Vörös Zászló, 1981. december (33. évfolyam, 284-310. szám)
1981-12-01 / 284. szám
Egy történelmi folyamat betetőzése 1918. december elsején, 63 évvel ezelőtt, a gyulafehérvári nemzetgyűlés kimondotta Erdély egyesülését Romániával. Hosszas folyamat nyert ezzel betetőzést a román nép történelmében. Ez a folyamat már az első világháború kitöréséig s a háborús eseményektől függetlenül is objektív követelménnyé érlelődött. A mostoha történelmi sors a román népet hosszú évszázadokig arra kényszerítette, hogy területi megosztottságban éljen. A feudális területi szétdaraboltság s a külső hatalmak elnyomó politikája azonban a nép tudatában nem tudott elkülönítő határokat húzni. A közös eredet, közös nyelv tudata élesztette, táplálta az együvétartozás gondolatát. Mihai Viteazul első nagy kísérlete, az 1000-ban megvalósított egyesülés a kedvezőtlen külső és belső körülmények miatt nem szilárdulhatott meg, de példája annál erősebb hatást gyakorolt az utókorra. Az esemény utáni századok társadalmi-politikai mozgalmai már elválaszthatatlanul öszszekapcsolódtak a nemzeti egység megteremtésének gondolatával. Az 1848 as polgári demokratikus forradalmak lezajlásakor a román fejedelemségekben már konkrét követelésként jelentkezett az egyesülés megvalósítása. „Mi, románok — hangsúlyozta 1840-ben N. Balcescu, a havasalföldi forradalom vezéregyénisége — mindaddig nem lehetünk erősek, amíg valamennyien nem egyesülünk ugyanazon politikai testben. Politikai éleslátását rövid tíz ■évre rá, az 1859. január 24-i esemény, Munténia és Moldova egyesülése igazolta. A két fejedelemség egyesítésével a modern román nemzeti állam alapjait rakták le. Az 1877-es függetlenségi háború pedig a függetlenség kivívását s egyben az állam gazdasági-politikai megszilárdulását tette lehetővé. Az 1859 és 1877-es események, ugyanakkor az összes társadalmi rétegeket további elöntő lépések megtételére ösztönözték. Az Osztrák-Magyar Monarchia háborús veresége, a háború utolsó éveiben kibontakozó forradalmi mozgalmak kedvező feltételeket teremtettek az erdélyi románság nemzeti törekvésének megvalósítására. Az országrész összes megyéiben megalakult és tevékenykedő nemzeti tanácsok egybehangolt előkészítő munkája után a Központi Román Nemzeti Tanács Gyulafehérvárra Nemzeti Nagygyűlést hívott öszsze. A Nagygyűlés 1918. december 1-én kimondotta Erdély egyesülését Romániával. Az egyesülés megvalósításának tényét a nagyhatalmak a béketárgyaláson is elismerték. Az Egyesülés kimondása az egységes román nemzeti állam megteremtésének betetőzését jelentette. Létrehozását (Folytatás a 4. oldalon) AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | Will. évfolyam 24 szám 1981. december 1. kedd Ara 11 ben? Forradalmi lendülettel és odaadással — növekvő feladataink hiánytalan teljesítéséért! Holpolitikánk, alkotó-termelő munkánk célirányos alakításának döntő momentuma volt a múlt érét: a párt- és államvezetés demokratikus csúcsszervei — a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma és a Nagy Nemzetgyűlés — behatóan mérlegelték népünknek a hetedik ötéves tervidőszak első esztendejében kifejtett tevékenységét, átfogó cselekvési programot, munkáltak ki a XII. pártkongresszuson kitűzött feladatok maradéktalan végrehajtására. Az RKP KB plénumának, a Nagy Nemzetgyűlésnek, a SZDEF plénumának, valamint ezeket megelőzően a nemzetgazdasági ágazati tanácsok plénumainak munkálatait az igényesség, a bírálat és önbírálat, a hibákkal szembeni kérlelhetetlenség, a messzemenő jobbító szándék jellemezte. Megelégedéssel nyugtázták, hogy pártvezette dolgozó népünk sikeresen halad a XII. pártkongresszuson meghatározott úton. Előrejelzések szerint az idén az ipari árutermelés értéke mintegy 23 milliárd lejjel szárnyalja túl