Vörös Zászló, 1989. február (41. évfolyam, 26-48. szám)

1989-02-01 / 26. szám

1 OLDAL - VÖRÖS ZÁSZLÓ ­ MŰSOROK SZÍNHÁZ Szerdán, február 1-jén a Nem­­zeti Színházban este 7 órakor. Hana Juana (C-bérlet). A ma­gyar tagozat előadása. Szerdán, február 1-jén a Szent­­györgyi István Színművészeti Intézet Stúdió termében este fél 1 órakor. Ionestii. A román ta­gozat előadása. BÁBSZÍNHÁZ Csütörtökön, február 2-án 11 és 12.30 órakor: Fram, a jeges­medve. A magyar tagozat elő­adásai. Sighisoaran 9.30, 11 és 12.30 órakor: Mint só az ételben. A román tagozat előadásai. MOZI ARTA: Johann Strauss, a ke­ringő koronázatlan királya UNI­­REA: Zorro I—II. rész HALA­­DÁS: Cat Ballou SELECTI Va­káció Rómában IFJÚSÁGII 9, 11 órától: A csillagok fia: 15, 17, 19, 21 órától: Lángoló kincsek FLACARA: A csoda LUMINA SIGHI­OARA: Döntő támadás VASUTASOK KLUBJA: A szep­­lősarcú III. rész (Fegyveres fel­kelés) PATRIA REGHIN: Vélet­lenek játéka MELÓDIA TIRNA­­VENI: A szerelem rabja CU­KORGYÁRI KLUB LUDUS: El­­fújta a szél I—II. rész DOINA­­SOVATA: Veszélyes szállítmány MUNKÁS MOZI: A megkövült rózsa POPULAR SARMAÑU: Futok egy csillag után POPU­LAR SÍ NGEORGIU DE PA­­DURE. Kísértés PATRIA FIN* TINELE: Ingyenfuvar NIRAJUL MIERCUREA NIRAJULUI: Já­ratlan utak. A KÉPERNYŐN 19.00 Esti híradó 19.25 Nicolae Ceausescu elvtárs elméleti mun­kái — A forradalmi elmélet és gyakorlat távlatai 19.50 Elsőd­leges feladatok az iparban 20.10 A dicsőség útján — Ifjúsági ve­télkedő 21.20 Az Al. Sahia Stú­dió d­okumen­tumf­im­je 31.30 Román könnyűzene 21.50 Éjsza­kai híradó. FEBRUÁR 1. SZERDA A Nap kel 7 óra 35 perckor, lenyugszik 17 óra 25 perckor. Az év 32. napja, hátravan 333 nap. IDŐJÁRÁS A Mures-Banat Vízügyi Igazga­tóság közü­­l Tegnap reggel a megyeszékhe­lyen —1, délután 1 órakor —3 fokot mértek. A Sibius Időjárás]e Í­ző Központ előrejelzése: Borús, andres idő, helyenként ködszitálással és hószállingó­zás­sal, mérsékelt légmozgással. A legalacsonyabb hőmérsékleti ér­tékek —9 és —1, a legmagasab­bak —4 és —1 fok között alakul­nak. Helyenként köd és zúzma­ra-lerakódás. MILYEN IDŐ VÁRHATÓ FEBRUÁRBAN? A Meteorológiai és Hidrológiai Intézet jelentése szerint a feb­ruári átlaghőmérséklet a köz­­ponti övezetekben a sokévi át­lagnál magasabb lesz, a többi részekben a megszokott és he­lyenként pedig ennél alacso­nyabb lesz. Február 1 és 10 között általá­ban borult időre, kezdetben e­­sőre, majd főként havazásra számítunk. A nappali hőmérsék­let általában mínusz 2 és plusz 8, a minimális értékek mínusz 6 és plusz 4 fok között alakul­nak. Helyenként jegesedésre le­het számítani. A második dekádban az idő­járás túlnyomóan csapadékos esz. Havazni fog, kivéve az idő­szak elejét, amikor délen és ke­leten havas eső és eső várható. A dekád második felében a csa­padék mennyisége csökkenni fog, a felerősödő keleti szél dél­keleten helyenként hófúvást o­­kozhat. A hőmérséklet maximá­lis értékei mínusz 4 és plusz 6, a minimálisak mínusz 10 és nulla fok között