Vörös Zászló, 1979. július (31. évfolyam, 154-179. szám)

1979-07-01 / 154. szám

2 OLDAL — VÖRÖS ZÁSZLÓ Huszonötéves hűség Hétfőn és kedden 52 000 lej prémiumot osztottak szét a Megyei Építkezési és Szere­lési Tröszt szerelési munka­­telep-csoport­jánál negyedszá­zadon át megszakítatlanul szolgálatot teljesített dolgozók között. Ezt követően pénte­ken, június 29-én a tröszt No­vember 7 utcai étkezdéjében vörösrézből domborított em­lékplaketteket és díszes okle­veleket adtak át ünnepélyes keretek között a szakma út­törőinek. Azoknak, akik a csö­vek és r­ábelek legelső méte­reit helyezték el a szocializ­mus kezdeti éveiben épült gazdasági, szociális és kultu­rális létesítményekben. Az építők napját megelőző rendezvényen felszólalók hangsúlyozták: a szerelési vál­lalat pártbizottságának, veze­tőségének kezdeményezése, hogy ünnepeljék meg a nagy közösség­­ leghűségesebb, 25 éve, vagy még annál is hosz­­szabb ideje kitartó dolgozóit, egy hagyományt alapozott meg, és követésre méltó. A veteránok ugyanakkor meg­fogadták, ezután is jó példát mutatnak a fiatal nemzedék­nek és azon lesznek, hogy át­adják legjobb tudásukat a­­zoknak, akik most kezdték el a számolást 25-ig. Az említett kezdeményezésnek és foga­­dalomtételnek szilárd alapja a vállalat kommunistáinak, összes dolgozóinak eredmé­nyes munkássága. Az, hogy bár a szerelőknek az építők által előkészített munkafront­hoz kell igazodniuk, az idei év első felében 12 millió lej­jel nagyobb termelést értek el, mint 1978 azonos idősza­kában. A IX. marosvásárhelyi Zenei Napok Záróhang­verseny A muzsika ünnepi pillanatait éltük... A nagy élmények erősebben vésődnek az emlékezetünkbe. Marosvásárhelyi Zenei Napok kilencedik sorozatának záró­­hangversenyén, a zúgó taps ö­­zönében, az elismerés gyönyörű virágai mellett elfogadottan ál­ló, hajlongó előadók láttán, el­töltött az emberiesség meleg lí­rája, amelyet a zene varázsos hangulata fakasztott ezen az es­tén. Korunk hősies erőfeszítéseit és hatalmas átalakulásait, a Lángoló időket énekli meg Cor­nel Jeranu zeneszerző Nicolae Labis verseire a műsor elején felhangzott kantátában. Tenor­szólóját Mihai Zamfir adta elő a férfikar és zenekar közremű­ködésével. A küzdelem dicsőítését a meg­békélés nyugalma követte. Beethoven nem véletlenül vált a köztudat legnagyobb muzsi­kusává. Művészete az egész u­­niverzumot tükrözi és benne az egyén belső életét. Az op. 86-os C-dúr mise életének egy derű­sebb szakaszában, a Hegedűver­sennyel, az 5. és 6. szimfóniával egyidőben készült. Kismartoni misének is nevezik, mert első bemutatója ott volt az Eszter­­házy családnál. Az élet ünnepi pillanatait tükrözi, a szerző fel­szabadult boldogságvágya és re­ménye tör fel benne. Ezt az érzést közvetítette a pénteken este elhangzott inter­pretálás is. Szalmán Lóránt karmester előadóművészi telje­sítményeinek egyre magasabb csúcsaira vezet fel. A hatalmas előadóegyüttest egyetlen hang­szerré varázsolja, amely érzéke­nyen valósítja meg az inten­cióit. Kiemel egy-egy szólamot vagy szólót, mindig éppen azt, ami a legjelentősebb, de úgy, hogy hasson benne az egész, az emberség szimbólumává vált ze­neszerző, Beethoven. Szalmán Lóránt mellett Bir­­talan Judit körvezető és a kó­rus érdemét kell kiemelnünk. Nemcsak jól tudták, de mélyen átélték a művet. A dinamikai