Vörös Zászló, 1988. december (40. évfolyam, 285-311. szám)
1988-12-01 / 285. szám
5. OLDAL — VÖRÖS ZÁSZLÓ NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS EXPOZÉJA (Folytatás az 1. oldalról) Úgyszintén jól ismert igazság, hogy a magasabb rendű dák— római civilizáció, majd a román nép civilizációja rányomta bélyegét a vándorló népek életmódjára, melyek letelepedtek ezeken a tájakon, azoknak a nemzetiségeknek a fejlődésére, melyek az idők során együtt éltek a románokkal ezeken a tájakon. Az elmúlt évezred végén és a második évezred kezdetén a kis román államalakulatoknak már meg volt szervezve az önálló életük. Bár nehéz körülmények között — amelyek néhány száz évig tartottak — ezek az alakulatok egyesültek és nagy történelmi jelentőséggel bíró erőteljesebb államalakulatokat hoztak létre. Elmondhatjuk, hogy a XIII. és a XIV. század döntő időszak a román nép fejlődésében és érvényesülésében. A kis államalakulatok, a vajdaságok egyesülése és Havasalföld Fejedelemségének, Moldva, valamint Erdély Fejedelemségének megalakulása történelmi jelentőségű mozzanatot képezett a román nép újjászületésében, fejlődésében és egységes népbe, majd később a román nemzetbe történt egyesülésében. (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan ismétlik: „Ceausescu és a nép!“) A dák—latin kultúra megőrzése és fejlesztése jelentős szerepet töltött be a román kultúrában és nyelvben, amely a dák— római civilizáció szimbiózisára, a sokoldalú latin civilizációra alapozódik, meghatározva népünk létét, szokásait, gondolkodás- és életmódját. A társadalmi és politikai szempontból e hosszas időszakban hazánk mai területén különböző formában egymást váltották az összes társadalmi rendszerek — az ősközösségi társadalom, a rabszolgatartó társadalom, a feudalizmus —, majd azután a kapitalista társadalom, jelenleg pedig a szocialista társadalom magasabb szakaszában vagyunk. (Élénk taps.) Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ebben az időszakban léteztek a szabadparasztok, kézművesek és más társadalmi rétegek, amelyek jelentős szerepet töltöttek be a román nép gazdasági és társadalmi fejlődésében. Hazánk egész fejlődésének dialektikus materialista elemzése a tagadhatatlan tények erejével bizonyítja, hogy népünk, a nemzet fejlődésében és kialakulásában döntő szerepe volt a néptömegeknek. Maga a nép az, mely munkájával és harcával megteteremtette saját anyagi alapját, kultúráját, nyelvét, szabad életét és biztosította a román nemzet, majd az egységes román nemzeti állam kialakulását. (Erőteljes taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu és a nép!“, „Ceausescu — RKP!“) Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell minden szakasz haladó erőinek, a felvilágosult személyiségeknek a szerepét, akik mindenek fölé helyezték a nép általános érdekeit és jelentősen hozzájárultak a román nép és a román nemzet fejlődéséhez és kialakulásához — Basarab és Bogdán, Mircea cel Mare, Stefan cel Mare, Hunyadi János, Mihai Viteazul, Brincoveanu, Vlad Tepes, Petru Rares és mások —, akik tettekkel és áldozatokkal írták be nevüket Románia aranytörténetébe. (Hatalmas, hosszas taps.) Havasalföld, Moldva és Erdély egyesítésének megvalósítása a 16. század végén, Mihai Viteazul uralkodása idején a románok első egységes államának megteremtése — bár rövid ideig állott fenn — népünk korszakos győzelmét jelentette, az egész emberiség számára bizonyította a román nép erejét, óhaját, hogy egységes, független államban egyesüljön. (Élénk és erőteljes taps.) Ugyanakkor hazánk történetének könyvébe mindörökre beíródtak a jobbágyok, a parasztok és más haladó erők harcai — a bobiniai forradalom, Horea, Cloșca és Crișan forradalma, a Tudor Vladimirescu vezette 1821- es forradalom a társadalmi és nemzeti felszabadításért, a gazdasági és társadalmi haladásért vívott harcok más fontos mozzanatai. Az egész történelem erőteljesen igazolja, hogy a Román Fejedelemségek és a román nemzeti állam, maga a nemzet kialakulásának megkésését az idegen uralom, és fennhatóság, később pedig a három nagyhatalomtól — az Oszmán Birodalomtől, a cári birodalomtól és az Osztrák— Magyar Birodalomtól — elszenvedett kizsákmányolás és elnyomás okozta. Az élet, a valóság — az igazi ítélőbíró — bizonyítja, hogy mindez nem akadályozhatta meg a román nép, a román nemzet, az egységes nemzeti állam kialakulását, nem akadályozhatta meg Románia, népünk fejlődését a haladás és a civilizáció útján. (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan ismétlik: „Ceausescu és a nép!