az 1980. évi szintet, a nettó termelés növekedése meghaladja a tervezett ütemet. Bár az időjárás tavasszal nem kedvezett — állapították meg —, a mezőgazdaságban kielégítő eredményeket értünk el. Mintegy 20 millió tonna gabonát, 1,2 millió tonna napraforgót és szóját, 4,5 millió tonna burgonyát és több mint 4 millió tonna zöldséget termeltünk. Bizonyos javulás mutatkozik az állattenyésztés terén is, bár az ágazat termelése nem érte el a tervezett szintet. Említésre méltó eredmények születtek a szállítás, az építkezés, az anyagi termelés többi területén, fejlődött az oktatás, a tudomány és kultúra. Mindezek meggyőzően igazolják a XII. pártkongresszus célkitűzéseinek reális voltát, a tervek helyességét. Valamennyi csúcsszerv úgy értékelte, hogy 1981-ben a nemzeti vagyon gyarapítása, az életminőség javítása terén elért, eredmények kedvező alapot teremtenek az ötéves terv célkitűzéseinek hiánytalan megvalósítására. Idei sikereink azonban nem vezethetnek önelégültséghez — figyelmeztettek az RKP KB plénumán. A pártfőtitkári expozé, a plénumon felszólalók mértéktartásra intettek, ráirányították a figyelmet a gyorsabb előhaladást fékező elégtelenségekre. Senki sem tagadja, hogy a nemzetközi energia- és nyersanyagínség, a fejlett tőkés országoknak a nemzetközi áruforgalomra gyakorolt nyomása kedvezőtlenül hatott a román nemzetgazdaságra is. Ám mindezek dacára is éppen ebben a felismerésben rejlik a csúcsszervek munkálatainak rendkívüli érdeme — az év végi mérleg gazdagabb lehetne, ha a minisztériumok, a termelőegységek vezetőinek sikerült volna minden esetben felnőniük a feladatok szintjére. Logikus és jogos a fegyelem megerősítésére, a munka minőségének javítására ösztönző felhívás, a tevékenység minőségi színvonalának emelésére való buzdítás az anyagi termelés összes területein. Tulajdonképpen az idei tanulságok, a nemzetközi életben közbejött változások, nemzetgazdaságunk sajátosságainak figyelembevételével kerekedett ki az 1982. évi terv és költségvetés, melyet miután az RKP KB plénuma kedvezően véleményezett, a Nagy Nemzetgyűlés törvényerőre emelt. A következő évi terv mozgósító feladatokat tűz dolgozó népünk elé. A nemzeti jövedelem 5,1, a társadalmi termék 4,4 százalékkal kell túlszárnyalja az idei szintet, jelezve, hogy az új esztendőben miig nagyobb figyelmet kell fordítani a termelés gazdasági hatékonyságának növelésére. Amint a Mezőgazdasági Dolgozók Országos Tanácsának ülésén, valamint az RKP KB plénumán megállapítást nyert, minden feltétel adott ahhoz, hogy 1982-ben a hektáronkénti átlaghozam elérje a 4 000 kilót búzából, az 5 000 kilót kukoricából, a 4 500 kilót árpából és így az ország össz-szemesgabona termelése 24—25 millió tonna legyen. Az anyagi javak termelésének fokozása, a dolgozók reáljövedelmének gyarapodása lehetővé teszi a nép általános jólétének további javítását. Ebből a célból számos dokumentumot fogadtak el, melyek sürgetik az önigazgatás és területi önellátás tőkéletesítését, a megyei, városi és községi párt- és állami szervek hatáskörének és felelősségének fokozását. Úgyszintén kidomborították, hogy az 1982. évi és az ötéves terv hiánytalan végrehajtása forradalmi önfeláldozást, határozottságot,hajthatatlanságot igényel a kommunistáktól, az összes dolgozóktól. Tegyünk meg mindent azért — kérte Nicolae Ceaușescu elvtárs —, hogy az 1982-es esztendő, a párt országos konferenciájának éve, fontos, sikeres szakaszt képezzen az ötéves terv megvalósítási folyamatában, munkálkodjunk oly módon, hogy mindenki a maga munkahelyén a legjobb körülmények között teljesítse a párt által rábízott feladatokat, szolgálja a szocializmus és a kommunizmus építésének, pártunknak és népünknek az ügyét. JUtár távolról hívottat a porta. * Frissen meszelt