Vörös Zászló, 1979. február (31. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

M­RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXXI. évfolyam 26 (8433) szám | 1979. február 1. csütörtök 1 óra 30 iáni takarékosság Egymillió köbméter földgázzal kevesebb ■— Én szívesen megmondom at is, hogy a tavalyi kiutalás­­oz képest mennyi gázt takar­­­íttunk meg. De annál nagyobb rángban csökkent 1978-ban a üzelőanyag-szükséglet 1977-hez iszonyítva, kereken egymillió öbméterrel. Ha pedig vissza­legyünk 1975-ig, amikor hozzá­­ezdtünk az üsseni korszerűsíté­­éhez, több mint 4 millió köb­­méter a különbség. Cimpean Mircea mérnököt, a egesvári Üveg és Fajanszipari állalat főgépészeti és energeti­­ai ügyosztályának főnökét idéz­ik, aki mint az eredmények irányítják, munkatársaival e­­yütt nagyon lelkiismeretesen­­ szívós kitartással munkálko­­ik a vállalat energiamérlegé­­ek javításán. Amikor módsze­­rekről érdeklődünk, gyakorlati, műszaki megoldásokra tereli a­eszélgetést.­­ Az üveggyártó részlegen egy főjavításra megérett ol­asztókemencét korszerűsítet­­tnk. Ez alkalommal megnövel­ik a levegő-előmelegítő kamrák mérerét és egyben a hőtároló épességét. A kemence tűzteré­ből távozó égésgázokat hóvissza­­nyerő kamrákba vezetjük, majd félóra elteltével átváltjunk és a felhevült falak között az é­­gés táplálására szolgáló hideg levegőt áramoltatjuk át. Korszerűsítéseket végeztünk a fajanszrészleg négy égető ke­mencéjének folyó javításakor is, s ezektől a meleg levegőt elve­zettük a szárítókhoz. Intézkedé­seink együttes hatásaképpen biz­tosítottuk az új termelőkapaci­táshoz, a művészi kerámia részleg működtetéséhez szüksé­ges földgázmennyiséget. ★ Az üzemlátogatás során ma­gunk is meggyőződhetünk ar­ról, hogy a szakemberek kifogy­hatatlanok az ötletekből. A fa­janszrészleg mennyezetén még ott függenek a kikapcsolt gőz­­csövek. Szerepüket átvették a szárítókamrákhoz és szárító ele­vátorokhoz vivő, helyenként em­­berderéknél is vastagabb meleg­levegő-vezetékek. Kísérőnk és az osztályvezető mérnök egybehangzóan állapítja meg összegezésképpen: a folya­matosan működő kemencék ha­tásfokának javítása és az álta­luk felhevített levegőnek a nyers termékek szárítására való hasz­nosítása nem jelenti az összes lehetőségek kiaknázását. S hogy szavuknak nagyobb súlyt adja­nak példaként elmondják, hogy a főgépészeti és energetikai szek­tor dolgozói megállapodás sze­rint és a kazánfűtőtől függetle­nül felváltva ellenőrzik a külső hőmérsékletet két órás időkö­zökben. Amint az időjárás eny­hül le is oltják annyi kazán a­­latt a tüzet, amennyi nélkül még fedezhető a munkahelyek és a gyár technológiai hőenergia szükséglete. Habár a földgáz-fogyasztás a­­lakulásét napról napra követik a vállalatban, hiába kértük, be­csüljék fel, milyen megtakarí­tást érhetnek el január végéig. Számszerű adatot nem kaptunk, igyekeztek azonban megnyugtat­ni, hogy a tavalyi sikereknek folytatása lesz, az első évne­gyedre kiutalt tüzelőanyag­mennyiség minden valószínűség szerint elegendő lesz. AJTAY LÁSZLÓ L CSOMAGOLÓANYAGOK ISMÉTELT FELHASZNÁLÁSA Mivel az emberi civilizáció ha­­tásához, a gazdasági tevékeny­sg gyors fejlődéséhez szüksé­­gs energia és nyersanyagtarta­­kok korlátozottak, egyre nö­­tkszik az energiával