“) Érdemes külön megjegyezni a munkásosztály első pártjának, a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártjának megalakulását 1893-ban. Ebben az egész időszakban a néptömegek, a parasztság nagy harcokat folytatott. Közülük külön kell hangsúlyozni az 1907- es parasztfelkelést, amely rávilágított a parasztságnak, mint alapvető romániai társadalmi osztálynak az erejére, arra, hogy a parasztság — amely különlegesen fontos szerepet kapott a haza egész fejlődésében — teljes gazdasági és politikai jogfosztottságban élt és továbbra is elnyomták a földesurak, a tőkésföldesúri osztályok. Az első imperialista világháború a szomszédos birodalmak — a cári birodalom, az Osztrák —Magyar Birodalom — összeomlásához vezetett és megteremtette a feltételeket, a románok álmának megvalósításához, hogy egyetlen államban egyesüljenek, mint ahogy feltételeket teremtett más független államok létrejöttéhez Közép-Európában, így 1918. december 1-jén a néptömegek, a nép elhatározásából Erdély egyesült Romániával, megalakult az egységes román nemzeti állam. Népünk ezen évszázados álmának valóra válása új korszakot nyitott Románia fejlődésében, abban, hogy a haladás és a civilizáció újabb fokaira emelkedjék. (Hatalmas, szűnni nem akaró taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu és a nép!“) Jobb feltételek jöttek létre atermelőerők, az ipar és a többi szektor átfogó fejlődéséhez, demokratikus társadalmi reformok megvalósításához. Ennek ellenére, nyáran meg kell mondanunk, hogy a román gazdaságot már a múlt század második felétől megkaparintotta az idegen tőke, később pedig az imperialista monopóliumok. Ebben az időszakban, 1921-ben alakult meg a Román Kommunista Párt, amely magasabb szintre emelte a munkásosztály, a forradalmi és demokratikus erők harcát. Köztudomású a Román Kommunista Párt tevékenysége a nagy osztálycsaták vezetésében, a háború és a fasizmus ellen vívott harcban, a munkásosztály egységének és a demokratikus erők egységének megteremtéséért a háború és a fasizmus ellen. Köztudomásúak az 1929-es bányászharcok, a kőolajmunkások és a vasúti munkások 1933-as harcai, a Népfront megalakulása, az 1939. május 1-jei ,nagy háborúellenes és antifasiszta tüntetés, amelyek során erőteljesen megnyilatkozott a munkásosztály, kommunista pártunk és a többi demokratikus erő azon képessége, hogy új politikát határozzon meg Románia életében. Érdemes hangsúlyozni, a kommunista párt, a munkásmozgalom, más hazafias erők határozott állásfoglalását a fasiszta diktatúrával, a bécsi diktátummal szemben, azzal szemben, hogy Romániát belesodorják a hitleri Németországnak a Szovjetunió ellen folytatott háborújába. A Román Kommunista Pártra hárult a megtisztelő küldetés, hogy a legaktívabb nemzeti erőt képviselje a Munkásegységfront megvalósításában, a demokratikus erők egybefogásában a háború ellen, a fasiszta és hitlerista hadigépezet szabotálásáért, az 1944. augusztus 23-i történelmi aktus, az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom megszervezésében és végrehajtásában. (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu — RKP!