ház, gyönyörű tölgyfaajtó, zöldre festett garázs s hátul korszerű gazdasági épületek. A kertben saláta zöldéll, az udvaron rengeteg lábasjószág. — Jó szerencsét, kell-e a vendég? — Ha jó szándékkal jön. — Úgy szeretnénk. — Akkor kerüljenek beljebb Csak éppen enni dobok az állatoknak s máris jövök. — Inkább elkísérjük, hisz mi is látni szeretnénk azokat a díjazott állatokat. Félreértett. — Nem eladók. Az üszőt már odaígértem a gosztátnak. Közben a háziasszony is hátrafelé tart. Kezében serpenyő. Magot szór az állatoknak. A baromfik, amelyek eddig a kertben kapirgáltak, valósággal ellepik az udvart. Egy, kettő, három, tíz, húsz. .. Krisztina néni jóízűen kacag. Nem lehet azokat megszámolni. Van vagy száz belőlük. Körülötte négy kicsi malac visít. Majdnem leverik a lábáról. Követelik a magukét. Bimbónak s Boglárnak nem nagyon tetszik a „látogatás“. Látszik , csendhez vannak szokva. Pedig nem „olvasták“ a szabályt: az állatnak ahhoz, hogy termeljen, csendre van szüksége. S itt Dégi Albert portáján meg is van a lehetőség rá. Az istálló patikatiszta. A sarokban szecskavágó. — Elő szoktam készíteni a takarmányt. Úgy jobban megeszik s aztán, ami a jászolban marad, jó alomnak. Gyönyörű állatok. Bimbó tizedik éves, eddig nyolc borjút ellett. Mind tenyészállatként vették meg. Boglár májusban lesz kétéves, de már 480 kilót nyom. Mind a kettő feje fölött felírva a mestergerendára, mikor kell megborjadzék. Nem véletlenül kapott tehát Dégi Albert a legutóbbi kiállításon második díjat. A gazda hatvan év körüli, jókedélyű ember. Az ilyenekről szokták mondani: ég a kezükben a munka. „Egyedül annyi értéket termel, mint más öt tehéngondozó együttvéve — mondják az ámv vezetői, „hozzáértő, becsületes gazda, jó honpolgár■ — toldják meg a község vezetői. Bárcsak sok Dégi Albertunk lenne. A gazdának jólesik a dicséret, de elhárítja. — A „gosztátban“ a tenyészbikákat gondozom. Nagy érték van a kezem alatt. A hatóságokkal is szeretek jóban lenni. Elvégzem, ami rám hárul. Bimbó jól tejel. Jut tehát az államnak s marad nekünk is. — De nagy része a faluban megy el — ugratom. — Ki mondta? Én jobban járok, ha az államnak adom. Korpát is kapok érte. Most már meghaladtuk a háromezer litret, de volt olyan év is, hogy 4 500 litret hordtunk a csarnokba. — A fiam külön kisszekeret csinált két kannával, mert szakadt le a két karom, amíg a csarnokig értem — mondja Krisztina néni. — Így most már sokkal könnyebb. A kredenc fiókjából előkerülnek az átvételi ívek, amelyek bizonyítják, hogy Dégi Albert nyárádszentlászlói lakos naponta 20—22 liter tejet visz a csarnokba. — Még jut a szomszédoknak is, hisz Bimbó 26—28 litret ad naponta. — Tehát jól élnek. — Nem panaszkodhatunk. Én a gesztátban dolgozom, feleségem a termelőszövetkezetben, igaz az idén csak fél részt, mert két kis unoka van s azokat nevelni kell. Együtt lakunk a fiamékkal, de ők mind a ketten Nyárádszeredában dolgoznak. Menyem a gyógyszertárban, fiam a Nirajusnál. Technikus. Nagyon jó keze van. Itthon sincs megállása, mert mindig akad a faluban javítanivaló a mosógéptől kezdve a motorbicikliig. A bennvalón is látszik az ifjú Dégi keze nyoma. Az udvart vaskerítés osztja ketté, a sertésót minden egészségügyi követel(Folytatás a 4. oldalon) Dégi Albert portája — — NAGY FERENC riportja — Minél nagyobb hatékonysággal használjunk fel minden hektár földet! Pártunk főtitkárának a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízgazdálkodási Országos Tanács plenáris ülésén elhangzott beszéde, valamint a Tanács Felhívása hangsúlyozza: mindent meg kell tenni azért, hogy 1982 a bőség esztendejévé váljon. E nagyszerű feladat megvalósításában nagy szükség van a föld ésszerű kihasználására, arra, hogy minél nagyobb hatékonysággal használjunk fel