és n­yersanyagokkal való takarékos izdálkodás jelentősége. Hazánkban is a dolgozók szé­­p rétegei mind jobban megér­ik, hogy mindennemű pazarlás ételmetlenség, és szükségessé áll nemcsak az energiával és tersanyagokkal való takarékos­sg, hanem ezeknek ismételt lhasználása is. A takarékosság egyik fő útját spezheti mind a lakosság, mind nemzetgazdaság számára a ke­­skedelem útján forgalomba­­rülő áruk csomagolóanyaga­ik az ismételt felhasználása. A­­rvizet, tejet, hűsítőt, italokat régben, a legtöbb zöldség- és gyümölcskonzervet befőttesüveg­­ben vásárolunk. Többször fel sem tűnik, hogy a vásárolt áru értékének jelentős részét a cso­magolóanyag, az üveg ára képe­zi. Például az 1 literes borvíz­­nél az üveg a víz árának 1,4- szerese, a félliteres borvíznél 1,6-szorosa. Ez a részarány még nagyobb a kereskedelmi vállalat számára, hiszen az üveg mellé még a ládát is hozzá kell szá­mítani és így egy műanyagláda borvíz ára 80 lej, amiből csak 15 lej a bor­víz és 65 lej, tehát több mint négyszerese a csoma­golóanyagok (a láda és az üve­gek) értéke. Az említett adatok bizonyít­ják, hogy milyen nagy jelentő­sége van mind a lakosság, mind a kereskedelmi vállalatok szá­mára a csomagolóanyagok érté­kesítésének, újrafelhasználásá­nak. Épp e célból a közelmúlt­ban a Belkereskedelmi Minisz­térium 220/1978-as rendelete a­­lapján számos intézkedés történt e tevékenység megjavítására. Kétségtelen, hogy mostanig a vásárlóközönség és főleg a ke­reskedelmi egységek ezen intéz­kedéseknek még nem érezték jótékony hatását, de ennek oka kimondottan a járművek hiá­nya, hiszen a mezőgazdasági kampány és a hideg napok meg­gátolták az Autószállítási Válla­latot abban, hogy a kereskede­lemmel szembeni szerződéses kötelességeit teljesítse. Miben áll az új intézkedések lényege? Mindenekelőtt az üvegfelvá­sárlási hálózat bővítésében, a­­mennyiben mindazon kereske­delmi egységek, amelyekben ü­­vegbe csomagolt élelmiszert .­ KOVÁCS LAJOS közgazdász (Folytatás a 4. oldalon) Megkérdeztük milyen újdonságokat kínálnak a fogyasztóknak ? A marosvásárhelyi Húsipari állalat termékújdonságairól ÍRNAVEANU NERVA keres­­­delmi igazgató tájékoztatja vasóinkat: — Az idénre 89 húskészítmény­­beségre kötöttünk szerződést a­ereskedelemmel. Mennyiségi­­, a tavaly leszállítottnál 10,8­ázalékkal többre. Gondosko­­dik, hogy rendszeresen kapta­­k legyenek a kedvelt diétikus észítmények, mint a diétikus alámi, a Baneasa szalámi, va­­naint parizer, lengyelkolbász virsli. Ilyen jellegű termé­­■t mintegy 60—70 tonnát fo­nik előállítani. Választ­­unk-­­ nem hiányoznak a téli spe­­d­itások: a Budenti szalámi, a arezu véres-májas, az Arde­­reasca véres-disznófősajt sem. — Az utóbbi időben mélyhű­­ti hús-zöldség csomagokat fő­ztünk fel az élelmiszerboltok itőpultjain... — A hagyományos Gospodina­­rmékeinken kívül egész soro­­t újabb készítménnyel szándé­­kunk segíteni a háziasszonyok inkáját, ezek egy része már­­ható is az üzletekben. ’79-es ímék a Fram fűszerezett da­lt hús, előcsomagolt újdonsá­­lt, csorbának való disznóhús ldséggel, disznócsont zöldség-­­, hús és zöldség keverék to­­pynak, pacalleves, marhahús ldséggel, székelygulyás. — Miként kell ezeket elkészí­teni? — A csomagok tartalma higié­nikusan kezelt, válogatott