Zalai Hírlap, 1957. február (2. évfolyam, 26-47. szám)

1957-02-01 / 26. szám

2. A jövő hónapban Zalaegerszegről is megindul a légi közlekedés A 31-i budapesti lapok adták hírül, hogy több útvonalon is­mét megindult három hónapi kényszerpihenő után a légi köz­lekedés. Hogy pontosan tájékoztathas­suk olvasóinkat, ki­mentünk az Andráshida határában lévő re­pülőtérre, hogy megyénkben a legilletékesebbtől, Tóth Zoltán­tól, a repülőtér vezetőjétől kap­junk választ a Zalaegerszegen sokakat érdeklő kérdésre. — Az elmúlt napokban jár­tam Budapesten — tájékozta­tott a repülőtér vezeője —ahol azt a választ kaptam, hogy előreláthatólag március közepén, de inkább a második felében kapcsolódunk be mi is a légi forgalomba. Lehet — folytatta — hogy az utazni szándékozók előtt ez nem túlságosan bizta­tó, de előttünk máris az, hi­szen az október 23-át követő események után heteikig el vol­tunk szakítva központunktól, s még azt sem tudtuk sokáig, hogy lesz-e­ még majd szükség a zalaegerszegi repülőtérre. — Talán arról is volt szó —■ kérdeztük —, hogy megszünte­tik a repülőteret? — Bizony volt, hangzott a válasz. — Néhány repülőteret, így a nagykanizsait és kapos­várit például megszüntették. — Milyen lesz akkor az ösz­­szeköttetés? — érdeklődtünk tovább Ezek szerint a jövőben­­Nagykanizsa helyett csak Za­laegerszegig közlekedik majd a budapesti gép?­­ — Bizony így lesz — mondta Tóth elvtárs — bár azt hiszem,­­hogy ennek a zalaegerszegiek csak örülni fognak. — Mi lesz ebben az öröm? — Az, hogy a tervek szerint közvetlen járat lesz Budapest és Zalaegerszeg között. Eddig a budapesti gép Győrön és Szom­bathelyen keresztül ért ide, ami igencsak meghosszabbította az utazási időt. Most úgy tervezik, hogy Zalaegerszegről a kora reggeli órákban indul egy re­pülőgép Budapestre, ami 10 óra előtt ott van, és a késő dél­utáni órákban indul vissza. Ez azt jelenti, hogy ha fulladtak a repülőtér veze­­­­tőjének kemény fellépésén, aki­nek sikerült elhitetnie a rádió­záshoz mit sem értő fegyveres­­ handabandázókkal, hogy a rá­dióleadó rossz, csövek hiányoz­nak belőle, amelyek egyelőre pótolhatatlanok. A többmilliós értéket így si­került megmenteni, s a zala­egerszegi repülőtéren a rádió­leadó, a többi értékes műsze­rekkel, berendezésekkel együtt­­ készen áll a légi közlekedés új­bóli indulására.­­ Ezt bizony nagyon várják már a dolgozók — mondja bú­csúzóul a repülőtér vezetője —. Nap-nap után érdeklődnek ná­lunk is, hogy mikor indul ismét a légi közlekedés. A közelmúlt­ban a ruhagyár és a megyei ta­nács küldöttsége kereste fel vá­rosi irodánkat, hogy tolmácsol­juk kérésüket a Közlekedés­­ügyi Minisztériumhoz a légijá­ratok mielőbbi újbóli indításá­ra. Ezúton tolmácsoljuk most mi is nemcsak a ruhagyár és a megyei tanács dolgozóinak, ha­nem a város még sok-sok dol­gozójának a kérését a Közleke­désügyi Minisztériumhoz, hogy amint a lehetőségek engedik — és ha lehet, úgy még a terve­zett határidőnél is korábban — kapcsolják be Zalaegerszeget ismét a légi forgalomba. egy nap alatt meg tud fordulni. Az eddig érvényes menet­rend ezt nem tette lehetővé, mert az egerszegi gép tizenket­tő után ért Budapestre és két óra előtt már indult is vissza. A későbbi beszélgetésből megtudtuk, hogy a repülőtér minden különösebb kár nélkül „vészelte át” az október 23-át követő eseményeket. Igaz, ok­tóber 26 