fokozatok kidolgozottsága, a tö­mör és halk hangzások szépsége ragadott meg. Az énekszólók dallama fokoz­ta a himnikus szárnyalást. An­gela Nemes a szopránt, Edit Si­mon az astot, Mihai Zamfir a tenort és Ionel Pantea a basszust énekelte, tehetsége és tudása teljes odaadásával növel­ve a mű hatását. Az­­előadás biztos alapját a zenekar játéka adta meg. Mindig gyönyörködve hallgatjuk, hogy milyen jól szól ez az együttes, ha felkészülten ülnek be tagjai a színpadra. Minden szóló és minden szólam játéka sikerült és hozzájárult a teljes előadás nagy sikeréhez a még most is bennünk vibráló szépség élmé­nyéhez. A hangverseny a Zenei Na­pok méltó befejezése volt. VERESTÓY ILONA Hétközben a zöldségüzletekben (Folytatás az 1. oldalról) árcédula, legyen rend, tisztaság, legyen kéznél minden, áru, ta­­sak és aprópénz. Lehet, hogy egy kissé még ábrándos az el­képzelés, de azt szeretnék, hogy tőlünk is mindig elégedetten, a jól vásárlás örömével távozza­nak a vevők, úgy mint egy jól menő élelmiszer, textil vagy ci­­pőü­zletből. „Hamupipőkék“ Nem kérdeztem Balogh Iván­tól, a Grivita utcai 10-es üzlet vezetőjétől, hogy megfordult-e a fejében ilyesmi, de azt hiszem, az adott esetben ilyesmit kér­dezni sértő lett volna. Az üzlet ugyanis kongott az ürességtől. Még hagyma vagy káposzta sem volt, csak az egyik ládában fonnyadozott néhány kilónyi dió nagyságú krumpli. No igen, és volt bőven kukoricafelfújt. S van ez a Grivi­a utcán, ahol egy-másfél kilométeres körzet­ben nincs zöldségüzlet. — Mindenki engem hibáztat, nem is mosakodok — mondja az üzletvezető. — De annyit csak elmondok, hogy ebben a hónap­ban paradicsomot és cseresznyét egyáltalán nem kaptam, s ubor­kát is csak kétszer. A terv jú­niusra 50 000 lej, de jó, ha meg­lesz 30 000 ... Igaz, hogy az alapvető zöld­ségfélék nem szabadna hiányoz­zanak az üzletből, igaz az is, hogy Balogh Irén csak három hónapja vezeti az üzletet, de a jelenség: a kis üzletek mellő­zése nem új. A dolog valahogy úgy fest, hogy a vállalat veze­tősége mindennel — jó áruval, járművel stb. — segíti a nagy forgalmú üzleteket és hamupi­pőke-sorsot szán a kis üzletek­nek. Ezek általában későn kap­ják az árut, így az már eleve gyengébb minőségű, nincs meg a szükséges választék, s követ­kezésképpen a forgalom is gyen­ge. Ilyenformán a zöldség-gyü­mölcs kereskedelemben igen sok eladó s kiszámíthatatlan számú vásárló kerül hátrányos helyzet­be. Illene, hogy kereskedelmünk szervei, s főleg a vállalat veze­tősége végre felfigyeljen erre. „Cifra“ helyzet­ ünkét közben kaptuk a tele­fonhívást, hogy feltétlen „száll­junk ki“ a Tudor negyedben le­vő Super üzletház zöldségüzle­tébe. Cifra helyzet van itt — mondta a telefonáló. A helyszín tehát a fenti üz­let. Az óra 11-et mutat, a nap­tár csütörtököt. Az üzlet telis tele van vásá­­rókkal, s meg kell vallanom, se csend, se nyugalom. Mivel is­merősök is vannak a sorokban, csakhamar megtudom, hogy ép­pen az imént szakadt vége egy heves szócsatának: egy vásárló visszahozta az imént vásárolt paradicsomot, mert az a szó szo­ros értelmében cseppfolyós volt. Kissé hihetetlen a dolog, hiszen a paradicsom még távolról sincs túlélve — sőt! —, de a raktár­ban, ahol a lányok kissé utál­­kozva végzik a válogatást, a dolog egyszeriben hihetővé vá­lik: több láda félig érett, de már