várhatók. Február 21 és 28. között vál­tozékony időre, délen és keleten főként hó formájában jelentke­ző csapadékra számítunk. Az é­­szaki szél felerősödik, főként az időszak második felében. A leg­magasabb hőmérséklet mínusz 3 és plusz 7 fok, a legalacsonyabb mínusz 8 és plusz 2 fok között alakul. A hónap utolsó éjszaká­in a hőmérséklet mínusz 15 fokra is süllyedhet. (Agerpres) Hol a lefolyó? A 15-ös autóbusz Hidvég utcai megállójában várakozók, hóolvadáskor vagy esős időben, nem unatkoznak álldogálás közben. Amint megpillantanak egy közeledő járművet, máris serénykedhetnek, hogy idejében hozzálapulhassanak a megálló­ban levő ház falához. Különben a gyanútlan várakozót tető­től talpig lefröcskölik az útszéli tekintélyes pocsolyán átha­ladó járművek. Persze, a fal mellett is csak viszonylagos a biztonsági Tanúskodhatnak róla a ház falán és ablakain „ékesked " foltok. Arról nem is beszélve, hogy az oltalomkereső két tűz közé — pardon­ víz közé — kerül, mivel a ház ereszéről is a nyakába csurog-csöpög az „áldás“. Mivel jómagam is naponta várakozom a színhelyen... és többször is pórul jártam, kideríthettem, hogyan is keletkeztek ezek a pocsolyák. Az útügyiek két évvel ezelőtt újraaszfaltozták az utca egy részét, az Unirit lakótelep kanáliscsöveinek lefektetése után, de csodák csodája, az út szélén egyetlen kanálist sem helyez­tek el, ami a járdáról és az útról lefolyó vizet levezesse. Egy kiadósabb eső vagy hóolvadás után, annyira összegyűl a víz (főleg az út egyik oldalán), hogy helyenként a járdán ,is alig lehet közlekedni. Mit tehetünk addig is, amíg az a „vizes ügy“ megoldó­dik? Átmenetileg az időjárás mellénk szegődött, befagytak a pocsolyák. De mi lesz később, ha a hőmérő higanyszála 0 fok fölé emelkedik, ha jönnek a tavaszi kiadós esők? MÁTHÉ mar­a A FALUSI KÖNYVHÓNAP keretében, ma 13 órakor, tudo­mányos szimpóziumra kerül sor a dedai könyvtárban: „Kulturá­lis-történelmi hagyományok és kontinuitás a felső Maros men­tén“ — témával. Az értekezlet programjában szereplő hét elő­terjesztést kollokvium, majd könyvkiállítás követi. ■ Ismerik már a tírgu­n­ircsi Tejfeldolgozó Vállalat legújabb termékét, a „Crina“-t? A túró­­marokkrém készítményt 4 lejes áron 200 grammos dobozban forgalmazza a kereskedelem. ■ A sighetoarai Mihai Emi­­nescu teremben vendégszerepel február 3-án este 7 órakor az Odorheiu Secuiesc-i Népszínház Nóti Károly Szeressük egymást gyerekek című háromfelvonásos zenés vígjátékával. Rendező Csiszár Antal. EGY MONDATBAN: • 23 262 olvasót jegyzett be 1988-ban a Megyei Könyvtár, 582 525 könyvet, folyóiratot, le­mezt kölcsönöztek ki. • Egy 4 ezer éves egyiptomi sírban ráta­láltak, a valószínűleg legrégeb­bi, süteményre, amely szézám­­lisztből, mézből és tejből készült. • Mezőgazdaságunk szántóterü­letének közel 40 százalékát ren­dezték be öntözéses művelésre. • A három év múlva 100 éves aradi Vagongyárban folyik a 200 km/ó sebességgel való közleke­désre alkalmas személyszállító vagonok tesztelése. • Az élesztő természetes B-vitaminforrás, na­pi féldrónyit elfogyasztva ellát­hatjuk vele szervezetünket. • Februárban felszáll a 9. Rombac, a bucure­sti Repülőgépgyár ter­méke, és folyik a következő gép összeszerelése, amely már 80 százalékban hazai technológiát testesít meg. • A Délj megyei Bistrejen feketególyák lakta fész­keket láttak. ..