Zala, 1948. július (53. évfolyam, 151-174. szám)
1948-07-05 / 151. szám
53. évfolyam 151. szám. Nagykanizsa, 1948. július 4. vasárnap Ára 60 fillér. Várható időjárás: Mérsékelt, időnként élénk nyugati, északnyugati szél, változó felhőzet, többfelé záporeső, zivatar. A hőmérséklet kissé emelkedik. A demokrácia negyedik aratása Irta: Ferenczi Szabó Béla Háromesztendős aszályos év után számot vethetünk arról, hogy mit hozott a negyedik év a magyar népi demokrácia számára. Da még mielőtt számot vetnénk országos vonatkozásban az elért eredményeikről, altijaink meg, időzzünk nálunk Zsalla megyében. Nézzük meg, mit tett az itteni parasztság saját maga és egyben az ország felemelkedése érdekében. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk: a zalamegyei prasztság kitett magáért. Legtöbbször csilllagfcói csillagig dolgozott, mert tudta, hogy munkája nem marad eredménytelen. Ami a legfiontosabb: nem volt sehol semmi csüggedés, vasakarattal, paraszti önbizalommal; meghozta gyümölcsét a kiérdemelt munka. Igaz, itt nem volt meg, a rendellenes időjárás,, mint az ország különbözői területein — esetleg az utóbbi napok esőzései —, de ez egy pillanatra sem kisebbíti a zalamegyei parasztság munkakészségét, hadatlan nagy akarását. Ha enyhült a kenyérgond az országban, ez a zalai parasztnak is köszönhető. Mert arról van szó, holgy megyénkben a jó közepes termésnél még jobb lesz a termés, öröm volt Látni és nézni a rozs- és búzatengert — most már büszkén avatják —, miként szökkent a magasba és bontott kövér kalászt a magyar nép, a magyar népi demokrácia győzelmére. Emefelé sok helyet elmondhattuk: beleadhattunk a kalászos közepébe és még a kalapunk se látszott ki belőle. Minden dicséret, a munka dicsérete megilleti parasztságunkat. És mi a legszebb érték? A jól megérdemelt emberi munka és annak érett gyümölcse: a boldog, bővebb aratás. Hogy érte el a zalamegyei parasztság a komoly eredményt? Döntő formában hozzájárult a mezőgazdasági munkaverseny.Majdnem 20.000 uj és régi gazda, középparaszt nemes versenyre kelt egymássa, 1 a több és jobb hozamért, mindennapi kenyerünkért, mezőgazdaságunk fejlesztéséért. A nagykanizsai és zalaegerszegi járás tűnt ki legelső sorban a nemes versengésben — helyesebben inkább a magyar paraszti virtusban —, de a többi járások sem maradtak alul. Ami a fontos: megteremtettók a mezőgazdasági munkaversieny alapfeltételeit. Megteiemttették szívós, kitartó munkával a közepesnél sokkal jobb termés biztos alapját. Mondottuk: a biztos alapítészetet adva van. De komoly hibát követnénk el akkor, ha azt mondanánk: elégséges az eddigi munkaverseny tervszerűsége és nem látnánk be, hogy ezen a téren még nagyon sok a tenniialó. Mert miről is van szó? Arról, hogy nem elégséges az eddigi munkaverseny eredménye, hanem azt sokkal tervszerűbbé kell tenni. Ek> fordult sok helyütt, hogy parasztságnak versenyzett, de nem tudta, mert nem magyarázták meg neki kellőképpen, hogyan is kell versenyezni. rátég mindig nem ismerik kellőképpen a tervgazdálkodás döntő jelentőségét. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a terv előirányzatához való alkalmazkodás egész komoly anyagi lehetőséget is biztosít itt is parasztságunk számára.