törött, penészes paradicsom hever. — Ezt így és most kaptam — mondja Gligor Iosif üzletveze­tő, s látva, hogy kételkedek, be­mutatja a szállítmány kísérőjét, Sábádeanu Ioant, aki a 21 MS 3442-es rendszámú kocsival a­­lig két órával ezelőtt érkezett Tirgovisteból. Valójában mi is történt? Az, hogy befutott a nagy szál­lítókocsi, megkezdték az átvéte­­lezést s nyomban ezután az á­­rusítást. A kocsi rakterének hát­só felén ugyanis szép, egyenle­tes, a követelményeknek megfe­lelően osztályozott paradicsom volt, de ezek mögül előkerült 22 zöld, törött, penészes para­dicsommal teli láda (312 kiló). — Hogy került ez a szállít­mányba? — érdeklődünk az á­­rukísérőtől, aki csak azzal tud védekezni,­­hogy­­ aki nem járt nagyraktárban, az nem tudja, mit jelent átvételezni, árut be­szerezni. A látottak alapján az a meggyőződésünk, hogy bár ő maga sokszor járt ilyen helye­ken, hagyta magát „átejteni. Most viszont, ha a szállító nem ismeri el a „turpiságot“, mélyen a zsebébe kell nyúljon, hiszen ha lelkiismeretesen osztályozzák, legalább 250 kilót a szemétbe kell dobni, mert még feldolgo­zásra sem alkalmas. Ez 1875 lej. Plusz szállítási költség, plusz bosszúság.­­ Fény és árnyék! Hát ez nagyjából zöldségke­­reskedelmünk pillanatnyi arca. HERKULESFÜRDŐRŐL JÖTT A HÍR, hogy szép sikert hozott a maros­vásárhelyi fotóklub számára az idei, immár VII. megyeközi sza­lon. A város művelődési háza által szervezett és június 30-án zárult kiállítás egyik nagydíját Helszky Gábor kapta, de ugyan­csak díjazták Marx József, Tö­rök Gáspár, Józsa Ferenc és Kerekes Péter munkáit. Utób­biak a hangosított diapozitívek versenyén is jeleskedtek. Etnog­ráfiai témájú felvétel-sorozatá­val Józsa Ferenc kiérdemelte az I. díjat, Kerekes Péter pedig a zsűri különdíját nyerte el a tu­risztikai­ kategóriában bemuta­tott szép színes filmkockáival. • SPORT« ■ A FŐVÁROSI 23 AUGUST STADIONBAN ma kerül sor a Steaua és a Sportul studentesc között a Románia Kupa labda­rúgó torna döntőjére. A mérkőzés, amelynek játék­vezetője N. Rainea 17:00 órakor kezdődik. A döntőt a rádió és a tele­vízió teljes egészében közvetíti. MŰSOROK — MOZI — VASÁRNAP, július 1. AKTA: Fegyvere van és élet­ve­szélyes. PROGRESUS: Tragikus va­káció. SELECT: Nyolcvan huszár. 18.30 órakor: A sztyeppe. IFJÚSÁ­GI: Mindent a futballért. Ajándék a fekete varázslónak. „TÖRPE- MO­ZI: Majd meglátod. ' A mocskos fiúcska s más rajzfilmek. „GYER­MEKEK ÖRÖME“ (Cukrászda mo­zi) : Pik, Pok és Mü­nhhausen bá­ró s más rajzfilmek. SEGES­VÁRI LUMINA: A bufteai expressz TIRNAVA: Szenvedély. REGENI PATRIA: Párhuzamos tükrök kö­zött. TIRNAVENI MELÓDIA: Vas­prefektus. LUDASI CUKORGYÁR KLUBJA: A lódenkabátos ember. Mindig együtt. SZOVATAI DOINA: A „Tajga császárának" legyőzetése. MUNKÁS MOZI: Az utolsó kettes osztályzat. SARMASI POPULAR: A sziget kalóza. RADNÓTI LUMINA: Vlad Tepe? I—II. rész. ERDŐSZENT­­GYÖRGYI POPULAR: Szerenád a ti­zenkettedik emeletnek. GYULAKU­­TAI PÁTRIA: Mackenna aranya I—II. rész. NYARADSZEREDAI NI­­RAJUL: A Benares-i vonat. Tótágas. HÉTFŐ, július 2. ARTA: Az élet folytatódik. PRO­­ GRESUL: A hihetetlen Sarah. SE­ LECT: Addio piccola mia. IFJÚSÁ­GI: Ijesszétek meg a zeneszerzőt. FLACARA: Fegyvere van és élet­veszélyes. „TÖRPE“ MOZI: Vad hattyúk rajzfilm. „GYERMEKEK Ö­­RÖME" (Cukrászda mozi): Mihaela problémái