Zalai Hírlap, 1957. február (2. évfolyam, 26-47. szám)
1957-02-01 / 26. szám
1650. február 1. Cél: jobbat, olcsóbban termelni A ruhagyári munkástanács intézőbizottságának üléséről A munkatermekben durujzsolnak, búgnak a gépek. A megszokott zaj fogad. A szalaigok dolgozói gépük fölé hajolva, begyakorlott mozdulatokkal végzik munkájukat. A munkadarabok gyorsan vándorolnak egyik géptől a másikig, hogy a szalag végére érve, mint kész télikabát, csizmanadrág, vagy Gabinadrág a minőségi bevizsgálókat foglalkoztassák. Mondhatnám, a Zalaegerszegi Ruhagyárban úgy megy a munka, mint október előtt, az-zal a különbséggel, hogy most többet adnak a minőségre. Bár a minőségről régebben is sokat beszéltek, és meg is tették, amit megtehettek, de sürgetett a terv, s a dolgozó örült, ha mielőbb túladhatott egy-egy munkadarabon. Ezek után érthető, hogy a minőség erősen ingadozott. A ruházati iparban országosan magas volt az intenzitás, s különösen magas volt a Zala-és egerszegi Ruhagyárban. A minisztérium rendelete folytán most ésszerű csökkentést vezettek be. Az intenzitás tehát csökkent, ugyanakkor a bérek emelkedtek. Kézenfekvő a kérdés, nem éíto-e ez arányt a tansásfol, nem jelenti-e azt, hogy a Ruhagyár nem teremti meg a bérfizetések reális alapját? E kérdésre a munkástanács intézőbizottságának ülése adja meg a választ. A tizenegytagú intézőbizottság éppen a bérbesoroláson tanácskozott, amikor beléptem a helyiségbe. Némi tájékozódást már előzőleg szereztem a Ruhagyár igazgatójától, Fercsel . •Sándortól. Többek között megtudtam, hogy a darabbért meg-szüntetik, s helyette órabért vezetnek be. A dolgozókat a képességeiknek, tudásuknak és a szorgalmuknak megfelelő kategóriába sorolják. Az órabér 3,90-től 6 forintig terjed. A ki* c-7'^munkások 8,50-ig kereshetnek. A szalag megkapja a feladatát. Ha a feladatot túlteljesíti, az elkészített ruhák után darabonként 30—60 fillért fizethetnek ki. Amennyiben nem teljesíti az előirányzatot, az a bizonyos 30—60 fillér nem pluszként, hanem mínuszként jelentkezik. Magától értetődik, hogy mindegyik szalag igyekszik nemcsak teljesíteni, hanem túl is szárnyalni az előirányzatát. Az elmúlt hónapok eseménnyei szükségessé tették a Ru ,hagyárban is a létszámcsökkentést. Mintegy 100 dolgozót bocsátottak el, köztük 16 minőségi bevizsgálót. A minőségi bevizsgálók számának csökkenésével növekedett a szalagvezetők felelőssége. Most már nekik kell nagyobb gondot fordítaniuk arra, hogy a szalag jó minőségű ruhát állít-j sor elő. No, de lássuk, miről tárgyal a munkástanács intéző bizottsága? Varga István, a munkástanács elnöke, maga elé terítve a dolgozók névsorát, beosztását, valamint az eddigi bérezést feltüntető papírt, egymás után mondja a neveket. Egy-egy, szalagvezető, vagy egyéb beoszt t tású dolgozó besorolását hoszszasan tárgyalják. Kényes és nehéz feladat. Vannak olyan dolgozók, akiknek a fizetését az intéző bizottság egyhangú véleménye alapján jelentőseb- ben kellene emelni, azonban a béralapnak határa is van, s ha egyesekkel szemben bőkezűbbek, a béralapot lépnék ei — amitől őrizkednek — vagy pedig a többi dolgozók hátrányára történne a fizetésemelés. Hosszú vita következett, amikor a tanulóoktatók fizetése került szóba. A munkástanács elnöke, amikor egy-egy nevet felolvasott, közölte, hogy az illető mennyit kapott azelőtt. Utána javaslatok hangzottak el a mostani