Wan2, 2010 (92-103. szám)
2010-06-01 / 96. szám
Viboldetroit LCD SOUNDSYSTEM This Is Happening ★★★★★ BDFA I 65 perc 9 szám BÁR MURPHY IGAZÁN CSAK A DISCO PUNK ELSŐSZÁMÚ ZEnEKARÁNAK SZÁMÍTÓ LCD SOUNDSYSTEM 2000-ES ÉVEK ELSŐ FELÉBEN TÖRTÉNT FELTŰNÉSÉVEL LETT SZÉLES KÖRBEN ISMERT(EBB) , már jóval korábban bedarálta a zenemalom. 1988 és 1998 közötti tíz évét másodvonalas zenekarokban töltötte, melyek képtelenek voltak kitörni az egyhelyben toporgásból - legfőképpen azért, mert az eredetiség messzire elkerülte valamennyit. A Pony nevű banda például állítólag a Pixiesből élt. A zenekarosdi mellett Murphy hangmérnökként is dolgozott ebben az időben, többek között a Sub Pop kiadó lemezein. AZ ÁTTÖRÉS - PONTOSABBAN A VÁLTÁS - AKKOR TÖRTÉNT MEG, AMIKOR DAVID HOLMES NEW YORKBAN DOLGOZOTT AZ 1997-BEN MEGJELENT LET’S GET KILLED CÍMŰ ALBUMÁN. A producer Tim Goldsworthy lett, aki korábban James Lavelle partnereként a Mo’ Wax kiadó és az UNKLE zenekar születésénél is jelen volt. Ő és Murphy a Holmes lemez kapcsán ismerkedtek meg egymással. A kölcsönös szimpátián és David Holmes-on túl azt is érzékelték egymásról, hogy mindkettőjüket ugyanaz izgatja a leginkább: az éppen akkoriban csírázgató disco vagy dance punk (esetleg punk funk). Kiadót alapítottak DFA Records néven, és ez olyan lökést adott Murphy-nak, hogy végre-valahára maga is belefogott a zeneszerzésbe. Az első három évben csupán kislemezei jelentek meg. Mivel ezek egytől-egyig szép sikert könyvelhettek el, 2005-re már nagylemeze is volt az LCD Soundsystemnek. A cím nélküli albumra a korábbi kislemezszámok (Losing My Edge, Give It Up, Movement, Yeah) is felkerültek, és több friss alapvetés (Daft Punk Is Playing At My House, Disco Infiltrator, Tribulations). Murphy nem kevesebbet, mint a műfaj alaplemezét tette le az asztalra. A hatások már ekkor is nyilvánvalóak voltak: az amerikai újhullám (Talking Heads, Blondie, Cars, Devo, Pixies), a 70-es évek amerikai punkzenéje (MC5, The Dictators, NY Dolls), és a Velvet Underground. Mindez a modern elektronika és a pszichedelia szűrőin négyszer-ötször átcsurgatva, savval és groove-val jól megszórva. A 2007-es Sound Of Silveren Murphy „dalosabb” irányba fordult, és rákattant Brian Enóra. Az albumot nyitó, zseniálisan felépített, mégis nagyon egyszerű Get Innoctious! nemcsak bármelyik 70-es évekbeli Eno szólóalbumra simán felkerülhetett volna, de azokra a Talking Heads és David Bowie nagylemezekre is, melyeknek Eno volt a producere. És ez még nem minden: a szám a harmadánál belépő női hangnak köszönhetően a nyolcvanas évek eleji Madonnát is felidézheti a hallgatóban, majd az utolsó fél percben kortárs zenélésébe fordul. A sokféle súly alatt nem roppan össze a szám, hanem kerek egészbe összeáll. Murphy egy mágus eredeti receptúrával. A SOUND OF SILVEREN MURPHY ÚJ MÓDSZER SZERINT DOLGOZOTT. Kevés számot pakolt a lemezre - míg az első albumon 16, addig a másodikon már csak 9 szám kapott helyet -, és (majdnem) mindnek felnyomta a játékidejét 6 perc fölé, hadd fussák csak ki magukat, és rendesen támogassák meg a hallgató pszichedelikus révületét. A már említett nyitószám mellett mindenképpen említést érdemel a Noth American Scum, a Time to Get Away, a Someone Great, az As V Them, és a New York városához címzett himnusz, a New York I Love You című dal, ami a Sound Of Silvert lezárta. MIELŐTT A HARMADIK LCD SOUNDSYSTEM album kijött volna, Murphy elkészítette Noah Baumbach Greenberg című, Ben Stiller, Jennifer Jason Leigh és Rhys Ifans főszereplésével készült filmjének kísérőzenéjét, ahol új oldaláról mutatkozott be. Egyfelől folkos popdalokat írt a mozgó képek alá, másfelől továbbmerült Brian Eno világába, de ezúttal az ambient albumok voltak a sorvezetői. A THIS IS HAPPENINGRE, AKÁRCSAK A MÁSODIK LEMEZRE, ÚGY ERRE IS MINDÖSSZE 9 SZÁM KERÜLT, ÉS CSAK EGY MARADT A POPZENÉKNÉL SZOKÁSOS 3 PERCES JÁTÉKIDŐ KÖRÜL, a többinek Murphy bőven hagyott időt a kibontakozásra. Az első kislemezdal pont ez a többi közül kissé kilógó szám, a Drunk Girls lett, amiből simán lehetne bulikedvenc, annyira kicsattanó, pimasz, őrült, vagány - mit mondjak még? Az új album legszembetűnőbb változása, hogy lassultak a számok, enyhébb az lett iram, és napfényesebbek-játékosabbak a hangulatok. Ezúttal mintha a dalok jobban esnének a latba, mint az ütemek. A Dance Orself Clean ráérősen hömpölyögve nyitja az albumot és bontakozik ki, a Drunk Girls úgy pattog, mint egy kőkeményre pumpált gumilabda. Ezt követi az album egyik legjobb száma, a One Touch, ami már a szokásos, monoton disco punk táncdal, és a Devo modorában íródott. Az All I Want viszont Bowie Heroes-ának mostohatestvér párja, le se szeretné tagadni a rokonságot. Az I Can Change - személyes kedvenc - egy naivra rajzolt, mosolygós elektro pop dal, a You Wanted a Hit feszes és visszafogott. A Pow Pow újra bepörög, hogy aztán a Somebody’s Calling Me hét percben ismét lelassítsa és pszichedelikus irányba vezesse a lemezt. Az album végére került Home - Talking Heads kompatibilis szám utazós hangulata hova máshova is vezetne, mint a címben jelölt helyre, a jól elvégzett munka után haza. Kikapcsolódni, pihenni. Mondjuk pont az LCD Soundsystemre. A HÓNAP ALBUMA Az őrület lelassítása A legújabb, Drunk Girls című kislemezdalhoz készült Spike Jonze klipben James Murphy és társai bebizonyítják, méghozzá mulatságosan, hogy igazi punkok. This Is Happening című harmadik nagylemezük viszont inkább diszkó maradt az apró, ám nyilvánvaló módosítások ellenére is. 53 yuan2