és szépen megtisztított zöldség és hús, ami nem igényel utólagos pucolást, ezért miután kienge­dett (áztatás nélkül!) közvetle­nül a lábasba, fazékba tehető. Az ízesítést ki-ki saját ízlése szerint végzi. — Úgy tudom, magára is fa­gyasztanak zöldséget, gyümöl­csöt. .. — Szokásunkhoz híven ebben az évben is forgalmazni fogunk fagyasztott paradicsompaprikát, zöldpaprikát, zöldborsót, karfiolt, áfonyát, epret, szilvát, málnát, barackot nylontasakba csoma­golva. — S lesz-e mindenből elég? — Biztosítani tudjuk a keres­kedelem által igényelt áru­­mennyiséget. Sokkal könnyeb­ben, mint az elmúlt időszak­ban, mivel befejezéshez közeled­nek a 25 éve működő fagyasztó tárház nagyjavítási munkálatai. Elmondanám még azt, hogy a kereskedelem meglehetősen fo­gékony új termékeink iránt, de megfelelőbb tárolási feltételek (mélyhűtők) biztosításával, no meg jobb reklámozással, lénye­gesen növelhetné azok eladását. (nemes) A marosvásárhelyi IMATEX egyik gyárépülete Segítik egymást Ezekben a hetekben a nyárád­­szeredai szövetkezetközi tanács körzetében is a talajtáperő pót­lását tekintik a legfontosabb tennivalónak. A feladat nagy, hiszen a gazdaságokból nem ke­vesebb, mint 23 000 tonna ter­mészetes tápanyagot szándékoz­nak kihordani és eltéríteni a szántóföldeken. Mivel az olva­dás miatt nehezebbé vált a mun­ka, arra törekednek, hogy azok­ban a gazdaságokban szorgal­mazzák a hordást, ahol kedve­zőbbek a feltételek. Ennek meg­felelően átcsoportosították az erőket, a szomszédos gazdaságok egymást segítik, s naponta mint­egy 20—25 utánfutót, számos rakodó gépet állítanak munká­ba. A múlt héten például a szentmártoni gazdaságban dol­gozott nagyobb számú traktor. Itt segítséget nyújtottak a bérei, márkodi, magyarosi mezőgépé­szek, mert ebben a gazdaságban a legtöbb a tennivaló e téren. E hét folyamán a szentmártoniak segítenek be Szentháromságon és Gálfalván. A kölcsönös se­gítségnyújtás eredményeként már közel 15 000 tonna istálló­trágya került ki a határba. Jobb eredményeket értek el a bérei, gálfalvi és szentmártoni terme­lőszövetkezetekben. Egyetlen szépséghibája van ennek a mun­kának, hogy egyelőre csak cso­mókba rakják le a mezőn a nagy mennyiségű istállótrágyát, mert a szórógépek egy részéhez nem tudták előteremteni a szük­séges láncokat. Remélik azon­ban, hogy rövidesen sikerül meg­­oldaniuk ezt a kérdést és akkor teljes lendülettel hozzáláthatnak a szóráshoz is, hogy optimális i­­dőben végezhessenek az egész munkával. Tartsuk tiszteletben a munkavédelmi előírásokat! Az elmúlt esztendő sem hozott lényeges javulást a balesetek megelőzésében az Építkezési és Szerelési Trösztnél, noha a munkavédelmi kiadások 800 000 lejjel meghaladták az előirány­zott összeget. Miért nem csök­kent a balesetek száma és ezek súlyossági foka az anyagi ráfor­dítás arányában? A választ a múlt heti elemző ülés adta meg, amelyen a dolgozók tanácsa és a szakszervezeti bizottság beis­merte, még mindig elég sokan megsértik a munkavédelmi fe­gyelmet, gyakran megismétlőd­nek ugyanazon kihágások. Mire utaltak itt elsősorban? A szakszervezeti bizottság, a munkavédelmi szervek ellenőr­zéseik során csaknem minden alkalommal megállapították, hogy egyes helyeken nagy a rendetlenség: törmelékhalmazok. Sz. D. (Folytatás