és november 4 között több ízben is jártak kint Zala­egerszegről felfegyverzett civi­lek és katonák, akik a repülő­tér rádióadóját akarták birtok­ba venni, hogy azt is felhasz­nálhassák a lelkek mérgezésé­re, kísérleteik azonban kudarc­ H. N­. Bulganyin beszéde a K. O. Fagelm tiszteletére adott villásreggelin Moszkva (MTI) A TASZSZ közli: N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke Fagerholm finn minisz­terelnök tiszteletére adott vil­lásreggelin beszédében a többi között a következőket mondot­ta: Reméljük, hogy Fagerholm úr mostani látogatása és a hozzá fűződő személyes kap­csolatok a Szovjetunió és Finn­ország baráti viszonyának to­vábbfejlődését és erősödését szolgálják majd. A két állam kapcsolatai kedvezően fejlőd­tek az egyenjogúság, a bel­­ügyekbe való be nem avatko­zás, az állami szuverenitás és a nemzeti függetlenség kölcsö­nös tiszteletben tartása alap­­­­ján. A szovjet kormány to­vábbra is mindent megtesz, hogy a két ország barátsága és kölcsönös megértése tovább erősödjék, kereskedelmi és mű­­­­velődési kapcsolatai fejlődje­nek. Az Elsült Államok hatalmas összegeket fordít repülőgépei­ és távirányítású lövedékek gyártására Washington (MTI) Az Egye­sült Államok országos gépgyár­tási bizottságának évi jelentése szerint, amelyet Eisenhower elnök hétfőn terjesztett a kong­resszus elé, az Egyesült Álla­mok a jelenlegi nemzetközi helyzetre való tekintettel, pél­dátlan összegeket fordít a biz­tonság legfőbb biztosítékának, repülőgépek és távirányítású lövedékeik gyártására — közli az AFP. A jelentés aláhúzza, h■feltétlenül folytatni kell az erőfeszítéseket, hogy az Egye­sült Államok technikai szem­pontból és számszerűség dol­gában legalább olyan színvo­nalon álljon, mint más ország­. A SZELLEM SZABADSÁGA so n­ehéz dolga volt annak,­­­­ aki az elmúlt években a szellem szabadságáról akart meggyőzni művészembert, vagy akár egyszerű műértőt, olvasót is hazánkban. Az ese­ményeket tisztán látó, némileg is átfogó ismeretekkel rendel­kező vitapartner csakhamar előhalászott olyan érveket, vagy tényeket, amelyek halla­tára vagy az «objektív nehéz­ségek«­­jól ismert kifogását sut­togtuk el, vagy egyszerűen be­váltottuk az igazat: valóban, a szellemi szabadság csak bizo­nyos határokon belül van meg nálunk. A »határok» és a «szabad­ság» szavak jelentése, értel­me persze nem állítható közös értelmi síkra, s ennek a hiá­bavaló próbálkozásnak annyi eredménytelen kísérletével ta­láltuk szemben magunkat a múltban. Irodalmi téren csak a szocialista-realista ismérvek­nek megfelelő művek számára volt nyilvánosság, a képzőmű­vészet különböző ágaiban ugyancsak a kicentizett és elő­írt művészi jelek hordozói kap­tak helyet a tárlatokon, a be­mutatott filmek tekintélyes ré­sze -­­ minden jóakarat elle­nére — magán viselte a sema­tizmus bélyegét és szűklátó­körű, szemellenzős szempon­tok érvényesültek a zenében, a színházi politikában, s a szellemi élet más területein is. Jelentős propagandát fejtet­tünk ki annak érdekében, hogy az elemi hibákkal is küszködő kultúrpolitikánkat feddhetet­lennek, szeplőtelennek nyilvá­nítsák a dolgozó tömegek, s nem akartuk tudomásul venni, hogy számottevők a fogyaté­kosságaink, összecsomagolva, szinte gondolkodás nélkül fél­redobtunk mindent, ami nyu­gatról jött, s értékén felül ma­gasztaltunk mindent, amit a szocialista tábor