Vörös Zászló, 1988. december (40. évfolyam, 285-311. szám)

1988-12-01 / 285. szám

5. OLDAL — VÖRÖS ZÁSZLÓ NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS EXPOZÉJA (Folytatás az 1. oldalról) Úgyszintén jól ismert igazság, hogy a magasabb rendű dák— római civilizáció, majd a román nép civilizációja rányomta bé­lyegét a vándorló népek élet­módjára, melyek letelepedtek e­­zeken a tájakon, azoknak a nem­zetiségeknek a fejlődésére, me­lyek az idők során együtt éltek a románokkal ezeken a tájakon. Az elmúlt évezred végén és a második évezred kezdetén a kis román államalakulatoknak már meg volt szervezve az önálló é­­letük. Bár nehéz körülmények között — amelyek néhány száz évig tartottak — ezek az alaku­latok egyesültek és nagy törté­nelmi jelentőséggel bíró erőtel­jesebb államalakulatokat hoztak létre. Elmondhatjuk, hogy a XIII. és a XIV. század döntő időszak a román nép fejlődésében és ér­vényesülésében. A kis államala­kulatok, a vajdaságok egyesülé­se és Havasalföld Fejedelemsé­gének, Moldva, valamint Erdély Fejedelemségének megalakulása történelmi jelentőségű mozzana­tot képezett a román nép újjá­születésében, fejlődésében és egységes népbe, majd később a román nemzetbe történt egyesü­lésében. (Hatalmas taps és él­jenzés; hosszasan ismétlik: „Ceausescu és a nép!“) A dák—latin kultúra megőrzé­se és fejlesztése jelentős szere­pet töltött be a román kultúrá­ban és nyelvben, amely a dák— római civilizáció szimbiózisára, a sokoldalú latin civilizációra a­­lapozódik, meghatározva népünk létét, szokásait, gondolkodás- és életmódját. A társadalmi és politikai szem­pontból e hosszas időszakban ha­zánk mai területén különböző formában egymást váltották az összes társadalmi rendszerek — az ősközösségi társadalom, a rabszolgatartó társadalom, a feu­dalizmus —, majd azután a ka­pitalista társadalom, jelenleg pe­dig a szocialista társadalom ma­gasabb szakaszában vagyunk. (Élénk taps.) Ugyanakkor meg kell említe­ni, hogy ebben az időszakban lé­teztek a szabadparasztok, kéz­művesek és más társadalmi réte­gek, amelyek jelentős szerepet töltöttek be a román nép gazda­sági és társadalmi fejlődésében. Hazánk egész fejlődésének dia­lektikus materialista elemzése a tagadhatatlan tények erejével bizonyítja, hogy népünk, a nem­zet fejlődésében és kialakulásá­ban döntő szerepe volt a néptö­megeknek. Maga a nép az, mely munkájával és harcával megte­­teremtette saját anyagi alapját, kultúráját, nyelvét, szabad életét és biztosította a román nemzet, majd az egységes román nemzeti állam kialakulását. (Erőteljes taps és éljenzés; hosszasan vissz­hangzik: „Ceausescu és a nép!“, „Ceausescu — RKP!“) Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell minden szakasz haladó erői­nek, a felvilágosult személyisé­geknek a szerepét, akik minde­nek fölé helyezték a nép általá­nos érdekeit és jelentősen hoz­zájárultak a román nép és a ro­mán nemzet fejlődéséhez és ki­alakulásához — Basarab és Bog­dán, Mircea cel Mare, Stefan cel Mare, Hunyadi János, Mihai Vi­­teazul, Brincoveanu, Vlad Tepes, Petru Rares és mások —, akik tettekkel és áldozatokkal írták be nevüket Románia aranytörténe­­tébe. (Hatalmas, hosszas taps.) Havasalföld, Moldva és Er­dély egyesítésének megvalósítá­sa a 16. század végén, Mihai Vi­­teazul uralkodása idején a ro­mánok első egységes állam­ának megteremtése — bár rövid ideig állott fenn — népünk korszakos győzelmét jelentette, az egész emberiség számára bizonyította a román nép erejét, óhaját, hogy egységes, független államban e­­gyesüljön. (Élénk és erőteljes taps.) Ugyanakkor hazánk történeté­nek könyvébe mindörökre be­íródtak a jobbágyok, a parasz­tok és más haladó erők harcai — a bobiniai forradalom, Horea, Cloșca és Crișan forradalma, a Tudor Vladimirescu vezette 1821- es forradalom a társadalmi és nemzeti felszabadításért, a gaz­dasági és társadalmi haladásért vívott harcok más fontos moz­zanatai. Az egész történelem erőtelje­sen igazolja, hogy a Román Fe­jedelemségek és a román nem­zeti állam, maga a nemzet kia­lakulásának megkésését az idegen uralom, és fennhatóság, később pedig a három nagyhatalomtól — az Oszmán Biroda­lomtől, a cári birodalomtól és az Osztrák— Magyar Birodalomtól — elszen­vedett kizsákmányolás és elnyo­más okozta. Az élet, a valóság — az igazi ítélőbíró — bizonyít­ja, hogy mindez nem akadályoz­hatta meg a román nép, a ro­mán nemzet, az egységes nemze­ti állam kialakulását, nem aka­dályozhatta meg Románia, né­pünk fejlődését a haladás és a civilizáció útján. (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan ismétlik: „Ceausescu és a nép!