Vörös Zászló, 1976. július (28. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

* „Árpi, gyere vissza .. . „Mohra“ című cikkünkre többféle levelet is kaptunk. Hogy ki járt még pontosan úgy, mint V. öcsi, ki találta meg az ello­pott mohráját elhagyottan, le­szerelve, az egyik mellékutcában. És jött olyan levél is — az é­­desanyja írta —, amelyben egy hároméves kisfiú siratja három­kerekű biciklijét. Valamennyi e­­set után az volt a vágyam, hogy végre már beszélhessek egy ilyen motorkerékpár tolvajjal. Hogy lássam, ki is lehet egy ilyen személy... Nos, alkalmam nyílt megismerni egy ilyen fiút, szintén levélbe foglalt leírás a­­lapján. A fiú édesanyja nyit ajtót. Tudja, hogy miért jövünk, tehát nem csoda, ha keserű arccal, le­­törten tessékel be a szobába. Az­tán jön a férje, és Bolya Árpi, aki a Moldovei utca két szám alól ellopott egy Super Carpati Itismotrot. — Hogy történt?... — kérdez­etik a fiútól. Árpi nézi a földet, aztán fogai közt megszűrve a szót, ezzel kezdi: — Hát hogy volt... Berúgtunk, motorozni akartunk, és elvettük a motrot. — Kikkel volt? — A neveket úgysem adom ki.. — Azoknak volt motruk? — Igen... — feleli Árpi kény­szeredetten. — A fiú hány éves? — kér­dem a szülőktől. — Nyolcadikos... — válaszol­ják■ — És már úgy berúg, hogy nem tudja, mit csinál? — A barát­jaival, mert hárman voltak, egy liter szilvapálinkát ittak meg. — Hányas volt a fiú magavi­selete ebben a tanévben? — Nyolcas, hatos, most pedig ötös. .. . — Az ötöst miért kapta? ... — A motorkerékpár-ügyért... — És a hatost?... — Összetépte a dolgozatot a tanárnő szeme láttára. Árpit kérdezzük: — Miért tépte össze a dolgo­zatát? A fiú előbb megnéz .. . Finto­rogva, lekicsinylő mosollyal ezt válaszolja: — Miért?! ... Mert négyest a­­dott! — kezdi Árpi, de már meg is emeli a hangját. Annak elle­nére, hogy a lehető leghalkab­ban, mint felnőttel igyekeztünk beszélni vele. — Nem voltál elégedett a jegy­gyel? — Nem! — mondja a fiú, de már ellenséges hangon. — Ha valami kifogásod volt a négyes ellen, és úgy érezted, hogy igazságtalanul jártak el, más módját is választhattad vol­na a tiltakozásnak. Mert azért tanár valaki, hogy a gyermeke­ket nevelje, oktassa, de semmi esetre sem azért, hogy eltűrje, elnézze, hogy egy egész osztály előtt valaki csak úgy összetépje a dolgozatát. — Igen?! — mondja fújtatva Árpi, és úgy néz ránk, hogy azt szavakkal nehéz kifejezni. S ha így néz ránk, így beszél velünk, hogy viselkedhet az osztályban, az iskolában?..­Az első évharmadban nyilván azért volt nyolcasa Árpinak, mert úgy viselkedett... És hogy volt az, amikor a ta­nárnődnek betörted az ablakát, mert négyest adott a dolgozatod­ra? — kérdeztem Árpitól. — Nem én voltam! — vála­szolja anélkül, hogy ránk pillan­tana. — Csak rámfogják, mert aznap összetéptem a dolgoza­tom ... A fiú apjához intézzük a kö­vetkező kérdést: — Mit tetszett csinálni a fiú­val, miután kitudódott, hogy mo­torkerékpárt lopott? — Figyelmeztettem ... — A javítóintézetről, vagyis átnevelő iskoláról nem esett szó?... — Már erre is gondoltam, de ott még több rosszat tanulna, így hát nem tudom, mit csinál­jak. Mind mondta a gyermek, hogy van egy kecske eladó itt a szomszédban (Super Carpati), de rossz ... Minek dobjak ki fölös­legesen pénzt érte. Azt mond­tam, két év múlva, vagyis a­­hogy