országai pro­dukáltak: így fordulhatott elő, hogy miután a filmek sorában például egészen gyenge (ke­leti« alkotások lelkendező kri­tikája dacára a mindennapi ember csalódottan jött ki a filmszínházból, s mikor az el­zárkózás elvén enyhítve olasz, francia filmeket is átvettek szerveink, kultúrpolitikánk irányítóiban megingott a töme­gek bizalma. Az elkövetett hiba nyilván­való. A szocialista művészeti irányzatok magasabbrendűsé­­géről, tisztultságáról, embe­ribb gondolatairól nem a nép­művelési apparátus dolgozói­nak és a brosúrák lapjainak kell meggyőzni a dolgozókat, hanem ezt a csatát maguknak a dolgozóknak kell eldönte­­niök, — még­pedig személyes élményeik, benyomásaik alap­ján. Ne azért döntsön bárki is a szocialista-realista festmény mellett, a kubista alkotással szemben, mert ezt olvasta va­lahol, hanem azért, mert látta mindkét irányzat képeit. És ne dicsérje senki azért az «Othel­lo»­ című filmet, mert plakát­jára oda van írva, hogy »szí­nes szovjet filmalkotás»­, ha­nem nézze meg a filmkölté­szetnek ezt a gyöngyszemét, nézzen meg nyugati giccseket, s híres alkotásokat is, és ak­kor könnyen dönthet magában arról, hogy a zenitre csak a művészi hitvallás ritka termé­kei jutnak. Az elmúlt tíz esztendő kul­túrpolitikája kirekesztette az összehasonlítás lehetőségéből, az önálló véleményalkotás ke­reteiből az embereket. Az iro­dalom, a képzőművészet, a ze­­­ne szocialista irányzatai nem az egyéb irányzatokkal való, bárki által betekinthető harc­ban — mintegy a tömegek íz­lésbeli döntése alapján jutot­tak a szellemi élet vezető erői­nek sorába, hanem a hivatalos kultúrpolitika kinyilatkoztatá­sa alapján. Legalább is a köz­napi emberek ennyit láttak az egészből. Közben elviharzott felettünk az októberi áradat, s aki most tekint végig a mozik műsorán, a könyvkiadók tervein, a na­pilapok cikkein, ■z megdörzsö­li a szemét, s egy pillanatig arra gondol, hogy mi a világba pottyant. Nem beszéltünk er­ről m­ég eleget, mert fontosabb kérdések is tarnnak a magyar közélet­ napirendjén, de­­nem lehet továbbra is észrevétlenül elmenni a változás mellett, mely szellemi életünkben be­következett. Tudjuk, még na­ponta tesznek ártalmatlanná fegyveres csoportokat, leplez­nek le kémeket, a szocialista állam ellen szervezkedőket, s a népi hatalom megszilárdulá­sa szempontjából ez százszor fontosabb, mint hogy pl. a Tarzan-sorozat vitatható érté­kű első kötete az utcára került. S a munkástanácsok megszi­lárdítása, helyes munkamód­szerük kialakítása is sokszorta előbbre való, mint az Yves Montand-dal Lucienne Boyer­­ral megtűzdelt tavaszi hang­verseny-program. De vegyük észre végre a művészeti élet, a kultúra frontján bekövetke­zett örömteljes kibontakozást is. Vegyük észre és beszéljünk róla, hiszen sokan és sokféle­képpen akarják jelenlegi ve­zetőink, pártunk érdemeit ki­sebbíteni, eredményeit elhomá­lyosítani. Könyvkiadóink terveiben te­ret kapott — most már nyu­ Co­dt szívvel mondhatjuk — az egész világ irodalma. He­­mingway-tól Dreislerig, Her­­czeg Ferenctől Kosztolányi De­zsőig megtalálunk mindeneit a kiadásra előjegyzett szerzők között, akik csak megváltották műveikkel a belépőjegyet a maradandóság tájaira. Képző­­művészetünkben számos nyi­latkozat hangzott már eddig is el, mely szerint teret en­gednek a különböző művészeti áramlatok képviselőinek. Szín­házaink programjából száműz­ték a csak «vonalas« darabok bemutatásának visszahúzó erő­­­it, s Molnár Ferenccel az élen színpadra kerülnek olyan szerzők művei is, mely művek­nek semmi más érdemük nincs, mint az, hogy ötletesek,­­ szellemesek, szórakoztatók. Filmszínházaink műsora máris változatos, érdekes, s most folynak a tárgyalások további , filmek vásárlásáról is.