“) Érdemes külön megjegyezni a munkásosztály első pártjának, a Romániai Munkások Szociálde­mokrata Pártjának megalakulá­sát 1893-ban. Ebben az egész időszakban a néptömegek, a parasztság nagy harcokat folytatott. Közülük kü­lön kell hangsúlyozni az 1907- es parasztfelkelést, amely rávi­lágított a parasztságnak, mint a­­lapvető romániai társadalmi osz­tálynak az erejére, arra, hogy a parasztság — amely különlege­sen fontos szerepet kapott a ha­za egész fejlődésében — teljes gazdasági és politikai jogfosztott­­ságban élt és továbbra is el­nyomták a földesurak, a tő­kés­­földesúri osztályok. Az első imperialista világhá­ború a szomszédos birodalmak — a cári birodalom, az Osztrák —Magyar Birodalom — összeom­lásához vezetett és megteremtet­te a feltételeket, a románok ál­mának megvalósításához, hogy egyetlen államban egyesüljenek, mint ahogy feltételeket teremtett más független államok létrejöt­téhez Közép-Európában, így 1918. december 1-jén a néptömegek, a nép elhatározásá­ból Erdély egyesült Romániával, megalakult az egységes román nemzeti állam. Népünk ezen év­százados álmának valóra válása új korszakot nyitott Románia fejlődésében, abban, hogy a ha­ladás és a civilizáció újabb fo­kaira emelkedjék. (Hatalmas, szűnni nem akaró taps és él­jenzés; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu és a nép!“) Jobb feltételek jöttek létre a­­termelőerők, az ipar és a többi szektor átfogó fejlődéséhez, de­mokratikus társadalmi reformok megvalósításához. Ennek ellenére, nyáran meg kell mondanunk, hogy a román gazdaságot már a múlt század második felétől megkaparintotta az idegen tőke, később pedig az imperialista monopóliumok. Ebben az időszakban, 1921-ben alakult meg a Román Kommu­nista Párt, amely magasabb szintre emelte a munkásosztály, a forradalmi és demokratikus e­­rők harcát. Köztudomású a Ro­mán Kommunista Párt tevékeny­sége a nagy osztálycsaták veze­tésében, a h­áború és a fasizmus ellen vívott harcban, a munkás­­osztály egységének és a demok­ratikus erők egységének megte­remtéséért a háború és a fasiz­mus ellen. Köztudomásúak az 1929-es bányászharcok, a kőolaj­munkások és a vasúti munkások 1933-as harcai, a Népfront meg­alakulása, az 1939. május 1-jei ,nagy háborúellenes és antifasisz­ta tüntetés, amelyek során erő­teljesen megnyilatkozott a mun­kásosztály, kommunista pártunk és a többi demokratikus erő a­­zon képessége, hogy új politikát határozzon meg Románia életé­ben. Érdemes hangsúlyozni, a kom­munista párt, a munkásmozga­lom, más hazafias erők határo­zott állásfoglalását a fasiszta diktatúrával, a bécsi diktátum­mal szemben, azzal szemben, hogy Romániát belesodorják a hitleri Németországnak a Szov­jetunió ellen folytatott háborújá­ba. A Román Kommunista Pártra hárult a megtisztelő küldetés, hogy a legaktívabb nemzeti erőt képviselje a Munkásegységfront megvalósításában, a demokrati­kus erők egybefogásában a há­ború ellen, a fasiszta és hitle­rista hadigépezet szabotálásáért, az 1944. augusztus 23-i történel­mi aktus, az antifasiszta és an­­tiimperialista, társadalmi és nem­zeti felszabadító forradalom megszervezésében és végrehajtá­sában. (Hatalmas taps és él­jenzés; hosszasan visszhangzik: „Ceausescu — RKP!