nagykorú lesz, megszerez­heti a hajtási engedélyt, ott az én kocsim, és vezetheti... — Megérdemli Árpi az ilyes­mit?... Hiszen a magaviselettel hadilábon áll. .. És a motor-ügy lényegében le sem zárult... A fiú tette már bűncselekmény. Még vége sincs az egésznek, s meg tetszett ígérni neki a haj­tási engedélyt. Ránézek Árpira, és a hideg végig fut a hátamon. Bocsátassék meg nekem a kifejezés, de más­képp nem írhatom: gyilkos sze­mekkel méregetett bennünket. Mint aki valami újabb tettre szánja el magát. Mondom is az édesanyjának, hogy vessen egy pillantást a fiára. És figyelmez­tesse ... Az anya nem szól semmit, csak nézi a fiát. Mire Árpi felugrik a székről, legyint egyet, és még fenyegetőbb pillantás közepette kivonul a szobából. Figyelem az apát. • Nem hívja vissza. Csak az édesanyja kéreti: — Árpi, gyere vissza ... A fiú nem hallja... Eltű­nik ... Megrökönyödve nézünk egy­másra, szinte tanácstalanul... Mit lehet még mondani, mit le­het ebben az esetben csinálni?­.. . Látszik a szülőkön, hogy már belefáradtak a nevelésbe .. • Úgy érzik, hogy mindent megtettek a gyermekük érdekében, akire ö­­rökké úgy ügyeltek mint egyet­lenre, a szemük fényére. Az is­kola is sok mindent elnézett Ár­pinak abban a reményben, hogy megjavul, ám egyre több, egyre nagyobb hibát követ el. A gyer­meket azonban meg kell mente­ni! Szeretnék, ha olvasóink eb­ben az ügyben elmondanák véle­ményüket. OLTVÁN LÁSZLÓ Célkitűzések és megvalósítások a szocialista versenyben A hőerőművek versenycélki­tűzéseit azok az alapvető fel­adatok szabják meg, amelyek az országos energetikai hálózat ke­retében az illető munkaközössé­gekre hárulnak. E követelmény figyelembevételével határozta meg a Gyulakutai Hőerőmű munkaközössége is a szocialista verseny legfőbb irányait. Alap­vető célkitűzésük úgy megszer­vezni, irányítani a berendezések üzemeltetését, hogy minél hosz­­szabb időre készenlétben és ren­delkezésére állhassanak az orszá­gos energetikai diszpécserszolgá­latnak. Ebből következik a ver­seny két lényeges általános cél­kitűzése: a biztonságos és u­gyanakkor gazdaságos üzemelte­tés, aminek megvalósítására az­tán konkrét vállalásokat tesznek az energia-túltermelésre, a ja­vítások időtartamának lerövidí­tésére, a fajlagos tüzelőanyag - fogyasztás és saját áramfogyasz­tás leszorítására. A szocialista versenyben négy termelési brigád és a javító­karbantartó lakatosok csoportjai vesznek részt. A közöttük fenn­álló szoros együttműködésnek köszönhető, hogy általában meg­előzik az üzemzavarokat, vagy ha ritkán be is következik e­­gyik vagy másik gépcsoport meghibásodása, rövid idő alatt üzemképessé teszik azokat. U­­gyanakkor a tervezett javításo­kat is mindig határidő előtt el­végzik. A biztonságos üzemelte­tésre vetnek fényt az első félévi eredmények: az áramtermelési tervet majdnem 30 millió kilo­wattóra energiával túlszárnyal­ták s az egész félévben mintegy 3,6 százalékos terhelés-felesleget biztosítottak. Az említett idő­szakban átlag 2 nappal csökken­tették a javítások és műszaki revíziók tervezett időtartamát is. A javítócsoportok szép teljesít­ményeihez részben az is hozzá­járult, hogy az idéntől kezdve szélesebb körben alkalmazzák a globális akkordot — több mint 20 000 ember/órát dolgoztak ak­kordban —, ami több és jó mi­nőségű munkára ösztönzi