s más rajzfilmek. SEGES­VÁRI LUMINA: Illúziók fészke I— II. rész. TIRNAVA: Pintea. REGE­NI PATRIA: Koldus és királyfi. SZOVATAI DOINA: Csokoládé mo­gyoróval. MUNKÁS MOZI: Az utol­só kettes osztályzat. TIRNAVENI MELÓDIA: Búvármaszk. LUDASI CUKORGYÁR KLUBJA: összeeskü­vés a hallgatásra. SARMASI POPU­LAR: Vlad Tepeș I—I. rész. RAD­NÓTI LUMINA: Veszélyes erkélyaj­tó. ERDŐSZENTGYÖRGYI POPU­LAR : Mackenna aranya I—II. rész. GYULAKUTAI PATRIA: A­­kör túloldalán. NYARADSZEREDAI NI­­RAJUL: Ül, amelyről nincs vissza­térés. — RÁDIÓ — A MAROSVASÁRHELYI RÁDIÓSTÚDIÓ ROMÁN NYELVŰ MŰSORA HÉTFŐ. 6,00—7,00-ig: Reggeli zenés beszélgetés. Napirenden. Könnyűze­ne. A hét művelődési eseményei. Népi muzsika. Nyelvművelő. 16,30— 18,00— ig: Hétfői krónika — esemény­­összefoglaló — sport — művelődési kalauz — zenés összeállítás. KEDD. 6:00— 7:00-ig: Reggeli zenés beszélge­tés. Híradó. Könnyűzene. A­ falu a munka tükrében. Népzene. Hallga­­tóink figyelmébe. MAGYAR NYELVŰ MŰSORA VASÁRNAP. 9:00—9:30-ig: Reggeli kürtszó — pionír- és iskolásműsor. 9,30— 10,00-ig: Sólyomszárnyon — gyermekműsor. 17,00—18,00-ig: Vasár­napi mozaik: Gondolatok a Gép­gyártók Napján. Történelmünk lap­jaiból: Megemlékezés Stefan cel Ma­réról halálának 475. évfordulója al­kalmából. Zenei kalendárium. HÉT­FŐ. 7,00—8,30-ig: Hallgatóink figyel­mébe. Iskolaélet — az élet iskolája. Tudnivalók, tanácsok a felvételi vizsgákra. Operettrészletek. Mai fa­lu, mai emberek: Máréfalva. Népda­lok. Sport. Művelődési kalauz. 18.00 19.30- ig: Hétfői krónika. Könnyűze­ne üdülőknek. Sport. Kórushangver­seny. Gazdasági szemle. „Felsütött a nap sugara“ folklórműsor. KEDD. 7.00— 8.30-ig. Reggeli híradó. Szóra­koztató fúvószene. A néptanácsok tevékenységéből. Könnyűzenei port­ré: Németh Tibor. A riporter jegy­zetfüzetéből. Kortárs költők antoló­giája. — TELEVÍZIÓ — ▼ASÄRNAP, július 1. 8.30 Mindenki sportoljon; 8,40 Pio­nírműsor; 9,25 A haza sólymai; 9,33 A fekete nyíl (7. rész) 10,00 Falu­műsor; 11,30 Megéneklünk, Románia; 12,30 A haza védelmében; 13,00 Te­lex; 13,05 Vasárnapi album; 15,55 Ka­nadai dokumentumfilm; 16,10 Golgo­ta (7. rész); 17,00 Labdarúgás; a Ro-. mánia-kupa döntője. Szünetben: Sakk; 18,50 A 4 , M — folytatásos gyermekfilm (I.); 19,00 Híradó; 19,20 Románia újrafelfedezése (III.); 20,20 Késői ítélet — • Francia játékfilm; 21,40 Híradó, sport. HÉTFŐ, július 3. 15.40 Magyar nyelvű adás; 18,30 Stefan cel Mare; 18,58 1001 este; 19,00 Híradó; 19,15 Az energiakérdés­ről ; 19,35 Poldark (19. rész); 20,50 Kilátó; 20,50 Tudományos adás; 21,20 Könnyűzene; 21,35 Híradó. A ROMÁN TELEVÍZIÓ MAGYAR NYELVŰ MŰSORA 1979. július 2. 15,40—18,30-ig Augusztus 1944—1979. Jegyzetek a hazáról, hazafiságról. • Románia — XXXV. Jelentések a felszaba­dulás 35. évfordulóját köszöntő szocialista versenyről. • Mezőgazda­sági krónika. • Körkép. A tarta­lomból: Szemelvények a Marosvá­sárhelyi Zenei Napok eseményeiből. Simonffy Katalin műsora. # Hori­zont — természet, társadalom, tudo­mány. Mag Péter műsora. A tarta­lomból: Kerekasztal-beszélgetés — A társadalomkutatás eredményei * felszabadulás után. Részt vesz: dr. Imreh István egyetemi előadó ta­nár és Keszi-Harmath Sándor. * Kaleidoszkóp. Zenei mozaik. Szer­kesztő Boros Zoltán. • Írók vallo­másai Móricz Zsigmondról, össze­állította Kántor Lajos. • Gyermek­­műsor. Kép