besorolásra. Vajda Tibor, a párt intéző bizottságé- nak elnöke, amikor látta, hogyegyeseknek — nyilván ésszerű elgondolástól vezettetve — el-lenvetéseik voltak, a tanulóok- tatók védelmére kelt. — Ezek az emberek tudásukat adják át a jövő generációnak, s akiről éppen szó van, nagyon is megérdemli, hogy javítsuk a fizetését Néhány helyeslés, ugyanakkor néhány ellenvetés hangzott el Végül mégis csak döntésre jutottak, s a munkástanács elnöke beírta X. Y. tanulóoktató neve után, hogy a fizetése mennyit emelkedett. Az egyik szalagvezetőnek, akinek előzőleg 1400 forint volt a fizetése, 1600-at javasoltak. Persze, ennek a megszavazásához is idő kellett. Minden egyes név, újabb és újabb tanácskozás. Kevesen voltak az olyanok, akiknek a besorolását ne követte volna rövidebb-hosszabb mérlegelés. Szinte elemezték az emberek képességeit, szorgalmát. Látszott, hogy nem bánnak könynyelműen az állam pénzével. A szabászati szalagvezetőknél főleg azt vették figyelembe, ki hogyan számol el az anyaggal. Aki jól elszámol, az többet érdemel. Döntéseikben érezhető volt a kormánynyilatkozat szelleme. Minden igyekezetük ■arra irányult, hogy munkájukkal segítsék leküzdeni az átmeneti nehézségeket, arányta** hozzák a bérkifizetést a termeléssel ugyanakkor megteremtsék a további béremelés alapját. Néha-néha azért előfordult, hogy egyes dolgozók bérének rendezésénél előtérbe került aszemélyi szimpátiais. Ilyen esetekben Vajda elvtárs, a párt intéző bizottságának elnöke közbeszólt. — A személyi szimpátiát tegyük most félre. Legyünk igazságosak a dolgozókkal szemben, de ne feledkezzünk meg a vállalati érdekről, és a gazdasági szempontról Amint a későbbiek során megtudtam, ezen a megbeszélésen tulajdonképpen nem is a fizetésemelésről volt szó, hanem prémiumelosztóról. A jövőben nem fizetnek ki prémiumot. A prémiummal azoknak a fizetését növelik, akik közvetlenül részt vesztek a termelésben. A továbbiakban az utalványok kiadását beszélték meg. Azok a dolgozók, akik egy évet már ledolgoztak a vállalatnál, 1000 forintos áruutalványt kapnak. Az utalványt kiadják a másod- és harmadéves tanulóknak is. Megbeszélték azt is, hogy kit milyen munkakörbe helyeznek át, majd néhány javaslatot olvastak fel, amelyeket öt ruhagyár áruforgalmi osztályvezezetői állítottak össze, s küldtek el a Zalaegerszegi Ruhagyárnak. A javaslatok a gazdaságosabb termelés lehetőségeit tartalmazták. Ezek közül a leglényegesebb, hogy a ruhagyárak ne a Ruhaipari Anyagellátó Vállalattól, hanem közvetlenül a textilgyáraktól szerezzék be a termeléshez szükséges anyagot. A javaslatok között szerepelt az önálló exportkereskedelem is, továbbá, hogy a kereskedelmi osztály főosztállyá alakuljon, s a pénzügyi osztályt kapcsolják az áruforgalmi osztályhoz. Az intéző bizottság a javaslatokból többet helyeselt, de az önálló exportot elvetették. A tanácskozás a fentieken kívül még sok hasznos tennivalóra kiterjedt. Látszott a tanácskozás résztvevőin, hogy igen komolyan veszik hivatásukat s igyekeznek is annak becsületesen megfelelni. Céljuk: jobbat adni és olcsóbban termelni, s úgy dolgozni, hogy jó munkáinkkal megteremthessék a további béremelések alapját. Mi a helyzet jelenleg? Negyedévenként 1 millió forinttal többet fizetnek ki, mint október előtt, ugyanakkor a napi termelés 541 darabbal kevesebb. A termelési érték és a bérkifizetés között mutatkozó