• A világon éven­te 16 milliárd csapágy készül. ■ A Zernuti Zöldségtermesztő­­ Kísérleti Állomás üvegházaiban az elmúlt év során 180 tonna gombát termeltek és adtak át a kereskedelemnek. Most is heten­te 3 tonna körül értékesítenek a vásárlóközönség körében nagy népszerűségnek örvendő csiper­kéből. VENDÉGSZEREPLÉSEK □ Az Oradeai Állami Színház magyar tagozata február 5-én, vasárnap, délután 4 és este 7 órakor a Kultúrpalotában mu­tatja be Bernard Slade Jövőre veled ugyanitt című kétrészes vígjátékát. Az előadást a nem­rég elhunyt Farkas István ren­dezte. □ A Sfin­tu Gheorghe-i Szín­ház magyar tagozata Humorsza­lon című zenés összeállításával a megyeszékhelyen kívül február 2- án Reghinben (16.30 és 20 ó), 3- án Tirnaveni-ben (19 ó), 4-én Acajari-on (20 ó), és 5-én Miercu­­rea Nirajului-on (19 ó) vendég­­szerepel. ,Megéneklünk, Románia­ orszá­­os fesztivál Munkaetika és műkedvelő mozgalom A VII-ik rendezvénysorozat most zárult tömegszakasza is igazolta a Megéneklünk, Romá­nia országos fesztivál nagyfokú mozgósító erejét. Munkások, földművesek, értelmiségiek, di­ákok kamatoztatták tehetségü­ket, képzelőerejüket, művészi hajlamaikat. A mindenütt je­lentkező mennyiségi növekedést sokfelé minőségi változások is követték, a mozgalom egyre sok­rétűbbé vált, elsősorban nagy nevelő értékű műfajokban gaz­dagodott, gyakrabban jelentkez­tek a hazafias, forradalmi tö­megdalok, a politikai színház, a művészbrigádok városon és fa­lun egyaránt. Ezúttal, e felsoro­lás utóbbi tagjára, illetve erre a műfajra térünk ki, mivel a né­hány nappal ezelőtt, a megye­székhelyen, a Közmű- és Lakás­gazdálkodási Vállalat munkás­klubjában színpadra lépő együt­tesek zöme ezt művelte: a helyi közszállítási vállalat, az ipari kereskedelmi vállalat, a vasúti fűtőház, az Electromures például. Ezen előadócsoportok műsora mozgósító jellegű volt, ihletfor­rásuk. egrre bővü­lő témakörük a termelési osztályok, műhelyek, kisebb-nagyobb munkaközössé­gek mindennapi életének prob­lémái. Síkra szállnak a munka­erkölcs, a méltányosság elveinek érvényesítéséért, a termelési fel­adatok teljesítéséért. A bírálat és önbírálat szellemében hallat­ják szavukat a munkafegyelem megszilárdítása, a köztulajdon megvédése érdekében, kifogásta­lan minőségű termékek előállítá­sára ösztönözve. S mindezt ne­velő célzattal, a humor és a szatíra erejével, sajátos eszkö­zeivel. Az említett brigádok mű­során kívül, még tapsolhattunk a Prodcomplex színjátszócsoport­jának, az ifjúság Megéneklünk, Románia művelődési és alkotási központja kórusának. Szép Emi­­nescu és Nicolae Labiș-verseket hallottunk. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy fiatal,­­akár korosabb munka­közösségeink is érzékenyen rea­gálnak mindarra, ami nem he­lyénvaló, ami nem méltányos, nem etikus, valamint arra, amin jobbítani kell szakmai szem­pontból is. JAR­VY FEKETE KATALIN JCut a täa (Folytatás az 1. oldalról) Zoltán is, aki még innen van a katonaságon, de utána is ide ké­szül vissza. — Édesapám is itt dolgozott a gazdaságban, több mint két év­tizedet, de beteg lett. Nem es­ketett meg, de éreztem szavai­ból: szeretné, ha folytatnám az ősi mesterséget. Nos, a líceum elvégzése után hazajöttem, és újra haza fogok jönni. Szeretem az embereket, Florea Moldovant, Vass Sándort, Rontás Aurélt, akikkel együtt dolgozunk. S úgy érzem, ők is szeretnek. Kocsis Lőrincz a mezőgépé­­szeti részleg vezetője a mezőről, a földről vall. — Mesterség ez a javából, év­ről évre látod, hogy hagysz va­lamit magad u­tán. Nincs szebb, amikor ebéd nyomán zöldül a határ, aztán aranysárgára érik a kalász. És ezt vallja Luciu Valentin, Korodi Imre, Iepure Florentin, Magyari István és a többi me­zőgépész is, függetlenül attól, hogy Richifen, Landran, Ozdon vagy Gáboron látott napvilágot. Mindannyian­­ magukénak vall­ják ezt a sok völgy árkolta köz­séget. Munkájukra mindig lehet számítani. — A mérnöknőnk, az aranyat ér — szalad ki Kocsis Lőrincz száján. — Attól, aztán lehet ta­nulni földművelést, mezőgazdasá­got. Sokszor megcsodáltam ezt a törékeny asszonyt, amint a ba­rázdában nyomunkban haladt. Tekintetével fedd, de nem ha­ragszik. Igazi szakember. Köz­ségünk szülötte. A mérnöknőnek megemlítem, de túlzásnak veszi a dicséretet, hisz, mint mondja, ő csak mun­káját végzi, amire a szakmája kötelezi, amit a föld követel. S ez utóbbi nagy előny, mert ha­bár Ózdon született, úgy ismeri a gazdasághoz tartozó négy falu területét, mint a saját tenyerét. Serafimovics Ioan, a községi pártbizottság titkára, a népta­­nács elnöke mondta, ezek az emberek itthon vannak, hazaér­keztek. De még többet várunk haza. Tárt karokkal. Akad itt munka mindenkinek, aki szeret dolgozni. S nyugodtan elmond­hatom, megtalálja számítását a szüntelenül fejlődő­ szépülő köz­ségben. Köt a rög. A bichisi patak, az ózdi Aranyoldal, a tanárai lan­­kás hegyoldalak. S úgy látszik ennek a hívásnak egyre keve­sebben tudnak ellenállni. f 1111 iMl Johann Strauss — Der ungekrönte König (A koronázatlan király), hangzik a film alcíme. Amin nyilván a keringő s az operett királyát kell értenünk, hiszen a múlt század hetvenes-nyolcvanas évei­ben, mikor a rendkívül népsze­rű osztrák zeneszerző a legszebb­­legmar­adandóbb műveit kom­ponálta, Bécs és egész Európa a Strauss-valcerek és operettáriák dallamaitól zengett. Némi (ár­talmatlan) antimonarchikus éle ugyan van a filmnek: alkotói kissé felnagyítva futtatják ki a protagonista 48-as forradalmi múltját, egy akkoriban kompo­nált indulóját, amit Ferenc Jó­zsef sohasem bocsát meg neki. De kiemelőbb hangsúlyt kap itt Strauss­­ harmadik házassága, melyet a zsidó származású Adél­lal köt, akit