a keretben Munka közben, a sötétkam­­rában zavarni veszélyes. Biz­tosan azt tartja, hogy a sö­tétben minden trió fekete és német, rangot nem kímélve dobja ki a hívatlan látoga­tót. De ha kibújik a sötét­ből, pont az ellenkezője. Ő az, aki miatt nem tudom­­ nyugodtan élvezni a színházi premiereket. Minduntalan rá­tekintek és bámulom, hogyan lehetséges ilyen nyakatekert pózban órákat állni fote­lesen és várni a „nagy halat“. Szá­ja elhúzva, szemüvege az orrára eresztve, féllábon áll­va, mint a gólya, egyik karja a csípőjén, másikkal a falnak könyökölve támasztja a fe­jét, nyakában vagy három frissen töltött világmárkás fényképezőgép és figyel, fi­gyel és diszkréten kattogtat. Bármilyen sötét legyen a nézőtér, a körvonalakból könnyű felismerni: ez csak Jóska bácsi lehet! — Kirándultam Pestre — meséli bevezetőmre —, és az egyik forgalmas körúton egy magas, morcos rendőr meg­szólít és azt kérdi: „Az elv­társ valamit vagy valakit ke­res? Vár? A tegnap délben kettő és három között ugyan­ezen az átjárón ment át". „Hát, hogy az ördögbe! — ri­­pakodok rá. — Itt a legfor­galmasabb helyen, a Múzeum körúton, hogy a csudába em­lékszik?“ Előző nap valóban ott mentem át, így a rendőr: „Mert olyyan érdekes az elv­társnak a fizimiskája“. Na, mondom, magának aztán van szeme, jobb mint egy fotós­nak. És az ilyen, ahelyett, hogy fotózzon, bámulja a járókelőket! — Van önnek valami elő­­neve — ha jól tudom — sír vagy lord vagy effendi? — Exelence! Röviden EFIAP (Exelence Flap). És megnyertem a Golden Eye­s Arany szem — díjat is. Ezt a Jugoszláv fotószövetség adja minden második évben. De ezt ne írja le, dicsekvés­nek tűnne. — Hányban kapta? — Nem is tudom... várjon csak. .. — Nem várok. Inkább mondjon még egy rendőrös sztorit. — S ha nincs benne rend­ őr, akkor... akkor... Na jó,­ Moszkvában sétálok és fény­­­képezem a szebbnél szebb házakat. Látok egy gyönyörű, épületet. Nekiláttam hát a fotózásnak. Közelebb megyek s olvasom, hogy ez az egyik követség székhelye... Kopogó lépteket hallok a hátam mö­gött s mire megfordulok, már a vállamon a rendőr keze. Irtózatosan megijedtem. Hát engem most bezárnak! Kém­kedésért vagy tudom is én miért... És a rendőr kisér, valósággal erőszakkal visz befelé a szemben lévő ház­ba. Fel az emeletre. Ömlik rólam a hideg veríték. Már beszélni sem tudok, kivált o­­roszul. Kinyit egy ajtót, előre tuszkol... s csak akkor lá­tom, hogy egy balkonra ho­zott és int udvariasan — in­nen tessék fényképezni, mert jobban látszik az épület. Hát ezt is túléltem. — Én szomorú­ rendőrös tör­ténetet várok és mind vidám­­rendőröset kapok. — Ja, a szomorú az más. Az a szomorú, hogy a napok­ban amikor felszálltam a buszra, egy gyönyörű fiatal hölgy felállt a székről és fel­kínálta: — „üljön le a bá­csi“. Gyönyörű hölgy, gyönyö­rű gesztus, de ... szomorú. Marx József IDŐJÁRÁS A Maros-Bánát Vízügyi Igaz­gatóság diszpécserszolgálata közli: Marosvásárhelyen tegnap reg­gel a levegő hőmérséklete 17, délben 12 órakor 23 fok volt. Előrejelzés: a nedves óceáni légtömegek beáramlása hatására az idő változékonnyá válik. Ma­rad a viszonylag meleg idő, vál­tozó égbolttal. Helyi záporra, zi­vatarra számíthatunk. Gyenge, időnként megélénkülő nyugati szél. Napközben a hőmérséklet csúcsértéke -28—38, hajnalban 13—18 fok között váltakozik.

Next