt- és államvezetők feleségük kíséretében jöttek ki a repülőtérre. Jelen volt az RKP KB, az Államtanács és a kormány több tagja, központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, tudományos és kulturális szemé­lyiségek, tábornokok. Ott volt Luis Quartin, a Por­tugál Köztársaság bukaresti ide­iglenes ügyvivője. Úgyszintén jelen voltak a ha­zánkban akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői. A repülőtéren a fővárosiak né­pes tömege üdvözölte nagy lel­kesedéssel Nicolae Ceausescu elvtársat és Elena Ceausescu elvtársnőt. Szűnni nem akaró éljenzés közepette visszhangzott: „Ceausescu-RKP!, Ceausescu és a nép!. Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő me­leg szeretettel válaszolt a több ezres tömeg ünneplésére. A lelkes fogadtatásban sokat­­mondóan kifejezésre jutott, hogy egész nemzetünk mély ha­zafias büszkeséggel fogadja Nicolae Ceausescu elnök portu­gáliai látogatásának, annak a lá­togatásnak a rendkívül gyümöl­csöző eredményeit, amely a két ország közötti kapcsolatok tör­­téntéitének kiemelkedő mozzana­taként határozottan tanúsítja, hogy baráti népeink közös tö­rekvése mind szorosabban e­­gyüttműködni független gazda­sági és társadalmi fejlődésük ér­dekében, egy új nemzetközi po­litikai és gazdasági rend megte­remtéséért, az enyhülési, bizton­sági és együttműködési irányzat megszilárdításáért. A jelenlévő dolgozók, a szocialista Románia egész lakossága kifejezésre jut­tatta legmesszebbmenő megelé­gedését a béke és a barátság, az egyetemes együttműködés és e­­gyetértés jegyében fogant újabb küldetés kapcsán, s ez alkalom­mal is kifejezte szeretetét és nagyrabecsülését Nicolae Ceausescu elvtárs iránt a haza felvirágoztatása, egy iga­­zabb és jobb világ megteremté­se szolgálatában kifejtett lanka­datlan munkásságáért. Elutazás Lisszabonból Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság elnöke és Elena Ceausescu elvtársnő péntek délelőtt befejezte hivata­los baráti látogatását Portugá­liában és elutazott Lisszabonból. A Portela nemzetközi repülő­téren a magas rangú román ven­dégek búcsúztatására megjelent: Francisco da Costa Gomes tá­bornok, a Portugál Köztársaság elnöke, Maria Estela da Costa Gomes asszony, Jose Pinheiro de Azevedo, a portugál kormány miniszterelnöke feleségével, Ma­ria Susana de Azevedo asszony­nyal, a Forradalmi Tanács és a kormány több tagja, más polgári és katonai személyiségek. A repülőtéren felsorakozott díszőrség tisztelgése után el­hangzott Románia és Portugália állami himnusza. Nicolae Ceausescu elnök és Francisco da Costa Gomes elnök ellép a díszőrség előtt. Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő el­búcsúzik Jose Pinheiro de Aze­vedo miniszterelnöktől és Aze­vedo asszonytól, a Forradalmi Tanács és a portugál kormány tagjaitól, a búcsúztatásukra megjelent más hivatalos szemé­lyektől, a román nagykövetség tagjaitól. A román vendégeknek virágcsokrokkal kedveskednek. Nicolae Ceausescu elnök és Elena Ceausescu elvtársnő ez­után melegen elbúcsúzik Fran­cisco da Costa Gomes elnöktől és Maria Estela da Costa Go­mes asszonytól. A két elnök (Folytatás a 4. oldalon) A román-portugál dokumentumok ünnepélyes aláírása Október 31-én, Nicolae Ceausescu elnök és Elena Ceausescu elvtársnő por­tugáliai hivatalos baráti látoga­tásának utolsó napján ünnepé­lyes külsőségek között aláírták a román-portugál hivatalos do­kumentumokat a lisszaboni Be­lem elnöki palotában. Románia Szocialista Köztársa­ság elnökének érkezésekor kato­nai díszőrség tisztelgett a Belem palota előtt. Elhangzott Romá­nia és Portugália állami himnu­sza. 9,30 órakor Nicolae Ceausescu elnök, Francisco da Costa Go­mes elnök Elena Ceausescu elv- (Folytatás a 4. oldalon) A szántóföldeken nincs megállás az őszi munkákban Egy szorgalmas munkában el­telt hetet zárunk. Termelőszö­vetkezeti tagságunk, a mezőgépé­szek újabb lépéseket tettek az őszi mezőgazdasági munkálatok sikeres befejezése felé. Viszont azt is szeretnénk hangsúlyozni, még mindig nincs megállás. Mert igaz, hogy