látszólagos aránytalanság abból származik, hogy megszüntették a 650—700 forintos fizetéseket. A valóságban — mint ahogy erről a munkástanács tájékoztatott — nincs aránytalanság. Később pedig, ha az anyagellátás javul, növelhetik a termelést is. Már most sok szó esik arról, hogy a dolgozók a még jobb kereset biztosítására előbb-utóbb kérik a darabbér bevezetését. Ez javára válna a dolgozóknak is, és az államnak is. Takács Elemér ZALAI HÍRLAP Tavaszra készülnek Az elmúlt hetekben leesett hó vastagon betakarta vetéseinket, mellyel biztosította növényeink fagymentes áttelelését. Kint a földeken megállt a munka, mely azt a képet mutatja, mintha minden megállt volna. Pedig ez nem igy van. A vastag hótakaró alatt növényeink élnek, a növényi kártevők áttelelnek. Kitavaszodáskor a növények fejlődésnek indulnak, a kártevők pedig megkezdik pusztító munkájukat. Mint ahogy a jó gazda sem tétlenkedik ilyenkor — javítja szerszámait — ugyan meg a Növényvédő Állomás is készül a tavaszra. Messziről azt hiszi az ember, hogy talán itt megszűnik az eset. Azonban közelebbről nézve láttuk, hogy bent lázas munka folyik. A műhelyekben végzik a gépjavításokat, a kultúrteremben nedve elméleti oktatás folyik. Itt elsajátítjk a népek kezelését, és a kártevők elleni védekezést. Meg kell ismerniök a kártevőket, azok fejődését, a növénvédőszerek helyes felhasználását, mert eredményes munkát csak így tudnak végezni. Az 1957-es évben a növényvédelem területén nagy munkák elvégzésére kell felkészülni — mondotta Smodics Géza igazgató elvtárs. Főleg a bürgenyybogár elleni harcot kell fokozni, mely komoly feladat elé állítja a növényvédelmet. Tgen fontos az amerikai fehér szövőlenke elleni küzdelem is. Azonkívül nagy gondot kell fordítani a gümölcsösökre, meg kell őrizni a magyar gyümölcs hírességét. Az állomás munkáiénak arra kell irányulnia, hogy a rehrfol Vp7pcnp állítórny felhasználásával komoly minőségi munkát tudjunk végezni. Eztpedig csak úgy tudjuk elérni, ha dolgozóink a gének kezelése mellett elsajátítják a növényvédelem területén előforduló összes tennivalókat. Rajtunk múlik, hogy mennyivel több gyümölcs és termény terem az országban, mennyivel tudunk többet adni a dolgozók asztalára. Polgár Ernő Taggyűlést tartottak a gépgyár kommunistái Minden pártszervezet életében fontos állomás a taggyűlés. Ilyen fontos állomáshoz érkezett a Nagykanizsai Gépgyár pártszervezete is, amikor megtartotta az októberi események óta második taggyűlését. Látszott, hogy új szellem lett úrrá a kommunistákban, új szabad vitatkozó légkör vette körül a taggyűlés valamennyi résztvevőjét. Ehhez párosult még a magabiztosság, amely kicsendült minden feltett kérdésből, hozzászólásból, akár a politikai helyzet értékelésére, vagy akár a gazdasági feladatokra vonatkozott. őszintén tárták fel a gépgyár életében meglévő nehézségeket, és bátran lépnek rá arra az útra, amely a kibontakozáshoz vezet. Ez alkalommal úgy gondoltam, jó előre elkészítem a kérdéseket, amelyeket majd dr. Hetés Ferenc főorvosnak, a zalaegerszegi kórház igazgatójának teszek fel, hogy megtudjam véleményét a forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozatáról A kérdésekre nem került sor, hiába ismételgettem őket a kórházig, hogy el ne felejtsem, mert az első mondatok — minden különösebb erre való igyekezet nélkül is — erről szóltak, s az egész beszélgetés a jelenlegi