“) Teljes joggal állíthatjuk, hogy az 1944. augusztus 23-i történel­mi aktus egyszer s mindenkorra véget vetett az idegen imperia­lista uralomnak, megnyitotta nagy forradalmi átalakítások megvalósításának és annak az út­ját, hogy Románia rátérjen a szocializmus építésére. Az ezt követő egész forradal­mi folyamat jobb megértése cél­jából ismernünk kell Románia helyzetét 1945-ben. Társadalmi szempontból országunk polgári­­demokratikus rendszerű állam volt erős feudális maradványok­kal. Gazdasági szempontból gyengén fejlett ország, íme, né­hány számadat ennek érzékelte­tésére: Az ipari termelés volumene — 1948. évi összehasonlító árakban számítva — csupán 10 milliárd lejt tett ki. A mezőgazdasági termelés körülbelül 15 milliárd lej volt. A nemzeti összjövede­lem mintegy 20 milliárd lejt ké­pezett. Az ipari termelés a nem­zeti jövedelem csaknem egyhar­­madát, a mezőgazdaság és a többi szektor több mint kéthar­madát szolgáltatta. Az ország lakosságának körül­belül 80 százaléka a mezőgazda­ságban dolgozott. Ez a helyzet — mint már em­lítettem — abból adódott, hogy népünk két évezreden át igen nehéz körülmények között fejlő­dött. Több mint négy évszázadon át népünk adót fizetett idegen bi­rodalmaknak, ami csaknem 4 milliárd aranylejre, körülbelül 1200 tonna aranyra emelkedik. A tőkés fejlődésre történt rá­­téréssel és az állami független­ség kikiáltásával egyidejűleg — mint már mondottam — a ro­mán gazdaságba erőteljesen be­hatolt az idegen tőke és az im­perialista monopóliumok. Tisztelt elvtársak! Közvetlenül az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom győzelme után Románia egész katonai és gazdasági erejével részt vett a Szovjetunió és a szövetségesek oldalán folytatott háborúban Románia egész terü­letének, a még horthysta-hitle­­rista uralom alatt álló Észak- Erdélynek a teljes felszabadítá­sában, majd Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria egy részének felszabadításáért vívott háborúban, a hitleri Németor­szág teljes legyőzéséig. Ugyanakkor Románia, pártunk és a demokratikus erők előtt felvetődött a háború és a hitle­rista rablás, az idegen monopó­liumok által tönkretett nemzet­­gazdaság újjáépítésére vonatkozó tevékenység problémája. Ebben az időszakban orszá­­gunk burzsoá-demokratikus ala­pon fejlődött tovább. A demokratikus munkás-pa­raszt kormány megalakítása 1945. március 6-án történelmi jelen­tőségű eseményt képezett Romá­niának a demokratikus fejlődés útjára való áttérésében, az im­perialista uralom teljes felszá­molásában. Rátértek jelentős gazdasági­társadalmi reformok megvalósí­tására az iparban, a mezőgazda­ságban és más tevékenységi szek­torokban. De mint köztudott, a gazdasági helyzet továbbra is különöskép­pen nehéz volt Ilyen körülmények között a Román Kommunista Párt az 1945-ös országos konferencián meghirdette Románia új fejlesz­tési politikájának szükségessé­gét, a tevékenység középpontjába helyezte az iparosítást, mint ha­zánk jövőjének létfontosságú kö­vetelményét. Ebben az egész időszakban e­­rőteljesen növekedett a Román Kommunista Párt, a Szociálde­mokrata Párt, az Ekésfront, más hazafias és demokratikus erők befolyása. A román ipar több mint 60 százaléka idegen társaságok, im­perialista monopóliumok kezén volt. A kőolajjal, országunk e­­gyik nagy kincsével az akkori i­­dőkben, 80 százalékban idegen társaságok rendelkeztek. Nem teljes adatok szerint körülbelül 80 év alatt, 1860-tól 1940-ig az idegen társaságok és imperialis­ta monopóliumok több mint 100 milliárd dollártól fosztották meg a román népet. Ehhez még hozzá kell számí­tani a náci Németoszág általi fosztogatást a háború idején és a hitleri Németország oldalán a háborúban való részvétel okozta veszteségeket. Az élet, a puszta valóság erő­teljesen bizonyítja, hogy az ide­gen társaságok és imperialista monopóliumok nemcsak hogy nem segítették a termelőerők fejlődését, Románia gazdasági­társadalmi, akár kapitalista fej­lődését, hanem ellenkezőleg — mint ahogyan egyébként a töb­bi gyarmaton vagy függő ország­ban is eljártak — kiforgatták az országot kincseiből és leszegényí­­tették az egész népet, aminek következtében Románia 1944-ben a gyengén fejlett ország helyze­tében volt Az évszázados idegen malom és elnyomás különböző formái akadályozták népünk gazdasági­társadalmi haladását, de megta­nítottak arra, hogy csakis önerő­ből és teljes szabadságban, füg­getlenségben biztosí­tható a nép gazdasági-társadalmi fejlődése, jóléte és boldogsága. (Hatalmas taps és éljenzés; ütemesen vissz­hangzik: „Ceausescu és a nép!