számos termelőszövet­kezetben nem gond már a cukor­répa, kukorica betakarítása, az ősziek vetése, de újabb feladat lépett a helyébe: alaposan előké­szíteni a földeket a tavaszra. S ez a munka annál is inkább fontos, mivel még azok a termelőszövet­kezetek sem haladhattak nagyon előre vele, amelyek idejében be­fejezték a vetést. Traktoraikat u­­gyanis a szomszédos egységekbe küldték segíteni. Fontosságuk sorrendjében be­szélve a dolgokról, szólni kell a­­zokról a termelőszövetkezetekről, ahol még van termény kint a me­zőn. Amint már említettük, a ter­melőszövetkezetek nagy részében ez már nem gond, de bizony Kozmatelkén, Mezőkirályfalván, Pagocsán, Marosszek­tannán, Csü­­dőtelkén, Kisiklandon és máshol még akad a mezőn kukorica. Te­hát ha minden erőt mozgósítanak, két-három nap alatt végezhetnek is vele. Ugyancsak nagyobb erő­feszítésre van szükség a cukor­répa szállításánál, főleg a Mező­ség felső felében, ahol bizony még jó pár ezer tonnát kell elhor­dani a termelőszövetkezetek föld­jeiről. Mindez azonban, mint már a fentiekben elmondottuk, nem je­lent idényzárást megyénk mező­­gazdaságában. A vetéstől felsza­badult gépeket most az őszi mély­szántáshoz kell irányítani. Ez az ősz azonban e téren is fordulatot kell jelentsen. Sok helyen ugyanis máris gazdag tapasztalattal ren­delkeznek a rétegvonalak mentén való szántásban, földművelésben, amit most az őszi mélyszántásnál is hasznosíthatnak. Sőt kell is, hogy hasznosítsák, hisz ez a mo­dern mezőgazdaság egyik alap­­követelménye. Számos mezőgépészeti részleg dolgozói jelentős eredményekről adhatnak számot az őszi mély­szántásban is. A velkéri termelő­­szövetkezetben a tavaszra meg­forgatott terület közel 500 hek­tárt tesz ki, Sármáson 430, Bán­­don 390, Csekelakán 358, Vámos­sal­falván 320, Vajdaszentivány­­ban 370 hektárnyi földet forgat­tak meg, hogy csak a legjobbak­­kal példázódjunk. De idesorol­hatjuk a kibédi, gerendkeresztú­­ri, ugrai, kóródszentmártoni, lu­­dasi és más termelőszövetkezetek, illetve mezőgépészeti részlegek teljesítményét is, amelyek szintén jók. A talajtáperő pótlásában is jól bevált módszer kezd elterjedni megyénkben: az ingá­k, a szövet­kezetközi tanácsok vezetői telje­sen gépesített alakulatokat szer­veznek, amelyek sorra veszik a gazdaságokat. Mondani sem kell, hogy e jó módszer általánosításra vár, hogy minél nagyobb terüle­ten biztosíthassuk a jó talajtáp­­erőt. Napirenden A felvásárlás Az ellátás javítására a tarta­lékok ott találhatók, ahol az é­­lelmiszeripar alapanyagait ter­mesztik, első­sorban falun. Ezt szem előtt tartva a közelmúlt­ban a megyei pártbizottságnál a kereskedelmi aktívával lezaj­lott gyűlésen a fogyasztási szö­vetkezetek feladatul kapták a lakosság ellátásában haszno­sítható összes termények, hús­féleségek felvásárlásának fel­lendítését. Felhívták a fogyasz­tási szövetkezeti dolgozók fi­gyelmét arra is, hogy fel kell újítani a korábbi évek jól be­vált felvásárlási módszereit, e tekintetben minden szövetke­zeti dolgozónak jól meghatá­rozott, pontos feladatot kell adni. A valóság az, hogy az utób­bi időben a fogyasztási szövet­kezetek dolgozói és nem utol­sósorban a tagság, kevésbé vet­ték figyelembe az ipari köz­pontok ellátásában rájuk há­ruló feladatokat. Miközben egyre nagyobb választékban és mennyiségben jutott falura egy egész sor olyan ipari cikk, amely a falusi háztartásokban a munkát megkönnyítette, a mezőgazdasági eredetű, az el­(Folytatás a 4. oldalon) Energikus intézkedéseket sürget az áruterv teljesítése sikerült is 3 millió lejes többlet­­termelést elérnie. De a júliusi árvíz okozta nehézségek hosszú időre megzavarták a vállalat te­vékenységét. Senki sem vonja kétségbe, hogy a válságos napok­ban, hetekben itt is megsokszoro­zott energiával dolgoztak, de valahogy ez az erőfeszítés nem tükröződik az egység gazdasági eredményeiben. A gyengébb jú­liusi és augusztusi hónapok után, szeptember és október javulást hozott, a tervmutatók zömét meg­valósították. Mégis miközben az össztermelés és a munkatermelé­kenység