helyzetről, az emberek gondolkodásmódjáról folyt. Néhány perc után már megismerhettem a kommunista orvos véleményét, elvhűségét, párt és a nép iránti odaadását, s ez kísérte végig az egész beszélgetést. Mi sem természetesebb orvosokról, de nagy általánosságban az értelmiség állásfog-,lalásáról, munkájáról volt szó. Ezen belül is a pedagógusok felelősségéről, és arról. Mi lehet az alapvető oka, hogy a fiatalok, gyermekek, akik a szocialista társadalmi rendtől csak jót kaptak, most nagyon sok esetben, — az esetek többségében — rosszul értékelik, rosszul hálálják meg ezt. Elmondott ezzel kapcsolatban egy történetet. Egy kanizsai la-.katost egyetemista gyermekeihez hívtak fel Budapestre. Sok volt a panasz, s akkor az apa fiának arról beszélt, hogy mint lakatos inas a műhely egyiksarkában feküdt, rongyokon. Ezvolt az elhelyezés. A mester gyermekét dajkálta, az volt a tanulás. A fiú így válaszolt: kommunista propaganda. Az apa természetesen kipofozta a szemtelen fiút. Hogy segített-e az a pofon, azt éppúgy nehéz volna megmondani, mint azt, mi váltotta ki a fiúból ezt a választ. Talán a környezet? A nevelésben van a hiba? — Nem tudom — mondta a főorvos elvtárs —, de úgy látszik, ahhoz, hogy az ember valamit értékelni tudjon igazán, el kell veszíteni egy bizonyos időre. Egészen egyszerű példa: Mi, dohányosok, sokszor panaszkodtunk. A múltkor egy jó csomag cigarettát kaptam, s ez amit most vettem, élvezhetetlen. Aztán szidtuk a cigarettát, a dohánygyárakat, s ki tudja mit nem. Most értékeljük csak igazán a mi megszokott, nekünk legjobb cigarettánkat, amikor egy időre el kellett veszíteni, így vagyunk a nagy dolgokkal is. Ha csak néhány hétre is elveszítjük a társadalmi rendszert, amely hibái ellenére is oly sokat és nagyot alkotott, most biztos kevesebb lenne a kételkedő, az ellenzékieskedő. Én a pedagógusokat nem nagyon ismerem, de röviden hadd mondjak el egy esetet, személyes tapasztalatomból. Lentiben voltam körorvos. Lentitől nem messze van egy kis falu, Lentiszombathely. Egy alkalommal a plébánosnál ebédeltem, amikor benyitott az ottani tanítónő , és köszönt: Dicsértessék a Jézus Krisztus. A plébános rámordult: Megtanulhatott volna már tisztességesen köszönni. Ha bejön a lakásomra úgy köszönjön: Kezét csókolom! Érti hát ezeket az embereket? Akik évtizedeken át ilyen megaláztatásban éltek, mit akarnak most? Nem, valahogy ezt nem lehet megérteni. Természetesen ezt sem lehet általánosítani, de úgy gondolom, elsősorban itt van a javítanivaló. Nem értem az emberek egy bizonyos rétegének ezt az örök ellenzékieskedését sem. Valahogy divat tett ez nálunk. Taz. 4ilz éven át a kormányellenség, az ellenzékieskedés egyet jelentett a hazafisággcral, a nemzeti érzés tángálásával, na de ma, egészen más a helyzet. Logikusan kelene gondolkozni ahhoz, hogy az ellenzékieskedésből divatot űzők belássák, nem jól cselekszenek. — Valóban, valahogy ez a helyzet. S mit lehet mondani az orvosokról, elsősorban a zalaegerszegi kórház orvosairól? — Egy orvos, ma kétségtelenül nem tud annyit keresni, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt. De ma is hasonlíthatatlanul jobban él, mint az átlagos életszínvonal. Ami a zalaegerszegi kórház orvosait illeti, közülük jónéhányan disszidáltak. Nehéz volna megmondani, milyen meggondolások vezették őket. Én mindenesetre elítélem. A zalaegerszegi kórházból