a 4. oldalon) Almérnöki a vár fölött Talán még senki sem számlál­ta össze, az érettségi után meny­nyi vásárhelyi fiú meg lány utazik felvételizni Iasi, Temes­vár, Galati, Brassó egyetemi központjainak mérnöki fakultá­saira. De azt tudjuk, a bejutot­tak és a végzettek száma igen nagy. Szünidőkor, hazatérő diá­kokkal teli vonatszerelvények futnak be az állomásba, és a vakáció vége felé többszörösére nő a kiskocsikat leállítók szá­ma. Milyen jó lenne, fohászkod­nak a szülők, ha nálunk is len­ne mérnöki, egy olyan rangos egyetem, mint az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet. A kí­vánság lehet, nem marad csak kívánság, mert almérnöki már van és presztízse mindegyre nö­vekszik. A Marosvásárhelyi Felsőfokú Tanintézetben jelenleg két al­­mérnöki szak létezik: gépgyár­tás-technológia (TCM) és elek­­tromechanika (EMT). A nappali tagozat mellett esti tagozatot is beindítottak. Az említett két szak irányítójával, dr. Hollanda Dénes mérnökkel, egyetemi elő­adó tanárral beszélgetünk. — Egyik legfontosabb célunk — mondotta dr. Hollanda —, a főiskola hírnevének növelése. — És mit tesznek ennek ér­dekében? — kérdeztük, hogy ne maradjunk a kijelentések szint­jén.­­ Például igyekszünk a leg­jobb mérnököket megnyerni. Egyelőre azonban az a helyzet, hogy azokat az embereket, akik megfelelnek és jönnének is a főiskolára tanítani, a gyárak nemigen engedik el. Persze ez érthető, de bizonyos közönyre vall, hiszen csak ki­tűnő szakemberek képesek jó szakembereket nevelni. A diá­kok felkészítése megfelelő kö­rülmények között zajlik. Tizen­nyolc tantárgy laboratóriumi gyakorlatát máris az Intézetben szervezik meg. 1979—1980 között 11 millió lejt költenek beruhá­zásra, ami garancia arra, hogy a szükséges felszereléseket be­szerzik. Egy laboratóriumi gya­korlatot továbbra is a Metalo­­tehnica vállalat hőkezelési labor­jában végeznek a diákok, Ko­­lozsváry Zoltán mérnöknek, a műszaki tudományok doktorá­nak vezetésével. Még csak idén lesz végzős évfolyam, de az már meglátszik, hogy az ipari líceu­mot végzettek itt a főiskolán jobban állják a sarat. Különösen jó évfolyam az estisek gépgyár­tás-technológia szakának har­madéve. Az egykori Pedagógiai Intézet hátsó nagy épületének többszáz kilós kapuján nyitunk be, s a­­helyet­t hogy fölmennénk a szemközti lépcsőkön, jobbra té­rünk s homályos folyosón hala­dunk végig. Még néhány évvel ezelőtt az ajtók mögül zongora­szó hallatszott ki, és szünete­ken a zene szakos diákok hang­szerekről, előadókról és koncer­tekről vitatkoztak. Most a szu­­terin termeiben laborokat és műhelyeket rendeztek be. A technológiai elektromechanika szak másodévesei: Konrád Béla, Csortán János szerényen arról beszéltek, hogy laboratóriumuk felszereléséért ők is tettek egyet s mást. Csak az ebben a labor­ban található felszerelések ér­téke másfél millió lej. A folyosó végében, egy nagy teremben a legkülönfélébb szerszámgépeket mutogatják, olyanokat is, me­lyekkel nemsokára komoly termelőmunkát fognak végezni. Itt már úgy érezheti magát az ember, mintha egy gyár munka­­csarnokában lenne. És bizonyára a gépek hangja, zúgása az itt tanulóknak van annyira szívet melegítő, mint évekkel ezelőtt a zeneszakosoknak a zongoraszó. VARGA SÁNDOR (Folytatás a 2. oldalon)

Next