­­ Mindezt röviden így foglal­hatjuk össze: ránk köszöntött a szellem szabadsága. S hogy , ez a szabadság mennyire való­­­­di, annak már néhány negatív jelenségével is találkozhatunk: a budapesti filmszínházak pél­­­­dául egyetlen szovjet filmet sem pergetnek. Anélkül, hogy a fővárosi mozik műsorpoliti­káját ismernénk, el kell ítélni a szabadságnak ilyen értelmez­­­zését, mert ez nem használ­­ senkinek sem. Ha a nyugati­­ kapitalista országokban ját­­s­szanak szovjet filmeket (és­­ nem is egyet), tűzzék csak nyu­­­­godtan műsorukra a mi mo­­­­zijaink is a legjobb szovjet­­ alkotásokat: kiállják azok a­­ próbát művészi színvonal és a látogatottság tekintetében is­­ a nyugati produkciókkal. Vagy itt van a könyvkiadás. Olvassuk a kiadók terveit, s nem éppen megnyugtató, hogy a gazdaságosság ürügyén ki­adóink kitűnő szocialista írók művei helyett — van ebben valami húzódozás, félelem — kétes értékű, s valószínűleg ugyanilyen hatású, nagy lár­mával beharangozott nyugati szerzők műveivel tűzdelik tele a terveiket. A művészi szabadságnak ezeket a vadhajtásait kell le­nyesegetni, hogy a szélesebb látókör kibomló lehetőségeit ne veszélyeztesse máris ilyen vagy olyan formában ferde gyakorlat, tisztességrontó szán­dék. Sokan vannak bizonyára, akiket ez a művészeti irány­zatok előtti ajtó­nyitás, ez a kulturális felfrissülés várat­lanul ért. Lesznek nyilván olyanok, akik válogatás és kritika nélkül habzsolják az újat, az eddig nem ismertet, mások óvatosabb kézzel nyúl­nak majd a csak hallomásból ismerthez, a fül, szem és lélek számára szokatlanhoz. Nyil­vánvaló, hogy az óvatos és alá­nos közeledés a helyesebb, de talán nem is annyira a vér­­mérséklet a fontos most, a szabaddá vált szellem szárnya­lásakor, hanem a szándék. Ha azzal a gondolattal lapoz­zuk fel az új könyveket, te­kintsük meg az új színműve­ket, filmeket, műalkotásokat, ha azzal a szándékkal ismer­jük meg a tárgyilagos kriti­kai szemüvegen keresztül — az eddig rejtve maradt művé­szeti irányokat, hogy azokból ismereteinket gyarapítsuk, ak­kor nincs hiba, messzebb lá­tókká válunk. És ha a szellem szabadsága által kínált lehetőségeket a szocialista fejlődésben is hasz­nosítjuk, akkor emberi érté­künk is nő. ­mmwik9K%4MS Helmer osztrák belügyminiszter nyilatko­zata a genfi menekültügyi értekezleten Bécs (MTI) A bécsi lapok részletesen ismertetik azt a nyilatkozatot, amelyet Helmer belügyminiszter tett a genfi nemzetközi menekültügyi érte­kezleten az osztrák kormány nevében. Helmer kijelentette: «­Ausztria torkig van vele, hogy állandóan koldulnia, és alku­doznia kell a magyar menekül­tek miatt s ezenfelül azt a kockázatot is viselnie kell, hogy a továbbszállított magyarok egy része nyugati országokból visszatérnek hozzánk. Tűrhi­­hetetlen, hogy Ausztria földraj­zi fekvése miatt továbbra is kénytelen legyen a menekült­kérdés anyagi és politikai ter­hét viselni. A nyugati államok kötelessége, hogy területük és lakosságuk számarányában át­vegyék az osztrákoktól a disszi­dált magyarokat.