“) Teljes joggal állíthatjuk, hogy az 1944. augusztus 23-i történelmi aktus egyszer s mindenkorra véget vetett az idegen imperialista uralomnak, megnyitotta nagy forradalmi átalakítások megvalósításának és annak az útját, hogy Románia rátérjen a szocializmus építésére. Az ezt követő egész forradalmi folyamat jobb megértése céljából ismernünk kell Románia helyzetét 1945-ben. Társadalmi szempontból országunk polgáridemokratikus rendszerű állam volt erős feudális maradványokkal. Gazdasági szempontból gyengén fejlett ország, íme, néhány számadat ennek érzékeltetésére: Az ipari termelés volumene — 1948. évi összehasonlító árakban számítva — csupán 10 milliárd lejt tett ki. A mezőgazdasági termelés körülbelül 15 milliárd lej volt. A nemzeti összjövedelem mintegy 20 milliárd lejt képezett. Az ipari termelés a nemzeti jövedelem csaknem egyharmadát, a mezőgazdaság és a többi szektor több mint kétharmadát szolgáltatta. Az ország lakosságának körülbelül 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott. Ez a helyzet — mint már említettem — abból adódott, hogy népünk két évezreden át igen nehéz körülmények között fejlődött. Több mint négy évszázadon át népünk adót fizetett idegen birodalmaknak, ami csaknem 4 milliárd aranylejre, körülbelül 1200 tonna aranyra emelkedik. A tőkés fejlődésre történt rátéréssel és az állami függetlenség kikiáltásával egyidejűleg — mint már mondottam — a román gazdaságba erőteljesen behatolt az idegen tőke és az imperialista monopóliumok. Tisztelt elvtársak! Közvetlenül az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom győzelme után Románia egész katonai és gazdasági erejével részt vett a Szovjetunió és a szövetségesek oldalán folytatott háborúban Románia egész területének, a még horthysta-hitlerista uralom alatt álló Észak- Erdélynek a teljes felszabadításában, majd Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria egy részének felszabadításáért vívott háborúban, a hitleri Németország teljes legyőzéséig. Ugyanakkor Románia, pártunk és a demokratikus erők előtt felvetődött a háború és a hitlerista rablás, az idegen monopóliumok által tönkretett nemzetgazdaság újjáépítésére vonatkozó tevékenység problémája. Ebben az időszakban országunk burzsoá-demokratikus alapon fejlődött tovább. A demokratikus munkás-paraszt kormány megalakítása 1945. március 6-án történelmi jelentőségű eseményt képezett Romániának a demokratikus fejlődés útjára való áttérésében, az imperialista uralom teljes felszámolásában. Rátértek jelentős gazdaságitársadalmi reformok megvalósítására az iparban, a mezőgazdaságban és más tevékenységi szektorokban. De mint köztudott, a gazdasági helyzet továbbra is különösképpen nehéz volt Ilyen körülmények között a Román Kommunista Párt az 1945-ös országos konferencián meghirdette Románia új fejlesztési politikájának szükségességét, a tevékenység középpontjába helyezte az iparosítást, mint hazánk jövőjének létfontosságú követelményét. Ebben az egész időszakban erőteljesen növekedett a Román Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, az Ekésfront, más hazafias és demokratikus erők befolyása. A román ipar több mint 60 százaléka idegen társaságok, imperialista monopóliumok kezén volt. A kőolajjal, országunk egyik nagy kincsével az akkori időkben, 80 százalékban idegen társaságok rendelkeztek. Nem teljes adatok szerint körülbelül 80 év alatt, 1860-tól 1940-ig az idegen társaságok és imperialista monopóliumok több mint 100 milliárd dollártól fosztották meg a román népet. Ehhez még hozzá kell számítani a náci Németoszág általi fosztogatást a háború idején és a hitleri Németország oldalán a háborúban való részvétel okozta veszteségeket. Az élet, a puszta valóság erőteljesen bizonyítja, hogy az idegen társaságok és imperialista monopóliumok nemcsak hogy nem segítették a termelőerők fejlődését, Románia gazdaságitársadalmi, akár kapitalista fejlődését, hanem ellenkezőleg — mint ahogyan egyébként a többi gyarmaton vagy függő országban is eljártak — kiforgatták az országot kincseiből és leszegényítették az egész népet, aminek következtében Románia 1944-ben a gyengén fejlett ország helyzetében volt Az évszázados idegen malom és elnyomás különböző formái akadályozták népünk gazdaságitársadalmi haladását, de megtanítottak arra, hogy csakis önerőből és teljes szabadságban, függetlenségben biztosítható a nép gazdasági-társadalmi fejlődése, jóléte és boldogsága. (Hatalmas taps és éljenzés; ütemesen visszhangzik: „Ceausescu és a nép!