őket. Dicséretesek eredményeik a gazdaságos üzemeltetés terén. Azáltal, hogy az országos háló­zat diszpécseri szolgálatával mindenkor megbeszélik, mikor a leggazdaságosabb a terhelés, a nagy áramfogyasztó segédberen­dezéseket (szivattyúk, ventilláto­rok) pedig a terheléstől függő­en működtetik, 1 kilowattóra termelésre, 5,8 gramm egyezmé­nyes fűtőanyaggal kevesebbet használtak fel, ami több mint 4 000 tonna egyezményes fűtő­anyag megtakarítását jelenti, s 560 megawattóra energiával fo­gyasztottak kevesebbet a meg­engedett mennyiségnél. A brigádok közötti szocialista versenyben az első félévben is a Csizmadia Lajos vezette 4-es számú brigád vezet, amely a le­zárult ötéves terv folyamán mindvégig az élen járt. Az e­­gyéni dolgozók közül hat hóna­pon át kitűnt Maréban Joan turbina szakmunkás, Gönczi Bé­la főtechnikus, fintoreanu Aurel mester, Holló Mihály turbina­javító szakmunkás, Varga Dénes villanyszerelő, Varga Sándor fő­­technikus és még sokan mások, akik példamutatásukkal, segítő­készségükkel az egész munkakö­zösségre ösztönzőleg hatottak. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a Hőerőmű pártbizottsága, vezetősége, szak­­szervezeti bizottsága magas fo­kú felelősségérzettel irányítja, szervezi és vezeti a dolgozók minden kategóriájának szakmai továbbképzését, ami nagymér­tékben elősegíti a szocialista verseny eredményes kibontako­zását, a vállalások példás telje­sítését. Sz. D. A KÖVETELMÉNYEK SZINTJÉRE MEGYÉNK ÁLLATTENYÉSZTÉSÉT A juhtenyésztés fejlesztésének távlatai és irányai Az 1976—1980-as ötéves terv­időszakban megyénk szocialista mezőgazdasági egységeiben és a háztáji gazdaságokban egyre in­kább előtérbe kerül a juhte­nyésztés. A tervidőszak végére a juhállomány mintegy 30 szá­zalékkal kell nagyobb legyen, mint 1975-ben volt. E feladat teljesítése hatékony munkára kell serkentse mind a gazdasá­gi egységeket, állattartó gazdá­kat, mind pedig az állategészség­ügyi hálózat szakembereit. Az elmúlt időszakban a vetett gyep­területek gyarapítása, a termés­hozamok növelése, a takarmány­­tárolási-feldolgozási technoló­giák tökéletesítése, a tenyésztési és állategészségügyi módszerek tudományos megalapozása mind­mind hozzájárult a juhlétszám gyarapításához, a termelés növe­léséhez. Ebben a tevékenységben fon­tos szerep hárul az állategész­ségügyi hálózatban dolgozókra, akik főleg az istállózási időszak­ban hozzáértően és határozottan irányították a gazdaságok veze­tőségeit a megfelelő szálláshe­lyek, fiaztatók biztosításában, a szükséges takarmányalap megte­remtésében és gazdaságos fel­­használásában. Intézkedéseik nyomán jelentős mértékben csökkentek azok a negatív té­nyezők, amelyek az előző esz­tendőkben éppen az elégtelen el­szállásolás, takarmányozás mi­att, sok kárt okoztak, elsősor­ban az állatok egészségi állapo­tában. Az állategészségügyi hálózat szakemberei minden községben sokat tesznek azért, hogy mini­málisra csökkentsék a paraziták okozta betegségek káros hatását. E tekintetben jó eredményeket hozott az ésszerű legeltetés meg­szervezése, az egészséges itató­helyek biztosítása, a túl nedves legelők lecsapolása, alagcsövezé­­se és megfelelő fertőtlenítése. Az elhullások csökkentése érde­kében, főleg a növendékeknél, arra törekedtünk, hogy biztosít­suk a bárányok kiegészítő szop­tatását