elmenni senkinek nem volt oka. Itt nem váltottak le senkit, mindenki azon a munkahelyen dolgozik, ahol október 22-én. Az itthonmaradottak között most olyan depolitizáló hangulat van. Dolgoznak, de nem politiizálnak. A kórház körülményei gazdaságilag, felszerelését, férőhelyeit illetőig viszonylag mostoha körülmények között dolgozik. De legkedvesebb barátomnak, családom bármely tagjának sem tanácsolnám, hogy megbetegedés esetén más kórházba menjen. Az orvosok tudása, a gyógyítási mód tekintetében azonban megüti bármelyik nagy kórház színvonalát. S itt van az, amit különösen ki akarok hangsúlyozni. Ha a társadalom minden rétege olyan hivatásszeretettel, áldozatossággal végezné munkáját a maga területén, mint a zalaegerszegi kórház orvosai, két év alatt dúsgazdag országot, s bizonyos idő múlva egy magas kultúrájú megelégedett társadalmat teremthetnénk, így dolgoztak az októberi napokban is. Egyetlen orvosnak ■ nem jutott eszébe kivonulni, tüntetni. Az osztályokon isigyekeztek rendet tartani. Persze nem mondom, hogy a személyzet közül nem akadt, aki kint volt a tüntetésen, de nem sokan. S most, ha beszélgetünk már csak egy ellenvetés hangzik el: Miért_.._vannak.__it. .az oroszok? Ilyenkor aztán, ha jószűl magyarázatot hallanak, lesütik a szemüket, hogy belül mit gondolnak, nehéz volna megmondani. — De azt mondta nekem — fordult újra felém a főorvos —, hogy a kormány nyilatkozatáról akar velem beszélni. Úgy gondolom, mindezek összefüggésben állnak azzal, s különösen az, amit az előbb is mondtam. Teljes tudással, odaadással kell dolgozni minden értelmiséginek a nyilatkozatban foglaltak valóraváltásáért. Csak valamin baj van itt is. Amíg nem volt, mindenki arról beszélt, miért nincs. Most hogy megvan, elhallgatott, vele mindenki. Hiába figyelem az újságokat, a rádiót, alig esik róla szó, s ezért az emberek is keveset beszélnek róla. Lehet, hogy ez azért is van, mert a nyilatkozat a legfontosabb feladatokat jelöli meg, nincs benne semmi, amivel bárki is ellenkezhetne, így aztán inkább hallgatnak róla. Pedig a nyilatkozatról való beszélgetés egyik elengedhetetlen feltétele a megvalósításnak. A kormány nyilatkozata célkitűzéseiben a szocialista társadalmi rend erősítését, a népjólét emelését segíti a megvalósulás útjára, s nem hiszem, hogy akad, nem lehet olyan értelmiségi aki igazán magyarnak érzi magát, hogy a megvalósításban ne kívánjon részt venni, s teljes tudásával, erejével ne igyekezzen az egész nép érdekében munkálkodni. Amikor elbúcsúzom Hetés elvtárstól egyetlen fő tanulságot hoztam magammal. Utolsó szavai érdekében nekünk is sokkal többet kell tenni, segíteni, hogy amit ő hisz, a valóságban teljesedjen be. T. S. Az értelmiség egész ereje szükséges a kormány célkitűzéseinek megvalósításához 1 1957. február 1., péntek: Ignác. — Még ebben az évben öszszehívják a Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség kongresszusát, amely végső fokon határoz az üzemi fiatalságot érdeklő összes politikai, gazdasági, érdekvédelmi és szervezeti kérdésekben. — Két film jelenik meg január 31-én. «Berlini románc« címen kedves, szerelmi történetét, az NDK alkotását tűzik műsorra a mozik. Egy fiú és egy leány megszeretik egymást, de boldogságukba beleszól a zónahatár. A filmben bűbájos, új filmszínésznőt ismerünk meg a fiatal Annekatrin Bürger személyében. Mexikói alkotás a másik be-i mutató, a »Gyökerek». Négy epizódban érdekes képet kapunk a bennszülöttek életéről, szokásairól. A filmet Francisco Reja Gonzales négy elbeszéléséből készítették. — A Zalaegerszegi Asztalosipari Vállalatnál nem csökkent a termelés. Havonta 40—42 hálószoba berendezést gyártanak. Ennyit állítottak elő az október előtti hónapokban is. A munkát továbbra is darabbérben végzik. A béremeléssel, amit a vállalat dolgozói ugyancsak megkaptak, a darabbér összegét növelik. A vállalat Szent László utcai és Ady utcai üzemei a jövő héten a volt Mezőgazdasági Gépjavító épületébe költöznek. Ez az összevonás elősegíti a ter■ melés növelését. A Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak megalakulásuk óta e°yre nagyobb népszerűségre tettek szert, főleg az üzemi dolgozók körében. A KST tagok száma évről-évre gyarapodott, 1956-ban már 2137 Kölcsönös Segítő Takarékpénztár alakult az országban 221 104 taggal. Zala megyében tavaly már 32 KST alakult, s a KST-ékbe 2 594 dolgozó lépett be. A tagok az év folyamán 727 000 forintot takarítottak meg és 428 090 forint összegű rövidlejáratú kölcsönt kaptak a Kölcsönös Takarékpénztártól. — Kézi meghajtású mosógép. A háztartási eszköz- és bádogárugyárban még ebben a hónapban elkészítik egy újfajta, kézi meghajtású mosógép első sorozatát. Ezt követően átadják a gépeket a kereskedelemnek minőségvizsgálat céljából és próbamosásokat végeznek velük. Ha az új kisgép beválik, megkezdik sorozatgyártását. Ez a gép különösen a vidéki háziasszonyoknak okoz majd örömet, mert villanyáram nélkül is lényegesen könnyebben végezhetik el a ruhatisztítást. — Olcsó építőanyagot készíítenek a Pécsi Erőmű mellett felhalmozódott salakhegyből. A salakot mésszel kötik, s az így készült, a téglánál hatszorta nagyobb építőkockák jó hang- és hőszigetelők, nagy szilárdságúak. ti Átadás az Értelmiségi Klubban 1955 májusában adta át a Zalaegerszegi Vegyesipari Vállalat az Értelmiségi Klubot. A kívül-belül egyaránt tetszetős, szép épület azóta kellemes otthonává vált a város értelmiségi dolgozóinak. Az építő vállalat a tetszetős munkáért elismerő oklevelet kapott. Nem is jutott volna eszébe senkinek, hogy rosszat mondjon az építőkről, — és a téglagyárról, amely a cserepet gyártotta — ha 1955. májusa óta nem es°tt volna eső, és hó sem hullt volna. A természet kérlelhetetlen törvénye szerint azonban az épület befejezése óta eltelt másfél év alatt jelentős mennyiségű csapadék hullt eső és hó formájában az Értelmiségi Klub tetejére, s így a klubról már számos esetben kiderült, hogy nem vízhatlan. Ha esik az eső, vagy olvad a hó, Béres István, a TTIT megyei titkára felhúzott esernyővel jár az épületben. Sok esetben az irodában is esernyő alatt dolgoznak, ha nem akarják, hogy munkájukat tönkretegyék a mennyezetről aláhulló jól megtermett vízcseppek. A váratlan locsolást megkaphatják a látogatók a folyosón és a büfében is. A büfé mennyezetén másfél négyzetméter vízgyöngyöktől csillogó folt látható s a folt szemlátomást terjed. A veszélyes területet — látogatók ruhájának megóvása védett — asztalokkal barikádozták el. Szakemberek megállapítása szerint az áradásért nemcsak az építő vállalat, hanem a téglagyár is felelős, amely olyan cserepet gyártott, ami szita módjára engedi át a vizet. Javaslatunk: Először is meg kell javítani az épület tetejét s azután tisztázni, hogy ki a felelős a rossz munkáért.