görbéje egészségesen ível fölfelé, az árutermelésnél napról napra nagyobb a lemaradás. Ok­tóberben további 5,7 millió volt a restancia, s így tízhónapi vi­szonylatban 8,6 millió lejre gyűlt össze a vállalat adóssága. — A nehézséget a gumivulká­­nozó prések okozzák — magya­rázza Ioan Blag mérnök-igazgató. — A Vegyipari Minisztérium sok gondot okoz nekünk. Mi elkészí­tettük a berendezések reánk jutó részét, mintegy 75 százalékát, s így körülbelül 18 millió lej érté­kű be nem fejezett terméket tar­tunk raktáron. Úgy tűnik, hogy továbbra is várnunk kell, amíg megkapjuk a gépek hiányzó al­katrészeit és tartozékait. — Mit tesznek ebben a hely­zetben? I. CISMAS (Folytatás a 4. oldalon) 1975 megvalósításokban gazdag évnek ígérkezett a segesvári Ni­­covala vállalatban. Év elején a gyár munkaközössége, a kommu­nistákkal az élen, versenyfelaján­­lásokat tett, s az első hónapokban Ahogyan ők látják, avagy egy felmérés folytatása Négy mérnök, egy közgazdász meg egy almérnök tölti (töl­tötte) törvény által meghatározott gyakorló idejét a régeni Republi­­cában — írtam hú­sz hónappal korábban egy villámfelmérés elő­szavában. S szánom most a folytatás prológusának is, a zárójel­ben foglalt módosítás beiktatásával, hisz időközben a hat közül öt gyakornok teljes jogú dolgozóvá vált. S mert a beérés során gon­dolkodásukban, véleményükben és állásfoglalásukban közbejött vál­tozásokat s azok miértjét kutatom, szinte gépiesen ismétlem az 1974. februárjában feltett kérdéseket. A húszhónapos eltéréssel kaixitt válaszok egybevetéséből állt össze az alábbi kép Hatszor igen újra ismerkedéssel, ha úgy tetszik, névsorolvasással indul a dokumentálódás. Nem kis meg­lepetéssel nyugtázom, hogy mind­annyian jelennel válaszolnak, dol­goznak és élnek elégedetten a gyárban. Családi helyzetük válto­zatlan (egy családos, a többi nem), fizetésük mintegy félezer lejjel nagyobb, egy mérnököt meg egy közgazdászt — termelési, illetve pénzügyi — irodafőnökké teme­­tek elő, hárman mérnöki beosz­tásban dolgoznak. Az almérnök időközben elvégezte a katonai szolgálatot, s most a gyakornoki időszak utolsó részét tölti, ötnek megoldódott a lakásproblémája, négyen a rég áhított munkakörbe kerültek stb. stb. Konklúzió: tö­kéletes a vonzás, tökéletes az il­leszkedés. De vajon ez így igaz? Konjunktúra és még valami Húsz hónappal korábban a „marad-e“ kérdésre öten azonnal IGEN-nel válaszoltak. Csupán a frissen becseppent almérnök fon­tolgatta még a döntést. Akkor közöltem is ezt az olvasóval — ma már bevallom —, nem kis szorongással. Mert vegyük csak sorra az abban az időszakban ren­delkezésre álló információkat. A hat fiatal az ország hat részéből érkezett, egyesek nagyobb város­ból, mint Régen, többségük lakás­­problémával küszködött. Meg aztán figyelembe vettem a fő­mérnök kategorikus kijelentését (csak az maradjon, aki jól akar dolgozni, a pillanatnyi igények és feltételek között­ azt, hogy nőt­lenek és végül Vásárhely vonzó­erejét. És mégis, miért maradtak va­lamennyien? A kérdésre találóan adott őszinte választ az egyik mérnök: Jó volt a konjunktúra, kevés mérnök és közgazdász dol­gozott a vállalatnál, a nagyszerű fejlődési távlat így gyors előre­lépést ígért nemcsak a ranglétrán, hanem a szakma területén is. Bizonyítás: egy mérnököt s egy közgazdászt röviddel a gyakor­lati idő letelte után irodafőnökké léptettek elő, bár szolgálati ide­jük ehhez kevés, de előbbrejutási lehetőség nyílik a többiek előtt is. Persze, a dolognak van egy másik oldala is. A fiatalok is akarnak bizonyítani. A főmérnök mondta múlt év elején — tíz fia­tal mérnököt kaptunk, ebből csak öt maradt... Ezek akartak vala­mit, a többiek még a „megpró­bálom“ szándékig sem jutottak el. F.x-gyakornokok a gyakornoki időről... A múlt évvel ellentétben ma már több kérdésben megoszlanak a vélemények. Kell-e önálló fel­adatkör vagy sem, szükséges-e betekintést nyerni az üzem összes részlegeire, vagy alaposan meg­ismerni a később véglegessé váló PETELEI ISTVÁN (Folytatás a 2. oldalon)

Next