és minden akolban kü­lön etetőket létesítettünk a bá­rányok koncentrált takarmá­nyokkal való táplálására. Jelen­tős mértékben javultak az el­szállásolási feltételek és sikerült a technológiai előírásoknak meg­felelő időszakban megszervezni a féregtelenítést. A nagy juhállo­mánnyal rendelkező egységek­ben állategészségügyi pontokat létesítettünk, ahol megfelelő gondozásban és szakorvosi ke­zelésben részesítik főleg a gyen­ge, leromlott növendékállatokat. E jól szervezett és figyelme­sen követett akció eredménye­ként sikerült számottevően csök­kenteni az elhullásokat és kény­szervágásokat az egész megyé­ben, s így az idén ez a mutató 2 százalékkal alatta van az or­szágos átlagnak. Igen jók az e­­redmények a mezőzáhi és Rudii Munti-i szövetkezetközi tanács körzetében. Ez utóbbiban tapasz­talatcserét is szerveztünk a jó módszerek általánosítása érde­kében. A következő időszakban arra törekszünk, hogy a termelőszö­vetkezetekben biztosítsuk a lét­számgyarapítást és a termelés növelését. Különös figyelmet fordítunk a szálláshelyek kor­szerűsítésére, újabbak építésére, a legolcsóbb takarmányforrások maximális hasznosítására, vala­mint a munkálatok gépesítésére. Megfelelően összehangolva a szervezési megoldásokat a tech­nológiai és építészeti megoldá­sokkal, lehetőséget teremtünk arra, hogy maximálisan haszno­síthassuk megyénk juhállomá­nyának termelőpotenciálját s így egyre több tejet, gyapjút és húst állítsunk elő. Dr BONEA ALEXANDRU, a Megyei Állategészségügyi Felügyelőség vezetője A Tanítók Napjának megünneplése Marosvásárhelyen Tegnap országszerte megünne­pelték a Tanítók Napját. Maros­­vásárhelyen az Állami Színház nagytermében zajlott le e jelen­tős esemény. Az ünnepségen részt vettek párt- és állami aktivisták, nagyszámú tanügyi káder, meghí­vottak, kulturális életünk képvi­selői. Megnyitó beszédet mondott Stefan Bent­a helyettes vezértan­felügyelő, aki méltatta a nap je­lentőségét, a nagyszerű oktatási feltételeket, tolmácsolta megyénk tanügyi kádereinek köszönetét a párt- és állami szerveknek a ki­tűnő munkafeltételekért. Ezt követően szólásra emelkedett Ironim Buda elvtárs, a municí­­piumi pártbizottság első titkára, a néptanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke. A szónok a megyei és a municípiumi pártbizottság bürójának nevében köszöntötte megyénk tanügyi kádereit és gratulált nekik az oktató-nevelő munkában elért sikerekért. A Tanítók Napja alkalmából Ana Chifiezu, a Pedagógusok Házának igazgatója a tanfelügye­lőség részéről köszöntötte azt az 50 óvónőt, tanítót, tanárt, akik az idei tanév befejeztével nyugdíja­sokká váltak. Az ünnepségen még felszólalt Alexandrina Iordache óvónő, Nagy Domokos és Aurel Chetan tanárok. A továbbiakban Astefan Benga helyettes vezértan­felügyelő felolvasta az Oktatás- és Nevelésügyi Minisztérium által kitüntetésben részesített tanügyi káderek névsorát. Harminchat tanügyi kádert érdemfokozattal és tizenegy tanerőt Élenjáró cím­mel tüntettek ki. Az ünnepség résztvevői távira­tot küldtek az RKP KB-nek, személyesen Nicolae Ceausescu elvtársnak. A Tanítók Napján hasonló gyűlések zajlottak le megyénk több központjában. Valamennyi kulturális-művészi műsorral zá­rult. Az ünnepségen résztvevők a színház előcsarnokában megtekin­tették a gyakorlati-műszaki okta­tás