“) Megszervezték a szakszerveze­teket, a Kommunista Ifjúsági­ Szövetséget, a nőszervezeteket, más társadalmi és tömegszerve­zeteket, amelyek biztosították a széles néptömegek mozgósítását és tömörítését egységes irányba — Románia elmaradottságból és romokból történő kimentése, a független gazdasági-társadalmi fejlődés elősegítése irányába. Ilyen körülmények között va­lósult meg a köztársaság kikiál­tása 1947. december 30-án és a munkásosztály egységes pártjá­nak megteremtése 1948. február havában. (Hatalmas, hosszas taps). Emlékeztetnünk kell, hogy az 1848-as polgári-demokratikus for­radalomtól a szocialista forrada­lomra való rátérésig, 1948-ig el­telt száz esztendő folyamán or­szágunk hosszas történelmi idő­szakot járt be, amely nagy ki­hatással volt a román nép fej­lődésére, és a román nemzeti állam kialakulására Nagyra értékeljük a nép har­cának történelmi jelentőségű mozzanatait, a különböző szemé­lyiségek — köztük Balcescu, Cuza, Kogalniceanu és sokan mások — tevékenységét, akik azokban a momentumokban min­denek fölé helyezték az ország érdekeit és népünk jövőjét. (Ha­talmas, hosszas taps). Mindezek mellett szeretném ismét megjegyezni, hogy Romá­nia a szocialista építésre való rátérés pillanatában még gyen­gén fejlett ország, népünk élet­színvonala nagyon alacsony volt. Íme ezért a párt, a demokra­tikus és haladó erők, népünk e­­lőtt az a probléma vetődött fel, hogy új útra térjen, amely mi­nél rövidebb időn belül bizto­sítsa az elmaradottság felszámo­lását és az ország erőteljes gaz­dasági-társadalmi fejlődését, hi­szen ez a döntő feltétele az egész nemzet anyagi és szellemi jóléti emelésének,­ Románia független­sége és szuverenitása erősítésé­nek. (Hatalmas, hosszas taps). (Folytatás a 3. oldalon) III. A szocialista építés éveinek mélyreható forradalmi átalakulásai, az új társadalmi rend építési és fejlesztési folyamatának szakaszai Romániában 1. Románia a demokratikus fejlődés, az imperialista uralom teljes felszámolása útján 2. A munkásmozgalom jelentkezése — magasabb rendű szakasz a román nép forradalmi harcában a társadalmi és nemzeti felszabadulásért Tisztelt elv­társak! A XIX. század közepén mind­három Román Fejedelemségben — Havasalföldön, Moldvában és Erdélyben — megkezdődött a tő­kés forma kifejlődése és ezzel egyidejűleg a történelem küzdő­terére lépett a munkásosztály; úgyszintén jelentkezett a bur­zsoázia, amelyre az a történel­mi szerep hárult, hogy biztosít­sa a termelőerők fejlődését or­szágunkban. Az 1848-as polgári-demokrati­kus forradalom erőteljesen ki­domborította, hogy — Havasal­föld, Moldva és Erdély fejede­lemségekben — erős demokrati­kus, polgári és népi társadalmi erők léteztek, amelyek síkraszáll­­tak a feudális társadalmi rend felszámolásáért és egy magasabb rendű társadalmi rend megte­remtéséért. Az 1848-as polgári­ demokrati­kus forradalom bukása, ami az idegen birodalmak közbelépése nyomán következett be, meg­akadályozta hazánk demokrati­kus fejlesztési célkitűzéseinek valóra váltását és erősen befo­lyásolta az egész további fejlő­dést Mégis, mint köztudomású, a múlt század második felében a termelőerők számottevően fejlőd­tek tőkés alapokon, ám ugyan­akkor még erős maradt a feu­dális tulajdon minden befolyá­sával együtt. Népünk egész fejlődésében fontos szerepet töltött be a feje­delemségek —­ Havasalföld és Moldva — Cuza vezetésével 1859- ben történt egyesülése és a ro­mán állam megalakulása, mely az egységes nemzeti állam mag­­vát képezte. Ebben a mozgalmas időszak­ban nagy jelentőségű volt az 1877. évi függetlenségi háború, az állami függetlenség kikiáltása, ami jobb feltételeket biztosított a termelőerők, az egész gazda­sági-társadalmi tevékenység fej­lődéséhez.­­ Úgyszintén hangsúlyozni kell, hogy a munkásosztály jelentke­zésével egyidejűleg létrejöttek ennek első szervezett alakulatai is — szocialista alakulatok —, megjelent a szocialista jellegű sajtó és egyéb munkák, amelyek jelentős szerepet töltöttek be Ro­mánia társadalmi-gazdasági éle­tében, egész fejlődésében.

Next