“) Megszervezték a szakszervezeteket, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, a nőszervezeteket, más társadalmi és tömegszervezeteket, amelyek biztosították a széles néptömegek mozgósítását és tömörítését egységes irányba — Románia elmaradottságból és romokból történő kimentése, a független gazdasági-társadalmi fejlődés elősegítése irányába. Ilyen körülmények között valósult meg a köztársaság kikiáltása 1947. december 30-án és a munkásosztály egységes pártjának megteremtése 1948. február havában. (Hatalmas, hosszas taps). Emlékeztetnünk kell, hogy az 1848-as polgári-demokratikus forradalomtól a szocialista forradalomra való rátérésig, 1948-ig eltelt száz esztendő folyamán országunk hosszas történelmi időszakot járt be, amely nagy kihatással volt a román nép fejlődésére, és a román nemzeti állam kialakulására Nagyra értékeljük a nép harcának történelmi jelentőségű mozzanatait, a különböző személyiségek — köztük Balcescu, Cuza, Kogalniceanu és sokan mások — tevékenységét, akik azokban a momentumokban mindenek fölé helyezték az ország érdekeit és népünk jövőjét. (Hatalmas, hosszas taps). Mindezek mellett szeretném ismét megjegyezni, hogy Románia a szocialista építésre való rátérés pillanatában még gyengén fejlett ország, népünk életszínvonala nagyon alacsony volt. Íme ezért a párt, a demokratikus és haladó erők, népünk előtt az a probléma vetődött fel, hogy új útra térjen, amely minél rövidebb időn belül biztosítsa az elmaradottság felszámolását és az ország erőteljes gazdasági-társadalmi fejlődését, hiszen ez a döntő feltétele az egész nemzet anyagi és szellemi jóléti emelésének, Románia függetlensége és szuverenitása erősítésének. (Hatalmas, hosszas taps). (Folytatás a 3. oldalon) III. A szocialista építés éveinek mélyreható forradalmi átalakulásai, az új társadalmi rend építési és fejlesztési folyamatának szakaszai Romániában 1. Románia a demokratikus fejlődés, az imperialista uralom teljes felszámolása útján 2. A munkásmozgalom jelentkezése — magasabb rendű szakasz a román nép forradalmi harcában a társadalmi és nemzeti felszabadulásért Tisztelt elvtársak! A XIX. század közepén mindhárom Román Fejedelemségben — Havasalföldön, Moldvában és Erdélyben — megkezdődött a tőkés forma kifejlődése és ezzel egyidejűleg a történelem küzdőterére lépett a munkásosztály; úgyszintén jelentkezett a burzsoázia, amelyre az a történelmi szerep hárult, hogy biztosítsa a termelőerők fejlődését országunkban. Az 1848-as polgári-demokratikus forradalom erőteljesen kidomborította, hogy — Havasalföld, Moldva és Erdély fejedelemségekben — erős demokratikus, polgári és népi társadalmi erők léteztek, amelyek síkraszálltak a feudális társadalmi rend felszámolásáért és egy magasabb rendű társadalmi rend megteremtéséért. Az 1848-as polgári demokratikus forradalom bukása, ami az idegen birodalmak közbelépése nyomán következett be, megakadályozta hazánk demokratikus fejlesztési célkitűzéseinek valóra váltását és erősen befolyásolta az egész további fejlődést Mégis, mint köztudomású, a múlt század második felében a termelőerők számottevően fejlődtek tőkés alapokon, ám ugyanakkor még erős maradt a feudális tulajdon minden befolyásával együtt. Népünk egész fejlődésében fontos szerepet töltött be a fejedelemségek — Havasalföld és Moldva — Cuza vezetésével 1859- ben történt egyesülése és a román állam megalakulása, mely az egységes nemzeti állam magvát képezte. Ebben a mozgalmas időszakban nagy jelentőségű volt az 1877. évi függetlenségi háború, az állami függetlenség kikiáltása, ami jobb feltételeket biztosított a termelőerők, az egész gazdasági-társadalmi tevékenység fejlődéséhez. Úgyszintén hangsúlyozni kell, hogy a munkásosztály jelentkezésével egyidejűleg létrejöttek ennek első szervezett alakulatai is — szocialista alakulatok —, megjelent a szocialista jellegű sajtó és egyéb munkák, amelyek jelentős szerepet töltöttek be Románia társadalmi-gazdasági életében, egész fejlődésében.