csak egy műkedve­lő muzsikusherceg segítségével tud elvenni. És keretként fel­vázolt sztori a címszereplő öcs­­csének — Eduardnak — arra i­­rányuló akciója, „ármánykodá­sa“, hogy bátyja emlékét (en­nek halála után egy évvel) be­feketítse. (Mondanom sem kell, hogy Edi-nek ez nem sikerül, Johann aureólája töretlen ma­rad). Amint látjuk, a forgatókönyv­író Frederic Morton eredetiség­re törekedett: eltér az íratlan szabálytól, mi­szerint ebben a műfajban muzsika és megint csak muzsika tölti ki a hangos képsorok legnagyobb részét, s a történés jóformán csak ürügy arra, hogy a közismert hangza­­tokat — hozzáértők és úgyneve­zett laikus nem csekély megelé­gedésére — mindegyre beintsék, tökéletes kivitelezésben megszó­laltassák. (Mellettem az Arta moziban is halkan dúdolgat va­laki). Lehet, hogy kevesen oszt­ják véleményemet, de­ szerin­tem a szcenarista talán jobban tette volna, ha a járt utat nem he­gyja el a járatlanért, vagyis enged a bevett szokás hatalmá­nak, s akár a magánélet szférá­jának leszűkítése árán is — többet ad Johann Strauss örök­zöld zenéjéből. (Különösen az operettekkel bánik mostohán Frederic Morton, annak ellené­re, , hogy A denevér és társai remek kifutópályát nyitottak volna dalszínpad és zenekari teljesítmény fergeteges összha­tásának). Oliver Tobias alakítja a cím­szerepet ebben a Franz Antel rendezte, színes-mozgalmas film­alkotásban. Az élete és pályája zenitjén tündöklő (meg­küzdő) Johann Straussot állítja elénk: egy hódító külsejű zeneköltőt, akinek dandy-elegancia és fér­fiszépség szinte inkább jellem­zője, mint a minden porcikájá­­ból áradó muzikalitás. Kifogás­talan megjelenés, szabatos szö­vegmondás, minden magabiztos fellépés fémjelzi Oliver Tobias alakítását — már-már nehezünk­re esik elhinni, hogy ezt a talpig stramm pasas Straussot oly könnyed-felelőtlenül fel­szarvazza második felesége. (No­ha igaz, hogy Lilit úgyszólván az utcáról szedte fel). Színm­űvészi teljesítmény mérlegén többnek s jobbnak vélem azt, amit a har­madik élettársat (majd özvegyet) megtestesítő Mary Crosby produ­kál: beszédes szépség-mozgás­arcjáték árnyalt eszközeivel ér­zékelteti mind Adele hűségét, o­­daadását, mind heves féltékeny­ségét (amelyre sikert sikerre hal­mozó férje, mi tagadás, rá-rá­­szolgál). Bécs és az NDK fővárosa e­­gyesítették balettkorukat ahhoz, hogy a párját k­itatóan grandió­zus koprodukció olyan lebilin­cselő és látványos legyen, ami­lyen csak lehet: gyönyörű kosz­tümök százai, tömegeket meg­mozgató, remek tánckompozíciók nyűgözik le tekintetünket, mi­közben a bécsi szimfonikus ze­nekar Robert Stolz vezényleté­vel adja elő — hibátlanul, töké­letes szonorizációval — a Jo­hann Strauss és (elvétve) Offen­bach művéből összeválogatott „zenéket“. Franz Antel és az operatőr Johann Matula nem mindennapos érdeme, hogy az eredeti színhelyek beiktatása és az egész audio-vizuális hang­­szerelés útján élményünkké ele­venítik a századvégi Bécs sajá­tos szellemi levegőjét, légkörét. «. t.

Next