És ez pedig nagyon fontos kérdés. Van nálunk is egy hibás konzervatív nézet. Nem vesszük figyelembe az értékesítési lehetőséget. Nem vesszük figyelembe azt, megyénkben, hogy egyes területek arányának növelésével vagy csökkenésével milyen nagy szerepet játszik a belföldi kereslet. Tehát mi a,, fontos ? Az, hogy a terv által előirányzott területet tervszerűen, vessük be. A Magyar Dolgozók Pártjának vezetői,bármely poszton is álljanak, faluban, városban egyaránt kötelességük, hogy a gazdátársiadalmiat fel— világosítsák és meggyőzzék a tervgazdálkodás előnyéről és annak helyességéről. Elvtársaink számára nem elégséges csak a nagyvonalú kül- és belpolitikai kérdések ismertetésre, hanem egyik, legfontosabb kérdés az volt és az lesz: mennyire ismerjük országunk mezőgazdasági problémáit és mennyire tudjuk ezt alkalmazni a való életre, népünk hasznára. De ez természetesen nemcsak a Magyar Dolgozók Pártjának tagjaira vonatkozik, hanem minden becsületes demokratára, aki igazán tudja alkalmazni helyes vonalon parasztságunk felvilágosítását a boldog, virágzó mezőgazdaság megteremtésének érdekében. Agrárfeladataink még sok kívánnivalót hagy maga után még más területen is. Többet és még jobbat kell termelnünk a gabonafélékben. Át kell térnünk a minőségi termelésre. Ennek pedig egyik előtéttétele a tariókutatás. Ezen a téren komoly mulasztás történt. Sok helyütt, pl. a kanizsai és becsehelyi határ között a búzavetést felverte a gaz és gyom. Ezért mindjárt az aratás befejezésével minden termelőnek saját érdekében el kell végezni a legfontosabb feladatot, a tarló buktatást. Ez már nemcsak helyi, hanem országos érdek is. Tudjuk: Zala megye parasztságának szívügye az ország érdeke és elvégzi ezt, a feladatot is,, mint ahogy el fogja végezni a még fontosabb soron levő tennivalóikat. A demokrácia negyedik évében most ez a legjobb aratás. Országos vonatkozásban a múlt évi 15 millió méter mázsa kenyérgabonával szemben 20 millióra számíthatunk. Ez azt jelenti egyben, hogy holdanként az átlagos hozam a közepes termésnél jobb lesz országos viszonylatban. Három nehéz aszályos esztendő után jobb ,és több kenyeret tud biztosítani az aratás. A zab, árpa termése átlaga jobb lesz, mint a kenyér gabonáé. A cukorrépa, krumpli, kukorica rekordtermést mutat. Minden előfeltétel megvan arra nézve, hogy a hároméves terv keretében hazánk a boldogulás útjára lépjen. A magyar paraszt az országban, tehát itt Zalában is érzi, tudja, hogy munkájában hűséges támasza, fegyvertársa az ipari munkásság és a szellemi dolgozó. A munkás-paraszt szövetség acélos kapoccsá forrt össze a magyar népi demokrácia jelenlegi legszebb aratásával. Előre a jómódú, virágzó mezőgazdaság tervszerű továbbfejlesztéséért! Rákosi Mátyás öt jugo sszláv ^GlyXGÍFÖl a Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti frakciója előtt Egyhangú lelkesedés fogadta a központi vezetőség állásfoglalását Péntek délután a zsúfolásig megtelt sportcsarnokban tartotta meg Rákosi Mátyás beszámolóját, a Tájékoztató Irodának a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről kiadott határozatáról, mely szerint a párt vezetői pártellenes és szovjetellenes intézkedéseikkel szembehelyezték magukat a Tájékoztató Irodában tömörült kommunista pártokkal. A JuKP vezetőinek a zöme — mondotta — nem értette meg a kommunista párt és a munkásosztály vezető szerepét, a munkás-parasztszövetség lényegét. A JKP- ban, amely 1920 óta csak illegalitásban a föld alatt dolgozhatott, még a felszabadulás után is frakcióharcok