minden talpalatnyi területet, harcot vívjunk a természettel, legyőzzük annak romboló hatásait. Minderre fokozottan szükség van a Nyárád mentén, ahol apró patakocskák szabdalják a földeket, a hegyről lefutó víz elmossa a termőréteget, erózió pusztítja a domboldalakat. Ezek figyelembevételével készítette el a nyárádszeredai agráripari tanács is a talajjavítás, az ésszerű földkihasználás programját. Mit tartalmaz e program, mi valósult meg belőle? — Kezdjük talán azzal, hogy a Mosoni patak szabályozása óta nagyobb beruházást nem eszközöltünk — válaszol Temesvári István, a tanács elnöke. — Amit végeztünk, a helyi erőforrások felhasználásával végeztük el. — Az idén tehát csak úgynevezett egyszerű talajjavítási munkálatokra került sor? — Igen, olyanokra, amelyekhez nem kellett nagy befektetés, hanem helyi erőkkel is el lehetett végezni. Vegyük csak a gyengén termő kaszálók kérdését. Legtöbb helyen az a baj, hogyha egy kicsit többet esik az eső, megáll a víz rajta, romlik a növényzet összetétele. Ezen pusztán sáncásással könnyen lehet segíteni. Értünk is el eredményeket. A program előirányzatait megközelítettük. Hodoson például 30 hektárnyi területet sorolhattak magasabb kihasználási kategóriába. Szentháromságon évek óta egy szakosított csoport foglalkozik ezzel a munkával. Az idén 15 hektárnyi területet javítottak fel. Többet tehettek volna ezen a téren a nyárádszeredaiak, akiknek megvan hozzá a szükséges felszerelésük. A talaj termőképességének fokozását szolgálta a meszezés is. Erre a mi vidékünkön nagy szükség van. Ezért örvendetes, hogy előirányzatunkat e téren 100 hektárral haladtuk túl. Sárdon 90, Szentháromságon 50, Szentmártonban szintén 50 hektáron végeztek meszezést. Esőzések után sok helyen csillan meg a víz a vetéseken, amely károsítja a termést, rontja a talaj termőképességét. Sajnos ez alól a mi területeink sem képeznek kivételt, pedig egyszerű vízlevezető sáncokkal meg lehetne oldani a kérdést. E téren azonban tanács viszonylatban nem teljesítettük tervünket. . Véleményem szerint ez nemcsak a gazdaságok vezető tanácsainak, hanem a községi néptanácsoknak is állandó feladata kell hogy legyen, hisz a termőföld megőrzését, a hozam növelését célozza. S ugyanezt mondhatjuk el a természetes gyepek feljavításáról. Keveset tettünk e téren, a néptanácsok sem mozgósították a falvak lakosait ehhez a munkához, pedig a legelőtakarításnak ezen a vidéken hagyománya van. Ennek ellenére az idén csak nagyon kevés legelőt takarítottak meg, javítottak fel. Pedig szükség lett volna a bőségesebb fahozamra, hisz tanácsszinten közel ezer tonna szálastakarmány-hiányunk van. Ez az év tehát tanulság kell legyen mindenki, számára ezen a vidéken, akinek feladata a mezőgazdaság irányítása, az emberek mozgósítása. A Nyárád menti földek sem mentesek az erózió romboló hatásától. Mit tettek ennek megakadályozásáért? — Valóban, leromlott hegyoldalakban nem szűkölködünk. Éppen ezért e téren nagy feladataink vannak. Itt is egyszerű módszerekkel próbálkozunk. Természetesen első helyet foglal el a rétegvonalak mentén való szántás. E téren is értünk el eredményeket, de nem eleget. Többet kellene tenni, többet kellene tegyenek gépgyártóink is megfelelő gépek előállításával. A második módszer a termesztett növények jó megválasztása. Szakemberek tanulmányozták a helyzetet s megállapították, hogy a len, amely vidékünknek jellegzetes növénye, jól megköti a talajt. Éppen ezért vetésterületét az eddigi 609 hektárról 800 hektárra növeljük. Sokat lehetne még beszélni a termőföld feljavításáról, ésszerű felhasználásáról, mert ha valahol igen, itt nálunk nagy szükség van rá. Célunk az, hogy még ilyen mostoha körülmények között is jó terméseket érjünk el. — Köszönöm a beszélgetést. (háromszéki)