­ A belügymi­niszter hangsúlyozta, hogy az előjelek szerint Ausztriában maradó 65 000—70 000 magyar menekült legszerényebb ellátá­sa napi nyolcvanezer, tehát ha­vi két egész­ öttized millió dol­lárba kerül. Helmer követelte, hogy a nyugati országok rend­szeresen és előre meghatározott kulcs alapján járuljanak hozzá a menekültek eltartási költsé­geihez. ZALAI HÍRLAP Együtt a néppel... — Ülést tartott a Zala megyei képviselőcsoport — Együtt a néppel! — Ez a megújhodó gondolat, ez az ör­vendetes törekvés, ez az új és tiszta szándék forrósította át a Zala megyei képviselőcsoport tegnap délelőtti találkozásának hangulatát. Október 23-án volt az utolsó megbeszélés. Határo­zatait és a zalai nép érdekében tervezett lépéseit a drámai ese­­­­mények nem engedték meg­valósítani. S e megbeszélésen­­most új tettekről, tisztább cse­lekedetekről, hatékonyabb kép­­­­viselői munkáról, szomorú kö­vetkeztetésekről és keserű ta­nulságokról hallnak a kereset­len, szívből jövő szavak. Őszin­tén, bátran, céltudatosan ...­­ A tanácskozó helyiségben ott találjuk: Hodossy Ilona, Bekő György, Matécz János, Miller I István. Dedinszki János ismert és népszerű — a bonyolult kor­látozások, megkötöttségek elle­nére is sok jogos sérelmet ér­ I­nsló — zalai képviselőket. A Hazafias Népfront megyei el­nöksége talán a legindokoltabb, a legszükségesebb időben hív­ta össze ezt a megbeszélést. Kérdések régiója vár megnyug­tató feleletet, panaszok töme­gét kell orvosolni, s szavak ren­getegét kell tettekké változtat­­­­ni. Igaz, őszinte szó, bátor, har­cos kiállás, szocialista építé­sünk mellett való következetes­ség, nagyobb jog, alaposabb élet- és törvényismeret — egy- sszóval: igazi képviselői munka vár most az országgyűlési kül­­­­dötteinkre. A nyílt és közvetlen hangú­­megbeszélés Varga Béla me­gyei népfront-elnök bevezetőjé­vel kezdődött. Beszámolt a Népfront elmúlt három hónapi munkájáról. Ezeket mondotta: — Megyénk lakosságában­­emlékei, hagyományai vannak s a mozgalomnak. S a zalai dom­­­­bok lakói az elmúlt időkben ezt­­ tetteikkel is bizonyították. I — Bizonyíték a közel félszáz­ezer forint értékű felajánlott ruhanemű, melyet egy pesti is­kola növendékeit ért károsodás enyhítésére áldoztak. I — Népünk egységén, tisztán­látásán súlyos szakadások, sötét ködfoltok támadtak. Ezek eloszlatásában és az élet gyors normalizálásában való haté­kony segítségnyújtás vár ma k épviselőkre és a mozgalomnak a magyarság sorsáért felelőssé­get érző minden egyes tagjára. A rövid bevezető után Bekő Györgynek, a megyei képvise­lőcsoport elnökének a beszá­molója következett: — Nem várt még képviselők­re oly nehéz feladat, mint ami­lyennek mi nézünk elébe. Az emberek várnak, várnak, s emellett igen sok a fenntartás, bizalmatlanság, tartózkodás és kétség. Jól tudjuk, igen nagy­részt indokolt ez. De igaz szó­val, őszinteséggel, a hibák cél­t tudatos üldözésével, megértés­sel és közeledéssel segítenünk •kell a dolgos alkotó élet kibon­takoztatását. Nagyot alkotni — ami egyébként sokszorosan ránk fér — csak nyugalomban és a kölcsönös bizalom légkö­rében lehet. Hazánk súlyos se­­bekből vérzik, közéletünk rései­be gonosz kártevők rejtőztek. De összefogással, a kormány tá­mogatásával elűzhetjük ezeket és hamar begyógyíthatjuk se­beinket. Hazánkban néhány év alatt lehet ..Svájc” — amint a nép mondja — vagy akár ..Amerika”. Ehhez módunk és jogunk van. Megvalósit séhhor az összes adottságokkal rendel­kezünk. De hallgatni kell a szó­ra és hinni a ,,hétköznapi” em­bereknek. Ők megmondták, amit éreznek. A mi kötelessé­günk, hogy őszintén, szépítés és festés nélkül továbbítsuk a kor­mánynak azokat. Az eddigi gyakorlat, hogy csak a szépe­ket mondtuk el az Országház­­ban, jól tudjuk, hova vezetett. Járjunk minél többet az embe­rek között. Tanácskozzunk, vi­tatkozzunk. Sokat, igen sokat tanulunk ebből. És minél több ember előtt segítsük leleplezni a nemzeti jelszavak hamis kön­tösébe burkolózott ellenséget. Azokat, akik uszításban látták a nyugalmat és hor­oktalanság­ban az előrehaladást. — Választók százai fordulnak most tanácsért, felvilágosításért képviselőikhez. Hogy érdemben segíthessünk, meg kell szüntet­­­­ni a munkánkat bénító tájéko- szatl­anságot. Mi volt eddig...? !Még egy közlönyt, vagy­ rende­­­­letet sem kaptunk. Számos ese­tekben a községi tanácsok tájé­koztatására kényszerültünk, amiről bebizonyosodott, hogy a választók ügyeinek intézését nem segítette megfelelően. Az első hozzászóló Miller Ist­ván képviselő, többi között ezeket mondotta: — Kormányunk bölcs intéz­kedései egyre inkább megnyug­tatták a falusi lakosságot. Egy szövevényes földműves panasz azonban mind türelmetlenebbül vár megoldásra. Mi lesz a föld-­ del...? Százak kérdezik azt napjainkban. Hogy a tavasz nyugodt, megelégedett embere­iket találjon megyénkben, sür­gősen rendezni kell ezeket a dol­gokat. Matécz János ezeket mondta a tanácskozás közben: — A képviselők eddig sok­szor, igen sokszor nem tudták a népet képviselni. Községem­ében — Fü­lyeházán — például­­a múlt évi gabonahordás előtt teljesen használhatatlan volt a Principális hídra Két hónapi futkosásomba került, mire meg­­y­­avíttatását valahogy sikerült­­elintéznem. Aztán egy másik, i e­gyik petriventei kisiparostól megvonták az irarenged­élyét,­­mert nem lépett be a termelő­­­­szövetkezetbe. Nyilvánvaló, törvénytelenség volt. Panaszát azonban mégsem tudtam elin­tézni. Mi képviselők, legtöbbet a begyűjtés szorgalmazásával és a tsz szervezéssel jártunk fa­lura. Téves, igen téves gyakor­lat volt. Szálljon le minden vezető­ember a nép felett való érteke­zés hamis Olimpuszáról. Orszá­gunk sorsának jobbra fordulá­sán csak így segíthetünk. Horváth László elvtárs az MSZMP ideiglenes megyei in­téző bizottságának küldötte őszinte, bátor, igaz szót kért a­­ Vágtól­ól —­­mint mondotta — szívesen ve­szik az ország kormányzásában való őszinte segítséget. Veiczi Ferenc elvtárs, a me­gyei népfront iroda vezetője a pedagógusokról kialakult néze­tek felülvizsgálását említette, lovakodjunk az általánosítástól ! — mondotta —. Megyénk peda­gógusai többségben néphez hű, tiszta gondolkodású emberek. A bűnösöket, az eltévelygőket­­ gondosan külön kell választani tőlük. Befejezésül Török Lajos elv­társ, a megyei tanács végrehaj­tó bizottságának elnöke több időszerű közigazgatási intézke­désről tájékoztatta a képvise­lőket. 1957. február . Az ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT minden állattartó­ gazda figyelmét felhívja, hogy előnyös feltételek mellett a szerződés köthető sertésre, húsbikáral és üszőhizlalásra . Bővebb felvilágosítást a vállalat járási kirendeltségei, és felvásárlói adnak. j

Next