dúltak- s ezek ráütötték bélyegüket a pártéletre is. A megbeszélések helyébe a parancsok léptek. Tito a jugoszláv népfront kongresszusán kijelentette, hogy a JuKP- nak nincs más programja, mint a népfrontnak. Ennek a népfrontnak, akkor 7 és fél millió tagja volt, s lényegében benne van az egész felnőtt lakosság, a nagygazdák, vállalkozók, nagykereskedők és a régi politikai pártok maradványai is. Tito e kijelentése azt mutatja, hogy a kommunista párt a munkásosztályt és az összes pártokat az egész néppel összekeverte. Elsősorban a Szovjetunió vezető pártja, de Sztálin is figyelmeztette a párt vezetőit a JuKP politikájának helytelenségére. Az a tény, hogy a jugoszlávbelpolitika porondján csak a népfront szerepel, a JuKP és annak szervezetei nem lépnek fel nyiltani a nép előtt, aláássa a párt politikai tekintélyét és erejét. A JuKP visszautasította a testvérpártok bírálatát. Sőt egyeseket kommunista véleményük miatt letartóztattak. Ez az eljárás a párt legelemibb jogainak lábbal tiprása volt s ez megtorlást von maga után. Az a körülmény, hogy a jugoszláv elvtársak háttérbe szorították a kommunista pártot és a munkásosztályt és előtérbe tolták a népfrontot és a parasztságot nyilvánították az állam legmegbízhatóbb elemének, minden téren meghozta gyümölcsét. A magyar demokrácia és a magyar dolgozók, élén a Magyar Kommunista Párttal, a felszabadulás első napjától kezdve mindig igyekeztek a lenini tanítás szellemében dolgozni. És éppen a Szovjetuniótól szerzett tapasztalatok alapján tanultuk meg, hogy függetlenségünket és jövő fejlődésünket csak akkor láthatjuk biztosítottnak, ha a népeket felszabadító Szovjetunió és a haladó népi demokráciák oldalán állunk és minden harmadik út elkerülhetetlenül az imperialisták zsákmányául dobja oda a nemzetet. Rákosi Mátyás beszéde további részében kitért a JKP szervezési hibáira, majd a jugoszláv vezetőknek a Tájékoztató Irda bírálatára adott válaszára. A kongresszuson a Szovjetunió felvetette a „kérdést, nem fogják-e gyengeségnek tekinteni, ha a Tájékoztató Iroda határozatát a JKP helyzetéről nyilvánosságra hozzák. A mi véleményünk, hogy e lépés nem tekinthető gyengeségnek, hanem erőt jelent és azért tudtuk ezt a lépést megtenni, mert ismerjük erőink nagyságát és igazságunk helyességét, amire előbb-utóbb a JKP-ban is rájönnek, hogy helyes az az út, amit nekik ajánlottunk. Válaszolt Rákosi Mátyás arra a kérdésre, hogy nem fenyegetne a Magyar Dolgozók Pártjában az a veszély, hogy letérünk a marxizmus-leninizmus útjáról? Három hónappal ezelőtt, — mondotta —, amikor a politikai bizottság leszögezte álláspontját ebben a kérdésben, utasítottuk a politikai bizottságok tagjait, hogy egészében és csírájában fojtsanak el minden ilyen kísérletet, s olyat, amely alkalmas volna a Szovjetunió szerepének lebecsülésére, vagy zavarná azt a baráti viszonyt, amely bennünket a Szovjetunióhoz és Sztálinhoz vagy annak pártjához, a bolsevik párthoz fűz. Rákosi Mátyás ezután rátért, hogy sokan felvetették a Tájékoztató Iroda határozatával kapcsolatban: nem jelenti-e az a kolhoz problémájának napirendre tűzését, amivel az ellenség szerte az országban agitálna? A kommunisták sokatsem titkolták, ha valamit akartak. Aki tehát most azt hirdeti, hogy a kommunisták egyik napról a másikra felvethetik a kolhoz kérdését, azok csak zavart akaruak kelteni és félre akarják vezetni a