eredményeit tükröző megyei kiállítást. VÖRÖS ZÁSZLÓ 3. OLDAL A tejtermelés további emeléséért Hírnevet szerezni, vagy job­ban mondva visszaszerezni, ez most a cél, hisz Kerelőszentpá­­lon valamikor, nem is olyan ré­gen rangja volt az állattenyész­tésnek. S ennek visszaszerzése pedig kitartó munkát, hozzáér­tést követelt A napi tejhozam takarmányozott tehenenként a farmon meghaladja a 7,5 lit­­ret s felfelé ívelő. A termelés progresszív irányát jelzi a ha­vonkénti kimutatás is. Addig, a­­míg januárban mindössze 82 li­ter tejet fejtek takarmányozott tehenenként, májusban már el­érték a 130 litret,­­ júniusban meghaladták a 170-et s az elő­zetes számítások szerint július­ban megközelítik a 200 litret. Jelenleg gazdasági viszonylatban naponta mintegy 2300 liter tejet fejnek. A számok tehát mindenképpen a termelés felfelé ívelését bi­zonyítják, nem érdektelen azon­ban szólni a tényekről is, ame­lyek ide vezettek. Először is megváltozott a gazdaság és az állatgondozók közötti viszony. A gondozók ma már nemcsak na­gyobb javadalmazást kérnek, ha­nem azért több tejet is termel­nek. A szavatolt havi jövedel­met ugyanis szorosan hozzákö­tötték a termeléshez. S harmad­szor, de nem utolsósorban gyö­keresen megjavult az állatok ta­karmányozása. Igaz, a fejősök is kijárnak a legelőre, de számuk­ra mind Szentpálon, mind a be­senyői részlegen közel az istálló­hoz biztosítottak mintegy 30—30 hektárnyi gyepet. Ezenkívül mindennap 15—20 kiló zöldet kapnak kiegészítő takarmány­ként. A napi adagokat a zöldfu­tószalag biztosítja, amelyben megtalálni a takarmányárpát, lucernát, lóherét, zabosbükkönyt és természetesen a silókukorica­napraforgó keveréket, amelyet a már feletetett, illetve besilózott takarmányárpa helyén vetettek, mintegy 60 hektárnyi területen. Jó intézkedések, nagyobb ter­melés. Mikor megkérdeztük Ko­vács Albertet, a gazdaság elnö­két, mégis mit tart a termelés mozgatórugójának, röviden így válaszolt: ,, Az embert, a gondozókat. Olyanokat, mint Puskás Ferenc farmvezető, Bidi Sándor és fia, Szakács István, Nagy Ferenc, Keszeg Ferenc, Gainaru Vasile és más állatgondozók. És ter­mészetesen azt, hogy a javadal­mazás a termelés függvénye. Az elmúlt években ugyanis elkövet­tük azt a hibát, hogy a gondozó a termeléstől függetlenül meg­kapta a fizetését, így természe­tesen nem voltak érdekeltek an­nak emelésében. Nehezen kap­tunk állatgondozókat. Most a­­zonban az állatgondozók jól ke­resnek, s többet is termelnek. Kerelőszentpálon a termelés növekvő irányzata, a gondozók hozzáértőek, állandósultak. Min­den lehetőség megvan tehát a termelés további emelésére. — Ez is a célunk — mondja az elnök. — Arra törekszünk, hogy a takarmányozott tehenen­­kénti hozam a farmon megha­ladja a nyolc litret s a gazda­sági átlagot is ehhez közelítsük. Ehhez azonban szilárd takar­mányalap szükséges. Jobban megtölteni a silókat, takarmány­­tárolókat, mint az előző évek­ben, s ehhez az idén meg is van minden lehetőség, csak ki kell használni. És még valami: to­vábbi szorgalom, kitartás, hogy a tejhozam a későbbi hónapok­ban se csökkenjen, hanem to­vább emelkedjék. (háromszéki) ■ KERESŐN az ivóvíz beve­zetésére gyűjti pénzbeli hozzá­járulását a lakosság. A tervek szerint az áru most épülő veze­tékéhez kapcsolják majd a falu vízvezetékhálózatát.

Next